Új Magyarország, 1993. október (3. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-20 / 245. szám

III. évfolyam, 245. szám )i­n II 1993. október 20., szerda GAZDASÁG Áll a bál Záhonynál (Folytatás az 1. oldalról) Nyugat-Európában közel 300 ezer tonna első osztályú, mére­tes, becsomagolt almát vonnak ki a piacról, akkora a túltermelés. Az igénytelennek ismert orosz piacon ma már keresik az Idared és Jonagold fajtákat, de 70 milli­méter fölötti méretben! Kína, Lengyelország, Románia és Bul­gária is olcsón és jó minőséget kí­nál, ráadásul az exporttámogatás sem 15 százalék, mint nálunk. Tudomásul kell venni, hogy nem lehet tíz-tizenöt tonna négy négy és fél centiméteres almát termő ültetvényekkel verse­nyezni a világban. Magyaror­szág most harmincéves fajta­szerkezetű almatermést kínál. Ez ráfizetés, olcsóbb lenne alkal­mazkodni a piachoz. * Az almáskerteket valójában nem az országba becsempészett néhány kamionnyi alma veszé­lyezteti, hanem valami más. Megkérdeztük Arnold Mihályt, a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokát, igaz-e a hír, mi­szerint Ukrajnából hoztunk be almát. - Kétszáz mázsa léalma való­ban bent van az országban - erő­sítette meg a parancsnok a hírt. - Kisvárdán állnak a ládák, ahol nyilvántartásba vették és vám­raktáron kívüli eljárásban tartják mindaddig, amíg pontosan nem tisztázódnak a körülmények. Az árut nem vámkezelték, a rendel­kezési jog meg van tiltva. A Zá­honynál szolgálatot teljesítő vá­mosok nem hibáztak, mert a ha­tárvámhivataloknak nincs joguk megállítani a szállítmányt, ők az elsődleges szűrők, ha rendben találják a dolgot, tovább kell kül­deni az árut Kisvárdára. Ezt meg is tették, és Kisvárdán, ahol kel­lett, fennakadt a szűrőn az Uk­rajnából érkezett, feldolgozásra szánt léalma. K .L. T. - Sz. T. Nézem a televíziót, s nem tudom, cso­dálkozzam, éktele­nül káromkodjak, vagy ne higgyem el az egészet. A stáb valahol Záhony körül jár, a képernyőn almahegyek tűnnek fel, fémkonténerekből almatonnákat borogatnak betonbunkerekbe, az országúton hosszú sorban állnak a szatmári arannyal meg­rakott autók, pótkocsik. Panaszkodnak a terme­lők: csak léalmának, négy-öt forintért veszik át termékeiket, szinte nekik is többe került meg­termelni. Vált a kép, megjelenik szemünk előtt a jól ismert, méregzöld alma, rajta az ára: dara­bonként huszonöt forint. Az utóbbi évek legjobb almatermését takarí­tották be az idén Magyarországon, szinte ful­­doklunk ebben a gyümölcsben. Amiből nem lesz almalé, az megjelenik a városi piacokon, zöldséges boltokban húsz-harminc forintos ki­lónkénti áron. De hogy kerül ide, bő termés ide­jén, a méregzöld argentin, a darabra árusított? Szerencsére a riporter - ez is ritka! - végigzon­­gorázza a kottát. A vámtiszt elmondja, félreve­zetés (egyszerűbben: átverés) áldozatai va­gyunk, ő is, mi is, az argentin almát ugyanis dé­ligyümölcsnek álcázva hozták be az országba. A vámhivatalt - s rajta keresztül a vámszabá­lyokat alkotó államot - tehát átverték! Itt vége volt a riportnak, nem tudtuk meg, milyen meglepetést készít a vámhivatal annak, aki átverte. Egyáltalán, van-e eszközük a vámosoknak arra, hogy büntessék a hitelron­­tóikat? Minden állam­ban vannak törvények, melyek szabályozzák az életünket. A demokráciákban a törvények az állampolgárokat védik, például úgy, hogy lehetőséget biztosítanak termékeik értékesítéséhez. Ezt hívják termékvédelemnek. Kétlem, hogy lenne manapság ilyesmi nálunk. Mert ha lenne, a vámosok már elküldték volna az almaimportőrnek a büntetőcsekket. Van-e megoldás? Természetesen van! Hoz­zon a pénzügyminiszter olyan rendeletet, hogy ha valaki olyan árut hoz be az országba, ami itt is megterem, jó minőségben, s a művelet köz­ben még át is veri a vámszerveket, fizesse be, mondjuk, az általa behozott áru értékének öt­venszeresét az államkasszába. Ha ezt nem teszi meg 24 órán belül - kobozzák el a szállítójármű­vét. Szigorú lenne a büntetés? Egyszer végre nálunk is meg kellene szokni: a törvényeket nem azért hozzák, mert szokás, hanem azért, hogy betartsák azokat. Egy-két szigorú bünte­tés - s máris visszavonulót fújna a manapság oly sokat emlegetett vadkapitalizmus. Hegyes Zoltán Almakórság Elkelt a Pannonplast Megőrizni a vezető pozíciót Sikeresen lezárult a Pannonplast privatizációjának első szakasza - tájékoztatta az újságírókat teg­nap Both János, az Állami Va­gyonügynökség igazgatója. A legnagyobb magyar műanyag­feldolgozó vállalat részvényei­nek 51 százalékát - a Credit Su­isse First Boston tanácsadó cég közreműködésével - amerikai és angol pénzügyi befektető cso­port szerezte meg. A tranzakció során portfóliómenedzserek, a General Motors és a Kodak cég nyugdíjalapját kezelő befektető csoportok, illetve egy washing­toni székhelyű, kifejezetten a fej­lődő országokban érdekeltséget szerzett befektetési alap jutott tulajdonhoz. A vevők ígérete szerint jövőre alaptőkeemelést hajtanak végre, s tőzsdére viszik a céget, mégpe­dig jó papírokkal, a kisbefekte­tők számára bizalmat ébresztő befektetési lehetőséggel. A jelen­leg 1600 embert foglalkoztató társaság fennmaradó, 41 száza­léknyi részvényének 15 százalé­kához a munkavállalók kedvez­ményesen juthatnak hozzá, 15 százalékot a kisbefektetői rész­vényvásárlási program kereté­ben ajánlanak fel, s 11 százalékot kárpótlási jegyért lehet megsze­rezni. A sajtótájékoztatón nem hozták nyilvánosságra, hogy a pénzügyi befektetők milyen ár­folyamon jutottak hozzá az alaptőke 51 százalékához. A privatizációtól - hangsú­lyozta Doór Ervin, a cég vezér­igazgató-helyettese - stabilitás és új üzletágak fejlesztése várha­tó. A holdingként, hazai és kül­földi érdekeltségű társaságokkal működő Pannonplast hosszú tá­vú üzleti terv és aktualizált stra­tégia alapján dolgozik­­ a „har­móniában a környezettel" alap­elv szerint. Korszerű, környezet­kímélő technológiák alkalmazá­sával, illetve versenyképes ter­mékekkel kívánnak piacra lépni, s meg akarják őrizni vezető po­zíciójukat. Ahogyan az eddigi­ekben, továbbra is az építő-, és a csomagolóipar, a mezőgazdaság és a háztartások keresletére szá­mítanak, de biztató lehetősége­ket ígérnek az infrastrukturális beruházások is. Szándékuk sze­rint versenyképes tőkemegtérü­lést biztosítanak a tulajdonosok­nak, és kiszámítható gazdálko­­dálkodással őrzik meg munka­­vállalóik bizalmát. V. É. Franciák Magyarországon Az ipari együttműködés szolgálatában Pierre Waline, a Francia Tájékoz­tatási és Gazdasági Együttműkö­dési Központ igazgatója megle­pően jól beszél magyarul, így tol­mács nélkül készül az interjú.­­ A hatvanas években, amikor a francia politika nyitott Kelet- Közép-Európa felé, megérez­­tem, érdemes lesz megtanulni magyarul. Később, az egyete­men, sdekeztem minél többet megtudni a magar nép törté­nelméről, kultúrájáról, az ország gazdaságáról. Magyar barátokra tettem szert, és 1969-ben magyar lányt vettem feleségül. Azóta is jól megvagyunk egymással. Ko­rábban már dolgoztam Magyar­­országon, egy évig a Corvina Ki­adónál mint francia nyelvi szer­kesztő. Nyolc hónappal ezelőtt neveztek ki központunk igazga­tójának. - Mivel foglalkozik az ön által ve­zetett intézmény? - Központunk a párizsi szék­helyű ACTIM (Műszaki, Ipari és Gazdasági Együttműködési Ügynökség) tagja. Az ACTIM, amely a francia kormány égisze alatt működik, több mint 1700 francia vállalatot és szervezetet fog össze, szerte a világban több mint húsz irodája működik. Fő feladatunk, hogy a francia válla­latok felkérésére felkutassunk Magyarországon olyan cégeket, amelyek szeretnének együttmű­ködni francia vállalatokkal. A központ négy kétnyelvű mun­katárssal boldogul el, elősegítve a kis- és középvállalatok kiegé­szítő tevékenységének megvaló­sulását a legkülönbözőbb for­mákban: az egyszerű vállalkozói megállapodástól a bérmunkán át vegyes vállalatok létrehozásá­ig. Ennek menete: jelentkezik nálunk egy francia vállalat, ame­lyik szeretne együttműködni bi­zonyos területeken valamilyen magyar céggel, s akkor mi meg­keressük az alkalmas partnerét. Rövid működésünk alatt már si­került két ígéretesnek mutatko­zó frigyet is létrehoznunk. S a keresés persze kétirányú. - Folytatunk másfajta tevé­kenységet is. Részt vettünk pél­dául a tegnap zárult, Új banktech­nológiák című, kétnapos konfe­rencia megszervezésében. Ezen ismert francia szakemberek elő­adásokat tartottak a magyar résztvevőknek többek között a legkorszerűbb banktechnológi­ákról, ezek elsajátításának meg­szervezéséről. (roxin) Szakoktatási vándordíj Kádár Béla külgazdasági minisz­ter szeptemberben külgazdasági szakoktatási vándordíjat alapított. A díj célja, hogy elismerésben ré­szesítse a külkereskedelmi szak­középiskolai képzést folytató és kiemelkedő oktatási-nevelési eredményeket elérő iskolákat, ily módon is ösztönözve a középfo­kú külkereskedelmi képzést. A vándordíj - vándorserleg és százezer forint - pályázattal vagy miniszteri adományozással nyerhető el. Pályázatot a külkereskedelmi szakközépiskolai képzést folyta­tó intézmények nyújthatnak be. A díj odaítélésére a miniszter ál­tal felkért kilenctagú bírálóbi­zottság tesz javaslatot, figyelem­be véve az érettségizett diákok átlagos tanulmányi eredményét, a tanulmányi versenyeken való részvétel színvonalát - azaz a helyezést nyert diákok számát és az összlétszámhoz viszonyí­tott arányát­­, valamint a sikeres állami nyelvvizsgát tett tanulók számát, illetve arányát. A díjat az idén első alkalommal október 22-én a Hunfalvy János Külkereske­delmi és Közgazdasági Szakközépis­kolának adja át a külgazdasági miniszter. Tokaji maradjon a tokaji (Folytatás az 1. oldalról) A Tokajhegyaljai Állami Gazda­sági Borkombinát, amely koráb­ban felvásárolta a környék aszú­ját, az idén Tokaj Kereskedőház néven részvénytársasággá ala­kult. Egykori szőlőterületét már magángazdák művelik, mind­össze a borvidék termőterületé­nek 15 százaléka fölött rendelke­zik, ugyanakkor a pincészet és a berendezések megvannak, csak a társaság pénzügyi nehézségek miatt nem képes használni azokat. Mivel a tokaji aszú védelme nemzeti érdek, az Állami Va- Felvásárolják az aszút gyonkezelő Részvénytársaság 250 millió forint alaptőke-befize­téssel kisegíti a Tokaj Kereske­dőházat, és közösen megalapít­ják a Tokaji Királyi Szőlők Rész­vénytársaságot. Ez a társaság Tokajhegyalja borainak márka­eredet- és fajtavédelmén őrkö­dik, valamint a piacra jutást segíti. A termelőknek szóló jó hírt Marcinkó Ferenc, a Tokaj Keres­kedőház Rt. termelési igazgatója jelentette be tegnap újságírók­nak: az első osztályú aszúszeme­kért 230 forintot, a másodosztá­lyúért 200-at, a harmadik minő­ségűekért pedig 170 forintot fi­zetnek kilónként. Most már biz­tos, hogy december 15-éig min­denkinek kifizetik a termését - mondta Hörcsik Richard or­szággyűlési képviselő, aki ko­rábban felhívta a kormány fi­gyelmét a harminc hegyaljai község gondjára. Kosinszky György, az ÁV Rt. képviselője a Tokaj Kereskedő­ház magánosításáról szólva el­mondta: csak úgy eladó a va­gyon, hogy az ÁV Rt. felügyeleti joga megmarad. Ez a megoldás biztosítja, hogy a befektetők ke­zén haszonlesésből ne silányul­jon el a tokaji bor. K. L. T. NATO-RARE-OMFB-tanácskozás Egyeztetett stratégiát! Magyar kezdeményezésre Bu­dapest ad otthont a NATO Tudo­mányos Tanácsa, az Európai Szá­mítógépes Kutatóhálózati Szö­vetség (RARE), valamint az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság és a hazai kutatói hálóza­tokkal foglalkozó szervezet ma kezdődő, kétnapos tanácskozá­sának. A NATO-RARE-OMFB nemzetközi műhelytalálkozója azzal a céllal nyit eszmecserét a kelet-közép-európai országok képviselői számára, hogy kiala­kítsák a térség számítógépes ku­tatói hálózatának fejlesztési stra­tégiáját, s megvitassák a fejlett országok rendszereihez való in­tegrálódás kormányzati lépéseit. Az eseményen részt vesznek az Európai Közösség, az UNES­CO és a nagy nemzetközi számí­tógép-hálózati szervezetek kép­viselői, régiónk országainak kor­mányzati illetékesei, s Pungor Er­nő tárca nélküli miniszter, az OMFB elnöke meghívására Jean- Marie Cadiou, a tudományos és környezetvédelmi ügyekért fe­lelős NATO-főtitkárhelyettes is. A tanácskozást beharangozó tegnapi sajtótájékoztatón el­hangzott: arra is mód lesz, hogy a részvevők megvitassák a NA­­TO által támogatott kutatások és a tudomány hazai művelőinek együttműködési lehetőségeit. Mint Jean-Marie Cadiou el­mondta, a NATO Tudományos Tanácsa alapvetően négy téma­kört tekint kiemelten fontosnak, így a leszerelési technológiák tu­dományos kérdéseit, a szennye­zett katonai területek megtisztí­tásának ügyét, a csúcstechnoló­gia és az emberi erőforrások kér­déskörét. A tanácskozás jó alkal­mat kínál a regionális, az egyes országokat érintő és együttmű­ködésüket feltételező problé­mák áttekintésére, ugyanakkor lehetőséget teremt a fejlett or­szágok gyakorlatának megisme­résére és tapasztalatainak átvé­telére. (v­i) Official Journal of the European Communities • Euro Info Service, Budapest Egyéb 93/S 196/52421/GR-57 GR-Athens 92 000 íróasztal és 26 000 szék 60 m DR értékben Külföldi tenderek és piaci lehetőségek vállalatoknak és vállalkozóknak Beruházások EBRD hitellel Gépek, szerszámok, műszaki cikkek 93/S 196-52123/IT- 54­­-Trieste Friss marhahús 840 m ITL és gyü­mölcs-zöldségfélék 700 m ITL értékben Jelentkezési határidő: 1993. XI. 04. 93/S 196- 52424/GR-47 GR-Korpenisi Különféle élelmiszerek szállítása 1994-ben Tenderhatáridő 1993. XI. 22. 93/S 196- 52862/EN-6 UA-Kyl­ Oblast Az Ukrajnában terve­zett repülőtér-bővítés a létesítmény vala­mennyi ágazatában nagyértékű beruhá­­zásokat jelent. 93/S 196-52863/EN-6 RO-Bucharest Geofizikai vizsgálatok és tevékenységek kor­szerűsítése 14 m USS értékben 93/S 196-52864/EN-7 Sl-Ljubljana A meglévő telekommu­nikációs rendszer korszerűsítése és jelen­tős bővítése 93/S 196-52486/DA-87 DK-Ballerup 6 db autóbusz Tenderhatáridő: 1993. XI. 19. 93/S 196- 52865/EN-7 LV-Riga Lehetőségek felmé­rése és gazdasá­gossági értékelése a Litvániában meg­valósítható vízi erőművekről 93/S 196-52868/EN-8 EE-Tallinn Az Észtországban működő erőművek biztonsági rendszerének korszerűsítése Tenderhatáridő: 1993. XI. 29. 93/S 196-52869/EN-8 EE-Tallinn 4 db tüzelőolajjal üze­melő hőerőmű átalakí­tása más fűtőközegre Tenderhatáridő: 1993. XI. 30. 93/S 196-52969/DE-16 D-Berlin Liftek és emelők szállítása és szerelése Tenderhatáridő: 1993. XI. 09. 93/S 195-51969/ST-37­­-Rome Csőszerelvények Tenderhatáridő: 1993. XI. 93/S 196-52866/EN-8 V-Riga A Litvániában működő erőmű­vek biztonsági rendszerének korszerűsítése Tenderhatáridő: 1993. XI. 25. 93/S 196-52871/EN-9 BG-Sofia Biztonsági berendezések nukleáris erőművekhez Tenderhatáridő: 1993. XII. 16. 93/S 196- 52870/EN-9 EE-Tallinn 1500 db hő­mennyiség­­mérő műszer szállítása Tender­­határidő: 1993. XI. 26. 93/S 195- 52017/IT-37 l-Rome Rozsdamentes acél csőszerelvények Tenderhatáridő: 1993. XI. 02. 93/S 196-52088/IT-88 l-Venice 180 000 PVC-cső tartozékokkal kábelfektetéshez Jelentkezési határidő: 1993. XI. 03. 93/S 196-52100/IT-54 l-Ancona Mezőgazdasági vegyi laboratóriumhoz műsze­rek, eszközök, bútorok Jelentkezési határidő: 1993. XI. 08. 93/S 196-53329/EN-99 NO-Oslo Kábelek Tenderhatáridő: 1993. XI. 16. 93/S 195-52068/DE-38 D-Koblenz Csövek 1.1 m DM értékben Jelentkezési határidő: 1993. XI. 03. A hivatalos EK-dokumentumok Magyarországon beszerezhetők és a fenti témákról bővebb információk kaphatók az Euro Info Service-nél: 1138 Bp., Margitsziget (Club sziget) tel/fax: 111 -6061.

Next