Új Könyvpiac, 1997 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1997-01-01 / 1-2. szám

Mit gondol SZAMOSI IVÁNNÉ ÉS PÓPA JÚLIA, A FALUKÖNYV-CICERÓ KFT. ÜGYVEZETŐ III. KERESKEDELMI IGAZGATÓJA, MIÉRT NINCS HAGYOMÁNYOS KÖNYV­­NAGYKERESKEDELEM? 1. Mert 1989-90-ben ész nélkül felszámolták a működő, magasraktárakkal, bolthálózatokkal és gépkocsikkal ren­delkező állami cégeket ahelyett, hogy megreformálták volna őket. Következményeképpen a szétesett, régi rendszer helyén kellett egy újfajta szerveződésnek létre­jönnie, mindenféle támogatás (állami, minisztériumi) nél­kül - pusztán a piac szigorú, néhol átláthatatlan törvény­­szerűségeinek megfelelve. 2. Mert a működő nagykereskedők az egyetlen piac résztvevőin osztoznak, olykor nagyobb százalékkal csá­bítva magukhoz a vevőket, kiskereskedőket. Természe­tes következmény, hogy ez feszültségeket eredményez a piac résztvevői között, ahelyett, hogy valamiféle közös utcába terelné őket. 3. Mert a könyv-nagykereskedelem a jelen piaci körül­mények között többnyire ráfizetéses. Az ún. nagyterjesz­tők a kiadóktól átlagosan 40%-os árrést kapnak, a kiske­reskedőknek pedig kénytelenek ugyanezt az árut átlago­san 35%-os árréssel átadni. A fennmaradó 5%-ból nagy készleteket, raktárakat, gépkocsis, gyors terjesztést egyénenként kigazdálkodni nem lehet vagy csak veszte­ségesen (esetleg null­szaldósan). Érdekes próbálkozás a különböző terjesztő cégek valamiféle összefogása - ezzel most a MKKE is próbálkozik-, de félő, hogy a sok egymásnak ütköző érdek miatt a feladat nehezebben ki­vitelezhető, mint gondolnánk, minden racionalitása elle­nére. Véleményünk szerint ma csak az a nagykereskedő ké­pes életben maradni, akinek saját eladási hálózata (ki­adója, boltja, ügynöke) van. A kiadó-nagykereskedő kapcsolat összefonottsága nem meglepő, a kereskede­lem ráfizetéseit a kiadói haszon kompenzálja. Előnye vi­szont, hogy ezen kiadók első kézből jutnak kereskedel­mi információkhoz. 4. Végül ejtsünk szót a kiadók könyv-nagykereskedelmi hálózatáról, ami szintén a mai valóság része. A problé­ma itt nem az, hogy a kiadók bizonyos idő eltelte után (6 hónap-1 év) megszabadulnak megmaradt készleteiktől - ez ugyanis természetes jelenség szerte a világon. A baj akkor kezdődik, amikor új, friss könyvek azonnal a le­értékelt forgalomba kerülnek, jelentős vásárlóerőt vonva el ezáltal a hagyományos könyvpiactól. E mellett hitelét veszti a tényleges költségkalkulációkon alapuló könyvki­adás és terjesztés, ami nem tud versenyezni e másodla­gos piac nem mindig „korrekt” könyvkiadási rendszeré­vel - számtalan esetben a tisztességtelen verseny hatá­rát súrolja. Tisztelt Olvasóink! Az idén már a hetedik évfolyamát kezdte meg az Új Könyvpiac! Elkezdődött tehát megint egy új év, új feladatokkal, új kihívásokkal. A decemberi számunkban jeleztük, idén útjára indítjuk a Heti Könyvpiacot. Ugyan még csak ez első két száma je­lent meg, de máris minden várakozást felülmúlt iránta az érdekldés. A már befutott nagyszámú megrendelés alapján elmondhatjuk, decemberi reményünknek, hogy a kiadvány a „könyvesek" munkaeszköze kíván lenni, bizton meg tud felelni. Köszönjük a bizalmukat és azon leszünk, hogy ezen szolgáltatásunk révén további infor­mációkhoz jussanak. Az Új Könyvpiac 1996. évi MELLÉKLETE adatainak ellenőrzése, kiegészítése, szerkesztése folyamatban van. Eddig soha nem tapasztalt arányban küldték vissza az adatlapokat és tették meg pontosító észrevételeiket telefonon - amit ez úton is köszönök -, ezzel nagyban hozzájárultak az adattár pontosságához. (Aki netán nem küldte volna vissza az adatlapot, még pár napig megte­heti.) Mint ismeretes az adattár kereskedelmi forgalom­ba nem kerül, a rendelések alapján, korlátozott példány­ban jelenik meg. Ha biztosan meg akarja kapni, kérem, ne feledkezzen meg a megrendeléséről sem. Sajnos a bejegyzésünk az Internetre érthetetlenül soká­ig tart, ezért erről még mindig csak azt mondhatom, hogy reményeink szerint, mire ez a szám megjelenik, már túl leszünk a procedúrán. (Erre ígéretet kaptunk a Matávtól.) Elképzelésünk, miszerint a fontos könyv­szakmai eseményeket és a partnereink által meghirde­tett könyveket, szolgáltatásokat felvisszük az Internetre, természetesen továbbra is fennáll, de most még hiába keresik az úgynevezett web­oldalainkon, nem találják meg. Ettől függetlenül él viszont az E-mail címünk, tehát képesek vagyunk elektromos üzenetet, levelet, hirdeté­si anyagot, stb. fogadni, azokra viszontválaszolni. Idén, csakúgy mint minden év elején (de csak akkor!), kénytelenek vagyunk hirdetési árainkat megemelni. Ez­úttal sem ellensúlyozza a tarifaemelés az infláció okoz­ta drágulást. Hogy ne kelljen jelentősebb emelést végre­hajtanunk, a legtakarékosabb megoldást választottuk, kicsit csökkentjük a lap példányszámát, amely így 20 000 példányban fog megjelenni. Remélem azonban, hogy a fentebb említett ingyenes, „internetes" szolgálta­tásunk megfelelő kárpótlásul szolgál erre is. Kívánok az idei év megnövekedett feladataihoz sok si­kert és erőt, tisztelettel: Lafferton Kálmán A MEGGYŐZÉST MAGA A KÖNYV VÉGZI EL Az elmúlt hónapokban - okkal - na­gyon sok szó esett az Akadémiai Ki­adó által útjára indított Magyar Nagy­lexikon jövőbeni sorsáról. A kiadó életében bekövetkezett tulajdonos­­váltás következtében megakadt a le­xikon kiadása és kérdés, egyáltalán lesz-e folytatása. Ezért is érdekelt bennünket, hogy mi történik a nagy rivális, a Britannica Hungaricát kiadó Magyar Világ Kiadó portáján, hogy boldogulnak a lexikon kiadásával, miként befolyásolja őket a Magyar Nagylexikon leállása. Kérdéseimre Halász György, a kiadó vezető­je vála­szol, akit elő­ször a kiadó indulásáról kérdeztem: - Hogyan is kezdődött? . - Ehhez vissza kell kanyarodni a nyolcvanas évek közepéhez. Akkor még a Magyar Híreket, a nyugati ma­gyarságnak szóló lapot jegyeztem. 1986-tól azonban pénzügyi nehézsége­ink támadtak, mert folyamatosan csök­kent a lap anyagi támogatása, ugyan­akkor a nyomdaköltségek növekedtek. 1988-ban a feszültségek oldására és a lap rentábilissá tételére három cég, az Országos Piackutató Intézet, a Pénzintéze­ti Központ és az Idegenforgalmi Propagan­da és Kiadó Vállalat létrehozta a Magyar Világ Kiadót, és ennek lettem a vezető­je. Egyetlen év alatt sikerült talpra állí­tani a lapot, komoly bevételekre tet­tünk szert a reklámból, az addig ingye­nes újságot árulni kezdtük, mégis több mint tízezret tudtunk belőle értékesíte­ni. Másfél év múlva már kivásároltuk mind a három résztulajdonost. A lap kiadása mellett elkezdtünk könyveket is megjelentetni. Első könyvünknek, mely a nyugati magyarságnak szólt, az volt a címe, hogy jó tudni. Leírtuk, mit, hol lehet venni, sírt hol lehet ápoltatni, megadtuk a fontos közérdekű címeket, tehát sok-sok gyakorlati tudnivalót kö­zöltünk benne, óriási siker volt. Mindenkit ismertünk a nyugaton élő magyarok közül. Óriási helyzeti elő­nyünk volt, hogy a lap gárdája ottho­nosan mozgott az emigrációban. Telje­sen világosan adta a lap a könyvkiadói profilt: hozzuk haza a nyugati irodal­mat My Magyarországra. Mi hoztuk haza például Faludy Györgyöt, először az egyik művét, aztán fizikai valójában őt magát. - Hányan dolgoztatok a kiadóban? - Hárman. Nagyon sokáig egyszerre csináltam a lap főszerkesztését és a ki­adó vezetését. Kilencvenben vált ketté a két poszt, de hamarosan megszűnt a lap, mert a rendszerváltás elmosta az újságot. Sajnos, azóta sem sikerült a he­lyébe egy megközelítőleg hasonló ha­tékonysággal működőt létrehozni, pe­dig sok próbálkozás volt. Amikor meg­szűnt a lap, addigra a kiadó bőven meg tudott állni a saját lábán. Igaz, akkor még könnyű volt. Alacsonyak voltak a könyvárak, még bőven olvastak az em­berek és ki voltak éhezve az addig nem vagy csak szamizdatban olvasott szer­zők műveire. Ma szinte hihetetlen, hogy azon vitáztunk, százhúsz- vagy csak nyolcvanezer példányban adjuk-e ki Faludy György Villon fordítását, elég lesz e a Pokolbéli víg napjaim hat­vanezer, vagy Vaszary János könyve harmincötezer példányban. És nem volt elég, mert napok alatt elfogytak. Akkor még ünnep­számba ment az ün­nepi könyvhét, tódultunk a Vörösmar­ty térre reggel, mert ha délután men­tünk, már nem kaptunk Moldovát, Faludyt, Esterházyt. Ma viszont hol ta­lálkozik mondjuk egy menedzser egy könyvvel? Amikor elmegy a munkába, a könyvesbolt még zárva, amikor haza­tántorog, jó eseten a tévéhíradót tudja bekapcsolni. Most átmeneti korszak­ban élünk - ámbár az átmenetek na­gyon hosszúak is lehetnek. - A Magyar Világ Kiadó a megalakulá­sát követően tehát az emigrációban élő ma­gyaroknak könyveit jelentette meg. - így van. Száznál több címet jelente­tett meg ilyen szerzőktől, horribilis példányszámban, összesen kettő-kettő és félmillió közötti példányszámban. Nagyon hamar az egyik legproduktí­vabb kiadó lettünk. - A kiadáshoz gondolom jelentős anyagi támogatással hozzájárultak a szerzők is. - Ilyen könyv egy kézen megszá­molható, főleg üzleti alapon történt a könyvkiadás. A profitunkat a kiadó Benczúr utcai házába, egy leromlott, de gyönyörű épületbe fektettük, amit a Magyarok Világszövetsége régi székháza­ként ismernek. Ez hatvan százalékban a mi tulajdonunk volt. Eladtuk, az árá­ból alakítottunk ki a jelenlegi helyün­kön egy jól felszerelt kiadót, a többit pedig beletettük a Britannicába. - Hogy jött a gondolat, hogy belevágja­tok a Britannica magyar nyelvű kiadásá­ba? - Már a kilencvenes évek elején, '92 tájékán látszódtak, érlelődtek a könyv­piac problémái. Megjelentek az első nem fizető terjesztők, nagyon nehéz helyzetbe hozva a kiadókat. Nyilván­valóvá vált, ha meg akarunk maradni, akkor vagy egy jelentős kereskedelmi hálózatot kell kiépíteni a kiadó köré, vagy olyan unikumot kell kiadni, ami megkerülhetetlen. Hiszen tapasztal­tuk, ha tényleg nagyszerű könyv jelent meg, akkor a kiadó néhány pillanatig diktálni tudott. Mi is létrehoztunk egy nagykereskedelmi céget, voltak boltja­ink, de már túladtunk rajtuk. A nagy­kereskedelmi cégünk még létezik ugyan, de gyakorlatilag csak a Britannicával foglalkozik. Mindenki tudta, hogy lexikonéhség van a piacon. Átfogó, nagy munka nem jelent meg. A Pallas múlt századi, a Révai 1910-ben indul, 1934-ben feje­ződik be, a maga idejében nem volt rossz. Tudtuk, hogy a Magyar Nagyle­xikon megjelenéséről már több mint tíz éve beszélnek, kiabálták a farkast az aj­tó előtt, de hát az csak nem akart meg­jelenni. '92 nyarán egy baráti beszélge­tésen merült fel az ötlet, hogy a Britannicát kellene kiadni magyarul. Két-három hónap múlva Frankfurtban a könyvvásáron elkezdtem kóvályogni a Britannica standja körül. Itt megad­tak előbb egy európai címet, ami to­vább vitt Chicagóba. Kevesen tudják, hogy Chicagóban van a Britannica köz­pontja, és elindult egy éves kőkemény tárgyalási folyamat. A majd kétszázöt­ven évre visszatekintő Britannica mil­lió biztosítékot kért. Soha egyetlen be­­fürdésük, rossz kalandjuk nem volt a két és fél évszázad alatt, teljesen érthe­tő, hogy "szeplőtelen" partnereket ke­restek. Nem volt könynyű minden fel­tételüket teljesíteni, nagy alkudozások folytak, környezet­tanulmányokat vé­geztek, mi mentünk Chicagóba, ők jöt­tek Pestre, de végül is '93 nyarán meg­kötöttük a szerződést. - Kiket sikerült megnyerni munkatár­saknak? - Talán mondhatom: a magyar tudo­mány színe-javát. Abban, hogy ilyen kiváló tudóscsapatot tudtunk verbu­válni, elsősorban Pungor Ernőnek kö­szönhető. (Az Új Magyar Hírek szer­kesztőbizottságának volt az elnöke, amikor megismerkedtünk.) A szer­kesztőbizottságot Pungor Ernő, Vár­szegi Asztrik főapát és Miklós Pál sino­­lógus professzor jegyzi. Ma már a leg­jobb fordítók dolgoznak, de mindig vá­runk újakat is. A főszerkesztői munkát idén január 1-vel Széky János, jeles publicista barátom vette át tőlem, rám a kiadó megnövekedett feladatainak vezetése vár. Eddigi munkánk egyértelmű elisme­rése volt, hogy tavaly ősszel Budapes­ten, a kiadónkban üdvözölhettük a Britannica főszerkesztőjét és két alel­­nökét. Egyetlen hasonló program ese­tében sem fordult elő, hogy ilyen il­lusztris társulat látogassa meg. Rend­kívül kíváncsiak voltak a saját fejlesz­tésű softverünkre, ami talán nem hang­zik szerénynek, de felülmúlja az övé­két. Külön büszkeségünk, hogy ma­gyar csapat hozta létre, egy országos hírű számítógépes szakember, középis­kolai padtársam és barátom vezetésé­vel. - Hányan dolgoznak a Britannica Hungarica szerkesztésében? - Január óta itt a kiadóban két plusz ember dolgozik, a kereskedelmi rész­leggel együtt összesen tizenheten va­gyunk, és körülbelül százötven külső munkatársunk van. Először mertem szembesíteni amerikai barátainkat ez­zel a számmal, akik korábban elmond­ták, hogy a koreai kiadásnál négyszáz­­kilencvenöten kicsit sokan vannak, de Japánban a száz főállású embert azért keveslik. - Van-e tudomásod arról, hogy mielőtt megjelentettétek volna a Britannica ma­gyar nyelvű kiadását, mennyit értékesítet­tek az eredetiből Magyarországon? - Körülbelül évi 4-500 szettet értéke­sítenek, ezzel Albánia után hátulról a másodikok vagyunk. - Nem lehet megkerülni néhány kérdést a Britannicával kapcsolatban. A Magyar Nagylexikon jelent meg előbb vagy a Britannica Hungarica? - A Magyar Nagylexikon. Ezért igaztalanok azok a kijelentések, hogy megnehezítettük a Nagylexikon érté­kesítését. Lehet, de tudomásul kell venni a tényeket: kerek egy esztendő­vel előbb jelentek meg. Sőt, kötetekkel jártak előttünk egy ideig. Mi úgy írtuk alá a szerződést '93 június 30-án, hogy alig egy hónappal korábban bejelentet­ték, megkezdik a Magyar Nagylexikon kiadását. Volt három hetünk, néhány álmatlan éjszakánk arra, hogy eldönt­sük, aláírjuk-e a szerződést vagy nem. Azóta az élet igazolta döntésünket, nem csupán a Magyar Nagylexikon nehézségei miatt, hanem mert minden­ki rettentően élvezi és szereti ezt a munkát.­­ Gyakorta elhangzik, könnyű volt a Britannicának, a művelődési minisztérium támogatta, megrendelte az iskoláknak a so­rozat első darabját? - Szerencsés volt az Akadémiai Ki­adó, hogy tőle nem rendelt. Számunk­ra ez inkább kudarcélmény. Ugyanis az induláskor felkerestük a minisztéri­um vezetését és elmondtuk, miért lé­nyeges ez a lexikon Magyarország kül­ső megítélése szempontjából. Fölkínál­tunk egy igen vonzó árat, önköltség alattit, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy stabil állandó megrendelőkre te­szünk szert és a nagyobb példányszám révén lejjebb tudjuk majd szorítani az önköltséget. Megrendeltek mintegy másfélezer példányt a középfokú tan­intézetek számára, utána pedig a meg­rendelést leállították. Előállt egy csám­­pás helyzet, mert ott van a középisko­láknál másfélezer első kötet és nincs folytatás. Már azt is fölkínáltam a mi­nisztériumnak, hogy szívesen vissza­vásárolnánk a köteteket azon a pénzen amennyiért eladtuk. (Nekünk megérné visszavásárolni, ha nincs folytatás, hi­szen az első kötetet pillanatokon belül újra kell nyomnunk és ez biztos hogy többe kerül.) Közölték velünk, hogy ez technikailag nehezen kivitelezhető. Nem kívánok­ senkinek jó szívvel ilyen vásárlókat.­­ Hogy alakulnak a Britannica eladá­sai? - Az indulást követően jött egy kis hanyatlás, sok volt a lemorzsolódás. Megvették például ajándékba az első kötetet, esetleg a másodikat is, de utá­na anyagilag nem bírták, majd szép lassan megint megindult fölfele. A he­tedik kötet küszöbén már gyakorlati­lag stabil a közönség. Az idén elérünk a project feléhez, a K betűhöz, mert no­vemberben már a kilencedik kötetet fogjuk kiadni. - Mennyibe került az első kötet amikor megjelent és mennyibe kerül most egy kö­tet? - Háromezer-négyszáz forint volt a kedvezményes kiadói ára 1994-ben, most 1997-ben harminc százalékkal több, négyezer-hatszáz forintba kerül helyben vásárlásnál. Ha hozzáteszem, hogy salamander bőrbe van kötve, nyolcszáz oldalas, négyszínnyomásos, nagyformátumú, aranyélmetszéses, azt kell mondjam, hogy nagyon olcsó.­­ Hol nyomjátok a könyveket? - Olaszországban. Nem hazafiatlan­­ság hogy kint nyomjuk, egyszerűen ar­ra kényszerülünk mi is az érvényben lévő vám és áfa törvények miatt, hogy a nagyon drága munkákat külföldön nyomtassuk. Föl nem tudom fogni, mi­ért kergetik külföldre a magyar kiadó­kat könyvet nyomtatni. Az pedig még külön érdekesség, hogy az olasz nyomda képes hat hét alatt előállítani a könyvet, a magyar nyomdának erre három hónap kell. - Kik veszik a Britannicát? - Első helyen a gyerekes családok. Azt kell mondjam, szinte jövedelmi helyzettől függetlenül veszik meg az általános iskola felső tagozatos osz­tályba járó gyerekek szülei, akik fölis­merik, hogy az életben egyre inkább versenyezni kell és ahhoz hogy valaki nagyon jól helyt álljon, ahhoz széles tudás kell. A másik az értelmiségi és a menedzseri réteg, amely pontosan tud­ja, hogy az értelmiségi lét elengedhe­tetlen feltétele egy korszerű, átfogó, nemzetközi lexikon. Mindig fölteszem magamnak a kérdést, elértük-e a po­tenciális vásárlókört. Meggyőződé­sem, hogy messze nem. Ezen a téren még bőven van mit tennünk.­­ Az eladott példányszám hány százalé­kát értékesítitek könyvesbolti forgalom­ban? - Kilencezerötszáz szett eladásánál tartunk. Ez a szám tehát a stabil, folya­matos vásárlókra vonatkozik. Olyan aki egy kötet vett, tizennégyezer körül lehet. Könyvesboltban az összes el­adott mennyiség mintegy tíz százaléka talál gazdára. A többi a mi közvetlen eladásunk. Volt, hogy próbaképpen csatlakoztunk egy multi-level marke­ting hálózathoz, de három hét alatt ki­derült, hogy nem lehet hatékonyan ab­ban a rendszerben terjeszteni. A legna­gyobb eredményünk talán az, hogy ki­építettünk egy ütőképes üzletkötői há­lózatot, amelyet most fejlesztünk to­vább nagyon erőteljesen. Az a felada­tunk, hogy a könyvet a potenciális vá­sárló kezébe adjuk, a meggyőzést ma­ga a könyv végzi el. Ha valaki kézbe veszi és nem szeret bele, akkor úgy se lesz a vásárlónk. - Milyen részarányt képvisel a Britannicában a hungarica anyag? - Ma egy mindent átfogó lexikont senki nem tud a saját kútfőjéből leten­ni az asztalra és nemzeti forrásokból sem lehet létrehozni. A Britannica ab­ban különbözik az összes többi hason­ló műfajú alkotástól, hogy nemzetközi, százharminc országból több mint négyezer tudós írja, minden témát a legjobb szakértővel dolgoztatnak fel. A Britannica Hungarica meglehető­sen gazdag magyar vonatkozású szó­cikkekben is, például Arany Jánost vagy Babits Mihályt nem kellett megír­nunk, mindkettő benne van a könyv­ben. Ugyanakkor vannak olyan szócik­kek, amelyeket egy magyar olvasó ok­kal vár el, hogy benne legyenek a ma­gyar változatban. Ezeket mi tesszük bele. Az adott oldalakon külön nem je­lezzük, de a kötet végén megadjuk azoknak a szócikkeknek a listáját, ame­lyeket mi szerkesztettünk a lexikonba. Ha valaki úgy talál magyar vonatkozá­sú cikket a könyvben, hogy nem találja ebben a listában, az azt jelenti, hogy a tárgyalt személy vagy dolog világhírű, mert az az Encyclopaedia Britannica szerkesztősége révén került a könyv­be. A megállapodásunk úgy szól a Britannicával, hogy az összes szócikk­hez képest, maximum tíz százalékig vehetünk fel új, magyar vonatkozású szócikkeket - nem tudjuk kihasználni ezt a keretet! Nem azért mert lusták vagyunk - annyira jó a Britannica ma­gyar vonatkozású összeállítása. Rettentő fontos dolog, hogy az álta­lunk megírt szócikkek azután Chicagó­ba kerülnek, ahol lefordítják őket s jó részük gyarapítja a soros új angol ki­adást, majd ennek nyomán a különbö­ző egyéb nemzeti változatokat. Gon­dolj csak bele, ha mi összesen olyan 2400 körüli új szócikket írunk és ennek a fele utat talál az Encyclopaedia Britannicába - márpedig ez a reális arány -, akkor ezzel páratlan ország­­image-építést végzünk. Munkánknak erről a vetületéről nagyon keveset tud­nak, pedig az ország számára felbe­csülhetetlen a jelentősége. - Milyen gyakran történik a frissítés? - Folyamatosan. A március végén megjelenő kötetben már benne van a '96-os év. Ha utánnyomásra kerül sor, természetesen mutálunk. Követjük a Britannica gyakorlatát, amely évente tökéletesen friss alkotást tesz le az asz­talra. Nem szokott a Britannica pótkötete(ke)t csinálni. Pótkötetre rendszerint akkor van szükség, ha a sorozat kiadása hihetetlen hosszú in­tervallumot igényel, vagy valami ki­marad. A kétszázötven év következ­ménye, hogy nem hagynak ki semmi lényegest. Mi pedig oly rövid idő alatt csináljuk meg a tizennyolc kötetet, hogy nem lesz rá szükség. Egy dolog­ban folyik vita az amerikaiak és köz­tünk. Ezzel kapcsolatban most fogunk az olvasóink között egy felmérést csi­nálni. Ők azt szeretnék, ha a tizennyol­cadik kötetet még egy index kötet kö­vetné. A szerkesztőségünk nem ért egyet ezzel, de nem akarjuk ezt kate­gorikusan visszautasítani a fogyasztói igények konkrét ismerete nélkül. - Van-e az Encyclopaedia Britannicá­nak CD változata, illetve tervezitek-e CD- n megjelentetni a magyar változatot? -Igen, van. Egész hihetetlen, de egy lemezre ráfér a teljes sorozat a kép és hanganyaggal együtt. Természetesen a project utolsó harmadában mi is le­tesszük a CD változatunkat. Sőt, el­mondhatom, hogy tervezzük a Britan­nica évkönyveinek - politikai, tudomá­nyos, statisztikai -, valamint egy ké­sőbbi időpontban a világirodalmi köte­teinek a közreadását is. - Üzletileg mit jelent a Britannica? Először is: hatalmas befektetést. Aztán nagyon sok tanulást és erőfeszítést. Vé­gül türelmes de biztos megtérülést. Mára eljutottunk oda, hogy a cash­­flow-ja tökéletesen rendben van. A jó Isten se menti meg az olvasót ettől a nagyszerű sorozattól. L. K. *3*

Next