Új Könyvpiac, 1997 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1-2. szám
Mit gondol SZAMOSI IVÁNNÉ ÉS PÓPA JÚLIA, A FALUKÖNYV-CICERÓ KFT. ÜGYVEZETŐ III. KERESKEDELMI IGAZGATÓJA, MIÉRT NINCS HAGYOMÁNYOS KÖNYVNAGYKERESKEDELEM? 1. Mert 1989-90-ben ész nélkül felszámolták a működő, magasraktárakkal, bolthálózatokkal és gépkocsikkal rendelkező állami cégeket ahelyett, hogy megreformálták volna őket. Következményeképpen a szétesett, régi rendszer helyén kellett egy újfajta szerveződésnek létrejönnie, mindenféle támogatás (állami, minisztériumi) nélkül - pusztán a piac szigorú, néhol átláthatatlan törvényszerűségeinek megfelelve. 2. Mert a működő nagykereskedők az egyetlen piac résztvevőin osztoznak, olykor nagyobb százalékkal csábítva magukhoz a vevőket, kiskereskedőket. Természetes következmény, hogy ez feszültségeket eredményez a piac résztvevői között, ahelyett, hogy valamiféle közös utcába terelné őket. 3. Mert a könyv-nagykereskedelem a jelen piaci körülmények között többnyire ráfizetéses. Az ún. nagyterjesztők a kiadóktól átlagosan 40%-os árrést kapnak, a kiskereskedőknek pedig kénytelenek ugyanezt az árut átlagosan 35%-os árréssel átadni. A fennmaradó 5%-ból nagy készleteket, raktárakat, gépkocsis, gyors terjesztést egyénenként kigazdálkodni nem lehet vagy csak veszteségesen (esetleg nullszaldósan). Érdekes próbálkozás a különböző terjesztő cégek valamiféle összefogása - ezzel most a MKKE is próbálkozik-, de félő, hogy a sok egymásnak ütköző érdek miatt a feladat nehezebben kivitelezhető, mint gondolnánk, minden racionalitása ellenére. Véleményünk szerint ma csak az a nagykereskedő képes életben maradni, akinek saját eladási hálózata (kiadója, boltja, ügynöke) van. A kiadó-nagykereskedő kapcsolat összefonottsága nem meglepő, a kereskedelem ráfizetéseit a kiadói haszon kompenzálja. Előnye viszont, hogy ezen kiadók első kézből jutnak kereskedelmi információkhoz. 4. Végül ejtsünk szót a kiadók könyv-nagykereskedelmi hálózatáról, ami szintén a mai valóság része. A probléma itt nem az, hogy a kiadók bizonyos idő eltelte után (6 hónap-1 év) megszabadulnak megmaradt készleteiktől - ez ugyanis természetes jelenség szerte a világon. A baj akkor kezdődik, amikor új, friss könyvek azonnal a leértékelt forgalomba kerülnek, jelentős vásárlóerőt vonva el ezáltal a hagyományos könyvpiactól. E mellett hitelét veszti a tényleges költségkalkulációkon alapuló könyvkiadás és terjesztés, ami nem tud versenyezni e másodlagos piac nem mindig „korrekt” könyvkiadási rendszerével - számtalan esetben a tisztességtelen verseny határát súrolja. Tisztelt Olvasóink! Az idén már a hetedik évfolyamát kezdte meg az Új Könyvpiac! Elkezdődött tehát megint egy új év, új feladatokkal, új kihívásokkal. A decemberi számunkban jeleztük, idén útjára indítjuk a Heti Könyvpiacot. Ugyan még csak ez első két száma jelent meg, de máris minden várakozást felülmúlt iránta az érdekldés. A már befutott nagyszámú megrendelés alapján elmondhatjuk, decemberi reményünknek, hogy a kiadvány a „könyvesek" munkaeszköze kíván lenni, bizton meg tud felelni. Köszönjük a bizalmukat és azon leszünk, hogy ezen szolgáltatásunk révén további információkhoz jussanak. Az Új Könyvpiac 1996. évi MELLÉKLETE adatainak ellenőrzése, kiegészítése, szerkesztése folyamatban van. Eddig soha nem tapasztalt arányban küldték vissza az adatlapokat és tették meg pontosító észrevételeiket telefonon - amit ez úton is köszönök -, ezzel nagyban hozzájárultak az adattár pontosságához. (Aki netán nem küldte volna vissza az adatlapot, még pár napig megteheti.) Mint ismeretes az adattár kereskedelmi forgalomba nem kerül, a rendelések alapján, korlátozott példányban jelenik meg. Ha biztosan meg akarja kapni, kérem, ne feledkezzen meg a megrendeléséről sem. Sajnos a bejegyzésünk az Internetre érthetetlenül sokáig tart, ezért erről még mindig csak azt mondhatom, hogy reményeink szerint, mire ez a szám megjelenik, már túl leszünk a procedúrán. (Erre ígéretet kaptunk a Matávtól.) Elképzelésünk, miszerint a fontos könyvszakmai eseményeket és a partnereink által meghirdetett könyveket, szolgáltatásokat felvisszük az Internetre, természetesen továbbra is fennáll, de most még hiába keresik az úgynevezett weboldalainkon, nem találják meg. Ettől függetlenül él viszont az E-mail címünk, tehát képesek vagyunk elektromos üzenetet, levelet, hirdetési anyagot, stb. fogadni, azokra viszontválaszolni. Idén, csakúgy mint minden év elején (de csak akkor!), kénytelenek vagyunk hirdetési árainkat megemelni. Ezúttal sem ellensúlyozza a tarifaemelés az infláció okozta drágulást. Hogy ne kelljen jelentősebb emelést végrehajtanunk, a legtakarékosabb megoldást választottuk, kicsit csökkentjük a lap példányszámát, amely így 20 000 példányban fog megjelenni. Remélem azonban, hogy a fentebb említett ingyenes, „internetes" szolgáltatásunk megfelelő kárpótlásul szolgál erre is. Kívánok az idei év megnövekedett feladataihoz sok sikert és erőt, tisztelettel: Lafferton Kálmán A MEGGYŐZÉST MAGA A KÖNYV VÉGZI EL Az elmúlt hónapokban - okkal - nagyon sok szó esett az Akadémiai Kiadó által útjára indított Magyar Nagylexikon jövőbeni sorsáról. A kiadó életében bekövetkezett tulajdonosváltás következtében megakadt a lexikon kiadása és kérdés, egyáltalán lesz-e folytatása. Ezért is érdekelt bennünket, hogy mi történik a nagy rivális, a Britannica Hungaricát kiadó Magyar Világ Kiadó portáján, hogy boldogulnak a lexikon kiadásával, miként befolyásolja őket a Magyar Nagylexikon leállása. Kérdéseimre Halász György, a kiadó vezetője válaszol, akit először a kiadó indulásáról kérdeztem: - Hogyan is kezdődött? . - Ehhez vissza kell kanyarodni a nyolcvanas évek közepéhez. Akkor még a Magyar Híreket, a nyugati magyarságnak szóló lapot jegyeztem. 1986-tól azonban pénzügyi nehézségeink támadtak, mert folyamatosan csökkent a lap anyagi támogatása, ugyanakkor a nyomdaköltségek növekedtek. 1988-ban a feszültségek oldására és a lap rentábilissá tételére három cég, az Országos Piackutató Intézet, a Pénzintézeti Központ és az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat létrehozta a Magyar Világ Kiadót, és ennek lettem a vezetője. Egyetlen év alatt sikerült talpra állítani a lapot, komoly bevételekre tettünk szert a reklámból, az addig ingyenes újságot árulni kezdtük, mégis több mint tízezret tudtunk belőle értékesíteni. Másfél év múlva már kivásároltuk mind a három résztulajdonost. A lap kiadása mellett elkezdtünk könyveket is megjelentetni. Első könyvünknek, mely a nyugati magyarságnak szólt, az volt a címe, hogy jó tudni. Leírtuk, mit, hol lehet venni, sírt hol lehet ápoltatni, megadtuk a fontos közérdekű címeket, tehát sok-sok gyakorlati tudnivalót közöltünk benne, óriási siker volt. Mindenkit ismertünk a nyugaton élő magyarok közül. Óriási helyzeti előnyünk volt, hogy a lap gárdája otthonosan mozgott az emigrációban. Teljesen világosan adta a lap a könyvkiadói profilt: hozzuk haza a nyugati irodalmat My Magyarországra. Mi hoztuk haza például Faludy Györgyöt, először az egyik művét, aztán fizikai valójában őt magát. - Hányan dolgoztatok a kiadóban? - Hárman. Nagyon sokáig egyszerre csináltam a lap főszerkesztését és a kiadó vezetését. Kilencvenben vált ketté a két poszt, de hamarosan megszűnt a lap, mert a rendszerváltás elmosta az újságot. Sajnos, azóta sem sikerült a helyébe egy megközelítőleg hasonló hatékonysággal működőt létrehozni, pedig sok próbálkozás volt. Amikor megszűnt a lap, addigra a kiadó bőven meg tudott állni a saját lábán. Igaz, akkor még könnyű volt. Alacsonyak voltak a könyvárak, még bőven olvastak az emberek és ki voltak éhezve az addig nem vagy csak szamizdatban olvasott szerzők műveire. Ma szinte hihetetlen, hogy azon vitáztunk, százhúsz- vagy csak nyolcvanezer példányban adjuk-e ki Faludy György Villon fordítását, elég lesz e a Pokolbéli víg napjaim hatvanezer, vagy Vaszary János könyve harmincötezer példányban. És nem volt elég, mert napok alatt elfogytak. Akkor még ünnepszámba ment az ünnepi könyvhét, tódultunk a Vörösmarty térre reggel, mert ha délután mentünk, már nem kaptunk Moldovát, Faludyt, Esterházyt. Ma viszont hol találkozik mondjuk egy menedzser egy könyvvel? Amikor elmegy a munkába, a könyvesbolt még zárva, amikor hazatántorog, jó eseten a tévéhíradót tudja bekapcsolni. Most átmeneti korszakban élünk - ámbár az átmenetek nagyon hosszúak is lehetnek. - A Magyar Világ Kiadó a megalakulását követően tehát az emigrációban élő magyaroknak könyveit jelentette meg. - így van. Száznál több címet jelentetett meg ilyen szerzőktől, horribilis példányszámban, összesen kettő-kettő és félmillió közötti példányszámban. Nagyon hamar az egyik legproduktívabb kiadó lettünk. - A kiadáshoz gondolom jelentős anyagi támogatással hozzájárultak a szerzők is. - Ilyen könyv egy kézen megszámolható, főleg üzleti alapon történt a könyvkiadás. A profitunkat a kiadó Benczúr utcai házába, egy leromlott, de gyönyörű épületbe fektettük, amit a Magyarok Világszövetsége régi székházaként ismernek. Ez hatvan százalékban a mi tulajdonunk volt. Eladtuk, az árából alakítottunk ki a jelenlegi helyünkön egy jól felszerelt kiadót, a többit pedig beletettük a Britannicába. - Hogy jött a gondolat, hogy belevágjatok a Britannica magyar nyelvű kiadásába? - Már a kilencvenes évek elején, '92 tájékán látszódtak, érlelődtek a könyvpiac problémái. Megjelentek az első nem fizető terjesztők, nagyon nehéz helyzetbe hozva a kiadókat. Nyilvánvalóvá vált, ha meg akarunk maradni, akkor vagy egy jelentős kereskedelmi hálózatot kell kiépíteni a kiadó köré, vagy olyan unikumot kell kiadni, ami megkerülhetetlen. Hiszen tapasztaltuk, ha tényleg nagyszerű könyv jelent meg, akkor a kiadó néhány pillanatig diktálni tudott. Mi is létrehoztunk egy nagykereskedelmi céget, voltak boltjaink, de már túladtunk rajtuk. A nagykereskedelmi cégünk még létezik ugyan, de gyakorlatilag csak a Britannicával foglalkozik. Mindenki tudta, hogy lexikonéhség van a piacon. Átfogó, nagy munka nem jelent meg. A Pallas múlt századi, a Révai 1910-ben indul, 1934-ben fejeződik be, a maga idejében nem volt rossz. Tudtuk, hogy a Magyar Nagylexikon megjelenéséről már több mint tíz éve beszélnek, kiabálták a farkast az ajtó előtt, de hát az csak nem akart megjelenni. '92 nyarán egy baráti beszélgetésen merült fel az ötlet, hogy a Britannicát kellene kiadni magyarul. Két-három hónap múlva Frankfurtban a könyvvásáron elkezdtem kóvályogni a Britannica standja körül. Itt megadtak előbb egy európai címet, ami tovább vitt Chicagóba. Kevesen tudják, hogy Chicagóban van a Britannica központja, és elindult egy éves kőkemény tárgyalási folyamat. A majd kétszázötven évre visszatekintő Britannica millió biztosítékot kért. Soha egyetlen befürdésük, rossz kalandjuk nem volt a két és fél évszázad alatt, teljesen érthető, hogy "szeplőtelen" partnereket kerestek. Nem volt könynyű minden feltételüket teljesíteni, nagy alkudozások folytak, környezettanulmányokat végeztek, mi mentünk Chicagóba, ők jöttek Pestre, de végül is '93 nyarán megkötöttük a szerződést. - Kiket sikerült megnyerni munkatársaknak? - Talán mondhatom: a magyar tudomány színe-javát. Abban, hogy ilyen kiváló tudóscsapatot tudtunk verbuválni, elsősorban Pungor Ernőnek köszönhető. (Az Új Magyar Hírek szerkesztőbizottságának volt az elnöke, amikor megismerkedtünk.) A szerkesztőbizottságot Pungor Ernő, Várszegi Asztrik főapát és Miklós Pál sinológus professzor jegyzi. Ma már a legjobb fordítók dolgoznak, de mindig várunk újakat is. A főszerkesztői munkát idén január 1-vel Széky János, jeles publicista barátom vette át tőlem, rám a kiadó megnövekedett feladatainak vezetése vár. Eddigi munkánk egyértelmű elismerése volt, hogy tavaly ősszel Budapesten, a kiadónkban üdvözölhettük a Britannica főszerkesztőjét és két alelnökét. Egyetlen hasonló program esetében sem fordult elő, hogy ilyen illusztris társulat látogassa meg. Rendkívül kíváncsiak voltak a saját fejlesztésű softverünkre, ami talán nem hangzik szerénynek, de felülmúlja az övékét. Külön büszkeségünk, hogy magyar csapat hozta létre, egy országos hírű számítógépes szakember, középiskolai padtársam és barátom vezetésével. - Hányan dolgoznak a Britannica Hungarica szerkesztésében? - Január óta itt a kiadóban két plusz ember dolgozik, a kereskedelmi részleggel együtt összesen tizenheten vagyunk, és körülbelül százötven külső munkatársunk van. Először mertem szembesíteni amerikai barátainkat ezzel a számmal, akik korábban elmondták, hogy a koreai kiadásnál négyszázkilencvenöten kicsit sokan vannak, de Japánban a száz főállású embert azért keveslik. - Van-e tudomásod arról, hogy mielőtt megjelentettétek volna a Britannica magyar nyelvű kiadását, mennyit értékesítettek az eredetiből Magyarországon? - Körülbelül évi 4-500 szettet értékesítenek, ezzel Albánia után hátulról a másodikok vagyunk. - Nem lehet megkerülni néhány kérdést a Britannicával kapcsolatban. A Magyar Nagylexikon jelent meg előbb vagy a Britannica Hungarica? - A Magyar Nagylexikon. Ezért igaztalanok azok a kijelentések, hogy megnehezítettük a Nagylexikon értékesítését. Lehet, de tudomásul kell venni a tényeket: kerek egy esztendővel előbb jelentek meg. Sőt, kötetekkel jártak előttünk egy ideig. Mi úgy írtuk alá a szerződést '93 június 30-án, hogy alig egy hónappal korábban bejelentették, megkezdik a Magyar Nagylexikon kiadását. Volt három hetünk, néhány álmatlan éjszakánk arra, hogy eldöntsük, aláírjuk-e a szerződést vagy nem. Azóta az élet igazolta döntésünket, nem csupán a Magyar Nagylexikon nehézségei miatt, hanem mert mindenki rettentően élvezi és szereti ezt a munkát. Gyakorta elhangzik, könnyű volt a Britannicának, a művelődési minisztérium támogatta, megrendelte az iskoláknak a sorozat első darabját? - Szerencsés volt az Akadémiai Kiadó, hogy tőle nem rendelt. Számunkra ez inkább kudarcélmény. Ugyanis az induláskor felkerestük a minisztérium vezetését és elmondtuk, miért lényeges ez a lexikon Magyarország külső megítélése szempontjából. Fölkínáltunk egy igen vonzó árat, önköltség alattit, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy stabil állandó megrendelőkre teszünk szert és a nagyobb példányszám révén lejjebb tudjuk majd szorítani az önköltséget. Megrendeltek mintegy másfélezer példányt a középfokú tanintézetek számára, utána pedig a megrendelést leállították. Előállt egy csámpás helyzet, mert ott van a középiskoláknál másfélezer első kötet és nincs folytatás. Már azt is fölkínáltam a minisztériumnak, hogy szívesen visszavásárolnánk a köteteket azon a pénzen amennyiért eladtuk. (Nekünk megérné visszavásárolni, ha nincs folytatás, hiszen az első kötetet pillanatokon belül újra kell nyomnunk és ez biztos hogy többe kerül.) Közölték velünk, hogy ez technikailag nehezen kivitelezhető. Nem kívánok senkinek jó szívvel ilyen vásárlókat. Hogy alakulnak a Britannica eladásai? - Az indulást követően jött egy kis hanyatlás, sok volt a lemorzsolódás. Megvették például ajándékba az első kötetet, esetleg a másodikat is, de utána anyagilag nem bírták, majd szép lassan megint megindult fölfele. A hetedik kötet küszöbén már gyakorlatilag stabil a közönség. Az idén elérünk a project feléhez, a K betűhöz, mert novemberben már a kilencedik kötetet fogjuk kiadni. - Mennyibe került az első kötet amikor megjelent és mennyibe kerül most egy kötet? - Háromezer-négyszáz forint volt a kedvezményes kiadói ára 1994-ben, most 1997-ben harminc százalékkal több, négyezer-hatszáz forintba kerül helyben vásárlásnál. Ha hozzáteszem, hogy salamander bőrbe van kötve, nyolcszáz oldalas, négyszínnyomásos, nagyformátumú, aranyélmetszéses, azt kell mondjam, hogy nagyon olcsó. Hol nyomjátok a könyveket? - Olaszországban. Nem hazafiatlanság hogy kint nyomjuk, egyszerűen arra kényszerülünk mi is az érvényben lévő vám és áfa törvények miatt, hogy a nagyon drága munkákat külföldön nyomtassuk. Föl nem tudom fogni, miért kergetik külföldre a magyar kiadókat könyvet nyomtatni. Az pedig még külön érdekesség, hogy az olasz nyomda képes hat hét alatt előállítani a könyvet, a magyar nyomdának erre három hónap kell. - Kik veszik a Britannicát? - Első helyen a gyerekes családok. Azt kell mondjam, szinte jövedelmi helyzettől függetlenül veszik meg az általános iskola felső tagozatos osztályba járó gyerekek szülei, akik fölismerik, hogy az életben egyre inkább versenyezni kell és ahhoz hogy valaki nagyon jól helyt álljon, ahhoz széles tudás kell. A másik az értelmiségi és a menedzseri réteg, amely pontosan tudja, hogy az értelmiségi lét elengedhetetlen feltétele egy korszerű, átfogó, nemzetközi lexikon. Mindig fölteszem magamnak a kérdést, elértük-e a potenciális vásárlókört. Meggyőződésem, hogy messze nem. Ezen a téren még bőven van mit tennünk. Az eladott példányszám hány százalékát értékesítitek könyvesbolti forgalomban? - Kilencezerötszáz szett eladásánál tartunk. Ez a szám tehát a stabil, folyamatos vásárlókra vonatkozik. Olyan aki egy kötet vett, tizennégyezer körül lehet. Könyvesboltban az összes eladott mennyiség mintegy tíz százaléka talál gazdára. A többi a mi közvetlen eladásunk. Volt, hogy próbaképpen csatlakoztunk egy multi-level marketing hálózathoz, de három hét alatt kiderült, hogy nem lehet hatékonyan abban a rendszerben terjeszteni. A legnagyobb eredményünk talán az, hogy kiépítettünk egy ütőképes üzletkötői hálózatot, amelyet most fejlesztünk tovább nagyon erőteljesen. Az a feladatunk, hogy a könyvet a potenciális vásárló kezébe adjuk, a meggyőzést maga a könyv végzi el. Ha valaki kézbe veszi és nem szeret bele, akkor úgy se lesz a vásárlónk. - Milyen részarányt képvisel a Britannicában a hungarica anyag? - Ma egy mindent átfogó lexikont senki nem tud a saját kútfőjéből letenni az asztalra és nemzeti forrásokból sem lehet létrehozni. A Britannica abban különbözik az összes többi hasonló műfajú alkotástól, hogy nemzetközi, százharminc országból több mint négyezer tudós írja, minden témát a legjobb szakértővel dolgoztatnak fel. A Britannica Hungarica meglehetősen gazdag magyar vonatkozású szócikkekben is, például Arany Jánost vagy Babits Mihályt nem kellett megírnunk, mindkettő benne van a könyvben. Ugyanakkor vannak olyan szócikkek, amelyeket egy magyar olvasó okkal vár el, hogy benne legyenek a magyar változatban. Ezeket mi tesszük bele. Az adott oldalakon külön nem jelezzük, de a kötet végén megadjuk azoknak a szócikkeknek a listáját, amelyeket mi szerkesztettünk a lexikonba. Ha valaki úgy talál magyar vonatkozású cikket a könyvben, hogy nem találja ebben a listában, az azt jelenti, hogy a tárgyalt személy vagy dolog világhírű, mert az az Encyclopaedia Britannica szerkesztősége révén került a könyvbe. A megállapodásunk úgy szól a Britannicával, hogy az összes szócikkhez képest, maximum tíz százalékig vehetünk fel új, magyar vonatkozású szócikkeket - nem tudjuk kihasználni ezt a keretet! Nem azért mert lusták vagyunk - annyira jó a Britannica magyar vonatkozású összeállítása. Rettentő fontos dolog, hogy az általunk megírt szócikkek azután Chicagóba kerülnek, ahol lefordítják őket s jó részük gyarapítja a soros új angol kiadást, majd ennek nyomán a különböző egyéb nemzeti változatokat. Gondolj csak bele, ha mi összesen olyan 2400 körüli új szócikket írunk és ennek a fele utat talál az Encyclopaedia Britannicába - márpedig ez a reális arány -, akkor ezzel páratlan országimage-építést végzünk. Munkánknak erről a vetületéről nagyon keveset tudnak, pedig az ország számára felbecsülhetetlen a jelentősége. - Milyen gyakran történik a frissítés? - Folyamatosan. A március végén megjelenő kötetben már benne van a '96-os év. Ha utánnyomásra kerül sor, természetesen mutálunk. Követjük a Britannica gyakorlatát, amely évente tökéletesen friss alkotást tesz le az asztalra. Nem szokott a Britannica pótkötete(ke)t csinálni. Pótkötetre rendszerint akkor van szükség, ha a sorozat kiadása hihetetlen hosszú intervallumot igényel, vagy valami kimarad. A kétszázötven év következménye, hogy nem hagynak ki semmi lényegest. Mi pedig oly rövid idő alatt csináljuk meg a tizennyolc kötetet, hogy nem lesz rá szükség. Egy dologban folyik vita az amerikaiak és köztünk. Ezzel kapcsolatban most fogunk az olvasóink között egy felmérést csinálni. Ők azt szeretnék, ha a tizennyolcadik kötetet még egy index kötet követné. A szerkesztőségünk nem ért egyet ezzel, de nem akarjuk ezt kategorikusan visszautasítani a fogyasztói igények konkrét ismerete nélkül. - Van-e az Encyclopaedia Britannicának CD változata, illetve tervezitek-e CD- n megjelentetni a magyar változatot? -Igen, van. Egész hihetetlen, de egy lemezre ráfér a teljes sorozat a kép és hanganyaggal együtt. Természetesen a project utolsó harmadában mi is letesszük a CD változatunkat. Sőt, elmondhatom, hogy tervezzük a Britannica évkönyveinek - politikai, tudományos, statisztikai -, valamint egy későbbi időpontban a világirodalmi köteteinek a közreadását is. - Üzletileg mit jelent a Britannica? Először is: hatalmas befektetést. Aztán nagyon sok tanulást és erőfeszítést. Végül türelmes de biztos megtérülést. Mára eljutottunk oda, hogy a cashflow-ja tökéletesen rendben van. A jó Isten se menti meg az olvasót ettől a nagyszerű sorozattól. L. K. *3*