Uj Kor, 1934 (15. évfolyam, 43-48. szám)
1934-07-28 / 43. szám
X V . é v f o ly a m , 4 3 . s z á m 4 T lm ij o a r a , 1 S 3 4 jú liu s A b . 5 € S 4 ^28. Szombat 16. Váel chánán Wf IHiWro .AJMBrlfC j^5reBXy ^ 29. Vasárnap 17. SsH Hh HH .IIV-Hsá^y -- & 30. Hétfő 18. =. d&ffijt ;* ab v c 31. Kedd 19. HRgl Sm^S =^- ^^-4 ppW HByfeyEi_-ni _ AjBy |H ^EHj C 1. Szerda 20. :~~^pP|P^fcPSSPC "=^›® j^XÍ lm r^ 2. Csütörtök 21. ^BBm InjH £ r~:3^M§0B^aHWBbL VtBdB I« *^13. Péntek 22. |uJH ,ÜF p^jgy ^K||^ Az UJ KOR előfizetési ára: wHyur .■; | ==›a==›^^^=ilk_ j BSHL esess évre — — — — — — 204 Lel 18^ félévre — — — — — — — 114 „ ^___ Vá^MKKRŰB^B^^RR negyedévre — — — — — — 80 * ZSIDÓ POLITIKAI HETILAP SlJITV Ilii 1; Erdély, Bánát, Máramaros és Kőrösvidék Zsidó I _, _ 1 SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL Nemzeti Szövetségének hivatalos lapja. H JJ T CM . J M f~^ I B ______ _ _ _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATRA. I I TIMISOARA, III, PIATA ASANE$TII Nr. 4 RABBI BENJÁMIN - JERUZSÁLEM: Építés és rombolás A revizionisták Világexekutivája egy nyilatkozatot tett közzé, amelynek címe: ,,Miért bojkottáljuk a Keren Kayemetheit”. Ebben a nyilatkozatban megkísérlik bebizonyítani, számok alapján, amelyek a Keren Kayemeth 5689. évi jelentésében szerepelnek, hogy a jelentés időpontjáig „kizárólag a szocialista Hisztadrut tagjai” kaptak földet a Keren Kayemethtőll. Ezenkívül közüik, hogy 6471 dunamból, amit a Keren Kayemeth azóta osztott ismét a Poale Mizrachi 1404, a revizionisták 404 dunamot kaptak, míg a fennmaradó 4665 dulam ismét a szocialista párt tagjainak jutott. Mi ezzel szemben a revizionisták követelése. Az a kívánságuk, hogy a jövőben adjon nekik a Keren Kayemeth földet, „de nem a fennálló lehetőségek arányában”, hanem rendkívüli mértékben, „hogy letörlessze azt a földtartozást, amely az évek folyamán előállott. A Keren Kayemeth nem tett erre ígéretet. Fennállanak ezenkívül alapvető vélemény különbségek a Keren Kayemeth munkarendszerével szemben, de ezek az elvi differenciák természetesen nem kellett volna az aktív bojkotthoz vezessenek. De mindezekhez a dolgokhoz hozzájött a harc a certifikátok körül. Most már nem volt lehetséges visszatartani a bojkottot. A Keren Kayemeth ma nem más, mint egy eszköze az uralkodó pártnak, amely elnyomja a revizionistákat. Ennélfogva a revizionistáknak harcolniok kell az eszköz ellen. Vizsgáljuk meg ezeket az állításokat és érveket közelebbről. Állapítsuk meg, hogy mennyire helytállóak, a tények logikájával, az igazsággal, a joggal és azon feladatunkkal szemben, hogy megváltsuk az ország földjét Behatóan tanulmányoztam a revizionista nyilatkozatot és ami feltűnt nekem az volt, hogy egyetlen konkrét esetet sem említ fel arról, hogy a Keren Kayemeth a revizionistáknak akár egyetlen jogos követelését visszautasította volna. Ezzel szemben szerepelnek a nyilatkozatban számok, amelyek bizonyítják, hogy 5689- ig „majdnem kizárólag csak a szocialista Hisztadrut” tagjai kaptak földet. Ezeknek a számoknak egész más volna a bizonyító erejűk, ha adatokkal volnának alátámasztva arra nézve, hogy az említett időpontig a „szocialista Hisztadrut” kivételével más körök is igényeltek volna földet a Keren Kayemethtől. Csak így lennének hatásosak ezek a számok. Kitűnne, hogy a Keren Kayemeth vezetősége hűtlenül kezelte az alapot, amelynek rendeltetése, hogy az egész népnek szolgáljon — tekintet nélkül pártra és irányzatra — és egy pártnak, a szocialisták pártjának eszközévé degradálta. Ezt nem bizonyították be. De miért nem világították meg a revizionisták az idézett adatokat konkrét tényekkel? A felelet nagyon egyszerű erre: nincsenek ilyen tények. Amikor emberek akadtak, akik a Keren Kayemethtől földet inméztek, a Keren Kayemeth készségesen, megértően és igazságosan teljesítette a kérésüket. De miért kapták a szocialista Hisztadrut tagjai a legtöbb földet? Mert ezek nagy számban jelentkeztek és mert előljártak minden más csoport előtt a mezőgazdaságban. Már kezdetben felismerték a mezőgazdasági település jelentőségét. Aki hamarabb jön, hamarabb őröl. Aki hamarabb jön, megelőzi a többieket. Ez egy természetes és emberi törvény. A revizionisták nem kaptak azokban az időkben földet, mert nem kértek. A revizionisták egy viszonylagosan fiatal párt, amely kezdetben baganellizálta a kolonizáció értékét. A súlyt a politikára helyezték. Volt közöttük egy irányzat, amely a kolonizációs tevékenységben letérést látott az egyenes útról, egy munkát, amely alkalmas a tiszta revizionista gondolait elsötétítésére. Úgy volt tehát, hogy az egyik csoport itt volt és földet kért, amíg a másik csoport egyáltalán nem létezett, vagy ha létezett, nem igényelt földet. Ki fog csodálkozni azon, ha azok kapták a földet, akik kérték? Milyen igazságnak a nevében jönnek ma a Keren Kayemethhez a panasszal, hogy azoknak az embereknek adta a földet? Milyen igazság nevében emelnek vádat a Keren Kayemeth vezetősége ellen, hogy nem teljesítette a kötelességét? Vagy hagyta volna a Keren Kayemeth vezetősége pusztán és parlagon beverni a földjeit és várt volna azokra , akik még sehol sem voltak? Egy esetet akarok itt elmondani, amelynek egyik szereplője voltam. Kilenc évvel ezelőtt Palesztinába jöttek a jablonai és koziemiki rabbik, hogy megalapítsák Kfar Chasszidimot. Sem ők, sem chasszidjaik nem voltak sem cionisták, sem szocialisták, egyszerű vallásos zsidók voltak, eltelve Cion iránti szeretettel és a jisuv haarec vágyával. A Keren Kayemethhez fordultak földért és azt a választ kapták, hogy a Keren Kayemeth nem rendelkezik sem szabad földterületekkel, sem pénzzel, hogy földet vegyen részükre. Együtt szoktam imádkozni ezekkel a rabbikkal a drohobyei rabbi templomában. Elmondták nekem, hogy milyen választ kaptak a Keren Kayemethtől. Az a gondolatom támadt, hogy szerezzünk egy kölcsönt a Keren Kayemeth részére a földvásárlás céljaira. Néhány nap alatt létrejött a tranzakció. Ennélfogva 1684 előtt nemcsak a „szocialista Hisztadrut tagjai” kaptak földet a Keren Kayemethtől. A valóságban nemcsak a jablonai, kozienci diasszidok kaptak földet, hanem más csoportok is, amelyek épp oly kevéssé voltak szocialisták. A Keren Kayemeth vezetőségét nem lehet a földek elosztásával kapcsolatban pártoskodással vádolni. De ha nem lehet igazságtalanságról beszélni a Keren Kayemeth földek elosztásánál és ha revizionista részről egyetlen példát sem hoznak fel erre , miért proklamállták a bojkottot a Keren Kayemeth ellen? Még egy ok van: a revizionisták követelték, hogy a jövőben földeket adjanak nekik, „de nem a fennálló lehetőségek arányában”, hanem rendkívüli mértékben, „hogy letörlesztessék velük szemben az a földtartozás, amely az évek folyamán előállott”. Miután ezt a követelést nem teljesítik, bizonyítva van az uralkodó jogtalanság, amely ellen nincs más eszköz, mint a bojkott. Jó lesz ezt a kifogást is közelebbről megnézni. Ha helyesen értettem meg a revizionistákat, úgyi a következőkről van szó: A Keren Kayemeth vezetőségének van egy bizonyos földterülete — mondjuk 10.000 dunam — amely elosztásra vár. Ezzel a területtel öt csoport igénylését lehet kielégíteni, amivel szemben húsz csoport jelentette be a földigénylést. Abban a helyzetben van tehát, hogy az igénylésnek csak egy negyed részét tudja teljesíteni. Mit csinál a vezetőség egy ilyen esetben ! Tárgyalásokba bocsájtkozik, megvizsgálja az igényléseket különböző előre megállapított szempontok szerint, mióta áll fenn a csoport, mióta van az országban, milyen hadisaráta van, milyen összegekkel rendelkezik a kolonizáció céljaira stb.) és ezek után választja ki a csoportokat, amelyek földet kapnak. Nyilvánvaló, hogy ez ellen az eljárás ellen nem lehet kifogást emelni. Az értelem, az igazság és a lojalitás követelik ezt az eljárást. Most azonban jönnek a revizionisták és kijelentik: Nem így! Most mi vagyunk itt és ennek az eljárásnak nincs helye. Most fel kell borítani ezeket az általános, objektív normákat és a helyükbe szubjektív és pártoskodókat kell helyezni. Miután éveken keresztül egy földtartozás gyűlt fel velük szemben, mert éveken keresztül nem kaptak földet, ők kell először és minden más csoport előtt földeket kapjanak. Ezután talán vissza fog lehetni térni az eredeti gyakorlathoz. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy csoport, amely p. o. öt éve áll fenn és amelynek tagjai az egész idő alatt vártak, hogy sorra kerüljenek a földek felosztásánál, háttérbe kell szoruljon egy csoporttal szemben, amely csak egy éra áll fenn — de revizionistákból ál. Anélkül, hogy annak bírálatába bocsátkoznék, hogy valjon helyes-e megfelelő a közösség érdekeinek, ha a földek elosztása pártok szerint történik, világos számomra, hogy lehetetlen és igazságtalan volna telepescsoportokat elutasítani, mert elkövették azt a hibát, hogy nem várták meg megalakulásukkal egy új párt létesítését, amelyhez becsatlakozhattak volna. Még nagyobb jogtalanság bojkottot hirdetni egy nemzeti intézmény ellen, mert elhárította magától az igazságtalanság álláspontját. Szükséges talán az egész eseménynek a mélyére nézni. Nem vitás, hogy nem szabad bojkottot proklamálni egy nemzeti intézmény ellen, amelyet Herzl alapított nagy nehézségek árán és amely gyökereket eresztett az évtizedek folyamán a nép lelkébe. Meg lehetne próbálni, megérteni, hogy miért léptek a revizionisták erre a veszélyes útra, ha előbb megkísérelték volna vélt igazságuknak a keresztülvitelét a megengedett eszközökkel. De még a revizionisták sem állítják, hogy más enyhébb eszközökkel kísérleteztek volna. A nyilatkozat ellenkezőleg egy meglepő könnyelműségnek és klasszikus felelőtlenségnek a dokumentuma. Különösen elvetendő a bojkott mint a harc eszköze, ha csak önző célok szolgálatában áll. A revizionisták, akik lehiggadt és tisztult nacionalizmusról beszélnek, a valóságban a meztelen frakcionalizmusnak a hívei. Keveset találunk az államból, de annál több anarchiát. Ha a revizionistákban igazán volna államakarat és erejük lenne leküzdeni a vak gyűlöletet értelemmel, akkor rá kell ne eszméljenek, hogy ez az út, egy állam lerombolására és nem a felépítésére. A Keren Kayemeth az utolsó intézmény, amelyet Herz teremtett. Bizonyos vonatkozásokban állam végrendeletét képezi. Mint egy oroszlán harcolt a létrejöttéért. A megalapítás utáni szombaton a bázeli templomba ment és barátaival együtt nagy összeget adományozott az alapnak. A Keren Kayemeth egy nagy és örök művet alkot. Nagy földterületeket váltott ki Erec Jiszráel völgyeiben. És amit a Haifa Bayban alkotott az példa nélkül állt a Jisuv történelmében- Még Tel-Aviv is, ,az első zsidó város, amelynek lakossága már megközelíti a 100 ezer lelket, egy Kerenhayemeth kölcsön segítségével létesült. És egy ilyen intézmény ellen fejszét fognak. Igen , könnyelműségből, felelőtlenségből, kedvtelésből és játékból. A revizionistáknak kérdezniük kellene: mi fog történni, ha holnap közöttünk támadnak olyanok, akik a mi intézményeink ellen törnek. Miért távoztak Grossmann, Lichtheim és Jakobus Kahn a revizionista táborból? Hát lehet a széthúzást építésnek nevezni? Talán azt fogják mondani, hogy egy új intézményt létesítenek, egy új alapot. Azt hiszem, hogy ha megbontják állami egységünket, amely ma parancs mindnyájunk részére, akkor „klauslech“-jeink és „stüblech“-jeink lesznek, de nem lesz államunk. Egy nemzeti intézmény, amelyet a nép egy generációja teremtett, amelynek a bölcsőjénél Herzl állat, más fog maradni, mint egy intézmény, amelyet pártérdekből teremtettek, amelyet a hétköznapok harcai szültek. Az „Agudasz Jiszrael“-nak nagy önálló szervezete és nagy tömegei vannak. Ez év kezdetén kiadta a jelszót: felhozni 1 millió zlotyt egy kolonizációs alap megteremtésére. Egy az Agudához közeláló orthodox lap a „Hajjeszód” gúnyolódva kérdezte, hogy tényleg egy ilyen minimális összeggel akarnak Palesztinában kolonizációt kezdeni. Az év végéig előreláthatólag az összeg fele sem fog összegyűlni. Vagy vegyük a Mizraehit, amelynek minden bizonnyal tapasztalt vezetői vannak. Az utolsó évben elhárította magától a Keren Hajjeszód kötelezettségét és saját alapjának szentelte magát. Kérdezzék meg a Miszrachit, hogy hol vannak a saját alapjaira gyűjtött összegek. Mit alkotott velük az év folyamán. Sehol nincs nyoma az alkotásoknak, sehol egy szerény beszámoló a gyűjtött összegekről. Félek revizionista barátaim, hogy nem fog sokáig tartani és rá josztok majd, hogy nem jártok a helyes uton. A pénz, amit gyűjteni fogtok, alig fogja fedezni az apparátus rá propaganda költségeit és a geulat haarecre nem fog maradni semmi, mi. A geulat haaredt tovább is az általános cionista alapok a Keren Kayemeth és a Keren Hajjeszód fogják szolgálni.