Új Magyar Szó, 2008. október (4. évfolyam, 190-212. szám)

2008-10-01 / 190. szám

4 HATTER | 2008. október 1szerda Verespatak - kétes befektetés Interjú Bogyay Elemérrel, a Rosia Montana Gold Corporation részvényesével A Verespatakra aranybányát tervező kanadai cég részvényeseként látoga­tott Bogyay Elemér, a Magyarok Vi­lágszövetsége Kanadai Tanácsának országos elnöke a közelmúltban Fehér megyei településre, ahol meg­tudta: mintegy hatvan verespataki család „a végsőkig kitart”. Tamás András ► Lapunk számára még elő­ző este Torockón mesélte el, h­ogyan is került ő kapcso­latba Verespatakkal.­­ Patrubány Miklós, a Ma­gyarok Világszövetségének elnöke telefonált, hogy SOS, egy kanadai vállalat ciánnal akar aranyat kitermelni. Fel­vettem a kapcsolatot a kör­nyezetvédőkkel, és több kép­viselővel, akik hallgattak ag­godalmamra. Közben a gyomaendrődi Homok Ernő Verespatakot bemutató, száz fotós kiállítása nyílt meg Ot­tawában, Cambridge-ben, Torontóban, onnan átkerült Clevenlandbe, az évente megrendezendő nagy ma­gyar konferenciára, ahol egy hétig volt kiállítva, majd Wa­shingtonba és New York-ba - úgyhogy Észak-Amerikában tudnak Verespatakról. Hogy még részletesebben értesüljek a fejleményekről, másfél éve részvényeket vásároltam, így­­ a részvényesek gyűlésére is kötelesek meghívni. Erre idén júniusban került sor, ahol az elnök bejelentette, a bánya idén nem indul be, em­bereket bocsátottak el, a rész- z­vények értéke húsz százalék­­­ kal csökkent. Alan Hill bo-­­­csánatot kért a késlekedés­e miatt, mivel azonban az ön-­­ kormányzati választásokon állítása szerint az ő emberei jöttek be, és minden bizony­nyal az őszi választások is hasonlóan alakulnak, a há­zak háromnegyedét már fel­vásárolták, szabad az út, jö­vőre ígérvén a bánya megnyi­tását. ► Mint tudjuk, a hatásta­nulmány nem feltétlen fedi az igazságot.­­ Az ülésen szót kérve kifej­tettem aggodalmamat, hi­szen a a vállalkozás negyven­szer nagyobb, mint a nagybá­­nyai volt, és tudjuk mekkora katasztrófát idézett elő a Ti­szán. Ha ez így megy, az egész környéket tönkreteszi. Erre azt a választ kaptam, hogy nem kell aggódni, már felvették a kapcsolatot az EU-val, és azok is elismerik módszerüket. ► Ezek szerint a látszat el­lenére biztosak a dolguk­ban?­­ Újabb 60 millió dolláros befektetést szavaztak meg arra, hogy még idén beindít­sák a bányát. Felvetettem, hogy a cián használata Ka­nadában ötven éve tiltott, és erkölcsös-e, hogy elmenjünk egy elmaradott országba és ott használjuk? Felszólalá­som közben néhányszor megszakítottak, amikor pe­dig befejezéskor felvetettem a kérdést: hogy fogják érezni magukat, ha nagyobb profit érdekében tönkretesszük a környezetet, esetleg embe­rek fognak meghalni, hogy fognak a tükörbe nézni? - erőszakkal tépték ki kezem­ből a mikrofont. Ennek azonban azért is örülök, mert egyrészt már elmond­tam mindent, amit akartam, másrészt pedig ilyesmi rész­vényesi ülésen, egy demok­ratikus országban még nem fordult elő, erre szükség ese­tén hivatkozni fogok. Gyű­lés után elnézést kértem a zavarásért, mire az elnök vá­lasza az volt, hogy minden embernek megvan a joga vé­leménynyilvánításra, a za­vargások pedig azért van­nak, mert a magyar kor­mány vissza akarja szerezni Erdélyt. Mikor megkérdez­tem, ezt meg honnan veszi, azt válaszolta, hogy hát rajta van a Magyar Köztársaság lapján, mire én a saját szavá­val ütöttem vissza, vagyis ér­demes-e akkor nekünk be­fektetni, egy olyan helyen ahol nem stabil? Erre sok részvényes odafigyelt. ► ön hogy látja a további fejleményeket? - Nagyon nehéz dolog. A részvényest nem az érdekli, hogy mi van Verespatakon vagy bárhol a világon, vi­szont felmerülhet benne, hogy ez egy nem jó befekte­tés. Nem ismerek viszont olyan vállalkozót, aki miután 260 millió dollárt invesztál, elsétál. Mindenféle eszközt fel kell használni figyelemfel­keltés céljából, a részvényese­ket ugyanis csak az érdekli, hogy nyeresége legyen. ►A pártfogók közül sokan a térség fellendülésének egyedüli lehetőségeként em­legetik a kitermelést. Ön szerint lehetséges más alter­natíva? - Mind Magyarországon, mind Erdélyben el kell kö­vetni mindent, a világ köz­véleményét felrázva, hogy ez a kitermelés ne indulhas­son be. A bánya kétezer éve működik, és itt is megoldha­tó az, ami Ausztriában és Németországban, ahol a ré­gi bánya hosszú aknáiban csónakutakat csináltak. Tu­risztikai szempontokat kelle­ne figyelembe venni, ami máshol több embernek ad munkalehetőséget és nagy jövedelmet. Legfeljebb más oldalon lehetne folytatni a bányászatot, persze nem ci­ánnal, ami természetesen nagyon lecsökkentené a ki­termelést, ez azonban a mai profitorientált világban nem lesz könnyű. Tengeri haramiák és nemzetközi közöny Feszültté vált a kalózügyi helyzet Szomália partjainál. A fő­állású tengeri haramiák nem tudják eldönteni, mihez kezdje­nek a múlt héten ejtett „kényes” zsákmánnyal. A lefoglalt ukrán harckocsi-szállítmányt az amerikai hadiflotta figyeli, amely azonban két napi őrködés után tegnap késő délutánig nem szánta rá magát a közbelépésre. A passzivitás oka a nemzetközi jogban rejlik. ÚMSZ A nemzetközi jog szerint már 1856-tól tilos kalóz­leveleket kiállítani. Addig ugyanis - a 17. századtól kezdődően kifejlődött - álla­mi felhatalmazás, az úgyne­vezett kalózlevél alapján (is) folyt a kalózkodás. Ezt a krí­mi háború (1853-56) után aláírt párizsi tengerjogi dek­laráció megtiltotta. Ha vala­kit ezt követően kalózkodá­son értek, azt közönséges tengeri rablónak tekintették, aki sérti a szabad kereskedel­met. Velük szemben bármely ország eljárhatott, tehát a fel­lépés nem személyi főhata­lom alapján történt. Főhatalmak A személyi főhatalom le­hetőséget biztosít az álla­moknak, hogy fellépjenek ál­lampolgáraik védelmében a határaikon kívül, de kizáró­lag a területileg illetékes ál­lam beleegyezésével. A nyílt tengerre vonatkozó 1958-as genfi jegyzőkönyv ugyanezt­ az elvet alkalmazza. Amel­lett, hogy az államok köteles­ségévé teszik az együttműkö­dést a kalózkodás leküzdésé­ben, az egyezmény az emlí­tett korlátozást csak erősíti. A genfi jegyzőkönyv sze­rint bármely állam jogosult elfogni vagy elfoglalni a ka­lózhajót, kikötőbe kísérni, ki­hallgatni a személyzetet, és ha vétkessége bebizonyoso­dik, megbüntetni, a hajót pe­dig elkobozni. Csakhogy kulcsfontosságú feltétel, hogy a kalózcselekmény színhelye kívül essék bármely állam joghatóságán, illetve a cselekmény mögött ne álljon ,,állami meghatalmazás”, a cselekményt ne politikai, ha­nem „magánérdek” vezérel­je. A nyílt tengeren haladó hajókat feltartóztatni, átku­tatni vagy lefoglalni békeidő­ben csak saját államuk hadi­hajója jogosult. Kalózstratégia Az amerikai hadiflotta nem véletlenül néz tehát far­kasszemet napok óta a fegy­verszállító ukrán hajó elrab­lóival. A Fauna Szomáliai vi­zeken horgonyoz, és a le­génység egy része, legalábbis minden jel szerint, tisztában van az ENSZ-jegyzőkönyv előírásaival. Erre utal az a lö­völdözés, amelyről hétfőn számolt be a nemzetközi saj­tó, és amelyből a híradások szerint a radikálisnak tekin­tett csoport került ki győzte­sen. Szomáliai kalózok az év első nyolc hónapjában nem kevesebb, mint 30 hajót kapa­rintottak meg. Ezek egy része ma is egy elhagyott halászki­kötőben vesztegel, átadásu­kért a tengeri rablók mintegy 10 millió dollár váltságdíjat követelnek. A Szomáliai kalózok a le­hető legstratégiaibb ponton lépnek fel. A tengeri forgalom egyre nagyobb része halad át a Szuezi-csatornán­­ évente mintegy húszezer tartályhajó szállít árut a rohamosan fejlő­dő Kínából Európába­­, már­pedig oda csakis a Szomáliai kalózok által uralt Adeni­­öbölön keresztül lehet eljutni. Francia eredményesség A kalózok leállítására szakértők régóta javasolják a légi- és flottaerők hatékony nemzetközi együttműködé­sét, a veszélyeztetett hajózási útvonalak repülőgépes és műholdas felügyeletét, illetve a szervezett bűnözés hatéko­nyabb üldözését, hiszen ez utóbbi haszonélvezője és eb­ből kifolyólag ösztönzője a kalózkodásnak. Nagyobb nemzetközi nyomásra is szükség lenne a tétlenkedő államok aktivizálása céljá­ból, az ENSZ pedig kezde­ményezhetné egy globális ka­lózkodás-ellenes haditenge­részeti erő életre hívását - vé­lik szakértők. Amíg nemzetközi szinten sikerül közös nevezőre jutni, a hátrányosan érintett orszá­gok egymaguk próbálnak el­lenszert találni a kalózkodás­ra. A leghatékonyabbnak e tekintetben eddig Franciaor­szág bizonyult. Szeptember elején francia kommandósok idei második sikeres akcióju­kat hajtották végre Szomáliai vizeken: épségben kiszabadí­tották azt a francia házas­párt, akiket sétahajózás köz­ben, pár nappal korábban ej­tettek foglyul a kalózok az Ádeni-öbölben. A tengeri ha­ramiák váltságdíjat akartak kicsikarni, illetve követelték az előző, áprilisi túszszabadí­tó akcióban foglyul ejtett tár­saik szabadon engedését. A francia kommandósok egy kalózt megöltek, további ha­tot pedig foglyul ejtettek. A tengeri kereskedelemben és szállításban érdekelt válla­latok képviselői tegnap közös nyilatkozatban sürgették a nemzetközi fellépést. „Ha polgári repülőgépeket téríte­nének vagy foglalnának el nap mint nap, a kormányok másként reagálnak” - fogal­maz a Reuters által idézett közlemény. Ebben a tengeri szállítók arra próbálják fel­hívni az illetékesek figyelmét, hogy „a hajók biztosítják a nemzetközi szállítmányozás vérkeringését”. ◄­ ­W­ifi­­ : Mekka % BWHIVc. ; Sura : ; w ra® | ETHOPIA .tojó totói Adeni-öböl [„iSea SOMAIJAI szariKB A Szomáliai kalózok a Szuezi-csatornát is ellenőrzik

Next