Uj Kelet, 1972. július (53. évfolyam, 7284-7309. szám)

1972-07-06 / 7288. szám

Mi újság a filmvilágban? Charles Bronson és Alain Delon újra egy filmben Terence Young, a kiváló­an 101 rendező új filmje vadnyu­gati környezetben, egzotikus tör­­ténetet tárgyal. Az esemény 1871-ben zajlik. Japán ameri­­kai nagykövete, akit két számú­­ráj testőr kísér, vonaton utazik Washingtonba és értékes aján■ dékokat visz a császártól az a­­merikai elnöknek. A vonatot meg­támadja egy rablóbanda, amely­­nek vezérét Charles Bronson, helyettesét pedig Alain Delon alakítja. Elrabolják az aranyat, amelyet a vonaton szállítanak, de ezzel nem elégedtek meg. A bandavezér helyettese elveszi az elnöknek szánt egyik ajándékot, egy antik japán kardot és meg­­öli vele az egyik szamurájt. A jól végzett munka után, a he­­lyettes meg akarja gyilkolni ve­­zérét, hogy ne kelljen osztoz­­kodni vele az aranyon, a kísér­­let azonban sikertelen marad, a rablóvezér megmenekül. A japán nagykövet megbízza a második szamurájt, akinek szerepét Toshiro Mifune alakít­­ja, hogy szerezze­ vissza a kar­­dot és bosszulja meg barátjának halálát. A rablóvezér is keresi a menekülésben lévő helyettest, hogy bosszút álljon rajta és így a japán és az amerikai együtt indul a gengszter nyomába. A hosszú után a két férfi, akik kezdetben nagyon is idegenked­­nek egymástól, igazi barátok­­ká válnak és végül meg is ta­­lálják a banditát és bosszút vesz­­nek a szamuráj haláláért. Charles Bronson számára ez a film alkalmat nyújt a találko­­zásra két régi munkatársával. Az egyik Terence Young a ren­­dező, a másik Alain Delon, a francia filmcsillag. Bronsont ma már a filmsztárok élvonalában emlegetik és jóllehet első fon­­tos szerepeit kiváló amerikai rendezők irányítása alatt játszot­­ta, igazi karrierjét európai ren­­dezőknek köszönheti, mint René Clement és Terence Young. Bronson jelenléte a filmben mindig izgalmas és idegfeszítő. Rendkívül bonyolult egyéniség, aki pontosan fel tudja mérni a saját értékét. Magánéletében is becsületes ember, aki ismert egyszerű életmódjáról. Nagyon ragaszkodik családjához, amely minden ultjára elkíséri. Most szü­­letett egy lánya és gyermekei­­nek száma már elérte a hatot. Toshiro Mifune így beszél el­­ső találkozásukról. ״ Olyan volt, mint egy párbaj. Bronson rám tekintett, egy szót sem szólt, de mintha a szeme azt mondta vol­­na: Nem válsz be ebben a sze­­repben. Amikor nyeregbe kellett szállítam és a jobblábamat használtam, ahogy ezt a számú­­rájok teszik, még mindig nem szólt egy szót sem. Ekkor vág­­tatni kezdtem a lovon és öröm­­mel láttam, hogy Bronson arc­­kifejezése megváltozik, lassan­­lassan megtört közöttünk a jég és barátokká váltunk. Bronson rendkívül erős egyéniség, azt mondanám, hogy van benne valami a japán karakterből“. Bronson (52) az Egyesült Ál­lantok északi részében született, bányász családból, amelynek 14 gyermeke született. Bronson is dolgozott a bányában. A hábo­­rú kitörésekor bevonult és a lé­gihaderőben szolgált a Csendes­­óceáni bázisokon. Leszerelése után Philadelphiában maked- i־־ velő színtársulatnál próbálko­­zott, de ugyanakkor megélheté­­si gondok miatt minden munkát vállalt. Volt építőmunkás, bú­­vár és pékséged. Ezután a nyugati partvidékre költözött, televíziós filmeknél próbált sze­­rencsét és lassan-lassan behatolt a filmvilágba. Számos mellékszerepet vál­­latt nagy színészek mellett, mint Gary Cooper, Richard Burton és mások és most, a 80. film után, egyike a legnagyobb film­­sztári sikerekkel kecsegtető szí­­nészeknek. A film egyik érdekes szerep­­lője Toshiro Mifune. Ősei sza­­m­irájok voltak és ez meg is lát­­szik egyéniségén. A császárt szol­­gálták, de alacsony fokon. — ,,Megmaradt birtokomban né­­hány családi ereklye, kardok és pajzsok". Európai módon öltöz­­ködik — legszívesebben szvet­­terben és jeans-nadrágban jár — mégis van valami benne a szamuráj nemességből. ״ Nehéz el is képzelnem, hogy hajlandó lettem volna harakirit elkövetni, ahogyan azt őseim tették, kétség­­telen azonban, hogy számos ja­pán értéket örököltem tőlük, töb­­bek között azt, hogy rendkívül szigorúan ítélek önmagam és munkám felett. Nem érdeklődöm a japán sportok, mint a karáte és hasonlók, iránt, hanem golfo­­zom, úszók és az autóverse­­nyeket szeretem“. Ebből a filmből is kiderül, hogy Mifune remek lovas és nem engedte meg, hogy dublőz üljön a lovon helyette. Ugyanez áll a fegyveres összetűzésekre, vagy az ökölharcokra, amelyek a filmben előfordulnak. Arra rendkívül ügyel, hogy a szerep szigorúan visszaadja a szamuráj egyéniségét, öltözködésben épp­­úgy, mint viselkedésben. Mifune Kínában született és családja visszaköltözött Japánba, amikor kisgyermek volt. Több, mint 80 filmben lépett fel és a legjobb japán színésznek tartják, legismertebb szerepei közé tar­­tozik a ״ Rasumon“ és a ״ Sza­­muráj“, mindkettő Oscar-díjas, ezenkívül számos díj övezi őt és a filmeket, amelyekben szerepelt. Mifune 19­63-ban önálló filmvál­­lalatot létesített, filmeket gyár­­tott, amelyekben ő májja is sze­­repelt. Most az Egyesült Álla­­mokban él, de vissza akar tér­­ni Japánba, hogy 52 órás tele­­vízió-sorozatot készítsen a szamí­­rájok­ életéről. A film női főszereplője Ursu­­la Andress, aki szintén Terence Young felfedezettje. Négy ilyen színész szerződtetése a filmhez és Terence Young rendezése, elég ahhoz, hogy a „Vörös nap“ az utóbbi évek nagy filmszen­­zációjának ígérkezzék. CHARLES BRONSON ALAIN DELON iirtgltiBlílíHii■ í ÉfÉiátii laftMttaaÉiÉÉaaÉk^'^ÉK FILMET KÉSZÍTENEK A SABENA-GÉP KISZABADÍTÁSÁRÓL Francia rendező érkezett Izraelbe a kész forgatókönyvvel Mint várható volt, a Sabena repülőgépének elrablása és az izraeli kom tű ׳.­idő­alakulat bra­­■״ utas ekeloja, rövidesen filmre kerül. Nem is egy, hanem e so­­rok írásáig, már négyen jelen­­tették be, hogy a keskeny cellu­­loid szalagra kívánják rögzíteni a nagyszerű k­iddi akciót, amely bámulatba ejtette az­­egész vilá­­got. A négy közül az első Maurice­­Bouteille tudomást szerzett a be­érkezett és a herzk­ai film­­gyár stúdiójában a jövő hónap elején megkezdi a forgatást. Izraelben n­em ismerik ezt a rendezőt, aki a hivatalos élet­­rajza szerint, 34 teljes hosszú­­ságú játékfilmet készített és ál­­talában a monte-carloi televí­­zió számára dolgozik. Amikor Bouteille tudomást szerzett a repülőgép-rablásról és a kom­­ntandó-akcióról, nyomban fél­­beszakította más munkáit és kér­­te, küldjék el számára az összes újságot és kiadványt, amely le­­írást közölt a történtekről. A francia rendező magával hozta az általa írt kész forga­­tókönyvet, amelyet az újságok riportjai nyomán készített. És ami nem kevésbé fontos: tárcá­­jában volt a film forgatásához szükséges pénz is. A rendezőt nem aggasztja az a tény, hogy még három kollé­­gája szándékozik ugyanerről az esetről filmet készíteni. Társát, a herzlkai filmstúdiót, szintén nem aggasztja az ügy, ami ért­­hető, mert a másik három filmet is a herzl­ai stúdióban forgat­­ják,­­ ha sor kerül rájuk. Jeruzsálemi dosszié - amerikai nagyfilm naiv izraeli-arab romantikával Láthatatlan kezek megtölte­­nek egy gyorstüzelő fegyvert, egy másik ember láthatatlan ke­­ze szétszed egy gyorstüzelő fegy­­vert és az alkatrészeket egy ak­­tatáskába helyezi. Autó ,robog. Az Óváros utcái zsúfoltak, ara­­bok, zsidók és turisták, megszo­­kott látvány Jeruzsálemben. Az autó tovább halad és meglátjuk azt az embert, aki megtöltötte a gyorstüzelő fegyvert, Rásid Ri­­fáát, akiről mindjárt megtudjuk, h hogy egy Kelet-Jeruzsálemben működő kis arab terrorszerve­­zet vezetője. A­ másik kéz, amelynek tulaj­­donosát szintén megismerjük, egy versengő terrorszervezet ve­­zetőjéhez tartozik. Hamarosan lö­­völdözés kezdődik, a konkurrens szervezet merényletet követ el Rásid Rifáát ellen egy kis kávé­­házban, ahol éppen „elárulja a Palesztinai ügyet”. Együtt él egy amerikai zsidó önkéntessel, Da­­vid Armstronggal, akivel annak idején a Yale egyetemen együtt tanult. A drámai feszültség ked­­véért a merényletnek nem Rá­­sid Rifáát az áldozata, hanem Armstrong sebesül meg, kórház­­ba szállítják, ahol az izraeli biz­­tonsági szolgálat egyik őrnagya megkezdi kihallgatását, így nyitják meg a „Jeruzsá­­lem­i dossziét“, am­elynek roman­­tikus története központjában az áll, hogy zsidó egyetemi hallga­­tók csoportja, az amerikai önkén­­tesek segítségével megpróbálja, hogy kapcsolatot teremtsen az arab terroristákkal és tegyenek valamit a béke érdekében. Ter­­mészetesen ez nem túlságosan sikerül. Látjuk Jeruzsálemet csodá­­latosan szép felvételekkel, látjuk a judeai sivatagot is, attel a zsi­­dók és az arabok pásztortűz mel­­lett ülnek, de a vége természe­­tesen hollywoodi­ izé tragédia. Mindenki meghal, vagy legalább is majdnem mindenki, azt azon­­ban sohasem tudjuk meg, hogy a társaságot, rajta ütő izraeli reguláris katonaság, vagy arab terrorisák vágták ketté a nagy kísérletet a nagy izraeli - arab béke megteremtésére. A kezdeményező, aki rendki■ vül nagy erőfeszítéseket fekte­­tett be ennek a filmnek a pro­­dukálásába, Rám Ben-Efrájim, valamikor a Gálé Cáhál és a Kol Jiszráél munkatársa volt, akinek sikerült megnyernie a film számára a Metro Goldwyn Mayert. Természetesen ez lehe­­tővé tette, hogy Raoul Cotar, Hollywood egyik legkiválóbb fényképésze dolgozzon Izrael­­ben. Ő fényképeze annak ide­­jén a ״ Jules és Jim”, ״ A meny­­asszony fekete ruhába öltözött”, a ״ Z” és más nagy filmeket. Természetes, hogy ennek az e­redménye meglátszik a ״ Jeru­­zsálemi dossziénak is. Az ame­­lárt, izraeli pénzben két és fél­­millió fontot költött a produkció­­ra. Izraeli filmbe, tudtunkkal, még soha ilyen összeget nem fek­­tettek be. Középrangú sztárok és egy kiváló angol színész, Nicol Williamson és az igen látványos női főszereplő, Darrieux Hal­­pern mellett, az izraeli színész­­gárda néhány tagja is felvonul, közöttük Zeév Zerádi, aki az arab terrorista vezér szerepét alakít­­ja. A film krimi-jellegű, nyilván szerették volna a sok lövöldözés és üldözés mögé elrejteni a po­­litikai jelleget. Jeruzsálemben nem vették szívesen a sztorit, és amikor elolvasták a forga­­tókönyvet, éppen a politikai szem­pontok miatt ♦lalogattált az el­­fogadását. Az ok alighanem az, hogy az izraeliek ezúttal nem úgy szerepelnek, mint tökéletes harcosok és lovagias hősök, az arab terrorista vezér pedig akar­­va-nem akarva, pozitív alakká válik. Amellett nyilván túlságosan naivnak tűnt a jeruzsálemiek sze­­m­ében az a kísérlet, hogy izra­­eli diákok próbáljanak közeled­­ni és békét összekovácsolni, bár nyilvánvaló, hogy a külügy­­minisztérium nem ellenez sem­­miféle ilyen kísérletet. Ezek az okok azonban ele­­gendők voltak ahhoz, hogy a „Jeruzsálem­ dosszié“, amely most a tel-avivi Orly moziban fut, hosszú hónapokig nem ré­­szesült az ,,izraeli film“ minő­­sítésében. Végül is azonban meg­­kapta, ami nem csak kedvezmé­­nyeket és hitelnyújtást jelent, ha­­nem a hadsereg és a rendőrség együttműködését is, ami nélkül ennek a filmnek az elkészítését nem lehetett volna elképzelni. Az izraeli bemutató előtt a ,,Jeruzsálemi dosszié“ vetítés­­re került már számos európai és amerikai moziban. A izraeli közönség csak most döntheti el, sajátjának tekinti-e ezt a prob­­lematikus produkciót?­rikai nagyvállalat 600 ezer­ből­ DARRIEUX HALPERN GOREN FŐRABBI FOGADÁSA Általában jelentős időbeli ׳ eltérés van a moziban, vagy a tévében vetített film készítési és sugárzási ideje között. Ez történt Storno Goren tel-avivi főrabbi esetében is, akinek életéről su­­­­gárzott filmet nemrégen közve­­­­títette a tévé. A felvételek több, mint négy órán át tartottak, a közvetítési idő csak két óra volt, vagyis számos jelenet ״ a papír­­kosárba“ került. Goren főrabbi, aki tisztában van a filmvágással és jól isme­­ri a filmszerkesztési folyama­­tot, vitába szállt Joszéf Cemnádi rendezővel és Ám­esz Ettinger­­rel, aki a műsort levezette. Go­­ren főrabbi azt állította, hogy egy igen fontos részletet kihagy­­tak a filmből, míg a két film­­ember ennek az ellenkezőjét ál­­lította. Végülis fogadtak két üveg whiskybe . .. A műsor sugárzása után Ce­­rnadi és Ettinger levelet kapott, ״ örülök, hogy vesztettem a foga­­dásban“, — írta Goren főrabbi — és nem felejtette el mellékel­­ni a két fiaskót. A vitatott jelenet Slomo Lá­­hát tábornokkal kapcsolatos, aki elmondotta, hogy az Óváros felszabadítása idején miként si­­etett, futott Goren, akkori tábo­ri főrabbi Tóranekerccsel és sáfárral a kezében a Nyugati Falhoz. ״ A főrabbi nem törődött a kö­­rülötte süvítő golyókkal és lát­­szott rajta, hogy a szférákban jár“ — mondotta Láhát tábor­­nok.­­ mUUWIIUIWInmiMIIIIMmUWUWMSMMSWMWWWWHWMMMW F ILMIIRE K IVMWWVWWWWWVWVtAIsmWWtfVVWVWVWVWmWVWWWVWVWVWfWWyV CSAK SAJÁT PRODUKCIÓBAN Az özvegy aranyban című film főszereplője Michéle Mer­­cier, gondolt egy nagyot és film­­vállalatot alapított. Ezután csak saját produkcióiban lép fel vá­­logathat­ó szerepek között. * NEM HAJOLT MEG A Mária, Skócia királynője című film bemutatása után az angol királyi udvarban fogadást rendeztek a szereplők tiszteleté­­re. A címszereplő Vanessa Redg­­rave visszautasította a meghí­­vást, mondván, hogy a király­­nő előtti meghajlás ellenkezik republikánus elveivel. A film­­színésznő most a londoni The­atre Prince of Walesban, a Kol­­dusopera Pollyját játssza. EGY ״ TESZT“ TESTINEK A Camorra című filmben Jean Seberg együtt játszik az új olasz férfi-ideállal, Fabio Testivel, aki a nápolyi maffia vezérét alakít­­ja. A filmszínésznő szerepel a Merénylet című filmben is, a­­melyet csak nehézségek árán tudtak befejezni, mert a párizsi rendőrség nem akarta megadni az engedélyt az utcai tüntetések, felvonulások forgatásához. Ki­­jelentették, hogy ezekből van e­­lég a filmesek nélkül is. ^Ém₪₪am naHHHIV SZELLEM-LAKÁS Nemcsak Izraelben vannak súlyos lakásproblémáik a fiatal pároknak, hanem más országok­­ban is, közöttük Angliában. A 20 éves Raymond Kelly és 18 éves Mary nevű felesége, érthetően boldog volt, amikor néhány hó­­nappal a házasságkötésük után sikerült ״ saját­ lakáshoz jutni. A fiatalok öröme azonban mind­­össze néhány hétig tartott, mert később boldogok voltak, hogy elköltözhettek az Ulmser Porth városkában lévő lakásból. Amikor végre az asszonyka süzleinek házában, hosszú hetek után, először átaludtak egy éj­­szakát, elmondották, hogy miért hagyták ott otthonukat és vál­­lalták az anyósnál az albérlői, tehát függő helyzetet. Kiderült ugyanis, hogy a Kelly házaspár nem egyedül lakta a­­ lakását. A hívatlan vendégek, a jelek szerint, klasszikus angol kísér­­tetek, ugyanis otthonosan érez■ lék magukat, nemtörődve az élő emberekkel. Kedvük szerint 0l­­tották-gyújtották a villanyt és kezelték a központi fűtést. Az vált, mondván, hogy a király ó­rás bútorai gyakran eszeveszet­­ten táncoltak. „Egyszer valaki a lábamnál fogva kihúzott az ágyból“ — mondotta még hetekkel később is remegve Raymond Kelly. Amikor az egyik ruhásszek­­rény sétálni kezdett a szobában, a nem félős természetű és nem babonás Mary Kelly kihívta a rendőrséget, a­mely természete­sen nyomát sem találta „idegen, nem odatartozó személyeknek“. ״ Szörnyű életünk volt — mon­­dotta a fiatalasszony — és in­­kább hajlandók vagyunk az ut­­cán aludni, mint visszatérni a lakásunkba“. ♦wwwwvvwwwwwwwvwvw VETERÁNOK Filmforgatáson játszódik Char­­les Wood Veteránok című szín­­játéka, amelyet a londoni Yoral Court Theatre tart műsorán. A film forgatásán részt vesz két veterán színész is, ezt a két sze­­repet játssza az angol színmű- John Gielgud és John Mills. A FEJ — Jean Gabin óriási a­­lakítása egy csökönyös nagyapa szerepében, aki családja és a rendőrség elől is megvédi igaz­­nak hitt konzervatív világát. — (Peer mozi, Tel Aviv.) A HOLLAND MÓDSZER. — Kábítószer csempészésről szóló izgalmas film, gyönyörű felvéte­­lekkel Amszterdamról. (Chen mozi, Tel-Aviv.) A FORRÓ GYÉMÁNT — Egy afrikai diplomata rablást rendel meg négy new-yorki al­­világi személynél. Izgalom és vidámság váltogatja egymást. Robert Radford és George Se­­gal jó alakítása. (Orion mozi, Jeruzsálem.) A FINZI CONTINI CSALÁD KERTJE — Előkelő zsidó csa­­lád élete egy olasz kisvárosban a fasizmus ideje alatt. De Sica rendezése. (Gordon mozi — Tel- Aviv és Ármon mozi — Jeruzsá­­lem.) DEKAMERON — Boccaccio Dekameronjának néhány fe­­lejthetetlen jelenete, ragyogó rendezés és hálé•'■ (Chen mozi, Haifa.) 1972. VII. 6 UJ KELET 7 (UPI) KÉT SZÍVDOBBANÁS — Iz­raeli film Jehuda Bárkán kitü­­­­nő alakításával, vitatható nívón. (Studio mozi — Tel-Aviv Chen mozi — Jeruzsálem.)

Next