Új Magyar Szó, 2012. március (8. évfolyam, 42-63. szám)

2012-03-14 / 51. szám

2012. március 14., szerda !­ww Laptop A nap címe. A Fekete-tenger gázkincse: esély vagy átok? Ovidiu Nahoi, Adevărul Magyarázat. Érdekes cím. Hogyhogy átok? A szerző az utóbbi húsz év egyik legnagyobb hírének tartja, hogy a Fekete­tenger alatt gazdag gázlelőhelyet fedeztek fel. Több mindentől függ azonban, hogy ez szerencse vagy sem. Példák alapján a következtetés: „Sok helyen a természeti kincsek alig javítottak valamit az emberek életén. Ezzel szemben hatalommániás és mélységesen korrupt politikai elitek nőttek fel, ők az igazi haszonélvezői a források­nak. Végül is minden a vezetők minőségé­től és a demokrácia fejlettségi fokától függ. Mi mit teszünk? Független alapot hozunk létre, amely hozzájárul mindenki jólét­éhez, mint Norvégia? Tehetetlenül nézzük, ahogy a gazdagság kifolyik az ujjaink kö­zött, mint Nigéria? Vagy beérjük kevéssel, a vastagját egy korrupt hiperosztálynak en­gedve át? A választás a mi kezünkben van. És minthogy 2012 választási év, vitára kel­lene bocsátani ezt a kérdést is. De van-e valamilyen elgondolásuk a politikai veze­tőknek?” Meggyőződésünk, hogy mind­egyik el tudná képzelni, mire költi... Párbeszéd? Victor Ponta kijelentette: a kormányzat részéről nincs jele a dialógus­készségnek. Ugyanakkor a fő kormánypárt arra törekszik, hogy meghamisítsa a szava­zást a szekusdossziékat átvilágító bizott­ságba való tagjelöléssel kapcsolatban, hogy „elrejtsék Traian Basescu elnök és a kör­nyezetében levő többi volt szekus kollabo­­ráns dossziéit”. (írja a JurnalicNaţional.) Jé, hát azok még megvannak? Netán tit­kosszolgálati főnököknél? Új rend a Rádióban. A közrádióban nem lesz többé kevés munka sok pénzért, állítja Demeter András elnök-vezérigazgató az Adevarulnak adott interjúban. A legfonto­sabb romániai médiaintézmény mélyreha­tó reformnak is nevezhető „újjászervezé­se” elérkezett a legfontosabb és legérzéke­nyebb pontjához: a szerkezetátalakításhoz és a szervezeti és működési szabályzat ki­dolgozásához. Közben folyik a 2011-es je­lentés összeállítása; emlékezetes, hogy az egy évvel korábbi jelentést mindmáig pél­dátlan módon egyhangúlag fogadta el a parlament. Minden napra egy mondás „Minél több a rendelet, annál nagyobb a rendetlenség. ” Konfik­tusz m­ szabadság napja Kossuth indítványára határozattá emelték a részleges közteherviselés helyett „a nép minden terheiben való osztozkodást”, majd a feliratban foglaltakkal együtt megvalósítandónak nyilvánították a vallási jog­­egyenlőséget, az esküdtszéki rendszer bevezetését, a sajtószabadság biz­tosítását, az országgyűlés évenkénti egybehívását Pestre és „az Erdéllyeli egyesülést is”. Bécs népe kitörő lelkesedéssel fogadta a magyar küldöttséget és sze­mély szerint az alkotmányos fordulat kivívójaként magasztalt Kossu­thot (...) Küldöttség küldöttség után kereste fel, a legelsőt az akkor még az alkotmányosságért buzgó Alexander Bach, az önkényuralom majda­ni hírhedt belügyminisztere vezette. A Burgban rettegve figyelték a császárváros népének Kossuthék iránt megnyilvánuló páratlan lelkesedését. Nagy szerepe volt ennek, még na­gyobb a pesti forradalom hírének abban, hogy a Habsburg-hatalom ígé­retet tett a magyar országgyűlés feliratában foglalt politikai kívánságok teljesítésére, és István főherceg nádor megbízást adott Batthyány Lajos grófinak magyar kormány alakítására. A Pozsonyba március 17-én visz­­szaérkező Kossuth követtársával, Szentkirályival együtt menten tudatta Pest megyével és a nyilvánossággal, hogy „az alkotmány valóság lett. A szabadság napja felderült”. A jobbágyfelszabadítást és a köztehervi­selést kimondó „két határozat által letétetett a szabadság talpköve, a fe­lelős független magyar ministérium alakítása által feltétetett az alkot­mány boltozatának zár­köve, készen áll az épület, melynek falain belül egy egész nép ütheti fel boldogságának tanyáját”. Szabad György: Kossuth politikai pályája «/I m ISI 'UJ Q yj rsi Motiváció Horváth Szekeres István A félresikerült főpróba Választás volt Szlovákiában. Még idén vá­lasztások lesznek a nagyobb lélekszámú magyar közösség lakta Szerbiában és Uk­rajnában is. És választ - kétszer is - az er­délyi magyarság. A szombati szlovákiai voksolás ezért számunkra - és a más Kár­pát-medencei magyar kisebbségi közössé­gek számára - amolyan főpróbának számí­tott. Izgalommal várhatta az anyaország fő politikai ereje, a Fidesz is a vasárnapi vég­leges pozsonyi eredményeket, azok ugyanis vagy igazolták volna, vagy komolyan meg­kérdőjelezik a magyar kormány határon tú­li politikájának helyességét. A határon túli magyarok mindenkori törvé­nyes képviseletével két évtizeden át a ma­gyar kormány(ok) együttműködtek, a hatá­ron túli szervezetek számára pedig mindig az éppen ak­tuális budapesti kormány volt a tárgyalópartner. A Fidesz változtatott ezen a gyakorlaton, s közel két éve - felvidéki szóhasználat­tal élve - a szelektív partnerség elvét érve- Ambrus Attila nyesíti a határon túli magyar közösségekkel szemben. Minden országban megvannak a kedvezményezett - a Fidesz által stratégiainak hívott - partne­rei. Romániában az Erdélyi Magyar Nép­párt, Ukrajnában a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Szerbiában a Vajdasá­gi Magyar Szövetség, Szlo­vákiában pedig a Magyar Koalíció Pártja. A többi ki­sebbségi politikai szervezet - köztük a Romániai Ma­gyar Demokrata Szövetség - legfennebb hűvösen sem­leges viszonyra számíthat. De nem csupán a partnerség szelektív, ha­nem a Fidesz másként és másként ítéli meg ugyanazokat a politikai lépéseket. A múlt év végén, amikor megalakult a VMSZ belgrádi alapszervezete, amelybe szerbek is beiratkoztak, Németh Zsolt külügyi állam­titkár örömmel üdvözölte, hogy „hidat épí­tenek” a két nemzet között. A szlovákiai Híd korábban azért vált kegyvesztetté Bu­dapesten, mert a multietnikus pártok eleve kizárása a Fidesz krédójának része. A puding próbájára a hétvégén került sor Pozsonyban. Kiderült, hogy a szelektív partnerség elvével óriási gond van. A Fi­desz által preferált MKP nem jut be a tör­vényhozásba, a kárhoztatatott Híd viszont igen. Nem használt a magyar közszolgálati média MKP melletti csörtéje sem. A szelektív partnerség elve nemcsak a ma­gyar-magyar kapcsolat­­tartás hivatalos vagy fél­­hivatalos fórumain, a szimbolikus nemzetpoliti­kai kérdésekben jelenik meg, hanem az ezeknél közvetlenebbül ható mé­dianapirenden is. A Fidesz politikájában hangsúlyos tényezőnek tekint minden, álta­la generálható média(rá)hatást. A magyarországi IDEA Intézet elemzése szerint a­míg a Magyar Koalíció Pártja az el­múlt egy hónapban, a szlovákiai előrehozott parlamenti választások kampányidőszaká­ban összesen 41 perc 19 másodperc rádiós időt ért meg a Kossuth rádió a kisebbségi magyarsággal foglalkozó műsorában, a Hatá­rok Nélkülben, addig a Híd alig 40 másodper­cet kapott. Berényi József, az MKP elnöke 14 perc 15 másodpercet szerepelhetett, nyi­latkozhatott, szemben Bugár Bélával, akit néhány másodpercben megemlítettek, ám egyáltalán nem kapott szót. A Híd neve tíz alkalommal hangzott el a műsorban, az MKP-é pedig nyolcvanötször. Az eredmény mégis az lett, ami lett... Megdőlt ezzel az a hit, hogy az ellenőrzött és irányított sajtó a kívánt irányba tudja terelni a választókat. (A tölcsérelmélet tarthatatlanságát már évekkel ezelőtt bizonyítottam e lap hasábjain.) Megdőlt egy másik előfeltételezés is: az, hogy ha versenypártok szerepelnek a vá­lasztásokon, a kisebbség nagyobb arányban megy el szavazni. Szlovákiában éppen a magyarok lakta régiókban volt a legna­gyobb... a távolmaradás. Sokak szerint a szennyes kampány tántorította el a szava­zókat a politikai állásfoglalástól. A szelektív partnerség elve a főpróbán el­bukott. Sürgősen újra kellene gondolni azt, hogy a vereség, a blama ne ismétlőd­jön meg Ukrajnában és Romániában. S ha csak a Fideszt érné a blama, számunk­ra még a jobb változat lenne, hiszen meg­maradna a politikai képviseletünk. De az erdélyi magyarság nem tízszázaléknyi, mint a felvidéki, a veszteség nagyobb le­het, mint ott. A Fidesz politikájában hangsúlyos tényezőnek te­kint minden, általa gene­rálható média (rá) hatást. VÉLEMÉNY 15 Pendulum? Stratégia? Amíg a kisded Amerika, globális sorsát mintegy előre sejtve, megrendülve szervezte saját független­ségi születését, Délkelet-Ázsia volt az, amely ráta­lált, bár ez persze a későbbi angolszász térikönyvekben kissé módosult. Ritka az az ország, amelynek kevesebb beképzeltségi joga lett volna vi­lágszerepre törni, főleg ha a történelemteremtés ka­varta izolacionista hullámokat figyeljük, de a nagy­vizekkel övezett USA mégis mindig is érezte ennek fontosságát. Kiderült, hogy joggal, hiszen a néme­tek kétszer, a japánok másfélszer és az oroszok­­szovjetek végképp rávették Wilson és Roosevelt urakat és a hidegháború fehérház-gondnokait, hogy táguló Amerika-Európa és Délkelet-Ázsia rádiusz­ban gondolkodjanak. Időnként felmerült az Ázsia felé lendülés ötlete, de a Clinton-éra vége kellett hozzá, meg az ifi Bush terrorellenes háborúja előtti csend, hogy az Euró­pával és Kelettel foglalkozó ítész-közalkalmazottak száma majdnem egyforma legyen. A ikertornyok miatt az amerikai világfegyelmi-fegyelmi pendulum otthagyta Európát, Közel-Kelet felé lendült és szin­te ott ragadt. Ám az új, erős elnök mögött egy még erősebb külpolos hölgy, Hillary Clinton meghirdet­te a Csendes-óceáni térségre lendülést. Mondják, ez a döntés Obama egész évszázadot meghatározó zsenialitását fémjelezi, de lehet, mindössze egy újabb, alkalmazottól lenyúlt főnö­ki „saját ötlet” is, erre mióta ugratok és ugratot­­tak vannak mindig lehet számítani. Egy kutya, a móresre tanított móresen túl azonban ott a kér­dés: az Ázsia és Csendes-óceáni térség amerikai felségterületté nyilvánítása rövid távú, politikai Obama-húzás, a választási ünneplő kiegészítője, vagy valós, régióstabilizáló, Kína monopóliumát ellensúlyozó stratégia? Az elnök utóbbi hawaii, ausztráliai és indonéziai látogatásai alapján akár stratégia is lehet: Peking dél-kínai-tengeri terjesz­kedése és Észak-Korea pártolása ellen; ugyanak­kor megnyugtatja Vietnamot, a dél-keleti nemze­teket. A tartalom és nem pusztán szöveg mellett szól, hogy a keményen lefaragott hadászati költ­ségek Obama szerint nem érintik a Csendes-óceá­ni parancsnokságot. Van még egy komolyan átgondolt és éraalakító érv, igaz, hogy kétélű: az iraki és afganisztáni visszahúzódás kedvezhet az új Ázsia­­politikának, hisz az itteni spórolás ott külpolitikai bicepsztöbbletet jelenthet. Hacsak az elhanyagolt Közel-Keleten nem lesz akkora rumli, hogy a Csen­­des-óceán térségéből mindent át kell is­ ■ mét dobni mondjuk, az Arab-ten- . 's­­ger-mellékre, mert az már a visz­szalendülés esete, régi-más tartalo- Ady András mé, más-régi formáé.

Next