Új Magyar Muzeum 2/1 (1851-1852)
Irodalom és nyelv - Nendtvich Károly: Még egyszer: Tudomány, magyar tudós
38 NENDTVICH KÁROLY iránt, mit hazánkfiainak ismételve és annyiszor a mennyiszer alkalom nyílik, elmondanunk kell, tökéletesen nem nyugtatott meg. Úgy rémlik előttem, mintha Szontagh barátunkat abban, mit értekezésében tulajdonképen mondani akart, némileg félreértetted, s így azon jó és üdvös hatást, melyet értekezésétől reménylek, némileg gyöngítenéd. Engedd meg, ha én mint harmadik hívatlanul felszólalok. De miután hiszem, hogy ugyanazon tiszta hazafius érzelem vezérel engem is, mely tollragadásra indított benneteket, feljogosítva érzem magamat, hogy véleményemet e fontos tárgyban elmondjam magam is , mint a reáltudományok egyik buzgó és hív bajnoka. A vita t. i., mely kettőtök közt foly, leginkább a reál- és humanisticus tudományok közti viszonyt illeti. Ez azon vita, mely legalább fél század óta veszi igénybe az egész művelt Európát, tehát eléggé fontos, hogy mi is valahára hozzászóljunk. Nem lehet itt szó arról, hogy melyik tudománynak volna tulajdonítandó felsőbbség a másik felett. Minden tudomány, tekintetbe vévén az egész emberi nemet, hasznos, fontos is, ha lelkünk vagy testünk egyik nemes tehetségét műveli. Nem is értette Szontagh Gusztáv, az én felfogásom szerint, midőn a reáltudományokkali gyakrabb és komolyabb foglalkodást sürgeti, hogy hasztalan vagy káros a humanisticus vagy széptudományok művelése. Ő csak az aránytalanságot kárhoztatja, mely hazánkban e két irány között létezik; s ebben úgy hiszem, tökéletes igaza van, azt nem tagadhatja senki, ki a reáltudományok állapotát hazánkban ismeri, s azt azon igényekkel veti össze, melyeket a jelenkor azokhoz intéz. . Tagadhatatlan t. i., miszerint a jelenkor a reáltudományok felé van irányozva, s hogy ez irány, úgy látszik kétségtelenül, a humanisticus tudományokat napról napra mindinkább háttérbe szorítja. Ha nem csalódom, Te, kedves barátom, sajnálkozással tapasztalod ezen túlnyomó irányt, s nem vársz tőle semmi jót, s azért kívánod is a szükséges minimumra szorítva látni. Előttem úgy látszik, mintha az egész eltérés némileg egyoldalú felfogásban állana, s mintha mindkettőtök túlment volna a kellő határon. • Barátunk Szontagh t. i. a tudományokat hasznos vagy szükségesekre és nélkülözhetőkre vagy fényűzésiekre osztja. Én nélkülözhető sőt káros tudománynak csak azt tarthatom , mely vagy ferde, a természet törvényeivel ellenkező eszméket, vagy ez-