Új Magyar Szó, 2009. április (5. évfolyam, 63-80. szám)

2009-04-01 / 63. szám

4 [ HÁTTÉR i­ 2009. április 1., szerda Programszemle Kolozsvár előtt Beszélgetés Lakatos Péter képviselővel, az RMDSZ kongresszusi programfelelősével Lokodi Imre !► Ön az RMDSZ­ kong­­resszus alapszabály- és programmódosításával van elfoglalva. Minden a nor­mális ütemben halad? - Azokat a megvalósuláso­kat, amelyek az aradi kong­resszus óta bekövetkeztek, értelemszerűen kivettük a dokumentumokból, hiszen okafogyottá váltak. Az egyéb típusú programmó­dosítások azok lesznek, ame­lyek az időközben kialakult vagy megváltozott társadal­mi kérdések megválaszolásá­ra vonatkoznak. Most egész Európában, sőt világszerte újra kell gondolni az állam szerepét a makrogazdaság­ban, különös tekintettel a ki­bontakozó gazdasági válság­ra. A jelenlegi gazdasági, tár­sadalmi helyzet sokunkat el kell, hogy gondolkodtasson, így az RMDSZ kongresszu­sán is hangsúlyosan szere­pelnie kell az ország és a ro­mániai magyarság szociális helyzetének. Előtérbe kellett hoznunk nekünk is az elsze­gényedés megállítását. Ha azzal vádoljuk a jelenlegi kormányt, hogy nincs szoci­ális stratégiája, akkor ne­künk feltétlenül meg kell ne­veznünk olyan szektorokat, amelyek a következőkben húzóágazatok lesznek, en­nek alapján nem is félünk megnevezni a mezőgazdasá­got, a turizmust, más infrast­ruktúrák mellett. Ez így rendben van, csakhogy egyáltalán nem vagyunk biztosak abban, hogy az RMDSZ kongresz­­szusának kell választ adnia a romániai válság megoldá­sának mikéntjére. Másként szólva, úgy tervezik, hogy lesz a kongresszusnak or­szágos szintű gyakorlati haszna? - Természetesen lesz. Az, hogy ellenzékben vagyunk, nem jelenti azt, hogy tör­vénykezési szinten ne tud­junk javaslatokkal jönni. Ha az események elébe me­gyünk, az eddig összegyűj­tött tapasztalatok alapján... A turisztikai miniszterrel tár­gyalva például elértük, hogy a végrehajtási utasítások­nál,az üdülési jegyek eseté­ben bevigyék az Erdélyben jelentős szerepet nyerő falu­turizmusban különböző mi­nősítést nyert vállalkozáso­kat, ne csak a tengerparti szállodákat, vagy ne csak a szakszervezetek által kijelölt vendéglátó-ipari egységeket. 1* Ha nincs tisztújító tétje a kongresszusnak, a prog­rammódosításokat akkor sem lehet kevésbé prioritás­ként kezelni? - Azt mondom, nem lehet, mert az embereket érdekli, az RMDSZ milyen programo­kat kíván végrehajtani a kö­vetkező, immár tisztújító kongresszusig. A tanácsko­záson olyan témák is szóba jöhetnek, mint az államel­nök-választás, mert bizony választ kell adni arra, állít-e jelöltet az RMDSZ, vagy ép­penséggel attól eltekint. Meg kell nézni továbbá a régiók átrajzolásának kérdését, amit időszerű lenne bevinni a köz­tudatba, mert különböző vé­lemények alapján alakulnak ki azok a stratégiák, amelyek alapján tovább lehet lépni. Mit gondol, lesz-e még olyan „forró pontja” a kongresszusnak, amely a ré­gi viták hangulatát pillanat­ra visszahozza? - Ha én jól emlékszem a régi viták hangulatára, azok kö­rülbelül a vágyak és a lehető­ségek mezsgyéjén alakultak ki. Azóta természetesen fejlő­dött a romániai politikum is. A vágyálom örökös kergetése nem vezet sehova. Persze le­het élni Széchenyi mondásá­val: tudtuk volna, mit kell ten­ni, tettük, amit lehetett... - Mire gondol, a szenvedé­lyes autonómiavitákra? - Az RMDSZ politikusai­nak külön felelőssége, hogy azokat a lényegbevágó kér­déseket tárgyaljuk, amelyek végül m­eghatározhatják a számunkra pozitív végkifej­letet. Nem lehet nem beszél­ni a decentralizációról, az autonómiáról és a gazdasá­gi helyzetről. Aki megpró­bálja ezeket a kérdéseket kü­lönválasztani, az akkora csapdába esik, amelyből ne­héz lesz kijönni. Ha vissza­­emlékszünk azokra a viták­ra, az autonómia hangozta­tására és az önrendelkezés megvalósításának kidolgo­zatlanságára, a kérdés köz­beszédbe való bevitelére, ak­kor ezekkel a kérdésekkel párhuzamosan a többségi elutasítás okaira is gondol­nunk kell.­­► Végül is azt mondja, lesz, akit ez a kongresszus még izgalomba hoz? — Véleményem szerint olyan helyzetben van Euró­pa, az ország, ezen belül is a romániai magyarság, hogy a kihívásokra megol­dást kell találni. A Kárpát­medencei Magyar Képvise­lők Fórumának szórványta­nácsában hangoztattam, hogy amikor a kisebbségek helyzetét elemezzük, nem 2 megengedhető, hogy nem- s hogy egy fejezet, hanem­­ egy bekezdés sincs arról,­­ hogy a jelenlegi és ehhez 2 hasonló gazdasági helyze­­­­tekben a nemzetek hajlamo­sak elmenni abba az irány­ba, hogy mindig mindenért a kisebbséget teszik felelős­sé, vagyis azt akarom mon­dani, weimarizálódik Euró­pa ezen térsége, ha nem fi­gyelünk oda, a következmé­nyek katasztrofálisak lehet­nek. Ha nem hívjuk fel erre az Unió és a nemzetközi közvélemény figyelmét, ak­kor mindenki csak hüm­­mög, hogy magyarokat ver­nek Újvidéken, vagy a ro­mán törvényhozásban mindegyre milyen hangok jelentkeznek. Remélhetőleg ezt is hangoztatni fogja a kolozsvári kongresszus. Tiltakozás a törvénykönyvek ellen Ha az ellenzék bizalmatlansági indítványától nem is retten meg, a kormány aligha hagyhatja figyelmen kívül az egyre „hangosabb” civil tiltakozást a törvénykönyvek erőltetett ütemű elfogadása ellen. Az ügy új lendületet adhat az utóbbi években elhalkult civil szférának. Szőcs Levente A négy törvénykönyv a legjobb esetben tele lesz furcsaságokkal - állítják a civil szervezetek, amelyek követelik a kormánytól, vonja vissza a parlamentből a büntető- és a polgári tör­vénykönyv, valamint a bün­tető- és a polgári eljárás ter­vezetét. A tiltakozók szá­mos előírást elleneznek, de mindenekelőtt azt kifogá­solják, hogy a kabinet kor­mányzati felelősségvállalás­sal tervezi elfogadni a jog­szabályokat, ha a képviselők és szenátorok a megszabott határidőig, május 15-ig nem fejezik be a tervezetek vitá­ját a külön e célra létreho­zott bizottságokban. A gyors tem­pó a rendkí­vül terjedelmes törvény­­könyvek esetében azzal jár, hogy számos cikkelyt első olvasatra fogadnak el. Ho­lott a különbizottságok ed­digi munkálatai rávilágítot­tak, hogy a tervezetek szá­mos hibát tartalmaznak. Kevés hiányzott például, hogy átmenjen az a kitétel, amely szerint jogos önvéde­lemnek csak az minősül, ha a betörőt éjszaka „veri visz­­sza” a lakástulajdonos. Az erre vonatkozó előírásokat csak második nekifutásra si­került megfelelő formába önteni, de könnyen megtör­ténhet, hogy a gyorsított ütem miatt egy-egy hasonló „mulasztásra” nem térnek vissza, így a hibák bekerül­nek a törvény végleges szö­vegébe. Az eddig tetten ért hibák ráadásul szinte kivétel nélkül kihatással lehetnek az állampolgár mindennapi életére. Összemásolt furcsaságok Iulian Urban a szenátus legfiatalabb tagja, és egyike azoknak, akik hangosan til­takoztak a törvénykönyvek újításai ellen. Rámutatott például, mennyire aberráns lenne, ha a bíróság döntené el, hol nyaral a család. Már­pedig értelmezése szerint­­ a szenátor amúgy ügyvéd -a házastársak döntéseire vo­natkozó előírások ide vezet­nek. Szintén Urban vádolta meg a tervezetek kidolgozó­it, hogy 99 százalékban ösz­­szemásolták a törvényköny­veket. Valeriu Stoica volt igazságügyi miniszter, aki részt vett a munkálatokban, azzal cáfolta a vádat, hogy a Btk. 99 százalékát átvették a ma is hatályban lévő jogsza­bályból. Magyarán a furcsa­ságok, a visszaéléseknek te­ret adó előírások a miniszté­rium által felkért szakértők munkáját dicsérik. Szájkosár a sajtónak A törvénykönyvek gyors elfogadása ellen tiltakozó civil szervezetek között sze­repelnek a média képviselői is - nem véletlenül. Többen rávilágítottak arra, hogy a Büntetőtörvénykönyv, ha jelenlegi formájában fogad­nák el, súlyosan korlátozná a sajtószabadságot, sőt a szólásszabadságot is sérte­né. Például nem lehetne azt mondani valakiről, hogy lopott, még ha jogerősen el­ítélték is, csak akkor, ha a „vádló” fel tudná mutatni a szóban forgó bírósági ítéle­tet. „Rosszabb, mint a kom­munizmusban volt” - vonta le a következtetést Diana Hatneanu, a Helsinki Bi­zottság romániai szerveze­te, az APADOR-CH képvi­selője. Brüsszel nem sürget Brüsszel cáfolta azt az ér­vet, amellyel a kormány - előzőleg pedig, a parlament előtt március kilencedikén felolvasott üzenetében Traian Basescu - a sietséget indokolta. Az Európai Bi­zottság Mark Gray szóvivő révén azt üzente, hogy jobb a tervezett időpontnál ké­sőbb elfogadni a törvény­­könyveket, mint kockáztat­ni a felszínes jogalkotást. Nagyon fontos a törvények részletekbe menő megvita­tása a civil társadalommal és szakmával - hangzik az EB álláspontja. A kormány gondolkodik Noha a nyilatkozatok szintjén a Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzi az elha­markodott törvényalkotást, a valóságban nem áll ki a re­ális vita mellett. Ez derül ki legalábbis a Btk.-tervezetet elemző bizottság szociálde­mokrata alelnökének szava­iból. Florin Iordache, miu­tán leszögezte, hogy „jobb, ha akár három-négy hónap­pal” tovább tart a vita, abbé­li meggyőződését fejezte ki, hogy legkésőbb egy hóna­pon belül, de a május 15-i határidőig mindenképpen sikerül lezárni a bizottság munkálatait. A testület ed­dig - két hét leforgása alatt - a tervezet 430 cikkelyéből 185-öt vitatott meg. A kormány egyelőre nem tágít. Bár egymagában so­katmondó, hogy a minisz­terelnök hajlandó volt tár­gyalni a kérdésről a tiltako­zó kampányt indító civilek képviselőivel. A szervezők megfenyegették a kormányt, hogy bírósághoz fordulnak, amiért a kabinet megszegte a döntéshozatal átláthatósá­gát biztosítani hivatott tör­vényt. Korábban az igazság­ügyi miniszter azt válaszol­ta, a törvénykönyvterveze­tek visszavonása nem indo­kolt, a civil társadalom ész­revételei alapján a szükséges módosítások a parlamenti bizottságokban is elvégez­hetők. ◄ Victor Alistar, a Transparency International elnöke Fotó: Agerpres

Next