Új Magyarország, 1947. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1947-07-05 / 27. szám
Jucsovska A Várban volt a képe, a Császárnéé, egy kis cabinet falán, az ablak mellett, ahol a vastag aranykeretbe foglalt miniatűrre naphosszat rásütött a déli nap■ E szárny ugyanis dél felé fordult, erre volt a palota forrasza, alatta az Orangerie, az Orangerie alatt a Tabán, a régi Rácváros, a Lágymányos mocsaras mezül lent, a messzeségben Csepel, ahová Savoyai Jenő, a Nemes Lovag, francia ízlésű barokk kastélyt építtetett magának. A folyam ringatta a szigetet, a folyam folyt el a palota alatt is, a folyam, mely dél felé ezüstös-aranyos ködökbe veszett, amint szétterült a nagy magyar Alföldön, hol a lápok felett különös dallamokat zümmögtek nyáron, a morbus hungaricust, a magyar betegséget, a maláriát hordozó szúnyogok s télen csattogva fújt a szél. S délről való volt a császárné is, a halvány homlokú, sötét hajú, sötét és nyugodt tekintetű asszony, Ferenc császár négy felesége közül az egyik, ki 1808-ban, felséges férjének a korzikustól való nagy szorongattatásakor a nemzettől kapott 50 000 forintos tiszteletdíját egy gavalléros mozdulattal visszaajándékozta, a magyar katonai akadémia felállításának céljaira fekvő Hamupipőke szerepét játszotta a Wiener-Neustadt akadémiája mellett A pesti intézet virágkora a Trianon után következő Magyarország éveire esett, a két háborút összekapcsoló időre, mikor az egykori „ludovikás“, az úri családból való rossztanuló fiú helyét a daliás „aki“ foglalta el, akinek éppúgy „úri" családból kellett származnia, mint elődjének, de — s ez nem vitatható, — tanulnia és dolgoznia is kellett, hogy hív őrzője, bojtoskardú lovagja lehessen egy eszmének, melyet egy világ mellett még a maga világa, a magyar nép világa ellenében is meg kellet védelmeznie. Pedig már Ferenc császár megmondotta, hogy „most a népek is nyomnak a latban“ s közben több, mint egy évszázad telt el. E korszak egész legendakört szőtt az ,,aki“ személye köré, ki fehér kesztyűben, szigorúan szék alá betárainkért egy napon el kellett a magyar tisztnek indulnia, rétiérthetetlenül, csákóval a fején, énekszóval, „gyak. szab.“-bal s ősi magyar virtussal felfegyverkezetten, hogy ismét Kárpátoktól Adriáig terjedjen az ország, aki tehetett róla, hogy időközben „Kárpát-Duna- Nagyháza“ lett az Ősi Orczy-kert százados fái alatt nevelt sok ifjú álmaiból s legtöbbjükből, legjobb esetben mezőgazdasági munkás, „valahol Bajorországban“? Így visszatekintve, ma már nem vitás, hogy a korszak érzett, tudott valamit a nagy vizsgatételről, mely erre az ifjúlságra várt, kik egy zavarodott, kudarcba fulladt, háborút vesztett és nyomorba, dőlt, megelőző nemzedék olykor Freud elem A mozdulat szépségéhez nem férhetett akkoriban szó, ha jól emlékszem, a képen .rajta volt Mária Ludovika Őfelsége keze is, halvány, keskeny, finom uralkodói kéz, aszszonyi kéz s a Habsburgok ekkor már megtanulták Mária Teréziától, hogy a magyarok akkor is fogékonyak a dámák kegyessége iránt, ha a dámák történetesen Szent István koronáját hordozzák fejükön Mária Ludovika adományából s néhány főnemes felbuzdulásából, aminő a Mikszáth által halhatatlanná tett Buyer János gróf volt s az Orczy bárók, megszületett a magyar katonai akadémia, mert hiszen e korban a korzikai kalandor megmutatta a trón oligarcháinak, hogy kellő katonai tudománnyal még egy ügyvéd fia is sakk-mattot adhat a Császároknak, sőt császár is lehet belőle.. Aligha véletlen, hogy körülbelül ebben az időben intézte az említett korzikai nevezetes kiáltványát is a magyar nemzethez, melyben a Habsburgok igájának lerázására szólította fel, bölcsen hallgatva persze arról, hogy az apostoli király trónusát Lucien fivére számára szemelte ki. Jó lett volna-e a nemzetnek a Bonaparte-házból való király, nem tudjuk már meg soha, mert egy esztendővel Mária Ludovika császárné, sőt magyar királyné „gavalléros” gesztusa után lóra ült a magyar nemesség az uralkodó védelmében s fittyet hányt Bonapartéra. Ily körülmények között s ily időben született meg a magyar katonatisztek főiskolája, anyjának névadóját, a sápadt, idegen, de olasz udvaroknál az uralkodás magasiskoláját elvégzett, szép császárnét kell tekinteni, születése pillanatában pedig több, mint százéves agóniáját kezdte meg a Habsburgok birodalma. Ezt az agóniát tagadhatatlanul meghosszabbította magyar földön a Ludovikáról elnevezett akadémia s a benne nevelt magyar katonatisztek szelleme. E szellemről, mint szellemről nehéz beszélni: jellemzőbbet róla alig mondhatnánk, minthogy az 1832—36.-i országgyűlésen még nem engedték meg, hogy a tanítás nyelve magyar legyen. Alig nyolc évvel előbb történt ez, minthogy a pozsonyi diéta törvényes jogaiba ültette e hazában a magyar nyelvet. öreg tisztek még nemzedékünk gyermekkorában is szívesebben beszéltek németül s ennek nemcsak a Monarchia éveinek parlamentjében annyit hánytorgatott német, vezényszó volt az oka. A magyar Ludovika ez években a mostoha, de telvezett sapkával, kardját le nem csatolva vizitelt a kisasszonyok házainál, kiknek atyja készséggel becsátolta rendelkezésre azt az igen komoly összeget, amibe a katonatiszt férj kerül a régi Magyarországon. Kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap volt a 12 aknok kimenőnapja, e napokon táncoltak a házi zsúrokon s a tiszti kaszinóban. Ferenc József életnagyságon felüli arcképe alatt, a kanárisárgára festett hajú ezredesnőkkel, e napokon népesítették be a Váciutcát s néhány divatos belvárosi sörözőt, a Bástya-sétányt fent a Várban és a bajtársi egyesületek ,meg sponklubok budai összejöveteleit, holmi tagadás, a civil fiatalemberek nem látták szívesen őket, mert a nagy állástalanság s az emlékezetes ÁDOB korszakában, mikor a divatos dal tanulsága szerint havi kétszáz pengő fiksszel már házasodni lehetett, az állam ebédelgetett legényei versenyen kívül álló vetélytársként arathatták babérjaikat . Mert „hős“ volt ez időben az aki, a frissen avatott ifjú , tiszt, darutollas csákójával és biztos, Gömbös által „rendezett“, bő fizetésével, nemcsak az úri hajadonok képzeletében, a jégen, a korzón, a bálokon, a sportversenyeken s az előrelátó leányos anyák képzeletében, hanem az egész korszak lelkületén uralkodott. Ő volt a nemzet, ifjúságának ,,színe-virága", feléje fordult a figyelem, az úri nemzet gondja, egész reménye s nem ok nélkül dúdolgatták Szent István napján, mikor hadnagyokat avattak, vagy Pünkösd hétfőjén, a főiskolás dunai evezősverseny megtartásakor oly lelkesedéssel városszerte, sőt országszerte a Ludovika-indulót. Szegény lépett hazánkért, ezeréves hűzésére méltó, szerencsétlen álmain neveltettek fel. Hallatlan volt a lelkesedés, a bizalom s a reménység, amit e megelőző nemzedék felnövekvő ifjú katonáihoz fűzött, kiket Bécsből importált szellemű operettek ízlésében készítettek elő a rájuk váró próbára. Az operett díszelőadása volt minden szombatról vasárnapra virradóra a Várban az „udvarlaki őrség“ s a nagy nap a Ludovikábál, meg a hadnagyavatást megelőző „száznapos“, amit harcászati út követelt, kastélyokba szállásosan, úri murik cigánymuzsikájába fulladva, egy országon keresztül, mely nincstelen gazdasági cselédekkel volt tele s a fiatal hadnagyok kétszázhatvanpengős kezdőfizetése idején a Tiszti-vidéken például egy pengő napszámot juttatott a szőlőmunkásoknak. Itt, e darutollas csákók alatt meg- Cu MAGYARORSZÁG Az U. M. és hirdetői a hadifoglyokért • Az Új Magyarország június 7-én bejelentette, hogy a jubileumi számában megjelenő hirdetések bruttó bevételének a felét felajánlja a „Hadifogoly Érdekvédelem" javára, mégpedig oly módon, hogy ebből az összegből teljesen felszerelt ágyakat vesz és ajándékoz a hadifogolyátképző otthonoknak. Az otthonokban tábla jelzi majd, hogy az ágyak beszerzéséhez az Új Magyarország akciója révén mely cégek járultak hozzá. Örömmel jelentjük be, hogy ennek az akciónak eredményeként 14 teljesen felszerelt ágyatvásárolunk és adunk át július hó folyamán a Népjóléti minisztériumnak, mint erre illetékes szervnek. I HARCOS DEMOKRATIKUS HÉTFŐI RIPORTLAP még, minden vasárnap délután ! ! Amatőrfénykép erm Anyás vigyázz, ne rágj le megint a papa fejéből! (Virgil Parich rajza) húzódó fejekben bomlott ki a legbomlottabb eszme, amit „sok századoknak vérzivatarja közt“, Kárpátoktól Adriáig megtermette haza, de vérzivatar ez években magukat az agyakat borította el A háborút megelőző kor hajnaléin még elhangzott a szó, hogy „el a kezekkel a hadseregről“ s aki kimondta, valóban magáénak érezte a hadsereget, de amikor eljött a próba ideje, cserbenhagyták őt is, cserbenhagyták, leghamarább azért, merte meg, hogy ezáltal a könyv minél több emberhez eljusson. Természetesen szerepet játszik az a szempont is, hogy elsősorban tudományos műveket, folyóiratokat hozzanak be az országba. Mert ameddig a közegészségügynek szüksége van új kutatások és gyógyítási módok megismerésére, vagy az újjáépítés bármelyik ágának új technikai találmányok és eljárások megssmulására, addig a magánosoknak le kell mond szüntelen farsangon nevelt had torz romantikája számára kalandorabb kalandor, veszekedett szerencselovag kellett. S kellett az ágyúk dübörgése, a halálhörgés, a német vaskereszt hideg, fekete-fehér-vörös pompája is. a talmi dicsőség évei, honnan a síron kívül csak a fogolytáborok szakadékéba vezetett már az út. Mert őrült álmok után csak a semmi következik. Igen, a semmiben ért véget az az élet, melyet e nyalka úrifiúk valamikor oly előírásos eleganciával kezdtek el a középosztály kispolgárién szalonjaiban, a körülöttük zengő indulók mámorában, a semmibe foszlott egész mesterségesen szított dicsőrégük és semmivé tette Budavár ostroma még Mária Ludovika széles aranykeretbe foglalt arcképét is a kicsi cabinet falán, melyre az idők napja több, mint száz évig szakadatlanul rásütött. Most újra megnyílik a magyar katonatisztek akadémiája, de az olasz császárné neve helyett Kossuthot viseli majd s hisszük, hogy külön „tiszti becsület“ helyett emberi becsületre neveli majd fiait. Mert a különben oly kevéssé elmés Ferenc császárnak igaza volt, amikor kimondotta, hogy „most a népek is nyomnak a tálban“ s annak a fiatal magyar katonatisztnek, ki Kossuth Lajos emlékének árnyékában tanulja majd a haditudományokat, elsősorban a népre kell gondolnia. Gyárfás-Nadler Pálma Július 5. Pécs Az O. M. második vidéki sajtóestjén is megelevenedik a „Szerkesztőség válaszol“ Július 5-én, szombaton este 8 órakor rendezi az Új Magyarország szerkesztősége második vidéki sajtóestjét Pécsett a Nemzen Színházban. A szerkesztőség tagjai közül fellépnek: Boldizsár Iván főszerkesztő, Czímer József, Hevesi Endre, Örkény István, Felhő Tibor és Szabó Zoltán. Bánky Zsuzsa, a budapesti Nemzeti Színház tagja költeményeket ad elő A műsor után Pécsett is megelevenedik a „Szerkesztőség válaszol" rovat: a közönség kérdéseket tehet fel (a legkényesebb témák is felvethetők) és a szerkesztőség tagjai felelnek. Az előadás — éppen a ,,szerkesztői üzenetek“ várható tartama miatt — pontosan nyolckor kezdődik, hogy minden kérdező sorra kerülhessen. Az Új Magyarország pécsi sajtóestjére nincsen belépődíj, mindenki részt vehet azon, aki az Új Magyarországra egy hónapra — 4 forintért — előfizet. 1.173.000 forint külföldi könyvre A jobboldali külföldi lapok léptennyomon támadják Magyarországot. Többek között ezzal vádolnak minket, hogy nincsen sajószabadság és a közönség nem olvashatja a kedvére való sajtótermékeket. Ha azonban valaki elsétál egy nagyob újságárus sandja, vagy az Ibusz bármelyik fiókja eőtt, mindebből semmit sem tepasztal. Mert mi lát? A legnépszerűbb és legnagyobb külföldi heti- és napilapok, magazinok, folyóiratok válogatos sora tekint le a polcról. És most újabb esemény történt. A kereskedelmi minisztérium rendeleet adott ki, mely szerint 100.000 dollárnyi valutát bocsájtanak a könyvvásárlók rendelkezésére, és így 1.173.000 forintnak megfelelő összegért bárki könyvet hozathat magának külföldről. A könyv behozatalát nem kötik semmiféle engedélyhezés a rendelet szerint azonnal adódik hozzá valutát. A megrendelést bármelyik könyvkereskedőn keresztül fel lehet adni. Az egyetlen kikötés az, hogy az ebben a keretben vásárlandó könyvek 60 mit-A közületek, könyvárak rendeljék halnak a jó angol detektívreg élvezetéről is. Így is a mag bármiféle könyvet meghoza az összeg 15°,»-ának keraié Valóban nyomós bizonyit külföld elött a magyar sajuság védelmében és csak el is emlékezhettek meg azokról Ságokról, akik ezt a tervet lazák és kereszülvitték. (A szerk. macskájának szerény kérdése, vájjon , után is fogunk-e idegen lapokban olvasni a ,,vasfüggönyről“ ? ...) Hagyjuk ezt Negyvenmillió doláros amerika örökségről írnak szenzációs cikkeket a lapok. A két háború közt idők népszerű szubrettje lenne az egyik boldog örökös. Igaz-e nem-e, nem fujuk. Kívánjuk neki a 40 milliót, de nem kívánjuk a magyar újságolvasóknak azt a hamis és hazug illúziót hogy Amerikába kivándorolt nagybácsik és keresztapák csak úgy millió dollárokat hagynak hátra. Semmi sem árt úgy az itthoni munkakedvnek, mint ezek hamis és csábító mesék. 1947. JÚLIUS 5. Kőbányai Lakk- Kenes- és Vegyészeti Gyár k. f. t. Budapest, X., Szacsvay-u.18. t.i.s 383-12 Budapest és az ország problémáiról. A külföld életének érdekességeiről, minden szombaton a , ,Damol,LáCS& " Friss riportok: A társadalom, színház, film, sport, világából.