Új Magyar Muzeum 2/1 (1851-1852)

Irodalom és nyelv - Nendtvich Károly: Még egyszer: Tudomány, magyar tudós

SZÉG EGYSZER : TUDOMÁNY ÉS MAGYAR TUDÓS. 39 bölcstelenséget terjeszt. A mely tudomány akármellyik nemes testi vagy lelki tehetségét az embernek műveli, az mind hasznos és méltó az emberi észhez. — De nem érthetek egyet Veled sem, mi­dőn a tudományokat olyanokra osztod, melyek az embert mint ál­latot tartják fen, és olyanokra, melyek őt az állatokon felül emelik, azaz tulajdonképen emberré teszik ; s az első osztályba a reál-, a másikba a humanisticus tudományokat helyezed. Te azonban még tovább mégy, midőn még a reáltudományok­nak a humanistikusokházi viszonyát e szavakkal fested: „Igaz, hogy kenyér és hús, hajlék és öltözet nélkül e nyomorult test elvész; de igaz az is, hogy ki csak eszik és emészt s a természet rontó hatásai, vagy legfelebb az emberi arculattal bíró ragadozó állatok ellen védve van, csak ott áll az élő teremtmények során, hol az erdők állatai.“ Továbbá : „a bölcseség sem szántóföldön nem terem , sem gyárban nem gyártatik.“ Engedd meg, kedves barátom, hogy e részben kis felvilágo­sítást adjak, s megmutassam, miszerint a természettudományok nem csak anyagi szükségeinket fedezik , hanem hogy egyedül csak azok adják meg azon kellékeket, melyek nélkül az emberi nem mivelődé­­sének lehető legmagasabb fokára sohasem emelkedhetik. A huma­­nistikus tudományok egy lépcsőt alkotnak az emberi mívelődésben, melytől tovább és magasabb fokra egyedül a természettudományok emelhetnek. Nem hiszem hogy volna ki tagadná, miszerint az emberi ész legmagasztobb és hozzá legméltóbb célja: az örök természet változ­­hatatlan törvényeinek kutatása, megismerése. Megyek tovább: csak ez lehet minden tudományunk, minden búvárkodásunk rég célja. Azt sem tagadhatja senki, miszerint az emberi ész annál in­kább közeledik az istenség magas eszméjéhez, minél inkább ismeri a természet örök törvényeit, melyek szerint minden, a­mi volt, van és lesz, lett és lenni fog; s hogy azon lény csak istenség lehet, mely a természet minden törvényeit megismerte, azok fölött ural­kodik s minden tüneménynél a köteléket látja, mely az ok és oko­zat között létezik. — Az örök természet változhatatlan törvényei­nek fölfedezésében, megismerésében, az emberiség haladásának két­ségtelen jeleit látjuk; ez,ha minden egyéb csal,tökéletesedésünk és haladásunk legbiztosabb fokmérője. — Egy újonan feltalált termé­szettörvény nem vélemény többé, mely vita alá kerülhet; az elvi­­tázhatatlan tény, meghódított valóságos ismeret, az örök és soha

Next