Új Magyar Szó, 2006. augusztus (2. évfolyam, 147-169. szám)
2006-08-09 / 153. szám
10 Új Magyar Szó 2006. AUGUSZTUS 9., SZERDA V) No-JhQ riu NO •C HI NV) V Obap Újra a magyarországi kárpótlásról Az ÚMSZ 2006. március 29-i számában, a Törvénytár rovatban kimerítő tájékoztatót jelentettünk meg a 2006. évi XLVII. magyar törvény végrehajtásával kapcsolatban. Az említett anyagot az illetékes magyar hatóság, a Központi Igazságügyi Hivatal Kárpótlási Főosztálya (1116 Budapest, Hauszmann A. u. 1. szám, postacím: 1519 Budapest, Pf. 46.) bocsátotta rendelkezésünkre. Az elmúlt napokban, hetekben azonban nagyon sok, a fentiektől eltérő, megtévesztő információ jutott nyilvánosságra, odáig menve, hogy újabban már a hadirokkantaknak, a hadiárváknak és a hadiözvegyeknek járó kárpótlásról beszélnek. S hogy teljes legyen a zavar, sok helyen a magyar hadseregben egykor harcoltak hozzátartozóit is kárpótlási űrlapok kitöltésére biztatják, mindezt azzal indokolva, hogy hátha mégis jár nekik a kárpótlás. Holott szó sincs új törvényről, pontosabban van új törvény, de ez nem erről, vagy másképpen mondva, ez nem változtatta meg az igényjogosultak körét. Annyi történt, hogy az eredeti, az 1992. évi XXXII. személyi kárpótlási törvényt módosító 1997. évi XXIX. törvényben szerpelő igényjogosultak vagy kedvezményezettek számára ismét megnyitották a kérelembenyújtási határidőt, eredetileg 2006. július 31-ig, egy újabb, nemrég hozott törvénnyel 2006. december 31-ig újra meghoszszabbították. Az előzményekhez tartozik, hogy az életvesztésért megállapított egyösszegű kárpótlás nagyságát az 1999. évi magyar költségvetési törvény 30 000 forintban határozta meg. Ezt a rendelkezést a magyar Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte, és 1999. január 1-jére viszszamenőleges hatállyal megsemmisítette. Ezt követően a 2003. évi költségvetési törvény az életvesztésért járó egyösszegű kárpótlás összegét 400 000 forintban állapította meg, amit készpénzben fizetnek. A kérelembenyújtási határidő (ismételt) megnyitására két okból is szükség volt — áll a bevezetőben említett szakhatóság tájékoztatójában. Egyrészt azért, mert a már korábban bármilyen jogcímen kárpótlásban részesültek számára volt ilyen törvényi lehetőség, amiért ezt az esélyt az életvesztés nyomán kárpótlásra jogosultak, és a nem frontvonalban tartózkodó egykori munkaszolgálatosoknak is biztosítani kellett, másrészt a 30 000 forintos megalázó juttatás miatt nagyon sokan az iratpótlási kérelemnek nem is tettek eleget, vagy egyáltalán nem igényelték a kárpótlást, tekintettel arra is, hogy például a külföldről történő postázás költségei a megítélt összeget teljesen vagy részlegesen felemésztették volna. A munkaszolgálatért járó kárpótlás kapcsán pedig azt kell elmondani, hogy ez esetben az egykori munkaszolgálatosokat, a túlélő házastársat, ennek hiányában a munkaszolgálatos örököseit kívánja segíteni a jogalkotó, tehát azokat, akik korábban azért nem adták be kérelmüket, mert az eredeti törvény a frontvonal mögött munkaszolgálatot teljesítetteket kizárta a jogosultak köréből (ez is alkotmányellenes rendelkezés volt, visszamenőlegesen). Összefoglalva, a kárpótlás iránti kérelmet, most már 2006. december 31- ig azok nyújthatják be, akiknek hozzátartozója 1939-1989 között a magyar hatóság politikai önkénye miatt vesztette életét, továbbá, akiknek a hozzátartozója deportálás, szovjet kényszermunka ideje alatt halt meg, végezetül pedig azok is, akik a II. világháború alatt faji, vallási, politikai okból munkaszolgálatot teljesítettek. Itt emlékeztetek arra, hogy az 1992. évi XXXII. személyi kárpótlási törvény szerint a szovjet hadifogságba esett katonát 1945. augusztus 1-jétől kényszermunkára hurcoltnak kell tekinteni. Ebből következik, hogy az életvesztésnek a szovjet hadifogságot elszenvedetteknél a fenti időpont után kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy a hátramaradottak most ismételten az egyösszegű, megemelt kárpótlásért folyamodhassanak. A kárpótlásra, az életvesztés bármelyik esetében az élő özvegy, vagy ahogy meg nevezzük, a túlélő házastárs, a sérelmet elszenvedő élő gyermeke és az élő szülő, ezek hiányában — a kárpótlás összegének felére —az élő testvér jogosult. Több jogosult esetén a kárpótlás összegét az özvegy, a gyermekek és a szülők között csoportonként és a csoporton belül egyenlő arányban kell felosztani. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni arra az esetre is, ha a kárpótlásra több testvér jogosult. A munkaszolgálatért járó kárpótlásra, saját jogon a munkaszolgálatot teljesített érintett, illetőleg túlélő házastársa jogosult. Az 1992. július 2-a után elhunyt volt munkaszolgálatos után, ha túlélő társa nincs, örökösei igényelhetik a kárpótlást kárpótlási jegyben vagy életjáradék formájában, amint erről az 1994. évi XII. törvény rendelkezett. Itt ugyanis az eredeti törvény hatálybalépésétől visszamenőlegesen jár a kárpótlás a már említett diszkriminatív rendelkezés hatályon kívül helyezése nyomán. A szovjet hadifogságot 1945. augusztus 1 -je után elszenvedetteknek és az eredeti törvény több igényjogosultjának, akik már megkapták a kárpótlást kárpótlási jegyek és/vagy életjáradék formájában, nem jár újabb kárpótlás, és számukra nem nyújtották meg a kérelembenyújtási határidőt, mint ahogy azoknak sem jár, akiknek egyébként megalapozott a kérelme, csak éppen valamiért lekésték a többször meghosszabbított, különben jogvesztőnek számító határidőt. De nem járt és most sem jár kárpótlás e törvényegyüttes alapján azoknak sem, akik a magyar hadseregben harcoltak és épségben vagy rokkantan hazajöttek, illetve azoknak sem, akik az elesett katonák hozzátartozói. Emlékeztetek a törvény címére: Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról, amit röviden személyi kárpótlási törvénynek neveztek el, megkülönböztetve így ezt a másik két vagyoni kárpótlási törvénytől. Deák Levente N . Ha napirenden akar lenni a hazai törvénykezéssel, fizessen elő a MONITORUL OFICIAL törvényeket, dekrétumokat, határozatokat és más jogszabályokat tartalmazó I. sorozatára. A 2005. évi előfizetési díj hagyományos hordozón 9 480 000 lej, negyedévenként 2 370 000 lej. Az elektronikus kiadásra való előfizetésről a 021-411 58 33-as telefonszámon lehet tájékozódni. Az előfizetési díj 120 euró. A kiadványt meg lehet rendelni a Román Posta, a Rodipet Rt kirendeltségein. A román törvényhozást magyar nyelven tanulmányozni óhajtók megrendelhetik a ROMANIA HIVATALOS KÖZLÖNYE magyar nyelvű hivatalos kiadását hagyományos formában a Román Postánál vagy a Rodipetnél, illetve interneten. Szívesen tájékoztatunk minden érdeklődőt a 021—318 5123-as telefonszámon. E-mail: hk@ramo.ro Helyi közügyek ügyvitele A „Két lépés az autonómia felé” címmel jelölt ismertetőnk mai részében azokat a fontosabb változásokat mutatjuk be, amelyeket a Hivatalos Közlöny július 18-i, 621. számában megjelent 2006/286 sz. törvény (Lege pentru modificarea şi completarea Legii administraţiei publice locale) vezet be. Az említett jogszabályozás 1. cikkelye szerint: ,Jelen törvény szabályozza a helyi autonómia általános rendszerét, valamint a helyi közügyek adminisztrációjának szerveződését és működését.” A 2. cikkely (1.) bekezdése így pontosít: „A területi adminisztratív (ügyviteli) egységek közügyei kivitelezésének szerveződése és működése a következő alapelvekre épül: decentralizáció, helyi autonómia, közszolgáltatások összpontosításának megszüntetése (deconcentrarea serviciilor publice), a helyi közügyeket adminisztráló hatóságok választhatósága (eligibilitate), törvényesség, és a fontosabb helyi problémák megoldásában az állampolgárok véleményének kikérése.” A törvény szerint a helyi közügyeket adminisztráló hatóságok gyakorolnak kizárólagos hatásköröket (competente exclusive), megosztott hatásköröket (competente partajate) és meghatalmazás alapján szerzett hatásköröket (competente delegate). A hatáskörök decentralizációja a helyi közügyeket adminisztráló hatóságok irányába a decentralizációt előíró kerettörvény alapelvei és szabályozása szerint történik. A törvénymódosítás két új szerveződési formát vezet be: a helyi közügyeket adminisztráló hatóságok társulási szervezeteit (structuri asociative) és a közösségek közötti fejlesztések társulásait (asociaţii de dezvoltare intercomunitara). Az elsőként említett szerveződési formák keretén belül a törvény felsorolja: Románia községeinek társulását, Románia városainak társulását, Románia municípiumainak társulását, Románia Megyei Tanácsainak Országos Szövetségét, és más általános érdekű társulási formákat. A másik szerveződési lehetőség: két vagy több területi adminisztratív egységnek joga, hogy döntéshozó (deliberativ) és végrehajtó (executiv) hatásköreiknek keretén belül együttműködjenek és társuljanak. Ennek alapján létrehozhatnak jogi személyiséggel rendelkező, magánjogi, közérdekű, közösségek közötti fejlesztést szolgáló társulást. Ezeknek célja tájegységek vagy régiók fejlesztésére szolgáló tervek közös erővel való megvalósítása vagy közszolgáltatások ellátásának együttes biztosítása. A helyi tanácsok közös megegyezése alapján létrehozhatók a városi aglomerációk tájegységeinek társulásai, melyek a nagyváros és a környéki falvak/községek összefogása alapján kívánják megoldani közös problémáikat. A közösségek közötti fejlesztések társulásai pénzügyi fedezetét a társulásban részt vevő területi adminisztratív egységek költségvetéseinek hozzájárulása alapján és más források bevonásával biztosítják. A kormány is, az állami költségvetésben foglalt országos fejlesztési program keretén belül, hozzájárul a közösségek közötti fejlesztések társulásainak finanszírozásához. A fejlesztések társulásait ügyvezető tanács (consiliu de administraţie) vezeti, ennek tagjait a résztvevő területi adminisztratív egységek, helyi/megyei tanács jelöli ki, az illetékes polgármesterek/megyei tanácselnökök javaslata alapján. Az ügyvezető tanácsot a résztvevő tagok többségének szavazata alapján kinevezett elnök vezeti. Célkitűzéseinek megvalósítása érdekében, költségvetése keretén belül, a társulás alkalmazhat saját technikai személyzetet. A területi adminisztratív egységeknek joguk van, döntéshozó és végrehajtó hatásköreik keretén belül, együttműködni és társulni külföldi területi adminisztratív egységekkel az illetékes helyi megyei tanács határozata alapján. A határmenti tájegységek területi adminisztratív egységei határon túli együttműködést előirányzó megegyezést köthetnek a szomszédos országok hasonló jellegű egységeivel. Ezek polgármesterei/megyei tanácselnökei, mielőtt az illetékes tanácsok előterjesztenék elfogadás végett a más országok területi adminisztratív egységeivel közösen végrehajtandó terveket, kérniük kell a Külügyminisztérium előzetes beleegyezését a tervek megvalósítására. A határon túli együttműködés keretén belül létre lehet hozni Románia területén bejegyzett jogi személlyel rendelkező szervezeteket, melyeknek nem lehetnek területi adminisztratív hatáskörei. Határon túli együttműködést megkötött területi adminisztratív egységeknek joguk van részt venni, az együttműködés keretén belül létrehozott, külföldi szervezetekben. Ami a belföldi tevékenységet illeti, a helyi megyei tanácsok eddig érvényben levő jogát kereskedelmi társaságok létrehozására úgy változtatták meg, hogy részt vehetnek alaptőkével, illetve javak formájában hozzájárulhatnak, közérdekű szolgáltatásokat végző, helyi illetve megyei közérdekeket szolgáló szervezetek létrehozásában és működtetésében. (Folytatjuk) Czédly József A TÖRVÉNYTÁRT TÁMOGATJA A COMMUNITAS ALAPÍTVÁNY