Új Magyar Szó, 2011. április (7. évfolyam, 64-82. szám)

2011-04-01 / 64. szám

THATTER .ro , 2011. április 1­ 3., péntek-vasárnap Kinek jár az oktatási támogatás? Az oktatási és kulturális tárgyú kedvez­mények annyiban egyeztethetőek össze az Európai Emberi Jogi Egyezménye­­k­nek hátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezéseivel, amennyiben azok az érintett etnikai csoport és az anya­ország közötti kulturális kapcsolatok elmélyítését és élénkítését szolgálják, tásban szintén magyarul ta­nuló hallgatók is. ÚMSZ A szomszédos államok­ban élő magyarokról szó­ló 2001. évi törvény szerint az egyes országokban létre­hozott - a magyar oktatás és kultúra ápolását céljának te­kintő - társadalmi szervezet közreműködésével a Horvát­országban, Romániában, Szerbiában, Szlovákiában, Szlovéniában vagy Ukrajná­ban lakóhellyel rendelkező, magát magyar nemzetiségű­nek valló személy óvodában, alap- és középfokú iskolai in­tézményben magyarul tanu­ló, vagy a magyar kultúra tár­gyában tanulmányokat foly­tató kiskorú gyermeke neve­lési, oktatási, valamint tan­könyv és taneszköz támoga­tásban részesül; támogatás­ban részesülnek a felsőokta­­ ­tnikai megkötés nélkül Kétoldalú megállapodás alapján a támogatás címzett­je lehet az oktatási és nevelé­si intézmény mellett műkö­dő szülői, illetve pedagógus szövetség. Fontos megjegyezni, hogy a törvény 27. paragrafusá­nak (3) bekezdése szerint nemzetközi szerződés alap­ján (természetesen annak minősül a kétoldalú kor­mányközi megállapodás is) ugyanezeket a rendelkezése­ket alkalmazni kell arra a személyre is, aki a szomszé­dos állam óvodai, alap- vagy középfokú oktatási intézmé­nyében tanulói jogviszony­ban áll és magyar nyelven ta­nul, továbbá arra a hallgató­ra­ is, aki a szomszédos állam felsőoktatási intézményében magyar nyelven vagy a ma­gyar kultúra tárgyában tanul­mányokat folytat. És itt a törvény nem rendelkezik et­nikai megkötésekről, egyben azt is egyértelműen rögzíti, hogy alkalmazásában ma­gyar kultúrán különösen a magyar nyelvet, az irodal­mat, a történelmet, a műve­lődéstörténetet és a magyar tudományosságot kell érteni. A Velencei Bizottság álláspontja Az Európa Tanács Joggal a Demokráciáért Európai Bi­zottsága (Velencei Bizottság) 2001-ben elvégezte a kisebb­ségi közösséghez tartozók tá­mogatási szabályainak az eu­rópai kisebbségvédelmi gya­korlattal és a nemzetközi jog­gal való összevetését a 2001. évi LXII. törvény alapján, és állásfoglalását nyilvánosság­ra is hozta. Eszerint az okta­tási és kulturális tárgyú ked­vezmények annyiban egyez­tethetőek össze az Európai Emberi Jogi Egyezményének a hátrányos megkülönbözte­tést tiltó rendelkezéseivel, amennyiben azok az érintett etnikai csoport és az anyaor­szág közötti kulturális kap­csolatok elmélyítését és élén­kítését szolgálják. E kedvez­ményeknek ugyanakkor ténylegesen az anyaország kultúrájához kell kötődniük, továbbá arányosnak kell len­niük, így oktatási támogatást pusztán etnikai alapon nyúj­tani, úgy, hogy a támogatás független az egyének által folytatott tanulmányok tár­gyától, vagy ha a tanulmá­nyokat az egyén nem az anyanyelvén folytatja, nem tekinthető ténylegesen és ész­szerűen indokolhatónak. Az oktatás és kultúra körén kí­vüli kedvezmények csak ki­vételes esetben nyújthatók­ akkor, ha azok ténylegesen az anyaországgal való kap­csolattartást szolgálják és arányosak (szórványmagyar­ság esetében). Az ilyen ked­vezmények akkor indokolha­tóak, ha az oktatási és kultu­rális célú kedvezményekhez való hozzájutást könnyítik meg, és valamilyen fokon más, nem a kedvezményezett körhöz tartozó, idegen ál­­lampolgárok számára is hoz­záférhetőek. A Velencei Bizottság meg­állapította, hogy ha egyes tá­mogatásokról (különösen az oktatás és kultúra területén­ az érintett országok között nincs nemzetközileg elfoga­dott,­ kialakult gyakorlat vagy kétoldalú nemzetközi szerződés, akkor ezeket a tá­mogatásokat kizárólag az érintett állam egyetértésével lehet nyújtani. Az oktatás-nevelési támo­gatások folyósítása érdeké­ben születtek meg a kétolda­lú megállapodások Románi­ával és Szlovákiával, illetve került sor - a Velencei Bizott­ság iránymutatásai szerint - a törvény módosítására 2003-ban. Az Iskola Alapítvány jogosult A nemzeti kisebbségek köl­csönös oktatási és kulturális támogatásáról Brüsszelben, 2003. december 12-én kötött magyar-szlovák kormány­megállapodás általános ér­vénnyel - nem pusztán a kedvezménytörvényre hivat­kozva - egyértelművé teszi, hogy a magyar fél támoga­tást nyújthat a Szlovák Köz­társaság területén magyar nyelven, a magyar kultúra vagy a magyar nyelv tárgyá­ban oktatást biztosító műve­lődési és közoktatási intéz­ményekben folyó oktatási és nevelési folyamat finanszíro­zásához, illetve a Szlovák Köztársaság területén felső­­oktatási intézményekben ta­nuló hallgatóknak, ami hoz­zájárul a magyar nemzeti ki­sebbséghez tartozó szemé­lyek kulturális vagy nyelvi identitásának a megőrzésé­hez és fejlesztéséhez. A tá­mogatások egyénekhez köz­vetlenül nem kerülhetnek, csak intézményekhez, azokat kizárólag a megállapodásban meghatározott szervezeten keresztül lehet folyósítani. A Magyar Köztársaság Kormánya és Románia Kor­mánya között a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény romániai alkal­mazásáról Bukarestben, 2003. szeptember 23-án meg­kötött magyar-román kor­mányközi megállapodás 6. cikkelye szerint a felek egyet­értettek abban, hogy, az Isko­la Alapítvány Romániában a román jogszabályokkal össz­hangban, oktatási intézmé­nyeknek vagy egyéneknek ta­nulmányi ösztöndíj céljából a román állampolgároknak (et­nikai hovatartozástól függet­lenül) pályázat útján oktatási támogatást nyújthat. ◄ Szíria: a vég kezdete? ► A dél-szíriai Deraa város­ban kialakult válság újabb állomásaként, az észa­ki Latakiában is véres össze­csapások voltak az elmúlt két napban. Az országszerte zaj­ló tüntetések lendülete a Da­maszkusz által ígért azonnali reformintézkedések hatására sem csökken. Polarizálódott a vegyes lakosság A kormányzatnak több, egymással összefüggő prob­lémára kell megoldást talál­nia. A hatalmi apparátus kor­látlan uralma és teljhatalma elfogadhatatlan a lakosság számára, mindenekelőtt a fegyveres testületek erősza­kos fellépése, az alapvető sza­badságjogok korlátozása és a hatalmas méreteket öltő kor­rupció miatt. A gazdasági liberalizáció és az országot éveken át sújtó amerikai szankciók követ­keztében a lakosság nagy­mértékben polarizálódott, az utóbbi években az égbe szök­tek az élelmiszer- és ingatlan­árak, a közüzemi díjak, a közlekedési tarifák, miköz­ben, a vártnál kisebb mértékű külföldi befektetések miatt a munkanélküliség egyre sú­lyosabb problémát jelent. A szélsőséges szunnita irányza­tok térnyerése, a lakosság 10 százalékát alkotó kurd ki­sebbség jogfosztott helyzete is mind súlyosabb kihívást je­lent a vezetés számára. A 23 és fél millió lakosú Szíria 74 százaléka szunnita, 13 százaléka síita és alavita, 10 százaléka keresztény, 3 százaléka drúz. Az arabok mellett (akik között több mint félmillió a palesztin me­nekült) élnek itt örmények, kurdok, türkmének és cserke­szek is. A rendszerrel szem­beni elégedetlenség tehát bár­mikor etnikai és vallási konf­liktusba válthat. Szíria jelenleg a Hezbollah első számú stratégiai partne­re a térségben, keményvona­las Izrael-ellenes politikája miatt azonban a környező arab országokkal, Jordániá­val, Szaúd-Arábiával és Egyiptommal is megromlot­tak a kapcsolatai. A jelenleg is uralmon lévő Baasz Párt 1963-ban jutott hatalomra, és vezetőségében egyre na­gyobb befolyást kaptak az alavita­ kisebbséghez tartozó politikusok. Közöttük Háfiz el-Aszad, a jelenlegi elnök, Bassár el-Aszad apja, aki 1970 és 2000 között vasma­rokkal irányította az orszá­got. A 46 éves Bassár a refor­mok és a gazdasági politikai liberalizáció iránt elkötele­zett politikusként vette át a hatalmat 2000-ben, ám de­mokratizálást célzó intézke­déseit az apja köréhez tarto­zó „régi gárda”, valamint a Baasz Párt fiatalabb, ám szintén keményvonalas veze­tő rétegének nyomására visz­­sza kellett vonnia. Elemzők szerint a jelenlegi elnöknek az elmúlt évtizedben nem si­került olyan új, a személye iránt elkötelezett tanácsadói és vezetői kört kialakítania, amelytől elképzelései végre­hajtásához a szükséges támo­gatást megkaphatta volna. Ráadásul az Aszad-klán és a vele szövetséges családok tagjai elsősorban saját­ gazda­­sági és politikai befolyásuk erősítésén munkálkodtak, erőteljes és jogos haragot éb­resztve ezzel a romló életkö­rülményeik miatt kilátástalan helyzetbe kerülő - elsősor­ban szunnita - lakosságban. Aszad ellenzéke Aszad legveszélyesebb belső ellenzékét a Szíriai Muzulmán Testvériség moz­­­­galmához kötődő szunnita szélsőségesek alkotják, de külföldön is érdekeltek ha­talma megdöntésében. Emigrációban élő szír politi­kusok is várják Bassár buká­sát, közöttük nagybátyja, Rifát el-Aszad, aki az 1980- as évek első felében puccsot kísérelt meg bátyja, Háfiz el­len, valamint Abd al-Halim Khaddám korábbi alelnök, aki szívesen lépett volna Háfiz örökébe. A rendkívül szerény életvi­telű Bassár el-Aszad, egészen a közelmúltig, a nehéz gaz­dasági helyzetbe került lakos­ság körében is viszonylagos népszerűségnek örvendett. A várttól messze elmaradó ütemben, de zajlanak az ál­lamigazgatási, gazdasági, pénzügyi és oktatási refor­mok, a síiták és a kereszté­nyek számára pedig az Aszad család uralma békés és biztonságos időszakot je­lentett. A szírek lojalitásuk szempontjából megosztot­tak, ám a megmozdulások kezdetén az ellenzéki tünte­tők is elsősorban szabadság­­jogokat, gazdasági reformo­kat, valamint a Baasz Párt egyeduralmának végét köve­telték, nem pedig az elnök tá­vozását. A társadalom azon­nali és áttörő intézkedéseket vár, és mindenekelőtt az erő­szak beszüntetését követeli - egyelőre még Aszad elnök­től, akinek politikai tőkéje azonban percről percre fogy. A helyzetet bonyolítja, hogy kormányzati források szerint az erőszakos akciókat idegen akcentussal beszélő fegyveres csoportok provo­kálták ki. Butej­a Sábán el­nöki tanácsadó úgy nyilatko­zott, hogy jelen volt, amikor Aszad elnök megtiltotta a fegyverek használatát a rend­őrség és a katonaság számá­ra, amit - Sábán szerint - a­­ rendvédelmi szervekhez tar­tozó sérültek jelentős száma is bizonyít. Ha a katonaság és a titkosszolgálatok nem az elnöki parancs szerint jártak el, azt jelenthetné, hogy az elnök legszűkebb köreiben szabotálják a döntéseit. Szakértői vélemények sze­rint az összeomlástól csak a határozott, egyértelmű, kom­promisszumkész elnöki fellé­pés és kormányzati kommu­nikáció mentheti meg az or­szágot. A Baász Párt egyed­uralma és a hírszerzés ke­mény fellépése miatt, az el­múlt negyven évben nem ala­kulhatott ki egységes és jól szervezett ellenzéki szervező­dés, ezért Aszad elnök buká­sa akár polgárháborúba is so­dorhatja az országot. ◄ % Válaszaihoz érkezett a Szíriai veze­tés: vagy azonnali, gyökeres reformo­kat hajt végre, vagy erőszakkal pró­bálja letörni az ellenállást, ezzel azonban saját sorsát is megpecsételi - áll az International Crisis Group je­lentésében. NTI/ÚMSZ Bassar el-Aszad, Szíria elnöke eddig viszonylag békésen vezényelhetett országában

Next