Új Magyarország, 1993. november (3. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-16 / 267. szám

III. évfolyam, 267. szám 1993. november 16., kedd GAZDASÁG kommentár Ki lesz, aki nyög? Tudjuk, nem akarásnak nyögés a vége. Hogy a napjainkban zajló vasutas kötélhúzás ügyében mely fél akar és melyik nem, azt a pár­tatlan szemlélő már eddig is megállapíthatta magában. Nem árt emlékeztetni, hogy a tárgyalások eredményeként a munkaadó hozzájárult a tizenharmadik havi fizetés jövő évi bizto­sításához, az idei - a vasutasok számára lényegesen kedvezőbb - kollektív szerződés hatályának jövő év végéig történő meghosz­­szabbításához, illetve - a tulajdonos révén - ahhoz, hogy a tárgya­lások kezdetekor megajánlott 13,8 százalékos jövő évi bérfejlesz­téssel szemben 1994-ben 25,4 százalékkal emelkedjen a vasutasok bére. Ezzel szemben a másik oldal lényegében csak a fizetésemeléssel kapcsolatos követeléseiket ismételgeti. Emlékezhetünk, eredetileg 30 százalékos igénnyel léptek föl, míg a munkáltató saját erejéből 13,8 százalékos bérfejlesztést lett volna képes teljesíteni. Ehhez jött Schamschula György miniszter és a legnagyobb vasutasszakszer­vezet közötti megállapodás, melynek értelmében 11,6 százalékkal több bérfejlesztésre nyílna lehetőség valamennyi vasutas számára, ha érdekképviseleteik csatlakoznának a megállapodáshoz. Az így kialakuló 25,4 százalékos béremelés nyugodtan értékelhető nagy­vonalú állami gesztusként. Annak ismeretében különösen, hogy jö­vőre a vasút 28 milliárd forintos veszteséggel kénytelen számolni. Ugyanakkor az nem igazán a kompromisszumkészség jele, hogy a hétfői figyelmeztető sztrájkot szervező érdekképviseletek az ere­deti javaslatuktól képtelenek 4,6 százalékos elmozdulásra­­ a meg­egyezés érdekében. Jóllehet, folyamatosan a tárgyalások szüksé­g­­ességéről, a megegyezésre való hajlandóságuk erősségéről szón v­­olnak. Mindez arra enged következtetni, hogy bizonyos szakszerveze­teket képviselő személyek egyáltalán nem biztos, hogy valóban meg akarnak állapodni. Ha pedig valaki nem akar a másikkal meg­egyezni, akkor nem is fog, hiába kapja akár a legjobb ajánlatokat is. Könnyen lehet, hogy cselekedeteik motivációját egyszerűen a feszültségkeresés, a társadalmi stabilitás minél hathatósabb meg­zavarása jelenti. Hiszen mi mást jelenthet például az a megállapí­tás, hogy a választások utáni kormány kontójára nem lehet köte­lezettséget vállalni, mondván: annak teljesítésére nincs garancia. Miért nincs? Ha lényegében ez a koalíció marad, akkor az állja a szavát. Ha nem marad, akkor viszont valószínűleg egy szociállibe­­rális grémium kerül hatalomra, amely szolidaritást és szabadságot ígér választási szlogenjében. Csak nem attól félnek a szakszervezeti érdekvédők, hogy az „elvtársak" cserbenhagyják a vasutasokat? A tegnapi figyelmeztető sztrájkkal 46 millió forint kárt okoztak - csak a MÁV-nak. S ha a szakszervezetek beváltják fenyegetésü­ket, és november 29-én általános sztrájkot szerveznek, az már egy­­milliárd forintos veszteséget okoz a nemzetgazdaságnak. Már a 46 millió forint is tovább nehezíti a vasút helyzetét, ám egy általános sztrájk olyan érvágást jelenthet az állami és MÁV-költségvetésnek, amely a meglévő, a biztosítható béremelést, s további MÁV-mun­­kahelyek létjogosultságát is alapjaiban kérdőjelezheti meg. Nem valószínű, hogy a szakszervezetek ezt akarnák­ elérni. De ha mégis fontosabb lenne az öncélú konfliktuskeresés, mint a tagság valóságos érdekeinek a szolgálata, akkor azt illene beje­lenteni. Hogy ne fárasszuk fölöslegesen magunkat. Hogy ne re­ménykedjen a társadalom józanabbik része a megállapodásban. Hogy ne higgye azt: a tárgyalásokon valóban eredményeket akar mindkét fél kérni. Ki az, aki nem akar? A tények szerint ez már nem kérdés. Mint ahogy az sem, hogy újabb sztrájk esetén ki lesz az, aki nyög. Horváth K. József Behavazott földárverés A behavazott utak miatt tej Bács-Kiskun megyében elma­radt néhány kárpótlási földárve­rés - tudtuk meg Sersey Tamás címzetes államtitkártól, az Or­szágos Kárrendezési és Kárpót­lási Hivatal elnökétől. Eges községekbe, ahol tegnapra árve­rést hirdettek, hiába próbált meg behajtani a megyei kárrendezési hivatal gépkocsija, a hóborította mellékutak­ minden jó szándé­kot meghiúsítottak. Persze az ár­verező szakemberek hiába vere­­kedték volna keresztül magukat az akadályon - akár különleges technikai segítséggel is - a licitál­ni szándékozók biztosan nem tudtak volna célt érni, legalábbis nem annyian, amennyien részt akartak venni az árverésen. Ezért döntöttek az elhalasztás mellett, de későbbi időpontban biztosan megtartanak minden árverést. Az újabb időpont kitű­zésére bőven ad lehetőséget a kormány múlt heti határozata, amely a jövő év május 31-ig meghosszabbította a szövetke­zeti földek árverésének határ­idejét. Nem kell fizetni az új földtu­lajdonosoknak a vásárolt terüle­ten található ültetvényekért - erősítette meg az Alkotmánybí­róság a korábbi jogszabályokat. Erre azért volt szükség, mert a Magyarországi Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) kifogásolta, hogy a szö­vetkezeteknek nem fizetnek a kárpótoltak a már korábban te­lepített szőlőért, gyümölcsösért. (k) MRP: a magánosítás sikeres technikája A munkastílus is változik A dolgozói tulajdonszerzés tech­nikája (MRP) kedvelt és ismert eszköze a magánosításnak, a munkavállalók és a vezetők megismerték­­ alkalmazásának szabályait, s széles körben kelt érdeklődést - jelentette ki a té­mában tartott tegnapi sajtótájé­koztatóján Szabó Tamás. A priva­tizációs miniszter véleménye szerint a Munkavállalói Résztu­lajdonosi Program múlt évi ha­tályba lépését követően a va­gyonkezelő szervezetek, s külö­nösen az Állami Vagyonügynök­ség eszköztárában egyre jelentő­sebb szerepet kap ez a privatizá­ciós technika, s az értékelt ered­mények szerint a gyakorlat is igazolta. Ez év szeptemberéig huszon­kilenc kft.-ben és harmincöt részvénytársaságban megala­kult MRP-szervezettel kötött adásvételi szerződést az ÁVÜ, mely az addig részben vagy egészben privatizált 488 társaság 13,3 százaléka. Több mint tízezer embert érint, s 12 milliárd forin­tot tesz ki az így megvásárolt va­gyon. A dolgozói tulajdonszer­zés különösen ez év márciusá­ban gyorsult fel, mivel az MRP- vel privatizált társaságok közel felét az ekkor záruló önprivati­zációs program keretében érté­kesítették. A munkavállalói tu­lajdonosi szervezetek 36 százalé­ka az iparban, 26 százaléka a ke­reskedelemben, 19 százaléka az építőiparban működik, de könyvkiadók és anyagi, illetve szellemi szolgáltatást végző cé­gek is találhatók a körben. Leg­többjük budapesti székhelyű, közöttük azonban - Aranypók, Orex, Amfora - vidéki hálózattal és telephelyekkel rendelkező társaságok is szerepelnek. A cé­gekben átlagosan a dolgozók hetven százaléka vált tulajdo­nossá, ami mindenképpen az MRP népszerűségét húzza alá. Az MRP-szervezetek átlago­san a névérték kilencven száza­lékáért jutottak a vagyonhoz, s jellemzően megalapozott, ver­senytársaiknál jobb ajánlatokat tettek. Általában a kisebb, tehát a kétszáznál kevesebb dolgozót foglalkoztató cégeknél célszerű és hatékony ez a technika. Mű­ködésüket elemezve megállapít­ható, hogy harminchat nyere­séggel, nyolc veszteséggel és ti­zenöt nullszaldóval zárta az el­múlt gazdasági évet, s a társasá­gok közül huszonegy fizetett osztalékot. A gazdálkodás muta­tói arra engednek következtetni, hogy a társaságok helytállnak, s a más tulajdoni szerkezetben működő cégekkel is felveszik a versenyt. A miniszter szerint - aki többek között a Nagykani­zsai Sörgyárban, a Zalahúsnál, a pécsi Tritexnél személyesen tájé­kozódott - a dolgozói kivásárlá­sok néhány hónap alatt gyöke­res szemléletváltozást eredmé­nyeznek: a munkavállalókban megerősödik a tulajdonosi fe­lelősségérzet, s fordulatszerűen változik a munkastílus. Tanulságos viszont az is, hogy MRP-k csak ott jönnek létre, ahol megvan a bizalom a cég jö­vője, s vezetői iránt. Az MRP- ken belül meghatározó a széle­sebb értelemben vett vezetői gárda szerepe: a korszerű me­nedzsmenttechnika, a kockázat­­vállaló gondolkodásmód nélkü­lözhetetlen feltétele a megalapo­zott sikernek. V. É. Siemens- találkozó A Siemens AG alközponti tele­fonrendszerek üzletágának kép­viselői ez évi munkaértekezletü­ket a budapesti Hilton Szállodá­ban tartják. A tegnap kezdődött rendezvényre a világ 80 országá­ból 410 Siemens-vezető érkezett hazánkba. Háklár László, a Siemens Kft. Budapest vezérigazgatója beje­lentette: az anyavállalat úgy döntött, hogy magyarországi te­vékenységének erősítése érde­kében fokozatosan összevonja a jelenleg önálló jogi személyként működő vállalkozásainak egy részét, és megalakítja a Siemens Rt. Magyarországot. A német cég ez idáig mintegy 150 millió márkát fektetett be Magyaror­szágon, s jelenleg már 15 vállala­ta van hazánkban. Portugál hitel A portugál kormány 40 millió dolláros hitelkeretet biztosít Ma­gyarországnak, további 50 millió dollár folyósításáról pedig szán­déklevelet írtak alá. A felhaszná­lás módatairól, továbbá a ma­gyar-portugál üzleti kapcsola­tok lehetőségeiről tegnap Buda­pesten tárgyalt Bogár László kül­gazdasági államtit­kár és Antonio de Sousa portugál kereskedelmi és idegenforgalmi államtitkár. A portugál kormány eredet­­leg 150 millió dolláros hitelt ajánlott fel, mivel azonban a két ország közötti forgalom és az együttműködés is meglehetősen csekély mértékű, úgy ítélték meg, hogy egyelőre 40 millió dolláros hitelfelhasználás a reális. Idegenforgalmi börze Szegeden Az Atlasz amerikai-magyar utazási és kereske­delmi káeftét, amely 75 százalékban texasi sze­mélyek tulajdona, 1991-ben alapították Szege­den. A társaság tegnap első alkalommal rende­zett idegenforgalmi börzét a József Attla Jog­­tudományi Egyetem épületében, ahol a szállo­daláncok és az utazásszervezők mellett a Bri­tish Airways, a Delta Airlines, az El Al, a Sabena és a Swissair képviselője is megjelent. Az Atlasz ez év elejétől a nemzetközi repülésügyi szer­vezet, a IATA és az amerikai utazási irodák szö­vetségének (ASTA) is tagja. Tizenöt légitársa­ság járataira értékesít jegyet. Az 1991-ben elért 150 millió forintos forgalmat az idén szeretnék megduplázni. (koppány) Nem légből kapott A hazánkban tartózkodó bajor parlamenti küldöttség tegnap ellátogatott a Légtechnika Schmalhoffer Kft. budapesti telephelyére. A cég, amely a bajorországi anyavállalat magyarországi leányvállalataként mű­ködik, négy évvel ezelőtt jött létre 50-50 százalékos magyar, illetve német tulajdoni arányban. Alapvető­en lég- és klímatechnikai termékek gyártásával, sze­relésével és forgalmazásával foglalkoznak. Érdeklő­désünkre Hanti Endre ügyvezető igazgató elmondta: termékeiket és szolgáltatásaikat évente mintegy 250 ezer márka értékben exportálják. Három éven át bé­relt csarnokban végezték munkájukat, mígnem az idén már arra is futotta, hogy egy 1700 négyzetméte­res munkacsarnokot építsenek. Egyszóval, sikersztoriról számolhattak be tegnap a bajor küldöttségnek. (­er) Pillér a kárpótoltaknak a legvonzóbb befektetési forma Már több mint 20 ezer ember vál­totta kárpótlási jegyét Pillér be­fektetési jegyre, résztulajdont szerzezve ezzel a Prudent Invest Rt. nagy értékű irodaházaiban - mondta tegnapi sajtótájékozta­tóján Nagy Elek, a társaság vezér­­igazgatója. A befektetési alapot kezelő vállalat nyolc nagy értékű belvárosi irodaház tulajdonosa Budapesten. Pillér jegyet december 3-ig le­het még jegyezni a fővárosban és vidéken - az ismert brókercé­geken kívül - a Budapest Bank, az IBUSZ Bank és a Mezőbank fiókjaiban. Háromezer forintos kárpótlási jegyért négy darab ezer forintos Pillér befektetési jegy kapható. A befektetési jegy már idéntől tíz évig fizet hoza­mot az irodák bérleti díjából és az egyre többet érő ingatlanok eladásából. A Pillér hosszú távú befekteté­si lehetőség, sokkal jövedelme­zőbb, mint olcsó napi áron meg­szabadulni a kárpótlási jegytől - mondta Sepsey Tamás címzetes államtitkár, az Országos Kárren­dezési és Kárpótlási Hivatal el­nöke. Az utóbbi időben elszapo­rodott befektetési alapokkal szemben a Pillért a magyar állam hozta létre, és a vagyonügynök­ség a Kárrendezési és Kárpótlási Hivatallal együtt ellenőrzi tevé­kenységét. Figyelemre méltó, hogy az ön­­kormányzatok is jegyeztek Pillér befektetési jegyet, példát mutat­va ezzel, hogy az önkormányzat­i lakásokért kapott kárpótlási jegy jövedelmezően fölhasznál­ható. A kárpótlás láthatóan kitel­jesedik: már több mint 260 ezer földtulajdonost jegyeznek, mintegy 13 miliárd forint érték­ben vásároltak kárpótlási jegyért állami vagyont. Az első kárpótlási törvény alapján eddig 53 milliárd forint értékű kárpótlási jegyet és 2,8 milliárd forintnyi utalványt kap­tak a kárpótoltak, a kérelmek ki­lencven százalékát már elbírál­ták a kárrendezési hivatalok. A második törvény értelmében hétmilliárd forint értékű kárpót­lási jegyet adtak ki és várhatóan az év végéig minden beadott igényről határoznak. Kovács Kálmán az ÁVÜ képvi­seletében bejelentette: mivel a Pillér befektetési forma vonzotta eddig a legtöbb kárpótolt ma­gánembert, az Állami Vagyo­nügynökség tervezi a Pillér 2 in­gatlanbefektetési alap létrehozá­sát hat hónapos futamidővel. K.L. T.

Next