Új Magyar Szó, 2006. augusztus (2. évfolyam, 147-169. szám)

2006-08-09 / 153. szám

10 Új Magyar Szó 2006. AUGUSZTUS 9., SZERDA V) No-J­hQ riu NO •C HI NV) V­ O­b­­a­p Újra a magyarországi kárpótlásról Az ÚMSZ 2006. március 29-i számá­ban, a Törvénytár rovatban kimerítő tájékoztatót jelentettünk meg a 2006. évi XLVII. magyar törvény végrehaj­tásával kapcsolatban. Az említett anyagot az illetékes magyar hatóság, a Központi Igazságügyi Hivatal Kár­pótlási Főosztálya (1116 Budapest, Hauszmann A. u. 1. szám, postacím: 1519 Budapest, Pf. 46.) bocsátotta rendelkezésünkre. Az elmúlt napokban, hetekben azon­ban nagyon sok, a fentiektől eltérő, megtévesztő információ jutott nyil­vánosságra, odáig menve, hogy újab­ban már a hadirokkantaknak, a hadi­árváknak és a hadiözvegyeknek járó kárpótlásról beszélnek. S hogy teljes legyen a zavar, sok helyen a magyar hadseregben egykor harcoltak hoz­zátartozóit is kárpótlási űrlapok ki­töltésére biztatják, mindezt azzal in­dokolva, hogy hátha mégis jár nekik a kárpótlás. Holott szó sincs új tör­vényről, pontosabban van új törvény, de ez nem erről, vagy másképpen mondva, ez nem változtatta meg az igényjogosultak körét. Annyi történt, hogy az eredeti, az 1992. évi XXXII. személyi kárpótlási törvényt módosí­tó 1997. évi XXIX. törvényben szer­­pelő igényjogosultak vagy kedvezmé­nyezettek számára ismét megnyitot­ták a kérelembenyújtási határidőt, eredetileg 2006. július 31-ig, egy újabb, nemrég hozott törvénnyel 2006. december 31-ig újra meghosz­­szabbították. Az előzményekhez tar­tozik, hogy az életvesztésért megálla­pított egyösszegű kárpótlás nagysá­gát az 1999. évi magyar költségvetési törvény 30 000 forintban határozta meg. Ezt a rendelkezést a magyar Al­kotmánybíróság alkotmányellenes­nek ítélte, és 1999. január 1-jére visz­­szamenőleges hatállyal megsemmisí­tette. Ezt követően a 2003. évi költ­ségvetési törvény az életvesztésért já­ró egyösszegű kárpótlás összegét 400 000 forintban állapította meg, amit készpénzben fizetnek. A kérelembenyújtási határidő (is­mételt) megnyitására két okból is szükség volt — áll a bevezetőben emlí­tett szakhatóság tájékoztatójában. Egyrészt azért, mert a már korábban bármilyen jogcímen kárpótlásban ré­szesültek számára volt ilyen törvényi lehetőség, amiért ezt az esélyt az élet­vesztés nyomán kárpótlásra jogosul­tak, és a nem frontvonalban tartózko­dó egykori munkaszolgálatosoknak is biztosítani kellett, másrészt a 30 000 forintos megalázó juttatás miatt na­gyon sokan az iratpótlási kérelemnek nem is tettek eleget, vagy egyáltalán nem igényelték a kárpótlást, tekintet­tel arra is, hogy például a külföldről történő postázás költségei a megítélt összeget teljesen vagy részlegesen fel­emésztették volna. A munkaszolgálat­ért járó kárpótlás kapcsán pedig azt kell elmondani, hogy ez esetben az egykori munkaszolgálatosokat, a túl­élő házastársat, ennek hiányában a munkaszolgálatos örököseit kívánja segíteni a jogalkotó, tehát azokat, akik korábban azért nem adták be kérel­müket, mert az eredeti törvény a frontvonal mögött munkaszolgálatot teljesítetteket kizárta a jogosultak kö­réből (ez is alkotmányellenes rendel­kezés volt, visszamenőlegesen). Összefoglalva, a kárpótlás iránti ké­relmet, most már 2006. december 31- ig azok nyújthatják be, akiknek hozzá­tartozója 1939-1989 között a magyar hatóság politikai önkénye miatt vesz­tette életét, továbbá, akiknek a hozzá­tartozója deportálás, szovjet kényszer­­munka ideje alatt halt meg, végezetül pedig azok is, akik a II. világháború alatt faji, vallási, politikai okból mun­kaszolgálatot teljesítettek. Itt emlékez­tetek arra, hogy az 1992. évi XXXII. személyi kárpótlási törvény szerint a szovjet hadifogságba esett katonát 1945. augusztus 1-jétől kényszermun­kára hurcoltnak kell tekinteni. Ebből következik, hogy az életvesztésnek a szovjet hadifogságot elszenvedetteknél a fenti időpont után kellett bekövet­keznie ahhoz, hogy a hátramaradottak most ismételten az egyösszegű, meg­emelt kárpótlásért folyamodhassanak. A kárpótlásra, az életvesztés bárme­lyik esetében az élő özvegy, vagy ahogy meg nevezzük, a túlélő házas­társ, a sérelmet elszenvedő­ élő gyer­meke és az élő szülő, ezek hiányában — a kárpótlás összegének felére —az élő testvér jogosult. Több jogosult esetén a kárpótlás összegét az özvegy, a gyer­mekek és a szülők között csoporton­ként és a csoporton belül egyenlő arányban kell felosztani. Ezt a rendel­kezést kell alkalmazni arra az esetre is, ha a kárpótlásra több testvér jogosult. A munkaszolgálatért járó kárpótlás­ra, saját jogon a munkaszolgálatot tel­jesített érintett, illetőleg túlélő házas­társa jogosult. Az 1992. július 2-a után elhunyt volt munkaszolgálatos után, ha túlélő társa nincs, örökösei igényel­hetik a kárpótlást kárpótlási jegyben vagy életjáradék formájában, amint er­ről az 1994. évi XII. törvény rendelke­zett. Itt ugyanis az eredeti törvény ha­tálybalépésétől visszamenőlegesen jár a kárpótlás a már említett diszkrimi­natív rendelkezés hatályon kívül he­lyezése nyomán. A szovjet hadifogságot 1945. au­gusztus 1 -je után elszenvedetteknek és az eredeti törvény több igényjogo­sultjának, akik már megkapták a kár­pótlást kárpótlási jegyek és/vagy élet­járadék formájában, nem jár újabb kárpótlás, és számukra nem nyújtot­ták meg a kérelembenyújtási határ­időt, mint ahogy azoknak sem jár, akiknek egyébként megalapozott a kérelme, csak éppen valamiért lekés­­ték a többször meghosszabbított, kü­lönben jogvesztőnek számító határ­időt. De nem járt és most sem jár kár­pótlás e törvényegyüttes alapján azok­nak sem, akik a magyar hadseregben harcoltak és épségben vagy rokkantan hazajöttek, illetve azoknak sem, akik az elesett katonák hozzátartozói. Em­lékeztetek a törvény címére: Az éle­tüktől és szabadságuktól politikai ok­ból jogtalanul megfosztottak kárpót­lásáról, amit röviden személyi kárpót­lási törvénynek neveztek el, megkü­lönböztetve így ezt a másik két vagyo­ni kárpótlási törvénytől. Deák Levente N . Ha napirenden akar lenni a hazai törvénykezéssel, fizessen elő a MONITORUL OFICIAL törvényeket, dekrétumokat, határozatokat és más jogszabályokat tartalmazó I. sorozatára. A 2005. évi előfizetési díj hagyományos hordozón 9 480 000 lej, negyedévenként 2 370 000 lej. Az elektronikus kiadásra való előfizetésről a 021-411 58 33-as telefonszámon lehet tájékozódni. Az előfizetési díj 120 euró. A kiadványt meg lehet rendelni a Román Posta, a Rodipet Rt kirendeltségein. A román törvényhozást magyar nyelven tanulmányozni óhajtók megrendelhetik a ROMANIA HIVATALOS KÖZLÖNYE magyar nyelvű hivatalos kiadását hagyományos formában a Román Postánál vagy a Rodipetnél, illetve interneten. Szívesen tájékoztatunk minden érdeklődőt a 021—318 5123-as telefonszámon. E-mail: hk@ramo.ro Helyi közügyek ügyvitele A „Két lépés az autonómia felé” címmel jelölt ismertetőnk mai ré­szében azokat a fontosabb változá­sokat mutatjuk be, amelyeket a Hi­vatalos Közlöny július 18-i, 621. számában megjelent 2006/286 sz. törvény (Lege pentru modificarea şi completarea Legii administraţiei publice locale) vezet be. Az említett jogszabályozás 1. cikkelye szerint: ,Jelen törvény szabályozza a helyi autonómia általános rendszerét, valamint a helyi közügyek adminiszt­rációjának szerveződését és működé­sét.” A 2. cikkely (1.) bekezdése így pontosít: „A területi adminisztratív (ügyviteli) egységek közügyei kivitele­zésének szerveződése és működése a következő alapelvekre épül: decentra­lizáció, helyi autonómia, közszolgálta­tások összpontosításának megszünte­tése (deconcentrarea serviciilor pub­lice), a helyi közügyeket adminisztráló hatóságok választhatósága (eligibili­tate), törvényesség, és a fontosabb he­lyi problémák megoldásában az állam­polgárok véleményének kikérése.” A törvény szerint a helyi közügyeket adminisztráló hatóságok gyakorolnak kizárólagos hatásköröket (competente exclusive), megosztott hatásköröket (competente partajate) és meghatal­mazás alapján szerzett hatásköröket (competente delegate). A hatáskörök decentralizációja a helyi közügyeket adminisztráló hatóságok irányába a decentralizációt előíró kerettörvény alapelvei és szabályozása szerint törté­nik. A törvénymódosítás két új szerve­ződési formát vezet be: a helyi köz­ügyeket adminisztráló hatóságok tár­sulási szervezeteit (structuri asocia­tive) és a közösségek közötti fejleszté­sek társulásait (asociaţii de dezvoltare intercomunitara). Az elsőként említett szerveződési for­mák keretén belül a törvény felsorolja: Románia községeinek társulását, Ro­mánia városainak társulását, Románia municípiumainak társulását, Románia Megyei Tanácsainak Országos Szövet­ségét, és más általános érdekű társulási formákat. A másik szerveződési lehe­tőség: két vagy több területi admi­nisztratív egységnek joga, hogy dön­téshozó (deliberativ) és végrehajtó (executiv) hatásköreiknek keretén be­lül együttműködjenek és társuljanak. Ennek alapján létrehozhatnak jogi sze­mélyiséggel rendelkező, magánjogi, közérdekű, közösségek közötti fejlesz­tést szolgáló társulást. Ezeknek célja tájegységek vagy régiók fejlesztésére szolgáló tervek közös erővel való meg­valósítása vagy közszolgáltatások ellá­tásának együttes biztosítása. A helyi ta­nácsok közös megegyezése alapján lét­rehozhatók a városi aglomerációk táj­egységeinek társulásai, melyek a nagy­város és a környéki falvak/községek összefogása alapján kívánják megolda­ni közös problémáikat. A közösségek közötti fejlesztések tár­sulásai pénzügyi fedezetét a társulás­ban részt vevő területi adminisztratív egységek költségvetéseinek hozzájáru­lása alapján és más források bevonásá­val biztosítják. A kormány is, az állami költségvetésben foglalt országos fej­lesztési program keretén belül, hozzá­járul a közösségek közötti fejlesztések társulásainak finanszírozásához. A fejlesztések társulásait ügyvezető ta­nács (consiliu de administraţie) vezeti, ennek tagjait a résztvevő területi admi­nisztratív egységek, helyi/megyei ta­nács jelöli ki, az illetékes polgármeste­­rek/megyei tanácselnökök javaslata alapján. Az ügyvezető tanácsot a részt­vevő tagok többségének szavazata alap­ján kinevezett elnök vezeti. Célkitűzé­seinek megvalósítása érdekében, költ­ségvetése keretén belül, a társulás al­kalmazhat saját technikai személyzetet. A területi adminisztratív egységeknek joguk van, döntéshozó és végrehajtó hatásköreik keretén belül, együttmű­ködni és társulni külföldi területi ad­minisztratív egységekkel az illetékes helyi­ megyei tanács határozata alap­ján. A határmenti tájegységek területi adminisztratív egységei határon túli együttműködést előirányzó megegye­zést köthetnek a szomszédos országok hasonló jellegű egységeivel. Ezek pol­­gármesterei/megyei tanácselnökei, mi­előtt az illetékes tanácsok előterjeszte­nék elfogadás végett a más országok területi adminisztratív egységeivel kö­zösen végrehajtandó terveket, kérniük kell a Külügyminisztérium előzetes beleegyezését a tervek megvalósításá­ra. A határon túli együttműködés kere­tén belül létre lehet hozni Románia te­rületén bejegyzett jogi személlyel ren­delkező szervezeteket, melyeknek nem lehetnek területi adminisztratív hatás­körei. Határon túli együttműködést megkötött területi adminisztratív egy­ségeknek joguk van részt venni, az együttműködés keretén belül létreho­zott, külföldi szervezetekben. Ami a belföldi tevékenységet illeti, a helyi­ megyei tanácsok eddig érvény­ben levő jogát kereskedelmi társaságok létrehozására úgy változtatták meg, hogy részt vehetnek alaptőkével, illet­ve javak formájában hozzájárulhatnak, közérdekű szolgáltatásokat végző, he­lyi illetve megyei közérdekeket szolgá­ló szervezetek létrehozásában és mű­ködtetésében. (Folytatjuk) Czédly József A TÖRVÉNYTÁRT TÁMOGATJA A COMMUNITAS ALAPÍTVÁNY

Next