Új Könyvpiac, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1-2. szám
ÚJ KÖNYVPIAC Nyelvtanár, az UNESCO Bizottság munkatársa, kutató, kutatásszervező, az Akadémiai Kiadó általános igazgatóhelyettese, a Kiadói Főigazgatóság vezetője. Ezek címszavakban azok a fontosabb munkaterületek illetve foglalkozások, amelyekben Inkei Péter 1991 végéig dolgozott. A címszavak alapján bárki azt gondolhatná, hogy azok már egy meglett férfiember életútjának főbb állomásai. Számomra talány, hogy képes valaki ennyi mindennel és nem kis dolgokkal úgy foglalkozni, hogyha mondjuk beállna egy egyetemistákból álló „tornasorba”, senkinek sem szúrna szemet. Jelenleg egy saját vállalkozás vezetőjeként „futja köreit” állhatatos makacssággal, igazi hosszútávfutóként. De nem lenne hű önmagához, ha nem lenne legalább még egy „igazi”, testre szabott tevékenység, amelyben próbára teheti képességeit. Azt megelőzően, hogy a Művelődési Minisztériumba kerültél mivel foglalkoztál? - Túl sok mindennel egymást követően és néha párhuzamosan is, így aztán azt a teljesítményt amiről fiatalember koromban másokhoz hasonlóan álmodtam, egyik területen sem tudtam elérni. Mielőtt ’87-ben a Kiadói Főigazgatóság vezetője lettem, már öt vagy hat különféle munka állt mögöttem: voltam nyelvtanár, az UNESCO Bizottság munkatársa, tehát kvázi kultúrdiplomata, kutató, kutatásszervező. 1987-ben, noha nem voltam párttag, a reformkommunistákhoz hasonló modernizációs lendülettel tűntem ki mint az Akadémiai Kiadó általános igazgatóhelyettese. Emiatt - és a rendszerrel szembeni lojalitásom (az explicit ellenzékiség hiánya) miatt - esett rám a választás. Az, hogy én nem voltam politikailag elkötelezett, abban az időben már kifejezetten előnynek számított, így lettem egy már-már posztkommunista rendszer középvezetője. Európai körökben mozogtam s láttam, hogy miközben a felszínen még dúlt a létező szocializmus, a keleti elvtársak, mind titkos kíváncsisággal, irigységgel figyelték, hogy mennyi mindent szabad nekünk. Szerencsémre és pechemre ebben a pozícióban éltem meg a rendszerváltást. Szerencsémre, mert éppen azért csatlakoztam az államigazgatáshoz, hogy valamiféle korszerűsítést, majd váltást elősegítsek. Pechemre, mert „bélyeggel” érkeztem és ezt a bélyeget nem is tudtam levetni. Azt hiszem nem azért kerültem ki az államigazgatásból, mert mérlegen bizonyultam könnyűnek, hanem a pozíció amit betöltöttem az akkori kulturális vezetés szemében túlértékelt volt, és oda mindenképpen „frontharcost” kerestek. A mai napig az fáj a legjobban, hogy amiért elszegődtem, hogy segítem a piacgazdaság kibontakozását, a szakma átalakulását, a korábbi értékek megmentését, abban nem vehettem már részt. Hogy egy demokratikus környezetben, amikor már nem kellett taktikázni, becsempészni mondjuk az objektív pénzelosztást vagy a független kezdeményezés lehetőségét a magyar kiadói rendszerbe, amikor „csak tenni kellett volna a dolgunkat”, akkor már nem lehettem jelen. 1991 végén vettem a kalapomat és a végkielégítésemet, amit beforgattam egy vállalkozásba. Nem tartozom az irigyelt, sikeres vállalkozók körébe, de nem adom fel. A privát vállalkozásom törzse a Zenon Könyvkereskedő Bt. Egy barátommal először megalakítottuk a Zen Kft.-ét, de hogy a profilok tiszták legyenek, '94- ben a Zenonba csoportosítottam át a könyvvel kapcsolatos tevékenységet. Feltehetőleg a világ legnagyobb könyvkereskedelmi cégét, az amerikai Baker and Taylort és annak egy skót partnerét képviselem Kelet-Európában és Magyarországon. (Érdekképviselet, és piacbővítés a feladatunk.) E mellett könyvtáraknak, szakkönyvboltoknak, olykor egyének számára megrendelésre szakkönyveket hozunk be. A Zénón Könyvkereskedő Bt. másik tevékenységköre az olcsó klasszikusok forgalmazása. Két-három éve kezdődött a nemzetközi könyvszakmában az olcsó klasszikusok divatja. Míg a korábbi években Balzacot vagy Goethét jobbára klasszicizáló keménykötésben adtak ki, ma már nagy a keletje az olcsó, fűzött, paperback kiadásnak. Amiből először egyet, majd kettőt, majd hármat...ma már további sorozatokat tartok folyamatosan raktáron. Ebben, azt hiszem, első számú specialisták lettünk az országban. Ezen kívül a Zen Kft. profilját fenntartva képeslapokat, posztereket, művészi nyomatokat is forgalmazok - szintén nagykereskedőként. Három eléggé eltérő profil, amelyből - ha nem lenne a kényszeres szétaprózottság iránti hajlam bennem, akkor valamelyik tevékenységi kör önmagában valószínűleg messzebbre vinne. Na most e mellé fejest ugrottam még a Könyvfesztivál szervezésébe is. Mindegyiket kedvvel csinálom, de a leginkább testre szabottnak a Könyvfesztivál szervezését tartom, egyszerűen azért mert ez önmagában nagyon sok mindent jelent. Legfőképp (vigyázat pátosz következik!) szolgálatot. Ugyanis hogy Budapest tartósan felkerüljön a jegyzett nemzetközi könyvvásárok térképére, jelentős teljesítmények tartom és ha ebben részt vehetek, szolgálatnak tekintem a szakma, az ország javára. A másik vonzereje számomra, hogy folyamatosan beszélni, tárgyalni, dolgozni ugyan igazán angolul tudok, de e mellett spanyolul, lengyelül, oroszul, franciául is megértetem magam, illetve szlovákul, sőt újabban németül is próbálok már kommunikálni. Egy fesztiváligazgatónak fantasztikus lehetőségei vannak a nyelvek gyakorlására... - ...a szlovákra mi inspirált? - Egyrészt a lengyel és az orosz nyelvismeretem alapján mondhatom, hogy a további szláv nyelvek, mint a szlovák vagy a cseh már kisebb erőfeszítéssel is megtanulhatók. Ezen kívül pedig az, hogy az említett képviseleti tevékenység Pozsonyba is és Prágába is el-elvet és ott ugyan angolul tárgyalok, de azért szívesen veszik, ha a személyes emberi kapcsolattartás az anyanyelvükön történik. A másik indítékom, hogy az érdeklődési körömnek ma is nagyon fontos része a kisebbségi kérdés. Mindenféle kisebbség érdekel, a keleti szefárd zsidóságtól a kurdokig, a magyarországi szlovákoktól a gagauzokig. A határon túli magyarok kérdéskörével a Kiadói Főigazgatóságon volt módunk foglalkozni. Nagy örömet okozott, ha és amennyit segíthettünk rajtuk. - Visszatérve a vásárra, te minek tulajdonítod a Könyvfesztivál sikerét? - Az egyik kulcsszó: Frankfurt. De lehet, hogy ez a kulcsszó. Az hogy elnyertük, kivívtuk, a véletlen ölünkbe hullajtotta a frankfurtiak kitüntető választását - ez eldöntötte a kérdést és „sikerre lettünk ítélve”. - Mi motiválhatta a frankfurtiakat, hogy ránk esett a választásuk? - Természetesen nem véletlen a frankfurtiak választása. Bennem is élt az előítélet, hogy valamiféle germán kulturális terjeszkedés, kultúrimperializmus, vagy ellenkezőleg, ideológiamentes üzleti számítás húzódik a döntés mögött. Egy hosszabb, intenzív együttműködés után teljes bizonyossággal állíthatom, hogy egyik sincs. Az indíték alapvetően meglepő. Azért meglepő mert manapság elég ritka. Még nevet is nehéz találni -szeméremből -, mert egy jó szándékú, idealista, segítőkész indokot érzek a frankfurtiak, azaz Peter Weidhaas és a munkatársai részéről. A német állammal még áttételesen sem találkozunk, egyetlen peták támogatást vagy befektetést nem kapunk a Börsenvereintől, vagy más német érdekközösségtől. Az egész rendezvény bevétele a kiállítók által befizetett pénzekből és bizonyos magyar támogatásokból áll össze. A másik ok pedig, hogy az '56 -ot követő magyar történelmet olyan időszaknak tekintik, amire büszkeséggel tekinthetünk vissza. Az ország a forradalom után szívós és ravasz konszolidációval úgy mászott ki fokról-fokra a szovjet birodalomból, hogy hosszú időre nagyon sok rokonszenvet vívott ki. A nyolcvanas évek végén népszerűek voltunk mind nyugaton, mind keleten. ’89-ben az Európai Unió (akkor még Európai Közösség), második könyves konferenciáján Valenciában a lengyelekkel együtt voltunk díszvendégek. Keleten pedig az irigyelt, a titkon másolt kísérletezőknek számítottunk. A frankfurtiak felénk fordulását ugyanez a rokonszenv motiválja. Peter Weidhaasnak, a Frankfurti Könyvvásár igazgatójának imponált a magyar szakmának az az évtizedes igyekezete, hogy kitűnjön a kelet-európai dogmatikus szürkeségből. Nyilván az is motiválta mellettünk szóló döntését, hogy sok személyes magyarországi barátja volt. Nem kollektív döntés volt, legkevésbé a német kormány részéről. Ez Weidhausnak, a Frankfurti Könyvvásár igazgatójának a személyes választása volt. Amikor szükségét érezte annak, hogy keleten tegyen valamit, akkor Magyarország mellett döntött, jóllehet Moszkvával, Szentpétervárral, Bukaresttel, Varsóval, Prágával, tehát szinte mindenkivel kapcsolatban volt és tárgyalt. A magyarországi sikerhez nagyban hozzájárult, hogy a hazai könyvkiadók bizalmat szavaztak a Fesztiválnak és nagy számban képviseltették magukat a vásáron. Megérezték, hogy ez olyan lehetőség, amit nem szabad kihagyniuk. A Soros Alapítvány is hozzájárult a sikerhez. Segítségével nagyon sok olyan kelet-európai könyves személyiséget, kiadót értünk el Észtországtól Szlovéniáig, akiknek nem lett volna pénzük hogy részt vegyenek a Fesztiválon. - Bizonyára szerénységből nem említed, de megítélésem szerint nem kis mértékben járult hozzá a sikerhez, hogy a kemény feltételeknek, amit a frankfurtiak támasztottak a vásár rendezésével kapcsolatban, jó szinten sikerült megfelelnetek. A Fesztivált megelőző sajtótájékoztatón éppen te említetted, hogy a frankfurtiak csak bizonyos követelmények teljesülése esetén járultak hozzá az együttműködéshez, a nevük használatához.A tisztesség miatt tényleg meg kell említsem, hogy a frankfurtiakkal való együttműködés nem csak garanciát jelentett a számunkra, hanem egy olyan forgatókönyvet is, amit nekünk szigorúan végre kellett hajtani. Nagyon sok támpontot kaptunk a frankfurtiaktól, de egy csomó részletben a tévedés, a bukás, a siker lépésein haladtunk előre A Gutenberg Szakközépiskola lelkes tanítványai a megmondhatói, hogy amikor eligazító megbeszéléseket tartottam nekik a fesztivál előtt, mennyi kérdésükre kellett nekik is meg magamnak is bevallani, hogy még nem tudom. A részletekben való járatlanságunk ellenére elképesztően simán és zavarmentesen zajlott le a vásár. Szinte mindenütt az Isten ujja mutatott rá a munkatársakra. A szőkébb csapatom vagy a közreműködők - a standépítők, az idegenforgalmi partnerünk, a sajtófőnök - valamenynyien kellemes, korrekt partnereim voltak. Tehát azt mondhatom: a sikernek csak egy korlátozott hányadát tudom magamra vállalni. A prágai, a pozsonyi, a varsói könyvvásár mellett te hogy látod a lehetőségeinket? - Homályosan. Tartózkodóan tudok csak fogalmazni. Nem tudom, hogy mikor és milyen ütemben teremnek meg a feltételei egy kelet-európai gazdasági integrációnak. A jelenlegi helyzetben borzasztóan nehéz az egyik középkelet-európai városból, vagy országból elérni egy másikat. Hídfő szerep csak olyan üzletágakban működik, működhet jelenleg mint a bankszektor. A kelet-európai régióban a könyvszakmának sem a hozama, sem a mennyisége nem teszi ezt lehetővé, ezért ezek az országok és a vásáraik jobbára a saját országra, határon belüli piacra korlátozódnak. Amikor ez lazulni fog, akkor válik tényleges kérdéssé, hogy vajon melyik kelet-európai vásár váltja ki a többi vásárt. Ebben a kérdéskörben Lipcséről sem szabad megfeledkezni, mert ők is igényt tartanak arra - és nagyon világosan megfogalmazzák ezt az igényt -, hogy a nyugatiak, elsősorban a németek Lipcséből „foglalják el" a Bakutól Rigáig terjedő óriási térséget. Nem tudom, hogy lesz-e összefoglaló szerepe bármelyik vásárnak. Nekünk azon kell igyekeznünk, hogy nemzetközi vásárként Budapest egy regionális vásári szerepkörre jó eséllyel pályázhasson. Ennek jelenleg csak apró elemei mutatkoznak. A kiállításon kívül például Pozsonyból jártak itt könyvesek azért, hogy találkozzanak olyan könyvkiadókkal, amelyek az ő vásárukra nem mennek el, vagy akik Frankfurtot túl drágának, túl zsúfoltnak találják. - A frankfurtiak szimpátiája irántunk abban is megnyilvánul, hogy a Frankfurti Vásáron hagyományosan és kivételezetten jó helyet kapnak a magyar könyvkiállítók. Vélhetően ez nem marad így. Nehéz küzdelmek vannak mögöttünk, amiről jórészt nem is tudtunk. És nehéz helyezkedési küzdelem áll előttünk, amiről azért jó tudni. Aki járt Frankfurtban igazolhatja, Magyarország mindenkori elhelyezése igen előkelő volt. S mert mindig az volt, valahogy természetesnek vettük, idén, amikor a kulisszák mögé bejuthattam megtudtam, hogy e kérdésben mindig mennyi harc van és mennyire a céltáblája vagyunk a többi kelet-európai országnak. A nyugati kiállítók között, akiknél a befektetés megtérülése még inkább égető dolog mint nálunk, hallatlan pozícióelőny, ha valaki olyan standot tud kivívni a Frankfurti Könyvvásáron amilyet mi kaptunk. Csak kérdezgetésem után derült ki, hogy több kelet-európai ország is tiltakozott ellene. Nem tudom, hogy a jelenlegi kivételezett vásári kapcsolat a frankfurtiakkal bebiztosítja-e ezt a már sok éves kedvező pozíciót a frankfurti helycserés helyezkedésnél, avagy pont ellenkezőleg, meg kell békülnünk azzal, hogy rotációra kényszerülnek a frankfurti vásárszervezők és idén vagy jövőre más kerül a bejárathoz közelebb. - Mit emelnél ki az idei vásári programból? - A tavalyi vásárrendezésnél is tervbe vettük - de nem győztük -, hogy két nagyon fontos szakmai kör kivételezett bánásmódban részesüljön: a kiskereskedők és a könyvtárosok. Mindkettő esetében külső munkatársat bíztunk meg. Az első estben a Könyvesház Kft.-ét, a második esetben pedig Teveli Juditot, illetve a tulajdonában lévő Tabula Ráza Bt.-ét. Ez a legjelentősebb minőségi előrelépés. Szakmai többletinformációkat luthatnak, illetve különböző műsorokon, rendezvényeken vehetnek részt. Néhány akciót is szeretnénk a Fesztiválhoz kapcsolni, például az Év könyvesboltja versenyt, vagy a kiskereskedők számára egy újfajta szerveződésnek a megindítását. A közönséget pedig a tavalyinál is nagyobb mértékben szeretnénk becsalogatni a Fesztiválra. Mennyiségében és hatásában sokkal több reklámot szeretnénk. Ami egyenlőre még kérdéses, hogy lesznek-e olyan személyiségek, akiknek a jelenléte önmagában megemeli, villanófénybe állítja a Fesztivált. Ez nagyon nehéz feladat elé állít bennünket. Nagyon nagy az infláció a nemzetközi rendezvényeken és térségünk rohamosan leértékelődik, „kimegy a divatból". Ezt így feketén-fehéren elmondják minden rokonszenvük mellett a partnerek, például a Budapestre akkreditált kultúrdiplomaták, akikkel egyeztetünk. Három évvel ezelőtt az első szóra boldogan idejött élvonalbeli író egyszerűen azért, hogy jelen legyen ebben a változó, izgalmas térségben. Most unalmas, egyre rosszabb hírű régió vagyunk, fizetni nemigen tudunk - hát mi az ördögért jönne el hozzánk bárki is, ha csak azért nem mert Nagyváradon született a nagymamája. - A Fesztivál egyik legkülönösebb pillanata volt, amikor Göncz Árpád... ...Göncz Árpád biztos, hogy itt lesz. Bevallom, üde élmény volt az a másfél óra, amíg mellette kóboroltam a Fesztiválon körbe-körbe. Magánemberként jött el, a testőre és a titkárnője volt csak vele. Semmilyen előrejelzést nem kaptunk, hogy meg fogja látogatni a vásárt. Természetesen meghívtuk őt, de az volt a titkárság válasza, hogy feltehetőleg nem tud hivatalosan megjelenni, majd talán magánemberként. Azt hittük, hogy ez udvarias lerázás. Engem valahonnan egy hátsó udvarból rántottak elő, amikor felismerték az államelnököt. Magánemberként fontosnak tartotta, hogy meglátogassa a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált, mert itt adtak randevút egymásnak a nagy hazai és külföldi kiadók, s főként mert politikusként is író ember, a könyv hivatásos szerelmese maradt. Ez minden lépésén, kérdésén, gesztusán látszik. Ezért mondom ilyen biztosan, hogy - így vagy úgy -, de biztosan eljön idén is, s a kiállítók ne lepődjenek meg, hogyha egyszer csak a standjuk előtt megjelenik a köztársasági elnök. Egy történetet hadd meséljek el. Tavaly a török stand gazdája, egy fekete hajú, középkorú, kedves hölgy elpanaszolta nekem, hogy az előző nap a buszon valaki kiemelte a pénztárcáját a zsebéből az összes pénzével együtt. Ezen tanakodtunk egy kicsit, ő vígasztalt engem, hogy ilyen máshol is előfordul, majd a dolgot lezártuk. Egy óra sem telt el amikor Göncz Árpáddal megjelentünk ezen a standon, a hölgyhöz léptem és azt mondtam, engedje meg hogy bemutassam köztársaságunk elnökét és hozzátettem: nálunk az a szokás, hogyha külföldivel ilyen affér esik meg, akkor maga az államelnök kér személyesen elnézést a történtekért. Erre ő is - kínjában - és Göncz Árpád is jót nevetett. Zl^ 'Kaim** Új Magyar Irodalmi Lexikon ////. Főszerk.: Péter László Hosszú évtizedek óta ez az első olyan munka, amely a legújabb kutatások alapján ad átfogó képet irodalmunkról - a középkortól egészen napjainkig. Bekerültek a lexikonba a rokon területeknek azok a képviselői is, akiknek munkássága kapcsolódik az irodalomhoz. A lexikon megbízható segédeszköz tanulók és tanárok számára egyaránt, s nélkülözhetetlen kézikönyv mindazoknak, akiket érdekel a magyar irodalom. Ára: 5376 Ft Világirodalmi Lexikon 16. kötet: U - Vidz 17. kötet: Vie - Y Főszerk.: Szerdahelyi István A sorozat újabb két kötete folytatja a világirodalom értékeinek, kiemelkedő alakjainak bemutatását a legrégibb koroktól napjainkig. A kis népek irodalmi kultúrája éppúgy helyet kap benne, mint az úgynevezett nagy irodalmak. A lexikon eligazít az irodalomélet kérdéseiben is. Ára kötetenként: 1848 Ft J. Rogget - W. Bains: Mesterséges intelligencia A-Z A könyv 13 témacsoportból 160 címszó tömör ismertetését tartalmazza a mesterséges intelligencia témakörében. Ez a kislexikon azokhoz szól, akik ugyan nem foglalkoznak hivatásszerűen ezekkel a kérdésekkel, de munkájukban léptennyomon beleütköznek e szakterület problémáiba, s akarvaakaratlan használják ezeket a kifejezéseket, fogalmakat. Ára: 922 Ft H. J. Eysenck: Ismerd meg az IQ-dat! Ki ne volna kiváncsi arra, hogy „okos" ember-e, s ha igen, mennyire. Az intelligencia azonban nem egynemű valami, számos területe van. Egyikünk ebben jobb, másikunk meg amabban, s csak kevesek jók mindenben. Ha a kiszabott időre megoldjuk a feladatokat (már amennyit tudunk), és ellenőrizzük saját megoldásainkat, megtudhatjuk ebből a méltán világhírű könyvecskéből, hogy hol csikorognak, illetve hol kapcsolódnak egymásba zökkenőmentesen a „fogaskerekek”. Ára: 504 Ft Márai Sándor: Napló, 1976-1983 A kötet a Napló-sorozat szerves folytatása. Az író ebben is nagy teret szentel olvasmányainak, de a korábbiaknál sokkal többet foglalkozik betegséggel, halállal, s keserűen kommentálja a világ eseményeit. Akadémiai Kiadó - Helikon Kiadó Ára: 843 Ft Kiadványaink megvásárolhatók, megrendelhetők vagy előjegyezhetők az Akadémiai Kiadó könyvesboltjaiban. Stúdium Akadémiai Könyvesbolt 1052 Budapest, Váci u. 22. Tel.: 118-5680 Magiszter Akadémiai Könyvesbolt 1052 Budapest, Városház u. 1. Tel.: 138-2402 Academic Bookshop 1052 Budapest, Gerlóczi u. 7. Tel.: 118-8633 Famulus Akadémiai Könyvesbolt 1137 Budapest, Újpesti rkp. 5. Tel.: 112-8156 Bálint Sándor Akadémiai Könyvesbolt 6720 Szeged, Aradi vértanúk tere 8. Tel.: (62)324-991 Rónay Jácint Akadémiai Könyvesbolt 9022 Győr, Széchenyi tér 7. Tel.: (96)311-395 Győr Academic Bookshop 9022 Győr, Bécsi kapu tér 11. (Bejárat a Sarkantyú közből) Tel.: (96)318-078 valamint az Akadémiai Kiadó Kereskedelmi Osztályán: 1419 Budapest, Pf. 245. címen. 3