Új Magyarország, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-29 / 149. szám

HI. évfolyam, 149. szám 1993. június 29., kedd PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A KREtfeE­­Kf., mint az Állami Vagyonügynökség bizományosa, keretszerződésben foglalt jogosítványának alapján, nyilvános pályázatot hirdet a PORKORIT Szerszám és Porkohászati Részvénytársaság (Budaörs­­„ Pf.: 9. 2042) állami tulajdonban levő részvényeinek megvásárlására A társaság saját tőkéje 404 052 000 Ft. A társaság alaptőkéje 364 000 000 Ft, azaz háromszázhatvannégymillió forint, amelyet 364 db névre szóló, 1 000 000 Ft névértékű részvény testesít meg. A részvények 100%-a állami tulajdonban van. A 364 000 000 Ft névértékű, állami tulajdonú részvénycsomag - amelyet a bi­zományos a saját nevében, az ÁVÜ javára értékesít - teljes egészében eladó. A pályázók vételi ajánlatukat az állami tulajdonú részvénycsomag egészére tehetik meg. A pályázatnak tartalmaznia kell a felajánlott vételár összegét, a kiegyenlítés módjára vonatkozó elképzeléseket és az ajánlati kötöttség időtartamát, amely nem lehet kevesebb, mint a benyújtási határidőtől számított 90 nap. A vásárláshoz egzisztenciahitel igénybe vehető és a privatizációs,költség kivéte­lével, kárpótlási jegy felhasználható. * Az ajánlattevőnek, a vételi szándék bizonyítására, bánatpénzként, a felaján­lott vételár 3%-át, de legalább 10 000 000 Ft-ot - a pályázat benyújtásának határidejéig - letétbe kell helyeznie, a feltételfüzetben megjelölt, elkülönített számlára. A pályázat lebonyolítása egyfordulós rend szerint történik. A pályázatok elbírálása, illetve az értékesítés az ÁVÜ és a bizományos között érvényben levő keretszerződés előírásai szerint történik, amelynek a tranzakci­óra vonatkozó szabályait - különösen az eladási ár megállapítására vonatko­zó szabályokat­­ a privatizációs pályázati feltételfüzet tartalmazza. A részletes pályázati feltételeket tartalmazó privatizációs pályázati feltételfü­zet díjfizetés és adatvédelmi nyilatkozat ellenében átvehető a Kreátor Kft. központjában, cím: Szekszárd, Mikes u. 6. 7100 [telefon: (74)-311-383, (74)-316- 078] vagy a budapesti igazgatóságon, cím: Budapest XIII., Váci út 52/B [tele­fon: (1)-149-6381]. A pályázaton való részvétel feltételei: - a privatizációs pályázati feltételfüzet kiváltása - a bánatpénz letétbe helyezése. A pályázatokat személyesen vagy meghatalmazott útján, három példány­ban, 1993. augusztus 16-án 12 óráig lehet benyújtani a Kreátor Kft.-nél. A Madar Optikai Művek Állami Vállalat megvételre meghirdeti a kezelésében levő, Battonya, Eper út 18-20. szám alatti gyártelepet (hrsz.: 513., 17 912 m 2-es telek). A gyáregység iroda-, műhely- és raktárépületeket foglal magában, jelenleg nem termelő berendezésekkel. A gyártelep irányára: 80 millió forint (áfa nélkül). A pályázatok benyújtásának határideje: 1993. július 30-a, helye: Magyar Optikai Művek, Budapest, Csörsz u. 35-43, 1124. Az ajánlatokat 5 példányban, zárt, feladó nélküli borítékban, az eredeti példány megjelölésével kell eljuttatni a megadott címre. A pályázat benyújtásának feltétele az eljárási rendet is tartalmazó, részletes ajánlati anyag 10 000 Ft-ért történő megvásárlása - titkossági nyilatkozat ellenében - a következő címen: MOM, Budapest XII., Csörsz u. 35. II. emelet 3. Az ajánlattevőnek, a vételi szándék bizonyítására, a megpályázni kívánt rész­ egész pályázati árának 1%-át, a pályázatok benyújtásának határidejéig, letétbe kell helyeznie a MOM pénztárában. A pályázónak 60 napos ajánlati kötöttséget kell vállalnia. A MOM, azonos árajánlatok mellett, a beérkezett pályázatok közül a készpénzben való megvásárlást részesíti előnyben. A privatizációs költség csak készpénzben teljesíthető. Az ajánlat tartalmazza: - a gyártelep egészére vagy részére jutó vételi árat - a megfelelő fizetési biztosítékot - a fizetés módjára és ütemezésére vonatkozó elképzeléseket, - az ajánlattevő által kért garanciák részletes felsorolását, valamint az ajánlattevő által kért összgarancia összegének arányát, az általa ajánlott vételár összegéhez viszonyítva­­ az ajánlattevőnek az adásvételi szerződésre tett javaslatait, különös tekintettel az általa mindenképpen szükségesnek tartott klauzulákra. A kiíró a benyújtási határidő lejártától számított 30 napon belül értesíti a pályázókat a pályázat eredményéről. A kiíró és az ÁVÜ fenntartja a jogot, hogy eredménytelennek nyilvánítsa a pályázatot. A vállalattal m­egkötendő adásvételi szerződés érvényességének feltétele a szerződés ÁVÜ általi jóváhagyása. A jelen pályázati felhívásban nem szabályozott kérdésekben az ÁVÜ versenyeztetési szabályzatának rendelkezései az irányadók. A tender meghirdetésével egyidejűleg, az ingatlan főbb adatairól és jellemzőiről információt ad Somlai Csaba [Budapest, Csörsz u. 35. 1124, tel./fax: 155-0763] vagy Imre Béla [Battonya, Eper u. 20. 5830, tel.: (68)-381-616]. Fercsey János kormány- fetüntetéséhez Levéltárunk, a feljegyzések, még néhányan élők pontosan emlékez­nek a szomorúságunkhoz illően zi­vataros 1946. március 10-ére, ami­kor még Lakos /óz­se/mártírunk hol­tan feküdt, amikor még el sem te­mettük, s megérkezett a nyúlánk fiatalember, az egykori haditudósí­tó, Nagy Ferenc miniszterelnök úr, a jellemdús Emmes Béla és ma is köz­­tiszteletben élő Öreg, a hetente megingathatatlanul tisztességért küzdő főszerkesztő politikusóriás kiküldetésével, hogy a fél Európát megrázó, az­ akkori koalíció fel- szimlása veszélyét rejtő, a véres kommunista vezérkar irányította borzalmas gyilkosságban megírja, ahogyan mondani szokás: az év­század riportját. Emlékeiben kitö­rölhetetlenül éheznek ezek a könnyes idők, ezek a szentesi na­pok, mikor is elkészült írásával az Igazság című hetilap részére. Felet­tes szerkesztője, Kelemen Lajos, a­isztes Öreg, behorpadt homlokán a redők megsokszorosodtak, ami­kor közölte: Ha ezt megírod, két hét múlva Szibériában leszel... De megírtál igaz, Bodajki György fedő­név alatt. S elérkeztek 1946. május napjai, amikor a Párizsba induló magyar „békebizottság" újságíró­­-tábla egyik tagjaként Fercsey János s reményekkel telve elhagyta fő­városunkat. Párizsi napjaikban azonban odaérkeztek a hírek nem­csak a beteges ideológia, de az éberség őre, a borzalmaktól sem visszariadó Révai bandériumától, miszerint pontosan tudták „Bodaj­ki György" kilétét. Hadiözvegy édesanyja, barátai, hazája, lelke hívta haza, de a kicsiny magyar stáb - életét féltve - hazatérése megtagadására buzdította. Ki hit­te? Ő sem gondolta, hogy egy csa­lád szomorú tragédiája, elképzel­hetetlen üldözéseinek őszinte ri­portja, lelkes fiatalsága előtt, a világ kapuit nyitja meg... Argentína, Bra­zília és számtalan ország megisme­résén túl, fáradhatatlan küzdelme a magyar tisztességért és igazsá­gért gyümölcsözött. 76 világlap, távirati irodák és világlapok szer­kesztői előtt ismeretes. 47 év távla­tából sem felejthette el ezt a várost, a példátlan tragédiákat megélt La­kos családot, írta és szabadon írhat­ta az idős bácsi, a néptanító és csa­ládja elleni embertelen brutalitáso(^ kát. Hiszen a Lakos fiúk, Ferenc/és Géz^ is jó barátai voltak, az ő em­­berfölötti megpróbáltatásainak a világ elé tárásáról nem feledkezett meg. Ferinék 54 éves korában ha­lálba hajszolásáról... Gézának kivé­teles küzdelmeiről a mindennapi kenyérért, az ország legfiatalabb családfőjének feleségével és még óvodás korú két gyermekével - dupla nullás határozattal - évekre történő elhurcolásáról, b barátságuk ápolása fél évszáza­­■flon át mindössze a légipostás kár­tyapapírig jutott, ha ugyan a rébu­­szokban írt sorok megérkeztek a nagy vízen túlra. De egy ponton minden levélben találkoztak: a tántoríthatatlan hitben a tisztessé­gért s egy, szinte eszelősen hitt, igaz magyar feltámadásért. Ezekben az ünnepélyes napok­ban - egyre egyérülő táborunkkal - mi is, tiszta szívből, könnyes sze­meinkkel gratulálunk Fercsey Já­nosnak. Lakos József Baráti Társaság Szentes A szerkesztő megjegyzése: A Lakos-gyilkosság története Szentes Város Polgármesteri Hiva­tala kiadásában az elmúlt évben megjelent. A Barta László-Virágos István szerzőpáros feldolgozásá­ban készült könyv a gyilkosság le­írásán kívül ismerteti a Lakos csa­lád előtörténetét, valamint későbbi megpróbáltatásait is. A Függelék­ben olvasható a vallomások válo­gatott anyaga és a szomorú ügy­ben erősen érdekelt MKP szentesi szervezete 1946. március 16-án tar­tott aktívaülésének jegyzőkönyve.­­Az ülést Kádár János és Révai József vezette. A kiadványhoz Varga Béla, neves kisgazdapárti vezető írt elő- Földhivatali demonstráció Tulajdonképpen megértem, hogy a Földhivatali Dolgozók SZOT-ja nincs megelégedve a dolgozók fi­zetésével, és most harmincszázalé­kos béremelést tartana elfogadha­tónak. Én azt is megértettem, hogy a nyugdíj annyi, amennyi, és annyival emelték, amennyivel emelték, pedig biztos vagyok ben­ne, hogy a nyugdíjasok is elfogad­hatóbbnak tartották volna a har­mincszázalékos emelést. Vajon hány szakma van, amelyikre ráfér­ne a béremelés, és ennek ellenére végzi a munkáját tisztességgel, nem „demonstrál", mert tudja, de­monstrációja, sztrájkja esetén a most demonstrálók fizetésére sem futja jövőre, nem hogy béremelés­re. Vezetői gondoltak-e arra, ha ezt a demonstrációjukat mondjuk az ötvenes vagy a hatvanas évek nagy táblásítási munkavégzésük idején alkalmazták volna, akkor most talán nem kellene a kárpótlá­si ügyek intézése miatt megzavart korábbi munkakörülményeiket ilyenformán szóvá tenni? Pedig akkor is sok lehetett a munkájuk, és ahogy emlékszem, a fizetések sem voltak olyanok, hogy har­mincszázalékos emelést nem bírt volna el. Gondoltak-e arra, ha ez elődök több évtizedes munkáját (takarék­könyvi betétekre gondolok) egy kicsit is megbecsülték volna és nem pincékben, padlásokon és egyéb alkalmatlan sufnikba öm­lesztve „tárolják", mennyivel könnyebb lett volna a kárpótlással kapcsolatos munkájuk? Megvizsgálták-e, mielőtt de­monstrálásra buzdítanak, hogy melyik földhivatal, milyen ered­ményesen végezte a tényleg hatal­mas munkát? Vagy a „régi jó" egyenlősdi szerint akarnak min­denkinek harmincat? Az a szerény javaslatom minde­nekelőtt tartsanak alapos önellen­őrzést, melyik hivatal, hány kérel­met intézett el, és a kérelmek szá­mához viszonyítva hány reklamá­ciós ügyük volt, illetve a kérelme­ket milyen határidőre teljesítették, ha egyáltalán tartották magukat a formasághoz, és értesítették a ké­relmezőt a törvényes határidő meghosszabbításáról. Mindaddig, míg ezt a munkát saját maguk a kárpótlási ügyek intézése terén el nem végzik, nincs erkölcsi alapjuk követelőzni, az ügyek ellehetetle­nítésével fenyegetni a dolgát nem a legjobban végző vezetőséget és a kárvalottakat. Kárpótlási ügyeim intézése so­rán hat földhivatallal kényszerül­tem kapcsolatba kerülni. Ha valaki előre csak a felét elmondja annak, amivel a földhivataloknál találkoz­tam, bizonyára kikérem magam­nak a földhivatalok nevében, de most már tudom, hogy a fölkészü­­letlenségtől a hozzá nem értésen keresztül, az érdektelenségen át, még a törvény végrehajtásának az akadályozását is el tudom képzel­ni. Minden tiltakozásom ellenére és a törvény vonatkozó pontjának felolvasása ellenére több ezer fo­rint értékű okmánybélyeget fizet­tettek ki velem, mondván, „ha nem viszem a bélyeget, nem ka­pok betétlapot", vagy minek lehet mondani azt, amikor a törvény vo­natkozó pontja ellenére a külön írásbeli kérelem ellenére, egy taka­rékkönyvi betétet úgy küldenek el, hogy öt-hat hrsz.-nek nem ad­ják meg az aranykorona-értékét, és a többszöri visszaküldés, rekla­máció után idestova két éve még most is hiányzik egy-két aranyko­rona-érték. Végül is az ügy haladá­sa érdekében visszavontam kár­pótlási kérelmemnek ezt a részét. Tessék mondani, ez a földhivatal is kapjon legalább tíz százalékot, ha már Szabó miniszter úr minisztéri­umának ilyen kevésre futja? S Úgy gondolom, a fent említett „haté­konysági" vizsgát talán a Földmű­velésügyi Minisztériumnak kelle­ne elvégezni, mielőtt bármit is ígér vagy ad. Különben is a dolgok rendje az, hogy elvállalok egy munkát, és utána tartom a mar­kom, nem pedig kihasználom egy kényszerszülte helyzet lehetősé­gét, és követelődzem, mert most már ezt is lehet. Nagyon jól tudom, milyen ne­héz az élet és a megélhetés. Vége­zetül el kell mondanom azt is, hogy olyan földhivatallal is volt dolgom, mint a kisvárdai (gondo­lom, nekik sem volt kevesebb a dolguk), akik minden kérésem azonnal teljesítették akár írásban, akár telefonon keresztül kértem, pedig ők is megtehették volna azt, amit a többi, hogy csak írásban be­adott kérést és harmincnapos ha­táridőre fogadnak el. Igaz, első al­kalommal ők is behajtották az ok­mánybélyeget rajtam. Természetesen az itt leírtakat a földhivatalokkal folytatott viasko­­dásom eredményeként levelezé­semmel bizonyítani is tudom. Nagyon felháborítónak tartom, hogy egyébként jogos kérésük el­érése érdekében pont azokkal szállnak szembe, ha nem is köz­vetlenül, akik valaha egyik percről a másikra nincstelenekké váltak, Auschwitz, Hortobágy vagy Szibé­ria táborában találták magukat, és még ők a szerencsések, mert túlél­ték. Nagy részüket már nem lehet kárpótolni. Bizonyára lesz idejük elgondolkodni ezen, mert a terve­zett demonstrációjukat nem za­varhatják a kárpótlási igényüket intézni akarók. K. L LEVÉLTUKOR

Next