Új Magyar Szó, 2011. március (7. évfolyam, 41-63. szám)
2011-03-01 / 41. szám
2011. március 1 kedd ! www.maszo.ro Laptop A nap címei. Cristian Preda: Az RMDSZ érvényre juttatta, amit már két éve tudtunk (ziare.com), idézet a cikkből: „Meglepetések állhatnak elő viszont a PD-L-ben, az alapszabály-bizottságban, jegyezte meg blogjában Cristian Preda.” Az RMDSZ nem áll át az ellenzékhez (Adevărul), „Kelemen Hunor megválasztása az RMDSZ élére pillanatnyilag megzavarja a PSD és a PNL terveit, hogy kiragadják a szervezetet a koalícióból és átcsábítsák a saját táborukba.”; Mitrea: Az RMDSZ ma a PD-L legfőbb támasza (Cotidianul), „Az RMDSZ nélkül ez a kormányzat nem létezne.”; Kelemen Hunor: Egy erős RMDSZ erős elnöke kívánok lenni (Evenimentul zilei), „Borbély: Ne utasítson minket senki Budapestről!”; Viharos taps a kongresszuson. Az RMDSZ országot csinál magának (Gândul). „Mind az öt parlamenti párt elnöke dicsérte, körüludvarolta és lelkesen megtapsolta a szövetséget, amelynek kinyilvánított célja az autonómia kivívása Románia egyik része számára. (...) Az RMDSZ, a román politika egyetlen fix pontja.” A területi autonómia, az RMDSZ újabb követelése (Jurnalul naţional): „Két napig Nagyvárad a román politika fővárosává vált.”; Emil Boc: Köszönetet mondok egy kiváló politikusnak Markó Bélának (România liberă): „A hozzáértés, a következetesség és a szavatartás tette az RMDSZ megbecsült párttá a román politikában és hiteles partnerré a kormányzásban.” Magyarázat. A vártnál is szakszerűbben kezelte a román sajtó az RMDSZ kongresszusát. Miután a politikai pártok felé minden kapu nyitva áll, most már remélhetőleg az a fontos stratégiai célkitűzés is elérhető, hogy a többségi újságírók megtanulják megkülönböztetni politikusaink család- és keresztnevét. Lehet normális. Cristian Tudor Popescu az RMDSZ „ürügyén” lesújtó véleményt mond a román elnökről, elnökválasztásról. Lehet-e Romániában normális államfőt választani? - ez a Gandulban feltett kérdésének a lényege. A válasza pedig: lehet, az RMDSZ élére! A nap álhíre. Bár jól érezte magát Kuvaitban (nem volt hideg, nem volt köd, nem voltak magyarok), Traian Băsescu államelnök tízpercenként felhívta Nagyváradot, hogy tájékozódjék a kongresszus munkálatairól. TB megelégedéssel nyugtázta, hogy a harmadik jelölt által szerzett szavazatok aránya megegyezik a saját népszerűségi mutatójával. Minden napra egy mondás „Amit nem árulnak el időben, az később hamisan hangzik. ’’ Aharon Appelfeld A vérprofi Horváth István Hí a haza! Ift 'LM rsi 'LM LM III Húszezernyi néptömeg hullámzott Pest utcáin, a sajtó tettleg felszabadíttatott, a népvezetők saját kezűleg nyomtatták ki a pesti 12 pontot: „Mit kíván a magyar nemzet?”, s Petőfi költeményét: „Talpra magyar, hí a haza!”, s a városházára sereglő népsokaság Rottenbiller polgármester elnöklete alatt megválaszta a közbiztonságra felügyelő bizottságot. (...) A népnek tetszett a kezdet. „Éljen a forradalom!” Kaptunk nemzetiszínű zászlókat, felkötöttük bal karunkra a nemzeti szalagokat (az enyém most is megvan, még akkor gyöngéd kezek által egy falevélre hímzett 1848-cal rámába téve), de mit tegyünk tovább? Könnyű más városnak forradalmat csinálni, tudja, hogy mit tegyen? Legelőször is elkergeti a kormányát, körülveszi a parlamentet, de hol vegyünk mi kormányt és parlamentet, mikor a kancellárunk Bécsben van, a parlamentünk pedig Pozsonyban? A nagy óriás pedig, ha egyszer fölébredt, tenni akar. A népbizottság, hogy némi autorizációt adjon a mozgalomnak, elhatározó, hogy a sajtószabadság tárgyában egy küldöttséget indít meg Budára a helytartótanácshoz, a nép kívánatainak tolmácsolására. De ahhoz a küldöttséghez húszezer ember csatlakozott. Délben egy levelet kaptam, melyen egy kiszolgált császári tiszt volt aláírva (később szomorú emlékezetű alak, mint hírhedett feladó - utoljára öngyilkos); ebben az volt velem tudatva, hogy az általunk csinált parapluse-forradalom nem ér semmit. Fegyver kell a nép kezébe. Ott volt aztán egy egész stratégiai terv. Jókai Mór: Huszonöt év múlva (1873) Új korszak határán A Gândul című napilap közismert publicistája, Cristian Tudor Popescu naponta „találós kérdéssel” lepi meg olvasóit. Egyik legutóbbi kérdése így hangzik: „Lehetségese Romániában olyan elnököt választani, aki nem bunkó, nem műveletlen és agresszív, nem korlátolt, mint egy öszvér, hanem egy méltóságteljes, művelt és értelmes ember, aki képes tisztelettel viseltetni elődje és ellenjelöltjei iránt, aki nem válik az európai udvarok ostobájává, aki nem a Kreml hátsó bejáratán kér bebocsáttatást? A válasz: Igen, lehetséges, de nem Románia elnöki hivatala, hanem az RMDSZ élére.” A szöveg az ország egyik mérvadó napnapjában jelenik meg, és a román újságíró-társadalom talán legtekintélyesebb tagja, a Román Sajtóklub volt elnöke jegyzi. A tény már önmagában is jelentős, s nem csak Kelemen Hunornak szól, hanem az RMDSZ-nek és átvitt értelemben a romániai magyarságnak is. Sok litndent felróhatunk az SDSZ-nek, Markó Bíró Béla Béláéknak, de kétségtelen tény, hogy efféle elismerésről 1990- ben a marosvásárhelyi összecsapások napjaiban még a legelvetemültebb optimisták sem álmodhattak. Amint az az idézett sorokból is kiviláglik, bár a román közvéleményt - főként a frusztráltak, a sikertelenek, a megélhetési nacionalisták szintjén - továbbra is keresztül-kasul átszövik a kisebbségellenes előítéletek, a közvélemény irányítói és a politikusok zöme már túlléptek rajtuk, a magyarellenes gyanakvás helyébe fokozatosan a bizalom, sőt a rokonszenv került. Ennek a ténynek azonban nagy horderejű és ma még az RMDSZ-vezetés legfelsőbb körei által sem mindig tudatosított (Markó gyaníthatóan ebben is kivétel) következményei lehetnek. A magyar érdekvédelmi szövetséget - épp húsz esztendő sikerességének, harcainak és a tévedésekből levont tanulságainak köszönhetően - többé már nem tarthatja össze a nacionalizmussal szembeni küzdelem, a puszta dac. A magyar politikai közösséget a jövőben nem valami ellen, egészen pontosan nem főként valami ellen, hanem valamiért lehet csak mozgósítani. Valamiért, ami részben a magyarság sajátos érdeke, de részben - sőt, egyre inkább nagyobbik részben - a románsággal közös állampolgári érdek. Azaz a szövetség egységét a továbbiakban csakis a kulturális nemzet és a politikai nemzet egységére, egészen pontosan a szűkebb, illetve a tágabb nemzeti közösség érintkezési pontjaira lehet majd alapozni. Ez nem egyéb, mint maga a demokrácia! Egy demokráciában a politikai közösség egysége csakis a politikai vélemények, a korporatisztikus érdekek, a hatalmi ágak szétválasztásának és szélesebb összefogásban való egyesítésének elvén alapulhat. A modern politikaelmélet a társadalmi kohézió egyik legfontosabb elemének a társadalmi csoportok, intézmények, hatalmi vetélkedését, esetenként törvényes keretek közt lejátszódó konfliktusait tekinti. Semmi nem képes hatékonyabban egymáshoz láncolni az embereket és az emberi közösségeket, mint a vetélkedés, az érdekellentét vagy éppenséggel a konfliktus. A konfliktusok csak antidemokratikus struktúrákban tekinthetők destruktív tényezőknek, olyan esetekben, amikor a vitatott kérdések megoldásának egyetlen elfogadott eszköze a másik fél kiszorítása, félreállítása, elhallgattatása. Ilyen körülmények közt a társadalmi konfliktusok élethalálharccá fajulnak. Demokráciában a felek arra kényszerülnek, hogy kerek asztalnál vitassák meg ellentéteiket, hogy megpróbálják meggyőzni egymást és választóikat, s ha ez nem sikerül, kölcsönös engedményekkel próbálják elejét venni a másik fél radikalizálódásának. Demokráciában a szemben álló felek nem lehetnek meg egymás nélkül. Az, ha egymással nem lehetnek meg, olyan jel, amelynek működésbe kell hoznia a vészcsengőket: vesztünkbe rohanunk. S ez természetesen nem csak a román politikai közösség egészére, a politikai nemzetre, hanem komponenseire, a kulturális nemzetekre is maradéktalanul érvényes. Egy demokratikusan szerveződött államban ugyanis a kulturális nemzetek is területileg szerveződő politikai közösségekként, azaz - névvel vagy név nélkül - kulturálispolitikai autonómiákként érvényesülnek. Mert csak úgy érvényesülhetnek. A konfliktusok csak antidemokratikus struktúrákban tekinthetők destruktív tényezőknek. MS2 VÉLEMÉNY15 Hazudós vagy feledékeny? Két lehetőség van: kormányfőnk vagy iszonyúan feledékeny - és ez esetben téved, vagy tökhülyének nézi az egyszerű kisembert (akiből pedig jövőre már megint kedves választó lesz!) - ez esetben pedig, fogalmazzunk így: eltávolodik az igazságtól, amikor azt állítja, hogy a demokrata-liberálisok soha nem alkottak védőfalat korrupt politikusaik körül. Igazság szerint mindkét lehetőség egyformán aggasztó, hiszen sem a valótlanságtól szándékosan elrugaszkodó, sem pedig a memóriazavaros miniszterelnök nem igazán főnyeremény a kormány élén. Főleg, ha amnéziája olyan fokokat ér el, mint Bocniké, aki már arról is megfeledkezett, hogy az Európai Bizottság a román igazságszolgáltatás működésképtelenségéről éppen a napokban közzétett jelentésében két olyan esetre is emlékeztet, amikor bizony a fő kormánypárt honatyái testületileg védték meg az igazságszolgáltatás Romániában amúgy sem túlságosan hosszú kezétől korrupcióval gyanúsított két kollégájukat, Monica Iacob Ridzit és Dan Păsatot - utóbbit egyben feltehetően az azonnali letartóztatástól is megmentve. De igencsak hézagosnak mondható az az emlékezet is, amely egyrészt nem képes visszaidézni azt sem, hogy Păsat csak igen nehezen, Băsescu államfő erőteljes nyomására függesztette fel végül is párttagságát, másrészt viszont már a jelen eseményeit is kirostálja: nem tud arról, hogy a többrendbeli csalással, közpénzek lenyúlásával vádolt egykori miniszter, Ridzi aszszony csak hosszas huzavona, többszöri felszólítás után adta be a derekát, mert hirtelen rigurózusan törvénytisztelő lett és rájött: azért nem távozhat önként pártjából, mert annak alapszabályzata ezt nem teszi lehetővé. Márpedig ő nem sértene szabályi törvényt - kívánta sugallni gesztusával, bár azt már ő sem merte hozzátenni, hogy semmi pénzért... Tyű, ez aztán a kutyaszorító - mondhatná bárki, akinek feledékeny pártelnök-kormányfőnkhöz hasonlóan szintén nem jutna eszébe, hogy a pártra szégyent hozó politikust egyszerűen ki is zárhatták volna. De hát miként tehetné ezt meg az a párt, amelynek szellemi mentora, Traian Băsescu, maffiózók családjában keresztelő testvére révén, rokonságban áll az alvilág egyik legsötétebb figurájával, felesége pedig a nagy nyivánosság előtt elfogadta és büszkén viselte a jelenleg éppen börtönben csücsülő - mellesleg tökírástudatlan - maffiózó által a nyakába aggatott ajándék aranypénzt. Persze az is meglehet, hogy Boc csupán a mundér becsületét védi.t Csakhogy arról is megfeledkezik, ■i hogy igazából nem a besározott mundért, hanem annak méltatlan Bogdán Tibor viselőjét kell „tisztítóba” küldeni. *