Új Látóhatár, 1969 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 1. szám - Molnár József: Egy könyv sorsa

Nagy Péter monográfiája megérdemelné, hogy valaki külön tanul­mányban részletesen foglalkozzék vele. E néhány elismerő szó után, én csak azt kutathatom, mi lehet az oka, hogy Gombos könyvének ítészei annyira ellágyulnak Nagy Péter művének említésekor. Szerintem az, hogy Nagy Pétert minden alapos kutatómunkája ellenére Szabó Dezsőről alkotott végső ítéletében — amely független az összehordott anyag­­tól —, ugyanazok az egyoldalú tapasztalatok vezették, mint Gombos legtöbb kritikusát. Ha elfogultsága nem olyan szembetűnő, mint Gombos könyvének némely kritikusáé, ez a könyv hatszáz oldalnyi terjedelméből ered. A gondos olvasó figyelmét azonban mégsem kerül­­heti el. A német megszállással kapcsolatban például — mintha csak Ignotus és Fenyő Miksa véleményét olvasnánk — : „Az elsodort falu vetése érett be ezalatt a negyedszázad alatt, annak a véres aratása volt ezekben a hónapokban tomboló náci és nyilas terror E beteg logika szerint, minden baj forrása Szabó Dezső, még a gázkamráknak is ő volt a kiagyalója: „nacionalizmusának, parasztromantikájának, végletes faji teóriának — egész irracionalizmusának és szenvedélyes anti­­demokratizmusának torz, de logikus következménye volt a vér­ valóság és a gázkamra, hungarista gyepű és a Számonkérő Szék, a munkaszolgálat és az elhurcolt leventék22..." Ha tehát Szabó Dezső nem írja meg Az elsodort falut, ha nem földreformot köve­­tel, hanem a szovjet kolhozokról ír rajongó tanulmányokat és nacio­­nalizmusát nem a magyar fajra érti, hanem Révait megelőzve hirdeti, hogy „a hazát szeretni annyi, mint a Szovjetuniót szeretni", akkor Hitlernek sose jut eszébe antiszemita mozgalmat szervezni. Nagy Péter sem hajlandó megérteni, hogy Szabó Dezső a faj alatt nem ugyanazt értette, mint a német fajelmélet képviselői, és hogy korában mások sem értelmezték így, zsidó rabbik beszéltek zsidó fajiságról, faji külön­­állásról iS, stb. Maga hivatkozik arra is, hogy a Századunk című libe­­rális folyóirat a Segítség! megjelenése után közölt kritikájában azt írta, hogy „Szabó Dezső fajvédelme téves, de nem visszataszító". Eszébe sem jut, hogy az elavult osztályszemlélet legalább olyan véres tragé­­diákhoz, legalább annyi emberi szenvedéshez vezetett a sztálini Orosz­­országban, mint az antiszemitizmus a hitleri Németországban. A sztá­­lini internáló táborokba hurcolt millióknak — köztük nagyon sok zsidónak — aligha lehetett vigasz, hogy nem egy elvakult fajelmélet. 81 Nagy Péter, id. mű. 564. 1. « U. o. 580. 1. 83 Gombos nem említi, de Nagy Péter id. művének 91-92. lapján hivat­­kozik rá, hogy Szabó Dezsőnek „A magyar zsidóság organikus elhelyez­­kedése" c. cikkére válaszolva Pfeiffer Izsák sümegi rabbi a Huszadik Században (1914. I. 561-65. 1.) tiltakozik az ellen, hogy a zsidóság faji külön­­állásának megszűnésével váltsák meg az emberiséget, s azt állítja, hogy a zsidóság csak faji tulajdonságainak kiteljesítésével járulhat hozzá az emberi értékekhez, nem pedig azoknak más fajokba való felszívódásával. (Kiemelés mind a három esetben tőlem, M. J.)

Next