Új Magyarország, 1993. november (3. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-01 / 254. szám
--------Ill'll'. Magyar-román igazságügyi eszmecsere Nathan Timigian. Lapunk értesülése szerint ma Budapestre érkezik a román igazságügyi miniszter. A magyar igazságügyi minisztérium sajtófőosztálya megerősítette a hírt, de hozzátette, hogy a román igazságügyi tárca vezetője átutazóban van hazánkban és néhány órára azért áll meg, hogy találkozzon Balsai István igazságügyi miniszterrel. A sajtófőosztály a megbeszélések témájával kapcsolatban nem bocsátkozott részletekbe és így nem erősítette meg és nem is cáfolta lapunknak azt az értesülését, hogy a rövid megbeszélésen szóba kerülhet Draghici, volt román belügyminiszter, - akinek tartózkodási helye ismeretlen - kiadatásának az ügye. A Rompress román hírügynökség szerint a román és magyar hatóságok közötti üzenetváltások e téren eddig eredménytelenek voltak. Nemrégiben a román legfelső bíróság katonai tanácsa ismételten kénytelen volt elhalasztani Draghici perét, mert a vádlott ezúttal sem jelent meg a bíróság előtt. Draghicit azzal vádolják, hogy 1954-ben parancsot adott arra, hogy öljenek meg egy férfit, akivel összekülönbözött. A román bíróság december 20-ra tűzte ki a következő tárgyalási napot. Alekszandru Draghici 1952-től volt Románia belügyminisztere, de Ceausescu 1965-ös hatalomra jutása után kegyvesztett lett és fokozatosan elvesztette párt- és állami funkcióit. Magyar szempontból igen jelentős tény, hogy Draghici volt Románia belügyminisztere 1956-57-ben, amikor Nagy Imrét és társait Romániában tartották fogva. G. F. P. ............. Kis-Jugoszlávia Inflálódó választások újvidéki tudósítónktól: Az infláció alakulását egyelőre nem sikerült az igencsak vontatottan induló szerbiai választási kampány szolgálatába állítani. Októberben újabb rekordot döntött a pénzromlás, a statisztikusok adatai szerint 1896 százalékos volt, 16 százalékkal nagyobb az eddigi, augusztusban jegyzett rekordnál. A jóslatok azonban borúlátóbbak voltak, sokan több mint 2000 százalékos pénzromlásra számítottak. Ha a hivatalosan kimutatott infláció nem is, a létfenntartási költségek növekedése elérte, sőt meg is haladta ezt a bűvös számot, ugyanis októberben 2050 százalékra rúgott. Napokra lebontva az infláció Jugoszláviában októberben napi 10,5 százalékos volt. Sokkal elképesztőbbek a számok hosszabb időszakokra kivetítve: az év első tíz hónapjában 969 millió százalékkal növekedtek az árak, az évi infláció pedig októberben majdnem elérte a kétmilliárd százalékot. Talán mondani sem kell, hogy az átlagpolgár a zsebén keresztül úgy érzi, hogy még ennél is nagyobb az infláció. Mind nehezebb a betevő falat előteremtése, fűtésre már csak a módosabbak gondolhatnak. A hatalom legújabb lépéseivel nemhogy segítene, hanem csak tovább ront a helyzeten. Az árak tekintetében végképp kiengedte a gyeplőt a kezéből, a szerb kormány most már csak a liszt és a kenyér árát tartja ellenőrzése alatt, míg minden más termék esetében gyakorlatilag szabad kezet adott a gyártóknak. A mindennapos, több száz százalékos áremelkedések mellett a polgároknak mind több gondot okoz a készpénzhiány, a bankokban szinte lehetetlen felvenni a nyomorúságos nyugdíjakat és fizetéseket. A szabad vagy feketepiacon pedig már régen csak egy pénznem létezik: a német márka. A korábbi tapasztalatok alapján sokan bíztak abban, hogy legalább a választási kampány idején újabb pénznyomtatással látszólag igyekeznek majd segíteni a polgárokon, a hatalom megtartásának reményében. Ennek azonban egyelőre a nyomát sem látni. Ebből pedig legalább két feltételezés kínálkozik: az egyik, hogy a jelenlegi hatalom már annyira híján van az anyagi javaknak, hogy nem képes két hónapon át sem viszonylagos anyagi biztonságot szavatolni, így az esedékes könyöradományokat a választási kampány végére összpontosítja, a másik, amiről igaz, hogy még csak kevesen beszélnek, megtörténhet, hogy elhalasztják a december derekára meghirdetett választásokat. . . yv Guszton András III. évfolyam, 254. szám 1993. november 1., hétfő tudósítás Szabad György hazaérkezett Kínából Szabad György tegnap hazaérkezett ötnapos kínai látogatásáról. Az Országgyűlés elnöke az ázsiai országban folytatott megbeszéléseiről, kínai benyomásairól sajtótájékoztatón számolt be hazaérkezése után a Ferihegyi repülőtéren. A magyar házelnök nagyra értékelte a Li Peng kormányfővel, valamint a Csiao Si-vel, az Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottságának elnökével folytatott tárgyalásokat. Mint mondta, a baráti hangú megbeszéléseken vendéglátói úgy vélekedtek: a kelet-közép-európai térség egészéhez képest jelenleg Magyarország helyzete viszonylag a legstabilabb. Kína vezető politikusai szerint hazánk fejlődése biztató, és bár az az irány, amelyen Magyarország halad, eltér a kínai elképzelésektől, az átalakulás egyes módszereiben sok a párhuzamosság. Li Peng kormányfő Szabad Györggyel folytatott megbeszélésen bejelentette: országa részt kíván venni az 1996-os világkiállításon. (MTI) Antall-Shalikashvili-levésvili és A Miniszterelnöki Sajtóiroda az MTI által a következő közleményt adta ki szombaton: Tar Pál, a Magyar Köztársaság washingtoni nagykövete péntek délután átadta Antall József miniszterelnök gratuláló levelét John Shalikashvili tábornoknak, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottsága elnökének, akit a közelmúltban neveztek ki erre a tisztségre. A tábornok arra kérte nagykövetünket, hogy közvetítse köszönetét Antall Józsefhez, ugyanakkor gyors és alapos felépülést kívánt. Az amerikai tábornok kifejezte nagyrabecsülését Antall József személyiségével és tevékenységével kapcsolatban, továbbá megemlékezett a kormányfő édesapjának a lengyel hadsereg magyarországi átmentésében kifejtett munkájáról. Spadolini lesz a Kossuth-emlékév olaszországi fővédnöke Giovanni Spadolini, az olasz szenátus elnöke lesz a fővédnöke a Kossuth Lajos halálának 100. évfordulója alkalmából Olaszországban tartandó megemlékezéseknek. A politikus, aki maga is neves történész és a szabadságharc korának, ezen belül is az egységes olasz állam kialakulásának kiváló szakértője, örömmel fogadta el az erre vonatkozó felkérést. Spadolini elvállalta, hogy előadást is tart Kossuthról. Giovanni Agnelli, a FIAT-konszern, a legjelentősebb olasz magáncég elnöke is jelezte, hogy nagyon szívesen bekapcsolódik a Kossuth-emlékév eseményeibe. Mindkét felkérést Gyapay Dénes milánói főkonzul tolmácsolta. A tervek szerint Torinóban, Milánóban és Rómában lesznek az évfordulóval kapcsolatban tudományos tanácskozások, kiállítások és egyéb megemlékezések. Egy vándorkiállítás várhatóan Olaszország számos más városát is bejárja. (MTI) Horn Gyula Izraelben járt Félhivatalos látogatást tett Izraelben Horn Gyula, az MSZP elnöke. Látogatása során találkozott Jichak Rabin kormányfővel, a Munkapárt elnökével. Az izraeli-palesztin megállapodásról, valóra váltásának nehézségeiről cseréltünk eszmét, és a magam részéről megköszöntem azt a támogatást, amelyben a Munkapárt - tapasztalatainak átadásával - az MSZP-t részesíti a választások előtt - mondta a pártvezető. „A Munkapárt nekünk szurkol mint testvérpártjának" - jelentette ki Horn, aki tíznapos izraeli tartózkodásának felét hivatalos megbeszélésekkel, másik felét pihenéssel töltötte. (MTI) Interjú Kónya Imrével Amerikai támogatás a magyar álláspontnak (Folytatás az 1. oldalról) Milyen benyomásokat szerzett az amerikai fővárosban az itteni politikusokkal való találkozásai során? - Elsőként a külügyminisztériumba látogattam el, ahol megbeszéléseink középpontjában egyrészt a magyarországi belpolitikai helyzet állt, különös tekintettel a közelgő választásokra. Másfelől viszont szó volt hazánk biztonsági problémáiról és ezzel kapcsolatosan csatlakozásunkról a nyugati nemzetközi szervezetekhez, elsősorban a NATO-hoz. Tárgyalópartnereimmel egyetértettünk abban, hogy a „Partnership for Peace" (Partnerség a békéért) alapelv rendkívül jó amerikai kezdeményezésnek tűnik, mert kiterjeszti a biztonsági szempontokat az egész térségre, ugyanakkor feloszlathatja azokat az aggodalmakat, amelyek Oroszország részéről esetleg fölmerülhetnének. - Magyarország a jövőben milyen mértékben közeledhet a NATO-hoz, illetve a nyugati védelmi szövetség hazánkhoz? - Az Egyesült Államok nyilvánvalóan egy teljesen új békerendszer megteremtésében érdekelt, amely megegyezik a mi álláspontunkkal. Ez a békerendszer bizonyára másképpen fog működni Oroszország és másképpen a térség többi állama irányában. Egyetértettünk abban, hogy a „Partnership for Peace"-terv nem jelenti a különböző államok „egybemosását", hiszen a földrajzi távolságokon kívül figyelembe kell venni azt is, hogy melyik ország menynyire képes közelíteni a szervezethez. Nyilvánvaló, hogy azok az országok, amelyek nem csak földrajzilag, hanem történelmi alapon és a demokratikus intézményrendszer megvalósítása terén közelebb vannak a Nyugathoz, más elbírálást remélhetnek. Számomra igen megnyugtató, hogy a magyar kormány törekvései az ország biztonsága érdekében megértésre és támogatásra találnak az Egyesült Államok részéről. - Milyen Magyarország megítélése az amerikai külügyminisztérium köreiben? - Beszélgetéseim során azt tapasztaltam, hogy hazánkat demokratikus és stabil államnak tekintik és ez utóbbit bizonyítva látják azzal a ténnyel, hogy a választások óta az ország élén ugyanaz a koalíciós kormány áll. Tisztában vannak azzal is, hogy hazánkban sokan elégedetlenek elsősorban a gazdasági helyzet miatt. Ugyanakkor az amerikai külügyminisztérium tisztségviselői nem látnak különösebb nehézséget hazánkkal kapcsolatban, és ezért figyelmüket most már inkább a válsággócok problémáinak megoldása köti le. A litván és lengyel helyzet alakulása viszont figyelmeztetés lehet arra, hogy a piacgazdaságra való áttérést jobban kellene segíteni és ez a folyamat több támogatást igényel. - Az Amerikában élő magyarok képviselőivel való találkozás során melyek voltak azok a legfőbb kérdések, amelyeket megvitattak? - Az itteni magyarok a hazai átalakulással szemben többször indokolatlanul elégedetlenek és türelmetlenek. Ez a kritika, amelyikben sokszor jobbító szándék van, elsősorban az információhiánnyal magyarázható. Az a véleményem, hogy a magyar kormánynak több gondot kell fordítania a magyar emigráció tájékoztatására. Megítélésem szerint az emigrációnak változatlanul megvan a szerepe, ami kétségkívül eltér attól, ami a múltban volt. Magyarországon vita van a külföldön élő magyar állampolgárok szavazati jogával kapcsolatban. Pillanatnyilag, hogy áll ez a kérdés? - Nem tudok megnyugtatót mondani, de mi fenntartjuk eredeti elképzelésünket a külföldön élő magyar állampolgárok szavazati jogával kapcsolatban. Részünkről ez nem pártpolitikai kérdés, tehát itt elsősorban nem a választásokra gondolunk és az a néhány tízezer szavazat megszerzésének vágya hajt bennünket amit esetleg a kinti magyarok a kormánykoalícióra adnának, hanem nagyon fontosnak tartjuk, hogy a magyarság huszadik századi szétszóródásával szemben egy integrálódási folyamat induljon meg. Az a tény, hogy Magyarország felszabadult, megváltoztatta az emigráció státusát, tehát meg kell találni az új kapcsolódási lehetőségeket. Ennek részét képezi az is, hogy szavazati jogot adjunk a külföldön élő magyaroknak, hogy élni tudjanak állampolgári jogaikkal, mert minden olyan eszközt fel kell használni, ami közelebb hozhatja az emairációt Magyarországhoz. (ggy) AlzíVVt:'hét FELŐL ' Halandzsák világaM édiaháború. Már a kifejezés is mérhetetlenül ellenszenves. A médiumok és a bennük dolgozók bármiféle önmutoga■ tása úgyszólván teljesen idően attól a funkciótól, amit be kéne tölteniük. Ez ugyanis szolgáltató funkció lenne (és csak az), erről azonban legföljebb úgy esik szó, hogy a közszolgálatot ellátják mindenféle jelzőkkel. Mintha a szolgálat elé illesztett „köz'' megszorítás nem volna tökéletesen elegendő, nem mondana el mindent arról, ami. De egy olyan korban, amelyben a dautológiák (mindent önmagával magyarázni) eluralkodtak, amikor nemcsak liberális demokráciákról lehet beszélni (milyen nevetséges ez is a népi demokrácia után!), de jobboldali és baloldali liberalizmusról szintúgy, nos, egy ilyen korban ez nemcsak nem meglepő, de kiszámítható is. Mert bármilyen különös, már-már logisztikai nonszensz, ezeknek a tautológiáknak igenis szerepük van. Beléjük bújva szinte észrevétlenül lehet elterelni a figyelmet a kérdések lényegéről, a valós problémákról. Az Egyenleg-ügy - például - végtelenül egyszerű. Egy szemfényvesztő stikliről van szó, amelyen azonban rajtakapták elkövetőjét. Nem más kapta rajta (szakértői segítséggel), mint hivatali főnöke, álo ennek megfelelő döntést hozott. Mit kell itt tenni ahhoz, hogy az eset politikai botránnyá dagadjon? Be kell vetni a már többször kipróbált, eddig is bevált trükköket: ártatlan, védtelen áldozatokat kell kreálni egyfelől, ujjal mutogatni másfelől az otromba és antidemokratikus hatalomra. Ha jól sikerül a ködösítés, akkor a csalás elkövetője vértanú lesz, a gonosz kormány pedig, lám, megint megmutatta igazi arcát. Ho a kormány ezenközben egyetlen lépést sem tett, hogy esze ágában sem volt beavatkozni az MTV belső ügyeibe (nem úgy, mint a nagyszájú és frázispuffogtató liberálisoknak, chartásoknak), mit sem számít. Még az a közismert tény sem, hogy a nemzeti médiumok ügyében nincs is a kormánynál a labda. Csupán emlékeztetőül: a köztársasági elnök eddig - saját kérelmükre sem - nem mentette föl az elnököket. Emiatt az a hatalom, amit hatáskörén kívülről magához vont, még a kezében lehet. A kormánnyal szemben egészen bizonyosan lépéselőnye van. Mit mondjunk? Akadt már alkalmunk megszokni az efféle „akciózásokat". Volt taxisblokád, volt Hanákné-ügy, volt hordóügy. Emlékezetes, hogy Hanákné körül mekkora cirkuszt kavart a liberális sajtó, lehetett szidni a kormányt, hogy terrorista támadásokat fedez stb., stb., holott első pillantásra is látszott: egy bomlott agy rémképeiről van szó. A bírósági közleményt, amely - természetesen - leleplezte a disznóságot, eldugott pár soros, apró betűs hír „tudatta" a közvéleménnyel. Nem csoda, ha az egyik főchartá könnyedén megfogalmazhatta az eset tanulságaiból az ars poeticát: „Nem baj, ha nem igaz, legalább akcióztunk egy jót!". Tehát ezúttal újfent akcióznak, tüntetnek sztrájkolnak, tiltakoznak és - persze - szolidaritásról hablatyolnak, hiszen a csalással föltétlenü együtt kell érezni. A szabadmadaras nemzeti orákulum (TGM komoly dolgozatot rittyentett az Egyenleg üggyel kapcsolatban a liberálisok vezérfórumában, és már „rőtesbarnázza" is, „zsoldosozza és martalócozza" azokat, akik nem az ő nótáját fújják. Valahogy rosszul hangzik éppen az ő szájából. Főleg a rőt meg a vörös. Jobban tenné, ha saját házuk táján söprögetne. Csak minapában történt, hogy hazugságon csípte a bíróság pártjának elnökét, aki az ávós papát egyszerű kárpitosnak tüntette föl. Vélhetőleg arra gondolt, hogy a papának csupán a vörös kárpit lefeszítésében volt része. De a barna is rossz duma. Már a hordóügynél, a Hanákné esetében kiderült. Ezek után az épeszű olvasó mindössze kacagni tud csak azon, hogy miként aggódik a szerző „a zűrzavar fokozódásának" lehetősége miatt. Az sem akármilyen kitétel azonban, miszerint „a miniszterelnök... megszüntette néhány tollvonással a kommunikációs szabadságot. Arról nem nyilatkozik, hol látta ő ezeket a tollvonásokat. Valószínűleg nem is érdemes róla beszélni. Valahol ott lehetnek, ahol az a tőr, amellyel három emelet magasban Hanáknét megszúrták. Az ostoba képzelgések birodalmában. Ott, ahol TGM konklúziója is: „1993. október 26-án visszaállt a rendszerváltozás előtti helyzet a televízióban". Természetesen, aki azt várja az Egyenlegügytől, hogy az alapvetően változtatja meg az MTV-t, vagy naiv, vagy pedig szándékosan ködösít. Az alelnök konstatálta, hogy egyik stábja nem dolgozik korrektül. És levonta a munkajogi következményeket. Abban egyetérthetünk TGM-mel, hogy az ügy részletei jellemzik a Magyar Televízióit. Azt a munkamorált, amely ott eluralkodhatott. Ám nem amiatt, mert állami tévé, hanem, mert hosszú folyamatok, tudatos folyamatok idáig züllesztették. Nem is igen vitatható, kinek állt érdekében, hogy lezüllesszék. Magam is úgy vélem, azoknak, akik mindenáron uralni akarják a tájékoztatást, mivel belátták, az nagyhatalom. A mindenáronba az is belefér, hogy a belső ügyet az utcára vigyék, vagyis - utaltam rá - egy jót akciózzanak. A GM liberális demokrata szemforgatása (isten csodája, hogy nem kancsalodik bele), még így sem mindennapi. „A jövőre esedékes országgyűlési választások tisztasága és szabadsága máoris csorbult, akár 1990-ben" - írja. (No, nem azt akarja írni, amit ír, hogy a jövő évi csorbult volna már 1990-ben, de azt igen, hogy az akkori választásoké is csorbult.) Ezt bizony mi is így éreztük annak idején a tévés közvetítésekből, amikor a riporter olyan keservesen szorongott a számára fájdalmasan alakuló eredmények láttán. Csak olyankor tudott egy pillanatra földerülni, ha SZDSZ-sikereket vélt lehallani a tudósításból. Megkockáztatom: az MDF győzelmét akkor sem a televízió biztosította, ahogyan jövőre is a választókon múlik majd minden. Hogy mi csorbul és ki által, azt egyelőre legföljebb a madárjósok és az orákulumok tudhatják. Lám, az egyik orákulum már nyilatkozott is. Nagy naivan azt is gondolom, talán nem kéne előre lejátszani a választási meneteket. Tudom ugyan, hogy ilyenkor reménykedni lehet abban, ha jól begyakorolnak bizonyos húzásokat, esetleg bejöhetnek. A baj mindig abból származik, hogy a tétmérkőzésen az ellenfél is igazi. Akkor pedig bármi előfordulhat. Az Egyenleg-ügy viszont majd szépen besorol a többi már idézett ügyek közé. Az erőpróbák közé. Talán annyiban különbözik majd tőlük, hogy itt nemcsak a kormány iránti gyűlölet és gyalázkodás jelent meg ellenzéki oldalról, hanem a szirénhangok is. És a csábítás újabb trükkjei következnek... Fábián László