Uj Kelet, 1940. április (23. évfolyam, 76-98. szám)

1940-04-02 / 76. szám

1. OLDAL régen bevezetett pénzelési technikával tisztában van, s jól tudja, hogy honnan ke, ha lehet, elővenni ezeket a milliárdoka Állami kölcsönök felvételére kerül tehát sor. 1940—41-ben 5,5 milliárd yen államkölcsönt vehet fel a pénzpiac, akár tetszik nekik, akár nem. A világháború élőt a japán államadósság jelentéktelen, 11 esztendő alatt elérte a 25 milliárdot. A rendes adókat 300 millió yennel emelik és ezenkívül 500 millió yent hoznál azok a teljesen unnlmű adók, amelyeke zseniális pénzügyi szakemberek agyaitól ki a fiskió örömére. A teára, szappanra fogkrémre, süteményekre, cukorneműek, elefántcsont-tárgyakra, borostyánra, só még a cloinonner-vázákra is adót ragasztanak Japánban, a kutyák, macskák, arany halak, kalitkában tertott madarak szintén szorgalmas adófizetőkké váltak. A japáni fülemüle az adónak fütyül To■ kióban. Az adófizető polgár, ha irodájából ha■ rámegy és fölveszi a filmekről jól ismert meleg kimonóját, kezébe veszi Parker-től־ tőtollát — Made in Japan — és kiszámítja magának, hogy 600 yent kitevő átlagos fizetéséből hat százalék jövedelemadót fizet, de minden ebből eltartott személy után 12 yent levonhat. A japán aggagény tehát vakarhatja üstökét. Ha moziba akar menni, a szórakozási adót 10-ről 30 százalékra emelték, az ital- és ételadónál az eddigi adómentességi határt 5-ről 3 yenre csúsztatják le s igy egy csésze kávé 20 sep-jéből 3 jen az adó. Ha a polgár társaságának szórakoztatására gésákat hozat, amely igen tiszteletreméltó ötlet és Japánban egészen más berendezés, mint rosszmájú olvasóm hiszi, az eddigi 20 százalék helyett 30 százalék adót fizet a gésák rendesen kiállított számlája után az adónak Olcsó gésának hig a leve a japán államkincstárnak, de a gésasztárok művészete már hoz valamit a tokiói adóigazgatóságnak. A színházjegyek egy gen fölött 10 helyett 30 százalék adót viselnek, a gólfpályák, táncszalonok vagy játéktermek látogatására jogosító jegyek is 30 százalékos adót hoznak az államkincstárnak. Eddig ezek a japán ״ Zöld vadászinak megfelelő szórakozóhelyek 23 sen belépődíjakig adómentesek, most ezt a határt is 19 senben állapították meg. A vasúti utazás, a hálókocsi, a benzin, mindmegannyi adóobjektum lett. A japán pénzügyminiszter persze kijelenti, hogy a japári népjövedelem emelkedik, de ezt elődje is mondta. Kijelenti, hogy a múltévi államkölcsönt 90 százalékban a ״ közönség“ vette át, de azt elfeledte megmondani, hogy a takarékpénztárakat és bankokat, amelyek a japán takarákosok pénzét őrzik, milyen nyomós argumentumokkal lehetett csak a jegyzésre rávenni. A japáni polgárt rászoktatják a takarékosságra, a tokiói gázosember bemegy lakásába és elzárja a gáztűzhely harmadik lángját, mert két lángon is lehet főzni, ha kell. Ha Yonay miniszterelnök elődje, Ata tábornok nem mond le gyorsabban mint szokás, meglátta volna a világ, mint reagál a kimonós polgár a kína-politikát erőltető politikusok adóötleteire. Japán azonban bírja erővel. Nagyon jól tudják, hogy a rendezetlen angol, amerikai piacokkal, Kínával és a saját pénzügyeivel, iparával és kereskedelmével csak két lehetőségük van. Vagy meglesz a keletázsiai új rend Japán vezetése alatt, vagy pedig elveszti a kínai háborút, odavész a befektetés, s a japáni polgár elsüti a kalitkát, megsüti ebédre az adót nozó madarat, megeszi aranyhalait és elhanyagolja a gésákat. Az amerikai nyersanyagokat Newyork másnak is eladhatja, de Japán csak onnan vásárolhat, Amerika pedig hajthatatlan, a nyitott kapu politikáját követeli Tokiótól Japánban és Kínában. Pedig ez az a nyitott kapu, amelyen csak japán á,־ u és kereskedő kסמיekedhétik Kinában, ha a háborút valóban egyszer megnyerné Tokió, tehát hiába ígérgetnek engedményeket Amerikának, ha betartanák ígéreteiket, hiábavaó volt az egész háború, hiába a tízmilliárdos költségvetés. Japán hiába vitte nemzetgazdaságát a tönk szélére, ha ami kizáróan talán nemzeti érdekeket szolgál a meghódításra váró Kína. Japán vagy írילוveri ezt a háborút, vagy pedig félévszázadra eltűnik a politikát csináló nagyhatalmak sorából. Cluj, ápriie 1. Vasárnap délelőtt 11 órakor a kolozsvári kongresszusi hitközség tágas, világos óvodaterme zsúfolásig megtelt zsidó közönséggel. Árnyalatra valók tekintet nélkül jöttek el a dhaazidok épúgy, mint az ortodoxok és neológok. Az előadó e ן asztalnál a cionista helyi csoport képvisel ן letében Gottlieb József elnök, a kolozsvári ír hitközség megbízásából Klein Gyula főmérnök foglalt helyet az asztalnál. Valódisággal templomi hangulat uralkodott a ן rendezvényen, amely méltó volt a nagy - biblia- és talmudmagyarázó RASZ emlékéhez. Az ünnepélyt Rabetz főkántor kórusa vezette be a Hatikva eléneklésével. Ezután Nomnberg híres ״ Al naharat Babel 44 kompozícióját énekelték, amit Babetz főkántor átírt. Meister Sándornak, a kórus kiváló tenoristájának szólója — Tidbak lösoni löchiki — megrendítően hatásos volt. A főrabbi megnyitója [ A megnyitó ünnepi beszédet dr. Weinberger Mózes főrabbi tartotta, mesteri módon jellemezve az érdekes kort, amelyben RASI működött és magát a bölcs és egy- szerű tudóst, aki szellemi életünknek ma is világító fáklyája. — A Rajna balpartján — kezdte a főrabbit_ ahol ma két hatalmas nép áll szemben egymással, abban az időben három város: Mainz, Worms és Speyer dómjait építették. Ugyanazok a keresztény munkáskezek építették a három város zsinagógáját és tanházait is, ahol fellángolt a ״ név tomide‘, a zsidó erkölcs és szellem örök lángja. A három város felé küldjük 900 év után Erdély fővárosából a zsidó élet hangját, mikor e zsinagógák és tanházak legnagyobb hívét és tanítványát, rabénu Slomo Jichakit, idézzük. E tanházak fényében fejlődött a fiatal troyesi ifjú, aki egynapi élelemmel ellátva jött át francia földről, hogy elmerüljön éjjel-nappali tanulással a zsidó tudományokban. Később visszajött szülővárosába, ahol 40 évig vezette jesiváját és megalkotta a leghasznosabb és legkimagaslóbb művet, ami ma is még alapja a zsidó oktatásnak. Rasi volt az, aki kommentárjával a Bibliához kapcsolta a zsidó népet és nem engedte elfelejteni nagy szellemi kincsünket, a Talmudot. Előtte is voltak ugyan zseniális kommentátorok, nagy gramatikusok, mint Ábrahám Ibn Ezra, Dávid Kimchi és Mose ben Nachmann, a filozófus. Mégis Rasi, a Biblia magyarázó lett a legnépszerűbb. Mi lettzetett ennek oka? Semmi egyéb, mint az, hogy Rasi az ő egyszerűségével, nyiltságával és nemes poézisével közelítette meg a Bibliát. Amikor a zsidó a Bibliára gondol, nem tudja a gondolatképből kihagyani Rasit. ő az, aki a ״ talmud tengerében 14 biztos kézzel tudott irányítani. A sok eltérő véleményből Rasi kincsen ki tudta hámozni a végleges deciziókat, amelyeknek érvényessége a hitéletben törvényerejű. Rasi jelleme és hatása A főrabbi ezután ismertette Rasi hatását a későbbi generációkra. Több, mint száz ,,supra kommentáror igyekszik behatolni Rasi gondolatvilágába. Az első nyomtatott könyvek egyike, Rasinak Bibliakommentárja volt, ami legélénkebben, bizonyítja e mű közhasznúságát. Alig, hogy héberül megírta bibliamagyarázó művét,azonnal latinra fordították. Alapos Biblia magyarázatában nagyszámú francia, német és szláv szavakat találunk. Eddig több, mint háromezer korabeli francia szót gyűjtöttek össze Rasi műveiből, szinte felbecsülhetetlen kulturkincset. Maga Spinoza is lefordította flamand nyelvre Rasit, de egy szerencsétlen pillanatában elégette. Luther Delira latin fordításán át ismerte , meg Rasi művét, amelynek a humanis-ta világra való nagy hatása elvitazhatatlan. Hogy milyen volt Rasi az életben, arranézve élénk képet nyerünk, ha olvassuk p responzumait, amelyekből felénk világlik az ő végtelen jósága, megértése minden iránt, ami emberi. Nem véletlen, hogy ez a nobilis lélek földműveléssel foglalkozott; kint Isten ege alatt a nagy természet is alakította szivét és jellemét. ן Dr. Glasner Izsák előadása : A nagy tetszéssel fogadott beszéd után 6 dr. Glassier Izsák értékes előadása következett, Hasi kimagasló kulturális szerepéről A Biblia — úgymond — magában fogadja a zsidó nép őstörténetén kívül a nép törvénykezését is, de ennek csak az alapeszméit adja, míg a törvényrészletek, a magyarázat, mai terminológia szerint, a végrehajtási utasítás, már a szóbeli tan keretébe tartozik. Szónok egyes példákkal illusztrálja ezt a tételt és rabbéni Glasner Mose érdekes magyarázatával támasztja ezt alá. A szóbeli hagyományokat egy időben szigorúan tilos volt leírni. De várjon miért? Hiszen a mérhetetlenül sok szabály óriási feladatokat rótt a zsidók egész nemzedékeire. Glasner Mose magyarázata erre az, hogy Mózes nem kívánta a Tórát összes rész- rendelkezéseive írásba rögzíteni, hanem azt akarta, hogy a Tóra minden időben időszerű és mindenütt helytálló legyen. A Tóra örökkévalóságát akarta biztosítani azzal, hogy csak a törvények alapját rakta le Írásban, míg a felépítményt, a részleteket a szájhagyományokra bizta. Megengedte, hogy minden kornak ״ birája‘4 — sotét seböjamacha — és tudósai legyenek hivatottak a magyarázatot a kor szükségleteinek megfelelően módosítani és javítani. A szóbeli hagyományok ismertetése során szónok ezután eljutott rabbénu Gerschon, a nyugati zsidóság nagy alakjához, akinek művét ״ Lotharin?ia bölcsei“ folytatták. E bölcsek egyik legkimagaslóbbja, rabbénu Slomo Jiccha- ci. A héber nyelv fejlesztésében első ran- r ?u szerepe volt; olyan kifejezésekkel gazdagította a nyelvet, amelyek annakelőtte nem voltak használatosak. De nemcsak a héber nyelvnek tett szolgálatot, hanem a franciának is. Stílusa egyszerű, folyékony, tiszta és világos, rövid és szabatos: egyet- je szóval sem több, sem kevesebb, mint amennyi megértéséhez szükséges. Egészen egyéni pedagógiai módszerrel dolgozott. "Nem magyaráz végig mindent, hanem csak megmutatja az utat, amelyen haladva a figyelmes olvasó rájön magától is a dalgok értelmére. A kezdőt, vagy tudatlant ־ bkrófokra vezeti be a Szentírás és a ׳ Hal- Jaud ismeretébe. Fő cél előtte pedig, hogy a legkomplikáltabb tételeket is leegyszerrűsítse. Magyarázatai egyenesek, nem piípusszerűek, logikusak, nem szellemeskedők. Előadása végén dr. Glasner Izsák visszapillantást vetett a 900 évre, amely idő alatt pogromok, keresztes hadjáratok és antiszemita akciók akarták kipusztítani a zsidóságot. ״ De nekünk, zsidóknak, akik a könyv népe vagyunk és akiket a szellem vezérel, ime 900 év után is módunkban van: szeretettel hódolni a szellem és tudás fejedelmének, Rasinak!“ Spielmann József orvosszigorla olvasta fel most Szabó Imre RASI-ról írott regényes életrajzának első részletét, amely elmondja RASI apjának, reb Jacchaknak ismerkedését Hannával, a wormsi szegényügyi gondnok leányával, aki később a felesége lett. Az előadót, aki az egyes részeket drámai elevenséggel olvasta fel, lelkesen megtapsolták. A kórus ezután szép zsoltárrészeket énekelt Rosenthal Márton karnagy vezetésével. Klein Elijahu előadása Klein Alijahu tanár lendületes beszédben«, méltatta Rasl költőiségét, nagy zsenialitását, amivel beleélte magát a Biblia korába, ő volt az, aki célul tűzte ki a zsidóságot, az ő tradicionális erkölcsi világnézetében fenntartani nemzedékről nemzedékre. Nem ok nélkül viszi bele magyarázatába az agadát. Nála látjuk világosan a kritika és a hagyományhűség közötti különbséget. Költészet és valóság, megértés és megértés, ez a kettősség alapja annak a kommentárnak, amely a Tórának leg־ jobban megfelel. Ifjúságunkban, amikor lel־ künket még a költői hatás uralja, éreztük meg a Tórának, az örök Könyvnek Isteni tar־ talmát és aki ezt számunkra lehetővé tette, az RASZ volt, aki nemcsak a Könyv értelmét, hanem szépségeit is ismerteti meg velünk ideális módszereivel. Emiatt vette igénybe az egész hagyományos Irodalom gazdag tárházát és ő maga szerény megjegyzéseivel, amelyek nem egyszer hívta ki kritikusa bírálatát, sok־ban hozzájárult a nagyszerű nevelőmunka tökéletesítéséhez. Szónok ezután számos idézettel támasztotta alá RASZ-ról alkotott jellemzését. A hatásos beszéddel az ünnepély programrésze befejeződött. Utána a Királyhimmez következett, amit a tíztagú kórus igen szépen, adott elő. Impozáns keretek között zajlott le a cluji Rasi-emlékünnepé Árnyalatra vált különbég nélkül hódolt a várat tudósága a nagy Biblia- ét Talmud kommentátornak ÚJ KELET KEDD, 1940. ÁPRILIS 2. Mit láttak a finn békeszerződés aláírói Moszkvában Az orosz-finn békeszerződés aláíróinak és létrehozóinak egyike, Paasikivi finn államférfi egy francia újságírónak néhány igen érdekes részletet mondott el moszkvai élményeiből. Erről ad jelentést a Középeurópai Katolikus Kurír az alábbiakban: — Késő délután indultunk el Helsinkiből Abó felé — mondotta a miniszter. — Abóból finn vadászgép vitt bennünket Stockholmba, ahol a svéd kormány külön repülőgépet bocsátott rendelkezésünkre. A Rigában történt közbeneső leszállás után közvetlenül a szovjetunió fővárosába utaztunk. A repülőtéren Barkov protokollfőnök fogadott, a külügyi népbiztosság európai osztálya vezetőjének, Lozevszkinek társaságában. Kis csoportunkat három impozáns amerikai gépkocsin vitték az Osztrovszkaja utcába, ahol pompásan berendezett villában helyeztek el bennünket Valószínűleg ez annak idején egy gazdag moszkvai polgár lakása lehetett Ma a szovjet kormány külföldi vendégeit helyezik el Itt Itt lakott az elmúlt évben a franciaangol katonai bizottság és később Szaracsoglu török külügyminiszter is. _ Rövid pihenő után megbíztuk titkárainkat, hogy az első udvariassági látogatást tegyék meg a külügyi népbiztosságon. Molotov ekkor kijelentette, hogy Rutit és engem, amint csak lehet fogadni szeretne. Azonnal a Kremlbe hajtattunk. _ Miről beszéltek először? — kérdezte az újságíró. — Szavamra mondom, az időről, az esőről és napsütésről. Politikai témákról nem beszéltünk. Molotov először átható pillantásokkal nézegetett bennünket, később egy közéretlen mozdulattal Rydre mutatva, azt mondotta: — Önt egyáltalában nem ismerem, az azonon ott régi ismerős. — Majd néhány szolgával hatalmas szamovárt hozatott be és mintegy húsz kis edényben különböző orosz édességeket és csemegéket. Teázás alatt vijdám hangon beszélgetett hozzánk. — A tulajdonképpeni tárgyalások a következő délután kezdődtek Molotov nagy dolgozószobájában. Noha egyetlen durva, vagy sértő szó nem esett, a megbeszélések mégis rendkívül hideg jellegűek voltak. A legfeltűnőbb különbség a mostani és a múlt év októberi tárgyalások között az volt, hogy ez alkalommal egyetlen egyszer sem vett részt azokon Sztálin. Egy pillanatra sem láttuk őt egész idő alatt, míg a:׳, októberi nyolc megbeszélés közül hetet ő maga vezetett. Ez alkalommal kizárólag Molotovval kellett tárgyalnunk. — Mikor megtudtuk a súlyos orosz feltételeket és néhány engedményt akartunk kieszközölni, Molotov keményen ezt válaszolta — Mit akarnak? Háború van. Semmiféle szívességre nem vagyunk hajlandók. A nyugati hatalmak a mi helyünkön önöktől ezeken felül még súlyos jóvátételt is követelnének. — A hosszú tárgyaló napok alatt csak kétszer látszott, hogy enyhébb hangulatban van. Az első alkalommal akkor, amikor egyikünk arra emlékeztette őt, hogy Nagy Péter cár a svédeknek kétmillió tallér jóvátételt fizetett Finnországnak átadott részeiért és a szovjetunió, amely a nagy cárt bizonyos tekintetben előképének tekinti, ebben az esetben is őhozzá hasonlóan kellene, hogy cselkedjék. Molotov nevetve válaszolt erre: —■ Nos, jó. Kérdezzék meg Nagy Pétert Ha ő parancsolja, fizetni fogunk! Mint Paasikivi a továbbiakban elmondotta, Molotov kitűnő konyhát bocsátott a finnek rendelkezésére. Nem hiányoztak a legfinomabb borok és likőrök sem. A finn kiküldöttek egyébként moszkvai tartózkodásuk alatt még többizben hallottak sokat Nagy Péterről, aki a szovjetben igen nagy tiszteletnek örvend. Kuusinen nevét azonban az egész idő alatt sem Molotov, sem más orosz tisztviselő nem ejtette ki.