Új Magyar Szemle, 1920/3
1920 / 2-3. szám - Apáthy István: Erdély az összeomlás után
ERDÉLY AZ ÖSSZEOMLÁS UTÁN. 173 4 A román királyi csapatok Kolozsvárra december 24-én vonultak be. A bevonulás délutánján Neculcea tábornokkal, a VII. román hadosztály parancsnokával a városházán tárgyaltam és kifejtettem előtte a kormánynak azt az álláspontját, hogy Kolozsvár katonai megszállása a fegyverszüneti szerződés 3. pontja értelmében történt és így a megszállás nem vonhatja maga után Kolozsvárnak és más stratégiailag megszállott pontoknak katonai kiürítését. Eszerint úgy sorkatonaságunk, valamint a csapattestek, csendőrségünk és rendőrségünk fegyverben maradhat. Sajnos, a kormány intézkedése következtében megelőzőleg már az összes sorkatonaságot Bánffyhunyad felé kivontuk Kolozsvárról, és a nemzetőrségből is csupán 50 ember maradt fegyverben. Fegyverben maradt továbbá Kolozsvárt 15 főnyi csendőrség és 88 főnyi rendőrlegénység. E fegyveres erőket a román csapatok lefegyverezni meg sem kísérelték, és Neculcea tábornokkal megállapodtunk abban, hogy azok továbbra is fegyverben maradnak és a rend fenntartásában a román csapatokkal együtt teljesítenek szolgálatot. Később megtörtént, hogy a román őrjáratokkal együttműködő magyar nemzetőrök, rendőrök, illetőleg csendőrök a román katonákat az ittteni viszonyok és zsold felől fölvilágosították, ami a román katonák között a saját csekély zsoldjuk miatt elégületlenséget keltett. Ennek következtében Neculcea tábornok továbbra úgy intézkedett, hogy a román királyi csapatok maguk végzik az őrjáratokat. A közigazgatás dolgaiba a román királyi csapatok Neculcea tábornok kijelentése szerint s a fegyverszüneti szerződés értelmében nem avatkoznak bele. Azonban a város nyugalma érdekében — véleményük szerint — bizonyos rendészeti intézkedések foganatosítását kívánják és erre vonatkozólag Neculcea tábornok mindjárt megérkezése után egy parancsot bocsátott ki, amelyet később két más parancs is követett. E parancsok Kolozsvárra nézve rendkívüli ostromállapotot jelentenek ki és több más olyan intézkedést tartalmaznak, amelyek, véleményem szerint, a fegyverszüneti szerződéssel nem egyeznek meg. Múlt hó 31-én Berthelot tábornok Kolozsvárt átutazott és módom volt vele a fegyverszüneti szerződésre vonatkozólag és a román megszállás természetét illetőleg egy óránál hosszabb ideig tárgyalni. Berthelot tábornok kijelentette, hogy nincs szó a demarkacionális vonal kitolásáról, és hogy a román királyi hadsereg Dés, Szamosújvár, Kolozsvár, Torda, Nagyenyed, Gyulafehérvár városokat csak mint stratégiai pontokat szállja meg, azonban kívánatosnak mutatkozik, hogy román és magyar csapatok ugyanazon helyen egymás mellett ne legyenek, mert érintkezésük igen könnyen összeütközésekre vezethet. Ezért most a Miniszterelnök Úrral való találkozása alkalmával Miniszterelnök Úrral is bizonyára közölt javaslatot terjesztette elő, hogy egy vonalat állapítsunk meg, amelyen túl román csapatok ne mehessenek és amelyen innen magyar csapatok ne tartózkodjanak. Ez a vonal egyenesen haladna Nagybányától Kolozsvárig és Kolozsvártól Déváig. Az így meghúzott vonaltól nugatra egy 15 kilométer széles sáv volna fönntartandó, amelyen sem magyar csapatok, sem román királyi katonaság ne tartózkodjék. Ebben a semleges sávban a rendet a csendőrség tartsa fönn, mégpedig a magyar többségű falvakban magyar csendőrség, a román többségű falvakban román csendőrség. A mondott semleges sávtól nyugatra a magyar csapatoknak teljes mozgási szabadságuk van és ott a rend fönntartásáról a csendőrséggel együtt csakis magyar csapatok gondoskodnak. A fegyverszüneti szerződés értelmében a rend fenntartásához elkerülhetetlen csendőrség szintén helyén marad, még a katonailag kiürített területen is. Neculcea tábornoknak azonban az a véleménye, hogy a csendőrség az ő csapatai által megszállott területen nélkülözhető és így onnét eltávolítandó. Sajnos, hogy a fegyverszüneti szerződés szavai »Seules seront maintennes dans la zone évacuée les forces de police et la gendarmerie indispensables au maintien de l’ordre ...« joggal úgy