Új Magyar Szemle, 1920/1
1920 / 1. szám - Pallavicini György: Ellenforradalmi emlékek
50 ÚJ MAGYAR SZEMLÉ keztében a szükséges egyetértés létrejött. De, anélkül hogy tényleg megalakult volna, minden titoktartás mellett is mindenki előtt ismeretes volt a bécsi ellenforradalmi komité. Április elején jóformán az egész külföld is tudott már erről, és meglehetősen érdeklődött is szándékai iránt, mert 1919 április hó elején érkezett Belgrádból egy, a megszállott területen élő magyar úr Franchet tábornoknak azzal az üzenetével, hogy szeretne a bécsi magyar komitéval érintkezésbe lépni és annak szándékairól és terveiről tudomást szerezni. A komité engem és Gömbös Gyulát kért fel arra, hogy Belgrádba utazzunk és ezt az összeköttetést létrehozzuk. Április 10-ike táján utaztunk el az akkor utoljára induló Páris—bukaresti expresszen Bécsből és másnap Zimonyba érkeztünk. Zimonyban egy kis kellemetlenség ért bennünket, mert a szerb hatóságok — nem nagyon tisztelve hatalmas szövetségesüknek, a franciáknak igazoló iratait, — bennünket a városba sem engedtek be és csak különböző hivatalos tortúrák után, — melyek során csak a legnagyobb furfanggal tudtuk a francia katonai parancsnokságot érkezésünkről értesíteni — jutottunk végre a szerb külügyminisztériumba, ahol Mihalovics úr a külügyminisztériumi kabinet főnöke fogadott és kellemesen érintett bennünket az addig tapasztalt szerb hivatalos érintkezések után, hogy személyében igazán előkelő és finom műveltségű diplomatával találkoztunk. Franchet tábornok érkezésünk előtt elutazott volt, így hát elsősorban az Armée de Hongrie vezérkari főnökéhez, Dosse ezredeshez mentünk, utóbb ezen hadsereg parancsnokához, De Lobit tábornokhoz. A bécsi megbeszélések alapján a következő tervet tartalmazó rövid memorandumot bocsátottuk a francia katonai vezetőség rendelkezésére. A bolsevizmus letörése az összes művelt nyugati államoknak is életfeltétele. Hónapokon át hangoztatott meg nem szívlelt intelmeink dacára, melyek szerint a bolsevizmusnak legtermészetesebb és legbiztosabb védőbástyái a Kárpátok, ma a bolsevizmus már a Lajtáig jutott uralomra, így ennek elfojtása már nehezebbé vált. De ma sem kívánunk egyebet, mint hogy lehetőség adassék nekünk arra, hogy saját erőnkből szervezkedjünk, vagyis Magyarország valamely olyan területén, mely még a legpesszimisztikusabban vett, megcsonkított Magyar-