Új Magyarország, 1945 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1945-07-03 / 1. szám
1945. július 3. , évfolyam, 1. szám. 1 G Hon Tizenkét nagy oldal Ára 4 pengő Uj MAGYARORSZÁG A VILÁGPOLITIKA ÉS A MAGYAR SZELLEMI ÉLET HETILAPJA Irta: GYÖNGYÖSI JÁNOS külügyminiszter 7 új demokratikus magyar állam helyzetét a Moszkvában kötött fegyverszüneti egyezmény határozza meg. önálló, független állam vagyunk, de bizonyos vonatkozásban egyelőre a győztes szövetséges hatalmak ellenőrzése alatt. Ez a fenntartás egyszersmind külföldi kapcsolataink korlátozását is jelenteni. A miniszterelnök talgótarjáni beszédében kifejezést adott annak a reményének, hogy ez a helyzet hamarosan megváltozik és egyes államokkal felvehetjük a közvetlen kapcsolatokat. San franciscoi híradás pedig arról szól, hogy később Magyarországot is felveszik az Egyesült Nemzetek biztonsági szervezetébe. ■: Állami szuverenitásunkból természetszerűen következik, hogy Magyarországnak máris kialakult, bizonyos álláspontja és▼iszonya külállamokkal. A Szövetséges Hatalmak szuverenitásunkat és az Ideiglenes Nemzeti Kormányt a fegyverszüneti egyezménnyel ténylegesen elismerték, hozzájuk való viszonyunk tehát jogi elrendezést nyert. De ezen túl a Szovjetunió iránt mélységes hála tölti el a magyar népet azért a nagylelkűségért, hogy országunkat felszabadította és kétségbeesett helyzetünkben segítő kezet nyújtott a katasztrófából való megmenekülésre. Ez a hálaérzet azóta még csak erősödött, mert azóta is számtalan tanú jelét kaptuk a Szovjetunió jóindulatának, segíteni akarásának és nemzeti, valamint kulturális értékeink megbecsülésének. Nemcsak minálunk, de mindenütt külföldön meg kell érteni, — és bizonyára meg is értik — hogy Magyarország a szomszédságában lévő nagyhatalom, a hatalmas Szovjetunió támogatására és segítségére alapítja a jövőjét. Anglia jóindulatát mindenkor nagyra értékeltük és a győzelmes háború ezt az értékelést csak növelte. Az Északamerikai Egyesült Államok irányában pedig különösen kihangsúlyozott rokonszenvünk a történelmi hagyományok alapján. Hiszen annyi magyar szabadsághősnek nyújtott menedéket és több millió gazdaságilag kiüldözött, szegény, dolgozó magyar talált az Egyesült Államokban megélhetést, otthont és szabad hazát. Kétségtelen, hogy a magyar jövő szempontjából a legnagyobb jelentősége annak van, hogyan fog viszonyunk a szomszédállamokkal kialakulni. Ez nemcsak a mi problémánk, de alapvető kérdése a Dunamedence nyugalmának és békéjének. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy azt az okot, amely a múltban a bizalmatlanságot előidézte, — a történelmi Magyarország gondolatát — a fegyverszüneti egyezmény aláírásával kiküszöböltük. Ez az álláspont a múltban sok viszály kiindulópontja volt és a magyarságnak csak balsikert és temérdek szenvedést okozott. Reméljük, hogy mind a magyar, mind a szomszédállamok demokratikus átalakulása megteremtette azt a politikai légkört, amely a békés együttműködéshez vezethet. A hangsúly itt a demokrácián van. Mert egyedül a demokratikus államberendezés biztosíthatja megnyugtatóan a nemzetiségi kisebbségek helyzetét. Ebből a szempontból talán a legbeszédesebb példakép az a viszony, amely részünkről az új demokratikus Jugoszlávia irányában kialakulóban van. Az előző kormányok végzetes cselekményei következtében olyan súlyosnak látszott a helyzet, hogy csak hosszú idő múlva remélhettük egy barátságos kapcsolat megteremtését. Mióta azonban Tito demokratikus kormánya vette kezébe Jugoszlávia sorsát és a bűnös cselekmények részben megtoroltattak, részben megtorlás előtt állanak, biztos reményünk van arra, hogy a fájó és súlyosan zavaró körülmények kiküszöbölésével sikerül a demokratikus Jugoszláviával a baráti légkört a legrövidebb időn belül megteremteni. Máris jele van annak, hogy az ottani magyarság a jugoszláv állam keretein belül a demokrácia elveinek megfelelően teljes egyenjogúságot élvez.asonlóképen jó reményekkel kecsegtet bennünket Groza miniszterelnök demokratikus kormányzása Romániában. Sok nehéz és közös problémánk van, amelyek annál nehezebbek, mert mindkét részről számtalan előítéletet és a történelem folyamán beidegződött soviniszta elfogultságot kell leküzdeni. Annál fájóbb, hogy Csehszlovákia részéről ez időszerint nemcsak baráti, de még nyugalmi légkörről sem beszélhetünk. Fájó és meglepő ez részünkre, mert joggal élt bennünk a remény, hogy az a Csehszlovákia, amely régi demokratikus hagyományokon alapszik, megértést és barátságot tanúsít az új demokratikus Magyarországgal szemben, amely viszont kihangsúlyozottan megszakított minden ideológiai kapcsolatot az előző, reakciós uralommal. Talán felesleges hangsúlyozni, hogy a baráti együttműködésre mindkét államnak nagy szüksége volna. A magyar kormány mindeddig nagy önmérsékletet és önmegtartóztatást mutatott a szlovákiai magyarság egyetemleges és igazságtalan felelősségrevonása ügyében, tehát el kell hogy hárítsa magától a felelősséget azért hogy ez az ügy, amely kettőnk között bizonyára békésen elintézhető lett volna, ma már nemzetközi problémává duzzadt. Nem adjuk fel azonban a reményt, hogy ha a kérdés nemzetközi tárgyalások útján elintézést nyer, megnyílik a lehetőség arra, hogy a barátságos kapcsolatokat és az ennek megszilárdítására szolgáló gazdasági együttműködést Csehszlovákiával felvehessük. Az új demokratikus Magyarországnak a külföld felé egyetlen törekvése van: bebizonyítani a világ előtt, hogy valóban új és valóban demokratikus Magyarországgal áll szemben. Hazatért magyar beszámol a foksári hadifogolytábor életéről Külpolitikai helyzetünk . Hatvan deka kenyér, napi háromszori étkezés a foksári fogolytáborban A kis országot végigverte a háború. Nemcsak budapesti bérpaloták, városi templomok köveit robbantotta fel a bomba, pörkölte meg a láng, a falu, a tanya is harctér lett sok helyen. Gránátok szántották fel a búzaföldet, golyók tépték szét a kis temetők fej fáit. Szerte az országban, fényes lakásokban, parasztkunyhókban és csőszházakban siratják vagy keresik szeretteik a hozzátartozójukat. A háborúban, amelyet a nép megkérdezése nélkül indítottak a fasizmus őrültjei, a nép vesztett a legtöbbet. A munkáslakásokból és az omladozó parasztviskókból, de sok városi két-háromszobás lakásból is hiányzik az apa, a testvér, a fiú. Lehet hogy él még, lehet, hogy jeltelen sírban nyugszik valahol. Az életben maradottak utolsó reménye a hadifogoly-tábor. Hátha ott van az, akit keresnek. Hátha él. A hadifogolytáborokról több rémhír kering az országban, mint ahány magyar van ezekben a táborokban. Megpróbáljuk az alábbiakban többé-kevésbbé hű képét rajzolni az egyik orosz hadifogolytábornak. Nem azért tesszük ezt, mert a hadifogolytáborokról „jót“ kell írnunk hanem azért, mert az a magyar hadifogoly, aki most jött haza így festette meg a tábor életét. * Romániában, Foksáni körülbelül százhúsz kilométerre van Ploestitől. A hadifogolytábor barakváros a városon kívül Négy-ötszáz ember lakik egy barakban, harminc barakból áll a tábor. Magyarok, szlovákok, ruszinok, románok, németek élnek együtt. A gyengélkedő szoba, a kórház, a konyha, a cipész, szabó és borbélyműhely mind különkülön épületet kapott. Az orosz táborparancsnokság mellett magyar táborparancsnokság is működik. A tábori rendészeti szolgálatot szlovákok, ruszinok és helyenként magyar rendőrök látják el. Mi, az Egyesült Nemzetek népei eltökélve, hogy a következő nemzedékeket megóvjuk a pusztító háborútól, amely a mi életünkben két izben zúdított mérhetetlen szenvedést az emberiségre, hogy ismét kifejezzük az alapvető emberi jogokba, az emberi személyiség értékébe és méltóságába, a férfiak és nők egyenjogúságába, a nagy és kis nemzetek egyenlő jogaiba vetett meggyőződésünket, s hogy megteremtsük a feltételeket, melyek lehetővé teszik, a szerződésekből és a nemzetközi jog egyéb forrásaiból származó jogok és kötelezettségek tiszteletben tartását, s hogy előmozdítsuk a társadalmi haladást és a több szabadságot nyújtó jobb életfelételeket, és ezekért a célokért megmutassuk jóakaratunkat és együtt éljünk, baráti békében, mint jószomszédok, s hogy egyesítsük erőinket a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért, biztosítsuk az olyan elvek és megállapított módszerek elfogadását, amelyek mellett a fegyveres erő nem vehető igénybe csak a közös érdek szolgálatában, sehogy a népek gazdasági és társadalmi haladását előmozdító nemzetközi szervezetet létesítsünk, elhatároztuk, hogy egyesítjük e célok elérésére irányuló erőfeszítéseinket. Ennek megfelelően felelős kormányaink, képviselői összegyűltek San Francisco városában, bemutatták megbízóleveleiket, melyeket rendben lévőknek találtak, megegyeztek az Egyesült Nemzetek ezen alapszabályainak elfogadásában, s ezzel „Egyesült Nemzetek“ Hétjére megalakították a nemzetközi szervezetet.' • (Bevezető szavak az Egyesült Nemzeteknek Sanfranciscoban, 1945. június 26-án aláírt alapokmányához.) ■ » ' ., Nem büntetésből... Kürtszóra ébred a tábor reggel öt órakor. Fél hatkor osztják a reggelit. Hét-nyolc deci sűrű főzelék és harminc deka kenyér. A foglyokat száz főből álló századokba szervezik. A napi kenyéradag hatvan deka. Az ebéd rendszerint főzelékből, a vacsora feketekávéból áll. Ezenkívül egy evőkanál cukrot kapnak a foglyok naponta. — A vegetatív életfunkció lehetőségei megvannak — mondja a volt magyar hadifogoly, aki két napja érkezett haza Foksániból . A fogoly elzárva él a külvilágtól. A munkát kitüntetésnek adagolják. A munkával jobb koszt és nagyobb mozgási szabadság jár. : •!•’•' •• • ■ • ., — Miért vannak a magyarok még fogolytáborban? — kérdeztük. — Az oroszok véleménye az, válaszolja, — hogy katona az, aki katona akar lenni. Legalább is náluk ez a helyzet. A Vörös Hadsereg egyik őrnagya mondotta a táborban, hogy a magyarok polgári ruhában is harcoltak az oroszok ellen. A hadifoglyokat most azért viszik ki Oroszországba, hogy megismerjék a Szovjetet. Ez nem büntetés. — Hogyan lehet „szabadulni” a fogolytáborból? — Többféle módja van ?— mondja a volt fogoly. — Aki az új honvédségbe belépett vagy a közigazgatási hatóságok és hadiüzemek kikérték, az orosz Foksániból, de utánunk indul egy háromszázas és egy nyolcszázas csoport. Sokan kerültek át a vasútépítő századokba. Ezeket azalakulatokat a honvédelmi minisztériumi állította fel.'*, A vasútépítő századok tudomásoma szerintMagyarországok dolgoznak. — Sok „szörnyűséget“ mesélnek az Oroszországba szállítandó