Uj Kelet, 1959. július (40. évfolyam, 3420-3446. szám)
1959-07-01 / 3420. szám
Az események margójára Arab diktátorok barátkozása A két nagyratörő arab diktátor, az iraki Abdul Karim Kászem és az egyiptomi Abdul Násszer néhány nap óta már nem szólítják egymást gálát árulónak, imperialista bérencnek, kommunista ügynöknek és az arab egység megbontójának. Kászem tábornok három fontos lépést tett ezekben a napokban: hadat üzent az iraki kommunistáknak, bejelentette, hogyképviselteti magát az Arab Liga tervezett konferenciáján, amelyen nemcsak a palesztinai kérdésről, hanem az araboknak az UNO-ban való együttes fellépéséről akarnak tárgyalni, végül pedig barátságosan felkérte Naszszert, hogy küldjön tíztagú delegációt a júliusi forradalom első évfordulójának ünnepére. A múlt év július 14- ikén lezajlott véres iraki puccs megszervezésében Abdul Nasszernek nagy része volt. Az első évfordulón magasrangú képviselői ismét Kászem tábornok oldalán fogják megtekinteni az időközben orosz fegyverekkel ellátott iraki hadsereg díszszemléjét. Az arab rezesbandák harsogása majd elnyomja a közben lejátszódott arab „hidegháború” fülsiketítő hangjait. Kászem tábornok a r pókban lefegyverezte a kommunista vezetés alatt álló milíciát és lépéseket tett, hogy a kommunista pártot is rákényszerítse a párttilalom betartására, melynek a kormányt támogató nemzeti demokrata párt formálisan eleget tett. Közben a hadsereget is megtisztítják a kommunista tisztektől. Ezzel párhuzamosan Kászem több lépést tett amelynek az ugyancsak betiltott Báát és Isztiklál pártok látják javát — az a két párt, amely Násszer táborához tartozik és amelyet azzal vádoltak, hogy összeesküvést szőtt Iraknak Egyiptomhoz való csatolása érdekében. Felmerül a kérdés, milyen súlya van ma még ennek a két pártnak, amelyet a kairói propaganda egyszerűen „arab nacionalistáknak” nevez és milyen szerepet játszhatnak a hatalomért folyó küzdelemben A másik kérdés, vajon Kászem tábornok maga kezdeményezte-e a szakítást a kommunistákkal, akik egy ideig fő táma״ száit képezték a Násszerpártiakkal szemben? Ha tényleg Kászem volt a kezdeményező, ennek kétféle magyarázatát lehet adni: vagy olyan erősnek érzi magát, hogy el tud bánni a kommunistákkal is, miután sikerült ráncbaszedni Nászszer híveit, vagy pedig anyyira megijedt a kommunisták beszivárgásától a kormányzat minden ágába, hogy hajlandó együttműködni a kommunista veszély elhárítására Nasszer híveivel. Kászem éppen olyan ügyes és elvektől mentes politikai taktikát folytat, mint Nasszer, tehát nincsen kizárva, hogy tegnapi ellenfeleivel szövetkezik eddigi támogatói ellen. BAGDAD ÉS KAIRÓ VETÉLKEDÉSE Számos jel vall azonban arra, hogy nem Kászem tábornok volt a kezdeményező fél, hanem a kommunisták szorították a sarokba. A párt májusban még anynyira biztos volt benne, hogy Kászem kénytelen bevenni akommunistákat a kormányba, hogy még négy tárcát sem akart elfogadni, mire Kászem ezeket a „reakciós” nemzeti demokrata párt tagjaival tölötte be A kommunista párt, amely kezében tartja a sajtó nagy részét, erre olyan heves kampányba kezdett, hogy Kászem kénytelen volt védekezni Mindenek elenére eddig csak az a bizonyos, hogy Kászem hatalmának főtámaszát, a had- írta: Azad Gideon sereget tisztítja meg a kommunista befolyástól .Az Itihhad El Sááib, a kommunisták szócsöve nagyrészt arra panaszkodik, hogy különböző csoportok szétverik a párt szervezeteit — a „demokraikus egyesületeket” — és gyilkolják azoknak vezetőit, de nincs jele annak, hogy maga a kormány foganatosított szélesebb körű intézkedéseket a kommunisták ellen, a milícia lefegyverzésén kívül, amely hivatalosan állami és nem kommunista szerv. Úgy látszik, hogy a sikertelen moszuli lázadással ért véget az iraki belső hatalmi harc első fejezete, amelybe® Kászem a kommunisták táogatásával törte le a Naszszer mögött álló csoportokat. Lehetséges, hogy most újabb fejezet kezdetén állunk, amelyben a Nasszernek békejobbot nyújtó Kászem tábornok legalább is a „nacionalista” elemek semlegeségét, vagy csendes táogatását akarja biztosítani, hogy megfékezhesse a kommunistáikat. Már hónapokkal ezelőtt arra utaltunk ezen a helyen, hogy Kászem a megfelelő pillanatot várja a kommunistákkal való leszámolásra, de ez nem Nasszer híveinek győzelmét fogja jelenteni, hanem az önálló iraki nacionalizmusét, amely Kászem vezetése alatt valószínűleg aránylag mérsékelt vonalat fog követni A Bagdad és Kairó közötti vetélkedéseknek mélyrenyúló okai és évtizedekre visszanyúló története van. A Kairóba küldött meghívó sem jelenti ennek a rivalitásnak a végét, amely előbb-utóbb újból a felszínre fog kerülni. Abdul Nasszer nem hajlandó lemondani Irakról, minthogy a bagdadi kormány, belső pozíciójának megerősödése után ugyanúgy fel fogja újítani a múlt év júliusában meggyilkolt Nuri Szaid álmát, mint ahogy az iraki kommunisták is erre törekedtek: a Bagdad vezetése alatt álló ״ Termékeny Félhold" megvalósítása. ATOMTILALOM ÉS TÖMEGHALÁT. Míg a genfi külügyminiszteri konferencia szünetében a nagyhatalmak kölcsönös vádaskodással készülnek az értekezlet „eredményes” folytatására, a genfi népszövetségi palotában tovább folyik a múlt év október 31- ikén megnyílt atomtilalmi konferencia, amely lassan, keservesen, de mégis közeledik a megoldáshoz Időközben úgy Amerika, mint a Szovjetunió szüneteltetik a robbantásokat és remélhető, hogy október végére, mire lejár az Amerika által javasolt — és a Szovjetunió által elutasított — egy éves ideiglenes tilalom, létrejön a megegyezés a kísérletek további szüneteltetéséről. Annak, hogy az atomrobbantási tilalom ellenőrzéséről folyó szakértői tárgyalások kedvezőbben haladnak, mint a külügyminiszterek politikai értekezései, megvan a nyomós oka: a szakértők egyre gyakrabban figyelmeztetik a világot arra, hogy a robbantásokból eredő rádióaktivitás kezd veszélyes méreteket ölteni. Ez a sugárzás nem ismeri el a politikai határokat és egyaránt veszélyezteti a világ minden részének lakosságát — beleértve a kísérletező államét is. Ez a veszély tehát sokal komolyabb, mint a Berlin körüli fenyegetések és egyetlen nagyhatalom sem hajlandó vállalni a rizikót, hogy a föld atmoszférája telítve lesz veszélyes sugárzással. Tíz milliárd tonnás BOMBA Annak illusztrálására, mit jelent egy hidrogén bomba robbanása, érdekes adatokat közöltek a napokban neves amerikai szakértők. A kongresszus atombizottságában, ahol egy esetleges szovjet támadás veszélyeit mérlegelték, a szakértők így becsülték fel a veszélyt: átlag négyezer megatonnán bombákkal kell számolni. Egy megatonna egyenlő egy millió tonna rendes robbanóanyag pusztító erejével, tehát egy ilyen atombomba olyan pusztítást tenne, mint ha a második világháborúban négy milliárd tonna súlyú repülőbombát dobtak volna le. (A legnehezebb angol repülőbomba súlya négy tonna volt!) A szakértők azonban megjegyzik, hogy a Szovjetunió legalább ötven, egyenként 10 megatonnás bombát fog küldeni. (Természetesen távrakétákra szerelt bombákról van szó.) Egy ilyen tíz megatonnás bomba legalább 25 mérföldes körzetben (40 kilométer) teljesen elpusztít minden életet. A rohanás hősége 1900 négyzetmérföldre terjed ki. Ez a hőség valószínűleg több kárt fog tenni, mint a rádióaktív kisugárzás. A „teljes pusztulás” területét, ahol rendes fedezékek sem segítenek, a tudósok 150 négyzetmérföldre becsülik. Ha egy várost talál a bomba, azt orkánszerű tűzvész fogja elpusztítani. Már a Hirosimára ledobott kis atombomba is ilyen tűzvészt okozott és ez ellen még nem találtak védekezési módszert. A tudósok véleménye eltér abban, hogy a radioaktív kisugárzás milyen mértékű veszélyt képez, de azt tudják, hogy nem csak a besugárzás által ért emberek, hanem a következő nemzedékek is megsínylik ennek a kihatásait. 49 MILLIÓ HALOTT Az amerikai polgári védelem vezetője ezeket a pont- adatoka közölte egy hidrogénbombatámadás várható kihatásairól: 49 millió halálos áldozat az első napokban, míg további 20 millió sebesültnek kevés kilátása lesz az életbenmaradásra. A 128 millió megmenekült lakos kisebb atomsugárzási veszélynek lesz kitéve. A számítás alapja: 263 orosz hidrogénbomba találat 224 városban és fontos katonai célponton. A 49 millió halálos áldozat közül 23 millió a háború első napján fog meghalni, a többi pedig oly súlyosan sebesül meg, hogy néhány napon belül meghal. A 20 millió sebesült közül 7 és fél millió égési sebeket szenved, a további 12 és fél millió pedig erős atomsugárzást kap. Ezek a számítások képezik két évig tartó gondos kutatás eredményét. A Genfben tárgyaló szakértők között vannak olyanok is, akik ezt a statisztikát is túlságosan derűlátónak tartják. De a döntés nem a szakértők, hanem a politikusok kezében van, akik azt emelik ki, hogy az amerikai lakosság háromnegyed részének nem esik baja a háború első napján, a második napon pedig a Szovjetunió már nem tud támadni. Nagy emberek mondták Vincent Auriol, volt francia köztársasági elnök: ״ Köztársasági elnökségem legkellemetlenebb emléke, hogy érthető diplomáciai okoknál fogva nem ehettem fokhagymás ételeket.” Somerset Maugham: ״ Sok embernél a kulturáltság csak abban nyilvánul meg, hogy a levest nem eszi szűr csőivé.” FÉNYEK ÉS ÁRNYAK az amerikai zsidóság életéből NEW-YORK. — A Zsidó Világkongresszus irodája közli, hogy Manhattanban minden 4 munkaközvetítő iroda közül 3 hajlandó eleget tenni azon munkaadók kérésének, akik közlik, hogy hivatali munkára kizárólag "fehér és protestáns" tisztviselőket küldjenek. 162 közvetítő hivatal közül, amelyektől ״ protestáns fehér” irodai dolgozó kiküldését kérték telefonon, 117 fogadta el a megkeresést (72,2 százalék), 45 iroda visszautasította azt és közölte, hogy semminemű megkülönböztetést nem hajlandó tenni a munkavállalók kiközvetítésénél. Ez az ötödik vizsgálat, amit a kogreszszusi iroda 1946 óta megejztett, amióta az új foglalkoztatási törvény megjelent 1946-ban azon munkaközvetítő irodák száma, amelyek megszegték a törvényt, azaz hajlandók voltak eleget tenni faji és vallási megkülönböztetést magában foglaló kérésnek: 88.4 százalék volt, 1949-ben ez a szám 64.2 százalékra esett, 1952-ben 65 százalékra, majd 1955- ben 70.3 százalékra emelkedett, míg most 72.2 százalék. A munkaközvetítő irodák vezetői azt mondják, hogy a hibát nem bennük, hanem a munkaadókban kell keresni. A ״ Bné Srit” faji megkülönböztetések ellen harcolt osztálya a kérdéssel kapcsolatban azt a megállapítást teszi, hogy a legfőbb bűnösök a vállalatok személyzeti osztályai s a tulajdonosok sokszor maguk vannak a legjobban meglepve, amikor a törvény megszegésével vádolják őket. B. Epstein, a „Bne Brit” napokban megtartott körzeti konferenciáján közölte, hogy a vallási-és faji megkülönböztetések még kirívóbb formát és méreteket öltenek a szállodaiparban és lakások közvetítésénél, illetve kiadásánál, különösen egyes kerületekben. WASHINGTON. — Az ominózus ״ Aramco"-ügyben szenátorok egy csoportja javaslatot szándékozik a szenátus elé terjeszteni, amelynek elfogadása esetén a szenátus utasítja a külügyminisztériumot, hogy revideálja állásfoglalását, amely szerint tudomásul vette a Szaudiában működő petroleumvállalat határozatát, hogy ez nem alkalmaz zsidókat. A vállalat — mint ismeretes — azért határozott így, mert Szaudia kormánya kijelentette, hogy ellenkező esetben felbontja az „Aramco”-val kötött szerződését. Az S. T. A. távirati iroda washingtoni tudósítója szerint a szenátorok jelentős része azon a véleményen van, hogy nem engedhető meg, miszerint külső állam nyomást gyakoroljon amerikai vállalatokra, hogy az milyen vallású dolgozót alkalmazzon. A külügyminisztériumnak — hangoztatja igen sok szenátor — nem hozzájárulnia kellett volna ehhez a törvénytelen megkülömböztetéshez, ha nem erélyesen szembe kellett volna azzal szálnia. William Macumber, külügyi államtitkár továbbra is védi a State Department álláspontját és azt veti ellen, hogy amennyiben nem teljesítik a szaudiai kormány követelését, súlyosan veszélyeztetik az amerikai érdekeket az arab félszigeten. Bartlet szenátor válaszolt erre a nyilatkozatra s azzal vádolja az államtitkárt, hogy a külügyminisztérium álláspontja nem Amerika, hanem az „Aramco” érdekeit védi. Egyébként is — mindja Bartlet levelében — a szenátus számtalan tagjának bizonyítékok vannak a kezében, amely szerint az ״ Aramco״ nem csupán Szaudiában, hanem magában az Egyesül Államokban sem hajandó már zsidót alkalmazni. Bizonyítékaink vannak arra nézve is — írja tovább nyilvánosságra hozott levelében a szenátor,hogy szaudiai diplomaták zsidóellenes propagandát fejtenek ki az Egyesült Államok területén s ez szemérmetlen beavatkozás belügyeinkbe. A szenátusnak kötelessége vizsgálatot folytatnia az „Aramco”-ügyben, amely veszélyes precedens lehet" — fejezi be Bartlet nyilatkozatát. NEW-YORK. — Louis Levkovitz, állami főügyész jogügyi bizottság kiküldését javasolja ,,a gyűlöletkeltő irodalom terjedésének megfékezésére.” Szavai szerint a probléma igen bonyolult és komoly tanulmányozást igényel. Ha törvény elé viszszük az egyes eseteket, illetve az esetek egy részét— mondotta a főügyész —úgy csak azok óhajának teszünk eleget, akik arra várnak, hogy így kerüljön „művük” a nyilvánosság reflektorfényébe. Ezért látnám szükségesnek — fejtegette álláspontját — hogy külön bizottság tanulmányozza, miként lehetne mégis megakadályozni a faji és vallási gyűlöletet terjesztő sajtótermékek terjesztését. Dr. W. Korent, a Zsidó Történelmi Társaság elnökét kinevezték azon bizottság tagjául, amely előkészíti a polgárháború 100 éves fordulóján rendezendő ünnepségeket. Magát a bizottságot a kongresszus alakította meg. Dr. Koren eddig 4 könyvet írt azamerikai polgárháborúról, egyet ezzel a címmel, illetve témával: „Az Egyesült Államok zsidóságának szerepe a polgárháborúban.” A Zsidó Történelmi Társaság egyébként a centennárium alkalmából kiállítást rendez, amelyen bemutaják a polgárháború zsidó vonatkozású dokumentumait. A new-yorki kiállítást az Egyesült Államok több más nagyvárosába is elviszik. DETR1TD. — Michigan állam felsőbírósága nem mindennapi perben hozott ítéletet. A ״ Bét Tfilá Mose” (imaház) nem kevesebb, mint 4 év óta folytat egy pert, amelyben világi biróság döntését kéri arra vonatkozólag, hogy ״ ebben a templomban nők és férfiak nem ülhetnek együtt.” Az alsóbíróság elutasította a keresetet azzal a indokolással, hogy nincs illetékessége ítélkezni vallási viszályokban. Néhány hitközségi ember ebbe nem nyugodott bele és a határozatot megfellebbezték. A felsőbíróság helyt adott a keresetnek, kimondván, hogy egy közismerten vallásos csoport gyülekezetéről van szó, amelynél a bíróság elé vitt kérdés döntő fontosságú s a viszályban a bíróságnak— ha az állampolgárok ahhoz fordultak — döntést kell és lehet hoznia. A felsőbíróság helyt adott az érveknek , ítéletében mondotta ki hogy a ,,Mose-imaházba.ti” férfiak és nők nem foglalhatnak helyet másként, csak templom külön-külön részében. Érdekes megemlíteni, hogy az évek óta húzódó perben végül már csak egyetlen fellebbező maradt, egy Baruch Litvin nevű hitközségi tag, aki az ítélet után elmondotta az ujságíróknak, hogy a ״ győzelem’ nem az ő érdeme, hanem ez a vallásos zsidóság győzelme. Hozzátette még, hogy az elvi kérdés 12.000 dollárjába került Ezzel szemben a hívek többségének szóvivője kijelentette: Litvin győzelme azt eredményezte, hogy neki saját magának maradt ugyan egy temploma, amelyben azonban nem fog tudni még ünnepben sem egy minjent összehozni, mert a hitközség tagjai — élükön a rabbival — megszakítottak minden érintkezést Litvinnel és társaival, minthogy a kérdést világi bíróság elé vitték. NEW-YORK.— Zsidó vallási — és világi intézmények, hitközségek és személyiségek elhatározták, hogy bizottságot küldenek ki annak kivizsgálására, váljon a technika fejlődése folytán található-e mód a laktolás humánusabbá tételére úgy, hogy az ne sértse a rituális előírásokat. A bizottság két évig fog tanulmányokat folytatni , mindenekelőtt azt kell eldöntenie, hogy váljon a fennáló mód egyáltalán antihumánus (helyesebben antianimális)-eT H* arra a megállapításra jut, hogy nem, akkor nem történik semmi változás az eddigi rendszerben. Ellenkező esetben feladata a bizottság?* nak megtalálnia a módokat uj módszer bevezetésér* természetesen úgy, hogy as a hús káserságát ne érintse. A bizottság véleményezését első fokon Emánuel Holczer rabbi kapja kézhez. A végső fokon döntő testület tagjainak névsorát még nem állapították meg, de Holczer rabbi kijelentette, hogy abban helyet kell foglalnia az intakt vallási állápontjáról ismert ortodox rabbinak, Josszéf Szoloveicsik, bostoni rávrvak. Mintegy 400 zsidó közéleti vezető jelenlétében ünnepelte a HIAS fennálásának 75. évfordulóját. Az ebből az alkalomból ugyanaznap rendezett banketten a jelenlvők 500.000 dollárt adományoztak az egyesület céljaira. Az elhangzott beszámolókból kitűnt, hogy 1954 óta — tehát az utolsó 5 évben — a HIAS 35.000 zsidónak tette lehetővé, hogy származási országából elvándorolva, más államban kezdjen új életet. Ezek közzül 19.000 ember egyiptomi és magyarországi menekült. (Izraelbe történő kivándorlások illetve alijja támogatásával a HXAS nem foglalkozik, ezt, — mint közismert — « Szochnut intézi.) Izraeli — 12-14 év közötti — gyermekek kép-óeraj»kiállítása nyílt meg New- Yorkban. Különös feltűnést kelt a tárlaton egy 12 éves témoni származású kislány festménye, amelynek ״ Kivonulás Egyiptomból" a cim* (a. M *'**'' ——————— lm I m Nagy emberek mosolya Trafóit Ágoston, az Ismert magyar reformer-kultuszminiszter, nem szerelte minisztériumában aprotekciós csemetékért. Egyszer mégis kénytelen volt egy ilyen protekciós tisztviselőt alkalmazni, akit azután az osztályvezető többször is bepanaszolt, hogy hanyag, fegyelmezetlen, későn jár b• a hivatalba és korám távozik. Egyszer a minisztert megkérdezte a fiatal tisztviselő apja, hogy van a fiával megelégedve. — Hamarjában nem is fu* dom megmondani — így»• kezelt a miniszter kitérni •i válaszadás elől, — mert sokan dolgoznak azon az osz tályon és nem tudom mindegyiket számontartani. — Tulajdonképpen hátyan dolgoznak az osztályon — érdeklődött tovább. — Huszonhármam — válaszolta Trefort miniszter majd így helyenbitett —, azaz, hogy pontos legyek a kedves fiával együtt huszonketten. 1939 VOS új Kelet S