Új Magyarország, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-29 / 149. szám
HI. évfolyam, 149. szám 1993. június 29., kedd PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A KREtfeEKf., mint az Állami Vagyonügynökség bizományosa, keretszerződésben foglalt jogosítványának alapján, nyilvános pályázatot hirdet a PORKORIT Szerszám és Porkohászati Részvénytársaság (Budaörs„ Pf.: 9. 2042) állami tulajdonban levő részvényeinek megvásárlására A társaság saját tőkéje 404 052 000 Ft. A társaság alaptőkéje 364 000 000 Ft, azaz háromszázhatvannégymillió forint, amelyet 364 db névre szóló, 1 000 000 Ft névértékű részvény testesít meg. A részvények 100%-a állami tulajdonban van. A 364 000 000 Ft névértékű, állami tulajdonú részvénycsomag - amelyet a bizományos a saját nevében, az ÁVÜ javára értékesít - teljes egészében eladó. A pályázók vételi ajánlatukat az állami tulajdonú részvénycsomag egészére tehetik meg. A pályázatnak tartalmaznia kell a felajánlott vételár összegét, a kiegyenlítés módjára vonatkozó elképzeléseket és az ajánlati kötöttség időtartamát, amely nem lehet kevesebb, mint a benyújtási határidőtől számított 90 nap. A vásárláshoz egzisztenciahitel igénybe vehető és a privatizációs,költség kivételével, kárpótlási jegy felhasználható. * Az ajánlattevőnek, a vételi szándék bizonyítására, bánatpénzként, a felajánlott vételár 3%-át, de legalább 10 000 000 Ft-ot - a pályázat benyújtásának határidejéig - letétbe kell helyeznie, a feltételfüzetben megjelölt, elkülönített számlára. A pályázat lebonyolítása egyfordulós rend szerint történik. A pályázatok elbírálása, illetve az értékesítés az ÁVÜ és a bizományos között érvényben levő keretszerződés előírásai szerint történik, amelynek a tranzakcióra vonatkozó szabályait - különösen az eladási ár megállapítására vonatkozó szabályokat a privatizációs pályázati feltételfüzet tartalmazza. A részletes pályázati feltételeket tartalmazó privatizációs pályázati feltételfüzet díjfizetés és adatvédelmi nyilatkozat ellenében átvehető a Kreátor Kft. központjában, cím: Szekszárd, Mikes u. 6. 7100 [telefon: (74)-311-383, (74)-316- 078] vagy a budapesti igazgatóságon, cím: Budapest XIII., Váci út 52/B [telefon: (1)-149-6381]. A pályázaton való részvétel feltételei: - a privatizációs pályázati feltételfüzet kiváltása - a bánatpénz letétbe helyezése. A pályázatokat személyesen vagy meghatalmazott útján, három példányban, 1993. augusztus 16-án 12 óráig lehet benyújtani a Kreátor Kft.-nél. A Madar Optikai Művek Állami Vállalat megvételre meghirdeti a kezelésében levő, Battonya, Eper út 18-20. szám alatti gyártelepet (hrsz.: 513., 17 912 m 2-es telek). A gyáregység iroda-, műhely- és raktárépületeket foglal magában, jelenleg nem termelő berendezésekkel. A gyártelep irányára: 80 millió forint (áfa nélkül). A pályázatok benyújtásának határideje: 1993. július 30-a, helye: Magyar Optikai Művek, Budapest, Csörsz u. 35-43, 1124. Az ajánlatokat 5 példányban, zárt, feladó nélküli borítékban, az eredeti példány megjelölésével kell eljuttatni a megadott címre. A pályázat benyújtásának feltétele az eljárási rendet is tartalmazó, részletes ajánlati anyag 10 000 Ft-ért történő megvásárlása - titkossági nyilatkozat ellenében - a következő címen: MOM, Budapest XII., Csörsz u. 35. II. emelet 3. Az ajánlattevőnek, a vételi szándék bizonyítására, a megpályázni kívánt rész egész pályázati árának 1%-át, a pályázatok benyújtásának határidejéig, letétbe kell helyeznie a MOM pénztárában. A pályázónak 60 napos ajánlati kötöttséget kell vállalnia. A MOM, azonos árajánlatok mellett, a beérkezett pályázatok közül a készpénzben való megvásárlást részesíti előnyben. A privatizációs költség csak készpénzben teljesíthető. Az ajánlat tartalmazza: - a gyártelep egészére vagy részére jutó vételi árat - a megfelelő fizetési biztosítékot - a fizetés módjára és ütemezésére vonatkozó elképzeléseket, - az ajánlattevő által kért garanciák részletes felsorolását, valamint az ajánlattevő által kért összgarancia összegének arányát, az általa ajánlott vételár összegéhez viszonyítva az ajánlattevőnek az adásvételi szerződésre tett javaslatait, különös tekintettel az általa mindenképpen szükségesnek tartott klauzulákra. A kiíró a benyújtási határidő lejártától számított 30 napon belül értesíti a pályázókat a pályázat eredményéről. A kiíró és az ÁVÜ fenntartja a jogot, hogy eredménytelennek nyilvánítsa a pályázatot. A vállalattal megkötendő adásvételi szerződés érvényességének feltétele a szerződés ÁVÜ általi jóváhagyása. A jelen pályázati felhívásban nem szabályozott kérdésekben az ÁVÜ versenyeztetési szabályzatának rendelkezései az irányadók. A tender meghirdetésével egyidejűleg, az ingatlan főbb adatairól és jellemzőiről információt ad Somlai Csaba [Budapest, Csörsz u. 35. 1124, tel./fax: 155-0763] vagy Imre Béla [Battonya, Eper u. 20. 5830, tel.: (68)-381-616]. Fercsey János kormány- fetüntetéséhez Levéltárunk, a feljegyzések, még néhányan élők pontosan emlékeznek a szomorúságunkhoz illően zivataros 1946. március 10-ére, amikor még Lakos /ózse/mártírunk holtan feküdt, amikor még el sem temettük, s megérkezett a nyúlánk fiatalember, az egykori haditudósító, Nagy Ferenc miniszterelnök úr, a jellemdús Emmes Béla és ma is köztiszteletben élő Öreg, a hetente megingathatatlanul tisztességért küzdő főszerkesztő politikusóriás kiküldetésével, hogy a fél Európát megrázó, az akkori koalíció fel- szimlása veszélyét rejtő, a véres kommunista vezérkar irányította borzalmas gyilkosságban megírja, ahogyan mondani szokás: az évszázad riportját. Emlékeiben kitörölhetetlenül éheznek ezek a könnyes idők, ezek a szentesi napok, mikor is elkészült írásával az Igazság című hetilap részére. Felettes szerkesztője, Kelemen Lajos, aisztes Öreg, behorpadt homlokán a redők megsokszorosodtak, amikor közölte: Ha ezt megírod, két hét múlva Szibériában leszel... De megírtál igaz, Bodajki György fedőnév alatt. S elérkeztek 1946. május napjai, amikor a Párizsba induló magyar „békebizottság" újságíró-tábla egyik tagjaként Fercsey János s reményekkel telve elhagyta fővárosunkat. Párizsi napjaikban azonban odaérkeztek a hírek nemcsak a beteges ideológia, de az éberség őre, a borzalmaktól sem visszariadó Révai bandériumától, miszerint pontosan tudták „Bodajki György" kilétét. Hadiözvegy édesanyja, barátai, hazája, lelke hívta haza, de a kicsiny magyar stáb - életét féltve - hazatérése megtagadására buzdította. Ki hitte? Ő sem gondolta, hogy egy család szomorú tragédiája, elképzelhetetlen üldözéseinek őszinte riportja, lelkes fiatalsága előtt, a világ kapuit nyitja meg... Argentína, Brazília és számtalan ország megismerésén túl, fáradhatatlan küzdelme a magyar tisztességért és igazságért gyümölcsözött. 76 világlap, távirati irodák és világlapok szerkesztői előtt ismeretes. 47 év távlatából sem felejthette el ezt a várost, a példátlan tragédiákat megélt Lakos családot, írta és szabadon írhatta az idős bácsi, a néptanító és családja elleni embertelen brutalitáso(^ kát. Hiszen a Lakos fiúk, Ferenc/és Géz^ is jó barátai voltak, az ő emberfölötti megpróbáltatásainak a világ elé tárásáról nem feledkezett meg. Ferinék 54 éves korában halálba hajszolásáról... Gézának kivételes küzdelmeiről a mindennapi kenyérért, az ország legfiatalabb családfőjének feleségével és még óvodás korú két gyermekével - dupla nullás határozattal - évekre történő elhurcolásáról, b barátságuk ápolása fél évszáza■flon át mindössze a légipostás kártyapapírig jutott, ha ugyan a rébuszokban írt sorok megérkeztek a nagy vízen túlra. De egy ponton minden levélben találkoztak: a tántoríthatatlan hitben a tisztességért s egy, szinte eszelősen hitt, igaz magyar feltámadásért. Ezekben az ünnepélyes napokban - egyre egyérülő táborunkkal - mi is, tiszta szívből, könnyes szemeinkkel gratulálunk Fercsey Jánosnak. Lakos József Baráti Társaság Szentes A szerkesztő megjegyzése: A Lakos-gyilkosság története Szentes Város Polgármesteri Hivatala kiadásában az elmúlt évben megjelent. A Barta László-Virágos István szerzőpáros feldolgozásában készült könyv a gyilkosság leírásán kívül ismerteti a Lakos család előtörténetét, valamint későbbi megpróbáltatásait is. A Függelékben olvasható a vallomások válogatott anyaga és a szomorú ügyben erősen érdekelt MKP szentesi szervezete 1946. március 16-án tartott aktívaülésének jegyzőkönyve.Az ülést Kádár János és Révai József vezette. A kiadványhoz Varga Béla, neves kisgazdapárti vezető írt elő- Földhivatali demonstráció Tulajdonképpen megértem, hogy a Földhivatali Dolgozók SZOT-ja nincs megelégedve a dolgozók fizetésével, és most harmincszázalékos béremelést tartana elfogadhatónak. Én azt is megértettem, hogy a nyugdíj annyi, amennyi, és annyival emelték, amennyivel emelték, pedig biztos vagyok benne, hogy a nyugdíjasok is elfogadhatóbbnak tartották volna a harmincszázalékos emelést. Vajon hány szakma van, amelyikre ráférne a béremelés, és ennek ellenére végzi a munkáját tisztességgel, nem „demonstrál", mert tudja, demonstrációja, sztrájkja esetén a most demonstrálók fizetésére sem futja jövőre, nem hogy béremelésre. Vezetői gondoltak-e arra, ha ezt a demonstrációjukat mondjuk az ötvenes vagy a hatvanas évek nagy táblásítási munkavégzésük idején alkalmazták volna, akkor most talán nem kellene a kárpótlási ügyek intézése miatt megzavart korábbi munkakörülményeiket ilyenformán szóvá tenni? Pedig akkor is sok lehetett a munkájuk, és ahogy emlékszem, a fizetések sem voltak olyanok, hogy harmincszázalékos emelést nem bírt volna el. Gondoltak-e arra, ha ez elődök több évtizedes munkáját (takarékkönyvi betétekre gondolok) egy kicsit is megbecsülték volna és nem pincékben, padlásokon és egyéb alkalmatlan sufnikba ömlesztve „tárolják", mennyivel könnyebb lett volna a kárpótlással kapcsolatos munkájuk? Megvizsgálták-e, mielőtt demonstrálásra buzdítanak, hogy melyik földhivatal, milyen eredményesen végezte a tényleg hatalmas munkát? Vagy a „régi jó" egyenlősdi szerint akarnak mindenkinek harmincat? Az a szerény javaslatom mindenekelőtt tartsanak alapos önellenőrzést, melyik hivatal, hány kérelmet intézett el, és a kérelmek számához viszonyítva hány reklamációs ügyük volt, illetve a kérelmeket milyen határidőre teljesítették, ha egyáltalán tartották magukat a formasághoz, és értesítették a kérelmezőt a törvényes határidő meghosszabbításáról. Mindaddig, míg ezt a munkát saját maguk a kárpótlási ügyek intézése terén el nem végzik, nincs erkölcsi alapjuk követelőzni, az ügyek ellehetetlenítésével fenyegetni a dolgát nem a legjobban végző vezetőséget és a kárvalottakat. Kárpótlási ügyeim intézése során hat földhivatallal kényszerültem kapcsolatba kerülni. Ha valaki előre csak a felét elmondja annak, amivel a földhivataloknál találkoztam, bizonyára kikérem magamnak a földhivatalok nevében, de most már tudom, hogy a fölkészületlenségtől a hozzá nem értésen keresztül, az érdektelenségen át, még a törvény végrehajtásának az akadályozását is el tudom képzelni. Minden tiltakozásom ellenére és a törvény vonatkozó pontjának felolvasása ellenére több ezer forint értékű okmánybélyeget fizettettek ki velem, mondván, „ha nem viszem a bélyeget, nem kapok betétlapot", vagy minek lehet mondani azt, amikor a törvény vonatkozó pontja ellenére a külön írásbeli kérelem ellenére, egy takarékkönyvi betétet úgy küldenek el, hogy öt-hat hrsz.-nek nem adják meg az aranykorona-értékét, és a többszöri visszaküldés, reklamáció után idestova két éve még most is hiányzik egy-két aranykorona-érték. Végül is az ügy haladása érdekében visszavontam kárpótlási kérelmemnek ezt a részét. Tessék mondani, ez a földhivatal is kapjon legalább tíz százalékot, ha már Szabó miniszter úr minisztériumának ilyen kevésre futja? S Úgy gondolom, a fent említett „hatékonysági" vizsgát talán a Földművelésügyi Minisztériumnak kellene elvégezni, mielőtt bármit is ígér vagy ad. Különben is a dolgok rendje az, hogy elvállalok egy munkát, és utána tartom a markom, nem pedig kihasználom egy kényszerszülte helyzet lehetőségét, és követelődzem, mert most már ezt is lehet. Nagyon jól tudom, milyen nehéz az élet és a megélhetés. Végezetül el kell mondanom azt is, hogy olyan földhivatallal is volt dolgom, mint a kisvárdai (gondolom, nekik sem volt kevesebb a dolguk), akik minden kérésem azonnal teljesítették akár írásban, akár telefonon keresztül kértem, pedig ők is megtehették volna azt, amit a többi, hogy csak írásban beadott kérést és harmincnapos határidőre fogadnak el. Igaz, első alkalommal ők is behajtották az okmánybélyeget rajtam. Természetesen az itt leírtakat a földhivatalokkal folytatott viaskodásom eredményeként levelezésemmel bizonyítani is tudom. Nagyon felháborítónak tartom, hogy egyébként jogos kérésük elérése érdekében pont azokkal szállnak szembe, ha nem is közvetlenül, akik valaha egyik percről a másikra nincstelenekké váltak, Auschwitz, Hortobágy vagy Szibéria táborában találták magukat, és még ők a szerencsések, mert túlélték. Nagy részüket már nem lehet kárpótolni. Bizonyára lesz idejük elgondolkodni ezen, mert a tervezett demonstrációjukat nem zavarhatják a kárpótlási igényüket intézni akarók. K. L LEVÉLTUKOR