Új Magyarország, 1993. október (3. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-04 / 231. szám

III. évfolyam, 231. szám 1993. október 4., hétfő M­i kell-e digitális Budapest-tájkép? Igen vagy nem, s ha igen, miért nem A Karinthy Frigyestől kölcsönzött alcím rendkívül időszerű. Te­gyük hozzá: sajnos. London és Párizs után ugyan a magyar fővá­ros mondhatja a magáénak öreg kontinensürők harmadik nagyvá­rosaként a számítógépesített térképet, ám úgy látszik, ennek nem sok hasznát veszi. Pedig tudósok a megmondhatói, ha áldozná­nak rá mintegy húszmilliót az önkormányzatok (netán a közüze­mek meg a főváros), akkor hat év alatt körülbelül 4,5 milliárd forin­tot takaríthatnának meg vele. Ez persze nem ilyen egyszerű. Ha ..ugyanis magától értetődő volna, akkor fölösleges lett voln­a, az a finnnapi tudományos konferencia a­ Fórum Szállóban, amelyen a hazai szakemberek egymásnak mondták el mindazt, amit amúgy is tudtak. Akiknek viszont csöppet sem ártott volna, hogy alapo­sabban megismerkedjenek a térkép-számítógépesítéssel, távollé­tükkel tüntettek, így arról sem lehet fogalmuk hogy az AGM Részvénytársaság az amerikai Intergraph cégtől vásárolt - azelőtt COCOM tilalmi listán szereplő - számítógépes módszereket kí­­­­vánja átültetni magyar viszonyokra, s ennek folytán ma úgyszól­ván elképzelhetetlennek számító modern, gyors, p­intos eszköz birtokába juthatnak az önkormányzatok éppúgy, mint a földhiva­talok van a rendőri szervek. Pillanatok alatt képernyőre hívható a többi között bármely városrész térképe (az 1:4000 méretarányú térképen húszcentis tereptárgyak is megkülönböztethetők), egy­­egy területrész védett fáinak jellemző adatai, s leolvasható például róla, hogy valamely negyedben mennyi az emberek várható élet­tartama. Nyilvánvaló, hogy mindez teljesen átalakítja a közigaz­gatási munka jellegét, hiszen a holnap képviselője már nem könyvtári segédlettel dolgozik, hanem a számítógép lesz a mun­katársa - ha megtanul bánni vele. De egyelőre nem sok jel mutat arra, hogy a szóban forgó előnyökkel élni fogunk. A fővárosnak mintha fogalma sem volna róla, hogy az AGM Rt. birtokában van Kelet-Közép-Európa legnagyobb adatbankja, s fölöttébb megérné számítógépesítési szaktudását igénybe venni. Ez annál is inkább furcsa, mert fele részben a főváros a cég tulajdonosa. A Komu­­nálinfo pedig az AGM leányvállalataként ajánlja számítógépesí­tett közműtérképeit, amelyek a telefon- és csatornahálózatról, a villamosvezeték-rendszerről, a hőszolgáltatásról szolgálnak infor­mációval, s ezek úgyszólván valamennyi adata szinte pillanatok alatt hozzáférhető. Ennek előnyeit aligha kell részletezni egyebek között egy csőtörésnél vagy egy kábelszakadásnál. Talán nem kell túlságosan sok időnek eltelnie ahhoz, hogy magától értetődővé váljék, ami­­ csakugyan magától értetődő... (veszprémi) GAZDASÁG X : 2,53 Bedugult a keleti piac Tanulmány az élelmiszerexportról Tanulmány készül a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Miniszté­riumában arról, miként lehetne a magyar mezőgazdaságot és élelmi­szeripart annyira megerősíteni, hogy képes legyen előállítani a kül­földön keresett árut, s ezzel javított a jövedelmezőségén. Mezőgaz­daságunk - mostanában sokat emlegetett „fénykorában" - termékei legnagyobb részét a viszonylag igénytelen keleti piacokra adta el. A hajdani Szovjetunió utódállamai ma alkalomszerűen tudnak csak fi­zetni, de már nem fogadják el a középszerű minőséget, mert közben megismerték a nyugati mezőgazdaság termékeit Mára világosan látszik: a tömegá­ru eladhatatlan Keleten és Nyu­gaton egyaránt. Ugyanakkor a hungaricumnak számító őrölt paprikából, szalámiból és liba­májból óriási a kereslet. Ugyan­csak jól eladható a darabolt puly­ka, a filézett csirkemell, a liba­mell, a kézi munkával készült zöldségkonzerv, valamint a du­­rumbúza és a belőle készült liszt, tészta. Mennyi mezőgazdasági ter­méket és élelmiszert adunk el külföldön és mennyit veszünk? István, a Nemzetközi Gaz­dasági Kapcsolatok Minisztériu­mának osztályvezetője tájékoz­tatta lapunkat. Mint mondta, tavaly mező­­gazdasági termékből és élelmi­szerből négyszer annyit adtunk el külföldön, mint amennyit vá­sároltunk. Több fejlett ország­ban az import sokkal nagyobb részt képvisel az exporthoz ké­pest, mint nálunk. Az élelmisze­rek és élvezeti cikkek importja csupán öt-hét százaléka a lakos­ság éves fogyasztásának, és en­nek a mennyiségnek is a fele olyan termék, amely Magyaror­szágon nem terem: nyers kávé, déligyümölcs, kakaóbab, tengeri hal. Természetesen az ország­ban és a fővárosban is vannak olyan üzletek, áruházak, ahol a polcokon sok külföldi élelmiszer látható, de ez nem országos ará­nyokat tükröz. Az élelmiszer­­iparban sok vegyes vállalat ala­kult a közelmúltban, ezek ide­gen nyelvű felirattal kínálják a hazai alapanyagból itthon gyár­tott termékeiket. Az élelmiszer-ágazat tavalyi külkereskedelmi mérlege az el­adás javára billent, mégpedig 1,9 milliárd dollár többlettel. Az idén azonban kisebb az árualap. Gabonából az aszály miatt a ta­valyi mennyiség öt-tíz százalé­kát lehet exportálni, bár a hazai árak annyira magasak, hogy in­kább mindenki itthon értékesíti, amit lehet. Az Európai Közösség húsem­bargója óriási veszteséget oko­zott, most látható igazán a hatá­sa. Csak a harmadik-negyedik negyedévben indulhatott meg igazán a kiszállítás, de a közös piaci túltermelés miatt nem nagy a kereslet. A konzervipar fizetési zavarai miatt nem tudott szerződést köt­ni a mezőgazdasági termelőkkel, ráadásul a szárazság következté­ben kevesebb zöldségféle ter­mett. Almából bőség van az idén, de a külpiaci árak olyan alacsonyak, hogy csak nagy ne­hézségek árán lehet eladni. A keleti piac országai alig tudnak fizetni, ezért csak egészen sze­rény mennyiséget vásárolnak. A 200 ezer tonna alma negyedére sincs vevő. Az exporttámogatás maximális növelése után sem kap a termelő 12-14 forintnál többet az első osztályú étkezési alma kilójáért. Az idén is tele lesznek a pin­cék, hiába­­sikerült az utóbbi két évben 100 ezer dollárral növelni a bor- és pezsgőexportot. Az évekkel ezelőtt megszokott 3-4 millió hektolitert lehetetlen elad­ni. Az egykori szovjet piac, amely az asztali és még gyen­gébb minőségű bort korlátlanul felszippantotta, már a múlté. Utódállamai csak kevesebbet ké­pesek vásárolni, és inkább a mi­nőségi borhoz ragaszkodnak. Sajnálatos, hogy az árucsere-ke­reskedelem is nehézkes, mert kevés olyan terméket tudnak felkínálni, amely itthon elfogad­ható áron eladható. Vállalatainknak mégis célsze­rű volna megőrizniük a kivívott piaci pozícióikat - állítja a szakem­ber -, mert már elindult a ver­seny a Kelet meghódításáért, és a nyugati cégek súlyos anyagi ál­dozatokra is hajlandók minden egyes üzletért. K. L. T. Az európai megoldás kell-e bizonygatni, hogy a kór­házakból kikerülő hulladék mennyire veszélyes? Mégis gyakran előfordul, hogy a kór­termekből, a műtőkből minden felesleges anyag egyenes úton a kukákba, onnan pedig a szemét­­lerakóba, illetve a kommunális hulladékégetőbe kerül. A hozzá nem értő is belátja: óriási a fertő­zés veszélye. Ennek az ázsiai állapotnak a felszámolására még 1989-ben pályázatot írt ki az akkori Fővá­rosi Tanács. Valamilyen európai megoldást kerestek még mielőtt kitört volna a botrány. A pályá­zat nemzetközi volt, de végül is a hazai Septox Kft. nyerte el az egész főváros területére szólóan a gyűjtőeszközök kihelyezésére, a hulladék gyűjtésére, elszállítá­sára és ártalmatlanítására szóló jogot. Meg is kötötte a szerző­dést a Fővárosi Tanáccsal a tár­sadalombiztosítás garanciája mellett. A tb vállalta, hogy finan­szírozza a kórházi hulladék megsemmisítésének költségeit. Megindult a munka. A Septox önerőből kifejlesztette az egy­szer használatos gyűj­tődobozo­kat, megtervezte és elkészítette a konténereket. Egyszóval, felké­szült arra, amit vállalat. Közben persze történt egy s más. Lezaj­lott a rendszerváltás és átalakult a tb. Azóta a társadalombiztosí­tás hallani sem akar a költségek vállalásáról. Ezzel a nagyszabá­sú terv teljes egészében dugába is dőlt volna, ha a kórházak nin­csenek tudatában a helyzet sú­lyosságának. Éppen ezért, ame­lyik kórház csak tehette, egyedi szerződést kötött a Septoxszal. Egy kórházi ágyra számítva na­ponta hat forint többletköltséget jelent a veszélyes hulladék el­szállítása, s ezt a költséget a 27 ezer budapesti kórházi ágy kö­zül 11 ezer esetében a kómázak ki tudták gazdálkodni szűkös anyagi helyzetükben is. Jellemző egyébként, hogy azokban a kór­házakban, amelyek szerződéses kapcsolatban állnak a Leptox­szal, nyugat-európai szintre csökkent a veszélyes hulladék napi mennyisége. A magyarázat egyszerű: takarékoskodnak, s az igazán veszélyes hulladékot kü­lönválasztják a kommunális sze­méttől. A Septox kétnaponta cseréli a G­yűjtőkonténereket, a hulladé­­kt a Korányi Intézetben üzeme­lő, óránként 400 kilogramm ka­pacitású égetőműben semmisíti meg. A dorogi égetőben is fel­szereltek saját költségükre egy adagolórendszert a veszélyes kórházi hulladék fogadására. A gond csak az, hogy a dorogi ége­tőmű gyakran áll, ez a hulladék pedig nem tűri a várakozást. Kü­lönösen nem a nyári melegek­ben. Ma már több cég is van a pia­con, de a Septox még mindig messze a legnagyobb. Időköz­ben országosra bővítették a há­lózatot, több vidéki kórházzal és magánrendelővel is felvették a kapcsolatot, így aztán öt hűtőka­mionjuk állandóan az országot járja. Mindez azonban kevés, mert országosan a veszély azóta sem szűnt meg: továbbra is túl sok fertőző anyag kerül a kom­munális szemétbe. Az igazi meg­oldás az lenne, ha lépne a társa­dalombiztosítás... P.J. Fontos az eladhatóság BÚCSÚ a munkásszállóktól A régi munkásszállók kora egy­szer s mindenkorra lejárt. Annak a vállalkozónak, aki munkaválla­lóival vidékről Budapestre jön dolgozni, meghatározott igényei vannak, amelyekhez a szállás­adóknak alkalmazkodniuk kell. Ezért ebben a szállodai kategó­riában nem a csillagok száma a fontos, hanem az, hogy a szállás­helyeket a vevő igényeinek meg­felelő szolgáltatásokkal lehessen eladni. Ezt a filozófiát követi az Eravis szállodalánc, amely straté­giája szolgálatába a privatizációt állította. Sok minden megváltozott a hajdani munkásszállások kör­nyékén, mióta ez év januárjától Karikás György, a hajdani minisz­tériumi főosztályvezető szemé­lyében új ember került az Eravis élére. Nevéhez fűződik az új fi­lozófia megfogalmazása, s ő ve­zényli most a vállalat privatizá­cióját is. Úgy döntöttek, hogy az épületek egy részét eladják, s az így szerzett pénzt a megmaradó épületek felújítására használják. Végeredményben mindez azt szolgálja, hogy 1995-re nyolc­ezer férőhelyes hálózatot hozza­nak létre a fővárosban kétcsilla­gos és még szerényebb kategóriá­ban. Döntő lesz az egycsillagos és az A kategóriájú turistaszol­gáltatás, és a tervek szerint jelen­tős mennyiségű olyan szállás­hely is lesz, amelyre leginkább az univerzalitás a jellemző: fel lehet használni diákkollégiumi szálláshelynek, megfelel az ifjú­sági turizmus feltételeinek és ki­elégíti az emelt szintű munkás­hotelek követelményeit is. Az Eravisnak mintegy ötven épülete van, ötmilliárd körüli a vagyona. A privatizáció során az első körben az ötmilliárdos va­gyonból kétmilliárd értékűt hir­dettek meg, ez tizenkét épület­­együttest jelent. Tudnivaló, hogy az ilyen álla­mi többségű részvénytársaság­nál, mint amilyen az Eravis, a va­gyonértékesítést maga az rt. végzi, de a tulajdonos határozza meg a követelményeket. Az ér­tékesítés szabályaiban a vagyon­védelem érvényesül. Ez pedig előírja, hogy kétszer kell nyílt tendereztetésen meghirdetni a vagyont, de ha nem érkezik megfelelő ajánlat, akkor a har­madik körben már közvetlenül is megengedett az értékesítés. Az első kör közel kétszázmillió forinttal növelte az Eravis kasszáját, s ezzel el is lehetett kezdeni a reorganizációt. Első lé­pésként egy épületet kollégium­má alakítottak át, két A kategó­riájú turistaszállóban pedig für­dőszobákat építettek. A privatizáció eddigi tapaszta­latait Karikás György így foglal­ta össze: - Üzleti érdekünk azt diktálta, hogy mindent készpénzért hir­dessünk meg, hiszen a reorgani­zációhoz pénzre van szüksé­günk. A pályázat eredménye vi­szont egyértelműen azt mutatta: számítanunk kell a jövőben arra, hogy az úgynevezett készpénz­kímélő eszközök mindinkább ré­szévé válnak az ingatlanforgal­mazásnak és általában az üzleti életnek. Érdekes például, hogy a teljes épületcsoportra kaptunk ajánlatot kárpótlási jegy ellené­ben. Egy másik, nem kevésbé fi­gyelemre méltó ajánlat - a fővá­rosi önkormányzaté - négy épü­letegyüttesre szólt. A főváros is értékpapírokkal fizetett volna, il­letve vagyoncserét ajánlott fel. Előkészítettük az ismételt meg­hirdetést, amelyben a készpénz­­fizetés mellett már lehetővé tesszük az egyéb fizetési módo­kat is. (péter) Az Ipoly összeköt A tavalyi sikeren felbuzdulva, az idén második alkalommal ren­dezték meg az Ipoly Közös Szlo­vák-Magyar Útkeresés című re­gionális kiállítást és vásárt októ­ber 1-3. között a határközeli Ma­­gyarnándor községben. A teg­nap zárult rendezvényen 22 szlo­vák és 40 magyar kiállító vett részt. Az első értékelések szerint a kiállítás kedvező hatással lesz az észak-magyarországi, minde­nekelőtt a Nógrád megyei régió fejlődésére, hozzájárul a ma­gyar-szlovák kereskedelmi kap­csolatok elmélyítéséhez és a ha­tár két oldalán alakult kis- és kö­zépgazdaságok megerősödésé­hez. A rendezvénysorozatot a Nemzetközi Gazdasági Kapcso­latok Minisztériuma anyagilag is támogatta. (P-) Szü­linapi sörűk Ötéves fennállását ünnepelte az elmúlt hét végén a Komáromi Sörgyár. A városnak és környé­kének szánt dínomdánomon ökörsütéssel, tűzijátékkal, ma­­zsorettekkel, Dolly Roll-koncert­­tel, Lagzi Lajcsival ünnepeltek. A rendezvény legszimpatikusabb programja: az ökröt saját dolgo­­zóik cnak sütötték meg. Hogy mi­től ilyen elégedettek, arra is ad­tak magyarázatot: nulláról in­dulva, két éve adoptálta őket a világ második legnagyobb sör­konszernje, a Heineken, az Ams­­tellel pedig a magyar piacon a li­­cencgyártmányok versenyében a harmadik helyre tornászták fel magukat. Éves kapacitásuk már évi félmillió hektoliter körül jár, s folyamatosan fejlesztenek, új italokat ígérnek a sörivók táborá­nak. (vér) Official Journal of the European Communities • Euro Info Service Budapest Létesítmények EBRD hitellel Kü­lföldi tenderek és piaci lehetőségek mm 93/S 177-47078/EN-6 PL-Bielsko-Biala 104 MW kapacitású fluid ágyas kazános erőmű korszerűsítése és bővítése 40 m ECU értékben. 93/S 177-47080/EN-7 RU-Moscow Szibériai olaj- és gázmezők rehabilitációs létesítményeinek berendezései: szivattyúk, fúróberendezések, számítórendszerek, csővezetékek, elektromos berendezések stb. 93/S 177-47079/EN-7 UIL-London Konzultációs iroda létesítése a volt Szovjetunió területén, mely a meglévő és most létesülő cégek fejlődését segíti. Elektromosság Élelmiszer 93/S 177-46926/DE-13 D-Schweinfurt Szennyvízkezelő üzem elektromos felszerelése. Tenderhatáridő: 1993. X.13. 93/S 177-46268/EN-43 UK-Swansea K­ülönböző élelmiszerek: hús, baromfi, friss gyümölcs és zöldség, fagyasztott élelmiszer Tenderhatáridő: 1993. X. 15. 93/S 177-47083/EN-9 UK-London Tanulmányterv készítése a Szlovéniát és ■Magyarországot összekötő vasútvonalra. 93/S 177-47086/EN-10 BG-Sofia Vizuális ellenőrző rendszerek négy nukleáris erőműhöz. W 93/S 177-47431/DE-18 D-Hildesheim Transzformátor­állomások és épületek elektromos felszerelése. Tenderhatáridő: 1993. X.19. 93/S 177-46505/GR-44 GR-Trikala Élelmiszerek és egyéb fogyasztási cikkek szállítása 1994-ben. Tenderhatáridő: 1993. X. 26. 93/S 177-47119/NL-47 B-Antwerp Tej és tejtermékek 38 m Bfts értékben. Tenderhatáridő: 1993. XI. 09. 93/S 177-47094/ FR-46 F-Dieppe K­onzervált és fagyasz­tott élelmiszerek szállítása 1994-ben. Tenderhatáridő: 1993. X. 28. Egyéb 93/S 177-47057/IT-57­­ 93/S177-PA47602/NL-34 I­l-RomeN L-Leeuwarden K­ülönbözőK­ülönböző beruházási bútorokm­unkák iskolaépítésnél 1035 m út Jelentkezési határidő: értékben. 1993. X.13. 1­93/S 177-46794/GR-45 93/S 177-46647/IT-50 G R-Salonica l-Vibo Valentia M­érnöki munkákhozH­aemodialysis tudományos műszerek és m­űszerek, berendezések Tenderhatáridő: Tender határidő: 1993. X. 30. 1993. XI. 01. 93/S 180-47555/EN UK-Alfreton Friss és fagyasztott hús Tenderhatáridő: 1993. XI. 05. A hivatalos EK-dokumentumok Magyarországon beszerezhetők és a fenti témákról bővebb információk kaphatók az Euro Info Service-nél: 1138 Bp. Margitsziget (Club sziget) tel/fax: 111-6061.

Next