Új Magyar Szó, 2010. április (6. évfolyam, 64-83. szám)
2010-04-01 / 64. szám
4! HATTER 2010. április 1., csütörtök „Házi feladatok” a valutaalaptól A román kormány erőfeszítéseinek udvarias elismerése mellett az ország előtt álló fontos feladatokra, intézkedésekre is figyelmeztetett alig hatórás bukaresti látogatása alkalmával a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója. Bogdán Tibor_________________ Bukaresti megbeszélései alkalmával Dominique Strauss-Kahn értékelte ugyan, hogy a román hatóságok tiszteletben tartották az első negyedévre előirányzott költségvetési hiányszintet, ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy a költségvetési kiadások még mindig túllépik a megengedett értékhatárt, miközben a bevételek elmaradnak a várt összegtől. Javaslat, nem kényszer A Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója által elmondottakból a román kormánynak elsősorban nem a többé-kevésbé protokolláris és bátorítónak szánt dicsére teket kell kihallania, hanem a bíráló megjegyzésekre és a kijelölt - amúgy korábban felvállalt - kötelezettségekre kell összpontosítania. A pénzügyi szakember úgy tűnik megelégelte a vezető politikusok lamentálását, azt, hogy nemcsak a népszerűtlen intézkedésekért, de saját melléfogásaikért is a Nemzetközi Valutaalapra hárítják a felelősséget választóik előtt, és nyomatékosan tisztázni kívánta azt, hogy az általa vezetett testület csak javasol, de nem kényszerít ki intézkedéseket. Ugyanakkor arról is tájékoztatni kívánta a román közvéleményt, hogy mindennek fényében a közalkalmazottak bércsökkentéséért, az infrastrukturális beruházások, átépítések visszafogásáért, a jövedelemadó növeléséért nem a Nemzetközi Valutaalapot, hanem a kormányt terheli a felelősség. Szavainak egyben üzenetértéke is van, különösképpen annak a lehetőségnek a távlatában, hogy - amint arra Traian Basescu államfő utalt - Románia esetleg újabb kölcsönért folyamodik majd a nemzetközi pénzintézményhez. Euró 2015-ben? Bukarestnek ezek szerint a jövőben mindenképpen tekintettel kell lennie Dominique Strauss-Kahnnak arra a tanácsára, hogy az ország ne siesse el az euróra történő áttérést. Ez egyébként éppen az ország érdekeit szolgálná, hiszen így a kormánynak kevésbé feszes programot kellene felvállal-nia. A Románia által java- 12 sárt időpontot a vezérigazgató túlságosan is korainak tartotta, és a maga részéről a 2015. esztendőt ajánlotta ennek a lépésnek a megtételére, ez alkalommal mindenekelőtt a román monetáris és adópolitika megszilárdításának szükségességére figyelmeztetve. Az uniós tagállamoknak előbb vagy utóbb kötelező módon át kell térniük az euróra, de nem feltétlenül előbb - intett a valutaalap vezérigazgatója. A valutaalap európai főnöke, Marek Belka korábban azt sem rejtette véka alá, hogy a nemzetközi pénzintézmény jónak tartaná, ha a közép- és kelet-európai országok kormányai és jegybankjai visszafognák nemzeti valutáik erősödését. Ezek gyengülése ugyan hátrányosan érintené a béreiket nemzeti valutában kapó, és euróban kölcsönző lakosságot, viszont előnyére válna az exportőröknek, míg a megerősödőtérségbeli nemzeti valuták fékeznék a gazdaságfejlesztést. Hazai pénzügyi megfigyelők nem tartják kizártnak, hogy a valutaalapi küldöttség mostani, bukaresti látogatása összefüggésben áll a lej tegnapi árfolyamvesztésével, ez azonban annak a következménye is lehet, hogy a Román Nemzeti Bank újabb alapkamat-csökkentéshez folyamodott. Egyébként szakberkekben általános a vélemény, miszerint a lej, jelenlegi árfolyamán még mindig túlértékelt, az eszményi szint a 4,1-4,2 lej/euró paritás lenne, ami kedvező lenne mind a lakosság szempontjából, mind az infláció visszafogása tekintetében. Szemléletváltásra van szükség A valutaalapi illetékesek azt sem titkolták el, hogy Romániában a munkanélküliség még korántsem tetőzött, további elbocsátások várhatóak. A válsághelyzet csak akkor tekinthető leküzdöttnek, ha az állást keresők száma érezhetően csökkenni kezd. A munkanélküliségi ráta egyébként Romániában elérte a 8,3 százalékot, a tavalyi év hasonló időszakában jelzett 5,3 százalékkal szemben. A soron következő hitelrészleteket tehát elsősorban ezeknek a gondoknak az orvoslására kell fordítani, egyébként az ország teljesen fölöslegesen adósodik el. Dominique Strauss-Kahn magatartásbeli szemléletváltást sürgetett - ami Romániában egyébként immár több mint húsz esztendeje várat magára. Ugyanilyen nehéz feladatnak ígérkezik az az elvárás is, amelynek értelmében az átgondoltabb adópolitikák mellett fokozott gondot kell fordítani a hátrányos helyzetbe kerülő lakossági rétegek szociális védelmére is. Újabb kölcsön -pénz nélkül A Nemzetközi Valutaalap egyébként egyetért Traian Basescu államfőnek azzal az elképzelésével, hogy Románia esetleg újabb feltételesen lehívható hitelvonalhoz folyamodik. Dominique Strauss- Kahn ezt jó megoldásnak nevezte, a valutaalap romániai küldöttségének vezetője, Jeffrey Franks pedig - a közérthetőség kedvéért - elmagyarázta, hogy ez azt jelenti, hogy az ország rendelkezésére bocsátanak egy bizonyos pénzalapot, amit szükség esetén felhasználhat. A Nemzetközi Valutaalap szempontjából ez gyakorlatilag nem különbözik a készenléti hiteltől - amelyhez Románia tavaly folyamodott -, a román kormány viszont tájékoztatja a pénzintézményt arról, hogy egyelőre nincs szándékában lehívni az összeget. Vagyis a valutaalap vezetősége egyetért a kölcsönzéssel, Románia pedig Washington ban hagyja a pénzt. Jeffrey Franks azt sem hallgatta el, hogy ez újabb kötelezettségeket ró Romániára a gazdasági-pénzügyi reformok megvalósítása területén. ◄ Dominque Strauss-Kahn: A valutaalap javasol - a kormány intézkedik Kompországok Moszkva és Peking közt A lenini nemzetiségi politika kudarcát is jelzi, hogy a Kreml nem tud kiegyezni a változatlanul a „birodalomhoz” tartozó, de más népek lakta területekkel, és nem képes jó kapcsolatokat fenntartani sem a Kaukázusban, sem pedig a volt szovjet tagköztársaságokban. Gyulay Zoltán__________________ Amikor a Szovjetunió 1991-ben felbomlott, a tizenöt tagköztársaságból öszszerakott államalakulat atomjaira hullott. Moszkva mégis szerette volna megőrizni befolyását birodalmának egykori részei fölött, így jött létre hatalmas erőlködések árán a Független Államok Szövetsége (FÁK), amelyből a három balti állam - Észtország, Lettország és Litvánia - tüntetőleg kimaradt. Türkmenisztán csak később csatlakozott, de hamarosan ki is lépett, Moldova csak évek múltán ratifikálta a szerződést, Ukrajna pedig a mai napig sem. Grúzia 2009- ben hagyta ott a közösséget. Ha azonban a hétköznapi gyakorlatot nézzük, a FÁK működése gyakorlatilag Oroszországra és Fehéroroszországra korlátozódik, noha vezető politikusai időnként összeülnek tanácskozni. Egy magyar film címét idézve: a FÁK állva hal meg. Posztszovjet „emirátus” A legfrissebb moszkvai tragikus eseményeket figyelve a külső szemlélő is megállapíthatja: a szovjet „hagyományokhoz” híven a fő probléma változatlanul az iszlám el-, illetve befogadásából, pontosabban ezek hiányából adódik, és abból, hogy követői nem akarnak behódolni Moszkvának. Az észak-kaukázusi harcosok egy iszlám „emirátus”, egy istenhívő állam létrehozását kívánják elérni. „Végső célunk a saríja (az iszlám bíráskodás a szerk. megj.) bevezetése a Kaukázusban, a Kaukázus függetlensége és a szabad iszlám a Kaukázusban” - mondja, a terület nevét különösképpen hangsúlyozva Doku Umarov szélsőséges vezér és önmaga által kinevezett emir. A katonai öltözetet és fekete sapkát viselő szakállas férfi hat héttel ezelőtt videóüzenetben hirdette meg a terrort az oroszokkal szemben: „a katonai tevékenység körzetét kiterjesztjük Oroszország területére”. Ne higgyék az orosz polgárok, hogy vége a konfliktusnak: „a háború eljön az utcáitokba, a háború eljön a házaitokba” - közölte. Senki számára sem világos, hogy valójában hány harcossal kell számolni. A múltban megannyi csecsen küzdött az orosz központi hatalommal, amely nem feltétlenül szeretné azt a bizonyos iszlám államot. Mind jobban tért hódítanak a szeparatista törekvések szószólói, akik azonban nem elég radikálisak egyes iszlamisták szemében. A konfliktus az egész Észak-Kaukázusra kiterjedt. Különösen feszült a helyzet Ingusföldön és Dagesztánban: csaknem naponta érik támadások a moszkvai hatalom képviselőit. A szélsőséges muszlimok egyre szélesebb kapcsolatot ápolnak az afgán tálibokkal és más közép-ázsiai országokkal, amelyek az iszlám talaján állva támogatják a terrorista támadásokat. Kína uszályában Azok a volt szovjet tagköztársaságok is, amelyek nem folytatnak véres küzdelmet, egyre inkább elfordulnak Moszkvától. Némelyiküknél ez nem is jár különösebb, megrázkódtatással, mivel nemzetgazdaságuk erőteljesen növekszik. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az önállónak vélt államok egyre inkább a másik nagy szomszéd, Kína uszályába kerülnek. Rögvest tegyük hozzá: bár a Kreml ennek sem örül, hiszen a gazdaságát és a befolyását gyengíti, ez a folyamat mégis kedvezőbb bármely fegyveres konfliktusnál. Mindenekelőtt öt középázsiai országnak sikerült tavaly is megőriznie fejlődési ütemét, amelyek közül a gyapotban és kőolajban gazdag Üzbegisztán, valamint a földgázmezőkkel rendelkező Türkmenisztán 8,1 illetve 6,1 százalékkal büszkélkedhetett. A válság ellenére is 9,3 százalékot ért el a kaukázusi olaj- és gázország, Azerbajdzsán, amely a türkmének mellett a nagy európai uniós álom, a megvalósulásra egyre kevesebb reményt tápláló Nabucco-gázvezeték fő táplálója lehetne. Az Afganisztánnal határos Tádzsikisztán egyenesen csúcstartó: a Világbank adatai szerint 45,5 százalékos növekedést produkált 2009-ben, igaz elvándorló munkaerőinek hazautalásaiból, és még Kirgizisztánban is 2,9 százalékos GDP-emelkedést mértek. Ezzel szemben Oroszországnak - amely a maga 143 millió lakosával egymaga nagyobb, mint az összes többi FÁK-tag együttvéve - 7,9 százalékos esést kellett elkönyvelnie. Visszaesés várható Bizonyos, hogy a „viszonylagos győzteseknek” az idén valamelyest alább kell adniuk, mindenesetre engedni kényszerülnek a nagyobb arányú növekedésből, bár ez szűkíti beilleszkedési lehetőségeiket a globális pénzpiacba, és a növekvő nyersanyagárak kihatással lesznek az exportjukra. A nagy vigasz: 2009 nyara után ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés Kína részéről. Egy orosz közgazdász, Kszenyija Judajeva tanulmánya szerint Kína kulcsszerepet tölthet be a FÁK és Oroszország kapcsolatainak jövendőbeli alakulásában. Peking sokkal nagyobb hajtóerőt nyújthat a kilábaláshoz a gazdasági válságból, mint Moszkva. Az Európai Unió szomszédságában elterülő Moldovai Köztársaság és Fehéroroszország számára ugyanakkor a döntő lökés nem Kínából és nem is Oroszországból, hanem Brüsszelből érkezhet. „Kína átveszi Oroszország szerepét a FÁK-államokkal folytatott kereskedelemben” - írja a newsru.com című orosz internetes újság. Kétségtelen tény, hogy az elmúlt évtized folyamán több FÁK-ország Oroszországba irányuló kivitele igencsak visszaesett. ◄