Uj Kelet, 1967. szeptember (48. évfolyam, 5811-5835. szám)
1967-09-10 / 5818. szám
״ Meghódároltuk” Cent légikikötőjét Izrael nagy polgári légigyőzelme Légiforgalmi szakértők rendkívül fontos eredménynek minősítik a Svájccal kötött légiforgalmi egyezményt — Erőfeszítések az Egyesült Államokkal kötött légiforgalmi jogok kibővítésére — Már tavassszal szeretnék megindítani a Ludd-Bukarest járatot Genf nagy repülőtere, amely a legkorszerűbbek közé tartozik Európában, a múlt héten rákerült Izrael légiforgalmi térképére, miután az El-Al leszállási és utasfelvételi jogot kapott ott. Légiforgalmi szakértők ezt nagy győzelemnek könyvelik el annál is inkább, mert az El-Al 15 éve küzd a genfi repülőtér ״ meghódításáért” és ezt csak most a hatnapos háború után, — amikor Izráel népszerűsége hatalmas mértékben növekedett Svájcban — érhette el. Ez a legnagyobb ״ polgári légigyőzelem”, melyet Izráel eddig ״ kivívott”. Ez a harc is hat napig tartott — a tárgyalóasztal mellett. A megbeszélések kora reggeltől a késő éjszakai órákig folytak. Végül is a vendéglátók „visszavonultak” és lehetővé tették az izraeli delegációnak, melynek élén Náftáli Ben Jehuda, a közlekedésügyi minisztérium légiforgalmi osztályának főnöke állta a genfi repülőtérre valóbehatolást”. Légiforgalmi és jogi szakértők, akik figyelemmel kísérték a tárgyalások menetét és jelentést kaptak a Svájccal kötött új megállapodás tartalmáról, nem leplezték megelégedésüket, sőt csodálkozásukat az Izrael által elért eredmény felett, amely gazdasági és diplomáciai győzelem egyaránt. Svájc ugyanis eleget tett Izrael minden kérésének rendélyezte az El Al számára a genfi repülőtér használatát, sőt utasok felvételét az Egyesült Államokba, valamint harmadik heti repülőjárat megindítását Svájc irányába. Az ellenszolgáltatás viszonylag csekély: a svájci légiforgalmi társaság a Swissair használhatja a luddi repülőteret távolkeleti, főleg ausztráliai járatai céljaira. Az előző légiforgalmi egyezmény, amelyet 1952-ben írtak alá leszögezi, hogy Izrael kizárólag a zürichi repülőteret használhatja, de azt is végállomásként, azaz nem vehet ott fel utasokat. Annak ellenére, hogy ennek az egyezménynek szövege egyenlő jogokat biztosít a két ország számára, jellegénél fogva Svájcnak juttatott előnyöket. A svájciak ugyanis az Egyesült Államokból hozhattak utasokat Zürichbe, akiknek végcélja Izrael volt, nem pedig Svájc. Más szóval: Svájc ajánlhatott ügyfeleinek közvetlen légiutat New York és Tel Aviv között Zürichen keresztül, amit Izrael nem tehetett meg ellenkező irányba, mivel Zürich volt a végállomás és utasokat ott nem vehetett fel. 1964-ben kezdődtek a tárgyalások Svájccal a légiforgalmi jogok kibővítésére, a svájciak azonban elutasították az izraeliek legtöbb kérését és csak ahhoz járultak hozzá, hogy heti két járat közlekedjék Izrael és Svájc között. Izrael most felújította régebbi kéréseit a genfi repülőtér használatát illetőleg. A svájciak ugyanakkor azt kérték, hogy Izrael engedélyezze a Swissair gépeinek leszállását Luddon útban Tokió és New Delhi felé, valamint heti harmadik légijárat létesítésére a Távolkeletre. Ezek a jogok azonban szerves kapcsolatban állnak Izrael és más országok légiforgalmi vállalataival kötött egyezményekkel, ami a Tokió és New Delhi járatok illeti, így Izrael kénytelen volt elutasítani a svájciak ezen kérését. A svájciak belátták ezt és Ausztráliát javasolták járatuk végcéljául — Ludd érintésével — Tokió és New Delhi helyett. Ehhez Izrael már hozzájárulhatott. Légiforgalmi szakértőink rámutatnak ara, hogy a légiforgalmi jogok az utóbbi években valóságos nemzeti kinccsé váltak. A megállapodás kihatással lesz nemcsak Izrael és Svájc kereskedelmi kapcsolataira, hanem más országokkal kötendő légiforgalmi megállapodásokra is. Az El Al egyik közeli terve most: leszállási jog a bukaresti repülőtéren. Más szóval: új légijárat létesítése, egyelőre hetenként egyszer Ludd és Bukarest között, utasfelvételi lehetőséggel, Zürich, Párizs, London és New York irányába. Az idevonatkozó tárgyalásokat már áprilisban megkezdték, amikor Izrael hivatalos kereskedelmi küldöttsége járt a román fővárosban Szapir pénzügyminiszter vezetésével. Abban állapodtak meg akkor, hogy a gyakorlati megbeszéléseket egy későbbi időpontban kezdik meg. Ez azonban a hatnapos háború következtében eltolódott. Az El-Al megbízottai a közeli napokban Bukarestbe utaznak, hogy felújítsák a tárgyalásokat a románokkal abban a reményben, hogy már tavasszal megindíthatják a Ludd-Bukaresti járatot. Izrael hosszú ideje tesz erőfeszítéseket egy további terv végrehajtása érdekében is, amely azonban az amerikai és kanadai légiforgalmi hatóságok ellenállásába ütközik. Az El Al szeretne további leszállási jogokat szerezni Észak-Amerikában, így Los-Angelesben, Miami-Beachben, San- Franciscóban, Philadelphiában, Bostonban és Washingtonban. Jelenleg az El Al csak a new-yorki légikikötőt használhatja. Az El-Alt főleg Los Ageles érdekli, minthogy ez a körzet nagy zsidó centrum, amely jelentős kereskedelmi lehetőségeket biztosítana az izraeli vállalatnak. Ha engedélyeznék az El Álnak a los angelesi repülőtér használatát, úgy világkörüli utazást is ajánlhatna ügyfeleinek Amerikából — Izraelbe. — Ha nem tör ki a háború — mondják az El Al szakértői — már előrehaladott stádiumban állnának a tárgyalások Varsóval és Belgráddal is. A terv az volt, hogy járatot indítanak Ludd és Varsó között, onnan pedig nyugati irányba, New Yorkig. Az idevonatkozó megbeszélések már megkezdődtek, a háború azonban félbeszakította azokat. Hasonló a helyzet Jugoszláviával is, ahol szintén a háború akadályozta meg a tárgyalások folytatását. NAPRÓL-NAPRA Jeruzsálem és a víz problémája Mielőtt Ernesto Thalmann, U Tant főtitkár kiküldöttje, Izráelt elhagyta volna, búcsúlátogatást tett Teddy Kollek polgármesternél is. Beszélgetésük tárgya elsősorban a Jeruzsálem keleti felének Izráel által nyújtott szolgáltatások voltak. Különösen a vízellátás iránt érdeklődött behatóan U Tant kiküldöttje. A látogatás végeztével, Thalmann exkuzálódva fordult Teddy Kollekhez, elnézését kérve, hogy az óvárosi vízellátás dolgában olyan sok kérdést tett fel neki, de a jeruzsálemi őslakóktól beszerzett információi után valóban érdekelte, hogyan oldották meg az izraeli hatóságok az óváros vízellátását aránylag ilyen rövid idő alatt. — Meg kell, hogy értse a polgármester úr, — mondotta Thalmann — a furcsa helyzetet, hogy például saját városomban, Zürichben soha nem érdekelt, hogy a nagy várost bőven ellátó kitűnő ivóvíz tulajdonképpen honnan ered. Mire Kollek polgármester ezeket mondotta neki: ״ Megmondom önnek: a zürichi ivóvizet a város a közeli Uttliberg forrásaiból nyeri.” Mire Thalmann: ״ Igazán csodálkozom polgármester úr nagy tájékozottságán. Én magam Zürichben születtem, de a mai napig fogalmam sem volt róla, hogy a vizet az Ottlibergről nyerjük. — így van ez — kedves uram, — válaszolta erre neki mosolyogva Teddy Kollek — ennek ellenére önt . Tant a jeruzsálemi vízproblémának tanulmányozására küldi ahelyett, hogy engem küldene ki Zürichbe. A Juvál Céljuk fiatal izraeli karmester az első díjat nyerte a Franciaországban ifjú hivatásos karmesterek számára rendezett nemzetközi versenyen. A lengyel zsidók szégyene Több mint egyhónapos késéssel jutott el hozzám a Lengyelországban megjelenő „Volksstimme” nevű jiddisnyelvű újságnak az a példá-nya, amely közli a lengyel zsidóság vezetőinek Izraellel ן kapcsolatos nyilatkozatát. Miután Gomulka megvádolta a lengyel zsidókat, hogy „ötödik hadoszlop”-ot képeznek, mert hangosan is kimondták, hogy örülnek Izrael győzelmének és megmenekülésének, megindult a lengyel zsidóság megfélemlítési folyamata. Az egyszerű zsidók tömegei titokban lelkükben melengették az izraeli néppel való szolidaritásukat. Ideérkezett levelekben, elejtett szavakban és képletes mondatokban hozták tudomásunkra, hogy a mi megmenekülésünk ténye olyan a szemükben, mintha ők maguk menekültek volna meg. Egyes zsidó vezetőkre és zsidó intézményekre nagyon nehéz nyomást gyakoroltak, hogy tagadják meg — nyilvánosan — a velünk való azonosulást és ítéljék el írásban is Izráel államának küzdelmét. SZEGÉNY DAJAN ÉS BEGIN ״ Leghatározottabb módon elítéljük Izráel uralkodó köreinek agresszivitását” — írja a felhívás. ״ A Dáján- és Begin-szerű támadó, militarista szellem szöges ellentétben áll Izrael népe tényleges érdekeivel és megtorpedóznak minden békés kialakulásra való törekvést.” ״ Mi — folytatódik a felhívás —, azonosítjuk magunkat hazánk, a népi demokratikus Lengyelország kormányának és pártjának véleményével, amely szerint a béke és jószomszédi viszony megteremtése érdekében Izrael hadserege vonuljon vissza a meghódított arab területekről, a június 5-ike előtti határok mögé”. Dáján és Begin nem tartoznak — legalábbis békés napokban — a legdédelgetettebb izraeli politikusok közé. Álláspontjuk igen sok vitára ad alkalmat és olykor még saját pártjukon belül is kisebbségben maradnak, de szükségesnek tartjuk kinyilatkoztatni, hogy a veszély napjaiban kiszélesített izraeli kormánynak ez a két tagja — a kormány többi tagjával együtt — hűen fejezték ki Izrael lakossága döntő többségének véleményét. Lehet, hogy megszabadulásunk a biztos haláltól keresztette valaki, vagy valakik „globális” érdekeit. Nem ez volt a célunk, nem kívánunk beleszólni egymással versengő nagyhatalmak ügyeibe. De, ha életbenmaradásunk megköveteli, mindenre készek vagyunk. Kezet nyújtunk annak, aki életbenmaradásunkat elősegíti. Ha a lengyel elvtársak és azok házi zsidói tényleg szívükön viselték volna a közelkeleti béke ügyét, akkor egészen más címre kellett volna küldjék felhívásukat. Azokhoz, akik nap nap után tetteikkel, rádió, televízió és sajtó útján hirdették hangosan, hogy el akarnak bennünket törölni a föld színé Irta, Rössel Mordecháj ról. Akik türelmetlenül vár- ták a „dzsihád”, a szent há- ború kitörését és akik ma, szégyenletes vereségük után, változatlanul istápolják a negyedik forduló illúzióját. Dáján és Begin nem képviselt egyéni ״ reakciós”, vagy ״ militarista” vonalat, ők az izraeli nép és a világ zsidósága akaratának voltak a tolmácsai. Ez a háború nem érdekelt ״ körök” háborúja volt, hanem egy nép élet-halál küzdelme. ״ EMBERTELEN BÁNÁSMÓD” Nem kívánunk teljes egészében közölni ezt a zsidók által szignált ״ Felhívást”, de nem állhatjuk meg, hogy ne iktassunk ide még egy részletet, amely szörnyűségében, vérvád jellegével, szinte megfagyasztja zsidó ember ereiben a vért. — ״ Mi, lengyelországi zsidók, akik egy nemzedék alatt oly sokszor éltük át az otthonukból és városaikból kiűzöttek szörnyű megpróbáltatását, a legteljesebb mértékben elítéljük az elfoglalt területek lakosságával szemben tanúsított magatartást. A leghatározottabb módon elítéljük a foglyokkal és sebesültekkel szemben tanúsított embertelen bánásmódot. Ez a bánásmód ellenkezik a legelementárisabb emberségesség és igazság érzetével és fájdalmas visszhangra talál minden zsidó ember lelkében.” Az ilyen aljas koholmányokkal, illetve azok szerzőivel felesleges vitatkozni. Mint ahogyan falrahányt borsó lett volna vitába szállni Cuza, vagy Szálasi ״ érveivel”. De miután sokezren olvasták ezt a ״ Felhívást" — közöttük bizonyára sok jóindulatú ember —, nem lesz felesleges néhány szóban reagálni ezekre a szörnyű, hazug vádakra. A Nemzetközi Vöröskereszt delegátusai a legnagyobb elismerés hangján szóltak arról a mélységesen humánus bánásmódról, amelyet Izrael tanúsított a foglyokkal és sebesültekkel szemben. Ezek nem voltak sem zsidók, sem zsidóbarátok, hanem egy nemzetközi intézmény szigorúan tárgyilagos ן képviselői. Nem hecciratok- ból és nem többezer kilométeres távolságból tanulmányozták a kérdést, hanem a helyszínen. Végiglátogatva a kórházakat és fogolytáborokat, négyszemközt elbeszélgetve tisztekkel és közkatonákkal. És ezek az emberek arról győződtek meg, hogy hadifoglyok soha nem részesültek hasonló kitűnő bánásmódban, szereket és műszereket adtak. Egy fogoly orvos csodálkozott, amikor azt tapasztalta, hogy a legkisebb műtétnél is amnézist alkalmaznak. ״ Nálunk — mondotta az orvos — csak nagy operációknál altatnak, vagy érzéstelenítenek katonákat, mi vagunk.” Amikor a Katona Gondozó Egyesület ajándékcsomagokat küldött a kórházakban fekvő sebesült katonáinknak, a mellettük, a zsidó katonáit mellett fekvő arab sebesültek is kaptak ajándékcsomagot. A fogolycsere idején mi hétszáz arab katonát adtunk vissza egy zsidó katonáért. De kértük, vigyék haza katonáikat akár ingyen is. A Szinái-sivatagban helikopter-járatot indítottunk, hogy vízzel és élelemmel lássák el a sivatagban bolyongó ellenséges katonákat. Útbaigazítottuk őket, hogyan juthat" nak el hamarabb a Szuezen túlra, sis amikor odaérkeztek, az egyiptomiak agyonlőtték őket, nem engedték őket hazatérni, hogy ne terjesszék az egyiptomi hadsereg vereségének hírét. Lehet, hogy ez fantáziaszüleménynek, hazugságnak tűnik, pedig való igaz. Izrael úgy döntött, hogy visszaenged napi háromezer menekültet, de Husszein nem sietett. Volt olyan nap is, hogy mindössze hatszáz menekültet küldött vissza. Miért ? Mert a menekültekre szüksége van propaganda és gazdasági szempontból. Nem fáj a „haladó” arab uraknak a hontalanok szenvedése, mert felhasználhatják politikai ütőkártyául és a nemzetközi segélyalapok százmilliókkal duzzasztják a feudális arab urak zsebeit. Az arabok ki is jelentették, hogy azért küldenek vissza menekülteket, hogy azok ״ szálkák legyenek Izrael testében”. Nem humanitásból, nem a segíteni akarás vágya miatt, hanem azért, hogy megnehezítsék Izráel helyzetét. Kis Izráel az ״ agresszív a militarista Izráel” mégis visszafogad menekülteket. EUERER tanár Iséfeksokalizmusai, kezdőknek és haladóknak újra megindultak. Beiratkozások: Tel-Avivban: (új cím) Achád Háám iskolában, Rc. Achád Háám 37., bejárat: Becálel Jaffe 8. sarok. Vasárnap és szerdán délután 5—9 óra között. Bné-Brákban: Moádon Mizráchi, Daniel 3., (Jeruzsálem-u. sarok), minden hétfőn 5—9 között. — Rámát-Gánban: Merkáz-iskola Sd. Lamdan 1. (Herzlu. sarok) minden kedden 59־ óra között. Rámát Joszéf, Esel-utcai iskolában, minden csütörtökön 5—9 között. ÍGY VISELKEDNEK ZSIDÓK Nem titok, hogy Izrael sok hadifoglyot ejtett. Közöttük nagy számban voltak sebesültek. Élelmezésük azonos volt a mi katonáink élelmezésével és a kezelésük semmiben sem tért el a zsidó sebesültekkel való bánásmódtól. Ha vérátömlesztésre volt szükség, zsidók által adományozott véradagokat vettek igénybe. Ha operálni kellett, a legjobb sebészeket, gyógy- A BNE HERZL közleményei leveleim: P.O.B 4472 Heti jótékonycélú klubdélutánunkat 1967 szept. 13-án, szerdán d.u. 5 órakor kezdjük Basel 54 (Ibn Gvirol sarok) Bét dr. Goldstein ellen. Szeretettel várjuk kedves tagjainkat és barátainkat. TEL-AVIV ÉRTHETETLEN Kétségtelen, hogy a lengyel zsidók ,,Felhívás”-ának aláírói nem hitték el, amit aláírtak. Csupán le akarták magukról mosni az „ötödik hadoszlop” veszélyes jelzőjét A lengyel zsidók tudják,, hogy Gomulka vádjai csak annyiban igazak, amennyiben igazak voltak a sztálini éra idejében kovácsolt zsidó orvosok és írók elleni vádak. Akkor is voltak zsidók, ak־ k elítélték a ״ mérgező orvosokat” és az ,,ellenforradalmár zsidó írókat”. De a retorzióktól való félelem feljogosítja a lengyel zsidó vezetőket hasonló koholmányok szignálására? Érthetetlen, hogy olyan zsidó kommunista vezetők, akik az illegalitás éveiben , börtönökben sínylődtek, akik képesek voltak kiállni súlyos szenvedéseket, képtelenek , voltak nemet mondani, amikor saját véreik ellen kellett ן nyilatkozzanak. Tudjuk, hogy helyzetük súlyos, nehéz valakit elítélni, amíg nem kerülünk a helyébe. Mégis azt hisszük, hogy ezzel a ״ Felhívás”-sal túllépték azt a pontot, amelyet a zsidó világ megérteni képes és hajlandó megérteni. Ez a ״ Felhívás” olyan dokumentum, amely nem vésik díszére sem Lengyelországnak, sem a lengyel zsidóságnak. 1967 IX 10 Új Kelet 5