Új Magyarország, 1991. október (1. évfolyam, 134-159. szám)

1991-10-25 / 154. szám

1. évfolyam, 154. szám , 1991. október 25., péntek Kitüntetéseit október 23. alkalmából A Magyar Köztársaság elnöke a mi­niszterelnök előterjesztésére nem­zeti ünnepünk, október 23-a, az 1956-os forradalom és szabadságharc 35. évfordulója és a köztársaság ki­kiáltásának második évfordulója al­kalmából kitüntetéseket adományo­zott. A Magyar Köztársasági Érdem­rend Nagykeresztjét, valamint az 1956-os Emlékérmet adta Wittner Máriának, az 1956. évi forradalom és szabadságharc idején tanúsított pél­damutató helytállásáért. A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitünte­tést adta: Kővágó Józsefnek, Buda­pest polgármestereként 1956-ban, majd az emigrációban végzett jelen­tős politikai munkásságáért; Pártay Tivadarnak a többpárti demokrácia gondolatának ápolásáért és visszaál­lítása érdekében végzett munkájáért; Yves De Daruvannak Magyarország kedvező megítélésének elősegítéséért, a magyar demokrácia helyreállításá­nak áldozatos támogatásáért. A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést adta: Fi­scher Józsefnek politikai és építészeti életművéért; dr. Gosztonyi Péternek a külföldi magyarság körében vég­zett áldozatos munkájáért és kiemel­kedő tudományos tevékenységéért;­ dr. Győrffy György akadémikusnak a magyarság múltjának feltárása ér­dekében végzett tudományos mun­kásságáért; Csilla Freifrau von Boe­­nelagernak a Magyar Máltai Szeretet­szolgálatban végzett vezető humani­tárius tevékenységéért; Gabriel Aszt­­riknak a külföldi magyarság körében végzett áldozatos munkájáért és­ ki­emelkedő tudományos tevékenysé­géért; Matkeovits Ferencnek a több­párti demokrácia áldozatos szolgála­táért; Ribánszky Lászlónak a Szabad Európa Rádió magyar osztályának vezetéséért, a demokrácia eszméjé­nek következetes képviseletéért; Va­­jay Szabolcsnak a külföldi magyar­ság körében végzett áldozatos mun­kájáért és kiemelkedő tudoo­ányos tevékenységéért; Borbándi Gyulának a magyarság érdekében és a külföl­di magyarság körében végzett áldo­zatos munkájáért; Szakonyi Károly József Attila-díjas írónak, irodalmi­ munkássága elismeréseként A Magyar Köztársasági Érdem­rend Tisztikeresztje kitüntetést adta: Decsy Jánosnak a magyarság érde­kében és az amerikai magyarság kö­rében végzett áldozatos munkájáért­ , dr. Galambos Iréneusznak a magyar­ság érdekében és az ausztriai ma­gyarság körében végzett áldozatos munkájáért; Hanák Tibornak a nyu­gati magyarság kulturális és tudo­mányos életében kifejtett tevékeny­ségéért; Jakabffy Ernőnek a magyar­ság érdekében és a svédországi ma­gyarság körében végzett áldozatos munkájáért; Jónás Pálnak a magyar­ság érdekében és a külföldi magyar­ság körében végzett áldozatos mun­kájáért; dr. Jordán Sándor Emilnek a magyar emigráció lelki összetartá­sáért és a Sao Pauló-i magyar ben­cés kollégium vezetéséért; Nyeste Zoltánnak a magyarság érdekében és a külföldi magyarság körében vég­zett áldozatos munkájáért; B. Rácz Istvánnak a többpárti demokrácia gondolatának ápolásáért és az eszme iránti hűségéért; Sztáray Zoltánnak a magyarság érdekében , a külföldi magyarság körében végzett áldozatos munkájáért. Az 1956-os Emlékérmet posztumusz adta: Nagy Imrének, Bibó Istvánnak, Gimes Miklósnak, Haraszti Sándor­nak, Losonczi Gézának, Maléter Pál­nak, Szilágyi Józsefnek, Tildy Zol­tánnak, Szabó Jánosnak, Dudás Jó­zsefnek, Angyal Istvánnak, Ivan Ko­vács Lászlónak, Szigeti Attilának, Mansfeld Péternek, Nickelsburg Lászlónak, Brusznyai Árpádnak, Ká­sa Pálnak, Péterfi Miklósnak, Föl­des Gábornak, Tihanyi Árpádnak, Bárány Jánosnak, Péch Gézának, Békési Bélának, Földvári Boér Ele­mérnek, Báli Sándornak. Az 1956-os Emlékérmet adta: And­­rásfalvy Bertalannak, Boross Péter­nek, Csongovay Per Olafnak, Dénes Jánosnak, Fónay Jenőnek, Forgách Ferencnek, Für Lajosnak, Hegedűs Lászlónak, Király Bélának, Kopácsy Sándornak, Kosáry Domokosnak, Kupa Mihálynak, Litván Györgynek, Márton Andrásnak, Mensáros Lász­lónak, Mécs Imrének, Mizsei Bélá­nak, Nagy Attilának, Nagy Eleknek, Obersovszki Gyulának, Pongrátz Gergelynek, Rácz Sándornak, Regé­­czy Nagy lászlónak, Réti Jánosnak, Roik Jánosnak, Tankó Tibornak, Titt­­mann Józsefnek, Vásárhelyi Miklós­nak, Zimányi Tibornak, Lőcsei Pál­nak. Az 1956-os Emléklap és Emlék­érem adományozásának előkészítésé­re létrehozott bizottság javaslata alapján 1956-os Emlékéremben ré­szesült: Göncz Árpád köztársasági elnök és Antall József miniszterel­nök. Sz­écs Imre országgyűlési képviselő az alábbi nyilatkozat közzétételét kérte: „Mint az 1956. évi emlékérem- és em­léklap-törvényjavaslat beterjesztője az Országgyűlés nyilvánossága előtt kije­lentette, hogy tiszta lelkiismerettel, ön­érdek nélkül kívánja a törvényjavasla­tot támogatni és gondozni, ezért eleve lemond az emlékérem átvételéről. Megköszönve a köztársasági elnök és a miniszterelnök gesztusát, tiszteleté­nek kinyilvánítása mellett levélben, kö­zölte, hogy nem áll módjában az emlék­érmet átvenni. E nyilatkozat megtételére azért van szükség, mert a napilapokban megjelent, hogy Mécs Imrét is kitüntették az em­­­­lékéremmel.” Regionális kereszténydemokrata akadémia alakult Lembergből, Kolozsvárról, Pozsony­ból is érkeztek hallgatók a most de­bütáló Kelet-Közép-Európai Keresz­ténydemokrata Akadémia (KDA) első rendezvényére, Budapest több jelentkező közül kapta meg a KDA rendezési jogát. Az első tanfolyam témája az ökoszociális piacgazdaság volt, az előadások zömét neves oszt­rák tudósok és politikusok tartották, de jelentős támogatást nyújtottak a megrendezéshez a holland keresz­ténydemokraták is. Az akadémia vezetőjét, Rabár Ferencet, a Közgaz­daságtudományi Egyetem tanárát, volt pénzügyminisztert kértük meg a kezdeti tapasztalatok összegzésére.­­ Kedvező tapasztalata volt az el­ső hétnek, hogy a megszólított ke­reszténydemokrata pártok és szerve­zetek pozitívan reagáltak meghívá­sunkra, és kvalitásos hallgatókat de­legáltak. Hazánkból a KDNP és az MDF küldött résztvevőket. Felada­tunk régiónk mai és jövendő ke­reszténydemokrata politikusain­ak képzése. Gyorsan kialakult a közös­ségi szellem, amelynek ápolása az in­tézmény egyik legfontosabb célja. — Milyen esélyei vannak térsé­günkben a kereszténydemokráciá­nak? — Nem vitás, hogy Közép-Európá­­ban a kereszténydemokrácia megha­tározó politikai erővé vált. Ez Ma­gyarországon a legjellemzőbb, hiszen a választásokon közel 60­ százalékot értek el az értékrendünket maguké­nak valló pártok, de meghatározó erő Csehszlovákiában is. Keresztényde­mokrata a szlovák miniszterelnök, s ehhez közel álló gondolatvilágban él az a politikai csoportosulás, amely ma Horvátország vezető politikai ere­je. A térség negyven éven keresztül nagyon szűrten jutott hozzá a keresz­ténydemokráciáról vallott fogalmak­hoz. Tehát uralomra jutott egy poli­tika, amely ma nosztalgiából és bizo­nyos világnézeti döntésből táplálko­zik, de a valódi politikai tartalmat nem kellő mélységből ismeri. Mint értéket tudja elfogadni, nem pedig mint szakismeretet. Az értékrend nyilván megszabja a dolgokat, de csak rövid életű lesz, ha nem társul hozzá szakism­eret. Ezért szükséges mélyebben megismerniük a politika gyakorlóinak a kereszténydemokrá­cia alapfogalmait és az ezekből kö­vetkező gyakorlati teendőket, mint például az ökoszociális piacgazdasá­got. Lényeges, hogy a szakmai, okta­tási program ne nemzetenként kü­­lön-külön folyjék, hanem közösen. — Segítenünk kell Közép-Európa kereszténydemokratáit — tette hoz­­zá Andreas Kohl, az Osztrák Nép­párt (ÖVP) külügyi bizottságának el­nöke, az ÖVP-hez közel álló bécsi Politikai Akadémia igazgatója. — Folytatni kívánjuk hagyományos Duna-medencei politikánkat, keresz­ténydemokrata szolidaritásból. Ne­künk, osztrákoknak egészen termé­szetes, hogy a magyarokkal együtt dolgozunk. Fontos, hogy a térség politikusai a szükséges tudás meg­szerzése mellett érezzék, hogy a vi­lágban hatalmas kereszténydemok­rata mozgalom létezik, amelyre tá­­m­aszkodni lehet, amely segíteni tud, és ahol tapasztalatokat lehet szerez­ni. Szerintem az akadémián hama­rosan a túljelentkezés gondjával kell számolni. Meszleny László BELFÖLD Megemlékezések a forradalom 35. évfordulóján Folytatódtak tegnap a nemzeti ünnep alkalmából a megemlékezések. Az 1956-os forradalommal kapcsola­tos dokumentumokat vettek át a Svájc­ban élő Jankovich István építészmér­nöktől Göncz Árpád köztársasági elnök jelenlétében a Történelmi Igazságtétel Bizottságának vezetői. Jankovich Ist­ván a Műegyetem fiatal adjunktusa­ként résztvevője volt az egyetemi if­júság október 22-én megtartott viharos nagygyűlésének, amelyen a hallgatók papírra vetették a független magyar fejlődést követelő pontjaikat. Janko­vich István eddig vatikáni kezelésben levő dokumentumgyűjteményében a többi között megtalálható az egyete­misták követeléseit tartalmazó 10 pont eredeti példánya, amelyet egyébként diákjaival maga a fiatal adjunktus fo­galmazott meg. Für Lajos honvédelmi miniszter csü­törtök délután a Bolyai János (koráb­ban Zalka Máté) Katonai Műszaki Fő­iskolán, az 1956-os forradalom és sza­badságharc fegyveres küzdelmeiben részt vettek számára ’56-os Emlékérmet és Emléklapot adott át, összesen 152-en részesültek elismerésben. Kaposváron, Nagy Imre szülőházánál, koszorút helyezett el a mártír minisz­terelnök lánya, Nagy Erzsébet és csa­ládja, megkoszorúzták az emléktáblát a város és a megye vezetői, lakói. Az ünnepi megemlékezés szónoka, Boross Péter belügyminiszter Európa legtisz­tább, legszentebb célokért indított for­radalmának nevezte a harmincöt év előtti októberi eseményeket. Debrecen­ben nagygyűlést rendeztek, amelyen Székelyhídi Ágoston, a Történelmi Igaz­ságtétel Bizottsága kelet-magyarországi regionális szervezetének elnöke mon­dott beszédet. Emlékeztetett arra, hogy Debrecenben fogalmazták meg először követeléseiket az egyetemisták, s ebben a városban alakult meg elsőként forra­dalmi bizottmány. A Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskola — az egykori re­formátus főgim­názium — falán fel­avatták Szilágyi Józsefnek, Nagy Imre egykori, mártírhalált halt titkárának az emléktábláját. Miskolcon, a Zsolnai kapuban a forradalom hőseinek, a megtorlás mártírjainak, az október 26-i ávéhás sortűz halottainak az emlékére állítottak márványtáblát. Orbán Viktor országgy­űlési képviselő szólt arról, hogy a miskolciak tragédiája október 26-ával nem ért véget, ártatlanok szá­zait akasztották fel később is, miköz­ben a tömeggyilkosok kitüntetéseket kaptak. A ma nemzedéke még mindig adós a politikai igazságtétellel — mon­dotta Orbán Viktor, majd önmérséklet­re intett, nehogy a múlt hibáiba es­sünk, mert akkor soha nem épül fel az igazi demokratikus Magyarország. Ünnepi közgyűléseket tartottak a te­lepülések önkormányzati képviselő­testületei, és posztumusz díszpolgári címeket adományoztak. Ünnepségre ke­rült sor többek között Nyíreg­yházán és Győrött. A kisalföldi város díszpolgára lett Földes Gábor, a győri színház egy­kori főrendezője is, aki vezető szere­pet vállalt a forradalom helyi esemé­nyeiben, és a leszámolás áldozatává vált. Újonnan avatott emléktábla is idé­zi Győrött 1956-ot: az Eg­yesült Álla­mokban élő Szigethy Alapítvány létre­hozói, Rokop József és felesége állíttat­ták. Másodszor nyújtották át az alapít­vány támogatását, a több mint egymil­lió forintot, az idén az 1956. október 26-i, mosonmagyaróvári sortűzben már­tírhalált haltak családtagjainak és az ott megsérülteknek. Jászberényben, a hősök emléktáblájánál Király Béla ve­zérezredes, országgyűlési képviselő, az 1956-os nemzetőrség főparancsnoka mondott ünnepi beszédet. Kunszent­­mártonban kopjafát állítottak, miként Balassagyarmaton is. Szerencsen a vá­ros központjában avattak kopjafát; itt Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter mondott beszédet. Bosszú nélkül, összefogva tudjuk megteremteni a jövőt; meg kell mutat­nunk a világnak, hogy mi, magyarok csak szabadságban tudunk élni — hangsúlyozta Fónay Jenő a hévízi ün­nepségen. A Magyar Politikai Foglyok Szövetségének elnöke az ország első olyan emlékművét avatta fel, amely egy alkotásban állít emléket az 1848-as és az 1956-os forradalomnak. Több helyütt a nemzeti ünnepen em­lékeztek a világháborúk elesetteire. A két világháború áldozatainak állítottak emlékművet Romhányban, a második világháború áldozatainak tiszteletére a Veszprém megyei Nemesgulácson. Itt Balsai István igazságügyi miniszter mondott beszédet, hangsúlyozva, hogy az elmúlt rendszer vétkei közé tartozik a ránk parancsolt feledés és gyászta­­lanság. A Borsod megyei Aszalón első világ­­háborús emlékművet avattak. Pontosab­ban: újraavattak, a hősi emlékművet ugyanis Aszaló község lakossága 1935- ben állította, de az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő fékevesztett indulat az obeliszkről leverte a turul­madarat. Ünnepi beszédet Kiss Gyula munkaügyi miniszter mondott. — Megkésett kicsit ez a főhajtás apáink, nagyapáink, déd- és ükapáink előtt. Megkésett, mert az elmúlt negyvenöt évben nem volt szokás és nem volt sza­bad veszteségeinkről beszélni — hang­súlyozta. November negyedike a fővárosban gyásinap A Fővárosi Önkormányzat Köz­gyűlése csütörtökön ismét megerősí­tette azt az október 10-i határozatát, mely szerint a kormány világkiállí­tási törvénytervezetét nem tartja el­fogadhatónak. A testület egyúttal felkérte a főpolgármestert: tájéko­zódjék a miniszterelnöknél és az Or­szággyűlés elnökénél arról, hogy mi­lyen további lépéseket terveznek. A közgyűlésen még a" napirend elfogadása előtt Demszky Gábor fő­polgármester méltatta az 1956-os forradalom jelentőségét. Az MDF- frakció nevében László Miklós kép­viselő tett javaslatot november 4-ének fővárosi gyásznappá nyilvánítá­sáról, amit a testület el is fogadott. Döntöttek arról, hog­y a Tétényi Úti Kórház-Rendelőintézet a jövőben Szent Imre Kórház és Rendelőintézet elnevezéssel működjön. Különösebb nézetkülönbség nélkül fogadták vi­szont el azt a javaslatot, hogy a VI. kerületi Korányi Frizes és Sándor Kórház ismét a régi Erzsébet Kór­ház elnevezést viselje. Döntöttek még alapítványok támo­gatásáról és a szobozi utcai önkor­mányzati átmeneti szállás sorsáról is, amelyet visszaadtak az alapító Üdv­­hadseregnek. Állást foglaltak a helyi adókról szóló, 1991. évi C törvény módosításának szükségességéről. Elvi állásfoglalást fogadtak el a képviselők a Corvin Egyetem alapi­­tásának támogatásáról, illetve a II. kerületi önkormányzattal és a Köz­­gazdasági Politechnikum Alapít­vánnyal közösen létrehozandó speciá­lis társulásról, amely egy új Közigaz­gatási Politechnikumot működtetne. A Fővárosi Önkormányzat követ­kező, rendkívüli közgyűlését október 31-ére hívták össze, amelyen várha­tóan döntenek majd a BKV tarifa­­rendszerének megváltoztatásáról. (MTI) A javaslat: Botos Az MTI-nek a kormány apparátusá­ból származó információja szerint a testület csütörtöki ülése elé olyan ja­vaslat kerül, amely szerint Für Lajos honvédelmi minisztertől Botos Kata­lin, a bankrendszer korszerűsítésével foglalkozó tárca nélküli miniszter venné át­­az ifjúságpolitikai kabinet vezetését. Az előterjesztés elfogadása esetén Botos Katalin gazdaságszerve­zői tapasztalatai jól jöhetnek a mun­katerület jelenlegi legégetőbb prob­­lém­ájának megoldása, a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány új­jászervezése során. A parlamentáris demokrácia győ­zelme óta használt kedvenc kifeje­,­zés. Különös megnevezése ama óhajnak, amely a társadalomban konokul és újra meg újra elsóhajta­­tik, hogy vonjanak felelősségre bi­zonyos személyeket, akik bűnrésze­sei koncepciós pereknek, akik Recs­­ket, a kitelepítéseket kitalálták, akik 1956 szörnyű megtorlói voltak, akik még 1986-ban is azzal dicse­kedtek a magyar televízióban, hogy ők hívták be a szovjet tankokat. És azt szeretné a társadalom jelen­tős része, hogy vonják felelősségre azokat is, akik a gazdasági bűntet­teket elkövették, és nyomorba dön­tötték az országot. Tehát nem kol­lektív felelősségre vonásról, nem egyszerű párttitkárok és párttagok üldözéséről van szó, azokról a leg­kevésbé, akik mindenek dacára, az elmúlt negyven évben hasznos mun­kát végeztek. Ezt a szelíd és körültekintő fe­­lelősségrevonási vágyat nevezik valakik BOSZORKÁNYÜLDÖZÉS­NEK." A Magyar Értelmező Szótár sze­rint a boszorkányüldözés: 1. „Bo­szorkánynak kikiáltott személyek üldözése". Tehát olyanoké, akik nem boszorkányok, csak annak ki­áltják ki őket alantas indulatokkal. 2. „Haladó gondolkodású személyek elleni reakciós politikai hajsza”. Vagyis: Rákosi, Farkas, Cerő, Pi­ros, Münnich, Kádár, Komócsin és hűséges, legjobb magyar tanítvá­nyaik, akik ezreket mészároltak le, tettek tönkre egy országot , ártat­lan áldozatok, mi több, haladó sze­mélyek, akiket most a reakció vesz üldözőbe. Nézem és hallgatom a televíziót. Azt kérdezi a riporternő: mi a vé­leménye arról, hogy most bűnösö­ket kreálnak? A magyar bűnös és a latin kreál szó kapcsolata pejoratív értelmű, azt jelenti, hogy ártatla­nokból bűnösöket mesterkedik vala­ki azért, hogy sunyi, alantas érde­keit ezzel szolgálja. Nézem és hallgatom a televíziót. Fónay Jenő és Mécs Imre mutatja a négy lépcsőfokot a börtönben, ahol a kivégzendő ötvenhatos hősök a bitó felé lépkedtek. A helyet, ahol Nagy Imrét és másokat kivégezték. Mu­tatja a kamera a csodálatos módon élve maradt, fejbe lőtt áldozatot, a fekete szemüvegben, fehér bottal ülő forradalmárt. A riporternő logi­kája szerint, alighanem ők is krea­túrák, talán nem is léteznek, csak víziók, lidérces látomások. Mécs Imrével együtt, mert hiszen, ha nincs igazi bűnös , akiket kreál­ni kell emiatt akkor nincs igazi áldozat sem. Tehát 1956 sem léte­zik. Ha így mennek a dolgok, még megérjük, hogy tényleg nem volt 1956. Szalay Károly y "k Cápáit és lehallgatók A minap megint, nagyon sajnál­tam, hogy a rádió lapszemléjébe csak kiragadott mondatok férnek. Ezúttal egy interjúremekből, Szegő András­nak Kupa Mihállyal folytatott. Kurír­béli beszélgetéséből hangzott el egy gondolat: „Ha a ... piacgazdaság­nak . .. az lenne az ára, hogy egye­sek kezében hatalmas vagyonok hal­mozódnak fel, miközben mások éhen­ halnak — akkor én inkább nem!” Vagyis hogy akkor inkább veszi a ka­lapját ... Elkövetem azt a szerénytelenséget, hogy egy gondolattal megtámogatom Kupa Mihályt, s éppen újgazdagok, üzleti életünk nagy cápái ügyében. Mert ha őrájuk azt mondom, hogy nem tiszta kezűek, akkor oly szépen fogalmazok róluk, mint egy jól nevelt kiscserkész. Hisz többségük még a vö­rös csillag árnyékában szedte meg magát, miközben a csúszópénzek jobbra-balra csúsztak, elfele tőlük és odafelé hozzájuik, érintőleg — de­hogyis csak érintőleg! — pártállami zsebekbe is becsusszantva... De legyünk praktikusak! A gaz­dasági bűnüldözésről egyre több szak­ember nyilatkozta mostanában, hogy át kellene venni azoknak a fejlett or­szágoknak a gazdasági bűnüldözési eljárásjogát, ahol elég jól egyensúly­ba állították a piacgazdaságot és a bűnüldözést. Csak az utóbbi hóna­pokban dr. Boross Péter belügymi­niszter vagy például dr. Kacziba An­tal rendőr ezredes, országos bűn­üldözési főigazgató fejtette ki: meg kellene szüntetni a titkos bankszámlákat, legalábbis bűn­­cselekmény alapos gyanúja esetén. Merthogy ez a „fehér galléros bű­nözés” számára segít tisztára mosni a szennyes pénzt. Én még azt is hozzátenném, hogy — persze ugyancsak alapos gyanú esetén — az eddig a politizáló állam­polgárok telefonkészülékére „ráállí­tott” lehalgató berendezések is hasz­nosabban hallgatóznának, ha fehér galléros gazemberek telefonbeszél­getései iránt érdeklődnének. Az az átkozott gyanakvó természetem nem hagy n­yugton, sok sötét himhez el­vezető szálat lehetne itt találni, amel­y bűnök árdrágítás, csalás ré­vén, igencsak elősegítik a kisembe­rek majdhogynem éhenhalálást. Szóval, ha volna ott a ládafiában némi pénzmag a korszerű bűnüldözés elektronikájához ... hát enn­yi a sze­rény javaslatom. " (feMessy)

Next