Új Magyarország, 1992. június (2. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-29 / 152. szám

II. évfolyam, 152. szám jjjj­ m\mm jj 1992. június 29., hétfő 1 TUDÓSÍTÁS |___________________________________________________________________________________________ 1 #Mir.YAB0m41. interjú A magyar szerepvállalás elismerése (Folytatás az 1. oldalról) A másik nagy témánk a törökor­szági emberjogi helyzet megvita­tása lesz. Ez nemcsak azért fon­tos, mert egy jelentős euroázsiai országról van szó, hanem azért is, mert a törökországi felmérés példa értékű minden tagállam számára. A teljes jogú tagsággal egyetlen ország sem jutott olyan státuszba, amellyel örökérvé­nyűen igazolhatná belső rend­szere tökéletességét. Viszont ez­zel is köteleznie kell magát, hogy időről időre aláveti magát annak a megmérettetésnek, amely bizo­nyítéka lehet, hogy az illető or­szág betartja a tanács által is kép­viselt európai játékszabályokat és értékrendet.­­ A török példa is mutatja, hogy nem hiába szentelt a tanács eddig is nagy figyelmet az emberi jogoknak. Régiónkban azonban az egyéni és kollektív jogok igen veszélyeztetet­tek. Hosszú távon mit tud tenni az Európa Tanács azért, hogy ez a hely­zet megváltozzon? - A példa igazolja, hogy Euró­pa az általános, egyetemes em­beri, társadalmi értékekre fogja építeni tartófalait. Olyan rend­szerben, ahol az alapvető emberi és kisebbségi jogokat szavatol­ják, egyaránt jól érezhetik ma­gukat muzulmánok, kereszté­nyek, zsidók vagy akár ateisták. Harmadik fontos témánk a me­nekültek kérdése. E téren a leg­újabb fejleményeket a volt szo­cialista tábor összeomlása és olyan országok, mint a Szovjet­unió és Jugoszlávia szétesése tet­te drámaivá. A mostani problé­ma a háborúk és belső feszültsé­gek miatt tragikusabb szakasza a már hagyományos Keletről Nyugat irányába tartó emig­ráns- és menekültáradatnak. Közben minden ország szigorí­tásokkal védekezik keleti hatá­rainál, ugyanakkor könnyítése­ket követel nyugati határai átlé­pésére szomszédjától. Végtére is mindenkinek joga van belső munkapiacának a megvédésére, de kötelessége is a szabad mun­kaerőmozgást lehetővé tennie. Meg kell tehát találnunk az egyensúlyt.­­ Van-e valamilyen hosszú távú terv a tanács és az EBEÉ-parlamen­­tek összehangolására ? - A két esemény itteni meg­rendezése elismerés Magyaror­szág úttörő szerepéért a sztáli­nista diktatúra felszámolásában. A volt szocialista táborból ez az ország bizonyította elsőnek, ké­pes és hajlandó átvenni és meg­valósítani a nyugati demokrá­ciák értékrendszerét. Ugyanak­kor az összehangolást illetően már Budapesten lépnünk kell azért, hogy az EBEÉ, az Európa Tanács és a többi európai szerve­zet átfedéseit megszüntessük. Kovács László Mussa Zeineb felvétele Morális értékek mentén Budapesten az Európa Tanács Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének ma kezdődő ülé­se előtt - amelynek ezúttal Buda­pest a házigazdája - szombaton a Közgyűlés kereszténydemok­rata és Európai Néppárt-csoport­ja sajtótájékoztatót tartott a Gel­­lért Szállóban. Camille Dimmer, a luxemburgi Keresztényszociális Párt főtitkára, parlamenti képvi­selő bevezetőjében elmondta, hogy a 43 évvel ezelőtt alapított Európa Tanács, amely jelenleg 27 tagországot tömörít, döntő szerepet játszhat abban a fo­lyamatban, amelynek során az európai társadalom arculata az elkövetkező évtizedben kialakul. A kereszténydemokrata csoport és az Európai Néppárt a fogyasz­tói társadalom egoista tenden­ciáival szemben a morális értéke­ket helyezi előtérbe, s ez határoz­za meg a parlamenti közgyűlés­ben elfoglalt helyét is. Az Európa Tanács előtt levő felvételi kérelmek között szere­pel Romániáé is. Erre vonatko­zott az Új Magyarország első kérdése: Vajon hasonló szigorú vizsgálat előzi-e meg a döntést, mint amilyen Magyarország vagy Bulgária felvételi kérelmének elbírá­lását megelőzte?­­ Az Európa Tanács politikai bizottsága - történetesen az én vezetésemmel - a helyszínen fogja megvizsgálni a szeptember 26-án esedékes romániai válasz­tások körülményeit, természete­sen ugyanolyan normák alap­ján, mint amilyeneket a többi or­szág esetében alkalmaztunk - válaszolta Friedrich König, az Osztrák Néppárt európai refe­rense, parlamenti képviselő. - A választások után el fogunk be­szélgetni az új kormány tagjai­val, a pártok vezetőivel, és ter­mészetesen a kisebbségek képvi­selőivel, s ennek alapján állítjuk össze jelentésünket a közgyűlés számára.­­ Dimmer úr a bevezetőjében olyan új európai rendről beszélt, amely az igazságra, a szabadságra és a békére épül. Ugyanakkor itt van a délszláv helyzet, amellyel kapcsolat­ban a nemzetközi szervezetek, bele­értve az Európa Tanácsot is, sorra kudarcot vallottak. Mikortól kezdőd­het tehát annak a bizonyos új rend­nek a felépítése? - Amit mondott, az aligha cá­folható - folytatja az osztrák képviselő -, de ne felejtse el, hogy éppen az Európai Néppárt volt az, amely tavaly ősszel az Európa Tanácsban kezdemé­nyezte az új délszláv köztársasá­gok elismerését, s ez az indít­vány váltotta ki azt a heves vitát, amelynek nyomán az Európa Tanács az elsők között fogadta el Szlovénia, majd Horvátország függetlenségi nyilatkozatát. Ezek a példák azt bizonyítják, hogy mégsem hiábavaló az álta­lunk képviselt elvek hangoztatá­sa, mert ezáltal újabb pozitív fo­lyamatokat lehet elindítani, s úgy gondolom, a most kezdődő budapesti tanácskozásnak is el­sősorban ez adhat értelmet. Karcsay Sándor, a Keresztény­­demokrata Néppárt külügyi tit­kára, képviselő, ehhez még annyit tett hozzá: - Büszkék vagyunk arra, hogy éppen Budapest adhat otthont az Európa Tanács mostani köz­gyűlésének, s úgy gondolom, ebben nagy szerepe volt annak a sok „aprómunkának", amelyet a magyar hatpárti parlamenti de­legáció a strasbourgi előkészüle­tek során végzett. S ehhez járult hozzá a budapesti székhelyű Ke­reszténydemokrata Akadémia kelet- és közép-európai tagoza­tának elvi támogatása. E.A. Szőnyeg alá söpört gazdasági ügyek Ód­fy EK-állásfoglalás a délszláv válságról Tudósítónk lisszaboni jelentése: Az Európai Közösség vezetői a portugál fővárosban megtartott csúcstalálkozójukon határozott hangnemben követelték a dél­szláv háború megszüntetését. Közleményükben hangsúlyoz­ták, hogy a békés megoldás hí­vei, ugyanakkor azonban nem zárták ki a katonai erő alkalma­zását sem, annak érdekében, hogy a sokat szenvedett lakosság segítséget kapjon. Mindezt nem­zetközi sajtóértekezletén Cavaco Silva portugál miniszterelnök is megerősítette, aki országa nevé­ben - Portugália töltötte be az el­ső félévben az EK elnöki pezízió­­ját - kérte az újságírókat, hogy segítsék a július elsejével az elnö­ki teendőket ellátó Anglia mun­káját. A lisszaboni kormányfő egyúttal hangsúlyozta: az Euró­pai Közösség megállapodott ab­ban, hogy nem ismerik el Szerbi­át és Montenegrót, mint az egy­kori Jugoszlávia utódállamait, a nemzetközi szervezetekben. Az EK Mecedóniával kapcso­latban is állást foglalt. A kiadott dokumentum hangsúlyozza, hogy a közösség kész elismerni az egykori Jugoszlávia ezen tag­­köztársaságát a jelenlegi határo­kon belül, de csak abban az eset­ben, ha Szkopje elfogadja a kö­zösség 1991. december 16-i hatá­rozatát, azaz: nem használja az ország megjelölésére a Macedó­nia nevet. A közleményben ez a passzus erős görög nyomásra került be. Várható volt ugyanis, hogy a jelen levő Konstantin Mi­­cotaídsz görög kormányfő nem lesz hajlandó aláírni a közös közleményt, ha más álláspont születik Macedónia ügyében. Nem csoda ezek után, hogy a görög miniszterelnök diadalittas nemzetközi sajtóértekezletet tar­tott. A kiadott záróközlemény nem felejti el hangsúlyozni, hogy az EK tagállamai változatlanul a maastrichti megállapodás szelle­mében kívánnak tevékenyked­ni. A bővítés most elsősorban az EFTA-tagállamok felé irányul. Szó van Ausztria és Finnország későbbi csatlakozásáról, de a ta­nácskozáson fontolóra vették Ciprus, Málta és Törökország későbbi csatlakozását is. sez­ EK vezetői nem feledkeztek meg Közép- és Kelet-Európáról sem. Megerősítették, hogy hajlandó­ak a kapcsolatokat ezekkel az or­szágokkal még jobban elmélyíte­ni. Reményüket fejezték ki, hogy a politikai párbeszéd in­tenzívebbé és szélesebb körűvé válik. Hangsúlyozták, hogy az Angliában sorra kerülő év végi csúcstalálkozón a kérdést ismét napirendre tűzik. Kelet-Közép-Európával kap­csolatban az EK vezetői remé­nyüket fejezték ki, hogy ebben a térségben tiszteletben fogják tar­tani a nemzeti és etnikai kisebb­ségek jogait. Ennél a probléma­körnél utaltak arra, hogy ezen államok aláírták a helsinki záró­okmányt és a párizsi chartát. (Románia név szerint nem volt említve, de teljesen nyilvánvaló­nak látszik, hogy az EK vezetői közül sokan ennek a fejezetnek a megfogalmazásánál Bukarest­re gondoltak.) Ugyancsak szóba került a tárgyaláson a cseh és szlovák válási folyamat. A jelen lévő magas rangú államférfiak nem fogalmazták meg konkré­tan véleményüket a kérdéskör­rel kapcsolatban. Hangsúlyoz­ták viszont, hogy szükségesnek tartják a sorron lévő politikai fo­lyamatok és események békés menetét. Ami az EK belső ügyeit illeti újraválasztották a bizottságok elnökének Jacques Delorst. A nemzetközi sajtóértekezleten az EK bizottságainak elnöke ma­gyarázatot fűzött a nevével fém­jelzett gazdasági tervhez. Az EK gazdag és szegény államai kö­zött ugyanis ellentét van. Íror­szág, Görögország, Spanyolor­szág és a most véget ért magas rangú tanácskozás házigazdája, Portugália az EK költségvetésé­nek felemelését sürgeti. Anglia, amely az elnöki pozíciót tölti be év végéig, ezt határozottan el­lenzi. Franciaország, amelyet az utóbbi időben felkavartak a pa­rasztok látványos tüntetései, a mezőgazdasági ártámogatás nö­velését szeretné. Pillanatnyilag azonban az államférfiak a sző­nyeg alá söpörték a gazdasági kérdések konkrét megoldását és megbízták Jacques Delorst, hogy tervezetének részleteit a későb­biekben terjessze az EK soros bi­zottságai elé. G. Fehér Péter Szombaton délután a vártnál hosszabbra nyúlt az Európai Közös­ség lisszaboni csúcsértekezlete. Az állam- és kormányfők, vala­mint a külügyminiszterek még a délutáni órákban is kemény vi­tákat folytattak egymással. A tárgyalások fő napirendi pontja ek­kor már az egykori Jugoszláviáról kiadandó, valamint az EK belső helyzetével foglalkozó nyilatkozat volt. MDF-értekezlet a magyar kisebbség helyzetéről • 31­­3 Az anyaország támogatása elengedhetetlen Jeszenszky Géza részvételével az MDF külügyi bizottsága érte­kezletet tartott Jászberényben a hét végén. Külügyminiszterünk egyetértett a konferencia részt­vevőivel abban, hogy a kisebb­ségben élő, határainkon túli ma­gyarság kérdését kiemelten kell kezelni, mert szükségük van az anyaország támogatására. Előbb-utóbb a szerbeknek, a ro­mánoknak, a szlovákoknak egy­ként rá kell ébredniük arra, hogy a békés együttélés közös érde­künk. Mindannyian azt szeret­nénk, ha Erdélyben, Vajdaság­ban, Felvidéken mindenki jól él­hetne. Sajnos azonban több szomszédos országban krízis­­helyzet és bizonytalanság uralkodik - állapította meg a külügymi­niszter. Haladás azonban, hogy míg egyáltalán nem vették ko­molyan a kérdést két évvel ez­előtt, most napról napra foglal­kozik vele a világsajtó. Észrevet­ték tehát, hogy a helyzet robba­násig feszült, ám a megoldás saj­nos még várat magára. Jelenleg reális cél az, hogy a határok átjár­­hatóakká, „átlátszóakká" válja­nak, s ezt a célt a nyugati orszá­gok is támogatják, azzal a felté­tellel, hogy a határok erőszakos megváltoztatására nem törekedhet senki. Mi lehet a megoldás hosszú távon? - tette fel a kérdést az el­őadó. Legfontosabb a nemzetisé­gek önrendelkezésének lehető­sége, a regionális szerveződés, és az, hogy az önkormányzatokban megfelelő arányban érvényesüljön a nemzetiségi érdek. Vékás János, a VMDK alelnöke ugyanakkor kifejtette: nem sza­bad hagyni, hogy a szerb veze­tés - visszaélve a vajdasági ma­gyarok kiszolgáltatott helyzeté­vel - zsarolja a magyar kor­mányt. Amennyiben ilyesmire sor kerülne, Magyarország élhet törvény adta lehetőségeivel. Duray Miklós, a Cseh és Szlo­vák Köztársaságban működő Együttélés Mozgalom vezetője a cseh és szlovák választások eredményét, és a hosszú távon várható következményeit ele­mezte. Jóslata szerint Cseh Szlová­kia megszűnik. A mostani válasz­tások során az első demokrati­kus választások idején szétesett bolsevik pártok és az új pártok mérték össze erejüket. Csehor­szágban radikális-konzervatív irányzat vált uralkodóvá, Szlo­vákiában pedig egy szocialista nemzeti irányzat. A csehországi vezetés eszmeiségében közel áll az MDF-hez, föl kellene venni velük a kapcsolatot - javasolta Duray Miklós. A szlovákiai kor­mányzó párt eszmerendszere vi­szont a 19. század nemzeti esz­méjével rokon, szövetségesei pe­dig a hajdani kommunista pár­tok. A szlovák kulturális és köz­oktatási miniszter például tö­meggyilkos - emlékeztetett Du­ray Miklós. A Cseh és Szlovák Köztársa­ság szétesésével földrészünk tér­képe átrajzolódik. Európának ehhez alkalmazkodnia kell, de az új országot csak akkor szabad elismerni, ha tiszteletben tartja a nemzetközi jogokat, s biztosítja a kisebbségek önrendelkezési jo­gát. Kérdésekre válaszolva el­mondta még, hogy véleménye szerint egy laza föderáció a kisebb­ségek szempontjából is hátrányo­sabb lenne, mint az, ha Szlovákia önállósul, s közvetlenül ellenőriz­hetővé válik. Az önálló Szlová­kia egyébként önmaga sírját ássa meg, ha nem alkalmazkodik az európai elvárásokhoz, mert ak­kor nem lesz sem politikai, sem gazdasági hitelképessége. Meci­­arról szólva kifejtette: agresszív politikus, egyelőre sikeres, ke­resztül tudja vinni akaratát. Egy önálló álam megszervezésénél feladata azonban meghaladja erejét, és tönkretenné pártját. Nahimi Péter, az MDF alelnöke előadásában hangsúlyozta: az MDF helyi szervezeteinek eddi­gi, karitatív jellegű tevékenysé­gét egy koncepción alapuló munkának kell felváltania a ha­táron túl élő magyarság segítésé­ben. A koncepció vázlata már készen áll. Sürgős feladat az in­tézményi párhuzamosság meg­teremtése, például közös intéz­mények, cégek, baráti társasá­gok, gazdasági egyesületek, a határon átnyúló gazdasági terü­letek kialakítása, továbbá a kis­közösségi identitás fejlesztése. Entz Géza, államtitkár a ma­gyar komány által ez év június 1- jén létrehozott Határontúli Ma­gyarok Hivataláról tájékoztatott. Az intézmény feladata többek között a tájékoztatás, a sajtóval és a magyar szervezetekkel való kapcsolattartás, a magyarságról kialakított torz kép megváltozta­tása, az igazság megismertetése a világgal és a kisebbségi magya­rok anyagi támogatása. Ehhez hozzájárul az Illyés Gyula Ala­pítvány is. A hivatal a nyár fo­lyamán áll fel, kb. 50-55 fővel. Pap Lehel György, országgyűlé­si képviselő, a parlament kül­ügyi bizottságának tagja előadá­sában a többirányú információ­­áramlás fontosságára, az informá­ciógyűjtés lehetőségeire (pl. nagyköveteink „kikérdezése") hívta fel a figyelmet. Demeter Adrienn r m­mm ' Hol van Európa közepe? Kárpátalja lakossága meggyő­ződéssel állítja, hogy Európa földrajzi középpontja ezen a vidéken található, méghozzá Rahótól nem messze, egy Tre­­busafejérpatak nevű falucska szomszédságában, közel az ukrán-román határhoz. En­nek tényét egy 1875-ben állí­tott obeliszk is bizonyítja, me­lyet 1977-ben cseréltek ki egy újabbra. A szlovákok azonban azt ál­lítják, hogy Európa közepe az ő országukban van, mégpedig Pozsonytól 200 kilométerre északnyugatra, egy Szent Já­nos nevezetű kastély mellett. Ez adta az ötletet számukra, hogy a jelzett helyen létrehoz­zák az európai államok nem­zetközi központját, ahol éven­te összejöhetnének a konti­nens államfői. Ellenben, ha jobban körül­nézünk, láthatjuk, hogy bizo­nyos számítások szerint Né­metországban van az Első Vi­lág földrajzi középpontja. Ebből már-már presztízs­­kérdés lesz. Mindazonáltal az igazság­hoz tartozik, hogy a geográfia tudománya mind a mai napig nem határozott meg egy egy­séges rendszert a földrajzi kö­zéppont pontos meghatározá­sára. A kárpátaljaiak mégis bíz­nak benne, hogy a rájuk vo­natkozó számítás a helyes. Hi­szen a tudat, hogy Európa kö­zepén élnek, némi vigaszt nyújt arra, hogy a történelem Európa peremére sodorta őket... Pál István Nem is olyan régen, ha egy sza­údi herceg számára kedvező cik­ket akart íratni, egyszerűen pén­zes borítékot vagy aranyórát csúsztatott az újságíró zsebébe. Az idők megváltoztak - írja az amerikai Time magazin. Most már nem újságírókat vesznek meg, hanem újságokat, televízió­kat, rádióállomásokat. A szaúdiak birtokában jelen­leg 14 arab nyelvű újság, két rá­dióállomás és két műholdas tele­víziólánc van. Szalmán és Khalid szaúdi hercegek ellenőrzik a leg­nagyobb példányszámú, Ameri­kában is terjesztett arab újságo­kat, Walid al-Ibrahim herceg pe­dig a londoni Middle East Broad­casting Center elnöke; a cég Euró­pát és Észak-Afrikát látja el mű­sorral. Azok az újságírók, akik füg­getlennek tekintik magukat, pa­naszkodnak, a szaúdiak előretö­rése veszélyezteti a térségbeli demokráciák kialakulását. Ghas­­san Tueni (An-Nahar című lap, Bejrút) azt mondja, hogy a sza­údi tulajdonú média ellátja a hallgatót és nézőt információval, de közülük senki sem tud önálló véleményt alkotni. A szaúdiak már régóta építge­tik médiabirodalmukat, de ami­óta Irak már nem pénzeli a lapo­kat, kezdenek a térségben egye­dülálló hatalomhoz jutni. Az új­ságíróknak sokszor tízszeres fi­zetést adnak, és aki nem akar ne­kik dolgozni, kiszorul a piacról. Talal Salman, a baloldali liba­noni As-Safir munkatársa így fo­galmaz: „Marokkótól egészen az Arab-öbölig már alig van valami­revaló újságíró vagy író, aki nem nekik dolgozik." T. L. Irr­ Az új szaúdi újságkirályok

Next