Új Látóhatár, 1988 (39. évfolyam, 1-4. szám)

1988 / 1. szám - NAPLÓ - Borbándi Gyula: Kirándulás a múltba - Magyarországi útijegyzetek (I.)

ebben a házban a nyilvánosság előtt védte meg a katolikus értel­miség nagy részében idegenkedést kiváltó Szekfű Gyula-szerep­lést a Népszava híres 1941 karácsonyi számában, amely nácielle­nes demonstrációnak és a németek kihívásának számított. A nemzetiszocialista és nyilas métely ellen nemcsak haladó, de társadalmi kérdésekben maradt körökben is hadakoztak, konzer­vatív fejekben békésen megfért egymás mellett a Jászi-ellenesség és a náciellenesség.) És ha már itt járok — gondoltam — megnézem a hajdani Turulvárat is, a Szabadság (volt Ferenc Jó­zsef) híd pesti hídfőjének boltíves földalatti helyiségeit, ahol oly sok népi író és publicista előadásait hallgattam, az egyórás idő és egyórás visszagyaloglást sem sajnálva. A Turulvárat hiába kere­sem, nem találom. A Szabadság híd pesti oldala, a Dimitrov tér kiképzése és a villamossínek föld alá vitele, az aluljáró megépí­tése eltüntette a harmincas-negyvenes évek diákjainak e fontos találkozóhelyét. A Dunapart ellenben visszakapni látszik régi fényét és ragyo­gását. Öröm megpillantani a sok felújított házat, rendezett utcát, gondozott parkot, a világvárosi hangulatot keltő szállodákat és a hajdani Buchwald-székekre emlékeztető széksort, amely a régi pompájában megújuló sétányt szegélyezi. A Dunapartnak nem­csak az Erzsébet-híd és a Lánchíd közötti része tündököl a napsu­garas fényességben, de lassan visszanyeri szépségét a Lánchíd és a Margit-híd közötti rész is. Többhelyütt építkezési állványok, másutt már az utolsó simítások éppen elkészült házakon. A Dunapart ismét a főváros egyik ékessége. Ez adja nagyrészt Bu­dapest varázsát. Ilyen folyópartja csak kevés nagyvárosnak van. Megszépült a Kossuth Lajos tér és a Margit-híd felé vezető házsor is. A járdák mellett autók parkolnak, üres hely szinte nincs is. Né­zem a rendszámtáblákat. Sok a külföldi kocsi. Elérkezem a Jászai Mari térig, a Margit-hídig. Kis parkban a Marx-Engels szobor. Mellette nagy háztömb. Csak a bejárati kis tábla jelzi, hogy itt székel az MSZMP Központi Bizottsága. Sehol vörös csillag, vörös zászló, jelszavas transzparens. Az ember egy kereskedelmi vagy ipari nagyvállalat központjának hihetné. Nem tudom, milyen máskor, ha nincs annyi külföldi turista, de nem hinném, hogy állandóan alakítgatnák. Meglepett az egyszerűség és szerénység, a hatalom külsőségekben való fitogtatásától való tartózkodás. Márcsak azért is, mert a parton, a Parlament déli be­járatával szemben egy hatalmas, nem régi renoválásra emlékez­tető világos színű épület tetején, messze láthatóan nagy vörös csillag piroslik. Megnézem a kapunál a táblákat: Környezetvé­delmi Igazgatóság (vagy Osztály?) és a Minisztertanács Tit­kársága. Nem fogom fel, miért egy miniszteriális, tehát állami 88

Next