Uj Kelet, 1940. február (23. évfolyam, 24-48. szám)

1940-02-01 / 24. szám

־■ Taxa posta 1A ,­­ plátr­é In num. JP No. 30023/1034 1 Szerkesztőség és kiadóhiva­­tal: OaJ, str. Baron L. Pop 10. Telefon: 18€0־. Előfizetési árak: Havonta 1­0, negyedévre 320, fél­­évre 600, egészévre 1200 lej. KÜl­­földre: Havonta 2, negyedévre 6, félévre 12, egészévre 20 dollár. — Hirdetések díjszabás szerint. — Az ״ ÚJ KELET 44 a transilvaniai és bánáti zsidóság egyetlen napilap­­ja. Cikkeink utánnyomását csak a forrás megjelölésével engedjük meg. Csütörtök, február 1. 1840—5700. Svat 22. XXII. évfolyam, 24. szám. FI KELET mm—mmmmmm­m zsidó luriur Director-Fesser- 1 ■ ) ן A kesatő: Dr. Mar- I AfA 5 10) tea ■knő. Re-­­­__________״ *lector responsabil-Felelős ■ tő: Jámbor Ferenc. Ad­minis­tartor deledet •1 girant responaablFelelős igazgató: Nihwartz Endre. Propria• tar-tulajdonos: Fraternita« 8. A. K. de Editura. Registrul publicaţiunilor periodice No. 43. Doi. 880. 1998. Tribunalul Cluj, Secția 111. ittds 1/issxuiéc Hivatalos londoni idootér szerint Leeds, Anglia moszkvai nagykövete,­­ Ihm rátér álló­­üléshelyére.­­ El a lakonikus rövidségű híradás erőteljes cáfolata azoknak a híreszteléseknek, melyek Leeds Moszkvából való elutazása idején arról szóltak, hogy Anglia és vele együtt Francia­­ország megszakítja Szovjet-Oroszországgal a diplomáciai kapcsolatokat. Az angol-orosz viszony elhidegülése akkor vette kezdetét, mikor Szovjet-Oroszország Németországgal lépett baráti kapcsolatba, de teljes feszültségét a finn-orosz viszály ki­­robbanásakor érte el. deeds ezekben az izgalmas és túll­azott légkörű napokban hagyta el Moszkvát és így s­em volt egészen alaptalan annak feltétele­­zése, hogy Szovjet-Oroszország és Anglia kö­­zött teljesen megszakadnak a diplomáciai kapcsolatok. deeds visszatérése átmenetileg nyugvó­­pontra helyezi a Szovjet-Oroszország és a nyugati hadviselő államok közötti ellentéte­­ket s annak jele, hogy sem Moszkvának, sem Londonnak és Párizsnak nem áll szándéká­­ban a helyzet további kiélezése, ami végső fokon súlyos bonyodalmakhoz, esetleg háború­­hoz vezethetne. A pillanatnyi jelen és a legközelebbi jövő szempontjából Leeds Moszkvába való vissza­­térése kétségkívül megnyugtató momentum. Nem jelenti ugyan a szovjet és a nyugati hatalmak közötti régi, szívélyes viszony helyreállítását, de egyelőre útját állja a kon­­faktus kiterjedésének, ami Európa, főleg pe­­dig a semlegesek sae. *vontjából elsőrendű érdek.* Nem lehetetlen, hogy Leeds újabb utasítá­­sokat visz magával állomáshelyére és hogy visszatérésével új fejezet nyílik a nyugati hatalmak és a szovjet viszonyában. Ha nem is várható közeledés London, illetőleg Párizs­­ és Moszkva között, az nem tűnik valószínűt­­lennek, hogy a feszültség tovább terjedését még meg lehet akadályozni és Szovjet-Orosz­­országot rá lehet venni arra, hogy gáta, vessen további terjeszkedési politikájának és várakozási álláspontra helyezkedjék ama nagy európai problémákat illetőleg, amelyek­­nek sorsa a közeli, vagy a távolabbi jövőben­i harctereken fog eldőlni. Folső szélvándorlás A ״ Frankfurter Zeitung 44 berlini levelezője írja: A Birodalomba repatriált németek székhe­­lyének problémája rendkívül komplikált. — Mint tudvalevő nemcsak föld és munkaiérin­­tőség megteremtéséről van szó a Felsőtirok­­ból visszatért németek számára, — az észt­­országi, lettországi és litvániai német nép­­csoportokat és a Volhíniából és Galíciából visszatérő németeket — összesen mintegy 400 ezer embert kell kolonizálni minden társadal­­mi osztályból. Legnagyobb részük azonban a földművelő osztályhoz tartozik. Tudvalevő, hogy a baltikumi németek le­­¥ telepítésére kiválasztott tartomány nagyrészt 1­1 a volt korridor zónájába esik, ahol már a né­­­­met elem­ többségben van, mégis el volt­­ szórva. Ugyanezt lehet mondáni Fosra, keletszin­t Danzig és keletporoszország nagyré­­széról. Ezekben a kerületekben most nagy tisztogatási akció folyik A lengyel szigete­­ket kelet felé távolítják 6l, ahol etnikai nép­­csoportjuk kompaktabb, helyükre pedig a Baltikumból és Volhíniából visszahívott né­­■neteket telepítik. Ami a tirodalat illeti, az ő problémájuk ■em olyan sürgős, mert repatriálásuk 1842- ben fejeződik be. Az első visszatérőket az ausztriai Tirolban helyezik el. E tartomány azonban nem képes befogadni az összes visz­­szatérőket. Miután hegylakókról van szó, va­­lószínűeg más hegyvidékeken, valószínűleg a kárpátokban jelölnek id lakhelyet számuk­a.­­ Ezek azonban csak általános megha­tá­rozások, a részletek hiányoznak. ( Ma éínek össze Belgrádban a Balkán-államok külügy­­miniszterei Szeraed0fija török belü­gyminiszter Belgrádba való platozata előtt nyilatkozott a belgrádi ér­escenlest­­elentőségéről. A görög sajtó a Balkán békéjének megóvásáért Ankara, január 31. (Rador.) Ma nyílik meg Belgrádban a Balkán-szövetség kon- ן f ferenciája. Szeracsoglu török kü­lügymi-­­ niszter Belgrádba való elindulása előtt ki­­jelentette az újságíróknak: ״ örvendek, hogy személyes eszmecserét folytathatok a Balkán-szövetség tagállamainak minisz­­tereivel és szilárdan remélem, hogy Belg- g­rádban ismét a köztünk fennálló nézetazo­­­­nosságot fogjuk megállapítani, továbbá, hogy a Balkán félsziget békéjére kedvező­­ hatással lesz a Belgrádban megerősítendő összetartás. Athén, január 31. (Rador.) Az összes­­ görög lapok hosszú cikkeket szentelnek a­­ belgrádi értekezletnek. A Kathimerini cí­­­­mű lap többek között írja, hogy a Balkán­­szövetség tanácsülése annak bizonyítéka, hogy a négy tagállam nézetei béke és há­­ború idején egyaránt azonosak és diplo­­máciai irányvonaluk is egységes, ami­hetővé teszi számukra, hogy összetartás­­ban megállják helyüket a jelenlegi ▼Iha­­rokkal szemben. Ez a szélvihar pillanat­­nyilag nem fenyegeti a balkáni határokat. A négy állam jelszava: A Balkán a balká­­niaké! Nem áll érdekükben beavatkozni a viszályba, amíg létérdekeik nincsenek fenyegetve. A béke eszméjét osztja Bulgá­­ria is. A belgrádi összejövetelt a legjobb előjelek mellett tartják meg. A balkáni államok távol akarják tartani magukat a viszálytól és kapcsolataik a hadviselőkkel normálisak. Ez nem jelenti azt, hogy kö­­zönyösek a háborúval szemben, mely fel­­forgatja az emberiséget. Mégis azt hiszik, hogy jogukban áll folytatni békés és ter­­mékeny tevékenységüket, ami azonban hosszas és nehéz erőfeszítéseket igényel népeik anyagi fellendítése érdekében. A Messager d‘ Athénes című lap a kö­­vetkezőket írja: A béke megőrzése és a balkáni rend fenntartása alkotja a görög politika tengelyét, amelyet minden erejük­­kel és a lojalitásra támaszkodva tartanak fenn. Görögország és a többi balkáni or­­szágok el vannak határozva a béke fenn­­tartására a félszigeten és népeik szoros együttműködésére közös jólétük érdeké­­ben. Az Eleftheron Vina című újság annak szükségességét hangoztatja, hogy gátat kell vetni mindannak, ami zavarná a bé­­két a Balkánon. Londonban cáfolják nyolc angol torpotaromboló elsü­lyesz­­tésének hírét A háború kitörése óta 200 hajót és 502.000 tonna árut koholt tett el Párizs, január 31. (Rador). A január 31-én reggel kiadott francia hadi jelentés szerint semmi említésreméló nem történt. Berlin, január 31. (Rador). A német had­­seregfőparancsnokság jelenti: A nyugati fron­­ton csökkentett tevékenység volt. A német haditengerészet az utóbbi idők folyamán­­ megerősítette a tengeralattjárók elleni védel­­mi eszközeit. A német öbölben növelték a ■ vadászrepülőgépek és más hasonló, a tenger­­alattjárók ellen alkalmazott fegyvernemek erejét. Német repülőgép-különítmények fel­­derítő utakat tettek az Északi tenger, vala­ , mint az angol partok felett, egészen a Themze torkolatig. London, január 31. (Rador). Az angol la­­pok közlik: Elmúlt héten a német rádióállo­­­­mások bejelentették, hogy nyolc angol tor­­pedórombolót sülyesztettek volna el. Egyik­­nek a nevét is közölték. Ez a a Victory lett volna. Ezzel szemben egyetlen brit torpedó­­­romboló sem viseli ezt a nevet. Egyébként három másik torpedóromboló, amelynek az a franciák f elsülyesztését jelezték: a Viscount, Jersey Ca Mphawk — továbbra is szolgálatban vannak. London, január 31. (Rador). A Banc­res­t angol hajó kedden segélyt kérő jeleket adott le. Közölte, hogy Skócia északi partja köze­­lében sülyed. Egy másik kereskedelmi hajó azonnal segítségére ment. Valószínű, hogy a Bunefest legénységét sikerült megmenteni. London, január 31. (Rador): Az Ajax an­­gol cirkáló szerdán Plymouth kikötőjébe érkezett. A tengernagyi hivatal szerencse- Idvin Stalt fejezte ki táviratilag a hajó le­­génységének abból az alkalomból, hogy visz­­szatértek támaszpontjukra, az ellenséggel folytatott dicsőséges harc után. London, január 31. (Rador). A Ginalda 2178 tonnás angol hajó kedden elsülyedt az Orkade szigetekkel egy vonalban. Párizs, január 31. (Rador). A francia hadi­­flotta tengerzárjának eredménye! Január 21 és 29. között: Elfogtak 12 hajót, elkoboztak ן 21.000 tonna árut. A háború kitörése óta fel­­tartóztattak 266 hajót, elkoboztak 502.000 tonna árut. I Néhány értekes­srvilágosítást adott a mi­­nap doktor­­itaként a nemzeti élelmezési államtitkár, a belső népvándorlás tervéről, amelynek alapján több mint 100 ezer délnyu­­gati németországbel parasstcsalád a Biro­­dalom keleti részébe költözik. Fontos környe­­zet­tanulmányozási előmunkálatokat hajtot­­tak végre az elfoglalt lengyel területeken. — Darre miniszter elrendelte, hogy a elköltözen­­dő családok faji és bio-öröklődési adatait fek­­tessék le. Több mint 60 ezer badeni és 50 ezer wü­ttenbergi családot keletre helyeztek át. A külföldről repatriált németeket illeti termé­­szetesen az elsőség. De a délnémetországi parasztcsaládok elköltöztetésének előkészüle­­tei megkezdődtek. VILAQ TÜKRM Amerika és Finnország A fenti dm alatt Ionel Lugosianu írja az U­niver­sutban a követ­kező igen érdekes cikket. Időben és térben mi sem jobban elhatá­­rolt, korlátozott, mint a politikus előrelá­­tási képessége. Ha módjában is áll ismer­­ni a nemzetek életbevágó érdekeit és fej­­lődésük irányát logikai képletekbe iktat­­ni, ezzel szemben semmilyen lehetőségük nincs arra, hogy előre lássák az esemé­­nyeket, amelyek megmozgatják a nemzeti érzéseket és kiváltják a népek politikai­­ reakcióit. Néhány hónappal ezelőtt igen sok ame­­rikai k­önön meglepetéssel vette volna tudomásul, ha azt mondják nekik, hogy háború fog kitörni a szovjet és Finnor­­szág között és hogy ez a háború az Egye­­sült Államokban oly mély és egyhangú megmozdulást idéz elő, az amerikai közvé­­leményben amire nem volt példa az utóbbi húsz esztendő során. Valóban, egyik eu­­rópai megrázkódtatás sem váltott ki az utóbbi években oly általános felháboro­­dást, mint a Finnország elleni orosz tám­a­­dás. Roussy de Sales, az Europe Nouvelle legutóbbi számában behatóan foglalkozik ezzel a kérdéssel és figyelemre méltó cikk­­ben taglalja, hogy milyen légkört terem­­tett az amerikai közvéleményben Szovjet- Oroszország háborúja a finnek ellen. A nyugati fronton folyó háború híreit a la­­pok első oldalán az orosz-finn háborúról szóló tudósítások foglalták el. Az izolált­­ság hívei egy szót sem szólnak a Finnor­­szágnak nyújtandó segélyhez. Politikai el­­lenfelek, republikánusok és demokraták egyesültek a helytelenítés ugyanazon ér­­zésével és a megtámadott Finnország meg־ segítésére irányuló akcióban. Hoover Roosevelt mögött áll. Ford és Coughlin atya, akiknek eredeti véleményük van az amerikai politikában, W. R. Heast a szö­­vetségesek politikájának ismert ellenfele, William Greene és John le Lewis, a két nagy rivális munkásszervezet vezetője, ugyanazon táborban találták magukat. Az amerikai politikai élet sajátossága foly­­tán Roosevelt, aki valamennyiök szemé­­ben az európai háborúba való beavatkozás gyanúját, vagy lehetőségét képviselte — olyan helyzetbe került, hogy a mérséklő szerepet játssza ebben a kérdésben. Ő volt az, aki elvetette a republikánusok azon kérését, hogy megszakítsák a diplo­­máciai kapcsolatokat a szovjettel és ő az, aki igyekszik a Finnországnak nyújtott segítséget a semlegességi törvény keretein belül tartani. Az amerikaiak számára Finnország egy­­idejűleg az okos demokratikus állam min­­taképe, a becsületes adós egyedülálló ese­­te az intellektuális ragyogás és a sport­­életben való dicsőség prototípusa volt. A finnek bátor ellenállása megerősítette a csodálat érzéseiben az Egyesült Államok közvéleményét és megkönnyítette a kor­­mány számára, hogy az ismert támogatási intézkedéseket foganatosítsa. Mindenek­­előtt is tízmillió dollárt bocsátottak ren­­delkezésére, ami Finnország Amerikával szemben fennálló megfizetéséből szárma­­zott. Ezt követte egy újabb százmillió dol­­láros hitel Finnországnak a szükséges nyersanyagokkal és ipari termékekkel va­­ló ellátása cél­jaira — a fegyver és lő­­szer-szállítmányokon kívül, amelyeknek elküldése Finnország számára lehetséges­­nek bizonyult az amerikai semlegesség törvényes rendszerének intézkedésein be­­lül. Finnország esete azonban döntő befeg

Next