Új Magyarország, 1993. szeptember (3. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-18 / 218. szám

III. évfolyam, 218. szám 1993. szeptember 18., szombat GAZDASÁG a Kit kenyereztek le és mennyi­vel? című, szeptember 14-én megjelent cikkünkben egy kis­városi sajtgyár privatizációjáról írtunk. Hatvani Szabó János, az Állami Vagyonügynökség el­lenőrzési igazgatója helyet kért, hogy ismertesse az esettel kap­csolatos tényeket. Mivel azon­ban írásunkban álneveket hasz­náltunk, ehhez ezúttal is tartani kívánjuk magunkat. 1992-ben megjelent a vagyon­ügynökségnél Nefelejcs úr, az említett határszéli település pol­gármestere, és azt kívánta elérni, hogy az N-beli sajtüzemet de­centralizáltan, E-hitel igénybe­vételével hirdessék meg. Ekkor Nefelejcs úr még huszonnégy önkormányzat nevében járt el. A tranzakciós igazgatóság a kérést elutasította, mivel az üzem érté­kesítéséből befolyó bevételre a megyei tejipari vállalatnak - adósságai törlesztéséhez - szük­sége volt. Mint közismert, az E- hitelt erre nem lehetett volna fel­használni, hiszen az kizárólag az államadósság törlesztésére for­dítható. A pályáztatás eredménytelen volt. Ezt követően Nefelejcs úr panaszosként jelent meg a va­gyonügynökség ellenőrzési igazgatóságán, s ezt követően­­ a térség foglalkoztatási gondjai­nak enyhítését, valamint a helyi tejtermelők érdekeit szem előtt tartva - az igazgatóság kezde­ményezte, hogy az üzem követ­kező meghirdetése E-hiteles vá­sárlási lehetőséget is tartalmaz­zon. Ennek figyelembevételével hirdették meg ismételten az N- beli sajtüzemet. A lehetőséggel élve, a Nefelejcs és társai konzorcium adott be ér­vényes és elfogadható pályáza­tot az üzem megvásárlására. Az adásvételi szerződés megkötése előtt azonban a konzorcium tag­jai egymás után többször is meg­jelentek az Állami Vagyonügy­nökségnél. Arra akarták rávenni az ÁVÜ tranzakciós munkatár­sát és az ellenőrzési igazgatót, hogy valamelyikük javára ítéljék oda az üzemet. Ekkor már szó sem volt a közös megvásárlásról. Az árak valószínűleg összevesz­tek, jegyzi meg Hatvani Szabó János. Időközben a konzorcium egyik tagja eljuttatott az igazga­tóhoz egy meghamisított átuta­lásról szóló igazolást, amelynek a banknál nem volt fedezete. A hamisított csekken Nefelejcs úr és fia neve mellett a polgármes­teri hivatal pecsétje szerepelt. A hamisított csekket bűncselek­mény elkövetésének alapos gya­núja miatt a Vagyonügynökség az illetékes rendőrhatósághoz továbbította. Később Nefelejcs úr az N-beli polgármesterrel együtt megkereste az ellenőrzési igazgatót, akinél lobbyzni igye­keztek annak érdekében, hogy Nefelejcs úr és fia kapja meg az üzemet, vagy ha erre nincs lehe­tőség, a pályázatot nyilvánítsák eredménytelennek. (Tudomá­sunk van róla, hogy Hatvani Szabó Jánost hasonló céllal fel­kereste a konzorcium másik fele is.) A lobbyzóknak az igazgató értésére adta, hogy a pályázatot, illetve a szerződéskötés feltétele­it az Állami Vagyonügynökség korrekt, versenyszempontú tes­tületi döntése bírálja el. Időközben j a privatizációt bo­nyolító tanácsadó céghez, továb­bá a kiíró vállalathoz Nefelejcs úr és fia eljuttatta a közhitelű magánokiratban foglalt lemon­dó nyilatkozatát, miszerint a szerződés megkötésétől vissza­lépnek. Az AVÜ szerint tehát ezek a té­nyek. Ezt készséggel el is hisszük, mégis hiányérzetünk van. Nevezete­sen azért, mert a fent ismertetett tényállás legfeljebb csak a jéghegy csúcsára vet fényt, de homályban hagyja a sajtgyár privatizációjának mögöttes eseményeit. Hatvani Sza­bó János levelében nem találtunk magyarázatot arra sem, mennyiben jelent megoldást a térség foglalkoz­tatási gondjaira ez a félresikerült magánosítás. Pedig a lényeg ez lenne. Az Állami Vagyonügynökség véleménye Nem történt törvénysértés Siklós Csaba kinevezése jogszerű A Vasutas Dolgozók Szabad Szakszervezetének tegnapi saj­tótájékoztatójára szóló meghívó jelezte: Siklós Csabának, a volt kövekedési miniszternek a MÁV Rt. igazgatósági tagsága nem tör­vényes, kinevezése a MÁV Rt. el­nökévé ellentétes a jogszabá­lyokkal. A meghívót Gaskó István elnök írta alá. A szakszervezet szerint mindez azért jogellenes, mert Siklós Csaba egyidejűleg tagja a Győr-Sopron-Ebenfurt Vasút (GYSEV) igazgatóságá­nak. S mivel a két fuvarozó cég hasonló tevékenységet folytat, egymásnak konkurense, ezért vélelmezik összeférhetetlennek a két tisztséget. Az ügyben megkerestük Gyurkovics Sándort, a Közlekedé­si, Hírközlési és Vízügyi Minisz­térium államtitkárát, aki elöljá­róban leszögezte: nem világos, miért tartják törvényellenesnek ezt a megoldást. Nincs ugyanis olyan jogszabály, amely megtilt­ja, hogy valaki több cég igazga­tóságának legyen tagja. A társa­sági törvény és az ehhez kapcso­lódó jogszabályok alapján elvég­zett jogértelmezés szerint, ha a szóban forgó vállalatok nem ver­senytársai egymásnak, akkor nincs szó összeférhetetlenségről, így jogsértésről sem lehet beszél­ni. Bár a MÁV és a GYSEV jólle­het ugyanazt a tevékenységet folytatja, de más-más, egymástól elkülönülő területen. S mivel a MÁV vonalai nem húzódnak ar­ra, amerre a GYSEV-é, illetve fordítva, így nem képzelhető el, hogy a társaságok egymással versenyezve próbálnák meg­ el­hódítani az utasokat, az árut a másik vasúttársaságtól. A szakszervezeti felvetéssel el­lentétben Gyurkovics Sándor ki­fejezetten szerencsésnek tartja, hogy a két társaság igazgatósá­gának részben azonos, a szakte­rület jeles képviselői a tagjai, hi­szen így jobban lehet koordinál­ni a terveket, hatékonyabban hasznosíthatók az eszközök, szervezettebb, jövedelmezőbb a tevékenység. Siklós Csaba a váddal kapcso­latban keserűen jegyezte meg: ahelyett, hogy minden vasúti közlekedésben érdekelt szerve­zet azzal foglalkozna, miként mehetne jobban az ágazat dolga, rosszízű, megalapozatlan sze­mélyeskedések, a feszültség ger­jesztésén kívül sehová nem ve­zető polémiák emésztik föl az energiákat. Siklós Csaba utalt ar­ra, hogy néhány évvel ezelőtt ugyanezen szakszervezet ugyan­ezen elnöke akkor éppen a MÁV vezérigazgatóját, Csárádi Jánost támadta különböző indokokkal, de teljesen eredménytelenül. Sajnos, a demokráciának meg­vannak az árnyoldalai, tette hoz­zá a MÁV Rt. elnöke. H. K.J. Nyugat pajzsaként Keletre A Dunai Társaság a politika, gaz­daság, tudomány, valamint a tö­megtájékoztatás képviselőit sze­retné egy asztalhoz ültetni, még­pedig a Duna-menti térségről va­ló gondolkodás jegyében. Az el­ső vitaest vendégeként Széles Gá­bor, a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke tartott előadást Közép-Európa gazda­sági lehetőségeiről. Elmondta, hogy a világkeres­kedelem 60 százalékát 300 nem­zetközi vállalatóriás tartja kéz­ben, velük - szerény adottsága­inkkal - képtelenség versenybe szállnunk. Széles elképzelhetet­lennek tartja, hogy a magyar áruk külföldön versenyképesek legyenek, mivel itthon sem a ha­zai terméket választja a vásárló. Úgy véli, a sok kisvállalkozás nem vezet modern iparszerke­zethez, és gazdaságilag sem ész­szerű, mert a költségvetés igazi befizetői a nemzetközi nag­rvál­­lalatok. Ezért a hazai miniüze­mek elsősorban bérmunkásai le­hetnek az „óriásoknak." A gyáriparosok elnöke szerint a közfelfogással ellentétben nem az Európai Közösség felé kell kö­zeledni, hanem inkább a nyugati cégek előretolt pajzsaként kell Keletre törni, és feljavítani a le­robbant vállalatokat. Előbb­­utóbb minden közép- és kelet­európai ország rájön arra, hogy nem bírja az erőteljes menetelést az EK felé, s ekkor majd közeled­nek egymáshoz. (k) Húsba vágó kúlhások Mivel a vágósertés felvásárlási ára szinte napról napra nő, el­képzelhető, hogy egy hónap múlva a sertéscomb kilójáért 420-450 forintot kell fizetni, a ka­rajért pedig akár 470-500 forin­tot is - mondta Huszár Antal, a Bácshús Rt. kereskedelmi igaz­gatója tegnapi sajtótájékoztató­ján. A sertéshús ára attól függ, hogyan alakul a vágósertés fel­vásárlási ára, a belföldi kereslet, illetve az export. Huszár Antal szerint hátráltatja az egészséges piac kialakulását, hogy az országban már több mint ezer sertésvágóhely működik, de nagy részük nem felel meg az élel­miszertörvény előírásainak, ezért képesek olcsóbban termelni, és a gazdáknak többet adva a disznó­ért. Egyes állami feldolgozó üze­mek, életben maradásukért küzd­ve, bármilyen árat megadnak a vágósertésért, kedvezőtlenül be­folyásolva ezzel a piacot. Értékes húsrészeket szinte min­den mennyiségben el lehetne ad­ni Horvátországnak és Szlovéniá­nak, ám a Bácshúsnak nem éri meg többet termelni, mert a keres­let tovább emelné a felvásárlási árat. Mike Imre, a Húsipari Szövetség titkára elmondta, tovább csökkent az állatállomány, és a minőség sem megfelelő. A hazai sertésállo­mány 30 százaléka sem itthon, sem külföldön nem értékesíthető. A húspiacon tapasztalható ellent­mondásos jelenségek és az árin­gadozások megszűnnek, ha az agrárpiaci rendtartás során beve­zetik a kötelező minősítést és a ga­rantált felvásárlási árat. K. L. T. de nem fogpaszta Tegnap sajtótájékoztató kereté­ben mutatkozott be a Signal Bizto­sító, amely ez év márciusában kap­ta meg működési engedélyét az Állami Biztosítás Felügyelettől. Az alapító tagok között van az Ipar­testületek Országos Szövetsége, valamiint a Signal Unfallversiche­rung A.G., a Signal csoport tagja. A Signal Unfall Németország egyik legnagyobb beteg- és bal­esetbiztosítója három és fél millió ügyféllel, több mint kétmilliárd márkadíj bevétellel és ötmiliárd márkás vagyonnal. A Signal Bizto­sító Rt. első számú ügyfélkörének a magyar kézművesek és iparosok rétegét tekinti. (h. k. j.) Gn­DPSi az Alany VaniDifiereH­HL (Folytatás az 1. oldalról) A bankszektor reformjával összehangolva napiren­den van a cégek szerkezeti átalakítása; erre külföldi bankoktól százmillió dollárnyi hitelt kíván felvenni a holding. Az elkövetkező néhány hónapon belül már öt-tíz vállalat átstrukturálása megtörténik. A részben vagy egészben állami tulajdonban maradó 160 vállalat közül - első lépcsőben - tizenhárom esetében még a jövő hónapban elkezdődik a tanul­mány kidolgozása; többek között az Ikarus, a Hun­­galu, a Mahart, a Hungarocamion,a Biogal, a Hun­gária és az Állami Biztosító, illetve a Bábolna Rt. érintett e körben. Egy belga cég hangolja össze a külső szakértők vizsgálatait, amelynek lényege a cégek piacainak, perspektívájának, fejlesztésre ér­demes tevékenységeinek felmérése. A 289 milliárd forint alaptőkéjű ÁV. Rt. társasá­gainál háromszázezren dolgoznak, s stratégiai cél a privatizáció felgyorsítása. A folyamat eredmé­nyessége csak akkor garantált, ha tőkeerős befek­tetőket találnak, ám ennek feltétele, hogy a jelen­leginél nagyobb arányú tulajdonvásárlásra nyíljon lehetősége a partnernek. Az ÁV. Rt. ezért javasol­ta: a kormány tekintse át, hogy a holdinghoz tar­tozó társaságok milyen arányban maradnak tartós állami tulajdonban, illetve változtasson az ará­nyon. V.É. A részvények egyre nagyobb szeletet hasítanak ki maguknak az értékpapírok forgalmából. Az állampapírok csökkenő kereske­delme miatt a tőzsde jelenleg ha­sonlít a több száz éves múltra vi­­szatekintő londoni, New York-i tőzsdékre. Majdnem minden részvény árfolyama emelkedett, persze most is akadt néhány papír, amely iránt nem volt érdeldő­­dés. Ilyen volt például a Müszi. A cég renkívüli közgyűlést hí­vott össze, emiatt a részvényt csak jóval ár alatt lehetett eladni. A Julius Meinl-részvény mosta­nában az egyik legstabilabb ér­tékpapír, hiszen bevezetése óta szinte minden üzletben 11600 forintért kelt el. Ezt persze nem a kereslet és kínálat egyensúlya Kedvenc a­rck miatt van így, inkább az egyik nagy tulajdonos árfolyamfenn­tartó tevékenységének köszön­hető. A múlt hét nagy „vesztese" a Pick volt, árfolyama eléggé vá­ratlanul több száz forinttal zu­hant. Egyesek már a Pick-kor­­szak végét jósolták, de a szalámi­gyár részvénye három nap alatt visszakapaszkodott 3400 forint fölé. Máskor is megijesztette már ily módon a befektetőket, ennek ellenére még mindig a piac ked­vence. A Fotex is kitett magáért, ked­den névértéken számolva 70 millió fölötti értékben cserélt gazdát, méghozzá úgy, hogy közben 6 forintot drágult. Ezen a napon a részvényszekció for­galma 102 millió forint volt, ami ezen a tőzsdén figyelemre méltó teljesítmény. Több ízben is sikerült megal­kudni a Novotrade papírjaira is, méghozzá 1000 forint körüli áron. A részvények nemrég még 600 forintot értek. Az Agrimpex jegyzése is javult. A részvény ed­dig olyan ritkán bukkant föl a tőzsdén, hogy minden megjele­nése eseménynek számított. A kárpótlási jen néhány szá­zalékkal magasabb áron, 60 szá­zalék körül forgott a piacon. Az emelkedés a kereslet bővülésé­nek köszönhető, de ez a folya­mat nem feltétlenül lesz tartós. K. D. 7. Égetni veszélyes? Az Új Magyarország augusztus 3-i számában beszámoltunk a hul­ladékkezelés egyik lehetséges módjáról, melynek során cement­gyárakban semmisítik meg a veszélyes hulladékot, írásunkra rea­gált a Lábatlan­ Természetbarát Egyesület képviselője. A levelé­ben megfogalmazott kérdésekkel és állításokkal felkerestük Kál­mán Jánost, a Környezetvédelmi Kft. ügyvezető igazgatóját. Lábatlan erősen szennyezett tér­ség, öt gyár rontja a lakók közérzetét és egészségét. A levélíró véleménye szerint a cementgyárban történő hulladékégetés újabb veszélyforrás volna a térség számára, amely ezt már nem volna képes elviselni. Mi erről a véleménye? - Aligha megoldás, ha betiltjuk annak a tevékenységét, aki mege­­lel a környezetvédelm­i normák­nak. Sokkal inkább az öt gyárban kellene megtartatni az előírásokat. Az általunk javasolt ártalmatlaní­tási eljárás ugyanis nem növeli egyik káros komponens kibocsátá­sát sem, hanem éppenséggel csök­kenti a környezetszennyezés je­lenlegi szintjét. Ma a cementgyár­ban szénporral tüzelnek, ennek következtében sokkal több szennyeződés jut a levegőbe, mintha az általunk javasolt alter­natív tüzelőanyagot használnák.­­ A július 5-én tartott népszavazá­­son mégis a résztvevők 93 százaléka tiltakozott a hulladékégetés ellen.­­ Az emberek egyszer erre, más­szor arra szavaznak Beremenden történt, hol alig két hét alatt 3500 tiltakozó aláírást gyűjtöttek, majd ezeket visszavonták, és hozzájá­rultak a hulladékégetéshez. Hibá­nak tartom, hogy Lábatlanban a gyár nem fejtett rö meg pagandát azért, amit csinálni Csak azok aktivizálták magukat, ragdisztottak plakátokat, akik tilta­koztak.­­A levélíró felveti a rob­banásveszély lehetőségét is. Állítólag arra a kérdésé­re, hogy balesetkor mi a teendő, ön egy fórumon azt válaszolta: a tüzet min­denesetre el kell oltani. - Most is csak azt tudom mon­dani, hogy meg kell tartani a tűz­védelmi előírásokat. De nézzük a realitásokat! Holnnan származnak ezek a valóban tűzveszélyes an­ya­­gok? Főként gyógyszergyárakból. Ott van például lakóteleppel kö­rülvéve a Chinoin gyógyszergyár, területén egyidejűleg ezer-kétezer tonna található az általunk ártal­matlanítandó veszélyes anyagból. Ezzel szemben a lábatlani cement­gyárban legfeljebb harminc tonna egfelelő pro­­­sinálni akar, van belőle. Miért volna ott na­gyobb a veszély, mint Budapest közepén? Szakembereknek kell elemezni, mekkora a valószínű­sége egy ilyen robbanás bekö­­vetkezésének. Azt persze nem lehet mondani, hogy nulla a va­lószínűsége. Azért vannak a tűz­védelmi szabályok, hogy meg­tartsák őket. - Az emberekben egészséges ösztön él közvetlen környezdük védelmére. Előfordulhat-e, hogy ezt bizonyos erők meglovagolják? - Ha olyan gyár mellett laknék, ahol veszélyes hulladék bérégeté­sével foglalkoznak, az első reagá­lásom nekem is valószínűleg az volna, hogy meg kell tiltani. Mind­addig követelnem, amíg meg nem győznek róla, hogy a szakértők megfelelően előkészítették az ége­tést. Ilyenkor persze mindig figye­lembe kell venni egy ésszerű koc­kázati szintet. Ki merek menni pél­dául az utcára, holott tudom: elgá­zolhatnak. Ez olyan ésszerű koc­kázati szint, amelyet vállalni lehet. El tudom fogadni azoknak az el­lenszavazatát, akik belső meggyő­ződésből döntenek. Véletlenül is­merem az említett levél íróját, aki­nek a gyermeke születésétől fogva tüdőrendellenességben szenved. Megértem az ő motivációját is. A helyében talán én is így cseleked­nék. Akad azonban példa másra is. Ott van a közelben, Dorogon egy gyermekorvos, Dávid Anna, aki an­nak idején az égetőmű elleni tilta­kozó mozgalom élére állt, majd utána megválasztották polgár­mesternek. Lábatlanban is polgár­­mester szeretne lenni az egyik til­takozó, holott voltaképpen sem­mihez sem ért, világéletében füg­getlenített szakszervezet is volt. Szávid Anna példája lebeg előtte. Nosza hát, nekd is meg kell próbál­ni. Csakhol Dávid Amna minden ízében kulturember, Ira­g az emlí­tett polgármesterjelölt nem ebből a fajt­ól való. Bizonyos személyek döntéseihez az irigység is hozzájá­rul, azt gondolják, hogy a hulla­dékmegsemmisítésben óriási üzlet rejlik. Egyébként tényleg van ben­ne üzlet, különben aligha volna rá vállalkozó. - Vajon az ilyen kérdések eldöntésé­ben meddig lehet figyelembe venni a demokrácia alapkövetelményeit? - Nem vonom kétségbe: szük­ség van az érintettek véleményé­­nk meghallgatására. Azt viszont el kellene dönteni, hogy a termé­szeti törvényeket ezentúl önkor­mányzati szinten, falugyűléseken szavazzuk-e meg, vagy elfogadjuk őket olyannak, amilyenek. Lehet-e a demokrácia körébe sorolni a szakhatóság országon a területileg illetékes környezetvé­delmi hatóságnak a jogköre meg­ítélni, ad-e engedélyt bizonyos te­vékenységre, vagy sem. A feltéte­lek között a népszavazás nem sze­repel. - Az ellenséges közhangulatot talán az is fokozza, hogy az utóbbi időben meglehetősen botrányszagú hírek lát­tak napvilágot a hulladékkezelésről. Mennyire tisztességes szakma ez? - Mint minden szakmát, ezt is lehet tisztességesen és tisztességte­lenül művelni. Minden olyan tevé­kenységi körben, amelyről elter­jedt, hogy nagy nyereséggel jár, óhatatlanul megjelennek a kóde­­rek, a gazemberek. Öt-hat évvel ezelőtt a számítástechnika volt az a terület, ahol szinte nyüzsögtek a szélhámosok. Mára letisztult a szakma. Véleményem szerint idő­vel a hulladékkezelésből is eltűn­nek a kétes káefték, amelyek csak egymillió forintig viselnek felelős­séget tevékenységükért, holott ha lebuknak, még mindig nyolc­vanmilliót tesznek zsebre. Nagy haszonnal kecsegtet a hulladék­import is. - De hiszen azt betiltották.. - Olyan ez, mint a kábítószer­kereskedelem: az is tilos, mégis csi­nálják. Meg aztán sokan remény­kednek, hogy megszűnnek a tilal­mak. Itt van például a garéi hulla­dékégető ügye. Ha valaki logiku­san gondolkatdik, rájöhet: egy ti­zenhétezer tonna kapacitású ége­tőmű másfél év alatt könnyedén feldolgozza a Baranyában fellelhe­tő húszezer tonna veszélyes hulla­dékot. Mit fog csinálni ezután az égetőmű, ha nem importálnak hulladékot? Nyilvánvaló, valakik arra utaznak, hogy az importtila­lom előbb-utóbb megszűnik (péter) Újra tárgyalt a kormány és a BDSZSZ Közel a megállapodás (Folytatás az 1. oldalról) Schalkhammer Antal, a bányaipari szakszervezeti szövetség elnöke azt hangsúlyozta, hogy a nyi­tott kérdések sorában elsősorban azt kell tisztáz­ni: a bánya és erőművi összevonások után mi­ként menthetők meg az integráción kívül eső bá­nyák, milyen intézkedések foganatosítandók a hazai széntermelés védelmében, mi lesz a szociá­lis ingatlanok sorsa, miként oldható meg, hogy az energetikai célú szénmennyiség szállítására - kedvező áron - megrendelést lopjon a bányá­szat, illetve milyen eszközökkel kezelhető az ága­zat átalakulásának konfliktusa. A kormány tár­gyalókészségét konstruktívnak minősítette az el­nök, kijelentve: módot látnak az általuk megfo­galmazott követelések rendezésére. A miniszter válaszában megerősítette, hogy a kor­mányzat szándéka egyértelmű, s immár reáls alapja van a megállapodásnak. Bejelentette ugyanakkor, hogy elkerülhetetlen lesz a villamos energia árának emelése, erre azonban ez év októberétől bizonyosan nem kerül sor. A szénátvételre viszont a szerződést csak 1994-ig szavatolhatja a kormányzat, az utána következő időszakra nem vállalhat garanciákat.

Next