Új Könyvek, 1988 (25. évfolyam, 17-31. szám)

1988 / 17. szám

megjelent kismonográfiájának. Miért foglalkoztatja közel negyedfélszá­­zad múltán is a közvéleményt és a szakembereket e személyek magán­élete, illetve a körülöttük kialakult legenda? Történészeink reagálása a boszorkányperekre sokáig csak a magánnyilatkozatok szintjén nyilvánult meg — ez alól csupán az irodalom a kivétel (pl. Robotos Imre, Sükösd Mihály írásai), ám az első kiadást követően több vita­irat látott napvilá­got (pl. Rákos Péter, Flakkai László tollából). Mindezek jelzik, hogy a történetíróknak kételyeik vannak az igazságot és Bethlen személyét ille­tően, hiszen a históriai személyiségek megismerése olyan végtelen folya­mat, amelyben minden kutatási eredmény értékítélet-változást hozhat. Nagy László könyve az újabban feltárt tények elemzésével „együttgon­dolkodásra" hívja az olvasót: bűnösök voltak-e a fent említett asszonyok, s ha igen, akkor milyen vétekben? Hitt-e az őket perbefogó Bethlen Gá­bor a boszorkányokban? A szerző véleménye szerint a „nagy fejedelem" nem a bűbájosságban, hanem a nagybirtok erejében hitt. Célja tehát mindenekelőtt a hatalmas Báthory-vagyon megszerzése volt, valamint a Báthory-nimbusz megtépázása, hogy saját „hős-legendáját” kiépíthesse. A híres perek tehát nem boszorkányokat lepleztek le, hanem — az adatok alapján bizonyítottan — koholt vádakra épülő perek voltak, ame­lyek Bethlen uralmának megszilárdítását szolgálták. Nagy László először magát a „boszorkányhitet"’ helyezi el „az magyar romlásnak századában”, összevetve a tényanyagot, a szokásokat és hagyományokat a 17. századi Európa hasonló peranyagaival, majd a magyar irodalom emlékeit eleve­níti föl. Móricz Erdély-trilógiájának (legutóbb: 831865), Makkai Sándor ördögszekér (812180) c. regényének értelmezéséből a perek valódi két főszereplőjének — a két „Gábornak" — Báthorynak és Bethlennek szub­jektív felmagasztalása, illetve elítélése bontakozik ki; ám céljuk egyéb­ként a hatalom megszerzése és megtartása volt. Ennek rendelték alá szö­vetségeiket, döntéseiket, házasságaikat. A valós történelmi háttér felvá­zolása után a perek részletes ismertetését olvashatjuk. Az összefüggések tükrében valószínűnek látszik ártatlanságuk — ezt különösen a végre nem hajtott halálos ítéletek is bizonyítják —, így joggal vetődhet fel a kérdés: elkövetett-e Bethlen Gábor egyéb törvénysértéseket is uralkodása idején a három boszorkányperen kívül? Továbbá, hogyan ítélték meg sze­mélyét a vele szemben nem elfogult erdélyiek? A kibővített tanulmány ezeket az újabb kérdéseket a perek kortársi visszhangjának felidézésével és a korabeli Erdély társadalmi viszonyainak elemzésével válaszolja meg. Nagy László kötete Bethlen „morális árnyoldalainak” felvillantásával a fejedelem uralkodásának, személyiségének teljesebb képét tárja elénk. Nem deheroizál, hanem — talán egy izgalmas legenda lerombolásával — emberközelbe hoz egy olyan erőteljes életművet, amely a magyar gaz­dasági-társadalmi haladást szolgálta, szemben a hagyományos, idealizált Bethlen-portréval, így olyan történelmi nagyságot idéz meg, aki nemcsak ma, de a jövőben is méltó az utókor emlékezetére. A korabeli portrékkal, tárgyi emlékek fotójával illusztrált, B­áhory halálának körülményeivel, az erdélyi társadalmi viszonyok felvázolásá­val, valamint a különböző vélemények ütköztetésével bővített kötet ismét nagy érdeklődésre tarthat számot. Tárgyánál fogva széles körben ajánl­ható. 1. kiad.: 810456. Életrajz, munkásság: 810456. Legutóbb megjelent műve: Az erős fekete bég (880258).

Next