Új Magyar Szó, 2012. március (8. évfolyam, 42-63. szám)
2012-03-14 / 51. szám
2012. március 14., szerda !ww Laptop A nap címe. A Fekete-tenger gázkincse: esély vagy átok? Ovidiu Nahoi, Adevărul Magyarázat. Érdekes cím. Hogyhogy átok? A szerző az utóbbi húsz év egyik legnagyobb hírének tartja, hogy a Feketetenger alatt gazdag gázlelőhelyet fedeztek fel. Több mindentől függ azonban, hogy ez szerencse vagy sem. Példák alapján a következtetés: „Sok helyen a természeti kincsek alig javítottak valamit az emberek életén. Ezzel szemben hatalommániás és mélységesen korrupt politikai elitek nőttek fel, ők az igazi haszonélvezői a forrásoknak. Végül is minden a vezetők minőségétől és a demokrácia fejlettségi fokától függ. Mi mit teszünk? Független alapot hozunk létre, amely hozzájárul mindenki jólétéhez, mint Norvégia? Tehetetlenül nézzük, ahogy a gazdagság kifolyik az ujjaink között, mint Nigéria? Vagy beérjük kevéssel, a vastagját egy korrupt hiperosztálynak engedve át? A választás a mi kezünkben van. És minthogy 2012 választási év, vitára kellene bocsátani ezt a kérdést is. De van-e valamilyen elgondolásuk a politikai vezetőknek?” Meggyőződésünk, hogy mindegyik el tudná képzelni, mire költi... Párbeszéd? Victor Ponta kijelentette: a kormányzat részéről nincs jele a dialóguskészségnek. Ugyanakkor a fő kormánypárt arra törekszik, hogy meghamisítsa a szavazást a szekusdossziékat átvilágító bizottságba való tagjelöléssel kapcsolatban, hogy „elrejtsék Traian Basescu elnök és a környezetében levő többi volt szekus kollaboráns dossziéit”. (írja a JurnalicNaţional.) Jé, hát azok még megvannak? Netán titkosszolgálati főnököknél? Új rend a Rádióban. A közrádióban nem lesz többé kevés munka sok pénzért, állítja Demeter András elnök-vezérigazgató az Adevarulnak adott interjúban. A legfontosabb romániai médiaintézmény mélyreható reformnak is nevezhető „újjászervezése” elérkezett a legfontosabb és legérzékenyebb pontjához: a szerkezetátalakításhoz és a szervezeti és működési szabályzat kidolgozásához. Közben folyik a 2011-es jelentés összeállítása; emlékezetes, hogy az egy évvel korábbi jelentést mindmáig példátlan módon egyhangúlag fogadta el a parlament. Minden napra egy mondás „Minél több a rendelet, annál nagyobb a rendetlenség. ” Konfiktusz m szabadság napja Kossuth indítványára határozattá emelték a részleges közteherviselés helyett „a nép minden terheiben való osztozkodást”, majd a feliratban foglaltakkal együtt megvalósítandónak nyilvánították a vallási jogegyenlőséget, az esküdtszéki rendszer bevezetését, a sajtószabadság biztosítását, az országgyűlés évenkénti egybehívását Pestre és „az Erdéllyeli egyesülést is”. Bécs népe kitörő lelkesedéssel fogadta a magyar küldöttséget és személy szerint az alkotmányos fordulat kivívójaként magasztalt Kossuthot (...) Küldöttség küldöttség után kereste fel, a legelsőt az akkor még az alkotmányosságért buzgó Alexander Bach, az önkényuralom majdani hírhedt belügyminisztere vezette. A Burgban rettegve figyelték a császárváros népének Kossuthék iránt megnyilvánuló páratlan lelkesedését. Nagy szerepe volt ennek, még nagyobb a pesti forradalom hírének abban, hogy a Habsburg-hatalom ígéretet tett a magyar országgyűlés feliratában foglalt politikai kívánságok teljesítésére, és István főherceg nádor megbízást adott Batthyány Lajos grófinak magyar kormány alakítására. A Pozsonyba március 17-én viszszaérkező Kossuth követtársával, Szentkirályival együtt menten tudatta Pest megyével és a nyilvánossággal, hogy „az alkotmány valóság lett. A szabadság napja felderült”. A jobbágyfelszabadítást és a közteherviselést kimondó „két határozat által letétetett a szabadság talpköve, a felelős független magyar ministérium alakítása által feltétetett az alkotmány boltozatának zárköve, készen áll az épület, melynek falain belül egy egész nép ütheti fel boldogságának tanyáját”. Szabad György: Kossuth politikai pályája «/I m ISI 'UJ Q yj rsi Motiváció Horváth Szekeres István A félresikerült főpróba Választás volt Szlovákiában. Még idén választások lesznek a nagyobb lélekszámú magyar közösség lakta Szerbiában és Ukrajnában is. És választ - kétszer is - az erdélyi magyarság. A szombati szlovákiai voksolás ezért számunkra - és a más Kárpát-medencei magyar kisebbségi közösségek számára - amolyan főpróbának számított. Izgalommal várhatta az anyaország fő politikai ereje, a Fidesz is a vasárnapi végleges pozsonyi eredményeket, azok ugyanis vagy igazolták volna, vagy komolyan megkérdőjelezik a magyar kormány határon túli politikájának helyességét. A határon túli magyarok mindenkori törvényes képviseletével két évtizeden át a magyar kormány(ok) együttműködtek, a határon túli szervezetek számára pedig mindig az éppen aktuális budapesti kormány volt a tárgyalópartner. A Fidesz változtatott ezen a gyakorlaton, s közel két éve - felvidéki szóhasználattal élve - a szelektív partnerség elvét érve- Ambrus Attila nyesíti a határon túli magyar közösségekkel szemben. Minden országban megvannak a kedvezményezett - a Fidesz által stratégiainak hívott - partnerei. Romániában az Erdélyi Magyar Néppárt, Ukrajnában a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Szerbiában a Vajdasági Magyar Szövetség, Szlovákiában pedig a Magyar Koalíció Pártja. A többi kisebbségi politikai szervezet - köztük a Romániai Magyar Demokrata Szövetség - legfennebb hűvösen semleges viszonyra számíthat. De nem csupán a partnerség szelektív, hanem a Fidesz másként és másként ítéli meg ugyanazokat a politikai lépéseket. A múlt év végén, amikor megalakult a VMSZ belgrádi alapszervezete, amelybe szerbek is beiratkoztak, Németh Zsolt külügyi államtitkár örömmel üdvözölte, hogy „hidat építenek” a két nemzet között. A szlovákiai Híd korábban azért vált kegyvesztetté Budapesten, mert a multietnikus pártok eleve kizárása a Fidesz krédójának része. A puding próbájára a hétvégén került sor Pozsonyban. Kiderült, hogy a szelektív partnerség elvével óriási gond van. A Fidesz által preferált MKP nem jut be a törvényhozásba, a kárhoztatatott Híd viszont igen. Nem használt a magyar közszolgálati média MKP melletti csörtéje sem. A szelektív partnerség elve nemcsak a magyar-magyar kapcsolattartás hivatalos vagy félhivatalos fórumain, a szimbolikus nemzetpolitikai kérdésekben jelenik meg, hanem az ezeknél közvetlenebbül ható médianapirenden is. A Fidesz politikájában hangsúlyos tényezőnek tekint minden, általa generálható média(rá)hatást. A magyarországi IDEA Intézet elemzése szerint amíg a Magyar Koalíció Pártja az elmúlt egy hónapban, a szlovákiai előrehozott parlamenti választások kampányidőszakában összesen 41 perc 19 másodperc rádiós időt ért meg a Kossuth rádió a kisebbségi magyarsággal foglalkozó műsorában, a Határok Nélkülben, addig a Híd alig 40 másodpercet kapott. Berényi József, az MKP elnöke 14 perc 15 másodpercet szerepelhetett, nyilatkozhatott, szemben Bugár Bélával, akit néhány másodpercben megemlítettek, ám egyáltalán nem kapott szót. A Híd neve tíz alkalommal hangzott el a műsorban, az MKP-é pedig nyolcvanötször. Az eredmény mégis az lett, ami lett... Megdőlt ezzel az a hit, hogy az ellenőrzött és irányított sajtó a kívánt irányba tudja terelni a választókat. (A tölcsérelmélet tarthatatlanságát már évekkel ezelőtt bizonyítottam e lap hasábjain.) Megdőlt egy másik előfeltételezés is: az, hogy ha versenypártok szerepelnek a választásokon, a kisebbség nagyobb arányban megy el szavazni. Szlovákiában éppen a magyarok lakta régiókban volt a legnagyobb... a távolmaradás. Sokak szerint a szennyes kampány tántorította el a szavazókat a politikai állásfoglalástól. A szelektív partnerség elve a főpróbán elbukott. Sürgősen újra kellene gondolni azt, hogy a vereség, a blama ne ismétlődjön meg Ukrajnában és Romániában. S ha csak a Fideszt érné a blama, számunkra még a jobb változat lenne, hiszen megmaradna a politikai képviseletünk. De az erdélyi magyarság nem tízszázaléknyi, mint a felvidéki, a veszteség nagyobb lehet, mint ott. A Fidesz politikájában hangsúlyos tényezőnek tekint minden, általa generálható média (rá) hatást. VÉLEMÉNY 15 Pendulum? Stratégia? Amíg a kisded Amerika, globális sorsát mintegy előre sejtve, megrendülve szervezte saját függetlenségi születését, Délkelet-Ázsia volt az, amely rátalált, bár ez persze a későbbi angolszász térikönyvekben kissé módosult. Ritka az az ország, amelynek kevesebb beképzeltségi joga lett volna világszerepre törni, főleg ha a történelemteremtés kavarta izolacionista hullámokat figyeljük, de a nagyvizekkel övezett USA mégis mindig is érezte ennek fontosságát. Kiderült, hogy joggal, hiszen a németek kétszer, a japánok másfélszer és az oroszokszovjetek végképp rávették Wilson és Roosevelt urakat és a hidegháború fehérház-gondnokait, hogy táguló Amerika-Európa és Délkelet-Ázsia rádiuszban gondolkodjanak. Időnként felmerült az Ázsia felé lendülés ötlete, de a Clinton-éra vége kellett hozzá, meg az ifi Bush terrorellenes háborúja előtti csend, hogy az Európával és Kelettel foglalkozó ítész-közalkalmazottak száma majdnem egyforma legyen. A ikertornyok miatt az amerikai világfegyelmi-fegyelmi pendulum otthagyta Európát, Közel-Kelet felé lendült és szinte ott ragadt. Ám az új, erős elnök mögött egy még erősebb külpolos hölgy, Hillary Clinton meghirdette a Csendes-óceáni térségre lendülést. Mondják, ez a döntés Obama egész évszázadot meghatározó zsenialitását fémjelezi, de lehet, mindössze egy újabb, alkalmazottól lenyúlt főnöki „saját ötlet” is, erre mióta ugratok és ugratottak vannak mindig lehet számítani. Egy kutya, a móresre tanított móresen túl azonban ott a kérdés: az Ázsia és Csendes-óceáni térség amerikai felségterületté nyilvánítása rövid távú, politikai Obama-húzás, a választási ünneplő kiegészítője, vagy valós, régióstabilizáló, Kína monopóliumát ellensúlyozó stratégia? Az elnök utóbbi hawaii, ausztráliai és indonéziai látogatásai alapján akár stratégia is lehet: Peking dél-kínai-tengeri terjeszkedése és Észak-Korea pártolása ellen; ugyanakkor megnyugtatja Vietnamot, a dél-keleti nemzeteket. A tartalom és nem pusztán szöveg mellett szól, hogy a keményen lefaragott hadászati költségek Obama szerint nem érintik a Csendes-óceáni parancsnokságot. Van még egy komolyan átgondolt és éraalakító érv, igaz, hogy kétélű: az iraki és afganisztáni visszahúzódás kedvezhet az új Ázsiapolitikának, hisz az itteni spórolás ott külpolitikai bicepsztöbbletet jelenthet. Hacsak az elhanyagolt Közel-Keleten nem lesz akkora rumli, hogy a Csendes-óceán térségéből mindent át kell is ■ mét dobni mondjuk, az Arab-ten- . 'sger-mellékre, mert az már a viszszalendülés esete, régi-más tartalo- Ady András mé, más-régi formáé.