Új Könyvpiac, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1995-01-01 / 1-2. szám

ÚJ KÖNYVPIAC Nyelvtanár, az UNESCO Bizottság munkatársa, kutató, kutatásszervező, az Akadémiai Kiadó általános igaz­gatóhelyettese, a Kiadói Főigazgatóság vezetője. Ezek címszavakban azok a fontosabb munkaterületek illetve foglalkozások, amelyekben In­kei Péter 1991 végéig dol­gozott. A címszavak alapján bárki azt gondolhatná, hogy azok már egy meglett férfiember életútjának főbb állomásai. Számomra talány, hogy képes valaki ennyi mindennel és nem kis dolgokkal úgy foglalkozni, hogy­ha mondjuk beállna egy egyetemistákból álló „tornasor­ba”, senkinek sem szúrna szemet. Jelenleg egy saját vállalkozás vezetőjeként „futja köre­it” állhatatos makacssággal, igazi hosszútávfutóként. De nem lenne hű önmagához, ha nem lenne legalább még egy „igazi”, testre szabott tevékenység, amelyben próbára teheti képességeit.­ ­ Azt megelőzően, hogy a Művelődési Minisztériumba kerültél mivel foglalkoztál? - Túl sok mindennel egymást követően és néha pár­huzamosan is, így aztán azt a teljesítményt amiről fiatal­ember koromban másokhoz hasonlóan álmodtam, egyik területen sem tudtam elérni. Mielőtt ’87-ben a Kiadói Fő­­igazgatóság vezetője lettem, már öt vagy hat különféle munka állt mögöttem: voltam nyelvtanár, az UNESCO Bi­zottság munkatársa, tehát kvázi kultúrdiplomata, kutató, kutatásszervező. 1987-ben, noha nem voltam párttag, a reformkommunistákhoz hasonló modernizációs lendülettel tűntem ki mint az Akadémiai Kiadó általános igazgatóhe­lyettese. Emiatt - és a rendszerrel szembeni lojalitásom (az explicit ellenzékiség hiánya) miatt - esett rám a vá­lasztás. Az, hogy én nem voltam politikailag elkötelezett, abban az időben már kifejezetten előnynek számított, így lettem egy már-már posztkommunista rendszer közép­vezetője. Európai körökben mozogtam s láttam, hogy mi­közben a felszínen még dúlt a létező szocializmus, a keleti elvtársak, mind titkos kíváncsisággal, irigységgel figyelték, hogy mennyi mindent szabad nekünk. Szerencsémre és pechemre ebben a pozícióban éltem meg a rendszerváltást. Szerencsémre, mert éppen azért csat­lakoztam az államigazgatáshoz, hogy valamiféle korszerű­sítést, majd váltást elősegítsek. Pechemre, mert „bé­lyeggel” érkeztem és ezt a bélyeget nem is tudtam levetni. Azt hiszem nem azért kerültem ki az államigazgatásból, mert mérlegen bizonyultam könnyűnek, hanem a pozíció amit betöltöttem az akkori kulturális vezetés szemében túlértékelt volt, és oda mindenképpen „frontharcost” ker­estek. A mai napig az fáj a legjobban, hogy amiért elszegődtem,­­ hogy segítem a piacgazdaság kibon­takozását, a szakma átalakulását, a korábbi értékek meg­mentését­­, abban nem vehettem már részt. Hogy egy demokratikus környezetben, amikor már nem kellett tak­tikázni, becsempészni mondjuk az objektív pénzelosztást vagy a független kezdeményezés lehetőségét a magyar kiadói rendszerbe, amikor „csak tenni kellett volna a dol­gunkat”, akkor már nem lehettem jelen. 1991 végén vettem a kalapomat és a végkielégítésemet, amit beforgattam egy vállalkozásba. Nem tartozom az irigyelt, sikeres vállalkozók körébe, de nem adom fel. A privát vállalkozásom törzse a Zenon Könyvkereskedő Bt. Egy barátommal először megalakítot­tuk a Zen Kft.-ét, de hogy a profilok tiszták legyenek, '94- ben a Zenonba csoportosítottam át a könyvvel kapcsolatos tevékenységet. Feltehetőleg a világ legnagyobb könyvke­reskedelmi cégét, az amerikai Baker and Taylort és annak egy skót partnerét képviselem Kelet-Európában és Ma­gyarországon. (Érdekképviselet, és piacbővítés a felada­tunk.) E mellett könyvtáraknak, szakkönyvboltoknak, oly­kor egyének számára megrendelésre szakkönyveket ho­zunk be. A Zénón Könyvkereskedő Bt. másik tevékeny­ségköre az olcsó klasszikusok forgalmazása. Két-három éve kezdődött a nemzetközi könyvszakmában az olcsó klasszikusok divatja. Míg a korábbi években Balzacot vagy Goethét jobbára klasszicizáló keménykötésben adtak ki, ma már nagy a keletje az olcsó, fűzött, paperback kiadás­nak. Amiből először egyet, majd kettőt, majd hármat...ma már további sorozatokat tartok folyamatosan raktáron. Ebben, azt hiszem, első számú specialisták lettünk az országban. Ezen kívül a Zen Kft. profilját fenntartva képes­lapokat, posztereket, művészi nyomatokat is forgalmazok - szintén nagykereskedőként. Három eléggé eltérő profil, amelyből - ha nem lenne a kényszeres szétaprózottság iránti hajlam bennem, akkor valamelyik tevékenységi kör önmagában valószínűleg messzebbre vinne. Na most e mellé fejest ugrottam még a Könyvfesztivál szervezésébe is. Mindegyiket kedvvel csinálom, de a leg­inkább testre szabottnak a Könyvfesztivál szervezését tar­tom, egyszerűen azért mert ez önmagában nagyon sok mindent jelent. Legfőképp (vigyázat pátosz következik!) szolgálatot. Ugyanis hogy Budapest tartósan felkerüljön a jegyzett nemzetközi könyvvásárok térképére, jelentős tel­jesítmények tartom és ha ebben részt vehetek, szolgálat­nak tekintem a szakma, az ország javára. A másik vonzere­je számomra, hogy folyamatosan beszélni, tárgyalni, dol­gozni ugyan igazán angolul tudok, de e mellett spanyolul, lengyelül, oroszul, franciául is megértetem magam, illetve szlovákul, sőt újabban németül is próbálok már kommu­nikálni. Egy fesztiváligazgatónak fantasztikus lehetőségei vannak a nyelvek gyakorlására... - ...a szlovákra mi inspirált? - Egyrészt a lengyel és az orosz nyelvismeretem alapján mondhatom, hogy a további szláv nyelvek, mint a szlovák vagy a cseh már kisebb erőfeszítéssel is megta­nulhatók. Ezen kívül pedig az, hogy az említett képviseleti tevékenység Pozsonyba is és Prágába is el-elvet és ott ugyan angolul tárgyalok, de azért szívesen veszik, ha a személyes emberi kapcsolattartás az anyanyelvükön tör­ténik. A másik indítékom, hogy az érdeklődési körömnek ma is nagyon fontos része a kisebbségi kérdés. Minden­féle kisebbség érdekel, a keleti szefárd zsidóságtól a kur­­dokig, a magyarországi szlovákoktól a gagauzokig. A határon túli magyarok kérdéskörével a Kiadói Főigazga­tóságon volt módunk foglalkozni. Nagy örömet okozott, ha és amennyit segíthettünk rajtuk. - Visszatérve a vásárra, te minek tulajdonítod a Könyvfesztivál sikerét? - Az egyik kulcsszó: Frankfurt. De lehet, hogy ez a kulcsszó. Az hogy elnyertük, kivívtuk, a véletlen ölünkbe hullajtotta a frankfurtiak kitüntető választását - ez eldön­tötte a kérdést és „sikerre lettünk ítélve”. - Mi motiválhatta a frankfurtiakat, hogy ránk esett a választásuk? - Természetesen nem véletlen a frankfurtiak válasz­tása. Bennem is élt az előítélet, hogy valamiféle germán kulturális terjeszkedés, kultúrimperializmus, vagy ellenke­zőleg, ideológiamentes üzleti számítás húzódik a döntés mögött. Egy hosszabb, intenzív együttműködés után teljes bizonyossággal állíthatom, hogy egyik sincs. Az indíték alapvetően meglepő. Azért meglepő mert manapság elég ritka. Még nevet is nehéz találni -szeméremből -, mert egy jó szándékú, idealista, segítőkész indokot érzek a frankfurtiak, azaz Peter Weidhaas és a munkatársai részéről. A német állammal még áttételesen sem talál­kozunk, egyetlen peták támogatást vagy befektetést nem kapunk a Börsenverein­től, vagy más német érdek­­közösségtől. Az egész rendezvény bevétele a kiállítók által befizetett pénzekből és bizonyos magyar támogatásokból áll össze. A másik ok pedig, hogy az '56 -ot követő magyar történel­met olyan időszaknak tekintik, amire büszkeséggel tekint­hetünk vissza. Az ország a forradalom után szívós és ra­vasz konszolidációval úgy mászott ki fokról-fokra a szovjet birodalomból, hogy hosszú időre nagyon sok rokonszen­­vet vívott ki. A nyolcvanas évek végén népszerűek voltunk mind nyugaton, mind keleten. ’89-ben az Európai Unió (akkor még Európai Közösség), második könyves konfe­renciáján Valenciában a lengyelekkel együtt voltunk díszvendégek. Keleten pedig az irigyelt, a titkon másolt kísérletezőknek számítottunk. A frankfurtiak felénk for­dulását ugyanez a rokonszenv motiválja. Peter Weidhaasnak, a Frankfurti Könyvvásár igazgatójának imponált a magyar szakmának az az évtizedes igyekezete, hogy kitűnjön a kelet-európai dogmatikus szürkeségből. Nyilván az is motiválta mellettünk szóló döntését, hogy sok személyes magyarországi barátja volt. Nem kollektív döntés volt, legkevésbé a német kormány részéről. Ez Weidhausnak, a Frankfurti Könyvvásár igazgatójának a személyes választása volt. Amikor szükségét érezte annak, hogy keleten tegyen valamit, akkor Magyarország mellett döntött, jóllehet Moszkvával, Szentpétervárral, Bukaresttel, Varsóval, Prágával, tehát szinte mindenkivel kapcsolatban volt és tárgyalt. A magyarországi sikerhez nagyban hozzájárult, hogy a hazai könyvkiadók bizalmat szavaztak a Fesztiválnak és nagy számban képviseltették magukat a vásáron. Meg­érezték, hogy ez olyan lehetőség, amit nem szabad kihagy­niuk. A Soros Alapítvány is hozzájárult a sikerhez. Segít­ségével nagyon sok olyan kelet-európai könyves személyi­séget, kiadót értünk el Észtországtól Szlovéniáig, akiknek nem lett volna pénzük hogy részt vegyenek a Fesztiválon. - Bizonyára szerénységből nem említed, de megítélé­sem szerint nem kis mértékben járult hozzá a sikerhez, hogy a kemény feltételeknek, amit a frankfurtiak támasz­tottak a vásár rendezésével kapcsolatban, jó szinten sike­rült megfelelnetek. A Fesztivált megelőző sajtótájékoztatón éppen te említetted, hogy a frankfurtiak csak bizonyos követelmények teljesülése esetén járultak hozzá az együtt­működéshez, a nevük használatához.­­A tisztesség miatt tényleg meg kell említsem, hogy a frankfurtiakkal való együttműködés nem csak garanciát jelentett a számunkra, hanem egy olyan forgatókönyvet is, amit nekünk szigorúan végre kellett hajtani. Nagyon sok támpontot kaptunk a frankfurtiaktól, de egy csomó részlet­ben a tévedés, a bukás, a siker lépésein haladtunk előre A Gutenberg Szakközépiskola lelkes tanítványai a megmond­hatói, hogy amikor eligazító megbeszéléseket tartottam nekik a fesztivál előtt, mennyi kérdésükre kellett nekik is meg magamnak is bevallani, hogy még nem tudom. A részletekben való járatlanságunk ellenére elképesztően simán és zavarmentesen zajlott le a vásár. Szinte min­denütt az Isten ujja mutatott rá a munkatársakra. A szőkébb csapatom vagy a közreműködők - a standépítők, az idegenforgalmi partnerünk, a sajtófőnök - valameny­­nyien kellemes, korrekt partnereim voltak. Tehát azt mondhatom: a sikernek csak egy korlátozott hányadát tudom magamra vállalni.­­ A prágai, a pozsonyi, a varsói könyvvásár mellett te hogy látod a lehetőségeinket? - Homályosan. Tartózkodóan tudok csak fogalmazni. Nem tudom, hogy mikor és milyen ütemben teremnek meg a feltételei egy kelet-európai gazdasági integrációnak. A jelenlegi helyzetben borzasztóan nehéz az egyik közép­­kelet-európai városból, vagy országból elérni egy másikat. Hídfő szerep csak olyan üzletágakban működik, működhet jelenleg mint a bankszektor. A kelet-európai régióban a könyvszakmának sem a hozama, sem a mennyisége nem teszi ezt lehetővé, ezért ezek az országok és a vásáraik job­bára a saját országra, határon belüli piacra korlátozódnak. Amikor ez lazulni fog, akkor válik tényleges kérdéssé, hogy vajon melyik kelet-európai vásár váltja ki a többi vásárt. Ebben a kérdéskörben Lipcséről sem szabad megfeledkezni, mert ők is igényt tartanak arra - és nagyon világosan megfogalmazzák ezt az igényt -, hogy a nyuga­tiak, elsősorban a németek Lipcséből „foglalják el" a Bakutól Rigáig terjedő óriási térséget. Nem tudom, hogy lesz-e összefoglaló szerepe bármelyik vásárnak. Nekünk azon kell igyekeznünk, hogy nemzetközi vásárként Buda­pest egy regionális vásári szerepkörre jó eséllyel pályáz­hasson. Ennek jelenleg csak apró elemei mutatkoznak. A kiállításon kívül például Pozsonyból jártak itt könyvesek azért, hogy találkozzanak olyan könyvkiadókkal, amelyek az ő vásárukra nem mennek el, vagy akik Frankfurtot túl drágának, túl zsúfoltnak találják. - A frankfurtiak szimpátiája irántunk abban is meg­nyilvánul, hogy a Frankfurti Vásáron hagyományosan és kivételezetten jó helyet kapnak a magyar könyvkiállítók. Vélhetően ez nem marad így.­­ Nehéz küzdelmek vannak mögöttünk, amiről jórészt nem is tudtunk. És nehéz helyezkedési küzdelem áll előt­tünk, amiről azért jó tudni. Aki járt Frankfurtban igazolhat­ja, Magyarország mindenkori elhelyezése igen előkelő volt. S mert mindig az volt, valahogy természetesnek vettük, idén, amikor a kulisszák mögé bejuthattam megtudtam, hogy e kérdésben mindig mennyi harc van és mennyire a céltáblája vagyunk a többi kelet-európai országnak. A nyu­gati kiállítók között, akiknél a befektetés megtérülése még inkább égető dolog mint nálunk, hallatlan pozícióelőny, ha valaki olyan standot tud kivívni a Frankfurti Könyvvásáron amilyet mi kaptunk. Csak kérdezgetésem után derült ki, hogy több kelet-európai ország is tiltakozott ellene. Nem tudom, hogy a jelenlegi kivételezett vásári kapcsolat a frankfurtiakkal bebiztosítja-e ezt a már sok éves kedvező pozíciót a frankfurti helycserés helyezkedésnél, avagy pont ellenkezőleg, meg kell békülnünk azzal, hogy rotációra kényszerülnek a frankfurti vásárszervezők és idén vagy jövőre más kerül a bejárathoz közelebb. - Mit emelnél ki az idei vásári programból? - A tavalyi vásárrendezésnél is tervbe vettük - de nem győztük -, hogy két nagyon fontos szakmai kör kivé­telezett bánásmódban részesüljön: a kiskereskedők és a könyvtárosok. Mindkettő esetében külső munkatársat bíz­tunk meg. Az első estben a Könyvesház Kft.-ét, a második esetben pedig Teveli Juditot, illetve a tulajdonában lévő Tabula Ráza Bt.-ét. Ez a legjelentősebb minőségi előre­lépés. Szakmai többletinformációkat luthatnak, illetve kü­lönböző műsorokon, rendezvényeken vehetnek részt. Né­hány akciót is szeretnénk a Fesztiválhoz kapcsolni, például az Év könyvesboltja versenyt, vagy a kiskereskedők szá­mára egy újfajta szerveződésnek a megindítását. A közön­séget pedig a tavalyinál is nagyobb mértékben szeretnénk becsalogatni a Fesztiválra. Mennyiségében és hatásában sokkal több reklámot szeretnénk. Ami egyenlőre még kérdéses, hogy lesznek-e olyan személyiségek, akiknek a jelenléte önmagában megemeli, villanófénybe állítja a Fesztivált. Ez nagyon nehéz feladat elé állít bennünket. Nagyon nagy az infláció a nemzetközi rendezvényeken és térségünk rohamosan leértékelődik, „kimegy a divatból". Ezt így feketén-fehéren elmondják minden rokonszenvük mellett a partnerek, például a Budapestre akkreditált kultúrdiplomaták, akikkel egyeztetünk. Három évvel ezelőtt az első szóra boldogan idejött élvonalbeli író egyszerűen azért, hogy jelen legyen ebben a változó, izgalmas térség­ben. Most unalmas, egyre rosszabb hírű régió vagyunk, fizetni nemigen tudunk - hát mi az ördögért jönne el hoz­zánk bárki is, ha csak azért nem mert Nagyváradon született a nagymamája. - A Fesztivál egyik legkülönösebb pillanata volt, amikor Göncz Árpád...­­ ...Göncz Árpád biztos, hogy itt lesz. Bevallom, üde élmény volt az a másfél óra, amíg mellette kóboroltam a Fesztiválon körbe-körbe. Magánemberként jött el, a testőre és a titkárnője volt csak vele. Semmilyen előre­jelzést nem kaptunk, hogy meg fogja látogatni a vásárt. Természetesen meghívtuk őt, de az volt a titkárság vála­sza, hogy feltehetőleg nem tud hivatalosan megjelenni, majd talán magánemberként. Azt hittük, hogy ez udvarias lerázás. Engem valahonnan egy hátsó udvarból rántottak elő, amikor felismerték az államelnököt. Magánemberként fontosnak tartotta, hogy meglátogassa a Budapesti Nem­zetközi Könyvfesztivált, mert itt adtak randevút egymásnak a nagy hazai és külföldi kiadók, s főként mert politikusként is író ember, a könyv hivatásos szerelmese maradt. Ez minden lépésén, kérdésén, gesztusán látszik. Ezért mon­dom ilyen biztosan, hogy - így vagy úgy -, de biztosan eljön idén is, s a kiállítók ne lepődjenek meg, hogyha egyszer csak a standjuk előtt megjelenik a köztársasági elnök. Egy történetet hadd meséljek el. Tavaly a török stand gazdája, egy fekete hajú, középkorú, kedves hölgy elpa­naszolta nekem, hogy az előző nap a buszon valaki ki­emelte a pénztárcáját a zsebéből az összes pénzével együtt. Ezen tanakodtunk egy kicsit, ő vígasztalt engem, hogy ilyen máshol is előfordul, majd a dolgot lezártuk. Egy óra sem telt el amikor Göncz Árpáddal megjelentünk ezen a standon, a hölgyhöz léptem és azt mondtam, engedje meg hogy bemutassam köztársaságunk elnökét és hozzá­tettem: nálunk az a szokás, hogyha külföldivel ilyen affér esik meg, akkor maga az államelnök kér személyesen el­nézést a történtekért. Erre ő is - kínjában - és Göncz Ár­pád is jót nevetett. Zl^ 'Kaim** Új Magyar Irodalmi Lexikon /­///. Főszerk.: Péter László Hosszú évtizedek óta ez az első olyan munka, amely a legú­jabb kutatások alapján ad átfogó képet irodalmunkról - a középkortól egészen napjainkig. Bekerültek a lexikonba a rokon területeknek azok a képviselői is, akiknek munkássága kapcsolódik az irodalomhoz. A lexikon megbízható segédeszköz tanulók és tanárok számára egyaránt, s nélkülözhetetlen kézikönyv mindazoknak, akiket érdekel a magyar irodalom. Ára: 5376 Ft Világirodalmi Lexikon 16. kötet: U - Vidz 17. kötet: Vie - Y Főszerk.: Szerdahelyi István A sorozat újabb két kötete folytatja a világirodalom értékeinek, kiemelkedő alakjainak bemutatását­­ a legrégibb koroktól napjainkig. A kis népek irodalmi kultúrája éppúgy helyet kap benne, mint az úgynevezett nagy irodalmak. A lexikon eligazít az irodalomélet kérdéseiben is. Ára kötetenként: 1848 Ft J. Rogget - W. Bains: Mesterséges intelligencia A-Z A könyv 13 témacsoportból 160 címszó tömör ismertetését tartalmazza a mesterséges intelligencia témakörében. Ez a kislexikon azokhoz szól, akik ugyan nem foglalkoznak hivatásszerűen ezekkel a kérdésekkel, de munkájukban lépten­­nyomon beleütköznek e szakterület problémáiba, s akarva­­akaratlan használják ezeket a kifejezéseket, fogalmakat. Ára: 922 Ft H. J. Eysenck: Ismerd meg az IQ-dat! Ki ne volna kiváncsi arra, hogy „okos" ember-e, s ha igen, mennyire. Az intelligencia azonban nem egynemű valami, számos területe van. Egyikünk ebben jobb, másikunk meg amabban, s csak kevesek jók mindenben. Ha a kiszabott időre megoldjuk a feladatokat (már amennyit tudunk), és ellenőriz­zük saját megoldásainkat, megtudhatjuk ebből a méltán világhírű könyvecskéből, hogy hol csikorognak, illetve hol kapcsolódnak egymásba zökkenőmentesen a „fogaskerekek”. Ára: 504 Ft Márai Sándor: Napló, 1976-1983 A kötet a Napló-sorozat szerves folytatása. Az író ebben is nagy teret szentel olvasmányainak, de a korábbiaknál sokkal többet foglalkozik betegséggel, halállal, s keserűen kommen­tálja a világ eseményeit. Akadémiai Kiadó - Helikon Kiadó Ára: 843 Ft Kiadványaink megvásárolhatók, megrendelhetők vagy előjegyezhetők az Akadémiai Kiadó könyvesbolt­jaiban. Stúdium Akadémiai Könyvesbolt 1052 Budapest, Váci u. 22. Tel.: 118-5680 Magiszter Akadémiai Könyvesbolt 1052 Budapest, Városház u. 1. Tel.: 138-2402 Academic Bookshop 1052 Budapest, Gerlóczi u. 7. Tel.: 118-8633 Famulus Akadémiai Könyvesbolt 1137 Budapest, Újpesti rkp. 5. Tel.: 112-8156 Bálint Sándor Akadémiai Könyvesbolt 6720 Szeged, Aradi vértanúk tere 8. Tel.: (62)324-991 Rónay Jácint Akadémiai Könyvesbolt 9022 Győr, Széchenyi tér 7. Tel.: (96)311-395 Győr Academic Bookshop 9022 Győr, Bécsi kapu tér 11. (Bejárat a Sarkantyú közből) Tel.: (96)318-078 valamint az Akadémiai Kiadó Kereskedelmi Osztályán: 1419 Budapest, Pf. 245. címen. 3

Next