Új Magyarország, 1991. június (1. évfolyam, 31-55. szám)
1991-06-14 / 42. szám
12 I. évfolyam, 42. szám 1991. június 14., péntek 498. Ua. TÖRTÉNELEM Nem elég gyorsan és határozottan intézkednek - a proletárdiktatúra érdekeinek megfelelően - a törvénysértésekkel szemben. Ez a helyzet tovább lazítja az állami fegyelmet és közerkölcsöket. Az ennek felszámolása érdekében szükséges feladatokat a határozati részben világosan meg kell fogalmazni. Az Igazságügyi Minisztérium szerveinek munkájában megnyilvánuló jobboldali, kispolgári elhajlás szoros kapcsolatban van a bíróságok jelenlegi összetételével. A proletárdiktatúra államának megfelelő forradalmi törvényességet csakis meggyőződéses és kellő politikai képzettséggel rendelkező bírák tudják jól megoldani. Ezért külön tervet kell kidolgozni a bíróságok összetétele terén mutatkozó tarthatatlan helyzet 2-3 év alatti megváltoztatására.” Az elfogadott határozat végül leszögezte, hogy e korábbi törvénysértő adminisztratív utasítgatások helyett a bíróságok felügyeletének és ellenőrzésének alkotmányos, helyes módszereinek bevezetésére törekszik” a tárca 1953 júniusa óta. Nagy a „liberalizmus”, az ügyhátralék, nem lépnek fel a bíróságok határozottan a törvényesség érdekében. Az 1954. június 12-i büntetőpolitikai irányelvek következetes megvalósítására utasított a pártvezetés. Az igazságügyi tárcát ért bírálat után a jövő nem sok jóval kecsegtette mindazokat, akiknek ügyeit már vizsgálták, vagy még nem is tudtak arról, hogy hamarosan nyomozni fognak ellenük. S ahogy az államvédelmi szerveknél a forradalmi kérlelhetetlenség volt a meggyőzés érve, a bíróságoknál az „elv:” „a proletárdiktatúra államának megfelelő forradalmi törvényességét csakis meggyőződéses és kellő politikai képzettséggel rendelkező bírák tudják jól megoldani.” Ezért három év alatt 65-ről 40 százalékra kívántavisszaszorítani a PB a régi bírák arányszámát, összesen 230 bírót kívántak eltávolíttatni, majd ezt a létszámot újabb 45 százalékkal tovább csökkenteni.“^*’ •«•. Pl A 276.f. 53/214. o. e. Az MDP PB 1954. február 2-i ülése, 7. n. p. Jelentés az Igazságügyi Minisztérium munkájáról. Az igazságügyi tárcát érintő káderkérdések gyakran szerepeltek a napirenden az év folyamán. A minisztérium kollégiuma például 1955. augusztus 5-én tárgyalta a Fővárosi Bíróság káderhelyzetéről készült jelentést, s meghatározta a tennivalókat, különös tekintettel arra, hogy a fővárosi és a kerületi bíróságok „jelenlegi összetétele” nem felelt meg a követelményeknek, ez pedig akadálya a felelős bíráskodásnak.’*] Szeptemberben a Legfelsőbb Bíróságon dr. Jankó Péter öngyilkossága okozott nehézségeket. A másodelnök nem viselte el a különböző - mindenekelőtt a Rajk László és társai elleni - perekben hozott ítéleteinek súlyát, s következményeit.”* Jelentés az ügyészi szervezetről Az ügyészségnél is akadtak káderproblémák A legfőbb ügyész augusztus 13-án írásos feljegyzést készített Rákosi számára, amiben arról tájékoztatta a párt vezetőjét, hogy 1954. március 11-én országos értekezletet tartott, s amin foglalkozott a panaszok elintézésével és bírálta a hibákat: „Alkotmányunk értelmében az ügyészség a törvényesség legfőbb őre. Ez természetesen azt jelenti, hogy kötelessége a törvénysértést megakadályozni, illetve a törvényesség helyreállítására megfelelő intézkedést tenni akkor is, ha a törvénysértést osztályidegen személyekkel szemben követték el. Le kell szögeznem azonban, hogy az ügyészség a munkások és dolgozó parasztok államának szerve, s tevékenységét elsősorban a munkások és dolgozó parasztok érdekeinek védelmében kell kifejteni. A panaszintézékek területére vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy elsősorban a munkások, a dolgozó parasztok és értelmiségiek kérelmeivel kell foglalkozni, és csak másodsorban kell 490. Lf. 6. Büntető TVK. Az Igazságügyi Minisztérium Kollégiuma 1955. április 5-i határozata. Jelentés a Fővárosi Biróság Káderhelyzetéről. 491. II. 6. Elnöki II. Em. 1955. III. I. 1. foglalkoznia az osztályidegen elemek panaszával is.” Ez az „osztályharcos" megnyilatkozás egybeesett az 1954. januári általános felügyeleti, majd a május 8-i, a megyei ügyészi eligazításon kifejtett nézeteivel. Május 8-án többek között így fogalmazott: „Még egyszer hangsúlyozom, hogy óvást az ügyész az osztályhelyzet, a körülmények, a tényállás teljes tisztázása nélkül nem nyújthat be. A kulák pedig akár vádlott, akár felperes -, ellenség marad...”* Jellemző Czakó mentalitására, szemléletére, hogy arra is utalt, miszerint Rákosinak telefonon beszámolt az 1955 március eleji KV- ülést követően, 5-7-e között arról, hogy hányszor kért tőle Nagy Imre tájékoztatást, hányszor volt nála, s mindezt később írásban is rögzítette. Czakó Kálmán azonban két nap múlva újabb jelentést küldhetett, s ebben már azt írta, hogy „az ügyészi szervezet politikai irányításában szilárdan támaszkodtam Rákosi elvtársnak 1953 júliusában a nagybudapesti pártaktívan elmondott beszédére”. Kifejtette, hogy 1955 elejétől megtiltotta az „új szakasz” kifejezés használatát. Rákosi iránti hűsége bizonyítékaként csatolta feljegyzéséhez az 1955. február 22-i „osztályharcos” utasítását, jelezvén, hogy már a márciusi KV-ülést megelőzően is helyesen cselekedett.”* Czakó Kálmán azonban hiába védte magát, részben háborús múltja, részben Nagy Imre kötelességszerű tájékoztatása miatt távozni kényszerült a Legfőbb Ügyészség éléről. Czakóról nem más, mint Kádár János írt Rákosinak. A börtönből szabadult volt főtitkárhelyettes szerint a „gyorstalpalón” jogásszá lett Czakót még belügyminisztersége idején eltávolíttatta a BM-ből. A háború alatt a csernigovi partizánkerületben Czakót őrmesterré léptették elő, részt vett kivégzésekben. Annak ellenére, hogy 1943-ban „orosz nőt hozott haza, a KEOKH letelepe 492. Pl. A. 270. f. 62/2 e. 6. Czakó Kálmán feljegyzése Rákosi részére 1955. augusztus 13. 499. Uo. 494. Uo. 276. f. 62/2. e. e. Czakó Kálmán feljegyzése Rákosi részére 1955. augusztus 15. dési engedélyt adott neki”! Kádár még arról is tájékoztatta Rákosit, hogy az Igazságügyi Minisztériumba Czakó akkori felettesét is bevitte dolgozni. Farkas Mihály is tudott erről - írta Kádár -, hogy lehet akkor legfőbb ügyész?”. Gerő Ernő 1955 októberében Rákosihoz írott feljegyzésében viszont arra utalt, hogy még az igazságügyi tárcánál is fontosabb a Legfőbb Ügyészség vezetésének megoldatlansága. Szalai József mint helyettes csak ezen a poszton megfelelő. „Olyan személy kell - írta Gerő aki jogász, párttapasztalata van, s aki majd KV-tag is lehet.””- így esett a választás később Non Györgyre. Az MDP PB közvetlenül az IM munkájáról készült előterjesztés után vitatta meg a ,Jelentés az ügyészi szervezet munkájáról a júniusi határozatok végrehajtása terén” címmel beterjesztett dokumentumot.”* Czakó Kálmán előterjesztését a politikai vezetőtestület nem fogadta el, mert javaslatai nem alapvető elvi kérdésekkel foglalkoztak, hanem csak „apró-cseprő” problémákkal. A jelentés szerint a 731 ügyész 11 százaléka tevékenykedett a régi rendszerben, ugyanakkor az MDP tagja volt 397. A kormányprogrammal összefüggő napi feladatok, valamint a panaszok miatt az 1953: 13. tv.-ben megfogalmazott feladatokat nem tudta teljesíteni az apparátus, „az ügyészek eleinte nemegyszer indokolatlanul az osztályidegenek védelmére keltek”. A KV bírálata után a tevékenység „helyes irányba kezd fejlődni”. 1953. június 4-től az év végéig 16 444 panasz érkezett, ez az átlag 2550-re esett le az utolsó hónapban, s minimálisra csökkent... a kormányprogram előtti törvénysértésekre” vonatkozó ügyek száma. Az általános felügyelet során közel kilencszázszor emeltek óvást az ügyészek az egyes tanácsi végrehajtó bizottságoknak a tsz-mozga-4AB. Uo. 276. f. 65/44. o. 6. Kádár János levele Rákosi részére 1954. november 11. sommal ellentétes, a beszolgáltatással, adókivetéssel és -behajtással kapcsolatos „liberális” állásfoglalása, illetve az állampolgári jogok csorbítása miatt. A helyzet ,javult” az 1953 nyarán megbírált időszakhoz képest, mert a korábbi 57,6 százalékról 44,3 százalékra csökkent az összes nyomozásokhoz viszonyítva a megszüntetések aránya, ezen belül a társadalmi tulajdon elleni ügyekben 39 százalékra. A bűnüldözés országos adatai szerint a kormányprogram óta 1954 szeptemberéig 115 037 terheltet állítottak bíróság elé. Közülük társadalmi tulajdon ellen 46 747, állampolgárok tulajdona ellen 21 493, személyek ellen 14 353 fő követett el bűncselekményt. A munkafegyelem megsértéséért 1630, hatósági közeg elleni erőszak bűntette miatt 3793, míg népellenes bűncseleményért 357 főt vádoltak meg. A bíróságok 54 604 személyt ítéltek el, tehát a megvádoltak 47 százalékát, viszont 34 022 ügyben (29 százalék) még nem született ítélet. A bűnügyek nyomozásában megmutatkozó „liberalizmus” következménye, hogy 40 százalékuk nem járt eredménnyel. Czakó módosított, két héttel későbbi előterjesztése a rendőri mellett a bírósági „liberalizmust” is ostorozta az alacsony büntetésekért. Ugyanakkor a rendőri és ügyészi szervek továbbra is letartóztattak embereket „körültekintés nélkül”. A gazdasági vezetőket szintén elmarasztalta a jelentés, mert nem jelentik a tervbűncselekményeket. Czakó Kálmán a politikai ügyekről jelentésében hallgatott. A módosított előterjesztést elfogadva az MDP PB hangsúlyozta, hogy a Legfőbb Ügyészség ne foglaljon el döntő helyet „az osztályidegen elemek” ügyeinek kivizsgálásában. Fő feladatát a szocialista tulajdon védelmével kapcsolatos törvények betartatása képezze, valamint a spekulációval foglalkozó, az engedély nélküli állatvágások elkövetői, a begyűjtés szabotálói, a termelőszövetkezetekbe „befurakodott osztályellenség” kártevésének leleplezése.”* Mind a bíróságok, mind az ügyészségek munkáját értékelő PR-anyagokban érződik, hogy fokozatosan előtérbe került a Nagy Imre miniszterelnöksége alatti igazságszolgáltatás „liberális” voltának bírálata, s a már jelzett nemzetközi háttér mellett ezekből világosan érzékelhető, hogy a fegyveres testületek, mindenekelőtt a BM, 1954 októberétől fokozottabban tértek vissza - nem csupán frazeológiájukban, hanem mindenek előtt -, gyakorlatukban az 1953 előtti állapotokhoz, az „ellenség” valós nagyságánál jóval jelentősebb beállításával. A Rehabilitációs Bizottság 1955. január 22-i állásfoglalása a Rajk-ügy további szálainak, Rajk László letartóztatásának feltárását tette kötelezővé a BM számára. Előbb dr. Szőnyi Tibor őrizetbevételéről megállapították, hogy ehhez akkor N. H. Field nem terhelő, május 15-i vallomása, teremtette meg a lehetőséget. A lefogott Szőnyit bántalmazták, aki ezt követően tette meg önmagát és másokat vádló „vallomását”. Rajk személye úgy merült fel, hogy a vizsgálók megkérdezték Szőnyitől, kivel szimpatizált a legjobban a párt vezetői közül, s ekkor nevezte meg a volt külügyminisztert. Ezt követően - újabb és újabb kihallgatások révén -, alakult ki az olyan értelmű vallomás, hogy Rajkkal való kapcsolata ellenséges, rendszerellenes volt. A vizsgálat szerint 1949. május 23-án szerepelt először Rajk neve dr. Szőnyi jegyzőkönyvében, amikor a volt káderosztályvezető „beismerte”, hogy az amerikaiak „beszervezett ügynöke. Két alkalommal kapott írásban utasítást, melyben az állt, hogy Rajk Lászlóval vegye fel a kapcsolatot.” Később dr. Szőnyi vallomásában már arról volt szó, hogy az amerikaiaktól frakció szervezésére kapott utasítást, s ebben számított Rajk vezető szerepére. 1949. május 28-án vallotta: „Arra is számítottam, hogy idővel Rajkot is be lehet majd vonni. Rajkra a már ismert amerikai üzenet alapján, továbbá az ismert Rákosi és Rajk ellentétek alapján számítottam.” Május 30-án pedig Szőnyi konkrétan először vallott Törvénytelen szocializmus •1-' A TÉNYFELTÁRÓ BIZOTTSÁG JELENTÉSE 14 B.T.S.B. gyorsasági motorverseny 496. Uo. 276. f. 65/42. o. e. Gerő Ernő feljegyzése Rákosi részére 1955. október 17. 497. Uo. 276.f 53/214. o. e. Az MDP PB 1955. február 2-i ülése 8. n. p. Jelentés az ügyési szervezet munkájáról a júniusi határozatok végrehajtása terén. 1955. január 1. X5253 3