Uj Kelet, 1940. augusztus (23. évfolyam, 172-198. szám)

1940-08-01 / 172. szám

n ■־'J.u. 503 Taxa postal ft Szerkesztőség pl&tl­ft fn num és kiadóhlva-STo. 30023T1934 tál: OluJ, & “TM■TMTM־■TM־ TM־־־־ י־— Baron L. Pop 10. Telefon: 18­00. Előfizetési árak: Havonta 110, negyedévre 320, fél­­évre 600, egészévre 1200 lej. KÜl­­földre: Havonta 2, negyedévre 6, félévre 12, egészévre 20 dollár. — Hirdetések díjszabás szerint. — Az MUJ KELET“ a transilvaniai és bánáti zsidóság egyetlen napilap­ ja. Cikkeink utánnyomását csak a forrás megjelölésével engedjük meg. Csütörtök, augusztus 1. 1940—5700. Tamuz 26. XXIII. évfolyam, 172. szám. UJKELET ZSIDÓ NAPILAP Director-Foscer» 1­kesztő: Dr. Mar­­to■ Ernő. Re-­­ dactor responsabil tö: •Jámbor Ferei delegat 81 girant Igazgató: Kchwart tar-tulajdonos: Fn de Editura. Regist­­»eriodice No. 43. Tribunalul Gh­ 1 Ara 5 lej 1-Felelős szerksstf״ 1c. Administartzg responsabil-fold­há­z Endre. Prop«׳*»• Itternitas 8. A. Hi­rul publicațiunilor Dos. 889. 198fc ij, Secția HL HatfuUitiUcU A Timpus Írja: Bár a látását az, hogy a háborús esem­é­­nyek menetében bizonyos lassúság állott be, mégis megál­lap­ítható, hogy fa harc megkez­­dődött és azok a hadiesemények, amelyekről a felek naponta beszámolnak, különös jelen­­tőséggel bírnak. A főszkippet mindig a légi flotta játszó, amelynek támadásai ״ egyre inkább és mind kienéretlenesztiül“ körülzárják Angliát. Ezt a véleményt képviselte kijelentéseiben a Tetog­­rafo olasz lap igazgatója, aki szerint ״ az Anglia elleni nagy támadás már hosszabb ideje megindult“. Csalva azokra a támadásokra, amelyeket a német légi haderő Anglia ellen intézett, az olasz sajtó arra a következtetésre jut, hogy „ezek a támadások egyre érezhetőbben érintik Nagy-Britannia vitális és közigazga­­tási központjait“. Az angol hírforrásból származó értesülések szintén megerősítik a német légi haderő lázas tevél­enységét, így az egyik távirat arról a hosszabb támadásról számol be, am­ilyet hétfőről keddre virradó éjszaka a német repülők a gallok országa ellen intéz­­tek. Vasárnap jelentékeny harcok folytak Anglia déli partvidéke és a La Manche csa­­torna fölött is. A nyugati helyzetet kommentálva, a d deutsche Allgemeine Zeitung behatóan fog­­lalkozik az angolok véleményévé a német támadást illetően és kifejti, hogy „Angliai, egészen tévesen ítéli meg a jelenlegi katonai műveleteket“. A berlini lap alaptalannak és veszélytelennek mondja azt a felfogást, amely szerint a döntő támadás megindítá­­sának késedelmeskedése­­a németek félelem­­érzetének következménye volna. A Reich a közben eltelt időt a minél tökéletesebb fel­­készülésre használja fel, úgy, ahogyan azt az emelt műveletek folyamán is tette. A támadás időpontját illető angol találgatá­­sokban a Deutsche Allgemeine Zeitung az angolok idegességének jelét látja. Ami Anglia helyzetét illeti a kontinensen és a távolaesetten, a német távirati Iroda olyan híreket közvetít, amelyek a délkeleti angol befolyás­t végleges kiküszöbölését“ és a japán külpolitikának az angol-amerikai politikai vonaltól való eltávolodását jelzik. Konoye herceg, az új japán miniszter­­elnök, mindinkább olyan politikát kíván kez­­deményezni, amely ״ véglegesen a német­­olasz táborba vinné Japánt. Ha Anglia egész idő alatt pártját fogta Csang-Kaj-Hek mar­­sállnak, ״ és ezzel állandóé­n sértette a Japá­­nok érzéseit“, most a német támadás elő­­estéjén — a német távirati iroda tudósí­tó­já­­nak véleménye szerint — Japán politikai orientációja miatt ״ nyugtalankodik“. Más­­felől azt hiszik, hogy Japánnak Angliával való szakítása n­aga után fogja vonni az Egyesült Álamoktól való eltávolodását i8, aminek legjobb bizonyítéka ma az, hogy a japán lapok kihangsúlyozzák a Japán és az Egyesült Államok közötti „eszmei különbsé­­gek­et“, amelyeknek éppolyan jelentőséget tulajdonítanak, mint az érdekellen­tételűtek.­­ A német Nachtausgabe a bérajánlatokról elterjedt hírekkel foglalkozva azt írja, hogy ezeket a híreket az angolok terjesztik az amerikai sajtó útján. Ez az angol manőver kellőképpen jellemzi az Angliában uralkodó légkört — írja a lap. JD­b a béketárgyalások ideje már elmúlt­. A Stampa értesülése szerint a londoni pro­­pagandaügyi minisztériumot radikálisan át­­szervezik. Lord Perth, ezen minisztérium legismertebb vezető egyénisége, benyújtotta lemondását. Valószínűleg sor kerül több más vezető tisztviselő leváltására is — írja a lap. • A Berliner Börsenzeitung szerint a német légi haderőnek legutóbbi Anglia fölött tett zajai során nem állott módjában angol légi erőkkel találkozni, miután azok kerülték a harcot. A lap ezután megállapítja, hogy־ e hatásos támadások ellenére egy­e­lő­re csak jelenték­­telen betűtrészekről van szó. A komolyabb Lakosságcseréről, a kisebbségek létszámának csökkentéséről és a zsidókérdés megoldásáról nyilatkozott Manoilescu külügyminiszter a salzburgi és a római tanácskozások eredményéről miniszter.• tanácson számoltak be a miniszterelnök és a külügyminiszter BUCUREŞTI, július 31. (Rador.) A kormány tagjai kedden délután hat órakor minisztertanácsra gyűltek össze. A minisz­tertanácsról az alábbi hivatalos közle­­ményt adták ki: .­­ ״ A Digurtu miniszterelnök vezetése alatti minisztertanács meghallgatta a mi­­niszterelnök és a külügyminiszter részletes jelentését utazásukról és azokról a politikai jellegű tárgyalásokról, amelyek Berchtesgadenben Hitler vezérkancellár­­ral és Ribbentrop külügyminiszterrel, Rómában pedig Mussolinivel és Ciano gróf külügyminiszterrel folytak. Jelentésében Románia két küldöttje beszámolt külföldi megbeszéléseik eredményeiről, megelégedésüknek adtak kifejezést afelett, ahogy azok az ország érdekében alakultak. A minisztertanács ezután az ország t­j politi­­kai tájékozódása gyakorlati megvalósításá­nak kérdésével foglalkozott és nyolc óra negyvenöt perckor ért véget.' Manoilescu külügyminiszter nyilatkozata Bucureşti, június 31. A Radar távirati iroda közli Manoilescu külügyminiszter nyilatkozatát, amelyben a következőket mondotta:­­ — A miniszterelnököt és engem úgy Németországban, mint Olaszországban ki­­tűnően fogadtak, nemcsak ami a külső formákat illeti, amelyek szívélyesek vol­­tak, hanem azt a teljes megértést is te­­kintve, amellyel országunk­­ jelenlegi helyzete felé fordulnak. Megállapítottam, hogy a tengelypolitika két legfelsőbb ve­zetője megelégedéssel fogadta Románia mai politikai tájékozódását. Hitler vezér és a Duce nyilvánvaló rokonszenvvel él­­'l'&Jpätek מ, román nemzeti élet minden részlete iránt. Ez az érdeklődés különösen értékes részünkre, mivel arra mutat, hogy Romániának békés és fejlődésképes életet akarnak biztosítani. Hangsúlyoznom kell, hogy ellentétben annyi lehetetlen és érde­­kelt hírrel, teljes maradt Romániának az a szabadsága, hogy saját sorsa felől dönt­­sön.­­*" ilA tengelyhatalmak legfőbb gondja: a béke fenntartása a Balkánon“ . Hogy kézzelfoghatóan bizonyítsam a tengelyhatalmaknak a délkeleteurópai né­­pek függetlensége iránti tiszteletét, elég annyit mondanom, hogy úgy Berchtesga­­denben, mint Rómában tisztán értésünkre adták azt a felfogást, amely szerint Romá­­niának egyedül kell megszerveznie gazda­­sági élete minden vonatkozását. Saját tő­­kéinkkel, saját munkásainkkal, szakembe­­reinkkel. Ez mintegy feltétele nemzeti al­­kotó erőink minél nagyobb méretű kifej­­lődésének. Ellentétben azokkal a mesék­­kel, amelyeket egyes rosszhírterjesztők vetettek fel, a tengelyhatalmaknak nincs más szándékuk, minthogy legjobb üzletfe­­leink legyenek és legkeresettebb szállító­­ink. Még ha akarnánk is, hogy egyes terü­­leteken mérnököket s más szakembereket kapjunk a tengerországokból, ez csak ki­­vételes módon és a legnagyobb nehézsé­­gekkel történhetne meg, mivel valóságos áldozatot jelentene részükre a szakembe­­rek kiküldése éppen most, amikor állam­­életük olyan erő­teljességgel lüktet.­­ Másrészt a tengelyhatalmak legfőbb gondja a béke fenntartása a Balkánon s ebben a gondjukban itt is osztozunk az emberiség élén álló két nagy állammal. Mi is a békét akarjuk, de a román igazság békéjét. Azt akarjuk, hogy különösen kül­­földön tudják meg, hogy olyan események és helyzetek, amelyeket Románia az utób­bi időben átélt s amelyek egészen egye­­dülálló s különleges körülmények között folytak le, nem fognak többé megismét­­lődni. A románok, mikor kell, meg tudnak hajolni a békés kívánságok előtt, de mi­­kor bizonyos kereteket túlhaladnak, el tudnak indulni a másik után is. A kisebbségi kérdés megoldása és a lakosságcsere . Ami azt a kérdést illeti, amellyel egy bizonyos sajtó az utóbbi időben túlzott törekedéssel foglalkozott, eltorzítva annak méreteit, vagyis a délkeleteurópai általá­­nos enyhülést s különösen a köztünk és (Folytatása az utolsó oldalon) akciók csak ezután következnek. A Berliner Börsenzeitung kijelenti ezután, hogy ami ma Angliában történik, nem egyéb komoly e­lő­­készület és megfelelő felszerelés nélküli kap­­kodásnál és így az angol haderő nem tekint­­hető komoly akadálynak. • A Corriera della Sera rámutat arra, hogy az Anglia elleni támadás időpontja mind- Inkább foglalkoztatja a világsajtót és hogy e tányulás elhalasztásának eshetőségéről is szó­lik. ״ A támadás időpontját a Führter határozza meg44 — írja a milánói lap. A háború ki­­menetele azonban nem lehet kétséges, miután Anglia nem viselheti el túl hosszú ideig ke­reskedelem­ flottájának mindennapi hatalmas veszteségeit. • Kedden megnyílik a párizsi tőzsde. Egy­­előre hetenként csak öt napon keresztül tart nyitva. • Gittában összeült az orosz-japán-mandzsu vegyesbizottság, hogy véglegesíti megvonja Mongolia és Mandzeuku­o közötti határt, amely minduntalan viszályokra adott a múlt­­ban alkalmat. • Cin­szár Markovits jugoszláv külügyminsz­­ter felgyógyult betegségéből és újból átventé tárcájának vezetését. VILAO TURRS Kelet-Európa zsidói Alábbi cikket a németek által ki­­adott és Varsóban megjelenő ״ Warschauer Zeitung״ című lap­­ba írta dr. Seraphim Jamir, az Institut für Deutsche Os­tar beit*4 előadója. Németországban ma, beleértve Csehor­­szágot és Morvaországot, továbbá a len­­gyel főkormányzóságot, hozzávetőleg 2,7 millió zsidó él. Németország ezzel az Egye­sült Államok és a Szovjetunió után a vi­­lág harmadik legnagyobb zsidó országa. A zsidóság problémája azonban ma már nem a környező népekhez való benyomulás, vagy az asszimiláció, vagy a politikai és gazdasági befolyás letompításának kérdé­­se. Ezúttal a zsidóság tisztára a népfaji־­ság problémája. A keleti zsidóság sokkal erősebb történeti adottságot mutat fel, mint más területek zsidósága. Közép- és Nyugat-Európa zsidóságának is van ugyan történeti múltja, lényegében azon­­ban ezek a zsidók csak a 18-ik, mindenek­­fölött pedig a 19. és 20. században szár­­maztak el a keleteurópai zsidók terü­leté­­ről. Egészen más a helyzet a mai Kelet- Európában. Ennek a területnek a zsidói majdnem kivétel nélkül leszármazottjai azoknak a zsidó jövevényeknek, akik a 13. és 17. század között Európa déli és nyugati ré­­széből jöttek a keleti vidékre. Nyomába jöttek a németek keleteurópai megmoz­­dulásának, de mindig csak akkor, amikor a kolonizáció már le volt zárva. A zsidók mint a kolonizáció pionirjai sohasem vo­­nultak fel. A zsidóknak adott privilégiu­­mok, közben kétségtelenül hatásosaknak bizonyultak, minthogy e kiváltságok egyé­­ni és gazdasági tekintetben előjogokkal felruházott osztályt alakítottak belőlük. A 13. század közepétől kiadott privilégiu­­mok azonban mégsem voltak a zsidók Ke­­let-Európába való bevándorlása szempont­­jából döntő jelentőségűek. Ez a beván­­dorlás inkább az éppen ezekben az évszá­­zadokban kezdődő világkereskedelmi utak megváltoztatásával függ össze. A tatárok­­nak Dél-Oroszországba való betörése tel­­jesen elpusztította a Balti és a Fekete tenger közötti kereskedelmi utakat. A bi­­zánci birodalom feloszlása és az európai súlypontnak az északolasz-középnél­et­­nyugatfrancia területre való eltolódása következtében a kereskedelmi utak is megváltoztak. A levantei kereskedelem déli útja elvesztette jelentőségét. A Han­­za északi tengeri útja a német városok kezében volt, a szárazföldi utak azonban, amelyek a Kárpátok hegyrendszerének északi és déli szakaszain Kelet-Németor­­szágtól a Fekete tenger partjain húzódtak, végig nyitva állottak a kereskedelem szá­­mára és jelentőségük egyre növekedett. Ezeknek a gócpontjain telepedtek le a zsidók, akik később elszóródtak a vidék községeiben is. A királyi hatalom befolyásánál, csök­­kenése után különösen a lengyel־­itván államban a zsidók alávetették magukat előbb a nagy mágnások védelmének, ké­­sőbb igénybe vették a nemesség oltalmát A 17. századtól kezdve a zsidók helyzete megváltozott. Nagy mértékben özör­lik el a gazdasági élet minden pórusát. Szembe­­kerülnek emiatt a vidéki néprétegek nagy tömegeivel, amelyektől eddig, minthogy városokban éltek, területileg el voltak szakítva. A kihasznált parasztság minden ágaskodását, az összeomló Lengyelország belső harcait, az északi háború viharait az ő sajátos szívósságukkal átélték, annak

Next