Új Magyar Muzeum 8/1 (1858)

Irodalom és nyelv - Kazinczy Gábor: Litván népmesék

ÚJ MAGYAR MUZEUM. VIII. ÉV. NOVEMBER, 1858. XI. FÜZ. / LITHYÁN NÉPMESÉK. KÖZLI KAZINCZY GÁBOR. G*** LAJOS BARÁTOMNAK. Sok sok év előtt volt. A fergeteg dúlt, ölt. Oly messze tőlünk ; s mégis mintha a harmat minden szemében virága­inkon egy-egy könyv csillogna; mintha minden szélvonás­ban közülünk egy-egy sóhaj haldoklanék. A halál angyala kifáradt a véres aratásban. Csend jön megint, és béke. A sírnak nyelve nincs; néma gyötrelmeit csak isten érti. Érti s nem feledi el. A szétpusztított élet egy-egy romát messze ismeretlen partokra sodra a vívódó hullámtorlás. —------O oly ifjú volt. Az élet imént ivezé föl előtte a jövő kárpitát, és az ábránd igéző képletekkel színezte be. S ime, száraz szemeibe oda­égett a könyv ajkaira zárt vert a szenvedés. S év folyt le év után. Az élet, e Satum , ki saját, és pedig legjobb gyermekeivel táplálkozik, megmaradt. m­egye- Új M. Muz. 1858. XI. Fűz. 32

Next