Új Magyar Szó, 2012. március (8. évfolyam, 42-63. szám)

2012-03-01 / 42. szám

2012. március 1., csütörtök ) Vlachok kontra Schengen? Folytatás az 1. oldalról Mint ismert, Bukarest a szerbiai vlach kisebbségért aggódik. „Az lett volna az igazságos, ha Szerbia tagjelölti státusáról már kedden döntés születik” - mondta az uniós testület estébe nyúló ülése után Guido Wes­terwelle. A német külügyminisz­ter azzal vádolta Romániát, hogy belpolitikai megfontolá­sokból akadályozza a balkáni ál­lam felvételét az EU-ba. Carl Bildt svéd külügyminiszter a Twitterre írt bejegyzésében köz­vetve marasztalta el Bukarestet. Úgy fogalmazott: „bizonyos tagállamok eljárása Szerbia csat­lakozásának kérdésében idegen az európai szellemiségtől”. Az AFP szerint az EU vezetőit hi­deg zuhanyként érhették a keddi fejlemények. A hírügynökség idézte Catherine Ashton külügyi biztost és José Manuel Barroso főbiztost, akik hétfőn még biz­onyosak voltak abban, hogy kedden döntés születik Szerbia EU-tagjelölti státusáról. Borisz Tadics szerb elnök szin­tént bírálta Romániát. Szerinte keddi magatartásával Bukarest „szembement az európai gyakor­lattal” a tagállamok felvételének kérdésében. Bukarest elvárásai Cristian Diaconescu román külügyminiszter kedden este le­szögezte: Románia nem akadá­lyozza meg Szerbia EU-tagjelölti státusának elfogadását, de elvár­ja, hogy Szerbiát is ugyanolyan szigorú megfigyelés alá vessék a kisebbségi jogok betartása terén, mint korábban Romániát. Rámutatott: a tagországok ál­lam- és kormányfőinek értekez­letei egyrészt Románia és Szerbia aláír egy együttműködési megál­lapodást kisebbségvédelem téma­körben, valamint az EU is figye­lemmel kíséri 2012 folyamán a szerbiai románok helyzetét, és arra bátorítja az Európai Bizton­sági és Együttműködési Szerve­zet kisebbségügyi főbiztosát, hogy maga is vegyen részt ebben a felmérésben - mondta a román külügyminiszter. „Nem tettünk egyebet, mint hogy komolyan vettük a tagjelölti státussal járó kisebbségügyi szempontokat” - mondta Cristian Diaconescu, Borbély: Schengen-taktika A román külügyminiszter ál­láspontját támogatta a hazai el­lenzék is.. „Bukarest álláspontja alapvetően helyes. Románia ha­tározottan támogatta és továbbra is támogatja Szerbia felvételét az Európai Unióba, ám teljesítenie kell a csatlakozás feltételeit, egyebek mellett a területén élő ki­sebbségek jogának védelmét is” - mondta a szenátus külügyi bi­zottságának szociáldemokrata el­nöke, Titus Corlăţean tegnap az RFI-nek. A politikus csupán azt kifogásolta, hogy a kormány és a Külügyminisztérium nem jelezte időben szándékait a tagállamok vezetőinek, „így elkerülhetőek lettek volna a meglepetések” - utalt a politikus az egyes tagál­lamok vezetőinek csalódott­ságára. Az RMDSZ politikai al­­elnöke, Borbély László, Románia schengeni csatlakozásával hozta összefüggésbe azt, ahogy a ro­mán delegáció eljárt Szerbia EU-s felvételének kérdésében. „Én azt hiszem, hogy ez most Románia taktikája a schengeni csatlakozás elhalasztása miatt. Tehát nem arról van szó, hogy Bukarestnek hirtelen eszébe ju­tott a szerbiai vlachok helyzete” - mondta a politikus a TVR Info­nak, Borbély jelezte, egyetért a román külügyminiszter eljárásá­val. „Jól van ez így. Romániának meg kell mutatnia, hogy az Euró­pai Unió hetedik legerősebb tag­állama” - jelentette ki az RMDSZ politikai alelnöke. A vlachok kikérték maguknak Némi meglepetésre a vlachok kikérték maguknak Bukarest ag­godalmait. „Senkinek nem áll jo­gában azt követelni a vlachoktól, hogy románoknak nevezzék ön­magukat” - nyilatkozta a B92 belgrádi rádiónak Radisa Dra­­gojevic, a Szerbiai Vlachok Or­szágos Tanácsának elnöke. Hoz­zátette: Bukarest nem adhat ulti­mátumot Szerbiának, ugyanis az általa képviselt népcsoport ren­delkezik az őt megillető jogok­kal. Az országban 31 ezer román és mintegy 64 ezer vlach él. Míg a román kisebbség elsősorban északon, a Bánságban lelhető fel, addig a vlachok Délkelet Szerbi­ában, a Timoc-völgyi falvakban élnek. ◄ Cristian Diaconescu leszögezte: Románia nem akadályozza meg Szerbia EU-tagjelölti státusa elfogadását Fotó: Európai Tanács Sapientia: ünneprontó EMNP ÚMSZ Erdélyi és magyarországi poli­tikusok is üdvözölték, hogy kedden a képviselőház megsza­vazta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditá­­ciójára vonatkozó törvényt, így - ha az államfő kihirdeti a jogsza­bályt - létrejön a jogi személyiség­gel rendelkező, magyar tannyelvű, alapítványi felsőoktatási intéz­mény. „Az erdélyi magyar közös­ség számára olyan intézményt si­került hivatalosan elfogadottá ten­nünk, amely hosszú évtizedekre meghatározza jövőnk alakulását. Az eredményért köszönettel tarto­zom az RMDSZ minden tisztség­­viselőjének, aki ezzel a nemzeti je­lentőségű üggyel foglalkozott éve­ken keresztül” - értékelte Kele­men Hunor RMDSZ-elnök a dön­tést, aki hangsúlyozta: a szövetség számára évek óta kiemelten fontos cél volt az önálló, magyar nyelvű romániai tanintézmény akkreditá­lása. Mint arról tegnapi lapszá­munkban hírt adtunk, a képviselő­ház 161 igen és 7 nem szavazattal, két tartózkodással fogadta el a Sapientia Erdélyi Magyar Tudo­mányegyetem akkreditációjára vo­natkozó törvénytervezetet, az el­lenzék nem vett részt az ülésen. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, Toró T. Tibor tegnapi közleményében „örömte­linek”, ugyanakkor viszont elké­settnek nevezte az akkreditációra vonatkozó döntést. „Üröm az örömben, hogy a parlament hatá­rozatára a Romániai Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottság (ARACIS) jóváhagyó döntése után 2010 júliusától több mint másfél évet kellett várnunk” - fo­galmaznak Toróék, akik szerint ha az akkreditációs jogszabály még az új tanügyi törvény érvény­be lépése előtt megszületik, a szakmai akkreditációt a legmaga­sabb osztályzattal teljesítő és a ro­mániai magánegyetemek között piacvezető Sapientia magasabb rangsorolásba kerül. Az EMNP- közlemény ugyanakkor sürgeti a kormányt, hogy döntsön a Sapi­entia és a Partiumi Keresztény Egyetem román állami finanszí­rozásáról, hivatkozva a 2005 októ­ber 20-i román-magyar együttes kormányülésen elfogadott, ilyen irányú szándéknyilatkozatra. A Sapientia akkreditálását a Le­het Más a Politika (LMP) magyar ellenzéki párt is üdvözölte, amely tegnapi sajtóközleményében „az erdélyi magyarság közös sikeré­nek” nevezte a döntést. ◄ Anastase-Ponta-villámcsörte ÚNSZ ► Nem kapják meg ülésdíjaikat azok az ellenzéki képviselők, akik - bár aláírták a jelenléti naplót - nem vettek rész a tör­vényhozói munkában. Ez érvé­nyes a szenátorokra is - közölte tegnap a képviselőház elnöke. Roberta Anastase bejelentésével Victor Ponta, a Szociáldemokra­ta Párt (PSD) elnökének szavai­ra reagált, miután az ellenzéki politikus a lemondását követel­te. Ponta azt mondta: az ellenzé­ki megszakítja bojkottját, és visszatér a parlamentbe, ha Anastase távozik tisztségéből. Korábban a pártelnök kijelentet­te, a PSD sztrájkoló honatyái el­adományozzák fizetésüket. „Milyen fizetésüket? Azt, amiért meg sem dolgoztak?” - repliká­­zott a házelnök. A honatyák bruttó bére jelen­leg 6000 lej, amit akkor is meg­kapnak, ha nem vesznek részt az üléseken. Az ülés­díj a fizetés két százaléka. Emellett a hon­atyák 9000 lejt kapnak választó­körzeti irodáik fenntartására. A képviselők és szenátorok ingyen utazhatnak az országban, in­gyen lakhatnak a fővárosban, és a parlament állja a telefonszám­láikat is. ◄ Roberta Anastase Victor Ponta AKTUÁLIS 13 A visszahódítás A történészek már nemegy­szer jegyzékbe vették: 1487- től kezdődően napjainkig több mint száz polgármes­ter állt Marosvásárhely élén. Igaz, a tisztséget 1854- ig főbírónak nevezték, majd hozzánk közelebb az Székedi Ferenc időben, a második világháború után az 1989-es rendszervál­tozásig városi néptanácselnöknek, de ez mit sem változtatott a lényegen: a városve­zetés minden időkben többé-kevésbé a pol­gármesteri hatásköröket fedte le. A két világháború között tizenöt román polgármestere volt a városnak, és a sort csak az a Bernády György törte meg, aki ezredfordulós (1902-1913) polgármesteri tevékenysége idején, Marosvásárhely mai arculatát kialakító tevékenységével oly­annyira bevéste magát a köztudatba, hogy 1926-ban négy évre újraválasztották. Nyilvánvalóan, a város elsöprő többsége akkor még magyar volt, de azt sem feled­hetjük: a polgármesteri tevékenység ered­ményessége helyet kér magának bármely város köztudatában. 1989 után, pontosab­ban 1990-ben nyolc hónapig, 1992 és 2000 között pedig nyolc évig három ma­gyar polgármestere is volt a városnak, az­óta tizenkét esztendőn át ugyanaz a pol­gármester irányítja az alaposan megválto­zott lakossági összetételű, nagyjából fele magyar, fele román várost. Ezt a kis történelmi visszapillantást a tár­gyilagosság érdekében mindenképpen ér­demes megtenni. És nem csupán ezt, ha­nem föltétlenül válaszokat kell keresni ar­ra az alapkérdésre is: vajon 1992 után a kétszer négy esztendőre megválasztott ma­gyar polgármesterek közigazgatási tevé­kenységükkel, városfejlesztésükkel olyan mértékben kiugrottak az átlagból, hogy teljesítményükkel a későbbiekben is ellen­súlyozni lehetett volna a városban kétség­telenül létező, de korántsem minden ro­mánra jellemző nacionalizmust? Merthogy Erdélyben nem csupán etnikai szavazás képzelhető el, arra jó példa Nagy­szeben és annak szász polgármestere, illetve Szatmár, Zsombolya vagy még jó néhány kisebb település a maguk magyar elöljárói­val. Ezért az előzményekben alaposan meg­kavart és még mindig le nem ülepedett ma­rosvásárhelyi magyar polgármesterjelölt-ál­lítást, illetve polgármester-választást aligha lehet arra a romantikus harci jelszóra le­egyszerűsíteni, hogy „a magyaroknak vis­sza kell hódítani a várost”, mert ez túlságo­san kevés. Olyan programra van szükség, amely nem csupán magyarokat, hanem románokat is képes meggyőzni arról, hogy az eddigi városatyát esetleg leváltó polgár­­mester olyan városgazda lesz, aki képes munkahelyteremtésben, infrastrukturális változásokban és a Maros menti élet több más öszszetevőjében is huszonegyedik szá­zadi pályára állítani Marosvásárhelyt. Ahol a város magyar intézményeinek, ma­gyar személyiségeinek, magyar diákélet­ének és több más, kisebb-nagyobb közössé­gi csoportosulásának éppen úgy meg­van a maga szerepe a „visszahódításban", mint a polgármesternek.­ ­ ­ Román lapszemle A globális felmelegedés miatt hidegebbek a telek Európában, Amerikában és Kíná­ban, állítja egy amerikai és kínai tudósok­ból álló csoport. A kutatók megállapítása szerint szoros összefüggés van a sarkköri jégtakaró olvadása és az erős havazások között. (Adevărul) ► Harmincezer lejre büntettek egy kolozsvári céget, mivel meg­fagyott almákat osztottak szét az iskolá­soknak a „Tej, kifli, alma” program kere­tében. (Puterea) ► Felfedezték a világ eddi­gi legkisebb kaméleonját. A Madagaszká­ron élő Brookesia micra névre keresztelt állat kifejlett példánya alig harminc milli­méteres, és az egyik legkisebb gerinces, amit ismerünk. (Jurnalul naţional)

Next