Uj Kelet, 1940. május (23. évfolyam, 99-123. szám)

1940-05-01 / 99. szám

P• C. D. 503 Taxa postait pUiltá in­­num Mo. 3062311934 és Idadóhiva­tal: Claj, 8tr. U. Telefon: 18­00. EMMu^l^árak: Havonta 110, negyedévre 820, fél­­évre 600, egészévre 1800 lej. KOI­­Tőidre: Havonta 2, negyedévre 0, félévre 12, e részévre 20 dollár. — Hirdetések díjszabás szerint. — Az ►.UJ KELET*4 a transilvan­iai és bánáti zsidóság egyetlen napilap­­ja. Cikkeink utánnyomását csak a forrás megjelölésével engedjük meg. ־ Jlu.4. UJ KELET ZSIDÓ NAPILAP u * Ha, vagy holnap nyilat­­kozik Chamberlain a norvég helyzetről 4 Trondhjem körüli harcokban dől el Közép-Norvégia 8©raa. Az angol sajtó már nem derülátó, de hangsúlyozza, hogy a szövetségesek a győzelemig folytatják a háborút London, április 30. (Rador). Norvégiában 48 órája szakadatlanul dörögnek az ágyuk. Mind a három fegyvernem, a szárazföldi csa­­patok, a légi és a tengeri haderő egyre el­­kesered­ett­ebb ütközeteket vívnak egymással. A szövetséges csapatok óriási erőfeszítéseket tesznek a norvégiai német előnyomulás meg­­állítására. A kedd reggel megjelent angol lapok nagy jelentősé­gt tulajdonítanak a norvégiai kato­­nai műveleteknek és megjegyzik, hogy a szö­­vetséges erők általában minden ponton fel­­tartóztatják a németeket. Az angol hadügy­­minisztérium közleménye összhangban áll a semleges országokból érkezett hivatalos hí­­rekkel. A sajtó első helyen közli az angol tengernagy­ hivatal jelentéseit, melyek köz­­lik, hogy az ellenséges elv­­léseknek a norvégiai arc­­v«luuun van* **י***־ ״״ ״**׳ יינ״ יلل« Utó­hajót elsülyesztettek és hétfőn egy Sunderland-tipusú angol vízirepülőgép a norvég öbölben elsüllyesztett egy német búvár­hajót, ugyanakkor lelőtt egy Mea­­derseht ti­kit-típusú német vadászrepülő­­gépet. A Le Journal Duval tábornok aláírásával azt írja, hogy senki sem várhatta, hogy a norvégiai jelen hadjárat könnyű lesz, mert az országtól ilyen messze folytatott akció mindig hosszú és nehéz. Senkinek sem kell villámgyors eseményekre várnia. A had­­műveleteket módszeresen kell folytatni, úgy, ahogy a szövetségesek tesznek. Az első lépés, amelyet meg kell tenni, szilárd és tágas bázi­­sok megszervezése a partraszállások végett. A Le Matin-ban Jean Fabry megállapítja, hogy csodálatos a szövetségesek menővere­­zése a namsosi és más fjordokban végrehaj­­tott csapatpartraszállítások alkalmával, mi­­kor Namsost teljesen szétrombolta a német légierő. A lap végül rámutat, hogy többen kérik Norvégiába küldésüket, semhogy vala­­mennyi kérésnek eleget lehetne tenni. A Le Epoque-ban Keriels hangsúlyozza, hogy a németek, mikor lemondanak Svéd­­ország megtámadásáról, elveszítik a lehető­­séget, hogy gyorsan számos csapatot küld­­janak a S­tatja a lap — az oroszok tisztában vannak vele, hogy a Skandináviában egyszer beren­­dezkedett németek nem mennek el onnan. Az oroszok tudják, hogy a szövetségesek Skandináviáben csak az ellenségeskedések fejődése által megkövetelt ideiglenes kirán­­dulást tesznek. Nem nehéz tehát elképzelni, hogy a németek skandináviai előnyomulása ,milyen akadályoztatást kockáztat. A németek el akarják vágni a Trontheim Dombas-i vasutvonalat Stockholm, április 30 (Rador). A Reut׳ Iroda jelentése szerint a hegyek között no* nehézségekkel előnyomuló német a jap^ Trondhjemtől délre két pontos is megy*״־ tek a szövetségesekkel. Harc folyik felé vezető vasútvonalon levő Hjoakür^ helységnél és a Stert­ntól hatvan Wt ״ re levő Kvlmnonál. A németek vágai a Trondhjelm Dombos vas,küklí. A németek motorizált csapatok­ nyugat felé, a rendelkezésre álló^ A Gudbrand völgyben repülőgép♦ után. tüzér­ség támogatta a német előnyomulást, itt azonban az angol csapatok heves ellenáll­á­­sába ütköztek. A norvég parancsnokság je­­lentése szerint Trondhjemtől északra francia és norvég főosztagok állanak ellent a ném­e­­teknek. Valószínű, hogy a legnagyobb német erőket a Trondhjem­ öböl belső részére , a be­itat ad­ó öböl környékére összpontosítják és nagy támadást készítenek elő. A Reichstadtól Namsosba vezető útón francia csapatok több­­ször összeütköztek a német erőkkel. Az angol csapat* heves ellenállást fejtenek ki a német előnyomulással szemben « «״ף4 ■״־‘״*י״• jvrtLó iroda Jelentése “1״ 11 “״׳ hírek arra mu­­éjfizaau Norvégiából értője heves elen. tannak, hogy az angol bekkel azomban állást fejtenek ki a séríteni a dombos l akik hatalmukba katonai körök­vasúti csomópontot, «jdonitanak a Dom­­ben nagy jelentőségűje ^ a vaaut né_ bas körüli harcokn^(jajoneflj angol csapa­­met kézre kerül, fa, a vtunin közlekedés tok számára me^ Roero* helység körűt lehetősége. A négy gyors menetben igye­­képitették állás.* a mblasi hidat. Ez arra keznelt helyrendek parancsot kaptak a mutat, hogy a való előnyomulásra. atahajo"״ repülő további 30. (Rador). Egy ״ repülő nevezett Sunder­land-típusú csatahajfék,­ melyet 12 német bombavető vízirepüleg támadott, miközben lehorgo­­repülö üztegelt egy norvégiai kikötőben, nyors­én úszva, majd le­ve­gőbe emelkedve Jobbi­g menekülnie az elsülyesztéstől. Az sikerü­lőgép parancsnoka egy angol hadi­­fit, mikor a támadás megkezdődött, híg A Junkers-típusú német repülőgépek bombái ellenére sikerült csónakon elérnie a vízirepü­lőgépet, mely levegőbe emelkedése után, rö­­vid harc közben, lelőtt egy Menserchmidt­­típusú német repülőgépet. London, április 30. (Rador). A légügyi mi­­nisztérium jelenti, hogy angol katonai repülő­­gépek hétfőn este gyújtóbombákkal meg­­támadták az Osló közvetlen közelében levő fornebull légi támpontot. Az angol légierő akciója sikeres volt. Türelmetlenül várja az angol köz­­vélemény Chamberlain nyila­tka-London, április 30. (Rador). A kedd reggeli angol lapok minden figyelme különösen a Trondhjem vidékén és a környező völgyek­­ben folyó hadműveletek felé irányul, ahol Közép-Norvég­ia sorsa eldől. Az angol köz­­lemény azonban nagyon kevés részletet közöl, úgyhogy Chamberlain miniszterelnök közeli bejelentéseit türelmetlen várakozás előzi meg. A lapok kommentárjai nem annyira derűlátóak, mint a múlt héten a tengerészeti sikerek után, de hangsúlyozzák a szövetsé­­gesek egyhangú és szilárd akaratát, hogy győzelemig folytatják a háborút. A Daily Herald összefoglalásában megállapítja, hogy­­ a helyzet nagymértékben javult. A németek ■ előnyomulását három irányban feltartóztat­­ták. A szövetségesek erősítő csapatokat kap­­nak. London, április 30. (Rador). A Reuter Iroda jelentése szerint szerdára, vagy csütörtökre várják Chamberlain alsóházi nyilatkozatát a norvégiai helyzetről. A miniszterelnök hétfőn délután fogadta a munkáspárt és liberális párt parlamenti csoportjait és tájékoztatta őket a norvégiai hadihelyzetről. Német jelentés a norvégiai elő­nyomulásról Berlin, április 30. (Rador). A német had­­seregfőparancsnokság keddi közleménye: A ל német csapatok hétfőn Trondhjem és Dombas­­­t­eelé nyomulva előre, megtörte az ellenséget,­­ amelyet visszavonulásra kényszerített. Otta­­ן nál nagymennyiségű, mindenfajta tartalék­­ן b­atokkot zsákmányoltunk. Ebből a helységből ן Dombas felé folytatták az ellenség üldözését. A Bergen felé való előnyomulás és a harcok szintén kedvezően folynak. A negyedik nor-­­­vég gyalogsági hadosztály a front mögött visszavonult a hegyekbe és Lillehammertől­­ északkeletre letette a fegyvert. Az ezred­­ן parancsnok és körülbelül 2500 katona meg­­adta magát.­­ Bergentől északra az ellenséget üldöző né­­met csapatok Voss helység felől jövet, 200 foglyot ejtettek és öt ágyút zsákmányoltak.­­ A német légihaderő megsemmisítő vesztesé­­geket okozott Namsos és Adelines környékén a part­raszálló ellenséges csapatok körében. Ugyanitt barakktáborokat, hangárokat, ka- t y *.»״»Tuók­at és natróleumtartá^­­­okat gyújtot­­­tak־ fel, míg hat hajót elsülyesztettek, többet pedig súlyosan megrongáltak. Vasárnap Kristiansandtól északkeletre le­­terítettünk egy angol repülőgépet. A Skager­­­­rak­ és Kattegat szorosokban elsülyesztettünk két-három ellenséges tengeralattjárót. Veszélyben van az angol expedíciós hadsereg fontos közlekedési útja Párizs, április 30. (Rador). A Havas táv­ Irati iroda jelenti a norvégiai frontról. Bizonyos jelek arra vallanak, hogy a né­­metek Rörot-ban székhelyet létesítettek vezér­­karuk számára, amely az ezen vidéken folyó hadműveleteket irányítja. Megállapítást nyert, hogy a németek nagy erőfeszítéseket tesznek abban az irányban, hogy minden áron elfoglalják a Dombostól észak felé futó vasútvonalat. Ezen erőfeszítések keretén be­­lül csapatmozd­ulatok tapasztalhatók, ame­­lyek Tynsettől Stöm felé irányulnak, azzal­­ a céllal, hogy elfoglalják Ulsberg vidékén a Dombas és Stöm közötti vasútvonalat. Ha ezek a csapatmozdulatok sikerrel járnának, úgy a németek elvágnák az angol expedíció­i csapattestek nagyfontosságú közlekedési út­­ját. Egyes vélemények szerint azonban a né­­met kísérlet nagy nehézségekbe fog ütközni egyrészt az angolok és norvégek által elfog­­lalt erős állások, másrészt a terep részéről, amely inkább védelemre, mint támadásra al­­kalmas. A harcok egyelőre tovább folytatód­­nak és azok eredményeit illetőleg nem lehet előzetes következtetésekbe bocsátkozni. Ha a németek győznének, úgy ebben a körzetben lévő csapataik kapcsolatot teremthetnének a Trondhjemtől délre lévő német csapatokkal. A Havas távirati Iroda egy másik jelentése szerint a norvégiai háború egyelőre főleg a légi haderők ütközetéből áll. Az elmúlt két nap során nagy légiharcok folytak, amelyek­­ben különböző típusú repülőgépek vettek részt. Az ütközetben mindkét fél nagy vesz­­teségeket szenvedett, az eredményről azon­­ban hivatalos jelentést még nem adtak ki. A szövetségesek támadásai egyre elkesere­­dettebben nyilvánulnak meg a légi harcok­­ban. A német légihaderő képtelen hatékony támadást intézni a szövetséges csapatok partraszállási támaszpontja ellen Namsos környékén, mert a vadászgépek és főleg a légvédelmi ütegek távoltartják a német gé­­peket. A német légi haderő ily módon a köz­­lekedési vonalak és a Molde és Andalsnes környéki kikötők ellen indítottak támadást. Kvan környékén változatlan a helyzet. A né­­metek megtorpantak a szövetséges állások előtt, amelyek szilárdan védik a védekezésre­­ rendkívül kedvező Gubransdal völgyét. (Folytatása az utolsó oldalon.) . I Ara 5 le| Director-Főszer­­kesztő: Dr. Mar­tan Ernő. Iki- -----------­ a»ctor rt*HpouHiU­U-Fe4ekrt» !״»ן tő: Jámbor Ferenc. Auminintartar ( delegat mi girant responsaMl-felelős igazgató: Hchwarth Endre. Propria־ tar-tulajdonos: Fraternitas 8. A. B■ de Editură. Registrul publicaţia nilor periodice No. 48. Doa. 889. 1988. Tribunalul­­Huj, Secţia IIL Szerda, május 1. 1940—5700. Niszan 22. XXIII. évfolyam, 99. szám. VILÁG TÜ&RM Holland-India Az európai háború immár érezteti ha­­tását a Távolkeleten itt, ahol a hollandiai kolonizáció javarészét találjuk*. Holland- India egy részében sűrűn lakott és sokféle nyersanyaggal megáldott terület. A ״ ke­­let birodalmának“ jól kiaknázott kincsei: petróleum, kőszén, cink, bauxit és arany. Ennél is fontosabbak azonban a trópusi növénytermékek, amelyeket részint a la­­kosság termel, mint a rizst, jáva­ dohányt, kaucsukot, fűszert, koprát, részint modern gazdaságokban tenyésztenek, mint a cukor­nádat, a teát, kávét, pálmaolajat, déli do­­hányt, stb. megannyi árucikk, amit az egész világon fogyasztanak. A területet a hollandok évszázados szívós munkával, a benszülöttek igényeinek kielégítésé­vel és életnívójának fölemelésével olyan szint­­re hozták, ami büszkesége lehetne bárme­­lyik európai közigazgatásnak. Túlnépesedett államok a Távolkeleten és gyarmati birtokra áhítozó nagyhatal­­mak már régóta jó várán tekintenek erre a területre, jóllehet a holland nép azon igyekszik, hogy a túlnépesedett Jáva fő­­szigetről az emberfölösleget más, ugyan­­olyan termékeny, de kevésbé lakott szige­­tekre irányítsák át. Az a tény, hogy a ja­­pán expanzió néhány évvel azelőtt a kínai 1>^*״^•׳״ túravitált, nem pedig a déli szigetek irányába, voltaképpen annak a hatalmi túlsúlynak köszönhető, amelyet az európai koloniális hatalmak és az Egye­­sült Államok gyakoroltak a Távolkeleten. Anélkül, hogy formális egyezményt kötöt­­tek volna, szinte magától értetődő volt, hogy úgy Anglia Ausztráliára, Malakkára, Borneora és Új-Guineára való tekintettel, valamint Franciaország Indokmára és az Egyesült Államok a Filippi szigetek miatt fölöttébb érdekelve vannak Holland Iindia status quo állapota tekintetében. Saját érdekük diktálta, hogy akadályozzák meg idegen imperialista hatalmaknak a hol­lan­­dok által uralt területbe való behatolását. Európában most háború van. Anglia és Franciaország flottáik és hadseregük fő­­erejét a legveszedelmesebb pontokra kény­­telenek koncentrálni. Ebből a háború hosz­­szabb tartama esetén a Távolkeleten az egyensúly eltolódik. Japán egyelőre még nem oldotta meg a maga elé tűzött fel­­adatokat, amiket Kínával szemben állított föl, még idege sem volt, hogy gazdasági­­lag felocsúdjon ezen erőpróba hatása alól. Másfelől a veszély, ami Oroszország felől fenyegette Japánt, mintha sürgősségéből veszített volna. Az Egyesült Államok a stabilizálás főeleme a Távolkeleten. Az Unió flottáját még mindig megerősíti a Csendes óceán vizein, de éppen ez a tény, hogy Amerika femondta Japánnak a ke­­reskedelmi szerződést és ezzel veszélyez­­teti Nippon nyersanyag-ellátását, lehető­­vé teszi, hogy a japán flotta vezetői egy szép napon elhatározzák a holland indiai vizekre való felvonulást. Hollandiának ez­­zel számolna kell. Európában kényes sem­­legességi politikát kell védelmezniök és ma sokkal kevésbé, mint valaha csatlakoz­­hatnak a Távolkeleten a szövetségesekhez, ha az európai nyugati fronton fenn akar­­ják tartani önállóságukat. Ez áll még ar­­ra az esetre is, ha Anglia és Franciaország a Kelten tengeri erejükből semmit sem veszítenek. Egy ilyen öntudatos kicsi nép számára, mint amilyen a hollandi, amely gyyirmati birtokait meg akarja tartani, egyetlen kon­­zeren­ció van: megerősíteni flottáját.

Next