Új Magyarország, 1947. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1947-07-05 / 27. szám

J­ucsovska A Várban volt a képe, a Császár­néé, egy kis cabinet falán, az ablak mellett, ahol a vastag aranykeretbe foglalt miniatűrre naphosszat rásü­­tött a d­éli nap■ E szárny ugyanis dél felé fordult, erre volt a palota forrasza, alatta az Orangerie, az Orangerie alatt a Tabán, a régi Rácváros, a Lágymányos mocsaras mezül­­ lent, a messzeségben Csepel, ahová Savoyai Jenő, a Nemes Lo­vag, francia ízlésű barokk kastélyt építtetett magának. A folyam rin­gatta a szigetet, a folyam folyt el a palota alatt is, a folyam, mely dél felé ezüstös-aranyos ködökbe ve­­szett, amint szétterült a nagy ma­gyar Alföldön, hol a lápok felett különös dallamokat zümmögtek nyáron, a morbus hungaricust, a magyar betegséget, a maláriát hor­dozó szúnyogok s télen csattogva fújt a szél. S délről való volt a császárné is, a halvány homlokú, sötét hajú, sötét és nyugodt tekin­tetű asszony, Ferenc császár négy felesége közül az egyik, ki 1808-ban, felséges férjének a korzikustól való nagy szorongattatásakor a nemzet­től kapott 50 000 forintos tisztelet­díját egy gavalléros mozdulattal visszaajándékozta, a magyar katonai akadémia felállításának céljaira­ fekvő Hamupipőke szerepét ját­szotta a Wiener-Neustadt akadémiája mellett­ A pesti intézet virágkora a Trianon után következő Magyar­­ország éveire esett, a két háborút összekapcsoló időre, mikor az egy­kori „ludovikás“, az úri családból való rossztanuló fiú helyét a daliás „aki“ foglalta el, akinek éppúgy „úri" családból kellett származnia, mint elődjének, de — s ez nem vi­tatható, — tanulnia és dolgoznia is kellett, hogy hív őrzője, bojtoskardú lovagja lehessen egy eszmének, me­lyet egy világ mellett még a maga világa, a magyar nép világa ellené­ben is meg kellet védelmeznie. Pe­dig már Ferenc császár megmon­dotta, hogy „most a népek is nyom­nak a latban“ s közben több, mint egy évszázad telt el.­­ E korszak egész legendakört szőtt az ,,aki“ személye köré, ki fehér kesztyűben, szigorúan szék alá be­tárainkért egy napon el kellett a magyar tisztnek indulnia, rétiér­t­­hetet­lenül, csákóval a fején, ének­szóval, „gyak. szab.“-bal s ősi ma­gyar virtussal felfegyverkezetten, hogy ismét Kárpátoktól Adriáig terjedjen az ország, a­ki tehetett róla, hogy időközben „Kárpát-Duna- Nagyháza“ lett az Ősi Orczy-kert százados fái alatt nevelt sok ifjú álmaiból s legtöbbjükből, legjobb esetben mezőgazdasági munkás, „valahol Bajorországban“? Így visszatekintve, ma már nem vitás, hogy a korszak érzett, tudott­ valamit a n­agy vizsgatételről, mely erre az ifjúlságra várt, kik egy za­varodott, kudarcba fulladt, háborút vesztett és nyomorba, dőlt, meg­előző nemzedék olykor Freud elem­ A mozdulat szépségéhez nem fér­hetett akkoriban szó, ha jól emlék­szem, a képen .rajta volt Mária Lu­­dovika Őfelsége keze is, halvány, keskeny, finom uralkodói kéz, asz­­szonyi kéz s a Habsburgok ekkor már megtanulták Mária Teréziától, hogy a magyarok akkor is fogéko­nyak a dámák kegyessége iránt, ha a dámák történetesen Szent István koronáját hordozzák fejükön­ Mária Ludovika adományából s néhány főnemes felbuzdulásából, aminő a Mikszáth által halhatatlanná tett Buyer János gróf volt s az Orczy bárók, megszületett a magyar ka­tonai akadémia, mert hiszen e kor­ban a korzikai kalandor megmu­tatta a trón oligarcháinak, hogy kellő katonai tudománnyal még egy ügyvéd fia is sakk-mattot adhat a Császároknak, sőt császár is lehet belőle.­. Aligha véletlen, hogy kö­rülbelül ebben az időben intézte az em­lített korzikai nevezetes kiáltvá­nyát is a magyar nemzethez, mely­ben a Habsburgok igájának lerázá­sára szólította fel, bölcsen hallgatva persze arról, hogy az apostoli király trónusát Lucien fivére számára szemelte ki. Jó lett volna-e a nem­zetnek a Bonaparte-házból való király, nem tudjuk már meg soha, mert egy esztendővel Mária Ludo­­vika császárné, sőt magyar királyné „gavalléros” gesztusa után lóra ült a magyar nemesség az uralkodó vé­delmében s fittyet hányt Bonapar­téra. Ily körülmények között s ily idő­ben született meg a­ magyar katona­tisztek főiskolája, anyjának névadó­ját, a sápadt, idegen, de olasz ud­­varoknál az uralkodás magasiskolá­ját elvégzett, szép császárnét kell tekinteni, születése pillanatában pedig több, mint százéves agóniáját kezdte meg a Habsburgok biro­dalma. Ezt az agóniát tagadhat­at­la­­nul meghosszabbította magyar föl­dön a Ludovikáról elnevezett aka­démia s a benne nevelt magyar katonatisztek szelleme. E szellemről, mint szellemről nehéz beszélni: jel­lemzőbbet róla alig mondhatnánk, minthogy az 1832—36.-i országgyű­lésen még nem engedték meg, hogy a tanítás nyelve magyar legyen. Alig nyolc évvel előbb történt ez, minthogy a pozsonyi diéta törvé­nyes jogaiba ültette e hazában a magyar nyelvet. öreg tisztek még nemzedékünk gyermekkorában is szívesebben be­széltek németül s ennek nemcsak a Monarchia éveinek parlamentjében annyit hánytorgatott német, vezény­szó volt az oka. A magyar Ludo­vika ez években a mostoha, de te­lvezett­ sapkával, kardját le­ nem csatolva vizitelt a­ kisasszonyok há­zainál­, kiknek atyja készséggel be­­csátolta rendelkezésre azt az igen komoly összeget, amibe a katona­tiszt férj kerül­ a régi Magyar­­országon. Kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap volt a 12 aknok kimenőnapja, e napokon tán­coltak a házi zsúrokon s a tiszti kaszinóban. Ferenc József életnagy­ságon felüli arcképe alatt, a kanári­sárgára festett hajú ezredesnőkkel, e napokon népesítették be a Váci­­utcát s néhány divatos belvárosi sörözőt, a Bástya-sétányt fent a Várban és a bajtársi egyesületek ,meg sponklubok budai össze­jövete­leit, hol­mi tagadás, a civil fiatal­emberek nem látták szívesen őket, mert a nagy állástalanság s az em­lékezetes ÁDOB korszakában, mi­kor a divatos dal tanulsága szerint havi kétszáz pengő fiksszel már há­zasodni lehetett, az állam e­bédel­getett legényei versenyen kívül álló vet­él­yt­ársként arathatták babérjai­kat­ . Mert „hős“ volt ez időben az aki, a frissen avatott ifjú , tiszt, daru­­tollas csákójával és biztos, Gömbös által „rendezett“, bő fizetésével, nemcsak az úri hajadonok képzele­tében, a jégen, a korzón, a bálokon, a sportversenyeken s az előrelátó leányos anyák képzeletében, hanem az egész korszak lelkületén uralko­dott. Ő volt a nemzet, ifjúságának ,,színe-virága", feléje fordult a figyelem, az úri nemzet gondja, egész reménye s nem ok nélkül dúdolgatták Szent István napján, mikor hadnagyokat avattak, vagy Pünkösd hétfőjén, a főiskolás dunai evezősverseny megtartásakor oly lelkesedéssel városszerte, sőt or­szágszerte a Ludovika-indulót. Sze­gény lépett hazánkért, ezeréves hű­zésére méltó, szerencsétlen álmain neveltettek fel. Halla­tlan volt a lel­kesedés, a bizalom s a reménység, amit e megelőző nemzedék felnö­vekvő ifjú ka­tonáihoz fűzött, kiket Bécsből importált szellemű operettek ízlésében­ készítettek elő a rájuk váró próbára. Az operett díszelő­adása volt minden szombatról va­sárnapra virradóra a Várban az „udvarlaki őrség“ s a nagy nap a Ludovikábál, meg a hadnagyavatást megelőző „százn­apos“, amit harcá­szati út követelt, kastélyokba szál­­lásosan, úri murik cigánymuzsiká­­jába fulladva, egy országon keresz­tül, mely nincstelen gazdasági cse­lédekkel volt tele s a fiatal had­nagyok kétszázhatvanpengős kezdő­­fizetése idején a Tiszti-vidéken pél­dául egy pengő napszámot jutta­tott a szőlőmunkásoknak. Itt, e darutollas csákók alatt meg- Cu MAGYARORSZÁG Az U. M. és hirdetői a hadifoglyokért • Az Új Magyarország június 7-én bejelentette, hogy a jubileumi számában megjelenő hirdetések bruttó bevételé­nek a felét felajánlja a „Hadifogoly Érdekvédelem" ja­vára, mégpedig oly módon, hogy ebből az összegből telje­sen felszerelt ágyakat vesz és ajándékoz a hadifogolyát­képző otthonoknak. Az otthonokban tábla jelzi majd, hogy az ágyak beszerzéséhez az Új Magyarország akciója révén mely cégek járultak hozzá. Örömmel jelentjük be, hogy ennek az akciónak eredményeként 14 tel­jesen felszerelt ágyat­­vásárolunk és adunk át július hó folyamán a Népjóléti minisztérium­nak, mint erre illetékes szervnek. I HARCOS DEMOKRATIKUS HÉTFŐI RIPORTLAP még, minden vasárnap délután ! ! Amatőrfénykép­ erm Anyás vigyázz, ne rágj le megint a papa fejéből! (Virgil Par­ich rajza) húzódó fejekben bomlott ki a leg­­bomlottabb eszme, amit „sok szá­zadoknak vérzivatarja közt“, Ká­r­­pátoktól Adriáig megtermett­e haza, d­e vérzivatar ez években magukat az agyakat borította el­ A háborút megelőző kor hajnaléin még elhangzott a szó, hogy „el a kezekkel a hadseregről“ s aki kimondta, va­lóban magáénak érezte a hadsere­get, de amikor eljött a próba ideje, cserbenhagyták őt is, cserbenhagy­ták, leghamarább azért, mert­e meg, hogy ezáltal a könyv minél több emberhez eljusson. Természe­tesen szerepet játszik az a szempont is, hogy elsősorban tudományos műveket, folyóiratokat hozzanak be az országba. Mert ameddig a köz­­egészségügynek szüksége van új kutatások és gyógyítási módok meg­ismerésére, vagy az újjáépítés bár­melyik ágának új technikai talál­mányok és eljárások megssmulására, addig a magánosoknak le kell mond szüntelen farsangon nevelt had torz romantikája számára kalandorabb kalandor, veszekedett szerencselovag kellett. S kellett az ágyúk dübör­gése, a halálhörgés, a német vas­kereszt hideg, fekete-fehér-vörös pompája is. a talmi dicsőség évei, honnan a síron kívül csak a fogoly­táborok szakadékéba vezetett már az út. Mert őrült álmok után csak a semmi következik. Igen, a semmiben ért véget az az élet, melyet e nyalka úrifiúk vala­mikor oly előírásos eleganciával kezdtek el a középosztály kispolgá­rién szalonjaiban, a körülöttük zen­gő indulók mámorában, a semmibe foszlott egész mesterségesen szított dicsőré­gük és semmivé tette Buda­vár ostroma még Mária Ludovika széles aranykeretbe foglalt arcképét is a kicsi cabinet falán, melyre az idők napja több, mint száz évig sza­kadatlanul rásütött. Most újra megnyílik a magyar katonatisztek akadémiája, de az olasz császárné neve helyett Kos­­suthot viseli majd s hisszük, hogy külön „tiszti becsület“ helyett em­beri becsületre neveli majd fiait. Mert a különben oly kevéssé elmés Ferenc császárnak igaza volt, amikor kimondotta, hogy „most a népek is nyomnak a tálban“ s annak a fiatal magyar katonatisztnek, ki Kossuth Lajos emlékének árnyékában ta­nulja majd a haditudományokat, elsősorban a népre kell gondolnia. Gyárfás-Nadler Pálma Július 5. Pécs Az O. M. második vidéki sajtóestjén is megelevenedik a „Szerkesztőség válaszol“ Július 5-én, szombaton este 8 órakor rendezi az Új Magyar­­ország szerkesztősége második vi­déki sajtóestjét Pécsett a Nemzen Színházban. A szerkesztőség tag­jai közül fellépnek­: Boldizsár Iván főszerkesztő, Czímer József, Hevesi­ Endre, Örkény István, Felhő Tibor és Szabó Zoltán. Bánky Zsuzsa, a budapesti Nem­zeti Színház tagja költeményeket ad elő­ A műsor után Pécsett is meg­elevenedik a „Szerkesztőség vála­­­szol" rovat: a közönség kérdése­ket tehet fel (a legkényesebb té­mák is felvethetők) és a szerkesz­tőség tagj­ai felelnek.­­ Az előadás — éppen a ,,szer­kesztői üzenetek“ várható tarta­ma miatt — pontosan nyolckor kezdődik, hogy minden kérdező sorra kerülhessen. Az Új Magyarország pécsi sajtó­estjére nincsen belépődíj, min­denki részt vehet azon, aki az Új Magyarországra egy hónapra — 4 forintért — előfizet. 1.173.000 forint külföldi könyvre A jobboldali külföldi lapok lépten­­nyomon támadják Magyarországot. Többek között e­zzal vádolnak min­ket, hogy nincsen saj­ószabadság és a közönség nem olvashatja a ked­vére való sajtótermékeket. Ha azon­ban valaki elsétál egy nagyob új­ságárus sandja, vagy az Ibusz bár­melyik fiókja eőtt, mindebből sem­mit sem tepasztal. Mert m­i lát? A legnépszerűbb és legnagyobb kül­­földi heti- és napilapok, magazinok, folyóiratok vál­ogatos sora tekint le a polcról. És most újabb esemény történt. A kereskedelmi minisztérium rende­le­et adott­ ki, mely szerint 100.000 dollárnyi valutát bocsájtanak a könyvvásárlók rendelkezésére, és így 1.173.000 forintnak megfelelő összegért bárki könyvet hozathat magának külföldről. A könyv beho­zatalát nem kötik semmiféle enge­délyhez­­és a rendelet szerint azon­nal adódik hozzá valutát. A megren­delést bármelyik könyvkereskedőn keresztül fel lehet adni. Az egyetlen kikötés az, hogy az ebben a keret­ben vásárlandó könyvek 60 m­it-A közül­etek, könyvárak rendeljék halnak a jó angol detektívreg élvezetéről is. Így is a mag bármiféle könyvet meghoza az összeg 15°,»-ának keraié Valóban nyomós bizonyit külföld elött a magyar saju­­ság védelmében és csak el is­ emlékezhettek meg azokról Ságokról, akik ezt a tervet la­zák és keresz­ülvitték. (A szerk. macskájának szerény kérdése, vájjon , után is fogunk-e idegen lapok­ban olvasni a ,,vasfüggöny­ről“ ? ...) Hagyjuk ezt Negyvenmillió dol­áros amerika örökségről írnak szenzációs cikke­ket a lapok. A két háború közt idők népszerű szubrettje lenne az egyik boldog örökös. Igaz-e nem-e, nem fu­juk. Kívánjuk neki a 40 milliót, de nem­ kíván­juk a magyar újságolvasóknak azt a hamis és hazug illúziót hogy Amerikába kivándorolt nagybácsik és keresztapák csak úgy millió dollárokat hagynak hátra. Semmi sem árt úgy az itt­honi munkakedvnek, mint ezek­­ hamis és csábító mesék. 1947. JÚLIUS 5. Kőbányai Lak­k-­ K­e­n­e­s- és Vegyészeti Gyár k. f. t. Budapest, X., Szacsvay-u.18. t.i.s 383-12 Budapest és az ország problémáiról. A külföld életének érdekességeiről, minden szombaton a , ,Damo­l­,LáCS& " Friss riportok: A társadalom, színház, film, sport, világából.

Next