Új Magyar Szó, 2010. február (6. évfolyam, 21-40. szám)

2010-02-01 / 21. szám

4 J UMS2 HATTER 2010. február 1. hétfő Kisebbségi törvény - nagy gondok A kisebbségi törvény voltaképpen 1993-ban indult el rendkívül kanyar­gós és még ma is tartó útján. Bogdán Tibor Az RMDSZ Szövetségi Képviselő Tanácsa 1993 novemberében fogadta el a nemzeti kisebbségekről és autonóm közösségekről szó­ló törvénytervezetét, amely a román politikusok „jóvol­tából” papíron maradt. Kudarc a szenátusban... Mai formájában a kisebb­ségi törvény tervezete 12 esztendővel az 1993-as ha­sonló törvényjavaslat kudar­ca után, 2005-ben született meg. Törvény a romániai nemzeti kisebbségek jogállásá­ról difsmér. A jogszabályt ki­dolgozó bizottságban Markó Attila, Márton Ár­pád, Máté András Levente, Székely István, Tokay György és Varga Attila ka­pott helyet. A dokumentu­mot 2005 márciusában ter­jesztették be első olvasatra a kormányhoz, és azt a kabi­net május végén el is fogad­ta. A kisebbségi törvény el­fogadása egyébként az RMDSZ egyik koalíciós fel­tételeként a­­kormányprog-­­ram része volt. A dokumentumot számos hazai és nemzetközi politi­kus, szervezet, fórum, így az ENSZ-ben Nem Képvi­selt Nemzetek és Népek Szervezete, Rolf Ekeus, az EBESZ kisebbségi főbizto­sa, a Velencei Bizottság, a Nemzeti Kisebbségi Tanács pozitívan véleményezte. Az október 6-i szenátusi általános vitája során, azon­ban a Szociáldemokrata Párt és a Nagy Románia Párt a radikális megcsonkí­tása mellett foglalt állást, követelte a kulturális auto­nómiára vonatkozó teljes fe­jezet törlését. Október 24-én a felsőház Gheorghe Funar, Ion­­ Iliescu és Adrian Păunescu javaslatára 51 igennel, 40 nem és 2 tartóz­kodás mellett megszavazta a fejezet kiiktatását, majd 63 szavazattal 43 ellenében a törvény egészét elutasította. Funar Szász Jenőnek, a Ma­gyar Polgári Szövetség elnö­kének a törvény elutasítását követelő levelével is érvelt a jogszabály leszavazásánál. ...obstrukció a képviselőházban A kialakult helyzet nyo­mán a kormánykoalíciós pártok úgy határoztak, a kormány által elfogadott változatot szavazzák meg a képviselőházban. A vita azonban itt sem járt több si­kerrel: bár az Európai Parla­ment két jelentésében is fel­szólította Bukarestet a tör- ,0 vény uniós csatlakozás előt­­­­ti elfogadására, a román tör- g vényhozás azt mégis a csat- t­lakozás utánra halasztotta.­­ 2007 folyamán a tervezet 3. hosszú időn át rostokolt a képviselőház emberjogi-, ki-­­ sebbségvédelmi-, oktatási-, ifjúsági-, illetve jogi bizott­ságánál, amelyeknek együtt kellett volna elkészíteniük a törvénytervezetről szóló je­lentést, ez azonban az állan­dó kvórumhiány miatt vára­tott magára. Nem javult a helyzet 2008-ban sem, így a dokumentum nem is kerül­hetett a plénum elé. Erre már csak azért sem volt túl sok esély, mert a tanügyi bi­zottságot a Nagy Románia Párt embere, Olguţa Vasi­­lescu vezette. A vita éppen itt akadt el, az utolsó cikkely megtárgyalásánál. A jogszabály elfogadását jelentősen akadályozta a De­mokrata Párt, amely a vita legfőbb kerékkötőjének szá­mított, és, amint az oktatási bizottság tagja, Asztalos Fe­renc fogalmazott, a szociál­demokratákkal és a nagy­­romániásokkal együtt „min­den alkalommal valamilyen ürügyet, kibúvót keresett ah­hoz, hogy halogassa a vitát”. Bár az RMDSZ-nek hosz­­szas tárgyalások után sike­rült megegyeznie a törvény elfogadását illetően, az idő­közben demokrata liberáli­sokká vált politikusokkal, utóbbiak azonban a szociál­demokratákkal közös nagy­­koalíció létrehozása és 74 százalékos parlamenti több­ségük fedezékében már nem törődtek a kisebbségi tör­vény sorsával. Újjáéledő remény A jogszabály a tavalyi ál­lamfőválasztásokat követő kormányalakítás alkalmával került ismét napirendre, ami­kor is az RMDSZ a kormány támogatásának fő feltétele­ként jelölte meg a kisebbségi törvény megszavazását. A demokrata liberálisok és az RMDSZ vezetői ennek nyomán megállapodtak ab­ban, hogy folytatják a terve­zet félbeszakadt parlamenti vitáját. Idén januárban a kormány felkérte a törvény­­hozást, hogy a most induló ülésszak végéig fogadja el a jogszabályt. A Székely Nemzeti Tanács a jogszabályt „hamis alterna­tívának” tartja, „amelyet a tényleges autonómiáról való lemondásért cserébe kínál a román hatalom az RMDSZ- nek, a közösségünket megil­lető jogok helyett monopóliu­mot a magyarság képviselete, valamint a neki szánt állami erőforrások fölött”. A legfontosabb rendelkezések A törvénytervezet kimond­ja a nemzeti kisebbségek ál­lamalkotó tényezőként törté­nő elismerését, a nemzeti ki­sebbségekhez tartozó szemé­lyek jogát etnikai, kulturális, nyelvi és vallási önazonossá­guk megőrzéséhez, fejleszté­séhez és kinyilvánításához. A nemzeti kisebbségek önazo­nosságát a román állam tör­vény által védett, alapvető ér­tékként határozza meg. Tiltja a nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet szítását, a kisebbsé­gek elleni uszítást, a közvet­len vagy közvetett asszimilá­ciót, a nemzeti kisebbségek által lakott régió etnikai ösz­­szetételének megváltoztatá­sát, szavatolja a nemzeti ki­sebbségek nemzeti szimbólu­mainak használatát, nemzeti és vallási ünnepeik megszer­vezését, a törvény feltételei­nek megfelelően. A jogsza­bály leszögezi: a nemzeti ki­sebbséghez tartozó szemé­lyeknek joguk van állami tan­­intézményekben anyanyelvű nevelésben és oktatásban ré­szesülni minden szinten, for­mában és típusban, anya­nyelvükön oktató magán tan­intézeteket létrehozni, ezek, a törvény előírásai szerint álla­mi vagy helyi költségvetési tá­mogatásban részesülhetnek. Ugyanakkor az állam elis­meri és szavatolja a nemzeti közösségek kulturális auto­nómiához való jogát. Utób­bit külön fejezet taglalja, le­hetővé téve, hogy a nemzeti kisebbségek a tagjaik által választott tanácsok révén döntési jogkörrel rendelkez­zenek kulturális, nyelvi és vallási identitásukat érintő kérdésekben. Döntéseik vég­rehajtását saját struktúráik, vagy más illetékes közható­ságok biztosítják. A törvény végül rendelke­zik a Kulturális Autonómia Nemzeti Tanácsainak létre­hozásáról, amelyek jogi sze­mélyiséggel rendelkező auto­nóm közigazgatási hatóságok lesznek. A Kulturális Auto­nómia Nemzeti Tanácsának javaslatára a parlament, a kormány, a választott helyi közigazgatási hatóságok olyan jogszabályokat fogad­hatnak el, amelyekkel a nem­zeti kisebbségek etnikai, kul­turális, nyelvi önazonosságá­nak megőrzésére, kinyilvání­tására és fejlesztésére való jo­gok gyakorlására vonatkozó saját hatáskörüket a Kulturá­lis Autonómia Nemzeti Ta­nácsára ruházzák át. ◄ Székely István Márton Árpád Tokay György Máté András Levente Varga Attila MDF-SZDSZ „szövetségi kavarodás” Az MDF és az SZDSZ választási együttműködésének eddig meglehető­sen képlékeny helyzetét némileg kötöt­tebbé teszi az a hétvégi megállapodás, miszerint a szabaddemokraták elfo­gadták az MDF választási együttmű­ködési ajánlatát. Az SZDSZ támogatja Bokros Lajos programját. Lokodi Imre Magyarország érdeke a jobboldali erők kéthar­mados győzelmének és a szélsőjobboldal megerősödé­sének a megakadályozása, amire egy demokratikus kö­zéperő létrejötte jelenti a ga­ranciát - indokolta Retkes Attila Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) pártelnöke a szabad demok­raták és a demokrata fórum fővárosi választási együttmű­ködését. Ennek érdekében a liberálisok a választásig hát­ralévő hetven napra részlege­sen háttérbe szorítják saját identitásukat, hogy előtérbe helyezzék a demokratikus közepet és Bokros Lajos Ma­gyar Demokrata Fórum (MDF) kormányfőjelöltjének programját. A liberális párt­elnök ezt a „középerőt” tíz százalékban mérné. Retkes vélhetően túl opti­mistán számol, nem beszélve arról, hogy a rendszerváltó SZDSZ húzóneveiből, akikre a maradék liberális választók meggondolnák magukat, időközben mind kihulltak, önként távoztak a pártból. Emellett nem tudni, mire ala­poz a szabad demokraták ve­zetője, amikor azt mondja, hogy a két párt megállapodá­sa az önkormányzati válasz­tásokra is kiterjedne. Ez ellen ugyanis az MDF megyei szervezetei máris tiltakoztak. Nem mentik át Fodor Gábort Noha Fodor Gábort, az SZDSZ volt elnökét koráb­ban egy lehetséges MDF-lis­­ta vezetőjeként emlegették, a hétvégén kiderült, Fodor ne­ve semmilyen listán nem sze­repel. Elképzelhető, hogy a szabad demokraták csak nosztalgiából emlegették ko­rábbi pártvezetőjüket, akinek átmentése legfeljebb a belső liberális körök elképzelése volt. Több MDF-es vezető politikus is azon a vélemé­nyen van, hogy „Bokros La­jos lenne a legjobb húzónév a budapesti lista élén”. (Koráb­ban Simonyi András látszott konszenzusos listavezetőnek, de volt washingtoni nagykö­vet elutasította a felkérést. A később felvetődött szabadde­mokrata John Emese-megol­­dást viszont a fórumosok nem tartották megfelelőnek.) A közös listán végül mind­össze egy „ős-SZDSZ-es” politikus neve szerepel, a Wekler Ferencé, akiről még elképzelhető, hogy egy vidé­ki körzetben egyéni jelöltként induljon. Minden forma lehetséges Mindezek mellett felkapott a hír, miszerint a szocialisták is megállapodásokról beszél­nek, melynek az MDF is ré­szese lenne. Lapértesülések szerint alakul a Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Schmuck Andor vezette Tisz­telet Társasága (TT) választá­si együttműködése. Schmuck Andor TT-elnök, volt szocia­lista politikus és Mesterházy Attila néhány hete már hiva­talosan is egyeztetett egymás­sal a nyugdíjasok helyzetéről. Schmuck akkor megbeszélést folytatott a Centrum Párt és az MCF Roma Összefogás Párt elnökével, valamint az MDF elnökhelyettesével, az SZDSZ és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt veze­tőivel is. A TT várhatóan hi­vatalosan is az MSZP prog­ramjának támogatása mellett foglalhat majd állást, de helyi nyugdíjas-rendezvényeikre is a körzetben induló szocialista jelölteket fogják meghívni és támogatni. A szervezet 142 ezer regisztrált tagot és 820 nyugdíjasklubot tudhat maga mögött. Debreczeni József közíró és MDF-es képviselő­­jelölt arra a kérdésre, hogy a fórum kész-e visszalépni az MSZP javára, úgy fogalma­zott: a választások második fordulójában minden olyan körzetben meg kell próbálni az együttműködést, ahol en­nek értelme van. Nagy az MDF vitakedve A Népszabadság szerint Bokros Lajos, a párt minisz­terelnök-jelöltje nyilvános televíziós vitára hívta ki Or­bán Viktort, a Fidesz elnö­két, miután az MDF-vá­­lasztmány elfogadta az ala­kulat választási program­ját. Bokros szerint fontos lenne végre érdemi vitát folytatni arról, hogy melyik párt milyen komoly, szak­mailag megalapozott gazda­sági, társadalmi felemelke­dést szolgáló javaslatokkal igyekszik szavazatokat sze­rezni. Az MDF úgy látja, „a Fidesz nem kormányzóké­pes erő”, „rejtőzködő, popu­lista és veszélyes”, nem lehet például tudni azt sem, hogy a Fidesz támogatja-e a svéd nyugdíjmodellt vagy sem - hangoztatta Bokros, aki „idővel” Mesterházy Attilá­val, az MSZP miniszterel­nök-jelöltjével is szeretne vi­tázni. ◄

Next