Uj Kelet, 1939. július (22. évfolyam, 144-169. szám)

1939-07-01 / 144. szám

M VJ 10 Taxa poștală platita In mun. No. 30023/1934 — --— és kiadó hiva­­tal: Cluj, Str. Baron L. Pop 18-60. Előfizetés! árak: 110, nege­dévre 320, fél- 0, egészévre 1200 lej. Kül- Havonta 2, negyedévre 6, 12, egészévre 20 dollár. — *rdetések díjszabás szerint. — A* rjj KELET“ a egyetlen Cikkeink utánnyomását csak a írás megjelölésével engedjük meg. ----­BUCUREŞTI Dinetoi^Ftaer. • s . . készt«: Dr. Mar- AfA D 181 ton Ern«. Be- ן * doctor responaabU-Feielö» szerkeaa­­t«: Jámbor Ferenc. Administrator delegat si girant responsabil-Feielő» igazgató: Schwartz Endre. Propria­­tar-tulajdonos: Fraterația# 8. A. B. de Editură. Registrul publicaţiunilor periodice No. 43. Dos. 889. IMS. Tribunalul Cluj, Secţia HL Szombat, Julius 1. 1939—5699. Tamuz 14. XXII. évfolyam, 144. szám. ötéves tév X Új Kelet egyik legutóbbi számába« ki­­*sa!» ismertettük a Legfőbb Gazdasági 8 által elkészített ötéves tervet, amely időn belül — rendelettörvény form­ájá־­­ — alaptörvénye lesz Románia gazdasági ternek és fejlődésének. Az ötéves terv az­övetkező években minden gazdasági, sőt­­odalm­i kérdésben is irányítója lesz a kom­­­ly gazdasági politikájának, úgyszintén a gángazdaság tevékenységének is. Romániában az ötéves terv bevezetése és «valósítása korszakalkotó abból a szem­­ízból, hogy bizonyos mértékig korlátok közé oátja a gazdasági liberalizmust, azonban ן amint az a tervezetből is kitűnik — mégis ig tág teret hagy a magánkezdeményezés­­rt, ha a gazdasági élet és tevékenység egyes hierein már inkább a fokozottabb állam! kiőrzés melletti működést tes zi csak Jeti«- té. Viszont a romániai termelésben, főleg az­ért temee Jégben, még nagyon sok olyan te­­let van, ahol a magánkezdeményezés mint 11 vonatkozásban hasznosat és rentábiliset hozhat és e téren további korlátozásokról sjebb a második ötéves tervben lehet .Amint a programból kitűnik, az ötéves terv lasítása a legtöbb gazdasági jellegű ényünk módosítását, más területeken pe­­nt törvények megalkotását teszi szűktn­­tekintve, hogy gazdasági törvényeink­­je a gazdasági liberalizmus szigorú át tartásával készült. Erre egyébként lez úgy maga az ötéves terv, mint a Leg- Gazdasági tanácsnak ezzel kapcsolatos te. .Már az ötévé■ terv első pontja bejelenti, így a közlekedési utak kibővítése és meg­­rend ezése érdekében a kormány új törvény­­':«*tatot készíttet, ez a törvényjavaslat . Móniképpen a program végrehajtását, de­­ szükségesnek mondott utak és közle­­k­szközök minél előbbi megépítését tesz m­ajd lehetővé. Ezzel kapcsolatban a­ kormány ve számol bizonyos nemzetközi szerződé­­s­kel és külkereskedelmi érdekeinkkel is. Az altalaj termékek értékesítésével kap­­olatban már készül is a bányatörvény mód­osítása. itt a kormány abból indul ki, hogy­­ altalajban levő kincseink holttőkék­ez­éknek minél előbbi felszínre hozatala, illetve termelése viszonylagos tőkeszegénységünk­­r­e hoz majd nagy változást. Másrészt i­­­ont a kormány szabályozni kívánja a bánya­­nősek kitermelését abból a szempontból is, így azok a belföldi szükségleteket úgy most m­int a jövőben egyenletesen lássák el. A myatörvény módosítása tehát ebben a szej­­mben készül el. A mezőgazdasági termékek értékesítéséve k­apcsolatban a kormány már megtette az *e lépést a búzaértékesítési törvény meg­­hozásáva­ és hasonló törvények készülnek -adama mezőgazdasági termékeinkkel kap­­colatban, amelyeknek értékesítése a külföl­­dön nehezebb. Ezzel kapcsolatban a kormány sulyt­ra akar adni a mezőgazdasági termé­­kt«*, főleg abból a szempontból, hogy a­ezőgazdaságunk termelje ki az iparunk­­indama nyersanyagát, amelyek akár kis, ár nagyobb invesztíciókkal Romániában égre termelhetők­ lennének. E téren 18 tör­­na már több kezdeményező lépés. Hasonló empontok érvényesülnek az állami halászat az állami erdőkitermelés átszervezésénél is. Az ipsói termelés megszervezésénél­ az öt­­** terv megalkotóit az a szempont vezette, így a rájnk kényszerített autarkia legyen tel-­­ és egészséges, a meglevő ipari szakmák, mn gátoljuk meg a túlméretezés lehetőségeit, uyanakkor most már teremtsük meg azokat ipari szakmákat, amelyeknek termékeiből Ég ma is behozatal!■* szorulnak. Mivé t­ezt m­unkát a magántőke és magánkezdeménye­­א részben tőkehiány, részben pedig a ren­­bilités bizonytalan alakulása miatt nem 1h.vitatta meg, a kormányprogram arra szá­­nt, hogy ezeket a hátrányokat kiküszöböl- Mivel ez kétségtelenül nagyobb hosszú­­járatú tőkéket igényel, a kormány ez utóbb a hitelproblémák megoldásával is össze­­ggésbe hozta. A hitelellátás megszervezésében az ötéve é­rv megalkotóit egyrészt az előbbi szeri­­nt, másrészt az a szempont vezette, hogy i den egyes termelőréteg megfelelő olcsó- Halifax feltű­nően erélyes beszédének nemzetközi visszhangja: ״ Ha Németország erőszakot alkalmaz Danzigban, Anglia Lengyelország mellé áll“ — írja a Times. Puccs készül Danzigb­ln­? A londoni tőzsdén estek az árfolyamok. Roosevelt haza־ rendelte londoni követét A világpolitikai lázmérő újra magadra szökött. A danzigi feszültség és Halifax feltűnően éleshemgű beszéde jelzi a hőfokot, s moszkvai tárgyalásokban pillanat­­nyi szélcsend mutatkozik, a távolkeleti viszály is háttérbe szorult: a viharfelhő újra Európa fölött gom­olyodik. E jelenségek között némi összefüggés kell, hogy legyen, nevezetesen a moszkvai tárgyalások, a távolkeleti viszály és az új danzigi feszült­­ség között. Valószínűnek látszik ugyanis, hogy miként a tiencsini viszályban, a dan­­zigi mozgolódásban is olyan erők érvénye­sülnek­, amelyeknek nem kis mértékben a moszkvai megegyezés meghiúsítása a célja. Bár Londonban komoly az aggodalom és háborús veszedelemről beszéltek feltűnő nyíltsággal nem látszik valószínűnek, hogy Berlin most ténylegesen végsőkig akarja feszíteni a Kurt Danzig ügyében, fellépésének inkább zavart keltés a célja a moszkvai tárgyalások irányában. A kocká­­zat veszélye azonban így­ea fennáll. Az eseményekről alábbi tudósításunk számol be: Halifax: ״­ tengelyhatalmak szigetelték el önmagukat“ London, június 30. Halifax angol külügy­­miniszter feltűnően erélyes hangú beszé­t tartott tegnap az angol külügyi társaság ülé­­sén. Kijelentette,­­hogy Anglia a béke érdeké­­ben súlyos kötelelettségeket vállalt. Növelte hadseregét szárazon, vizen, levegőben, amely azonban csak akkor lép a tevékenység terüle­­teire, ha bármely olyan államot megtámad­­nak, amelynek függetlenségét Anglia szava­­tolta. Ez a lépés gyors és teljes lesz. Az an­­gol külügyminiszter szembeszáll azzal a vád­­dal, hogy Anglia bekeríti a tekintélyállamo­­kat. Ez nem igaz. A tekintély államok kezdtek és egyre ha­­tározottabban folytatnak olyan politikát, amellye­ önmagukat szigetelték el. Nem a demokrata államok kerítenek be, ha­­nem a dinamizált hatalmak fajpolitiká- jukkal, külpolitikájukkal, gazdasági po­­litikájukkal idéztek elő olyan helyzetet, amelyben mások védelmi po­­t­­ája lát­szólagos gyűrűt hozott 12*סי. Foglalkozott az élettér elméletével is. Kifej­­­ tette, hogy ez nem lehet uj területei, meg-­­ szerzésére vezető eszme, mert így csak uj bo­­r.­ ־ ■•*smik származnak, amelyek az élettért és az életet veszélyeztetik. Anglia gyarmat­­politikája egészen más, mint aminőt szembe­­szegeznek vele. Anglia lassan a népek ön­­rendelkezése felé vezető utakat építi ki. Kü­­lönben a gyarmatkérdést békésen is meg lehet oldani, ha minden kormány olyan őszin­­tén és olyan erővel fogja őrizni a békét, mint Anglia tesz­. Ebben az esetben összehívhatnak olyan érte­­kezletet, amely a gyarmati, gazdasági és élettérkérdéseket kedvezően oldaná meg. Ilyen értekezlet most nem időszerű, mert a világ talpig fegyverben áll és így Anglia 19 kénytelen hangoztatni, csakugyan már nem szavakra, hanem tettekre van szükség. Halifax végül határozott hangon megvédel­­mezte a Népszövetséget, amelyre vagy más hasonló intézményre a világnak égető szük­­sége van, mert a béke állandó ellenőrzésre­­ szorul. "Ha Németország erőszakhoz folyamodik, Anglia Lengyelország mellé áll" — írja a Times A péntek reggeli angol lapok egyhangúan megállapítják, hogy Halifax lord beszéde az egész angol nép véleményét tükrözi vissza. A Times írja: Danzigban semmi sem törté­­nik, ami egy józan világiban háborúhoz ve­­zetne. De ha Németország elhatározza magát, hogy erőszakhoz folyamodik és ha Len­­gyeország fenyegetve érzi függetlenné,­gét, Nagy-Britannia habozás nélkül Len­­gyelország mellett fog harcolni. A News Chronicle a következőket írja: Lord Halifax világosan és minden kétértelmű­ség nélkül beszélt. Az angol nép ma kész minden áldozatot vállalni, hogy olyan új ren­­det teremtsen a világban, amely kiküszöbölje a háborús fenyegetést. Bor­in puccsra készül Danzigban Párizs, június 30. (Rador). A péntek reg­­geli francia lapok méltatják Halifax beszéljé­­nek határozott hangját, amellyel minden két­­értelműséget eloszlatott. A Le Jour azt írja, hogy e beszéd után Berlin és Róma nem számíthat többé­ben­­(Folytatása a 8-ik oldalon) hitel segítségével minél többet produkáljon és minél rentábilisebben termeljen. E­z u­tóbbi összefüggésben van a teherbívóképesség ala­­kulásával is, ami a kincstár jelenlegi és jövő­­beni fokozottabb bevétel igényei mellett nem lehet elhanyagolható szempont. Ezzel kap­­csol­atban az ötéves terv­ indokolása meg­­említi, h­ogy a túlzott közterhek egyes szak­­­mák, egyes termelőágak elsorvadásához­ ve­­zethetnek, tehát az államkincstár fokozottab­b igényeinek megállapításánál most már okvet­­lenül érvényesülnie kell az arányos közteher­­viselés elvének. Az ötéves terv megalkotói tehát — a látszólagos átmeneti hátrányok ellenére is — adórendszerünk átszervezésénél minél előbb érvényesíttetni kívánják azt az­­ elvet, hogy a közterhek megállapításánál a jövedelem és a rentabilitás legyen a legfőbb szempont, még akkor is, ha a túlterhelt adó­­fizető-kategóriáknál adóleszállításra lenne 19 szükség. Részletesen tárgyalja az ötéves terv a mun­­ka é® sz­kmai oktatás megszervezésének kér­­­­déstt , amellyel kapcsolatban még sok ״ I­­. végei*­ valót lát. ן Az ötéves terv tervezetét a kormány egyik legközelebbi minisztertanácson fogja letár­­gyalni. A végleges terv kihirdetés után, annak legrészletesebb ismertetésére még viss­ztértünk. VILÁG TÜKRE A zsidó történelem leg­­nehezebb korszakában Írta: Dr. MAYER EBNER I. Zsidó intellektuelek­­körében mondottam nemrég, hogy a zsidó történetem a legnehe­­zebb és legfájdalmasabb korainkat éljük. A többiek ellenvetéssel éltek. A zsidó nép évezredes történelme során sokkal sú­­lyosabb időket élt már át, mint amilyen a mai. Hivatkoztak Jeruzsálem és a Szentély pusztulására, a borzalmas németországi zsi­­dóüldözésekre, a keresztes hadjárat idején, a zsidók kiűzetésére Spanyolországból 1492 ben és nem utolsó sorban az ukrajnai zsidó mészárlásokra Csamelnitzki idején 1648-­ban és Petljura pogromjaira, a háború utáni első években. Mindezen esetekben zsidó va­­gyonokat semmisítettek meg könyörtele­­nü­l és zsidó vér folyt. Nem lehet tehát azt mondani, hogy éppen mi éljük a zsidó tör­­ténelem legnehezebb korszakát. A fent em­­lített események legalább olyan súlyosak és fájdalmasa­k voltak a zsidók és a zsidó­­ság számára, mint a mi jelenlegi zsidó­­sorsunk. Nem hagytam magamat. Igaz, hogy a polgári időszámítás után 70-ben rombadőlt az akkori zsidó államiság Jeruzsálemben és lángokban pusztult el a szentély. Igaz, hogy akkor patakokban folyt a zsidó vér, számtalan zsidót szolga- Ságba adtak el és egy nemes zsidó fiatal­ Ságnak kellett a halállal viaskodnia a ró­­mai cirkuszokban, de mindez, ami velük történt, az akkori jus gentim keretében történt, az akkori népjog szerint. A zsidó­­kat és a zsidóságot nem diffamálták. Ez a háború nem különleges zsidógyűlöetből fa­­kadt. Azelőtt és azután is jóindulatot mu­­tattak a rómaiak a zsidók iránt és maga Judsa legyőzői, Vespasian és Titus császá­­rok nem gyűlölték a zsidókat, annyira nem­­hogy a lojális zsidó hitközséget Rómában nemcsak, hogy nem bántották, hanem az Augustus császár által bevezetett pénz­osz­­tást a szegények között, továbbra is vasár­­nap és nem szombaton eszközölték. Bizo­­nyos, hogy államiságunknak és szentélyünk­nek a megsemmisítése oly súlyos csapás volt, amelynek kihatásait mind a mai na­­pig nem tudtuk kiheverni, de az akkori idők történelméből nézve, lokális esemény volt ez. Nem is jelentett teljes megsemmi­­sítést, mert alig két emberöltő után a le­­győzött Judea Barkochba alatt újra fel­­emelte fejét. E zsidó háborúk alatt a diasz­­pórában is voltak véres összeütközések po­­gányok és zsidók között, de nem voltak a mai értelemben vett pogromok, hanem har­­cok fegyveres népcsoportok között és nem mindig a zsidók szenvedtek vereséget és nem mindenütt ők voltak a megtámadt­­tak. Jól jegyezzük meg: Mindaz, ami elle­­nünk történt, lokális jelegű volt és nem létezett egységes jelszó a zsidóság elleni­­harcra, abban az időpontban. IL A keresztes hadjáratok idején a német­­országi zsidók valóban rablások és gyil­­kosságok alatt szenvdtek és tűzben elpusz­­tult, füstölő zsidó községek jelezték az utat, amelyet a jámbor keresztes vitézek jártak meg. Ki gyilkolt, olt és gyújtogatott? Vad, féktelen׳ keresztes utasok, akik előtt a vá­­rosok nem tudták mindig elzárni kapuikat. Német fejedelmek és püspökök gyakran vették védelmükbe a zsidókat és ezek a zsidóüldözések nem állami a­utón és nem pa­­rancsra történtek, hanem féktelen hordák kilengései voltak és valamely ország civi­­lizációjának megítélésénél nem jelentette­­len szempont, hogy a rablás, gyilkosság és rombolás a kormány rendeletére és eltűrés

Next