Uj Kelet, 1964. május (44. évfolyam, 4796-4819. szám)

1964-05-03 / 4796. szám

Kelet-Európa a Nyugat felé tekint Május elseje alkalmából a világ érdeklődése egy napra ismét a kommunista mozgalom problémái felé fordult. A szovjet-kínai vita és a Kelet-Európában egyre világosabban észlelhető erjedés, lazulás idején különös érdeklődésre tarthat számot William R. Tyler amerikai külügyi államtitkár alábbi analízisé.­ r­e több jel mutat ar­­ra, hogy egy csendes forra­­dalom megy végbe a szovjet blokkhoz tartozó államok körében. Ennek üteme nem egységes, de nyilvánvaló, hogy az idők folyamán, előbb-utóbb valamennyi ke­­leteurópai állam körében éreztetni fogja hatását. A nacionalizmus és a gaz­­dasági szükségszerűség erői a szabadság utáni vágy, va­­lamint a Nyugat vonzerejé­­vel párosulva, egyre inkább a külvilággal való normális kapcsolatok kialakítása felé sodorják Kelet-Európát. És mindez a kommunista ható­­ságok ellenőrzési erőfeszí­­tései dacára. A második világháború után a keleteurópai orszá­­gokat szinte elvágták a Nyugattól és jelentős mér­­tékben eltérő, különböző jel­­legű nemzetgazdaságaikat az egységes, szovjet mintá­­ra kiszabott keretbe tömö­­rítették, amelynek az ered­­ménye az volt, hogy az egész körzet gazdasági ős­­forrásai gyakorlatilag a Szovjetunió ellenőrzése alatt, Moszkva rendelkezé­­sére áll. A lengyel szén, a román olaj és a csehszlovák uránium, mind a szovjet célokat szolgálta. A kelet­­európai parasztság, a mező­­gazdaság jelentős része káoszba süllyedt és produk­­tivitása jelentős mértékben visszazuhant, mert a Sztá­­lin által kidolgozott egysé­­ges kollektivizálás nem fed­­te ezeknek élet- és munka­­módszerét. Azokat a nacionalista szempontokat is felvető he­­lyi kommunista vezetőket, akik kifogásolták, hogy az erőletett jellegű és tömegű gazdasági kollektivizálás károkat okoz . Sztálin idejében kíméletlenül fel­­számolták és így alakult ki az a helyzet, hogy ezek a csatlósállamok csak egy lé­­pésnyi távolságra voltak a Szovjetunióba való beolva­­dástól, lista jelleget adnak rendsze­­rüknek. Lengyelországban folyta­­tódik az a Vladiszláv Go­­mulka pártfőtitkár által 1956-ban meghonosított vo­­nalvezetés, amely a Moszk­­vával való egyenlőség kon­­cepciójából kiindulva, több szabadságot, az egyéni pa­­rasztgazdákodást és a Nyu­­gattal való szoros gazdasági kapcsolatokat eredményez­­ték. Ez odáig ment, hogy a lengyelek a közelmúltban egy messzemenő kihatású egyezményt létesítettek egy­kori legfőbb háborús ellen­­ségükkel — a nyugatnéme­­tekkel. Magyarországon — ugyan­csak ennek az általános vo­­nalnak a keretében —, a kormány fokozatosan köny­­nyíti a korlátozásokat és megnyitja a különböző mun­kalehetőségek, a tanulási intézmények ajtóit a nem kommunisták előtt is, hogy népszerűsítse a rendszert, megbékítse a lakosság szé­­les rétegeit. A termelés eme­lése végett olyan nem orto­­dox módszereket is alkot­ Csehszlovákia, késlekedve ugyan, de mégis fokozato­­san szintén a sztálinista korszak maradványaitól való szabadulásra törek­­szik, a prágai kommunis­­ták is a Nyugattal való kapcsolatok feljavítására törekednek. Bulgária a szi­­gorú belső rendőri ellenőr­­zés dacára, meglepő, új­­fajta rugalmasságot tanú­­­lt gazdasági téren, s így például bátorítja az egyéni parasztgazdálkodást. Kelet Németországban, a­­mely a berlini fal jelképé­­nek az árnyékában talán a legmerevebb sztálinista rendszert mutatja a vas­­függöny mögött. — ez a háznak, mint például a pa­rasztok magántermelése a szövetkezeti falvak kereté­­ben. A magyar kormány sem marad el a többi kelet­­európai ország mögött a Nyugattal való kereskedel­­mi kapcsolatok kiszélesíté­­sére irányuló erőfeszítés­­ben. Kelet Németország is Ulb­­richt főtitkár vezetésével kapitalista típusú módsze­­rekhez folyamodik bukdá­­csoló gazdaságának a talp­­raállítására. Számos más jel mutat arra, hogy a változás szele, amely most Kelet Európán végigvonul■ Kelet Németországban is érezteti hatását. A szabad világ alapvető érdeke, hogy megértéssel viszonyuljon ezekhez az új keleteurópai demokráciák­­hoz, amelyek a Kelet és Nyugat közötti kapcsola­­tok fel­javulásához és az egyetemes demokrácia meg­erősítéséhez vezethetnek. Barátkozási kísérlet a Nyugat felé Ez a helyzet azonban csak Sztálin idejében tudta tar­­tani magát. Halála után a merev alapokra fektetett nagy birodalom felein repe­­dések kezdtek mutatkozni. Hogy egész pontosak le­­gyünk, ennek a rendszer­­nek a gyengesége, már Sztálin uralkodásának utol­­só idejében is jelentkezett, amikor 1948-ban a jugo­­szláv kommunisták, Tito marsall vezetésével, vissza­­utasították beavatkozását és Jugoszlávia rálépett ar­­ra a történelmi fordulópon­­tot képező útra, amely a vi­­szonylagos önállóságot hoz­­ta meg. Azóta Lengyelor­­szág, Magyarország és Al­­bánia is — eltérő mérték­­ben és utak­on — szembe­­helyezkedtek a Szovjetunió diktátumával és ellenőrzé­­sével. A sztálinista korszak ma­­radványai egyre gyorsabb ütemben váltak a múlt em­­lékévé. Ennek több oka van. Sztá­lin örökösei, akik egymás között is a hatalomért küz­­döttek, nem voltak képesek olyan eréllyel fellépni, mint a volt diktátor. Sőt, mi több, azt is felfedezték, s ez el­­sősorban Chruscsevre vo­­natkozik, hogy Kelet-Euró­­pában elkerülhetetlen bizo­­nyos változtatásokat és könnyítéseket eszközölni, ha meg akarják őrizni a szovjet befolyást. Sztálin módszereinek, a sztálinista stílusnak a megváltozta­­tásával azonban megnyitot­­ták a kapukat a változást követelők előtt. A szovjet-kínai szakadás, a nemzetközi kommunista mozgalmon belül, szintén hozzájárult ahhoz, hogy a keleteurópai kormányzatok a múltbelinél függetlenebb módon cselekedjenek és megpróbálják saját égető problémái­kat, a változó nem­­zeti körülményeknek meg­­felelőbb módon megoldani. Ha ehhez hozzávesszük a Nyugatnak a keleteurópai államokra gyakorolt gazda­­sági és kulturális hatását, úgy megérthetjük, miért mutatkozik ma egyre vilá­­gosabban egy olyan tenden­­cia egész Kelet-Európában, amely a Nyugattal való kapcsolatok normalizálása és kialakítása felé halad. Változás szóle egész Kelet-Európában A lazulás jelei A kommunista szóhasz­­nálat szerint „revizionista” Jugoszlávia példája és ha­­tása egyre inkább érezteti nyomait. Jugoszlávia esetén tanulva és bátorságot me­­rítve, néhány keleteurópai ország, úgy a Moszkvával való kapcsolatok, mint az otthoni, belső programok terén egyre függetlenebb vonalat kezdett követni. Mindezek a tényezők külön­­külön és együttvéve döntő szerepet játszottak azoknak a viszonylag erős naciona­­lista tényezőknek a jelentke­zésében, amelyek különös­­képpen a lengyel és a ma­­gyar kommunista pártok keretében jelentkeztek az elmúlt évtizedben és az 1956-os nagy válságban csú­csosodtak ki. Lengyelország­ban, például, olyan drasz­­tikus reformokra vezettek ezek az erők, hogy követ­­kezményükként eltörölték a kollektivizálást, megszün­­tették a fegyveres erők fö­­lött gyakorolt szovjet ellen­őrzést és a varsói kormány nyíltan, kendőzés nélkül, a Nyugathoz fordult gazda­sági segélyért. Magyarországon, jól tud­­juk, mi történt ennek az egész Kelet-Európára jel­­lemző fejlődésnek a kereté­­ben: az 1956-os forradalom. Annak ellenére, hogy a szovjet haderők szétzúzták a magyar elszakadási mozga­­lom erőit, nem voltak képe­­sek véglegesen elfojtani a változás erőit. Ezt csakis átmenetileg, időlegesen si­került megvalósítani. A ju­­goszláv és a lengyel esem­é­nyek megerősítették azok­­nak a kezét Kelet-Európá­­ban, akik hozzájuk hasonló, nem ortodox módon próbál­­ták saját országukban fel­­építeni a kommunizmust. Az utóbbi időben, a leg­­frissebb fejlemények és be­­hatások következményeként pedig — az albán vezetőktől eltekintve —, az bátorította fel a keleteurópai vezetőket önállóbb hangokra és füg­­getlenebb cselekedetekre, hogy a kommunista Kína is a világ szeme előtt kétségbe vonta, sőt megtagadta Moszkva autoritását a kom­­munizmus egyetlen értelme­zésének a szerepkörére. Románia saját ipart akar Ebből a szempontból Ro­­mánia mai helyzete szolgál­­hat eklatáns példával. Ve­­zetői nemrégen jelentették be, hogy szándékukban áll a román ipart nemzeti ala­­pokon felépíteni, szöges el­­lent­étben Moszkva javasla­­taival, hogy az egész román nemzetgazdaságot egy a Szovjetunió által vezetett közös, keleteurópai fejlesz­­tési tervnek vessék־ alá. A románok a Nyugathoz for­­dulnak a nemzeti iparfej­­lesztési tervükhöz szüksé­­ges felszerelésekért. Ugyan­­akkor pedig további, ki- Áskonázi szerint: ״ Nem attól függ a művészi produkció, hogy milyen társadalmi rendszerben muzsikál a művész...’ Vladimir Askenázi bemutatkozott az újságíróknak . Artur Rubinstein, Isaac Stern, Charles Münch, Crips és Solti György lesz még a vendége ebben a szezonban a filharmonikusoknak Tel - Aviv (Az Új Kelet , Haftel, a vendéglátó filhar­monikusok igazgatója kö­­szöntötte a nagyhírű vendé­­get, aki azután válaszolt a hozzáintézett kérdésekre. Mivel a 26 éves művész­­ről a közelmúltban nem­­csak a zenekritikusok írtak, de a lapok címoldalán is gyakran szerepelt, — em­­lékezetes körülmények kö­­zött hagyta el a Szovjet­­uniót, majd pedig visszatért oda —, a kérdések termé­­szetesen ezt a problémát kerülgették. Az egyik kér­­dés, például, így hangzott: — Mióta állandósult a kapcsolata a nyugati vi-­­ tudósítójától). Megérkezé­­sének másnapján sajtófoga­­dáson találkozott Vladimir Askenázi, a fiatal zongora­­művész, a tel avivi Szokolov­­házban a hírlapírókkal. Su­­dár, szőke felesége és há­­rom év körüli kisfia társa­­ságában foglalt helyet az asztalfőn, és bevezetőben néhány szóból álló udvarias nyilatkozatot tett: — Nagyon örülök, hogy eljöhettem Izraelbe és mu­­zsikálhatok az itteni közön­­ségnek ... Mose Ron, az újságíró­­szervezet főtitkára és Cvi­lággal, megváltozott-e a já­­tékstílusa ? — A művész előadás­­módja, kifejező karaktere állandóan érik, változik, alakul. De nem attól függ,­­— mondotta Vladimir As­­kenázi —, hogy milyen tár­­sadalmi rendszerben muzsi­­kál éppen ... Megkérdezték tőle, hogy hallotta-e már hírét az iz­­raeli zenei életnek? — Csak nagyon hézagos információim voltak, de a filharmonikus zenekar ki­­magasló nívójáról sokat hal­lottam. Értékesítvén a sajófoga­dás zsúfolt széksorait, Cvi Haftel, a zenekar igazga­­tója, ez alkalmat választot­ta, hogy ismertesse az évad befejező szakaszának ven­­déglistáját. Elmondta, hogy Arthur Rubinstein a követ­­kező világnagyság, aki a filharmonikusok vendége lesz, majd Charles Münch és Isaac Stein érkezik. Ezután Solti György a világhírű magyar-zsidó szár­mazású karmestert várják, akit felkértek a főzeneigaz­­gatói tisztség betöltésére. — Megállapodtak már Soltival ? — Mi már megállapod­­tunk vele, csak ő nem álla­­podott még meg velünk,­­ mondja Haftel igazgató és hozzáfűzi, hogy Solti kü­­­szöbönálló látogatásától vár­ják a végleges megállapo­­dást. Szó van róla egyéb­­ként, hogy Isaac Steinnel, a világ egyik legelső hege­­dűsével is lesz közös kon­­certje Solti Györgynek ná­­lunk. A brüsszeli világhírű ba­­lett-együttes és Crips ven­­dégszereplése jelenti majd az idei koncert-szezon záró­­akkordjait. Végül bejelentette Cvi Haftel, hogy Vladimir As­­kanezi ezúttal csak rövid vendégszereplésre érkezett, de már megállapodtak a vi­­lághírű fiatal orosz művész­szel, aki a jövő szezonban nagy koncert-turnéra tér vissza hozzánk. Benedek Pál A fiatal házaspárok lakás­problémájának megoldását tervezi Almogi miniszter A lakásépítés nem képes versenyt futni az ak­jjával Joszéf Almogi sikmrügyi és fejlesztési miniszter a je­­ruzsálemi Bét Hűtélben tar­­tott előadása során bejelen­­tette, hogy három hónapon belül a minisztérium átfogó tervet fog közzétenni a fia­­tal párok lakásproblémájá­­nak megkönnyítésére. A fő­­ként diákok előtt tartott előadás során Almogi elis­­merte, hogy a fiatal párok problémája egyre súlyosab­­bá válik, minthogy éven­szám állandó emelkedést mutat. A sikárü­gyi minisztérium mintegy 4000 lakásegysé­­get épít fiatal párok ré­­szére a fejlesztési körze­­tekben, egészen jelentéktelen kész­­pénz-befizetés ellenében és kényelmes jelzálogkölcsön törlesztési feltételek mel­­lett. A minisztérium egyéb­­ként más körzetekben is nyújt kedvező feltételű kör­ként körülbelül 16.500 pár­­­es önöket erre a célra, házasodik össze és ez a I Annak ellenére, hogy Iz­raelben folyik a legnagyobb arányú építkezés az egész világon, a lakások száma nem fedi a szükségleteket. Ennek a legfőbb oka ter­­mészetesen az állandó alij­­ja, amelynek befogadása arra kényszeríti a kormányt hogy elsőbbségi szempontok szerint gondoskodjék a la­­kásszükségletek kielégítésé­­ről. A sorrend elején az olé­­sikunok állnak, utána következik a régi mázbázák megszüntetése, a fejlesztési területeken való építkezés és a nyomorlaká­­sok eltüntetése. A lakásviszonyok meg­­javítása terén a kormány három irányban tevékeny­­kedik, mindenekelőtt növel­­te a lakások területét. Míg 1958-ban a sikárügyi mi­­nisztérium 32 négyzetméte­­res lakásegységeket épített az oléknak, ma a többgyermekes élécsalá­­dokat olyan lakásokban helyezik el, amelynek mi­­nimális területe 62 négy­­zetméter. A gyermeknélküli előházas­­párok részére sem építenek 48 négyzetméternél kisebb lakást. Ugyanakkor gondos­kodnak a lakónegyedek kül­­ső képének a rendezéséről is, és nem adnak át házat a környék és a telek ren­­dezése nélkül. Ma olyan la­­kótelepet létesítenek, ame­­lyekben 120 négyzetméter terjedelmű lakások is van­­nak a módosabb élők szá­­mára, ugyanakkor pedig nyugdíjasoknak, fiatal pá­­roknak, sőt szociális esetek­­nek is utalnak ki lakást ugyanabban a negyedben. „Dávidka” a new-yorki világkiállításon New York, (Reuter), izraeli pavilon vezetősége sem tartja szükségesnek, hogy tekintettel legyen az arabok érzékenységére. A pavilon látogatói rész­­letes felvilágosítást kapnak arról, hogy a Dávidka kü­­lönben ártalmatlan aknái­­nak dörrenései hogyan sza­lasztották meg a fegyveres arab bandákat Cfátban■ a­­melynek lakossága jófor­­mán fegyver nélkül véde­­kezett. A new-yorki világkiállítá­­son megnyitott amerikai­­izraeli pavilion egyik lát­­ványossága egy ,,Davidka” — a függetlenségi háború­­ból ismert házi késítmé­­nyű aknavető, amelynek többek közt nagy szerepe volt Cfát felszabadításá­­ban. A pavilon szóvivője sze­­rint a kis aknavetőt az izraeli hadsereg hősi halot­­tainak emlékére állították ki. Eredetileg kételyek me­­rültek fel, mert attól tar­­tottak, hogy az arabok sé­­relmesnek fogják találni ennek a riasztó fegyver­­nek a bemutatását, amely­­nek aknái csupán nagy dörrenést okosak, de ez­­zel is megfutamították az arabokat. Miután azonban Jordánia pavilonjában Ro­­bert Moses kiállítási igaz­­gató jóváhagyásával to­­vábbra is ott díszeleg az Izrael ellenes megjegyzé- hangsúlyozottabb naciona- iseket tartalmazó vers, az SZEMÉLYI HÍREK Mrs. Frank Wolf, a los­­angelesi Shelters for Israel magyar-zsidó segélyszerve­­zet elnök­öje, férje társa­­ságában, csütörtök d. e. meglátogatta a magyar élék számára Kirját-Onon, Cholonban és Jazurban épülő lakásegységeket, a­­melyeket szervezetének se­­gítségével a Bassco kivite­­lez. A látogatás után a Rassco igazgatósága ebé­­det adott tiszteletükre az Avia szállóban. A hatodik Az argentínai légihad­­erő sugárhajtású vadász­, gépei tegnap a csilei ha­­tártól 65 kilométernyire a La Rioja tartomány magas hegyei között fel­­fedezték a csütörtökön eltűnt szállítógépet, mely kényszerleszállást hajtott végre Laguna Brava kö­­zelében. A gépek élel­­mis­zert és takarókat dobtak le az öt­tagú le­­génység számára és kö­­zölték, hogy útnak in­­dult egy gyalogos mentő csapat, amely azonban csak néhány nap múl­­va juthat el a nehezen megközelíthető helyre. A repülőgép versenylovakat hozott Peruból Argenti­­nába és a legénység teg­nap rádión közölte a lé­­gihaderő gépeivel, hogy öt ember és öt versenyló minden baj nélkül úszta meg a kalandot. Csak a hatodik lóval volt baj: az éhes emberek jobb fa­­lat híján levágták és megették . . . Margaret hercegnő­­nek fia született Windsor (UPI). A május elseje előtti este érkezett meg az angol királyi csa­­lád tavaszi bőséges gyer­­mekáldásának utolsó „szál­­lítmánya” és­­ a 36 éves Margaret hercegnő kislány­­nak adott életet. Ez a her­­cegnő és lord Snowdon má­­sodik gyermeke. Lord Snow­don, aki a 2800 grammos kislányt büszkén, mint ,,szuperbébit” konferálta be tegnap este felesége nélkül jelent meg a királyi Wind­­sor kastély kápolnájában, Elisabeth királynő negyedik gyermekének keresztelőjén, aki többek közt az ő nevét is viseli. A királyi pár kis­­fiának a neve: Edward An­­tony Richard Louis herceg. Az Edward nevet nem a királynő nagybátyja után kapta, aki Wally Simpson kedvéért lemondott a trón­­ról, hanem azért, mert ez hagyományosan a leggya­­koribb név az angol királyi családban, míg az Antony nevet nyilván Lord Snow­­döntől örökölte. 1964 V 3 Ú­j Kelet ?

Next