Új Könyvek, 1991 (28. évfolyam, 1-10. szám)
1991 / 4. szám
ismerteti, melyek kötészeti szempontból fontosak, valamint a zöldet adó és a kiegészítő növényeket mutatja be. Az eszközök közül főként a különböző kosarakról, csomagolóanyagokról, szerszámokról ad áttekintést és felhasználási útmutatót. A botanikai ismeretek köréből is a virágkötészet szempontjából fontosakat gyűjtötte össze (vágási idő, eltarthatóság növelése stb.). A könyv utolsó, nagy, összefoglaló fejezetében az ikebana alapelveit, alapformáit ismerteti a szerző, úgy, hogy az európai ember számára is érthetővé és átélhetővé válik. Elsősorban a virágkötészettel hobbiból foglalkozóknak ajánlható. KLINCSEK Pál kertész, szakíró. Ez az első ismertetett műve. 750 P 48 910443 Paz, Octavio (1914) Meztelen jelenés : Marcel Duchamp Octavio Paz Somlyó György, ... Csuday Csaba ford.] ; [az utószó Somlyó György munkája]. — [Bp.] : Helikon, 1990. — 264 p., [12] t. : ill., részben színes ; 19 cm Eredeti cím: Apariencia desnuda. — Két tanulmány ISBN 963 208 067 X kötött : 196,— Ft + Duchamp, Marcel 75(44)Duchamp Duchamp, Marcel 860(72)—4Paz=945.11 Mt.: Somlyó György (1920) (ford., utószó). — Csuday Csaba (1944) (ford.) Az 1990. évi irodalmi Nobel-díjas, Octavio Paz mexikói költő két nagyobb tanulmányt is szentelt századunk — Picasso mellett — legvégletesebben értelmezett, talán legnagyobb hatású festőjének (vagy antifestőjének), Marcel Duchampnak. A Meztelen jelentés e két tanulmányt — A tisztaság kastélya, *Water writes always in * Plural (* víz mindig * többes számban ír) — tartalmazza, valamint Somlyó György Duchamp-t és Octavio Pazt egyszerre és együtt értelmező, nagyszerű utószó-esszéjét. Természetesen sem Paz, sem Somlyó nem ismeretterjesztő írásokkal álltak elő, az olvasónak nemcsak Duchamp munkásságát, nemcsak a róla szóló főbb kritikai vélekedéseket illik ismernie ahhoz, hogy egyáltalán megértse a magasröptű, elmélyült és filozofikus (méghozzá nyelvfilozófiai alapozású) tanulmányokat, de járatosnak kell lennie a modern képzőművészetben is. Ha azonban rendelkezik a szükséges előfeltételekkel, akkor ritka élményben részesül. Paz ugyanis remekül ért ahhoz, hogy úgy szóljon a Duchamp-i életmű alapjairól, hogy közben állandóan tekintettel legyen Duchamp egész „kontextusára”, mindarra a művészi, etikai, társadalomlélektani és közléselméleti „anyagra”, amely lehetővé tette, kikényszerítette, létével értelmező keretbe állította mindazt, amit Duchamp alkotott. Természetesen a diszkusszió középpontjában a nagy alkotások, a Nagy Üveg, a Portré vagy Dulcinea, a Táskadoboz és társaik állnak, valamint természetesen a híres-hírhedt ready made-ek, a Biciklikerék, a Palackszárító stb. Octavio Paz persze nemcsak közli vélekedéseit Duchampról, de mintegy termékeny párbeszédbe is bocsát-