Uj Kelet, 1960. január (41. évfolyam, 3476-3501. szám)
1960-01-01 / 3476. szám
Izraeli hétköznapok A tanárok harca és egy elaggott szocializmus Mit hoz a következő évtized? .. egy idő Erec-Jiszráelben, amikor az országalapító ohalácok egymásközötti egyenlősége az élet megkapó realitásai közé tartozott. Az élet tele volt szép szenvedésekkel, testi és lelki erőfeszítések ellenében azt a felemelő érzést kapta cserébe az ország pionírja, hogy vállvetve küzd néhány ezer más zsidóval a jövő zsidó állam építéséért; egyenlő volt a jemeni hordór az egyetemi tanárral, a háztartási alkalmazott a háziasszonnyal, az irodaszolga az igazgatóval. Patriarchalizmus volt ez, amelyben igen sok a költői elem. Megható látvány volt, amint az építőmunkás kopogtatás nélkül lépett be a törvényszéki bíró lakásának mindig nyitott ajtaján és jiddis dalok és beszólások között sakkozott vele a végkimerülésig; természetes volt, hogy az autóbuszsoffőr megállította a kocsiját az emneki Kupát Cholim kórház előtt és egy percre felszaladt feleségéhez, aki két nappal azelőtt szült és a testvéries utazóközönség nem türelmetlenkedett, ellenkezőleg, víg ״ mázál tov”-ot kívánt, ■ e sorok írója ezt éppen olyan lelkesedéssel tette, mint szomszédja az autó- buszülésen, aki a Keren Kajjemet egyik igazgatója volt Ez az egyenlőség megnyilatkozott a társadalmi formákban és az öltözködésben. Az ״ ozeret” együtt ült a ״ gverettel” az asztalnál és a kettő keresztnevén szólította egymást. S ha valaki délutáni meghívásra rövid hakinadrágban jelent meg a neves ügyvéd nejének lakásán, ezzel hűségesen ragaszkodott a jisuvi egyenlő׳ég tiszteletreméltó elvéhez. Fizetés tekintetében is fennállott ez a szép egyenlőség. A hisztádruti fizetés mindenki számára egyforma volt és a családi pótlék is az. Ha tehát a Dávár tudós és tiszteletreméltó főszerkesztőjének nem volt csak egy gyermeke, a jemeni irodaszolgának pedig kilenc, akkor utóbbinak jóval magasabb volt a fizetése. Járt neki, hiszen nyolc gyerekkel túlszárnyalta a főszerkesztőt. Alkalmazott és alkalmazott között nem ismerték el a különbségeket, a Kupát Cholim orvosa épp olyan tisztviselő volt, mint a Bank Leumi könyvelője. Szép, nagyon szép idők voltak ezek és kifejezték az igénytelenség, az életnívó leszállításának önkéntességét, ami kellett az országépítésnek a két világháború közötti, dinamikus korszakában. Valahogyan megrögződött a köztudatban, hogy az áldozatvállalásnak ez az önkéntessége azonos a szocia-lizmussal. A sajátos erecsi izráeli munkásmozgalom amely akkor a polgári zsidó gyerekeknek munkássá való átnevelését hajtotta végre kibucokban és városokban, — ezt a chaládi sajátosságot joggal tekintette a saját vívmányának és innen fakadt az az alapvető ideológiai tévedése, hogy az orvos és az építőmunkás közötti fizetésbeli és társadalmi egyenlőség szocialista Vívmány. Holott nem az Volt: haládi tulajdonság Volt ez, igen tiszteletreméltó, mindenki által nagyrabecsült és az egész zsidó Világban megcsodált társadalmi állapot, amelynek írta: Barzilay István semmi ideológiai köze nem volt a szocializmushoz. Nem volt példája ennek sem akkor és nincs mind a mai napig sem a nyugati szociáldemokrata rendszerekben, sem pedig a Szovjetunióban és a népi demokrata államokban. S mint minden hagyomány, — ez a téves „szocializmus” is megkövesedett dogmává vált az országban. Azok, akik az elmúlt korszak haláci szellemét megteremtették, csökönyösen ragaszkodni akartak ehhez az egyenlőséghez még akkor is, amikor ez a társadalom életéből már régen kiveszett. Az állam magas állásokat kreált, külsőségeket kívánt meg és intellektueleket kért, technikusokat, akiket az országfejlesztési munka szolgálatába kell állítani és diplomatákat, akiknek reprezentálni kell. Vagyonok születtek, régi befektetésekből és újakból, a nemzeti jövedelem állandó fokozódása igényeket teremtett. Nem cakinadrágban járnak a férfiak és asszonyaik nem pamutgarfiát viselnek ruháik alatt, hanem selyemkombinét; a konyhákban nem jégszekrények állanak, hanem bel- és külföldi frizsiderek. Az orvos nem ״ chevreman” többé, hanem az állam egészségügyi építményének igényes hordozója, aki megköveteli, hogy díjazása arányban legyen hat egyetemi évével és tudományos ismereteivel. A mérnök nem egyenlő a soffőrrel, aki kiviszi a pusztába földet mérni, hanem jogainak tudatában lévő intellektuel, aki jól tudja, hogy egynapi repülőjáratra olyan országok vannak, amelyekben háromszorosát, vagy ötszörösét keresheti meg, mint amenynyit megkövesedett „szocialista” fizetési fokozatokban Izraelben nyújtani akarnak neki. A Hisztadrut, amely Erec Jiszraél régi patriarchalizmusának egyik nagy megteremtője volt, tíz éve küzd az intellektuális alkalmazottakkal, akik az új idők követelményeinek megfelelően, szociális sérelemnek tekintik ez a régimódiegyenlőséget.” Lehet, hogy nagy szemeket meresztettek a Hisztadrut tiszteletreméltó vezetői, amikor először hallották meg azt, hogy az orvoshaver mellőzésnek tekinti, ha ugyanolyan fizetése van, mint az irodaszolga-hiavernek. De lassan-lassan kény-telenek voltak a realitásokhoz alkalmazkodni: az orvosok és mérnökök bérmozgalmai, amelyek megrázkódtatták az állami intézmények és pontosan ugyanolyan mértékben a hisztádruti vállalkozások belső életét, ráébresztették a szakszervezeti vezetőket arra hogy a patriarchális fizetési rendszer már a múlté, más idők jöttek, új követelményekkel és feladatokkal. S ennek a fejlődésnek a következtében alakult ki az a válság, amelynek megoldásához magának Dávid Ben Gurion miniszterelnöknek kellett hozzányúlnia. Van ennek az országnak egy igen tiszteletreméltó társadalmi rétege: a tanítóké, akik hatalmas érdemet vallanak magukénak: ők tanították meg a héber nyelvre a jisuv ifjúságát, ők nevelték bele a zsidó kultúrát az ország háromnemzedékébe. Nagy történelmi feladatot végeztek tehát és nincs ember ebben az országban, aki érdemeiket kétségbevonná. Igen ám, de a modern idők új fogalmakkal ismertettek meg bennünket a pedagógiai intézmények területén is. Az állam megalakulása előtt Tel-Avivnak három középiskolája volt, Jeruzsálemnek és Haifának pedig egy-egy. Nem lehetett tehát a középiskolai tanárok társadalmi csoportjáról beszélni. A kulturális szükségletek emelkedése azonban azt is magával hozta, hogy ma már a gyermekeknek nagy része folytatja tanulmányait középiskolákban, vagy középiskolai fokú ipari és mezőgazdasági intézményekben. Ezekben az iskolákban nem tanítóképzőt végzett tanítók vagy „nem képesített” egykori jesivanövendékek tanutanak, hanem tanárok, akik az érettségi után négyet egyetemi év munkájával jutottak el a diplomához vagy a doktorátushoz. Ezek a tanárok hiába követelték jogaikat a tanítók szakszervezetének keretei között. Középiskolai tanár még ma sincs több mint kétezer, a tanítószervezetnek pedig nem kevesebb, mint harmincezer tagja van. Természetes dolog tehát, hogy ebben a szakszervezetben a többség akarata érvényesül. Volt idő, amikor az egyetemi tanárok is ehhez a szervezethez tartoztak és világhírű fizikusaink vagy bibliakutatóink alkalmazotti követeléseit a tanítók szakszervezetének titkára képviselte. Természetesen ez az áldatlan helyzet nem volt tartható. Az egyetemi tanárok kiváltak a szakszervezetből és követte őket a középiskolai tanárok többsége is, amely két évvel ezelőtt, hosszú, meddő küzdelem után, kiszakadt a tanítók szervezetéből. Hol vannak már azok a patriarchális idők, amikor a Sorbonneon vagy akár a jeruzsálemi egyetemen végzett tanár egyenlőnek érzi magát a kibuci szemináriumon végzett tanítóval? Az a küzdelem, amelynek egyes fázisairól lapunk hasábjairól tájékoztatást nyert az olvasó, most érdekes stádiumába jutott el. Államtitkár bukott bele, mégpedig azért, mert Z. Áron közoktatásügyi minszterrel szemben támogatta a középiskolai tanárok különválási mozgalmát vagy legalábbis megértéssel kezelte azt. Dr. Mose Avidor, a lemondott államtitkár maga is középiskolai tanár, aki a tel-avivi Herzlia gimnázium régi pedagógiai karához tartozott, Kálmán Áron pepedig annak a hisztádruti grémiumnak a tagja, mely ״ szakadárságot” és ״ hisztadrut-ellenességet” lát a diplomás tanárok szervezeti különállásában. Vannak természetesen komoly nehézségek is amelyek szerepet játszanak a kormány mérlegelésében. A tanítók szervezete, a régi patriarchális szellem örököse, tiltakozik az ellen, hogy túl nagy különbség legyen a tanítók és a tanárok fizetési fokozatai között. Kálmán Áron így fogalmazta meg elutasító álláspontjának־kát: ״ Ha a középiskolai tanárok sztrájkolnak, harmincezer középiskolai diák érzi meg, de ha a tanítószakszervezet kezd sztrájkot, ennek következtében félmillió kisdiák marad iskola nélkül. Ha a kettő között kell választani, természetesen a tanítók állás A következő évtized nagy találós kérdéseit a Newsweek amerikai hetilap tette fel, amelyeket olyan tudományos pontossággal igyekszik megválaszolni, amilyenkel csak emberi ésszel a jövendő kifürkészhető. ★ Lesz-e világháború ? Valószínűleg nem. Az atomikus paritás a totális háborút öngyilkossággal teszi egyenlővé. Mindamellett fennáll a veszély, az esetben, ha Kína előállítja saját atombombáját. Lesznek-e lokális háborúk? Minden valószínűség szerint igen. Vörös Kína megtámadhatja Formózát, az eddiginél is nagyobb zavargásokat provokálhat ki Laoszban, Burmában, Dél- Vietnámban, Indonéziában. A Közelkeleten az arab-izraeli villongások könnyen vezethetnek egy újabb öszszeütközéshez. De a nagyhatalmak, az Egyesült Nemzetek égisze alatt, minden bizonnyal lokalizálni fogják a tüzet. Ki lesz az Egyesült Államo új elnöke? A politika terén a legnehezebb jóslatokba bocsátkozni, de a közvélemény szakértőinek jelenlegi „tippje”. Nixon alelnök. Lesz - e lefegyverkezés? Egy részleges lefegyverkezés csaknem bizonyosra vehető. Amerika, Nagy-Britannia és Oroszország egyezségre fognak lépni az atomikus robbantókísérletek betiltását illetően. Franciaország is csatlakozni fog ehhez az egyezményhez, előbb azonban fel fogja robbantani saját atombombáját. A nem-nukleáris fegyverek leszerelése azonban lassabban fog menni. Mindkét fél bizalmatlan még a másikkal szemben. Haza fogja-e rendelni Amerika külföldön állomásozó csapatait? Az Európában és a Távolkeleten állomásozó amerikai csapatok sorait meg fogják ritkítani, de általános visszavonulás nem lesz. Az amerikai csapatok egy része, taktikai atomikus fegyverzettel megerősítve, a külföldi támpontokon fog maradni, hogy jelenlétével szimbolizálja Amerika készségét a szabad világ megvédésére. Oroszország utol fogja-e érni az Egyesült Álamokat? Nem, de a hézag szűkebb lesz. Oroszország ipari termelése évi 8 százalékkal növekszik, az amerikai ipari produkció évi 3 százalékos emelkedésével szemben. Szorosabb lesz-e a kapcsolat a Szovjetunió és a Nyugat között? Valószínűleg. A csúcskonferenciák egész sorozata van kilátásban: a gazdasági, technikai és kultúrkapcsolatok szorosabb kiépítése bizonyosra vehető. Kölcsönösen emelkedni fog az idegenforgalom is, ami előreláthatólag elő fogja segíteni a népek közötti megértést. Lesznek-e újabb lázadások Oroszország csatlósálamaiban? Katonai lázadások nem, ennek hiábavalóságát pontját kell figyelembe venni.” Ebben az érvelésben van némi igazság. S elhisszük a pénzügyminiszternek azt a kijelentését is, hogy az államháztartás nem tudja most elviselni az általános fizetésemelést a pedagógiai kar számára, mert ez harmincmillió fontos költségvetési terhet jelentene. S mindezeknek figyelembevételével, az ország közvéleménye azt kívánja a középiskolai tanároktól, ne feszítsék a húrt addig, amíg elszakad és ne robbantsanak ki olyan helyzetet, amellyel szemben ma az államháztartás tehetetlennek bizonyulna. A középiskolai tanároknak azt a követelését azonban, hogy a kormány és a Hisztadrut -ismerje el külön szakszerve-kimutattak. De mindaddig, amíg az „olvadás” folyamatban marad Oroszországban, a keleteurópaiak több személyi szabadságot fognak követelni és valószínűleg kapni is. Be fog-e állni a szakadás Oroszország és Kína között? Nem valószínű — de ez nem jelenti, hogy a két állam között nem lesznek súlyos nézeteltérések. És, ha Peking agresszivitása háborúval fog fenyegetni, Moszkva előreláthatólag nem fog mellé állni. Fel fog-e lázadni a kínai nép? Mindaddig, amíg minden fegyver a kommunisták kezében lesz — nem. De, ha Peking nem oldja meg Kína gazdasági válságát, bizonyosra vehetők a lokális zavargások, vérontások, tisztogatások. Be fogják-e fogadni Kínát az Egyesült Nemzetekbe? Lehetséges, de csak az esetben ha beszünteti háborús fenyegetőzéseit. Amenynyiben a latin-amerikai államok összefognak az afroázsiai és a szovjet tömbbel, Vörös Kína felvétele az amerikai ellenkezés ellenére is keresztülvihető. Feloszlik-e a NATO? Nem, de szervezete alapvető változásokon fog keresztülesni. Az amerikai befolyás csökkenni fog benne. De Gaulle példáját, aki nem engedte meg a francia erők integrálását, valószínűleg más államok is követni fogják. Kérdés az is, hogy Németország tagálam marad-e Adenauer távozása után? Egyesülni fog-e Európa? Gazdaságilag, igen; politikailag, még nem. Franciaország ragaszkodása saját ״ nagyságához” és Britannia kitartása a Commonwealth mellett, kizárja a közeli gyors integráció lehetőségét. De szorosabb kapcsolatok bizonyosra vehetők. Egyesülni fog-e Németország? Nem. Oroszország nem fog beleegyezni a Nyugat feltételeibe, amely Németország mindkét részében általános, titkos választásokat követel — legalább is a közeljövőben nem. De a két Németország közötti nem-politikai kapcsolatok (kereskedelmi, televíziós és sport) továbbra is fejlődni fognak. Szabad marad-e Nyugat- Berlin? A szövetségesek nem hagyhatják sorsára a szabad Berlin 2,2 millió főnyi lakosságát, bármily erőfeszítést fejtenek ki a kommunisták a városrész bekebelezésére. Lehetséges azonban, hogy mindkét fél elfogadna egy egyesített és demilitarizált Berlint az Egyesült Nemzetek fennhatósága alatt. Kommunista lesz-e a semleges világ? Túlnyomó része nem. A szovjet szószegés Magyarországon, Peking agreszivitása Ázsiában arra tanították a ״ kerítésen ülőket”, mint Nehrut és Nasszert, hogy׳ veszélyes dolog egy tálból cseresznyét enni a kommunistákkal. De a felforgató kommunista propaganda, politikai észetüket és tekintse őket önálló tárgyaló félnek, teljes szimpátiával fogadja ennek az országnak minden józan polgára. A tanárok szerencséjére eddigi bérharcaik során is sikerült már némi eredményt felmutatniuk és a fizetési különbözet, amiért a bérharc folyik, ötven-hatvan font körül mozog. A miniszterelnök közbelépése mellett folyó tárgyalásoknál kiderült, hogy a tanárok szervezete már hajlandó arra, hogy a tanítók szakszervezete és a minisztérium között érvényben lévő kollektív szerződés fejét* tát türelemmel bevárják, tehát a jövő tanév kezdetéig lemondanak a fizetésemelési követelésükről. Jogosan ragaszkodnak azonban azon követelésükhöz, hogy érdekeiket ők maguk képviseljék. Ha a Hisztadrut nem tette meg ezt, magára véssen. Nem lehet egy elaggott és valójában nem létező „szocialista” jelszó érvény״ bentartása kedvéért nemlé״ tezőnek tekinteni a tanárok társadalmi problémáját is. A most folyó tárgyalások menetéből az a remény csillan ki, hogy a miniszterelnök ezen józan álláspontnak az elfogadására akarja rábírni keménynyakú közoktatásügyi miniszterét. És ezzel a probléma megnyugtató megoldást nyerne. Mert hol vannak azok a régi jó idők, amikor baráti vállveregetéssel lehetett ebben az országban társadalmi problémákat megoldani... a magyarországi események gazdasági hadjárata, ko moly sikereket érhet el egyes új afrikai és ázsiai államoknál. , Életben marad-e a demokrácia Indiában? Csak az esetben, ha az indiai ma• zőgazdaság és ipari term lés legalább minimális mér״ tékben képes lesz kielégíte• ni az egyre szaporodó né״ pesség szükségletét. Ennek keresztülvitelére Indiánál többmilliárd dollár értékű segélyre van szüksége. Kiszorítják-e a fehér e-Me bert Afrikából? Fizikailag nem, politikailag igen. Az egyetlen kivétel Délafrika, ahol azonban a szigorú szegregáció minden bizonynyal véres összeütközésre fog vezetni a 3 millió fehér és a 11 millió fekete között. Átpártol-e Japán a semlegesekhez? Ez a veszély nettó áll fenn mindaddig, amig a japán gazdasági élet prosperál és Vörös Kina kitart agresszív politikája mellett. Férjhez fog-e menni Mar♦garet hercegnő? Kérdezzél meg Margaret hercegnőt. A VILÁG NÉPESSÉGE — TÍZ ÉV MÚLVA Minden 24 órában 150,000 emberrel van több a világon, főleg Ázsiában. Ha a ,,népesség-robbanás” ebben a tempóban rosszabbodik 1970-re a világ népességének száma a jelenlegi 2,9 milliárdról közel 3,5 milliárdra fog felszökni — vagyis 570 millió lélekkel fog szaporodni, ami egyenlő az Egyesült Államok jelenlegi lakosságának háromszorosával. Ezek szerint a világ népességi statisztikája 1970-ben a következőként fog alakulni: • Kína: 800 millió (jelenleg 654 millió) • India: 504 millió (jelenleg 417 millió) • Európa (Oroszország kivételével): 452 mii״ lió (jelenleg 423 mii״ lió) • Oroszország: 254 millió (jelenleg 209) • U. S. A.: 204 millió (jelenleg 179). Magvak, növényvédelmi szerek rózsatő, citrusfélék és mindenféle gyümölcsfacsemeték a legnagyobb választékban, különféle rovarirtók, trágya, műtrágya Vevőinket betanítjuk és tanáccsal látjuk el MAI INAVfZlfVT«*־ Avív, Finu. ך Az Egyed csomagaALviv/TjilVT (Táeháná Merkázit) /■ osztályával szemben _______________ Beszélünk magyarul APRÓ BÖLCSESSÉGEK Milyen hatalmas a kik■ lönbség a tanácsadás és a segítség között!? ★ A böjtölés egészséges. A testnek büntetés céljából való sanyargatása jóiban elérhető, ha az eml^* be• tegre eszi magát. ★ ^ Sir Malcolm Sargent* ״ Nagy előny, ha az ember• nek nincsen pénze. A sze génység az ember tehetségének teljes kihasználására kényszeríti.” ★ Ernest Hemingway: ״ Van valamiféle közös vonás köztem és Ordonez toreádor között: mi az életünkben keresünk élet- és halálbel nyomásokat.” ★ Dr. Albert Schweitzer« ״ Nem hiszem, hogy az em* beriség a hold meghódítása után boldogabb lesz.” -1960 11 Új Kelet 2