Új Magyarország, 1993. október (3. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-18 / 243. szám
IVIII. évfolyam, 243. szám jel. 1993. október 18., hétfő A látható hang Távbeszélés üvegszálon Mire a Magyar Posta és a Matáv 1990-ben elvált egymástól, addigra országszerte kiépült az analóg jeleket továbbító helyközi telefonvonalhálózat, amely összekötötte a megyeszékhelyeket és néhány várost. Ez a rendszer azonban nem volt elég teherbíró, ezért tapasztalhatta az előfizető nap mint nap a távhívás nehézségeit, vagy hogy kézi kapcsolás esetén a háromszoros sürgősség is bizony órákat jelentett. A távközlés fejlesztésének alapja a digitális elven alapuló, optikai átvitellel dolgozó kábelrendszer kiépítése, természetesen a megfelelő központokkal együtt. Frischmann Gábor, a Matáv fejlesztési igazgatója szerint a társaság legfontosabb feladatának a digitális gerinchálózat kiépítését tekintette, hiszen már a 80-as években látszott, hogy ez a jövő útja. Korábban évente 100-300 kilométer távolsági kábelt volt képes a társaság lefektetni, de az új hálózat két év alatt 2500 kilométer kiépítését tette szükségessé. A szokatlanul nagy teljesítmény érdekében a társaság versenyeztette a kivitelezőket és a berendezéseket gyártó cégeket. Az eredmény magáért beszél: másfél év alatt kiépítették a digitális hálózat gerincét. Az év végéig elérik az ország összes távközlési főcsomópontját, amelyből 54-et jelöl meg az új távközlési szabályozás. Ezzel a Matáv teljesítette a területi koncessziós pályázat sikerének egyik alapfeltételét, nevezetesen, hogy biztosítja a helyi telefontársaságok csatlakozását az országos hálózathoz. Az új hálózat a földmunkák során előforduló kábelelvágások esetén is lehetővé teszi a kapcsolódást, mert az optikai hálózat mellett mikrohullámú rendszer is készen áll a feladatok részbeni átvállalására. Ez a megoldás persze nem a legolcsóbb, de a biztonság megéri, mert egy-egy hiba a magánelőfizetők bosszantásán túl sok országos társaság (például pénzintézet) életét is megbéníthatja ugyanis a digitális kábeleken futnak a cégek számítógépeinek jelei is. A korszerű központok és a kábelrendszer mindegyik szomszédos országnak lehetővé teszi a csatlakozást, nincs akadálya az információátvitelnek. A nemzetközi tranzithálózat lelke a budapesti központ, amely nagyobb teljesítményű, mint több szomszéd ország központja együttesen. Számítva a forgalom növekedésére, a Matáv már elkezdte a második nemzetközi központ előkészítését. Ez a beruházás nem eredményezi közvetlenül új előfizetők bekapcsolását, de a jövedelmével hozzájárul a fejlesztésekhez, és nélkülözhetetlen a világ információs vérkeringésébe való bekapcsolódáshoz. A Matáv megteremtette azt a tecnikai alapot, amely feltétele valamennyi távközlési ágazat fejlesztésének és az ország számára biztosítja a vezető helyet Kelet-Közép-Európában, legalábbis az információátvitel területén. K. L. T. A fejlesztési program csak tőkebevonással lehet eredményes küszöbön a megújulás A hazai távközlés európai mércével mérve is jelentős eredményei ellenére ma már bizonyos, hogy a továbbfejlődés forrása kizárólag a privatizációtól várható. Igaz ugyan, hogy a Matáv három év alatt 500 ezer vonal kapacitással fejlesztette az eddig egymilliós hálózatot, mindez azonban csupán araszoló lépéseket jelent a követelményekhez mérten. Az ígéretes távközlés-fejlesztési program folytatása tőkebevonás nélkül nem hozhat eredményeket, már eddig is épp elég tehertételt jelentett, hogy tőkeági források helyett hitelforrásokból kellett finanszírozni a fejlesztéseket. Más kérdés, hogy a privatizáció időzítése bizonyos jogi-törvényi keretek létrejöttének függvénye. Mint Bánhidi Ferenc, a Matáv privatizációs titkárságvezetője elmondta, a tulajdonváltásnak harmonizálnia kell a távközlési szektor liberalizációjának, illetve újraszabályozásának folyamatával. A Matáv nak, mint százszázalékos állami tulajdonú részvénytársaságnak a létrejötte az első lépés volt az előkészületekben, de miután a privatizáció során nem sérülhetnek az ellátáshoz fűződő érdekek, így életbe kellett lépniük a szükséges jogszabályoknak: a frekvenciagazdálkodási és a távközlési törvény, s a piacszabályozáshoz szükséges rendeletek. A törvényalkotási munka elhúzódása késleltette ugyan a folyamatot, tekintettel azonban a feladat bonyolultságára és az érdekek összetettségére, teljesen érthető a döntéshozatal időigényessége. Az idén nyáron életbe lépett a távközlési törvény, így gyakorlatilag az összes akadály elhárult, s szerencsére a magyar távközlés privatizációja - összehasonlítva a térség országaival - nincs lépéshátrányban. Márcsak azért sem, mert ez év nyarán, az országos koncessziós és részvényértékesítési pályázat kiírásával ténylegesen kezdetét vette a privatizációs folyamat végrehajtási szakasza. A tender egyrészt a koncessziós jog megszerzésére - a nemzetközi, belföldi és bizonyos primer körzetekben a helyi távbeszélő-szolgáltatás elnyerésére -, illetve a részvényvásárlásra vonatkozik. Természetesen a kiírás követelményeket állít, azt például, hogy milyen mértékű távbeszélő-fővonal növekedést kell elérni, s azt is kiköti, hogy 1997-től az összes előfizetői igény kilencven százalékát hat hónapon belül, valamennyi igényt pedig egy éven belül kell kielégíteni. A távbeszélő-fővonal növekedésére vonatkozó fejlesztési elvárás azt irányozza elő, hogy a koncessziós időszak első hat évében - gyakorlatilag 2000-ig - 15,5 százalékos fejlődés következzék be, amennyiben erre előfizetői igény mutatkozik. Természetesen szolgáltatás-minőségi kívánalmak is megfogalmazódtak, mégpedig komoly szankciók kikötésével. Ami a tenger további elemére vonatkozik, az Állami Vagyonkezelő Rt. a tulajdonában lévő társaságban alaptőkét emel, s az ennek keretében kibocsátandó új részvényeket - negyvenmilliárd forintért - stratégiai befektetőnek adja el. Amennyiben a kibocsátandó új papírok részaránya nem éri el a teljes részvénycsomag harminc százalékát, úgy a különbséget kitevő részvényeket is megvásárolja a stratégiai befektető. Részben tehát új papírokat jegyez, részben meglévőket vesz. A negyvenmilliárd egyértelműen fejlesztési többletforrást jelent a Matávnak, a meglévő ÁV Rt. részvények értékesítéséből kapott pénzt pedig a tulajdonos használja fel saját céljaira. A privatizáció szempontjából viszont az a fontos, hogy a koncessziós jog elnyerője egyben a részvényvásárlás jogát is megkapja. A tendercsomagot hét befektető vásárolta meg, október 20-a a pályázati anyagok benyújtási határideje, s a tervek szerint december végéig megköttetik a koncessziós szerződés. A nemzetközi privatizációs gyakorlattal megegyezően várható, hogy a stratégiai pertnerek konzorciumokat hoznak létre, s minden bizonnyal egy második foduló dönti el a végeredményt. Az értékelés szempontjai között - az árajánlat mellett - meghatározó az üzleti terv, s kiemelt szempont, hogy olyan szolgáltatást garantáljon a befektető, amely hazai munkahelyeket jelent, s hazai - például magyar termékfelhasználásra épülő - forrásokat hoz működésbe. A pályázatban erre vonatkozóan van egy minimumkövetelmény: a működés első két évében a beszerzett áruk és szolgáltatások forgalmi értékének 25 százalékát, 1997- től pedig 50 százalékát magyar forrásból szerzi be az országos koncessziós társaság. Nem hagyható figyelmen kívül a huszonöt primer körzetben nyújtandó helyi távbeszélő szolgáltatásra a közlekedési miniszter által kiírt konceszsziós pályázat sem. Ez annyiból érinti a Matáv privatizációját, hogy ezekben a körzetekben a társaság szolgáltat, s ha nem indul ezeken a pályázatokon, vagy nem nyer, úgy a Matáv elveszti a meglévő szolgáltatási jogosítványait. Ekkor a meglévő eszközeit és alkalmazottait át kell adni a helyi koncessziós társaságoknak, vagyis piacainak jelentős részén versenyhelyzet áll elő. Arra vonatkozóan, hogy a Matáv pontosan hány körzetben pályázik, még nem alakította ki végleges állásfoglalását, egy bizonyos: az valószínűtlen, hogy valamennyi körzetben induljon. Ez igen jelentős anyagi terhet jelentene, hiszen a privatizációból befolyt fejlesztési források nagysága és mértéke még nem ismert. Nem kétséges viszont, hogy a Matáv monopolhelyzete megszűnik, s csupán domináns szerepet kaphat a távközlési piacon. A privatizáció - hangsúlyozta Bánhidi Ferenc - nem tekinthető pusztán pénzügyi tranzakciónak. A folyamat célja, hogy a Matáv korszerű távközlési vállalattá váljon, amely a jelenleginél lényegesen érzékenyebben reagál a piac tendenciáira. Vevőorientált vállalattá kell fejlődnie, s nyilvánvaló igény, hogy szert tegyen a korszerű, fejlett technikára és technológiára, amely a megújult távközlésszolgáltatás alapja. Végső soron szükség van a korszerű vezetési és vállalatirányítási módszerek adaptálására is: ez mind feltétele a megújulásnak. V. É. Mikor lesz elég telefon? Az elmaradás behozható Az idei év fordulópontot jelent a Matáv és az egész hazai távközlés életében. Decemberben véget ér a társaság 1991-ben elkezdett fejlesztési programja, ami egyúttal azt is jelenti, hogy ideje kitűzni a jövendő céljait is. A következő fejlesztésekbe - amint azt a Matáv szakemberei remélik - már a privatizációs partner is bekapcsolódik. A hároméves fejlesztési program során ötven százalékkal növelték a távbeszélő állomások számát. Ez 13-14 százalékos fejlesztést jelent évente, ami a teljesen önállóan gazdálkodó, távközlési cégek esetében szokatlan még a rangos nemzetközi mezőnyben is. Telefonra 1991 elején általában több mint tíz évet kellet várni, ma négy évet. Egyes körzetekben szinte azonnal kaphat telefont az igénylő, pusztán az adminisztrációs időt kell kivárnia, máshol azonban még mindig maradt a tízéves türelmi idő. Az évtizedek alatt elmaradt fejlesztést nem lehet azonnal pótolni. Először a nagy teljesítményű, automata központokat és a nagy előfizetői hálózatokat kell kiépíteni, amelyek lehetővé teszik, hogy később kisebb bővítésekkel a folyamatosan jelentkező igényeket kielégítsék. Amelyik körzetben már működik egy-két automata központ a kézi kapcsolásúak mellett és több tízezren várnak telefonra, ott első lépcsőként 2-4 milliárd forintos beruházás szükséges a továbbiakban lépésenként fejleszthető technikai alaphoz. A fővárosban éppen a közelmúltban készült el az István központ területén az úgynevezett első lépcső, amely a pillanatnyi telefonigényt csillapíthatja, ám például Békásmegyer és Óbuda környékén egyelőre csak az üzleti előfizetők juthatnak vonalhoz, korlátozott számban. Három éven belül mindenütt javulás várható, hiszen a következő fejlesztési tervben szerepel valamennyi első lépcső megvalósítása. Vidéken is tapasztalhatók szélsőségek: Sopron környékén már csak az évente jelentkező néhány ezer igényt kell kielégíteni, de a szomszédos csornai körzetben még csak szervezik a lakossági pénzek bevonásán is alapuló fejlesztést. Magyarországon az év végére 54 körzetből 16 lesz, amelyben minden településen automata központ továbbítja a hívást belföldre és külföldre egyaránt. Egyedül Sárvár vidékén múlik még minden faluban a telefonos kisasszonyok ügyességén és persze jóindulatán a kapcsolás. Néhány üzleti előfizető csatlakozhatott csak a szomszédos körzetek automatáihoz. Harminchét körzetben automata és kézi kapcsolású központok egyaránt dolgoznak. Három év alatt sikerült elérni, hogy a korábbi 100 lakosra jutó tíz főállomás helyett az év végére 15 jut. Ez még mindig egyharmada a fejlett országok szintjének. Az átlag persze nagy kozmetikus, országosan tapasztalhatók szélsőségek: a kisvárdai körzetben 2,7 főállomás jut 100 lakosra, ugyanakkor Sopron vidékén közel huszonöt. Budapesten még jobb a helyzet, 30 fővonal jut száz polgárnak, igaz itt több a várakozó. A hároméves fejlesztési program eredménye, hogy elkészültek a legalapvetőbb beruházások a távközlés további fejlesztése érdekében: ilyenek például a digitális gerinchálózat, valamint a megyeszékhelyek és más nagyvárosok távközlési csomópontjai. Az eredeti tervek szerint ez év végére már mindegyik megyeszékhelyen meg kellett volna építeni a nagyteljesítményű központokat, ez azonban kissé késik, mert a beruházásra kevesebb pénz jutott, mint amennyire számítottak a Matávnál. A hároméves fejlesztési programra 114 milliárd forintot terveztek, de a költségvetés 90 milliárdra szűkült. Okként lehet említeni, hogy elhúzódott a társaság magánosítása és a telefontarifa nem emelkedett arányosan az inflációval. A lehetőséghez mérten át kellett szabni a terveket: korábban a teljes összeg 55 százalékát kívánták távbeszélő állomások szaporítására fordítani, de valójában a 70 százalékát használták erre a célra az egyéb fejlesztések rovására. A '91-es programban szerepelt, hogy a Matáv 6,5 milliárd forintot fordít területi telefontársaságok alapítására. Sikerként könyvelhetik el a már működő lakossági pénzt is bevonó társaságokat, például a Balatel-t. Segítségükkel több tízezer előfizető jutott telefonhoz. Jelentős fejlődést eredményezett a Matáv-önkormányzat-lakosság együttműködés, amely lehetővé tette például a Zugló és Pestlőrinc környéki beruházást. A tervezett 400 ezer új állomás helyett 465 ezret kapcsoltak be a hálózatba a program során. Várhatóan a koncessziós pályázatokba előírt feltételek és a Matáv magánosítása még jobban ösztönzi a fejlődést és 1996-ra már senki nem beszél a magyar telefonellátás elmaradottságáról. (kakuk) A KAPCSOLAT KÉNYELME Ezeken a viseletes lábbeliken nemcsak az elmúlt századok hagytak nyomot, „ de viselőjének ugyancsak serény élete, az a nagy távolság melyet megtettek vele, tanúskodik koráról. Hogy eljusson azokhoz, oda és akkor, akikkel kapcsolatot akart teremteni. Korunkban mindez már pillanatok alatt realitás számunkra. Ez a lehetőség, mindannyiunk szabadsága, röviden TÁVKÖZLÉS. ftts/gevYTAPS/i