Uj Kelet, 1977. április (58. évfolyam, 8738-8760. szám)

1977-04-01 / 8738. szám

ÚJ KELET PÉSZÁCH 5737 Y' A szabadság, avagy a rabszolgaság ünnepe ? Irta: LÁBTÁJ HIMMELFARB A pészách, a szabadság ünnepe, amely az egyiptomi szolgaságból a szabadságba való kivonulás jelképes küszöbön áll. Ünnepelni fogunk, de kétségek közepette: vajon a pészách ezúttal is a tavasz, a felszabadulás ünnepe? Aki éber figyelemmel követi mindazt, ami gazdasági életünkben végbemegy, arra a következtetésre jut, mintha az ország polgárait megfosztották volna a felelősségtudat érzésétől; mintha nem akarnák felismerni a való helyzetet. Azt, hogy Izrael nem Svájc, annak ellenére, hogy a Biblia tejjel-mézzel folyó országnak nevezi. Izrael ma is szegény ország és alig akad valaki, aki előre látja az időt, amikor az ország polgárai végre fellélegezhetnek, megszabadulva az ország fennállása óta ránehezedő aggodalmak nyomása alól. Az ország viharos és véres események közepette született és ez események ma is folytatódnak-Izrael polgárai, akik az ország sorsához kötötték jövőjüket, és szabad levegőjét élvezik, olyan országban szeretnének élni, amelynek gazdasági életét nem terhelik olyan események, amelyek az ország szomorú ismertetőjeleivé váltak. Az izraeli nemzetgazdaság a válságok sorozatát éli át, olyan légkörben, amely sem az ország, sem pedig az egyén érdekeit nem szolgálja. Egyesek azt állítják, hogy annak, ami a nemzetgazdaságban történik, a dolgozók bizonyos csoportjai esztelen lépéseinek— tulajdonképpen a közelgő választások az oka. A dolgozóknak olyan csoportjairól van szó, akik a fizetési körülmények feljavítására akarják felhasználni a választások ünnepélyes hangulatát. Ha ez a feltevés megfelel a valóságnak, akkor ez arra mutat, hogy mennyire nem vagyunk még érettek, mennyire nem rendelkezünk még az állami önállóság tudatával; hogy még mindig — a legtöbb esetben — az egyéni érdekeket az állam, a közösség érdekei fölé helyezzük. Mindez nem szolgál javunkra és megfoszt attól a képességünktől, hogy eredményesen megmérkőzzünk olyan problémákkal, amelyek aligha nyomták valaha is más nép vállát. A legelszomorítóbb, hogy azok a munkások, akik az utóbbi hetekben és napokban ,,torkon ragadták“ az országot, meg vannak győződve cselekedetük jogos és igazságos voltáról. Az a nézet alakult ki, hogy az izraeli kormány szabadjára engedte az indulatokat a bérköveteléssel kapcsolatban, mert arra a következtetésre jutott, hogy jelenleg nincs mit csinálni és ,majd a választások után — bármi is legyen az új kormány összetétele — kamatostól visszaveszi a szankciók és sztrájkok nyomása által kikényszerített bérpótlékokat, fizetésemeléseket. Azoktól is, akik semmiféle fizetésjavítást nem kaptak. Kiderül majd, hogy a különféle fizetésjavítások végeredményben csupán olyan önámítás volt, amely távol áll a valóságtól. Mert a választások után megalakuló bármilyen öszszetételű új kormány kénytelen lesz olyan drasztikus lépéseket foganatosítani, amelyek „élő húsba vágnak“, tehát mindnyájunkat sújtanak. Nem kell képzett közgazdásznak lenni annak megértéséhez, hogy mindazok a bérpótlékok, amelyeket most sikerült kiharcolni, végeredményben olyan csekkek, vagy váltók, amelyekre nincs gazdasági fedezet. Napjaink és a közelmúlt eseményei figyelmeztetnek bennünket: nem követhetünk el nagyobb hibát, mint amikor az egyiptomi kivonuláshoz és a nádastenger kettéválasztásához hasonló csodákat várunk. Ha a második világháború idején lettek volna csodák, ma nagy és gazdag nép lennénk. A valóság azonban kegyetlen volt és nem történt semmilyen csoda. Nyilvánvaló tehát, hogy semmiféle csoda sem menti meg Izrael nemzetgazdaságát, kizárólag olyan életmód erősítheti és szilárdíthatja meg, amelyben nincs is szükség csodavárásra. Úgy érezzük — legalábbis erre utalnak az utóbbi hónapok eseményei —, mintha teljesen elvesztettük volna a józan eszünket és a tombolás olyan méreteket öltött, amelyeket semmiféle erő nem tud megfékezni. Az orvosok azt az állapotot, amikor a beteg állapota fordulóponthoz jutott és eldől, hogy felgyógyul-e, avagy még súlyosabbá válik, krízisnek nevezik. Az ország gazdasága az utóbbi hónapok folyamán több ilyen krízisen esett át, de a betegek, Izrael polgárai — továbbra is harcias hangulatban vannak és ha nem sikerül a krízist előidéző betegséget idejében megfékezni, tényleg nem marad más hátra, mint — imádkozni... Még öt hét van a választásokig. Megtörténhet, hogy nagy megrázkódtatás után eszmélethez térve, rádöbbenünk arra, hogy meg kell birkóznunk nem az álmokkal, hanem a keserű valósággal. Pészách ünnepe beköszöntével kellemes ünnepet kívánunk Izráel nénének, abban a reményben, hogy végülis sikerül megalapozni, megerősíteni szabadságunkat, nem a csodák, hanem a tettek erejével. ■wrmrrwwrrrrrwrrrrrwrrrrrrrrwrwwrrrrwwrrrm DRÁGA ÉDESAPÁNK UILMANN KÁLI 60-IK SZÜLETÉSNAPJÁRA MINDEN JÓT KÍVÁNUNK 120-IG FELESÉGED, LEÁNYAID, VEJEID ÉS UNOKÁID IWMWWVVWWVVVVVVOV'v •'VVWWWWVVVWVVVWVVVWWVVWVWW'■ Kérem, JELENTKEZZEN SÜRGŐSEN alki dr. Gertin Samu lányait keresi Tel. 15 órától: 03817872 — 03796959 ״ MÓZESTÓL MÓZESIG NEM VOLT HOZZÁ HASONLÓ PRÓFÉTA” LAURENT IRENE ANTHONY BURT TERZIEFF PAPAS QUAYLE LANCASTER MÓZES UJ * ÓRIÁSI ★ HATÁSOS if Országos bemutató 1977.4.3 . ünnep kimenetelétől az 52 TEL-AVIVI MOZIBAN ״ BEN-JEHUDA T.A. 4.30 — 7 — 9.30 ״ DRIVE-IN T.A. A film hoszúsága miatt az előadások kezdete: 7—9.30 JERUZSÁLEM ״ HÁBIBÁ” 4 — 7 — 9.15 K»/zur///z////zzz/f/z////////zz/z«#zz///z/z#/zz//<zz/////////z//z#z#////////z///zzu///</, \' — NAPLÓ Néhány óra múlva a zsidók szerte e szomorú, elcsigázott, de mégis vonzó nagyvilágon ismét magukra öltik a hófehér köpenyt, amelyben majd eltemetik őket, a néma elmenők és a mámoros visszatérők díszegyenruháját, a megbékélt vesztes halottak és a győztes élők makulátlan köntösét, hogy a széderasztal mellé telepedve magasra emeljék a sanyarúság és a szűkölködés kovásztalan lepényét, mint a felszabadult jobbágyok, mint a megmenekült gályarabok, mint a megváltott halálra ítéltek és mint a rabok, akik összetörték láncaikat. Ez az asztal a legkülönösebb és a legnehezebb vizsga elé szólítja őket: saját fiaik kérdéseire kell felelniök. És alig van súlyosabb próbatétel, mint választ adni a gyerekek kérdéseire. Mert a fiúk kérdései és az apák feleletes dialektikájának komor fenségében rejlik a zsidó lét folytonosságának alig megfejthető titka. Vöhájá ki jisákhá binchá ... Mi lesz, ha majd fiad megkérdi tőled . . . Nem bíró, nem ügyész és nem a történelem, hanem fiad. Hává li bánim, adjatok nekem fiakat — könyörgött-követelt az ősanya —, mert nélkülük olyan vagyok, mint a halott. Ezért olyan nehéz az apáknak ez az éjszakai vizsga, apák és a gyerekek kérdéseire kell válaszolniok. Mert ők tudják, hogy mi minden rejlik a látszólag gyerekesen naiv, szinte infantilisan egyszerű kérdések mögött. Különös: a virrasztó kérdések fehér éjszakáján nem a mi nehéz életünk sorskérdései, lét és nemlét, élet vagy halál, jó vagy rossz, bűn és erény kérdései hangzanak el. Pedig mennyi kérdeznivalónk lenne önmagunktól és másoktól, a világtól és talán az Istentől is, és mégis a gyerekekre bízzuk, hogy ők kérdezzenek, a saját eszük szerint, most ébredező értelmükkel, kezdő tapasztalataikkal. Azt, hogy miért különbözik ez az éjszaka a többi éjszakától. De ha megannyi tapasztalattal rendelkeznének, ha már mindent megéltek volna, akkor se tudnának többet kérdezni. Hiszen ez a kérdés minden kérdést magába sűrít. És ha bármit is kérdeznének, az apáknak, a zsidó apáknak úgyis csak egyetlen, csak ugyanaz az egyetlen feleletük lenne, amely magában foglalja minden kérdések feleletét. Mert minden kérdésre csak egy válaszunk, csak egy magyarázatunk van, amely mindent megvilágít, érthetővé tesz, megfejt: ávádim hájim ... Nem is olyan régen, még mi tettük fel a kérdést: Miben különbözik ez az éjszaka?... Hová lettek az asztalfőröl azok, akik a választ egykor megadták? És hová lettek a többiek, akik az asztalt oly népesen körülülték? Elsodorta őket a vész, mint az őszi faleveleket. És most mi, az egykori zsenge kérdezők ülünk az asztalnál és választ adókká érlek bennünket a múló idő. Újra benépesedett a széderasztal és vannak, mégis vannak új kérdezők, akik már értik, hogy mit kérdeznek és értik azt is, hogy mit válaszolunk nekik. Ezért ez az éjszaka, amely mindig is különbözött a többi éjszakától, más nemzetek éjszakáitól, még soha történelmünk folyamán nem volt olyan mélyért, olyan egészen és igazán más, mint most. Itt. Ezért gyűlnek a világ tájairól ehhez a széderasztalhoz, hogy ne csak hallják, mint eddig, hanem saját szemükkel lássák az éjszakák közti sorsdöntő különbséget; hogy saját szemükkel lássák, semmilyen rész nem tudta elszakítani kérdések és feleletek erős láncolatát; hogy ugyanazon a helyen, a parton innen, ahol őseink kigázoltak a sűrű iszapos sásból, a fenyegető, visszahúzó hullámokból, és bizonytalan léptekkel elindultak megkeresni önmagukat, az igazságot — erős kézzel magasba emeljük a szabadulás szegényes kenyerét. Ezért ezen az estén elcsitul a gond és az aggodalom, a kétely és az önvád, a nyugtalan lázongás és az ítélkező harag. A virrasztó pillanat ölelő, áldó csendjében csak szívünk dobogása és a tenger moraja hallszik... a hálaének azért, hogy mégis megmaradtunk, hogy itt vagyunk. Rappaport Ottó SZEDEREST A MOSZKVAI NAGYTEMPLOMBAN A moszkvai nagytemplomban közös szedert rendeznek olyan szovjet polgárok számára, akiknek nem áll módjában a pészáchot otthonukban ünnepelni. A Fischmann moszkvai főrabbi,ן akit súlyos szív- és cukorbajai miatt már hetek óta kórházban ápolnak, részt vesz a nagytemplomban rendezett széderen. Ezt közölte telefonon Sálom Klein- mann, a moszkvai hitközség elnöke Slomo Goren országos főrabbival. Elmondotta még Kleinmann, hogy az idén csak a moszkvai zsidók számára 160 tonna pászkát sütöttek és más szovjet városokban is volt pászkasütés. Hangsúlyozta, hogy most minden moszkvai és más oroszországi zsidó könnyen hozzájuthat pászkához. Amikor Goren főrabbi megkérdezte, miért nem engedték meg, hogy az Európából és Amerikából küldött pászka-adományokat átadják az oroszországi zsidóknak, Kleinmann azt válaszolta, hogy ő személyesen, a nagytemplom elöljáróságának nevében kérte, ne engedélyezzék külföldi pászka behozatalát, mert ez anyagi kárt okoz a nagytemplomnak. Kifej tette, hogy az oroszországi zsi-׳ dó templomok költségvetése a pászka-eladásból származó jövedelemre van alapozva. Goren főrabbi megkérdezte Kleinmanntól, hogy mit tud Scserenszki és Szlepák cionista aktivistákról, akiket a szovjet hatóságok lefogtak. Kleinmann azt válaszolta, nem engedik meg a hitközség tagjainak, hogy az ügy ügyei foglalkozzanak, mert az politikai kérdés. Goren főrabbi kérésére azonban megígérte, hogy mindent elkövet a két aszir cion szabadonbocsátása és alijta engedélye érdekében. 1977. IV. 13. EDMOND FLEGG: PESZÁCHI LÁTOMÁS Ébredj, ébredj és lásd hegycsúcsokon, zónákon, körülzárt völgyekben, szigetek, tengerek síkján, készen áll minden élőlény terített asztala. Erdők fáiból ácsolt asztalt tűzben szőtt, égig szikrázó terítő fedi. A megrakott asztal, a serleg megáldva. Minden teremtmény jelen van. És lásd: a heves véralkatú állatok közül a farkas mindenki szeme láttára békét köt a báránnyal. Lásd: megtörik a pászkát, felemelik a borral teli kupát —halld: az ajkakról ima száll. Kezdődhet a népek szent estebédje! (Naschitz Frigyes fordítása)