Uj Kelet, 1970. március (51. évfolyam, 6573-6599. szám)
1970-03-31 / 6599. szám
Mi újság a filmvilágban? Bemutatjuk a szupersztárt! Ha még eddig nem ismerték volna ezt a fogalmat: szupersztár, most kellett volna megfogalmazni, Barbra Streisanddal kapcsolatosan. Első filmje a „Funny Girl” olyan sikert aratott, hogy az a new-yorki mozi, amelyik a világ, bemutatót tartotta, még azóta sem vette le a műsoráról. Azóta elkészült vele a ״ Hello, Dolly”, az ״ Egy derűs napon meglátod az örökkévalóságot‘’, és a közeljövőben fejezi be legújabb filmjét. Időközben kilenc millió hanglemezét adták el. Ez egy tömény megfogalmazásban eléggé imponáló és eléggé kifejezi, hogy uralkodó sztár, aki asztal alá seperte összes vetélytársait, egyedül maradt a színen. Igaz, hogy az életben is. Mert mindenki gyűlöli, irtózik tőle. Partnerei, akiket agyongyötört, a rendezői, akikkel szemben megjátssza a létező összes sztárallűröket és mindenki, akivel valamilyen kapcsolatba kerül. Egy ember volt hűséges és kitartó hozzá, egy ember szerette, a férje, Elliot Gold, attól viszont elvált. Tekintve, hogy sztársága óta még néhány televíziós filmen is szerepelt így a világnak egyetlen olyan pontja sincs, ahol ne hallanák folyton az ő igen szép hangját, ne látnák a szupersztárt. Tele van vele a világ. Megtelt vele még a levegő is. Most már csak egy baja van Barbrának. Be akarja igazolni hét évi színpadi és immár két évi filmbeli musical-műfajbeli szereplése mellett, hogy jó drámai színésznő is. Csakhogy ez nem könynyen megy. Egyszerűen nem adnak neki erre alkalmat. Panaszolja is, hogy amikor Cary Grant akarta igazolni színészi képességeit, nem volt lehetősége, hogy megfelelő szerepet kapjon, mert elkönyvelték őt abban a legkönynyű műfajban, amiben élete eltelt. Sean Connerynek is rettenetes harcába került, míg megszerezte a „Domb” című film főszerepét. Bármilyen remek is volt az alakítása, ma is szívesebben vennék, ha visszamenne James Bondnak. De nem megy. ■— Tulajdonképpen nem is a producerek és a rendezők skatulyázzák be a színészeket, hanem maga a közönség. Egyszerűen nem akarják másnak látni kedvenceiket, mint amilyennek megszokták, megszerették. A producereket a nagyközönség kényszeríti a merev álláspontra. Ezt Barbra panaszolja. Pedig világéletében táncos, énekes szerepekre vágyott, nem is álmodott többről minthogy a Broadway csillaga lesz, a musicalek sztárja. Ma pedig minden képzeletét felülmúló karriert futott be azon a területen, ami a sajátja, amire vágyott ,amit tud és már panaszkodik. Többet, mást akar. Kielégítheteten az ambíciója. Ez már majdnem beteges állapot nála. Mióta elhagyta a férjét, csak olyan hírességekkel barátkozik, akik közéleti szerepeket is betöltenek. Nem színészekkel, sztárokkal. Azok kevesek neki. A kanadai miniszterelnökkel flörtölt, meg arisztokratákkal. Meg is van erről a véleményük az embereknek. Meg is lehet. Ezt a világot egy személyre készült habostortának tekinti, amit neki egyedül kell felfalnia. Kegyes volt néhány kellemes szóval megemlékezni a nagyközönségről. — A kritikusok nem értenek filmhez, színházhoz. De a nagyközönség igen. Elég, ha az ember egy kicsit gyengébben van diszponálva, ha a hangja nem szárnyal olyan magasan, mint máskor, a közönség már mozogni kezd, vagy köhécselni. Ez a legjobb figyelmeztetés a színésznek, szedje össze magát, nincs kímélet, a közönség ítélete ellen nincs fellebbezés. Majd hozzáfűzi, hogy mégse mondjon teljesen jót: — Lehet ,hogy a közönség egyenként ostoba fráterekből tevődik össze, de együttesen ők a legbölcsebbek, ők értik a legjobban a produkciót, az ő ítéletük csalhatatlan. Mi az oka? Nem tudom. Nehéz lenne megfejteni. Azt hiszem, hogy misztikus erők játszanak közre. Olyan erőszakos és annyira rákényszeríti akaratát a rendezőkre, hogy első filmszerepében a Funny Girlben ,amelyet William Wyler a nagy gyakorlatú, kitűnő rendező készített Barbra bele mert szólni a rendezés munkájába, tanácsokat osztogatott Wylernek, ő, aki először állt életében a Jupiter lámpák alatt. A legérdekesebb, hogy ebből nem lett semmi baj. Wyler nem sértődött meg, sőt, sok esetben hallgatott Barbrára, helyesnek ítélte meglátásait. Volt, amikor visszautasította a tanácsait. Mindent egybevetve az együttműködés virágzó volt. Wylernek semmi panasza nem volt a sztárra. Barbrának pedig még kevesebb panasza lehetett a rendezőre. A második filmjében, a „Hello, Dollyban” már nem mentek a dolgok olyan könnyen. A rendező nem szerette a tanácsait. Igaz, hogy most már, mint szupersztár osztogatott tanácsokat, amelyek parancsként hangozhattak, nem úgy, mint Wylernek, aki csak az ambiciózus kis színésznőt látta benne, aki most ragadja üstökön a szerencsét, töri a fejét mindenen és teljes jóhiszeműséggel fogadta el helyes meglátásait. A „Hello, Dolly” rendezése kényes kérdés. A forgatókönyv olyan gyenge, hogy minden a sztáron függött. Ha ő személyes erejével, vonzásával sikerre viszi, akkor rendben van. Nincs más lehetősége a filmnek, mint Barbra. Csakis az ő vállain nyugszik minden. Dehát Barbrának sikerült. Mert minden rosszat el lehet rá mondani, de azt senki nem veheti el tőle, hogy páratlan tehetség valóságos fenomén. Olyan csillaga a könnyű műfajnak, amilyenről még nem álmodtak. Lebírhatatlan a vonzereje, a tehetsége csodálatos. Ragyogó a humora, jól játszik, remek a hangja és kitűnő táncos. Ennyi erény együtt még nem találkozott egyetlen musicalhősnőben sem. HH 1970. III. 31 ÚJ KELET 7 DIJÖZÖN Valóságos díjözön előzi meg a nagydíjat, az Oscart. Néhányat felsorolunk belőlük: Sir Lawrence Olivier egy szép ajándékot kapott a londoni Variety klubtól az év legjobb epizódalakításáért. Az epizódalakítást Olivier a „Milyen bájos háború” című filmben nyújtotta. A filmnek hatalmas sikere van, azt Richard Attenborough rendezte és egy kicsiny, de jelentős szerep eljátszására felkérte Oliviert, nagyszerű színésztársát. A díjat Jean Simmons nyújtotta át a színészfejedelemnek, aki igen jó hangulatban, szellemes, rögtönzött beszédben köszönte meg az őt ért kitüntetést. Az angol ״ Szépművészeti és filmvállalat״ nevű szervezet, amelynek rendeltetéséről mitsem tudtunk eddig, de még létezéséről sem, szép külsőségek között tartott ünnepség keretében jutalmazta meg az év két kiváló színészét (mindkettő jelöltje az Oscarnak), Maggie Smithet, aki a ״ Brodie kisasszony” című filmben felejthetetlen alakítást nyújt és Jon Voightot, aki az ״ Éjféli cowboy” főszerepét alakította olyan átütő sikerrel. A kitüntetési ünnepség a londoni Palladium teremben zajlott le és azon igen sok előkelőség vett részt. Az amerikai International Motion Pictures című filmhetilap Babérkoszorú nevű kitüntetését ajándékozta az általa legtöbbre értékelt színészeknek. Tízezer mozinéző véleményére támaszkodtak ítéletükben, így Paul Newmant és Katherine Hepburnt díjazták, Paul Newmant a ״ Kid és Cassidy” című film főszerepéért, míg Katherine Hepburnt az „Orosz-lán a télben” című film főszerepéért. A babérkoszorúk mellett a kérdéses nagytekintélyű filmújság sorrendet készített a legjobbakról: Joanna Woodeard (Rachel, Rachel), Dustin Hoffman (Éjféli cowboy), Barbara Streisand (The Funny Girl), Steve MacQueen (Bullit), Jane Fonda (Lőnek a 10 vakra, nemde?), John Weine (Igazi bátorság). Belmondo beperelte Alain Delont Alain Delon, aki igen népszerű és vonzó filmsztár, arról nevezetes, hogy magánéletével többet foglalkozik a sajtó, mint művészi tevékenységével. Ha lehet, valamilyen botrányba keveredik, a legutóbb a Markovitz bűnügy veszedelmes helyzetbe sodorta, de valahogy kimászott a csávából és most még híresebb, mint bármikor volt. Már nem elégszik meg a széparcú, kezdetben a színészi szakmába igen nehezen beletanuló Alain Delon színészi feladatok megoldásával, hanem produceri szerepeket is végez, így például a „Borsalino” című filmet ő produkálta és maga is játssza egyik főszerepét, a másikat, az egyenrangú férfi főszerepet pedig Jean Paul Belmondo formálja meg. Volt olyan sajtófogadás, ahol a filmmel kapcsolatosan a két sztár kölcsönös hűségnyilatkozatot tett, hogy mennyire kedvelik egymást, milyen nagy barátság dúl közöttük és hogy nincs a világon nagyobb színész, mint ők ketten. Váratlanul azonban a filmmel kapcsolatosan perre került a sor. Belmondo beperelte nagyszerű barátját és eszményképét, Alain Delont szerződésszegésért. Mi történt? Az, hogy szerződésük értelmében, amikor a hirdetési kampány megkezdődik a nagy lapokban, akkor egy napon Belmondo, másnapon Alain Delon nevét kell szerepeltetni. Ezzel szemben Alain Delon azokon a napokon, amikor Belmondo volt a soros, ugyanolyan nagy betűkkel hirdette meg a saját nevét is, de melléírta: „Producer”. Ez nyilvánvalóan kijátszása a szerződésnek, legalább is így vélekedik erről Belmondo. Aki arra hivatkozik, hogy Alain Delon, amikor producerként hirdeti magát, akkor is, mint színész van jelen a hirdetésen. Ezzel szemben Alain arra hivatkozik, hogy egy évig készítette a fimet és joga van mint producernek, minden reklámon szerepelnie. Belmondo beperelte Alain Delont A SZÜCSMESTER FIA Claude Berry egyike a legtehetségesebb francia filmrendezőknek. Néhány évvel ezelőtt, amikor bemutatták „Az öregember és a gyerek” című filmjét, itt járt Izraelben. A film egy öreg, antiszemita francia parasztról szól, akinél a második világháború idején egy kis zsidó fiúcska rejtőzködik. Megható, remek film. Láttuk „Mázál Tov” című filmjét is, amely igazi zsidó atmoszférát teremt és egy-két rövidfilmjét is, amelyek például szolgálhatnak e műfajnak. Claude Berry szenvedélyes zsidó és nincs olyan alkotása, melyben ez ne jutna kifejezésre. Most elmondotta, hogy édesapja, aki szűcsmester és vallásos zsidó volt, mindig vágyott a színészi pályára, de nem tudta megtenni a lépést éppen a valláshoz való ragaszkodása miatt Pedig nagyon tehetséges volt. A fiatal Claude-ot azonban nem akadályozta meg abban, hogy színészi pályára lépjen. Kilenc évvel ezelőtt kapott először elég jelentéktelen filmszerepet Clouzot-tól az ״ Igazság” című Brigitte Bardot filmben és még ן volt néhány nem jelentős szerepe, amikor elhatározta, hogy rendezni fog. A ״ Mázál Tov”-ban már főszerepet adott magának és senki sem haragudhatott ezért a protekcióért, olyan kedvesen, közvetlenül, annyi tehetséggel játszotta el filmjének főszerepét. Három éve már csak rövidfii■ meket, meg televíziós játékfilmeket készít. A francia film előkelők leverésére. A film címe: „A protekciós”. A főhős egy polgári fiatalember, aki semmiképpen se akar áthajózni Algériába, abban a nagy válságban van és ezért kényszerült hallgatni. Most azonban nagy filmhez kezdett. A film az ötvenes évek Franciaországát ábrázolja, azokat az időket, amikor Algéria oly elkeseredetten követelte önállóságát és amikor Párizsból mentek a csapatok a félbiztos hitben, hogy befolyásos családja mindent elkövet az érdekében, nagy magabiztonságban él, míg elérkezik részére a csalódás. Várjuk Claude Berry legújabb filmjét. A ragyogóan tehetséges francia-zsidó fiatalember előtt még nagy jövő áll. WYWWVWWWWWlfWWWVWWWWWWVWWWWWWVWWWWWWI Filmhirek A múlt héten meghalt Hollywoodban Willam Hoper jellemszínész, ötvennégy éves korában szívszélhűdés érte. Fia volt a néhány évvel ezelőtt elhunyt Hedda Hoper híres filmpletyka újságírónőnek, akitől jobban féltek Hollywoodban, mitn a tűzvésztől, kolerától, vagy tornádótól. A Hoperfiútól viszont senki sem félt, egész élete sikertelenségben zajlott le, mindössze az utóbbi években sikerült egy televíziós sorozatban egy detektívfigurát a nagyközönség kedvére megformálni. „Generációk harca” lesz a címe annak a filmnek, amely a Fonda család többéves vágyát valósítja meg. Ugyanis a Fonda színész család, amely ilyen jelentős szerepet tölt be a filmvilágban, hiszen nemcsak Henry Fonda nagy színész, de igen tehetséges a fia, Peter is és sok sikert aratott lánya, Jane, már régóta szerettek volna olyan filmben serepelni, amelynek főszerepeit ők hárman alakítják. Eddig nem akadt sem megfelelő forgatókönyv, sem producer ennek a családi nosztalgiának és ambíciónak a kielégítésére. A film bizonyára sikeres lesz, maga az a tény, hogy a család minden tagja népszerű és közszeretetnek örvend, eléggé vonzó dolog, ha még a film is jó lesz, az csak növeli majd annak sikerét. ☆ Amerikában ״ Az év asszonya” címet nyerte el Katherine Hepburn. Csakugyan páratlan sikereket ért el az utóbbi évben a hatvanegyéves művésznő, aki olyan magaslatokra emelkedett, mint kevesen előtte és a legnagyobbak sorába kerül be a színháztörténet lapjain. Duse, Sarah Bernhardt, Elisabeth Bergner és más örökké emlékezetes művésznővel egy magasságba helyezi majd őt a színháztudomány. ☆ Liz Taylortól megkérdezték, igaz-e hír, hogy visszatért katolikusnak? Liz így felelt: Nem igaz. Zsidó vagyok és az is maradok életem végéig. Arra a kérdésre, hogy az áprilisban megrendezésre kerülő Oscar-díj a kiosztáson részt vesz-e, azt felelte, hogy igen, mert Burtonnak, aki jelöltje a díjnak, nagy esélyei vannak a szobrocska elnyerésére. ☆ Dino Rossi rendezi, Carlo Ponti produkálja, Mastroianni és Sophia Loren játsszák a főszerepeit „A pap felesége” című nagysikerűnek ígérkező filmnek. A film arról szól, hogy egy asszony beleszeret egy csinos papba és abból milyen komplikációk származnak. A legújabb LoNobrigida story Cina LoNobrigida állandó témája a filmmagazinoknak. Nem azért, mert olyan nagy sztár, vagy filmjeinek olyan nagy volna a sikere. Egyáltalán nem kap szerepet és szinte megszűnt filmsztár lenni. De gondoskodik róla, hogy állandóan írjanak róla a lapok, olyan ízléstelenül és feltűnően viselkedik, illetve oyan minősítheteten magatartást tanúsít. Hónapokig arról beszélt, hogy férjhez megy egy Kaufman nevű milliomoshoz, aki bár nagyon rossz megjelenésű ember, de mindennel elhalmozza és ez a legfontosabb. Azután kiderült, hogy Kaufman nem vette el, vagy talán Lollobrigida gondolta meg a dolgot? Azután Barnard professzor egy napon feleségül vett egy fiatal szépséget. Lollobrigida nyomban jelentkezett, milyen nagyon szerelmes volt belé a híres szívsebész, dehát ő kikosarazta. Ezzel a kellemes hírrel indult el Bamnard profeszszor nászútjára, mindenütt öszszesúgtak az emberek, hiszen Gina nyilatkozata a világ csaknem valamennyi lapjában benne volt. Bamnard nem indított ellene bírósági eljárást, ellenben a professzor elvált felesége — igazán nagystílűen — kiállt volt férje mellett és publikálta azokat a szerelemtől lángoló leveleket, amelyeket Lollobrigida intézett Barnardhoz, lelkesedve érte, csodálva őt és várva reagálásait, hogy majd újabb hírveréseihez azokat felhasználhassa. Most Lollobrigida súlyos helyzetbe került. De nem olyan fából faragták, aki egyhamar megijed, pert indított Barnard és elvált felesége ellen ״ érzelmi életébe való ízléstelen és lelketlen beavatkozás” címen. Ugyanakkor a perre kapcsolatosan őt megrohanó újságíróknak a következőket mondotta: — Ugyan, kérem. Egy percig sem gondoltam komolyan a Barnard-ügyet. Hiába is volt belém szerelmes. A professzor úr hajszolja a reklámot és én iszonyodom az ilyesmitől! HÍÉÍKSHÍ HETI FILMMŰSOR »/»###«##»»״/»###//#«##/«׳/«״״«»««/״«״״»«» *¥■¥■** Rocco és testvérei. — Visconti egyik legjelesebb alkotása, az olasz neorealista filmművész kiemelkedő alkotása. A Szicíliából Nápolyba érkezett proletárcsalád beilleszkedése a jobb, emberibb körülmények közé, a harc az új viszonyok között, az ébredező szerelem és féltékenység nagyszerű filmje ez, amely tele van emberi mondanivalóval, nem leplezett indulatokkal, éles környezet- és társadalombírálat a jellemzője és sok-sok poézis. Annie Girardot, Renato Salvatore és Alain Delon játsszák a vezető szerepeket. (Tel Aviv, Gordon mozi). **** Satyricon. — Kénytelenek vagyunk ebbe a kategóriába beosztani a filmet, annak alkotója, művészi ihlettsége miatt, egyébként két csillaggal kevesebbet érdemelne. Igaz, hogy a film a mai élet zsákutcába jutását igyekszik ábrázolni kirívó példákon és erőszakolt cselekményeken át, de a mondanivalójából kifogyott szerző, az egykori nagy filmköltő még minddig igazolja egy-egy jelenetével zsenialitását. Kár, hogy a túlzások rabja lesz, lecsúszik valamilyen infernóba, ahová nehéz őt követni. Hősei őrültek, betegek, a test örömeinek hajszolói, a társadalom szemétdombjára való figurák. Az ábrázolás eszköze a legtöbbször taszít, elborzaszt. —, (Tel Aviv, Stúdió mozi). Isten veled, Columbus. — Philip Roth, a fiatal amerikai zsidó író kisregényéből készült ez a kevés cselekménnyel rendelkező, de színvonalas, az amerikai életérzést visszaadó alkotás. (Tel Aviv, Allenby mozi). Topáz. Hitchcock a híres bestsellerből a lehető legjobb filmet készítette. A mester nagy biztonsággal, ízléssel, a feszültségteremtés erejével formálta meg az izgalmas történetet és minden jelentős szerep részére talált megfelelő színészt. — (Tel Aviv, Ofir, Jeruzsálem, Orgil mozi). — Hello, Dolly. Gyengébb matériából készült musical, mint a Funny Girl, de szórakoztató és Barbara Steisand zsenialitása töretlenül érvényesül. (Tel Aviv, Peér mozi). Tejút. Zseniális alkotás, Luis Bunuel búcsúnak szánt műve, amely újszerűségével, mondanivalójának összesűrítésével, jelképrendszerével a legnagyobb filmművek közé kerül, még akkor is, ha nem találkozik a nagyközönség értésével, szeretetével. (Tel Aviv, Thelet mozi). *** Vámpírok. Roman Polansky mester új műfajjal kísérletezik. A szatirikus, humoros grand-guignollal. Borzol és nevettet. Ez együtt nehezen megy, mert a borzolás adagolása olyan töményen történik, hogy nehéz a humorral hatását feloldani. Roman Polansky maga is szerepel a filmben, nemcsak mint forgatókönyvíró és rendező, hanem mint színész. — Partnere a szerencsétlen sorsú, gyönyörűséges felesége, Sharon Tate. (Tel Aviv, Paris mozi). — Zsákutca. Polansky igen érdekes, elgondolkoztató műve. (Haifa, Óra mozi). ** Mit csinál az ifjúság este? Táncol, iszik, ölelkezik. Mindent unal másan, a közönség érdeklődésének a felkeltése nélkül. — (Haifa, Anfiteatrum mowi).