Uj Kelet, 1940. június (23. évfolyam, 124-145. szám)

1940-06-01 / 124. szám

2 OLDAL százalékkal téni­leg emelkedtek, de nem a papírpénzzel szemben keletkezett bizalmat­­lanság és az általános nemzetközi drágu­­lás miatt. A fedezetnélküli pénz megtartotta vi­­szonylagos vásárlóerejét, még­pedig azért, mert Németország korábbi példája alapján most már a szövetségesek is arra törek­­szenek, hogy a közönség a fogyasztást a lehető legkisebbre mérsékelje. A jegyrend­­szer, a készletellenőrzés, a fogyasztási kor­­látozások, az árak drákói ellenőrzése eddig megakadályozta minden pénzhigítás elle­­nére a háborús államokban a belföldi inf­­lációt. Nemzetközi vonatkozásban azonban Mon­tecuccoli mondása még mindig érvényes. Politikailag (stratégiailag) független or­­szágoktól a hadviselő állam nyersanyagot árul ma is csak jó pénzért, tehát aranyért kap. Erre a tényre épült fel különben a szö­­vetségesek haditerve is. A tengeri blokád­­dal ugyanis Németország elvesztette eddi­­gi nyersanyagszállítóinak közel a felét. A megmaradt szállítók közül pedig a legtöbb szívesen exportálta volna áruit arany elle­­nében Angliába, vagy Franciaországba. Joggal számíthattak erre, mert az első há­­borús hónapokban egyes államok — am­e­­lyeket pedig a blokád nem érintett — Né­­metországba irányul kivitelüket 60, sőt 70 százalékkal csökkentették. A lassú háború így a szövetségesek számítása szerint biz­­tos és kevés vérbe kerülő győzelmet ered­­ményezett volna Németország felett. A meggyorsult iramú küzdelem sem tette azonban könnyebbé Németország szá­­mára a nyersanyag-utánpótlást. A norvég, belga és holland háború megindulása ugyanis ezeket az államokat, mint szálltó­­kat teljesen kikapcsolta a német utánpót­­lás számításából, így a Balkán, a balti ál­­lamok, Olaszország, Svédország és Svájc mellett csak a Szovjet jöhet számításba, mint szállító, ezektől pedig Németország 1938-ban, tehát az utolsó békés gazdasági évben nyersanyagszükségletének mindösz­­sze 32,1 százalékát fedezte. Egyik-másik államban sikerült Németországnak az 193- as mennyiséget felfokozni, más állam vi­­szont, így például Törökország a 38-as át­­lag egyharmadát sem szállította a háború kitörése után. Fel kell hívnunk azonban olvasóink figyelmét arra a tényre, hogy a fenti 32,1 százalékban Oroszország mind­­össze 0,9 százalékkal szerepel. Megoldatlan és így megválaszolhatatlan egyelőre az, hogy a Szovjet mennyivel fogja Németor­­szágba irányuló kivitelét fokozni és így a rendkívüli kiesést pótolni. Félelmetes összegek szerepelnek itt előt­­tünk, mint kicsiny töredékei annak az ál­­dozatnak, melyet az államok a háborúért, hoznak. Felmérhetetlen a kulturális pusz­­tulás, de a megsemmisült gazdasági javak értékét is csak a háború után lehet majd megállapítani. A címben felvetett kérdés­­re tehát nem lehet válaszolni. Nem pedig azért, mert a nehezen felbecsülhető gazda­­sági és kulturális értékek mellett a hábo­­rúban emberek tömegei is elpusztulnak. A ki nem dolgozott gondolatokat, a meg nem oldott terveket, melyeket az emberi testtel együtt ״ valahol nyugaton“ a csatatér sír­­jaiba temetnek el, soha, senki nem tudja felértékelni. Energia engedélyek A Caluji Zsidó Kórház a nemzetgazdasági minisztertől engedélyt kapott egy gőzkazán beállítására, a mechanikai mosodásához. Az­­­ngedély 25 évre szól. Spitz Izsák bistrita­ malomtulajdonos en­­gedélyt kapott egy gázmotor beállítására, saját energiaszükséglete ellátására. Az en­gedély 20 évre szól. • Majtényi István, K­vasul de Câmpie (Cluj megye) községbeli malomtulajdonos engedélyt kapott egy 40 lóerős Diesel motor beállításá­­ra. Az engedély 20 évre szól. Fried József szilágycsehi iparos engedélyt kapott egy benzinmotor beállítására. Az en­gedély 20 évre szól. • A Ierb­ia Fabrica Romáim de Bastone, Beclean, engedélyt kapott egy 12 lóerős gáz­­motor beállítására. Az engedély 20 évre szól. SZOMBAT, 1940. JÚ­NIUS 1. UJ KELET mm₪₪₪₪ammM A Zsidó Távirati Iroda jelenti: taaHa Az új angol kormány és a zsidók A Londonban megjelenő ״ Zionist Rewiew“, amely a Nagy-Britannia és Írország cionista szövetségeinek lapja, hosszabb cikkben mél­­tatja az új angol kormány összetételét. A cikk kifejezést ad annak a reményének, hogy az új brit kormány alkalmat fog adni arra, hogy a zsidóság részt vehessen az emberi ci­­vilizáció munkájában. Az új kormányban, folytatja a cikk, olyan miniszterek ülnek, akik mindig is nagy érdeklődést tanúsítot­­tak Palesztina fejlődése iránt és az ország problémáival szem­ben nagy szimpátiával viseltettek. A Palesztina-problémát konstruk­­tív alapon és nagyvonalúan kell megoldani, amit a kormány megértő tagjainak támoga­­tásával végre is lehet hajtani. A megoldás platformja természetesen nem lehet más, minthogy összeegyeztessék a zsidó és az arab nép kívánságainak megfelelően a jövő terveket. Már az a tény, hogy a gyarmatügyi minisztérium élére lord Lloyd került, garan­­ciája annak, hogy a zsidó kolonizáció és az arabokkal való megértés ügye jó mederben fog haladni. A Zionist Rewiew-nek ugyanebben a szá­­mában Lord Balfour unokahuga, Mrs. Blanche E. Dugdale írónő, a következőket írja: ״ A cionisták bizonyára üdvözölni fogják azt a tényt, hogy lord Lloyd lett a brit biro­­dalom gyarmatügyi minisztere. Az az ember ő, aki nem jár kitaposott mesgyéken. Állam­­férfiúi bölcsességre vall, olyan gyarmatügyi miniszter választani, akit az arabok is barát­­juknak tekintenek és akiben a zsidók semmi­­esetre sem látnak ellenfelet. Benne újjá fog éledni T. E. Lawrence szelleme és nyilván­­való, hogy ha Lord Lloyd fel fog tudni emel­­kedni feladatainak roppant magasságára, igazságot fog tenni a zsidókkal olyan módon, hogy az ne álljon ellentétben az arabok igaz érdekeinek és ambícióinak.“ Az ujcionisták közlönye, a ״ Jewish Stan­­dard", szintén üdvözli az új kormányt, de óva inti a zsidó tömegeket a túlzott optimizmus­­tól és az indokolt várakozásoktól, az új Pa­­lesztina-politika tekintetében. Ma még in­­kább szükségünk van, mint valaha, az össze­­tartásra. Hollandia CSAK KEVÉS ZSIDÓ TUDOTT ELMENE­­KÜLNI HOLLANDIÁBÓL. Londonból érkező jelentések szerint Angliába kevés hollandiai zsidó menekült érkezett, még azok közül is, akik Németországból menekültek Hollandiá­­ba. Ezt azzal indokolják, hogy a hollandiai hatóságok a német csapatok gyors és meg­­lepő rajtaütésére nem számítottak és eltiltot­­ták a német állampolgárokat attól, hogy la­­kásaikat elhagyják. E rendelkezések követ­­keztében a Németországból menekült zsidók­­nak és szocialistáknak nem volt módjukban előkészületeket tenni a menekülésre. Amikor azután a holland csapatok legfelsőbb parancs­­nokság rendelkezésére a harci műveleteket beszüntették, már késő volt. Az angol keleti partokról érkező jelentések szerint, a hollan­­diai menekültek között igen kevés a német zsidó. Lcheveningenből egy kicsiny naszádon 14 személy jött át az angol partra, ezek kö­­zött 8 német zsidó. Egy nagyobb csolnakon 62 menekült tette meg a veszedelmes utat és ezek között ugyancsak mindössze néhány zsidó volt. Hogy mi történt a holland-német határon lévő Westerborg menekülttábor lakóival, még mindig nem lehet biztosat tudni. Egy angol jóléti intézmény vezetője, aki össze­­köttetésben állott a táborral, kijelentette, hogy alig lehetett a holland hatóságoknak alkalma és módja, hogy kitelepítsék a tá­­borból a menekülteket. A Sech­ aidban lévő Sluisban ugyancsak nagy tábora van a zsidó menekülteknek. Nem lehet tudni, mi fog ve­­lük történni. Mindenesetre van lehetőség rá, hogy ezek a menekültek valahol Észak-Bel­­giumba kerüljenek. De sok valószínűsége azért ennek sincs. A hollandiai menekültek között holland ál­­lampolgárságú zsidók is vannak, akik a bom­­bázások során rendkívül sokat szenvedtek. Egy amszterdami orvos elmondotta, hogy 33 zsidó menekülttel egy kis naszádba zsúfoló­­dott, amelyben alig volt húsz ember számára hely. Isten különös csodája mentette meg őket, úgy, hogy át tudtak evezni az angol partokra. Az orvos elmondotta, hogy minde­­nét hátrahagyva, mindössze egy stetoszkó­­pot tudott magával vinni. Az Angliába menekült holland zsidó publicista, dr. M. van Blankenstein elmon­­dotta, hogy az ejtőernyősök üldözése elől bi­­ciklin menekült Hágából Hook van Holland­ba, annak ellenére, hogy már akkor német csapatok vonulta­k fel és a menekülés nagy veszedelmekkel járt. Ugyancsak ő mondotta, hogy az ejtőernyősök között igen sok az egé­­szen fiatal katona és nem egy közülük olyan, aki hollandiai családoknál volt elhelyezve ellátásra abban az időben, amikor a világhá­­ború után Németország élelmezési ínségben szenvedett. A hollandiai menekültek között van A. Cohen, a hollandiai távirati iroda fő­­szerkesztője, aki 40 menekülttel együtt egy kis halászhajón jutott el az Északi tengeren Angliába. Egy másik 23 személyből álló Amszterdamból menekült csoport, közöttük asszonyok és gyermekek, nagy viharban ju­­tott át Y mindenből Angliába. Amikor meg­­érkeztek, az angol hatóságok elkülönítették a hitleri országokból származó menekülteket a hollandiai menekültektől. Belgium BELGA MENEKÜLT HAJÓT BOMBÁ­Z­TAK. Londoni jelentések szerint egy mene­­kült hajót, amelyen Antwerpenben élő ango­­lok is voltak, a levegőből bombáztak és gép­­fegyvertűz alá vettek, anélkül azonban, hogy a hajóban kárt tettek volna. Antwerpentől Ostendéig 36 órán keresztül kellett a mene­­külteknek hajózniok, hogy kikerülhessék a légi veszedelmeket. Az Anglia felé vezető tengeri útón azonban már nem támadták meg őket. A menekültek elmondották, hogy amikor a német támadás megindult Belgium ellen, a Németországból menekülteket inter­­nálták, de néhány nap múlva átszállították őket Franciaországba. Két menekült­tábor, Marneffe és Hal lakói sorsáról azonban nem tudnak semmit. • MI TÖRTÉNT A BELGIUMI CHALUCOK­­KAL? Londoni jelentések szerint még min­­nem Lehet tudni, mi történt a hollandiai és a belgiumi hachaara-telepeken dolgozó fiatal fiukkal és leányokkal, akik a paleszti­­nai munkára készültek fel. Egy fiatal palesz­­tinai h­alucnak, aki mint oktató tartózko­­dott Belgiumban, sikerült Angliába menekül­­nie, azonban az utóbbi napokban megszakadt közötte és a hadisara központ között minden összeköttetés. BELGA ZSIDÓ MENEKÜLTEK VISZON­­TAGSÁGOS ÚTJA. A Belgiumból Francia­­országba menekült zsidók leírhatatlan szen­­vedések után tudnak eljutni francia földre. A Zsidó Távirati Iroda tudósítója beszélgetést folytatott néhány menekülttel, akik elmon­­dották, hogy a belga városok bombázása 80- rán számos zsidó család pusztult el. A Leve­­gőből géppuskatűz alá vették azokat is, akik gyalogszerrel igyekeztek a francia határ felé. Ebből az alkalomból számos zsidó menekült vesztette életét. A francia határt a meneküt­­lek előtt megnyitották. Charleroi menekült­­jei elmondották, hogy a város rabbiját, aki szintén menekülni akart, egy bomba ölte­ meg. Egy másik menekült elmondotta, hogy ן látta, amint húsz antwerpeni zsidót öltek meg a németek bombái. A belgiumi menekül­­tek ügyét az amerikai Joint Distribution Committee, továbbá az ICA és a HICEM vállalta a különböző hatóságok előtt. Az utóbbi napokban Belgiumból több, mint kétezer zsidó menekült érkezett Párizsba. A francia határőrség és a hatóságok a legelő­­zékenyebben fogadták őket és az ország belsejébe irányították az összes menekülte­­ket. A karitatív közületek azonnal gondos­­kodtak élelmezésükről és elhelyezésükről. A Vöröskereszt egyesület szintén gondoskodik a nemzsidó és zsidó menekültekről, kilátásuk a továbbutazásra. Még azok is a­ka­­dályokkal küzdenek, akiknek megvan a vizu­­m­uk Palesztinába és az Egyesült Államokba. Franciaország ÜNNEPELTÉK A ZSIDÓ EMIGRÁCIÓ MEGSZERVEZŐJÉT. Párizsból jelentik, hogy dr. James Bernsteint, az európai HIAS és HICEM igazgatóját, hatvanötödik születés­­napja alkalmából melegen ünnepelték. Dr. James Bernstein 15 év óta irányítja a zsidó emigrációt nagy körültekintéssel és szakérte­­lemmel. Eduard Oungre, a HICEM egyik igazgatója, aki éveken át dolgozott dr. Bernsteinnal, lendületes szavakkal méltatta dr. Bernsteinnak a zsidó emigráció körüli tervszerű, jól átgondolt és áldozatkész mun­­káját. Morris C. Tropper, az American Joint Distribution Committee és Louis Oungre az ICA nevében különösen azt a tényt hang­­súlyozta ki, hogy dr. Bernstein a zsidó emigráció megszervezésének nagy átfogó munkáján kívül az egyes emigránsok sorsá­­val is foglalkozik. Köszönd beszédében dr. James Bernstein annak a reményének adott kifejezést, hogy rövidesen eljön annak az ideje, amikor az otthonukból elűzött zsidók százezrei megint élvezni fogják a béke áldásait és dolgozni fognak egy jobb jövőért. PalestiN ÓVINTÉZKEDÉSEK EGÉSZ SOROZATA PALESZTINÁBAN. Jeruzsálemi jelentések szerint az utóbbi hetekben Palesztinában az óvintézkedések egész sorá­t honosították meg. Május 20-ika óta Haifa városát, annak ki­­kötőnegyedét és a többi városnegyedet is teljesen elsötétítik. Az elsötétítés további in­­tézkedésig érvényben marad. Ugyanez az in­­tézkedés történt Tel-Aviv és környékén, va­­lamint Jaltában és a partvidéken is. Tel- Aviv polgárőrsége megtett minden előkészü­­letet a szükséges polgári védőszolgálat érde­­kében. A jeruzsálemi zsidó közösség a palesztinai hatóságokkal tanácskozott a lakosságnak élelmiszerrel való ellátásáról és a gázvédelem egységes irányításáról. A jeruzsálemi zsidók megszervezték a polgári lakosság védelmét. Svájc ZSIDÓK A MOZGÓSÍTOTT SVÁJCI HAD­­SEREGBEN. A Zürichben megjelenő ״ Izrae­­litische Wochenblatt“ című lapban vezércikk jelent meg, amely többek között ezeket írja: ״ Az egész svájci hadsereg fegyverben van. Ezenkívül önkéntes csapatokat is képeznek ki. A svájci lakosság minden eshetőségre felkészül. A zsidó férfiak is koruknak meg­­felelően bevonultak. Első feladatunk a ve­­szélyeztetett haza megmentése. Bármi is tör­­ténjen, Svájc zsidósága, ez legmélyebb meg­­győződésünk, minden áldozatra kész és kö­­telességét teljesíteni fogja." A lap szerkesztője, dr. Erich Welnbaum, a mozgósítás során katonai szolgálatra vo­­nult be. I San Domingó MENEKÜLT ZSIDÓK MINT SAN DO­­MINGO PION­ÍRJEI. Washingtoni jelentések szerint Genuában ötszáz zsidó menekült várja, hogy behajózzon és eljusson San Do­­mIngóba, ahol mint pionir-munkások fognak letelepedni. San Doruingó kormányának meg­­bízottja, S. Troné nemrégen Olaszországban járt, hogy kiválassza azokat a német és len­­gyelországi menekülteket, akik letelepíthetők­ San Domingóban. Tróné Svájcban is járt, ahol a menekültek közül 80 zsidó családot jelölt ki a továbbutazásra. Egyelőre ezeket vízumnehézségek miatt nem lehetett Svájc­­ból Olaszországba irányítani. A san domin­­gói követ azonban mindent megtett abban az irányban, hogy e zsidók számára az átuta­­zási vízumot megszerezze. Az Olaszország­­ban élő 4000 menekült helyzete nagyon sú­­lyos, mert a mai viszonyok között alig van . Elmebeteg férfi a tecmovári pályaud­varon, Temesvárról jelentik. A józsefvárosi pályaudvar közönsége tegnap egy feltünőet, viselkedő férfire lett figyelmes. A falusi ru­­hát viselő férfi hirtelen táncolni, majd éne­­kelni kezdett és különös mozdulatokra ra­­gadtatta el magát. A szolgálatot teljesítő rendőrök azt hitték, hogy részeg emberrel van dolguk, de amikor az ismeretlent az Őr­­szobára kísérték, azon az elmebaj kétségtelen tünetei látszottak. Személyazonossági iratai­­ból kiderült, hogy a szerencsétlen ember Götz Péter negyven éves Zorlentul Mare köz­­ségbeli gazda. Miután az orvosi vizsgálat is megállapította, hogy súlyos elmebajban szen­­ved, elrendelte beutalását a lugosi elmekór­­házba. — Tizenhat éves líceumi diák tragikus ha­­lála. Temesvárról jelentik. Schmidt Miklós tizenhat éves diák, az egyik temesvári liceumi hatodosztályos tanulója, iskolai kiránduláson vett részt. A diákok a Ghiroc-i erdőig gyalo­­goltak, majd ott megfürödtek a Temes folyó­­ban. Vezető tanáruk figyelmeztette őket, hogy a folyó mélyebb részének vize veszélye­­sen hideg még és ezért csak a part mentén f­üröd­jenek. Schmidt azonban nem vette ko­­molyan tanárja figyelmeztetését, a mély víz­­be merészkedett, ahol a hidegtől hirtelen mindkét karja görcsöt kapott és elmerült. Többen a szerencsétlen fiú segítségére siet­­tek, de elmerült testét már nem találták meg. A Temes-menti községek értesítést kaptak, hogy keressék meg a tragikus sorsú diák holttestét. Az ügyben tartott hatósági vizs­­gálat megállapította, hogy sem az iskolát, sem a kirándulást vezető tanárt nem terheli felelősség a tragikus haláleset miatt.

Next