Új Magyarország, 1993. december (3. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-02 / 281. szám

9^ III. évfolyam, 281. szám GAZDASÁG 1993. december 2., csütörtök­i M C-T /O Változások az MNB vezetésáben (Folytatás az 1. oldalról) Bod Péter Ákosnak, az MNB elnö­kének: nem sok beleszólása van alelnökei kinevezésébe, szemé­lyükről az Országgyűlés költség­­vetési bizottságának egyetérté­sével a köztársasági elnök fog dönteni. A jelöltekről annyit lehet tud­ni, hogy Nagy Sándor tapasztalt banki szakember, hosszú ideig dolgozott az MNB-ben devizate­rületen, majd a Citybank Buda­pest ügyvezető igazgatója volt. Tavaly visszakerült a Magyar Nemzeti Bankba, azóta Hárshe­gyi Frigyes helyetteseként, ügy­vezető igazgatói minőségben dolgozik. Ha pályázatát elfogad­ják, akkor a nyugdíjba vonuló kollégája munkaterületét veszi át, vagyis a készpénzkibocsátás, a bankjegykibocsátás, az országos hálózat ügyei, az úgynevezett banküzemi terület lesz az övé. Kovács Álmos, a Pénzügymi­nisztérium jelenlegi helyettes ál­lamtitkára ugyancsak jól ismeri az MNB belső ügyeit, hiszen ed­dig ő képviselte a kormányt az MNB igazgatósági ülésein, vala­mint a jegybanki tanács ülésein. Naprakész ismeretei vannak a bankról. Tilvakos eddigi munkate­rületét venné át, tehát a közgaz­dasági főosztályt, az EBRD-vel összefüggő dolgokat, a bankel­lenőrzést, az információs mun­kát. Bod Péter Ákos, az MNB elnö­ke elmondta, hogy továbbra is számít a távozó alelnök, Tarafás Imre munkájára, és azt is, hogy a nyugdíjba vonuló kolléga utódjául már korábban is Nagy Sándort javasolta. Szabó Iván pénzügyminiszter Kovács Álmos jelölését így kom­mentálta: „Egyedül én vagyok a vesztes!" Eddigi helyettes állam­titkárát szakmailag felkészült­nek tartja az új feladatra, de, mint mondta, a PM-ben hiá­nyozni fog. Utódjáról még nincs döntés. Sz.T. EhbZ í’! Vagyon a társadalombiztosításnak? Tegnapi ülésén - egyebek között - a megváltozott munkaképessé­gű dolgozókat foglalkoztató vál­lalatok átalakításával, az Állami Vagyonügynökség és a Pénz­ügyminisztérium garanciaválla­lási rendjével, valamint a Piszkei Papír Rt. és a Székesfehérvári Hűtőipari Rt. privatizációjával foglalkozott a vagyonügynökség igazgatótanácsa. Mint a sajtótájékoztatón Csépi Lajos, az ÁVÜ ügyvezető igazga­tója elmondta: összesen hét olyan - még tanácsi alapítású - célvállalat tartozik a vagyonügy­nökséghez, ahol megváltozott munkaképességű dolgozókat al­kalmaznak. A társaságokká ala­kult cégeket az ÁVÜ a társada­lombiztosításnak szánja, ezzel is hozzájárulva vagyonátadási kö­telezettsége teljesítéséhez. El­képzelhető, hogy a tb nem lesz elégedett az ajánlattal, ám - mint azt az ügyvezető igazgató hangsúlyozta - a vagyonátadást alku kíséri. Némileg szigorodott a va­gyonügynökség által vállalható pénzügyi garancia engedélyezé­si rendje. Ötszázmillió forintig az ÁVÜ igazgatótanácsa a pénz­ügyminisztérium helyettes ál­lamtitkárának jóváhagyásával vállalhat garanciát, ötszázmillió és egymilliárd forint között a pénzügyi tárca közigazgatási ál­lamtitkára és az ÁVÜ ügyvezető igazgatója megállapodása alap­ján, egymilliárd forint felett pe­dig a privatizációs miniszter és a pénzügyminiszter hozzájárulá­sával mehet végbe az ügylet. Lezárult a Piszkei Papír Rt. kétfordulós, nyilvános privatizá­ciós pályázata. A második kör­ben egy görög befektető mellett döntött a testület, aki az 51 szá­zaléknyi, 527 millió forint névér­tékű részvénycsomagot 135 szá­zalékos árfolyamon szerezheti meg. A Székesfehérvári Hűtő­ipari Rt. privatizációja során egyrészt a mezőgazdasági ter­melők nyílt, egyfordulós pályá­zat keretében 25 százalék plusz egy szavazatot megtestesítő - 234 millió forint névértékű - tu­lajdonhányadot szereztek meg, másrészt nyilvános ajánlattétel útján, kárpótlási jegy ellenében 417 millió forint névértékű cso­mag kerül forgalomba. v-i Gördül az országút Sikerrel zárult a kísérleti kombi­nált fuvarozás próbaüzemelteté­se a záhony-lembergi útvona­lon. A MÁV Rt. és az Ukrán Vas­utak által kötött szerződés alap­ján kamionszállító vonatokat közlekedtettek az említett szaka­szon a szolgáltató Dunakombi társaság üzemeltetésében. A kísérlet egyértelműen bizo­nyította a kombinált szállítás előnyeit. Záhonyban, az 500-as terminálon a vonatra felgördülő kamionoknak nem kell megbir­kózniuk a hosszadalmas közúti várakozással, a Kárpátok kímé­letlen útviszonyaival és az időjá­rás viszontagságaival. Az esz­közkímélés mellett tekintélyes az üzemanyag-megtakarítás is. Érdeklődésünkre a társaságnál elmondták, hogy a zárt irányvo­natként közlekedő kamionvo­natra a felszálló jegy 200 dollár­ba kerül. A kamionvonatok me­netrendjéről érdeklődni és a felszálló jegyeket előzetesen lefoglalni az IN­time Kft.-nél le­het (tel.: 06-1-26-99076, fax: 06-1-26-99085). A MÁV és a Du­nakombi társaság szakemberei a közeljövőben készek hasonló szolgáltatások mellett Kievig in­dítani a gördülő országút próba­járatát. (P) Borbála előtt a bányászok Az elmúlt évszázadokban ha­zánkban éppúgy, mint a világ legkülönbözőbb országaiban, a bányászok, mielőtt leszálltak a mélybe, védszentjükhöz, Szent Borbálához imádkoztak. Az el­múlt rendszerben feledtették a régi kultuszt, 1990 óta azonban a bányászok december elején Ma­gyarországon is újra megemlé­keznek hagyományos ünnepük­ről. Az idén szerte az országban ma, holnap és holnapután tartják a Szent Borbála ünnepségeket. Ezek során az idén először adják át az ipari és kereskedelmi mi­niszter, Latorcai János által alapí­tott, elismerést jelentő Szent Bor­bála plakettet és oklevelet. Szűcs István, az Ipari és Keres­kedelmi Minisztérium energeti­kai blokkjának vezetője tegnapi sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a magyar bányászoknak a következő napokban, a Borbála­nap keretében mintegy nyolc­van-nyolcvanöt emlékérmet és oklevelet adnak át. Az emlékér­met az oklevéllel és a vele járó pénzjutalommal együtt ma a mátravidéki bányászoknak - mi­vel Latorcai János miniszter Izra­elben tárgyal - Surján László nép­jóléti miniszter adja át. Más-más vidék bányászai eltérő módon ünnepük védőszentjüket: van­nak, akik csak néhány órás meg­emlékezést tartanak, de akad­nak olyan helyek is, ahol több­napos ünnepségsorozat kereté­ben elevenítik fel a bányászha­gyományt. B. N. A közelmúltban 3,5 milliárd fo­rint értékű szerződést kötött az Ericsson és a Westel 900, miután az előbbi megnyerte azt a pályá­zatot, amelyet a rendszerszállí­tó kiválasztására írtak ki a GSM páneurópai rádiótelefon kiépí­téséhez. A szerződés értelmé­ben az Ericsson 900 megaherzen ü­zemelő rádiótelefonok mű­ködtetéséhez szükséges kap­csolóközpontokat, bázisállomá­sokat, valamint mikrohullámú összeköttetést biztosító beren­dezéseket szállít. Mit jelent mindez Ericsson számára? - kérdeztük Fodor István vezéri­gazgatótól. - Ez egy hosszabb, több lépcsőt magába foglaló szerződés, amely a Westel hálózatának bi­zonyos fokú kiépítését jelenti. Merőben új technológia, megho­nosításáról van szó, így a svéd­országi anyavállalat rádiós rész­legével közösen kötöttük a meg­állapodást. - Milyen új feladatokat ró a meg­állapodás az Ericsson Technikára? - Hadd kezdjem a választ egy kis kitérővel. Cégünk története a közelmúltba nyúlik vissza, ugyanis 1991-ben kezdtünk digi­­tális technikát szállítani a Matáv­nak. Nulláról indultunk. A kiin­dulóhelyzet a következő volt: egy svédországi cég szerződést kötött, s ennek alapján megala­kult Magyarországon e­ ve­gyes vállalat, az Ericsson Techni­ka, amelyet mellesleg 1991 feb­ruárjában az egyik kollégámmal közösen indítottunk el. Ma 350- en vagyunk. Az említett szerző­dés keretein belül létrejött egy technológiai transzfer, magyar mérnökökből összeállt a szüksé­ges fizikai és szellemi kapacitás. Mi a helyzet ma? Van egy jelen­tős szerződés, többéves kifutás­sal, most tehát meg fog ismét­lődni az, ami a digitális kapcso­lástechnika területén szűk há­rom évvel ezelőtt lejátszódott. Adva van a piaci feladat, egy le­hetőség, s ehhez társul egy ko­moly technológiai transzfer. Az Ericsson alapelve, hogy minél közelebb kerüljön a vevőhöz, mert csak úgy tudja igazából ki­szolgálni.­­ Tehát, ha jól értem, következő lépésként a feladat elvégzéséhez most is bizonyos fejlesztéseket kell végrehajtani. - Azzal a különbséggel, hogy most már nem kell új céget ala­pítani, hiszen egy meglévő cé­gen belül csupán új üzletág jön létre. Megteremtjük azokat a fi­zikai és szellemi kapacitásokat, amelyekre a feladat elvégzésé­hez szükség lesz. -A cég jelenlegi forgalmához képest mit jelent a 3,5 miliárdos kötés? - Mint említettem, 1991-ben indultunk, de az első év jobbára tanulással telt el, a második év­ben már alvállalkozóként dol­goztunk a stockholmi cégnek, majd 1993-ban fővállalkozók let­tünk. Az idén csaknem 3 milli­árd forintos lesz a forgalmunk, míg jövőre már 8 milliárdot ter­vezünk, amiben értelemszerűen benne van a GSM-tender is, illet­ve annak egy része, mivel a szer­ződés teljesítése 1995-re is áthú­zódik. Ha azt vesszük, hogy a nyolcmilliárdból mintegy két­milliárd forintot tesz ki a GSM, akkor látható, hogy az Ericsson Technika általában is imponáló dinamizmussal lép előre a kö­vetkező évben. Minden álsze­rénység nélkül azt kell monda­nom, hogy az Ericsson Technika 1994-ben az ország legnagyobb professzionális híradástechnikai cége lesz a forgalom szempont­jából. - Van valami titka ennek a szé­dületes növekedésnek? - Az Ericsson cég rengeteget költ fejlesztésre. Mégpedig azért, mert a professzionális hír­adástechnika jelenében és jövő­jében nagyon intenzíven részt kíván venni és részt is vesz. Ha tehát egyáltalán lehet itt titokról beszélni, akkor az a korszerűség­ben­­rejlik, egyszerűbben foga­­mazva: van mit eladnunk. Hoz­zá kell azonban tennem: másnak is van korszerű rendszere, ebben az Ericsson nincs egyedül. És itt következik a titok másik eleme, ennek a multinacionális cégnek alapfilozófiája, hogy ide küldi az ismeretet, a transzfert, a tudo­mányt, és nem kétezer kilomé­terről próbál üzletet csinálni. Magyar szakemberekkel, itt dol­gozik.­­ Gyakori a panasz, ho­ Ma­gyarországon a szürkeállomány többre lenne képes, de mivel nem foglalkoztatják kellőképpen, csak fél­­erővel dolgozik. Önök ez alól, úgy tetszik, kivételek.­­ Ez nálunk természetes. Az a 25 éves mérnök, aki csak nemrég hagyta el az egyetemet, olyan ter­mészetességgel dolgozik ezzel a magas színvonalú technológiával, mint ahogy más reggelente fogat mos. Csodálatos érzés, amikor az ember látja, hogy a mérnökök él­vezettel, óriási motivációval vég­zik a dolgukat. Azt hiszem, való­ban maximálisan használjuk - de nem kihasználjuk! - a szürkeállo­mányt. Magunk képezzük a szak­embereinket, külön oktatóköz­­szontunk van, de előfordul, hogy a világ más és más részébe küld­jük ki őket, hogy a különféle szak­területekkel megismerkedjenek. - Mennyiben tekinthető magyar vállalatnak az Ericsson Technika? - Ez terminológia kérdése. Sze­rintem teljes egyetében magyar vállalat. Alá külföldi szakértőként dolgozik nálunk, véges szerző­déssel van itt, az a feladata, hogy a magyar utódját megtalálja és kinevelje. Vannak olyan terüle­tek, amelyek élén ma is külföldi­ek állnak, ám az év végén el­mennek, és helyükbe magyar vezetők lépnek. Ezért azt mond­hatjuk, hogy a foglalkoztatottak szempontjából magyar vállalat a budapesti Ericsson Technika. A tulajdonjog tekintetében már más a helyzet: 75 százalékban Ericsson és 25 százalékban Mű­szertechnika. - Eddig fő megrendelőjük a Matáv volt. Változik-e a piaci hely­ük a koncessziós társaságok megjelenésé­vel? - Hadd javítsam ki: eddig sem csak a Matáv volt a megrende­lőnk, mert például a feg­rveres tes­tületeknek is értékesítettünk bizo­nyos hírközlési eszközöket, de jel­lemzően természetesen a Matáv­val álltunk üzleti kapcsolatban. A koncessziótól nem várok jelentő­sebb változást. Nekünk egyéb­ként teljesen mindegy, hogy ma az, aki a rendszerünket veszi és alkal­mazza. A leendő új üzemeltetők­kel is ugyanazt a partneri viszonyt igyekszünk kiépíteni. - Várható-e valamilyen változás a cég üzletpolitikájában? - Üzletpolitikánk lényege, hogy mindig a piac igényeire reagá­lunk. Adott esetben persze, na nem is a piacot, de a felhasználót lehet tájékoztatni az­­abb és újabb eredményekről, fejleszté­sekről. Nyilvánvalóan ez is egyfaj­ta együttműködést jelent, s ez is beletartozik a stratégiánkba. Fon­tosnak tartom, hogy mi nem egy­szerűen csak árut adunk el, ha­nem szolgáltatást és üzemeltetést kínálunk. Ha igény van rá, komp­lett, kulcsrakész fővállalkozást is képes a cég végezni. Ilyen koráb­ban is volt, de úgy tetsző, a piacon most nagyobb igény várható az ilyen jellegű munkák iránt. Ez egy újabb üzletág kialakítását teszi szükségessé az Ericsson Techni­kánál. (péter) Ericsson: a siker záloga közel a vevőhöz Fotó: Körmendi Iván Nagyobb esély a borászatnak Újabb akadályt sikerült leküzde­ni a magyar borgazdaság fejlesz­tése érdekében - kommentálta Kádár Béla külgazdasági minisz­ter a hétfőn aláírt megállapo­dást, amelyet hazánk és az Euró­pai Közösség kötött. A több mint négy éve folyó tárgyalások eredményeként született egyezmény évente 20 százalékkal csökkenti a borkivi­telünket sújtó vámokat és lefölö­zéseket, ugyanakkor 42-43 szá­zalékkal több bort adhatunk el a közösség országaiban. Cserébe Magyarország is 10 százalékkal csökkenti az EK-ból érkező bor vámját, és több importot enge­délyez. Kádár Béla jónak minő­síti a kereskedelempolitikai al­kut, ugyanis - mint mondta - a vám szempontjából 2:1, a mennyiség szempontjából pedig 3:1 az eredmény Magyarország javára. Az egyezmény hozzájárulhat bőriparunk mihamarabbi talpra állásához, hiszen több fajbort adhatnak el az igényes nyugati piacon a pincészetek. K. L. T. A hazai vetőmagért több mint százezer család meg­élhetése múlik a hazai vetőmag­­termesztés sikerén. A sorban ala­kuló terméktanácsok között a vetőmag-terméktanács célja, hogy segítsen a gondok megol­dásában az államigazgatásnak, valamint a vetőmagágazat sze­replőinek a lehetőségek kihasz­nálásában és a jövedelmezőség javításában - tájékoztatott Per­­czel Mihály, a szervezet elnöke. A terméktanácsban 130 nö­vénynemesítő, vetőmagkereske­­dő, -szaporító és -forgalmazó vesz részt, feladata az érdek­­egyeztetés és érdekképviselet. Magyarországon a foglalkozta­tottak 13,8 százaléka él mező­­gazdaságból, és rengetegen ki­egészítő foglalkozásként ter­mesztenek növényt, tenyészte­nek állatot. Hazánk vetőmagter­melő ország volt, de az elmúlt tíz évben felényire esett vissza a ter­melés. Ennek ellenére az itthon felhasznált vetőmag értéke 30 milliárd, a külföldön eladotté pedig több mint hat és fél milli­árd forint. (k) Együtt az érdekképviselettel A tárca csak az érdekképviseletek­kel együtt kép­es érvényesíteni mezőgazdasági politikáját mondta Szabó János földművelésü­gyi miniszter tegnap, miután az Élelmiszeripari Középszintű Ér­dekegyeztető Tanács létrehozásá­ról írt alá magállapodást Vanek Bé­lával, az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége főtitkárával és Farkas Imrével, az Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetségének elnökével. Szabó János az érdekképvise­letekkel szorosabb kapcsolatra törekvő új minisztériumi szem­lélet bizonyítékának tartja a do­kumentumot. Az első tárgyalást december 15-én tartják, szó lesz a szövetkezetek adósságelenge­déséről, valamint adósságátüte­mezéséről, továbbá értékelik a december 8-án rendezett parla­menti agrárvitanapot. (K) A feltaláló hasznosítóra vár Rendhagyó kísérlet a mostani rendezvény, a látszat ellenére nem kiállítás, hanem a szellemi termékek alkotói és a vállalko­zók egymásra találásának fóru­ma - ezekkel a szavakkal nyitot­ta meg tegnap a Gellért Szálló­ban az Innofórum '93 szellemi­­ter­mék­börzét Pakucs János, a Magyar Innovációs Kamara el­nöke. A kétnapos eseményen öt­leteket, szabadalmakat, kivitele­zésre, gyártásra és alkalmazásra érett műszaki-technológiai té­mákat kínálnak a kutatók, fej­lesztők, feltalálók, vállalkozókat várva a gyakorlati hasznosításra. A Magyar Innovációs Kamara, a Kis- és Középvállalkozások Ka­marája, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság Technoló­giai Szolgáltatási Irodája és a te­levízió Felkínálom című műsora által szervezett börze az eddigi kísérletektől eltérően a szemé­lyes kapcsolatfelvétel lehetősé­gét teremti meg. Pakucs János szerint e fórumon minden együtt van, ami - elvileg - kiin­dulópontja lehet a vállalkozás­nak: az ötletgazda és a téma majdani kivitelezője egyúttal in­formációkat, szolgáltatásokat is igénybe vehet a szabadalmazta­tás, a találmányhasznosítás, az iparjogvédelem, s a partnerköz­vetítés témakörében. Bottka Sándor, az OMFB elnök­­helyettese a külföldön tartózko­dó Pungor Ernő elnök személyes üdvözletét tolmácsolta, majd ar­ra hívta fel a figyelmet, hog ko­runkban felértékelődött a szelle­mi tevékenység. A lineáris inno­vációs modell elmélete megdőlt, ma már a kutatás, a fejlesztés és a hasznosítás egymásra épülő és egymáshoz visszacsatolt lánc­­szem-modellje érvényesül. Meg kell találni az innovációs eredmé­nyek elterjesztésének intézménye­sített formáit - s ennek ez a börze is egyik jó lehetősége. V. É. Megoldás: a magánosítás A pénzügyi szempontból kevés­bé jó helyzetben lévő társaságok esetében sincs jobb megoldás a kilábalásra, illetve az azt követő fejlődésre, mint a magánosítás, hiszen egyetlen jól működő álla­mi bürokrácia sem tud valódi tu­lajdonosként működni - jelen­tette ki Szabó Tamás privatizációs miniszter a Szekszárdi Húsipari Rt.-nél, valamint a Szekszárdi Mezőgazdasági Rt.-nél tett láto­gatásán. Mindkét társaságnál folya­matban van a magánosítás. A Szekszárdi Mezőgazdasági Rt. átalakulását az Á­VÜ Igazgatóta­nácsa 1992. június 30-án hagyta jóvá. A cég nyereséges, jól dol­gozó mezőgazdasági üzem, ahol a földalapok kijelölése után az eredeti termőterület fele maradt állami tulajdonban. Von Twickel báró versenyeztetés és nyílt pá­lyázat kiírása után 400 millió fo­rintért vásárolhatta meg az álla­mi tulajdonú részvényeket. A befektető a szerződésben foglal­tak szerint tőkeemelést hajt vég­re. A Szekszárdi Húsipari Rt. az ÁVÜ Igazgatótanácsának dönté­se alapján 1992. július 1-jén jött létre a Szekszárdi Húsipari Vál­lalat jogutódjaként, a Részvé­nyek 96,66 százaléka az ÁVÜ tu­lajdonát képezi. A kormány ez év október 7-i ülésén az adós­konszolidáció keretében jóvá­hagyta a társaság pénzügyi reor­ganizációját. A határozat értel­mében az állammal szembeni tartozásokat felfüggesztették, majd az adóskonszolidációval egy időben azokat el is törlik. A bankokkal szembeni kötelezett­ségek ugyancsak az adóskon­szolidációs program keretében rendeződnek. A 80 millió forin­tos támogatás átutalásával az ÁVÜ maradéktalanul teljesítette a kormányhatározatból ráháruló feladatot. Szabó Tamás azon meggyőző­désének adott hangot, hogy a magánosítás befejezése után mindkét társaságnál jelentős fej­lődés várható.

Next