Uj Kelet, 1940. június (23. évfolyam, 124-145. szám)

1940-06-01 / 124. szám

2 OLDAL százalékkal ténileg emelkedtek, de nem a papírpénzzel szemben keletkezett bizalmatlanság és az általános nemzetközi drágulás miatt. A fedezetnélküli pénz megtartotta viszonylagos vásárlóerejét, mégpedig azért, mert Németország korábbi példája alapján most már a szövetségesek is arra törekszenek, hogy a közönség a fogyasztást a lehető legkisebbre mérsékelje. A jegyrendszer, a készletellenőrzés, a fogyasztási korlátozások, az árak drákói ellenőrzése eddig megakadályozta minden pénzhigítás ellenére a háborús államokban a belföldi inflációt. Nemzetközi vonatkozásban azonban Montecuccoli mondása még mindig érvényes. Politikailag (stratégiailag) független országoktól a hadviselő állam nyersanyagot árul ma is csak jó pénzért, tehát aranyért kap. Erre a tényre épült fel különben a szövetségesek haditerve is. A tengeri blokáddal ugyanis Németország elvesztette eddigi nyersanyagszállítóinak közel a felét. A megmaradt szállítók közül pedig a legtöbb szívesen exportálta volna áruit arany ellenében Angliába, vagy Franciaországba. Joggal számíthattak erre, mert az első háborús hónapokban egyes államok — amelyeket pedig a blokád nem érintett — Németországba irányul kivitelüket 60, sőt 70 százalékkal csökkentették. A lassú háború így a szövetségesek számítása szerint biztos és kevés vérbe kerülő győzelmet eredményezett volna Németország felett. A meggyorsult iramú küzdelem sem tette azonban könnyebbé Németország számára a nyersanyag-utánpótlást. A norvég, belga és holland háború megindulása ugyanis ezeket az államokat, mint szálltókat teljesen kikapcsolta a német utánpótlás számításából, így a Balkán, a balti államok, Olaszország, Svédország és Svájc mellett csak a Szovjet jöhet számításba, mint szállító, ezektől pedig Németország 1938-ban, tehát az utolsó békés gazdasági évben nyersanyagszükségletének mindöszsze 32,1 százalékát fedezte. Egyik-másik államban sikerült Németországnak az 193- as mennyiséget felfokozni, más állam viszont, így például Törökország a 38-as átlag egyharmadát sem szállította a háború kitörése után. Fel kell hívnunk azonban olvasóink figyelmét arra a tényre, hogy a fenti 32,1 százalékban Oroszország mindössze 0,9 százalékkal szerepel. Megoldatlan és így megválaszolhatatlan egyelőre az, hogy a Szovjet mennyivel fogja Németországba irányuló kivitelét fokozni és így a rendkívüli kiesést pótolni. Félelmetes összegek szerepelnek itt előttünk, mint kicsiny töredékei annak az áldozatnak, melyet az államok a háborúért, hoznak. Felmérhetetlen a kulturális pusztulás, de a megsemmisült gazdasági javak értékét is csak a háború után lehet majd megállapítani. A címben felvetett kérdésre tehát nem lehet válaszolni. Nem pedig azért, mert a nehezen felbecsülhető gazdasági és kulturális értékek mellett a háborúban emberek tömegei is elpusztulnak. A ki nem dolgozott gondolatokat, a meg nem oldott terveket, melyeket az emberi testtel együtt ״ valahol nyugaton“ a csatatér sírjaiba temetnek el, soha, senki nem tudja felértékelni. Energia engedélyek A Caluji Zsidó Kórház a nemzetgazdasági minisztertől engedélyt kapott egy gőzkazán beállítására, a mechanikai mosodásához. Azngedély 25 évre szól. Spitz Izsák bistrita malomtulajdonos engedélyt kapott egy gázmotor beállítására, saját energiaszükséglete ellátására. Az engedély 20 évre szól. • Majtényi István, Kvasul de Câmpie (Cluj megye) községbeli malomtulajdonos engedélyt kapott egy 40 lóerős Diesel motor beállítására. Az engedély 20 évre szól. Fried József szilágycsehi iparos engedélyt kapott egy benzinmotor beállítására. Az engedély 20 évre szól. • A Ierbia Fabrica Romáim de Bastone, Beclean, engedélyt kapott egy 12 lóerős gázmotor beállítására. Az engedély 20 évre szól. SZOMBAT, 1940. JÚNIUS 1. UJ KELET mm₪₪₪₪ammM A Zsidó Távirati Iroda jelenti: taaHa Az új angol kormány és a zsidók A Londonban megjelenő ״ Zionist Rewiew“, amely a Nagy-Britannia és Írország cionista szövetségeinek lapja, hosszabb cikkben méltatja az új angol kormány összetételét. A cikk kifejezést ad annak a reményének, hogy az új brit kormány alkalmat fog adni arra, hogy a zsidóság részt vehessen az emberi civilizáció munkájában. Az új kormányban, folytatja a cikk, olyan miniszterek ülnek, akik mindig is nagy érdeklődést tanúsítottak Palesztina fejlődése iránt és az ország problémáival szemben nagy szimpátiával viseltettek. A Palesztina-problémát konstruktív alapon és nagyvonalúan kell megoldani, amit a kormány megértő tagjainak támogatásával végre is lehet hajtani. A megoldás platformja természetesen nem lehet más, minthogy összeegyeztessék a zsidó és az arab nép kívánságainak megfelelően a jövő terveket. Már az a tény, hogy a gyarmatügyi minisztérium élére lord Lloyd került, garanciája annak, hogy a zsidó kolonizáció és az arabokkal való megértés ügye jó mederben fog haladni. A Zionist Rewiew-nek ugyanebben a számában Lord Balfour unokahuga, Mrs. Blanche E. Dugdale írónő, a következőket írja: ״ A cionisták bizonyára üdvözölni fogják azt a tényt, hogy lord Lloyd lett a brit birodalom gyarmatügyi minisztere. Az az ember ő, aki nem jár kitaposott mesgyéken. Államférfiúi bölcsességre vall, olyan gyarmatügyi miniszter választani, akit az arabok is barátjuknak tekintenek és akiben a zsidók semmiesetre sem látnak ellenfelet. Benne újjá fog éledni T. E. Lawrence szelleme és nyilvánvaló, hogy ha Lord Lloyd fel fog tudni emelkedni feladatainak roppant magasságára, igazságot fog tenni a zsidókkal olyan módon, hogy az ne álljon ellentétben az arabok igaz érdekeinek és ambícióinak.“ Az ujcionisták közlönye, a ״ Jewish Standard", szintén üdvözli az új kormányt, de óva inti a zsidó tömegeket a túlzott optimizmustól és az indokolt várakozásoktól, az új Palesztina-politika tekintetében. Ma még inkább szükségünk van, mint valaha, az összetartásra. Hollandia CSAK KEVÉS ZSIDÓ TUDOTT ELMENEKÜLNI HOLLANDIÁBÓL. Londonból érkező jelentések szerint Angliába kevés hollandiai zsidó menekült érkezett, még azok közül is, akik Németországból menekültek Hollandiába. Ezt azzal indokolják, hogy a hollandiai hatóságok a német csapatok gyors és meglepő rajtaütésére nem számítottak és eltiltották a német állampolgárokat attól, hogy lakásaikat elhagyják. E rendelkezések következtében a Németországból menekült zsidóknak és szocialistáknak nem volt módjukban előkészületeket tenni a menekülésre. Amikor azután a holland csapatok legfelsőbb parancsnokság rendelkezésére a harci műveleteket beszüntették, már késő volt. Az angol keleti partokról érkező jelentések szerint, a hollandiai menekültek között igen kevés a német zsidó. Lcheveningenből egy kicsiny naszádon 14 személy jött át az angol partra, ezek között 8 német zsidó. Egy nagyobb csolnakon 62 menekült tette meg a veszedelmes utat és ezek között ugyancsak mindössze néhány zsidó volt. Hogy mi történt a holland-német határon lévő Westerborg menekülttábor lakóival, még mindig nem lehet biztosat tudni. Egy angol jóléti intézmény vezetője, aki összeköttetésben állott a táborral, kijelentette, hogy alig lehetett a holland hatóságoknak alkalma és módja, hogy kitelepítsék a táborból a menekülteket. A Sech aidban lévő Sluisban ugyancsak nagy tábora van a zsidó menekülteknek. Nem lehet tudni, mi fog velük történni. Mindenesetre van lehetőség rá, hogy ezek a menekültek valahol Észak-Belgiumba kerüljenek. De sok valószínűsége azért ennek sincs. A hollandiai menekültek között holland állampolgárságú zsidók is vannak, akik a bombázások során rendkívül sokat szenvedtek. Egy amszterdami orvos elmondotta, hogy 33 zsidó menekülttel egy kis naszádba zsúfolódott, amelyben alig volt húsz ember számára hely. Isten különös csodája mentette meg őket, úgy, hogy át tudtak evezni az angol partokra. Az orvos elmondotta, hogy mindenét hátrahagyva, mindössze egy stetoszkópot tudott magával vinni. Az Angliába menekült holland zsidó publicista, dr. M. van Blankenstein elmondotta, hogy az ejtőernyősök üldözése elől biciklin menekült Hágából Hook van Hollandba, annak ellenére, hogy már akkor német csapatok vonultak fel és a menekülés nagy veszedelmekkel járt. Ugyancsak ő mondotta, hogy az ejtőernyősök között igen sok az egészen fiatal katona és nem egy közülük olyan, aki hollandiai családoknál volt elhelyezve ellátásra abban az időben, amikor a világháború után Németország élelmezési ínségben szenvedett. A hollandiai menekültek között van A. Cohen, a hollandiai távirati iroda főszerkesztője, aki 40 menekülttel együtt egy kis halászhajón jutott el az Északi tengeren Angliába. Egy másik 23 személyből álló Amszterdamból menekült csoport, közöttük asszonyok és gyermekek, nagy viharban jutott át Y mindenből Angliába. Amikor megérkeztek, az angol hatóságok elkülönítették a hitleri országokból származó menekülteket a hollandiai menekültektől. Belgium BELGA MENEKÜLT HAJÓT BOMBÁZTAK. Londoni jelentések szerint egy menekült hajót, amelyen Antwerpenben élő angolok is voltak, a levegőből bombáztak és gépfegyvertűz alá vettek, anélkül azonban, hogy a hajóban kárt tettek volna. Antwerpentől Ostendéig 36 órán keresztül kellett a menekülteknek hajózniok, hogy kikerülhessék a légi veszedelmeket. Az Anglia felé vezető tengeri útón azonban már nem támadták meg őket. A menekültek elmondották, hogy amikor a német támadás megindult Belgium ellen, a Németországból menekülteket internálták, de néhány nap múlva átszállították őket Franciaországba. Két menekülttábor, Marneffe és Hal lakói sorsáról azonban nem tudnak semmit. • MI TÖRTÉNT A BELGIUMI CHALUCOKKAL? Londoni jelentések szerint még minnem Lehet tudni, mi történt a hollandiai és a belgiumi hachaara-telepeken dolgozó fiatal fiukkal és leányokkal, akik a palesztinai munkára készültek fel. Egy fiatal palesztinai halucnak, aki mint oktató tartózkodott Belgiumban, sikerült Angliába menekülnie, azonban az utóbbi napokban megszakadt közötte és a hadisara központ között minden összeköttetés. BELGA ZSIDÓ MENEKÜLTEK VISZONTAGSÁGOS ÚTJA. A Belgiumból Franciaországba menekült zsidók leírhatatlan szenvedések után tudnak eljutni francia földre. A Zsidó Távirati Iroda tudósítója beszélgetést folytatott néhány menekülttel, akik elmondották, hogy a belga városok bombázása 80- rán számos zsidó család pusztult el. A Levegőből géppuskatűz alá vették azokat is, akik gyalogszerrel igyekeztek a francia határ felé. Ebből az alkalomból számos zsidó menekült vesztette életét. A francia határt a menekütlek előtt megnyitották. Charleroi menekültjei elmondották, hogy a város rabbiját, aki szintén menekülni akart, egy bomba ölte meg. Egy másik menekült elmondotta, hogy ן látta, amint húsz antwerpeni zsidót öltek meg a németek bombái. A belgiumi menekültek ügyét az amerikai Joint Distribution Committee, továbbá az ICA és a HICEM vállalta a különböző hatóságok előtt. Az utóbbi napokban Belgiumból több, mint kétezer zsidó menekült érkezett Párizsba. A francia határőrség és a hatóságok a legelőzékenyebben fogadták őket és az ország belsejébe irányították az összes menekülteket. A karitatív közületek azonnal gondoskodtak élelmezésükről és elhelyezésükről. A Vöröskereszt egyesület szintén gondoskodik a nemzsidó és zsidó menekültekről, kilátásuk a továbbutazásra. Még azok is akadályokkal küzdenek, akiknek megvan a vizumuk Palesztinába és az Egyesült Államokba. Franciaország ÜNNEPELTÉK A ZSIDÓ EMIGRÁCIÓ MEGSZERVEZŐJÉT. Párizsból jelentik, hogy dr. James Bernsteint, az európai HIAS és HICEM igazgatóját, hatvanötödik születésnapja alkalmából melegen ünnepelték. Dr. James Bernstein 15 év óta irányítja a zsidó emigrációt nagy körültekintéssel és szakértelemmel. Eduard Oungre, a HICEM egyik igazgatója, aki éveken át dolgozott dr. Bernsteinnal, lendületes szavakkal méltatta dr. Bernsteinnak a zsidó emigráció körüli tervszerű, jól átgondolt és áldozatkész munkáját. Morris C. Tropper, az American Joint Distribution Committee és Louis Oungre az ICA nevében különösen azt a tényt hangsúlyozta ki, hogy dr. Bernstein a zsidó emigráció megszervezésének nagy átfogó munkáján kívül az egyes emigránsok sorsával is foglalkozik. Köszönd beszédében dr. James Bernstein annak a reményének adott kifejezést, hogy rövidesen eljön annak az ideje, amikor az otthonukból elűzött zsidók százezrei megint élvezni fogják a béke áldásait és dolgozni fognak egy jobb jövőért. PalestiN ÓVINTÉZKEDÉSEK EGÉSZ SOROZATA PALESZTINÁBAN. Jeruzsálemi jelentések szerint az utóbbi hetekben Palesztinában az óvintézkedések egész sorát honosították meg. Május 20-ika óta Haifa városát, annak kikötőnegyedét és a többi városnegyedet is teljesen elsötétítik. Az elsötétítés további intézkedésig érvényben marad. Ugyanez az intézkedés történt Tel-Aviv és környékén, valamint Jaltában és a partvidéken is. Tel- Aviv polgárőrsége megtett minden előkészületet a szükséges polgári védőszolgálat érdekében. A jeruzsálemi zsidó közösség a palesztinai hatóságokkal tanácskozott a lakosságnak élelmiszerrel való ellátásáról és a gázvédelem egységes irányításáról. A jeruzsálemi zsidók megszervezték a polgári lakosság védelmét. Svájc ZSIDÓK A MOZGÓSÍTOTT SVÁJCI HADSEREGBEN. A Zürichben megjelenő ״ Izraelitische Wochenblatt“ című lapban vezércikk jelent meg, amely többek között ezeket írja: ״ Az egész svájci hadsereg fegyverben van. Ezenkívül önkéntes csapatokat is képeznek ki. A svájci lakosság minden eshetőségre felkészül. A zsidó férfiak is koruknak megfelelően bevonultak. Első feladatunk a veszélyeztetett haza megmentése. Bármi is történjen, Svájc zsidósága, ez legmélyebb meggyőződésünk, minden áldozatra kész és kötelességét teljesíteni fogja." A lap szerkesztője, dr. Erich Welnbaum, a mozgósítás során katonai szolgálatra vonult be. I San Domingó MENEKÜLT ZSIDÓK MINT SAN DOMINGO PIONÍRJEI. Washingtoni jelentések szerint Genuában ötszáz zsidó menekült várja, hogy behajózzon és eljusson San DomIngóba, ahol mint pionir-munkások fognak letelepedni. San Doruingó kormányának megbízottja, S. Troné nemrégen Olaszországban járt, hogy kiválassza azokat a német és lengyelországi menekülteket, akik letelepíthetők San Domingóban. Tróné Svájcban is járt, ahol a menekültek közül 80 zsidó családot jelölt ki a továbbutazásra. Egyelőre ezeket vízumnehézségek miatt nem lehetett Svájcból Olaszországba irányítani. A san domingói követ azonban mindent megtett abban az irányban, hogy e zsidók számára az átutazási vízumot megszerezze. Az Olaszországban élő 4000 menekült helyzete nagyon súlyos, mert a mai viszonyok között alig van . Elmebeteg férfi a tecmovári pályaudvaron, Temesvárról jelentik. A józsefvárosi pályaudvar közönsége tegnap egy feltünőet, viselkedő férfire lett figyelmes. A falusi ruhát viselő férfi hirtelen táncolni, majd énekelni kezdett és különös mozdulatokra ragadtatta el magát. A szolgálatot teljesítő rendőrök azt hitték, hogy részeg emberrel van dolguk, de amikor az ismeretlent az Őrszobára kísérték, azon az elmebaj kétségtelen tünetei látszottak. Személyazonossági irataiból kiderült, hogy a szerencsétlen ember Götz Péter negyven éves Zorlentul Mare községbeli gazda. Miután az orvosi vizsgálat is megállapította, hogy súlyos elmebajban szenved, elrendelte beutalását a lugosi elmekórházba. — Tizenhat éves líceumi diák tragikus halála. Temesvárról jelentik. Schmidt Miklós tizenhat éves diák, az egyik temesvári liceumi hatodosztályos tanulója, iskolai kiránduláson vett részt. A diákok a Ghiroc-i erdőig gyalogoltak, majd ott megfürödtek a Temes folyóban. Vezető tanáruk figyelmeztette őket, hogy a folyó mélyebb részének vize veszélyesen hideg még és ezért csak a part mentén fürödjenek. Schmidt azonban nem vette komolyan tanárja figyelmeztetését, a mély vízbe merészkedett, ahol a hidegtől hirtelen mindkét karja görcsöt kapott és elmerült. Többen a szerencsétlen fiú segítségére siettek, de elmerült testét már nem találták meg. A Temes-menti községek értesítést kaptak, hogy keressék meg a tragikus sorsú diák holttestét. Az ügyben tartott hatósági vizsgálat megállapította, hogy sem az iskolát, sem a kirándulást vezető tanárt nem terheli felelősség a tragikus haláleset miatt.