Új Magyarország, 1992. augusztus (2. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-04 / 183. szám

II. évfolyam, 183. szám 1992. augusztus 4., kedd Az örmény külügyminiszter tárgyalásai Jószolgálati közreműködés (Folytatás az 1. oldalról) - Magyarország és Örmény­­ország felújította most egymás­sal azokat a kapcsolatokat, ame­lyek már a középkorban jelle­mezték a két ország viszonyát - mondotta többek között Je­szenszky Géza magyar külügy­miniszter a szerződés aláírása­kor. E két népet sok minden összeköti egymással - folytatta a magyar diplomácia vezetője -, többek között a nemzeti kisebb­ségek ügye is. Nagy öröm szá­munkra, hogy az örmény kül­ügyminiszter magyarországi tartózkodása során találkozott a Magyarországon élő örmények képviselőivel, akik évszázado­kon keresztül, főleg Erdélyben, majd onnan elszármazva a sző­kebb Magyarország területére kerülve meg tudták őrizni azo­nosságtudatukat, és az a bizton­ságérzetet, amely mindmáig jel­lemezte ezt a népcsoportot. Ter­mészetesen a két ország kapcso­latai nemcsak erre a kérdésre szorítkoznak, hanem közös ér­dekeinkre is. Mindkét népnek meg kell birkóznia azokkal a kö­vetkezményekkel, amelyeket a hosszú évekig tartó diktatúra és idegen megszállás okozott. Ugyanakkor azok a konfliktu­sok, amelyek a két ország köz­vetlen szomszédságában zajla­nak, megoldásra várnak és ezek elveiben Magyarország és Ör­ményország azonos álláspontot foglal el. Meggyőződésünk, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet elvei alkalmasak lesznek arra, hogy a sokat szenvedett örmények és az ugyancsak sok nehézség után a szabadság birtokába jutott ma­gyar nemzet az évezred végén, egy új korszak küszöbén jobb jö­vőre virradjon - mondotta Je­szenszky Géza magyar külügy­miniszter. Újjászületett barátság Válaszában az örmény kül­ügyminiszter kifejtette: - Szá­momra nagy megtiszteltetés volt, hogy találkozhattam és tár­gyalásokat folytathattam Je­szenszky Géza magyar külügy­miniszterrel. Most alkalom nyílt arra, hogy az újjászületett barát­ság és együttműködés ilyen lát­ványos formában kifejeződjön. Örülök, hogy sikerült Magyaror­szág és Örményország között együttműködési programot ki­dolgozni. Valóban - csakúgy mint Jeszenszky Géza mondotta - nagyon sok a közös vonás a két nép múltjában és meg va­gyok arról győzőve, hogy meg­oldjuk azt a feladatot, ami előt­tünk áll: mélységet és lényeget adni a két ország kapcsolatrend­szerének. Igaza van Jeszenszky Géza külügyminiszternek ab­ban, amikor a két nép történel­mét és jelenlegi nemzetközi helyzetét velünk hasonlóan ítéli meg. Magyarország és Örmény­­ország a demokráciának ugyan­azon az útján jár. Örményország nagyon sokat tanulhat Magyar­­országtól. A két ország határai mentén lévő konfliktusokat a nemzetközi jog alapján kell megoldani úgy, hogy figyelem­be kell venni az ott élő emberek akaratát. Ki szeretném fejezni örömömet, hogy találkozhattam a kicsi, de aktív örmény közös­séggel Magyarországon. Sokan közülük Erdélyből származnak. Harcuk a magyar nép oldalán 1848-49-ben és 1956-ban azt feje­zi ki, hogy a magyar társadalom aktív tagjai. Ugyanakkor a ma­gyar államtól megkapták azt a jogot és lehetőséget, hogy meg­őrizzék identitásukat. Bárcsak minden ország így kezelné az örmény kisebbséget! Mindenkinek a javára Az aláírás után az Új Magyar­­ország a részletekkel kapcsolat­ban a következő kérdést tette fel Jeszenszky Géza külügyminisz­ternek:­­ Magyarország és Örményor­szág külügyminisztériuma között a most aláírt konzultációs szerződés­hez hasonlót kíván-e kötni hazánk az Örményországgal konfliktusban ál­ló Azerbajdzsánnal is? Mivel Török­ország igen aktív a térségben a most szorosabbra fűződő magyar-örmény viszony érinti-e és ha igen, mennyi­ben Budapest-Ankara kapcsolatát? - Magyarországot valóban jó kapcsolat fűzi Törökországhoz - mondotta Jeszenszky Géza -, és ez a közelmúltban is megnyilvá­nult abban, hogy több magas szintű találkozót tartottunk. Én magam is jártam Ankarában, míg Budapesten tett látogatást - igaz, nem hivatalos formában - a török miniszterelnök. Minden alapunk megvan arra, hogy ez a kapcsolat a jövőben tovább erő­södjék. Meggyőződésem, hogy az Örményországgal való jó kapcsolatunk nem fogja befolyá­solni viszonyunkat Törökor­szághoz. Sőt, azt mondhatom, hogy egyfajta közvetítő szerepet is betölthetünk. Örményország és Törökország általános politi­kájában nagyon sok a közös elem. Részben történelmi, rész­ben pedig a karabahi konfliktus miatt az örmény-török viszony javulása még nem igazán érzé­kelhető, bár mindkét oldalról er­re megvan a szándék. Ebben az esetben a mindkét fél bizalmát élvező baráti Magyarország esetleg még hasznos szerepet tölthet be. Magyarország a Szov­jetunió minden volt utódállamá­val diplomáciai viszonyt kíván létesíteni, illetve ezt már létre is hoztuk, és ennek konkrét meg­valósítása és formája most van napirenden. Természetesen Ma­gyarország hasonló kapcsolatok kiépítésére törekszik Azerbaj­dzsánnal is. A diplomáciai uta­zási naptár egyeztetésétől függ, hogy melyik országgal vesszük föl hamarabb a kapcsolatokat. Örményország igen aktív politi­kát folytat, az Azerbajdzsánban lévő választások miatt az ország nemzetközi aktivitása némileg visszaszorult. Magyarország ar­ra törekszik, hogy magatartása az ilyen vitás kérdésekben is ki­egyensúlyozott legyen. Öröm­mel ajánljuk föl jószolgálati köz­vetítésünket ebben az ügyben. Emellett az EBEÉ-erőfeszítése­­ket maximálisan támogatjuk, re­méljük, hogy ezek eredményt fognak hozni, még akkor is, ha pillanatnyilag a konferencia ügye nem áll ilyen jól. G. Fehér Péter * * * Szabad György, az Országgyű­lés elnöke tegnap a Parlament­ben fogadta a hivatalos látogatá­son hazánkban tartózkodó Raffi K. Hovannissiant, az Örmény Köztársaság külügyminiszterét és kíséretét. A szívélyes légkör­ben lezajlott találkozón Szabad György kiemelte a kapcsolatok erősítésének fontosságát. Az örmény külügyminiszter elismeréssel szólt és példa érté­kűnek nevezte azt a munkát, amelyet a magyar parlament a térség átalakulása érdekében is végzett, kiemelve a kisebbségek jogainak biztosítása érdekében folytatott tevékenységet. Befejezésül Szabad György megerősítette az örmény parla­ment elnökének korábbi meghí­vását Magyarországra. „Trianon átka” A Der Spiegel a határon túli magyarságról A Der Spiegel legfrissebb szá­ma „Trianon átka" címmel a magyar kormánynak a kör­nyező országokban élő ma­gyar kisebbség helyzetével kapcsolatos aggodalmairól ír. Az Antall József miniszterelnök fényképével és egy számada­tokat felsorakoztató térképpel illusztrált cikk nagy vonalak­ban bemutatja az egyes orszá­gokban jelenleg élő magyar ki­sebbség helyzetét. Történelmi összefüggésbe helyezve a mai állapotokat, utal a trianoni döntésre, amelynek során - mint írja - 3,3 millió magyar ke­rült a szomszédokhoz. A lap rámutat, hogy a Ká­dár-időszak alatt elnéztek a probléma felett. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a magyar kisebbséggel való bá­násmód a kelet-európai válto­zások nyomán sem sokat ja­vult: Romániában például az ígéretek üres frázisok marad­tak, s a magyarok helyzete ugyanolyan, mint korábban. Ezzel kapcsolatos másik pél­daként a Der Spiegel az újjá­éledő szlovák nacionalizmus­ra hívja fel a figyelmet, s utal arra is, hogy a helyzetet a bősi vita csak tovább rontja. A dél­szláv helyzetet hasonlókép­pen aggasztónak ítéli a maga­zin, amely magyar politikusok nyilatkozatait idézve mintegy igazolja a szabaddemokrata Tóth András szavait, hogy a dé­li szomszédnál, Szerbiánál „a magyarok kollektív túszejtés áldozatai". A cikk hangsúlyozza a ma­gyar kormány nehéz helyzetét ez ügyben: egyrészt szeretne kiállni a magyarok jogaiért, másrészt azonban a szomszé­dokat sem kívánja felingerel­ni, s ezzel még jobban a ma­gyar kisebbség ellen hangolni. A Der Spiegel végül utal ar­ra, hogy a volt kommunista országok közül, egyedül Uk­rajnánál tudott Budapest ga­ranciákat kapni a kárpátaljai 200 ezres magyarság helyzeté­re vonatkozóan. „Kijev pozitív kivétel" - idézi a magazin Entz Gézát. Délszláv hadihelyzet Nem volt teljes fegyvernyugvás tegnap sem a horvátországi frontszakaszokon. Slavonski Brodban kétszer is volt légiriadó, a szomszédos Bosanski Brodot pedig bombázták a szerb légierő gépei. Boszniában súlyos harcok folynak. A legkritikusabb a hely­zet a Száva folyó mentén és Mostarnál. A hercegovinai vá­rost aknavetőkkel lőtték a szerb alakulatok. Szarajevó lakóne­gyedeire is gránátok hullottak. Az ENSZ-erőknek ismételten nem sikerült élelmiszer-szállít­mányt eljuttatni a körülzárt Dobrinja városnegyedbe. A sza­rajevói légikikötőbe hétfőn 19 segélyszállító repülőgép érke­zett, a légihíd megnyitása óta több mint 500. Meghalt az az ENSZ-katona, akit a múlt héten sebesülten me­nekítettek ki Szarajevóból és egy németországi katonai kórház­ban helyeztek el - közölte hét­főn a kórház illetékese. A hírügynökségi jelentés sze­rint a szóvivő megtagadta a to­vábbi információk közlését, de az ENSZ-katona vélhetően az ukrajnai békefenntartó egység­hez tartozott, amelyet pénteken evakuáltak a bosnyák főváros­ból. ­MACYARORSZAG, kommentár A győztes lép Ami a horvát köztársasági elnökválasztásokat ille­ti, a jóslatok itt is beváltak, hiszen Franjo Tudjman jelenlegi államfő győzelmében még legádázabb ri­válisai sem kételkedtek. A szavazók mintegy 56 százaléka tette le voksát Tudjman elnök mellett, akinek ezzel a győzelmével a következő ötéves időszakban lehetősége nyílt arra, hogy a radikaliz­mustól sem mentes programját a nép többségének támogatásával megvalósítsa. Akárcsak a legerő­sebb pártok választási vetélkedésének esetében, az elnökválasztás második helyezettje Drazsen Budisa a szociálliberális jelölt százalékban körülbelül annyira maradt le Tudjman mögött, mint saját pártja a jelenlegi és új elnök pártja, a Horvát De­mokratikus Közösség mögött. Vonatkozik ez az arány a többi elnökjelöltre is, akik nagyjából ugyanannyi százalék szavazatot kaptak, mint a pártok amelyeket képviseltek. Bár meglepetésnek tekinthető, mindenképpen pozitív jelnek számít, hogy az ultranacionalista Dobroslav Paraga és pártja alaposan lemaradtak a választási hajrában. Paraga mint elnökjelölt, aki­nek programjában csak a háború legradikálisabb eszközökkel való folytatása a szerbek elleni átfogó támadások, a szerbek kilakoltatása Horvátország­ból, és végül a Szerbia elleni agresszió szerepel, alig kapott több voksot öt százaléknál. A horvát választások kapcsán Zsarko Puhovski zágrábi egyetemi tanár akinek politikai krédója, hogy állhatatosan és nehezen vitatható érvek alapján bírálja a rendszert, úgy tűnik, joggal álla­pította meg:­­ Horvátország csak akkor tud előre­lépni jelenlegi nyomorult helyzetéből, ha a közel­gő Jugoszlávia-értekezlet vagy bármilyen más végső rendezést biztosító egyezmény rögzíti a je­lenlegi, titói határait. Minden más megoldás erős irracionális feszültséget okozhat a vezetés és a nép soraiban is. Ha ugyanis az ország nagyobb lesz (elsősorban Bosznia-Hercegovina horvátok lakta részének bekebelezésével), a triumfalizmus elviselhetetlenné teszi a belső politikai egyen­súlyt. Ha viszont Horvátország elvesztené a jelen­leg szerb megszállás alatt levő területeit - ez olyan bűnbakkeresési hadjáratot indítana el, amely le­hetetlenné tenne minden ésszerű politikai cselek­vést az országban. Bukovski elmélkedései kétségkívül vitathatók, bár sok igazságot is tartalmaznak, abban azonban a tekintélyes professzornak teljesen igaza van, hogy Tudjman elnöknek nincs sok oka az örömre az annyira óhajtott elnöki bársonyszék újbóli megszerzése után. Nem kisebb feladatok megol­dása vár rá, mint a horvátországi szerbkérdés, a szerbek által elfoglalt és a hazai szerbek által kiki­áltott független területek, államocskák és köztár­saságok státusának rendezése, a szuverén horvát államon belül, a boszniai háborúból való tisztes­séges kilépés kérdése, a korábbi határok visszaál­lítása, ennek keretében a Montenegróval, ponto­sabban a kattarói-öböl bejáratánál levő Prevlaka­­földnyelv hovatartozásának a kérdése, a széthul­lott gazdaság talpra állítása, valamint a kozmikus méretű belső horvát és boszniai menekültáradat sorsának kezelése és nem utolsósorban a külföld­re menekült horvát polgárok visszatelepítésének a kérdése. Sorolhatnánk még, de a győztes Tudj­man és ugyancsak győztes pártja a HDK is tudja, ez a problématömeg emberfeletti erőfeszítéseket követelne még egy gazdag nagyhatalomtól is, nem pedig egy háborúban levő szétzilált fiatal független államtól, mint Horvátország, amelynek nemzetközi tekintélyét éppen a győztes elnök ál­tal késleltetett belső demokratizálás hiánya, és a boszniai háborúban való vitatható jogosságú rész­vétele alaposan megtépázta és egyben csökken­tette a nemzetközi közösség rokonszenvét is. Dehát a győztesnek mindezzel számolnia kel­lett. Most pedig már nemcsak számolnia, hanem lépnie is. Tovább is előre, a nehézségek ellenére is. Ez a mindenkori győztesek sorsa. Kovács László Ha kell - fegyverrel, ha kell - szavazólappal. A horvát állampolgárok, úgy tűnik,elégedettek az eddigi vezetéssel, hiszen ismételten bizalmat szavaztak neki. MTI - Külföldi képszerkesztőség Román-szerb találkozó Panics társakra Csíkszeredai tudósítónktól: Milan Panics, Kis-Jugoszlávia kormányfője rövid vasárnapi bukaresti látogatása során Teo­dor Stolojan miniszterelnökkel és Ion Iliescu államfővel is találko­zott, majd sajtóértekezleten töb­bek között elmondotta:­­ „Sem­mi kétségem sincs, hogy baráta­ink vannak Belgrád közelében és semmi kétségem, hogy ezek­nek a barátoknak az érdekei megegyeznek a mieinkkel. Ígé­retet kaptunk, hogy Románia tá­mogatni fogja Jugoszláviát a szankciók megszüntetéséért. Nagyon lelkesítő, hogy végre olyasvalakit találtunk, aki azt mondja: mellettünk van a szankciók megszüntetéséért. Tagja vagyunk a nemzetközi kö­zösségnek, és ebben a közösség­ben kell élnünk. Ez azt jelenti, hogy Jugoszlávia és kormánya teljesít minden feltételt, figye­lembe vesz minden záradékot, amelyek a szankciókat előidéz­ték." Teodor Stolojan román mi­niszterelnök utalt egy nemzet­közi gazdasági unió térségbeli kiépítésére, és elmondotta, hogy sok kérdésben közös vélemé­nyen voltak Milan Paniccsal.­­ „Mindannyian az embargó mi­hamarabbi feloldását akarjuk, és talán ezt a szankciók megszüntetése feltételeinek megteremtésével lehet elérni. Közös óhajunk táv­latilag is előmozdítani az orszá­gaink közötti kapcsolatok fejlő­dését. Ugyanakkor, az ENSZ ál­tal előírt szigorú szabályzatokat betartva, fokozni szeretnénk hu­manitárius segélykapcsolatain­kat" - mondotta Theodor Stolo­jan. Milan Panics nyilvánosan megköszönte Theodor Stolojan és Ion Iliescu meghívását, hogy Bukarest legyen a Jugoszláviá­nak szentelt konferencia semle­ges helyszíne. Botos László

Next