Új Látóhatár, 1969 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 1. szám - Molnár József: Egy könyv sorsa

és szervezetek egy többoldalas köriratból értesültek, hogy létezik Ausztráliában egy „Szerb Antal és Radnóti Miklós barátainak köre". Érdekes módon a körirat a két halott író nevén kívül egyetlen nevet sem tartalmaz. Szerb Antalnak és Radnóti Miklósnak ezek az újsütetű barátai nyilván szégyellették, hogy annak a Szerb Antalnak a nevét vésték bunkójukra, aki Szabó Dezsőt hatvanadik születésnapjára a Magyar Nemzetben meleghangú cikkben üdvözölte. De oly óvatosak, hogy még csak egy ausztráliai város nevét sem tüntették fel köriratu­­kon. Nekik elég ennyi: valahol Ausztráliában. Ausztrália nem kis ország, hanem az ötödik világrész: bottal ütheti nyomukat a sivatagban, aki megkísérelné kinyomozni az állítólagos társaság tagjainak a kilétét. Miért nem álltak hát ki nyílt sisakkal? Mert csak denunciálni akarnak. Nem Szerb Antal és Radnóti Miklós emlékének ápolására álltak össze, ami nagyon dicséretes szándék lenne, hanem — amint köriratukból kiderült — Szabó Dezső és Gombos Gyula erkölcsi kivégzésére. Nem kevesebbet próbálnak bizonyítani, minthogy Szabó Dezső és Gombos Gyula együttesen felelős a hitleristák által meggyilkolt hatmillió zsidó­­ért. Az ilyesfajta névtelen rágalom fölött napirendre is lehetne térni, ha ugyanez a vád más formában, névvel is jegyezve, nem bukkant volna föl legutóbb egy nyugati, magyar időszaki lapban is *. A Magyar Műhely 26. számában, „A király ruhái" címmel közölt két­ oldalnyi dolgozatot Gombos Gyula könyvéről. A cikk szerzője, Németh Sándor egy kalap alatt sommásan elintézi Szabó Dezsőt, Németh Lászlót és Gombos Gyulát. Szabó Dezső a francia gondolkodóktól, Németh László Szabó Dezsőtől lopta gondolatait. Gombos pedig Németh László egy „négy oldalas okfejtését jó négyszáz oldalra kerekítette... A kötet érvelése, látszöge másodkézből való; Németh epigonnal állunk szemben..." — mondja ki a szentenciát a Magyar Műhely kritikusa. Gombosra vonatkozó állítását két mondat összevetésével igyekszik is bebizonyítani. Az elsőt Gombos könyvéből veszi: „Szabó Dezső azon­­nal és mindenáron át akarja adni mondanivalóját; azonnal és minden áron hatni akar." Németh László perdöntő mondata pedig így hang­­zik: „Nemcsak írásaiban van valami a diktátorok egyhangúságából, akik mindig ugyanazt a szöveget verik mélyebbre és mélyebbre a népek fejébe, hanem rárohanásai is inkább hatásra, mint igazságra menők." Aki Gombos Gyula több mint négyszáz oldalas művét csak átlapozta is, mosolyoghatna az ilyesfajta olcsó bűvészmutatványon, ha a cikk * jellemző erre a kampányra, hogy még most sem hagy alább. Már nyomdában volt e cikk, mikor eljutott hozzám a pittsburghi Magyarság c. szélsőjobboldali lap 1969. január 17-i száma, amelyben egy Szathmáry Lajos nevű egyén a Szabó Dezső könyv ürügyén azon siránkozik, hogy a harmin­­cas években Gombos ütötte őt el a Parnasszustól: nem adta ki a verses­­kötetét, mert ő nem volt népi származású. Csak mellesleg: Gombos Gyula sohasem volt könyvkiadó. 5 Magyar Műhely, Párizs, 1968. március 15. 53.55. 1. 3

Next