Uj Kelet, 1940. augusztus (23. évfolyam, 172-198. szám)
1940-08-01 / 172. szám
n ■־'J.u. 503 Taxa postal ft Szerkesztőség pl&tlft fn num és kiadóhlva-STo. 30023T1934 tál: OluJ, & “TM■TMTM־■TM־ TM־־־־ י־— Baron L. Pop 10. Telefon: 1800. Előfizetési árak: Havonta 110, negyedévre 320, félévre 600, egészévre 1200 lej. KÜlföldre: Havonta 2, negyedévre 6, félévre 12, egészévre 20 dollár. — Hirdetések díjszabás szerint. — Az MUJ KELET“ a transilvaniai és bánáti zsidóság egyetlen napilap ja. Cikkeink utánnyomását csak a forrás megjelölésével engedjük meg. Csütörtök, augusztus 1. 1940—5700. Tamuz 26. XXIII. évfolyam, 172. szám. UJKELET ZSIDÓ NAPILAP Director-Foscer» 1kesztő: Dr. Marto■ Ernő. Re- dactor responsabil tö: •Jámbor Ferei delegat 81 girant Igazgató: Kchwart tar-tulajdonos: Fn de Editura. Regist»eriodice No. 43. Tribunalul Gh 1 Ara 5 lej 1-Felelős szerksstf״ 1c. Administartzg responsabil-foldház Endre. Prop«׳*»• Itternitas 8. A. Hirul publicațiunilor Dos. 889. 198fc ij, Secția HL HatfuUitiUcU A Timpus Írja: Bár a látását az, hogy a háborús események menetében bizonyos lassúság állott be, mégis megállapítható, hogy fa harc megkezdődött és azok a hadiesemények, amelyekről a felek naponta beszámolnak, különös jelentőséggel bírnak. A főszkippet mindig a légi flotta játszó, amelynek támadásai ״ egyre inkább és mind kienéretlenesztiül“ körülzárják Angliát. Ezt a véleményt képviselte kijelentéseiben a Tetografo olasz lap igazgatója, aki szerint ״ az Anglia elleni nagy támadás már hosszabb ideje megindult“. Csalva azokra a támadásokra, amelyeket a német légi haderő Anglia ellen intézett, az olasz sajtó arra a következtetésre jut, hogy „ezek a támadások egyre érezhetőbben érintik Nagy-Britannia vitális és közigazgatási központjait“. Az angol hírforrásból származó értesülések szintén megerősítik a német légi haderő lázas tevélenységét, így az egyik távirat arról a hosszabb támadásról számol be, amilyet hétfőről keddre virradó éjszaka a német repülők a gallok országa ellen intéztek. Vasárnap jelentékeny harcok folytak Anglia déli partvidéke és a La Manche csatorna fölött is. A nyugati helyzetet kommentálva, a d deutsche Allgemeine Zeitung behatóan foglalkozik az angolok véleményévé a német támadást illetően és kifejti, hogy „Angliai, egészen tévesen ítéli meg a jelenlegi katonai műveleteket“. A berlini lap alaptalannak és veszélytelennek mondja azt a felfogást, amely szerint a döntő támadás megindításának késedelmeskedésea németek félelemérzetének következménye volna. A Reich a közben eltelt időt a minél tökéletesebb felkészülésre használja fel, úgy, ahogyan azt az emelt műveletek folyamán is tette. A támadás időpontját illető angol találgatásokban a Deutsche Allgemeine Zeitung az angolok idegességének jelét látja. Ami Anglia helyzetét illeti a kontinensen és a távolaesetten, a német távirati Iroda olyan híreket közvetít, amelyek a délkeleti angol befolyást végleges kiküszöbölését“ és a japán külpolitikának az angol-amerikai politikai vonaltól való eltávolodását jelzik. Konoye herceg, az új japán miniszterelnök, mindinkább olyan politikát kíván kezdeményezni, amely ״ véglegesen a németolasz táborba vinné Japánt. Ha Anglia egész idő alatt pártját fogta Csang-Kaj-Hek marsállnak, ״ és ezzel állandóén sértette a Japánok érzéseit“, most a német támadás előestéjén — a német távirati iroda tudósítójának véleménye szerint — Japán politikai orientációja miatt ״ nyugtalankodik“. Másfelől azt hiszik, hogy Japánnak Angliával való szakítása naga után fogja vonni az Egyesült Álamoktól való eltávolodását i8, aminek legjobb bizonyítéka ma az, hogy a japán lapok kihangsúlyozzák a Japán és az Egyesült Államok közötti „eszmei különbségeket“, amelyeknek éppolyan jelentőséget tulajdonítanak, mint az érdekellentételűtek. A német Nachtausgabe a bérajánlatokról elterjedt hírekkel foglalkozva azt írja, hogy ezeket a híreket az angolok terjesztik az amerikai sajtó útján. Ez az angol manőver kellőképpen jellemzi az Angliában uralkodó légkört — írja a lap. JDb a béketárgyalások ideje már elmúlt. A Stampa értesülése szerint a londoni propagandaügyi minisztériumot radikálisan átszervezik. Lord Perth, ezen minisztérium legismertebb vezető egyénisége, benyújtotta lemondását. Valószínűleg sor kerül több más vezető tisztviselő leváltására is — írja a lap. • A Berliner Börsenzeitung szerint a német légi haderőnek legutóbbi Anglia fölött tett zajai során nem állott módjában angol légi erőkkel találkozni, miután azok kerülték a harcot. A lap ezután megállapítja, hogy־ e hatásos támadások ellenére egyelőre csak jelentéktelen betűtrészekről van szó. A komolyabb Lakosságcseréről, a kisebbségek létszámának csökkentéséről és a zsidókérdés megoldásáról nyilatkozott Manoilescu külügyminiszter a salzburgi és a római tanácskozások eredményéről miniszter.• tanácson számoltak be a miniszterelnök és a külügyminiszter BUCUREŞTI, július 31. (Rador.) A kormány tagjai kedden délután hat órakor minisztertanácsra gyűltek össze. A minisztertanácsról az alábbi hivatalos közleményt adták ki: . ״ A Digurtu miniszterelnök vezetése alatti minisztertanács meghallgatta a miniszterelnök és a külügyminiszter részletes jelentését utazásukról és azokról a politikai jellegű tárgyalásokról, amelyek Berchtesgadenben Hitler vezérkancellárral és Ribbentrop külügyminiszterrel, Rómában pedig Mussolinivel és Ciano gróf külügyminiszterrel folytak. Jelentésében Románia két küldöttje beszámolt külföldi megbeszéléseik eredményeiről, megelégedésüknek adtak kifejezést afelett, ahogy azok az ország érdekében alakultak. A minisztertanács ezután az ország tj politikai tájékozódása gyakorlati megvalósításának kérdésével foglalkozott és nyolc óra negyvenöt perckor ért véget.' Manoilescu külügyminiszter nyilatkozata Bucureşti, június 31. A Radar távirati iroda közli Manoilescu külügyminiszter nyilatkozatát, amelyben a következőket mondotta: — A miniszterelnököt és engem úgy Németországban, mint Olaszországban kitűnően fogadtak, nemcsak ami a külső formákat illeti, amelyek szívélyesek voltak, hanem azt a teljes megértést is tekintve, amellyel országunk jelenlegi helyzete felé fordulnak. Megállapítottam, hogy a tengelypolitika két legfelsőbb vezetője megelégedéssel fogadta Románia mai politikai tájékozódását. Hitler vezér és a Duce nyilvánvaló rokonszenvvel él'l'&Jpätek מ, román nemzeti élet minden részlete iránt. Ez az érdeklődés különösen értékes részünkre, mivel arra mutat, hogy Romániának békés és fejlődésképes életet akarnak biztosítani. Hangsúlyoznom kell, hogy ellentétben annyi lehetetlen és érdekelt hírrel, teljes maradt Romániának az a szabadsága, hogy saját sorsa felől döntsön.*" ilA tengelyhatalmak legfőbb gondja: a béke fenntartása a Balkánon“ . Hogy kézzelfoghatóan bizonyítsam a tengelyhatalmaknak a délkeleteurópai népek függetlensége iránti tiszteletét, elég annyit mondanom, hogy úgy Berchtesgadenben, mint Rómában tisztán értésünkre adták azt a felfogást, amely szerint Romániának egyedül kell megszerveznie gazdasági élete minden vonatkozását. Saját tőkéinkkel, saját munkásainkkal, szakembereinkkel. Ez mintegy feltétele nemzeti alkotó erőink minél nagyobb méretű kifejlődésének. Ellentétben azokkal a mesékkel, amelyeket egyes rosszhírterjesztők vetettek fel, a tengelyhatalmaknak nincs más szándékuk, minthogy legjobb üzletfeleink legyenek és legkeresettebb szállítóink. Még ha akarnánk is, hogy egyes területeken mérnököket s más szakembereket kapjunk a tengerországokból, ez csak kivételes módon és a legnagyobb nehézségekkel történhetne meg, mivel valóságos áldozatot jelentene részükre a szakemberek kiküldése éppen most, amikor államéletük olyan erőteljességgel lüktet. Másrészt a tengelyhatalmak legfőbb gondja a béke fenntartása a Balkánon s ebben a gondjukban itt is osztozunk az emberiség élén álló két nagy állammal. Mi is a békét akarjuk, de a román igazság békéjét. Azt akarjuk, hogy különösen külföldön tudják meg, hogy olyan események és helyzetek, amelyeket Románia az utóbbi időben átélt s amelyek egészen egyedülálló s különleges körülmények között folytak le, nem fognak többé megismétlődni. A románok, mikor kell, meg tudnak hajolni a békés kívánságok előtt, de mikor bizonyos kereteket túlhaladnak, el tudnak indulni a másik után is. A kisebbségi kérdés megoldása és a lakosságcsere . Ami azt a kérdést illeti, amellyel egy bizonyos sajtó az utóbbi időben túlzott törekedéssel foglalkozott, eltorzítva annak méreteit, vagyis a délkeleteurópai általános enyhülést s különösen a köztünk és (Folytatása az utolsó oldalon) akciók csak ezután következnek. A Berliner Börsenzeitung kijelenti ezután, hogy ami ma Angliában történik, nem egyéb komoly előkészület és megfelelő felszerelés nélküli kapkodásnál és így az angol haderő nem tekinthető komoly akadálynak. • A Corriera della Sera rámutat arra, hogy az Anglia elleni támadás időpontja mind- Inkább foglalkoztatja a világsajtót és hogy e tányulás elhalasztásának eshetőségéről is szólik. ״ A támadás időpontját a Führter határozza meg44 — írja a milánói lap. A háború kimenetele azonban nem lehet kétséges, miután Anglia nem viselheti el túl hosszú ideig kereskedelem flottájának mindennapi hatalmas veszteségeit. • Kedden megnyílik a párizsi tőzsde. Egyelőre hetenként csak öt napon keresztül tart nyitva. • Gittában összeült az orosz-japán-mandzsu vegyesbizottság, hogy véglegesíti megvonja Mongolia és Mandzeukuo közötti határt, amely minduntalan viszályokra adott a múltban alkalmat. • Cinszár Markovits jugoszláv külügyminszter felgyógyult betegségéből és újból átventé tárcájának vezetését. VILAO TURRS Kelet-Európa zsidói Alábbi cikket a németek által kiadott és Varsóban megjelenő ״ Warschauer Zeitung״ című lapba írta dr. Seraphim Jamir, az Institut für Deutsche Ostar beit*4 előadója. Németországban ma, beleértve Csehországot és Morvaországot, továbbá a lengyel főkormányzóságot, hozzávetőleg 2,7 millió zsidó él. Németország ezzel az Egyesült Államok és a Szovjetunió után a világ harmadik legnagyobb zsidó országa. A zsidóság problémája azonban ma már nem a környező népekhez való benyomulás, vagy az asszimiláció, vagy a politikai és gazdasági befolyás letompításának kérdése. Ezúttal a zsidóság tisztára a népfaji־ság problémája. A keleti zsidóság sokkal erősebb történeti adottságot mutat fel, mint más területek zsidósága. Közép- és Nyugat-Európa zsidóságának is van ugyan történeti múltja, lényegében azonban ezek a zsidók csak a 18-ik, mindenekfölött pedig a 19. és 20. században származtak el a keleteurópai zsidók területéről. Egészen más a helyzet a mai Kelet- Európában. Ennek a területnek a zsidói majdnem kivétel nélkül leszármazottjai azoknak a zsidó jövevényeknek, akik a 13. és 17. század között Európa déli és nyugati részéből jöttek a keleti vidékre. Nyomába jöttek a németek keleteurópai megmozdulásának, de mindig csak akkor, amikor a kolonizáció már le volt zárva. A zsidók mint a kolonizáció pionirjai sohasem vonultak fel. A zsidóknak adott privilégiumok, közben kétségtelenül hatásosaknak bizonyultak, minthogy e kiváltságok egyéni és gazdasági tekintetben előjogokkal felruházott osztályt alakítottak belőlük. A 13. század közepétől kiadott privilégiumok azonban mégsem voltak a zsidók Kelet-Európába való bevándorlása szempontjából döntő jelentőségűek. Ez a bevándorlás inkább az éppen ezekben az évszázadokban kezdődő világkereskedelmi utak megváltoztatásával függ össze. A tatároknak Dél-Oroszországba való betörése teljesen elpusztította a Balti és a Fekete tenger közötti kereskedelmi utakat. A bizánci birodalom feloszlása és az európai súlypontnak az északolasz-középnéletnyugatfrancia területre való eltolódása következtében a kereskedelmi utak is megváltoztak. A levantei kereskedelem déli útja elvesztette jelentőségét. A Hanza északi tengeri útja a német városok kezében volt, a szárazföldi utak azonban, amelyek a Kárpátok hegyrendszerének északi és déli szakaszain Kelet-Németországtól a Fekete tenger partjain húzódtak, végig nyitva állottak a kereskedelem számára és jelentőségük egyre növekedett. Ezeknek a gócpontjain telepedtek le a zsidók, akik később elszóródtak a vidék községeiben is. A királyi hatalom befolyásánál, csökkenése után különösen a lengyel־itván államban a zsidók alávetették magukat előbb a nagy mágnások védelmének, később igénybe vették a nemesség oltalmát A 17. századtól kezdve a zsidók helyzete megváltozott. Nagy mértékben özörlik el a gazdasági élet minden pórusát. Szembekerülnek emiatt a vidéki néprétegek nagy tömegeivel, amelyektől eddig, minthogy városokban éltek, területileg el voltak szakítva. A kihasznált parasztság minden ágaskodását, az összeomló Lengyelország belső harcait, az északi háború viharait az ő sajátos szívósságukkal átélték, annak