Új Magyarország, 1996. május (6. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-02 / 102. szám

1996. MÁJUS 2., CSÜTÖRTÖK TUDÓSÍTÁS/BELFÖLD Bugár László a magyar hívők kitartó hétéves küzdelméről A Vatikán malmai lassan őrölnek Folytatás az 1. oldalról - Milyen nyelven miséznek a hívek a nagy­részt vagy részben magyarlakta települése­ken? - kérdeztük az MKDM elnökét. - Ahol magyar a plébános, ott lehetőség van magyarul misézni - ahol már nem ál fenn ez a lehetőség, ott a ministráns olvassa fel a bibliát, ha tud magyarul. Ne feledjük: a magyar papok átlagéletkora hatvan év fö­lött van, és magyar nemzetiségűek nem na­gyon jelentkeznek a szlovák nyelvű teoló­giára. Körülbelül ötven olyan teológushall­­gatóról tudunk jelenleg, aki magyarul be­szél, és suttyomban Magyarországon tanul. - Mit jelent az, hogy suttyomban? - Mivel Szlovákiában nem létezik magyar teológia - tehát nincs magyar papképzés -, és a hittudományi karokon is érezhető a „nagyszlovák" hangulat, a papnövendékek inkább Magyarországra mennek. Egy ré­szük, mondhatni, ilegálisan tanul a határ túloldalán, mert hiányzik a püspöki bele­egyezés, így előadódhat, hogy tanulmánya­ik befejeztével nem kapnak engedélyt a pa­pi teendők elvégzésére Szlovákiában. Igen fontos tehát, hogy a magyar papképzés a katolikus hívők számára megoldást találjon, a református teológushallgatókhoz hasonlóan, akik Révkomáromban magyar nyelvű teológi­án készülnek fel hivatásuk betöltésére. -A révkomáromi imanapon a magyar püs­pökségért könyörögtek a hívők. Mennyiben függ össze ez a két megoldatlan probléma?­­ Nagyon rosszul esett nekünk, hogy­­án Sokol érsek úr, a pozsony-nagyszombati egyházmegye első méltósága azt mondta, hogy a magyar hívek csak a papi hivatáso­kért imádkoznak, holott ez nem igaz. 1990 óta már hetedik alkalommal gyűltünk ösz­sze, és mindannyiszor érzékeltettük, hogy a papi hivatások kérdésének rendezése el­képzelhetetlen anélkül, hogy „a nyáj fő­pásztora", egy magyar püspök összefogja ezt a minnkát.­­ Érzékelhető-e valamilyen változás a Va­tikán magyar püspökséggel kapcsolatos el­utasító álláspontjában? - Az érsek úr sem megerősíteni, sem cá­folni nem akarta, hogy a Vatikán már dön­tött - legalábbis annyiban, hogy megbízta a szlovákiais magyarok vedlási ügyeinek lebo­nyolításával az egyik magyarul beszélő szlo­vák püspököt. A magyar papképzés tulaj­donképpen megoldható lenne némi ma­gyarországi segítséggel. Győrből és Eszter­gomból járnának át paptanárok, ugyanis annyi teológus képzéséhez, amennyire szükségünk lenne, nincs elég tanárunk. Legjobban tehát a politikai akarat vagy le­galább jó szándék hiányzik. Viszont tudju­kel, hogy a Szentszék soha nem fog dönteni egyetlenegy püspöki kar akarata ellen sem, márpedig a szlovák püspökkar eddig nem foglalkozott érdemben a szlovákiai magya­rok kérdésével. Bizonyos eltolódás mégis ta­pasztalható: 1990-ben, amikor az MKDM az első imanapot megszervezte Révkomárom­ban, a nagyszombati érsekség letiltotta a nyílt színi szentmisét. Ma már az érsek eljött, és ma­gyarul prédikált Erre szokták mondani, hogy a Vatikán malmai lassan őrölnek. (udvardy) Templomok nagyszlovák hangulatban? FOTÓ: KEREKES TAMÁS Feloszlatták Zágráb önkormányzatát - új választások Göröngyös út Európa felé Horvátországi jelentésünk: A munka nemzetközi ünnepén a horvátok inkább a tavalyi, alig 36 órás, „Vidámfény" fedőnevű nyugat-szlavóniai korlátozott hadműveletek, a Knint is felsza­badító, a szerb ellenállást teljesen letörő augusztusi „fergeteg" si­keres bevezetőjének évforduló­ját ünnepelték. Tudjman elnök tegnap délelőtt a zágrábi­ik ha­gyományos május 1-jei ünnepé­lyén a Maksimiri partáján volt, és jó hangulatot tanúsított az ott ünneplő tömegben. Matesa mi­niszterelnök kormánydői kö­szöntővel fordult az ország dol­gozóihoz. A megszokott majálisokat sokfelé elmosta a földművelők­nek aranyat érő kiadós májusi eső, de több mint négy és fél évi szünet után megindult a vasúti forgalom a novska-jasenovaci nyolc kilométeres távon. Ma for­galomba állítják a Stara Gradis­­kát és Bosanska Gradiskát ösz­­szekötő Száva-hídat. A brckór után ez már a második híd, amit az IFOR-kötelékekben működő magyar műszaki alakulat hozott helyrre. Most már végérvényes­nek mutatkozik a Zágráb-Belg­­rád autópálya ünnepélyes forga­lomba állításának legújabban május 7-re vagy 8-ra jelzett idő­pontja. Addigra megnyitják e­z adriai kőolajvezeték keleti szár­nyát, és nem sokkal utána vár­ható a zágráb-belgrádi vasútvo­nal két ország közti vinkovd-si­­di szakaszának forgalomba álí­­tása. Klein amerikai tábornok, az UNTAES felügyelete alatti hor­­vát Duna-mente átmeneti köz­­igazgatási testületének vezetője bejelentette, hogy hamarosan megkezdik az aknaszedést a Dráván Eszéktől a folyó torkola­táig, és a mederfenékkotrást, hogy mielőbb használható le­gyen ez a vízi út, és Horvátor­szág az eszéki meg a vukovári kikötővel bekapcsolódhasson a nemzetközi folyamhajózási for­galomba. Idevágó az a londoni kormánydöntés is, hogy az an­gol repülőgépek újra boindolhat­­nak a dubrovndki repülőtéren. Április utolsó két napjának fő eseménye azonban mégis egé­szen más jellegű volt. A múlt heti strasbourgi dön­tést követő leplezetlen öröm után enyhe hideg zuhanyként hatott Hans van Mierlo holland külügyminiszternek - a­kit egy­napos zágrábi látogatásán Tudj­man elnök és Matesa miniszter­­elnök is fogadott - az a bejelen­tése, hogy ha az Európa Tanács külügyminiszteri testületének május 13-án esedékes ülésén Hollandia történetesen arra sza­vaz, hogy Horvátország felvéte­lével a parlamenti közgyűlés nagy szavazati többséggel ho­zott határozata ellenére is várja­nak ez év végéig, ezt csakis stra­tégiai és taktikai okokból teszi, mármint hogy a volt Jugoszlávia széthullásával alakult, még vára­kozó három országot egyszerre vehessék fel az Európa Tanácsba. A zágrábi politikai válság leg­újabb fejlménye, hogy a horvát kormány feloszlatta a megyei státussal is rendelkező főváros önkormányzati testületét, és ki­nevezett kormánybiztost állított a helyébe. A szélsőjobboldaltól a szélsőbaloldalig egyesült ellen­zéki koalíciót, amely 65:35 száza­lékos többségben volt az önkor­mányzatban, nem lepte meg a döntés, és új helyhatósági vá­lasztások mielőbbi kiírását köve­teli. Bencze Lajos A hatalom számára nem téma a magyar honfoglalás Ittlétünk nagy számai idegesítőek újvidéki tudósítónktól: Kis-Jugoszláviában és ezen belül a Vajdaságban az állami tisztség­­viselők nagy előszeretettel ismé­telgetik, hogy a kisebbségi jogok itt meghaladják a nemzetközi mércék megkövetelte szintet. Vi­szont amikor ezt a gyakorlatban is bizonyítani kellene, rendre csődöt mond a szavakban sokat ígérő, de keveset adó kisebbségi politika. Erre a legújabb példa a vajdasági képviselőház döntése, amellyel elvetette a VMDK-s frakciónak azt a javaslatát, hogy a magyar honfoglalás 1100. év­fordulója alkalmából szervezzen díszülést vagy tudományos ta­nácskozást. A beterjesztő indoklása sze­rint egy iyen döntés hozzájárul­na a két nemzet, tehát a magyar és a szerb egymáshoz való köze­ledéséhez és kölcsönös megbe­csüléséhez. A szocialista pártot képviselő többség azonban si­mán elutasította még azt is, hogy a kérdésnek a megvitatása egyáltalán napirendre kerüljön. Az egyetlen dolog, ami a magya­rokat vigasztalhatja, esetleg az, hogy az ellenzéki képviselők többsége megértette, milyen gesztusértéke lenne egy igen megemlékezésnek. Annál is in­kább, mivel a Magyar Köztársa­ság 1990-ben, a nagy szerb nép­­vándorlás 300. évfordulóján tu­dományos tanácskozást szerve­zett, és anyagiag is támogatta a magyarországi szerb kulturális emlékek fölújítását. Az elutasítás azért is visszata­szítóan hat, mert korábban ugyanez a képviselőház támo­gatta a szlovák és a ruszin bete­lepülés évfordulójának megün­neplését, holott ők csak egyötö­dét, illetve egytizedét teszik ki a vajdasági magyarság létszámá­nak. Igaz, hogy az ő esetükben csak 250, illetve 300 éves évfor­dulóról volt szó, s ez valószínű­leg nem irritálta a szerbeket. Ezt viszont már nem lehet elmonda­ni, a magyarok által ünnepelt 1100 éves évfordulóról, amiből az is kiderül, hogy a magyarok előbb éltek ezeken a tájakon, mint a szerbek. Ezt az utóbbiak azonbem még véletlenül sem hajlandók elsmerni, így a még mindig több mint 300 ezres ma­gyarságnak, amely a tartomány lakóinak mintegy 15 százalékát teszi ki, nem marad más hátra, mint hogy ezúttal is önerőből és az anyaország támogatásával szervezze megemlékezéseit. Amiből az eddigi információk szerint nem lesz hiány a déli vé­geken. A hatalom viszonyulása már nem is meglepő, hiszen a ma­gyarokat nem kérdezték 1918- ban sem, amikor a Vajdaságot Szerbiához csatolták. Ennek 75 éves évfordulójáról éppen a vaj­dasági képviselőház védnöksé­ge alatt tartottak három évvel ezelőtt nagyszabású megemlé­kezést. Guszton András Magyar-osztrák párbeszéd Cipruson Bővülő közös békefenntartás A honvédelmi tárca arra készül, hogy a jövő év második felétől megháromszorozza az ENSZ ciprusi békefenntartó egységé­ben részt vevő magyar katonai erőt, az ott állomásozó egy ma­gyar szakaszt háromra, azaz egy századra bővíti - jelentette be Keleti György honvédelmi mi­niszter tegnap Budapesten azt követően, hogy Cipruson - oszt­rák partnerével együtt - felke­reste a békefenntartó erőket. A honvédelmi tárca vezetője elmondta, hogy tavaly ősz óta 39 magyar katona vesz részt az ad­dig kizárólag osztrák ENSZ-bé­­kefenntartók által végzett elen­­őrző tevékenységben. Wienner Fasslabend osztrák védelmi mi­niszterrel elvleg megállapodott abban, hogy Magyarország - az ENSZ egyetértése esetén - egy századra, azaz mintegy 120 ka­tonára növeli a Cipruson állo­másozó békefenntartó kontin­gensét. Keleti György osztrák partne­rével tárgyalt a NATO-integrá­­ció kérdéséről is. Werner Fass­­labend arról adott tájékoztatást, hogy Ausztria jelenleg nem ter­vezi a csatlakozást a NATO-hoz, de a békepartnerségi program­ban aktívan részt kíván venni. (MTI) BankmajálisZ­öld és zajos volt a rizsé május első napján. Jöttek-mentek a Városligetbren népek, bömböltek a hangszórók, bármit lehe­tett venni: söprűt, rézbográcsot, metállufit. Élt május elseje. Belőlünk élt, igaz, de élt. Nagyon éltek a szórólapszórók, az elveszett kisfiúk és nagypapák, de legjobban azok éltek, akik hi­vatalból jutottak be a banki dolgozók szakszervezeteinek elkerí­tett karámjába. Sose hittem volna, hogy a bankban dolgozók is szervezkednek. De azt se képzeltem, hogy sátraikban pénzért nem adtak semmit, se sört, se virslit. Csak utalványra! Ez volt a jelszó. És a gyerek hiába csorgatta a nyálát, a Bank nem az az intézmény volt ezen a napon, amelyik pénzt fogad el. Csak nem képzeljük? Ugyan. Az utalványokat őrző-védő fiatalemberek osztogatták, gondo­lom, ismerőseiknek, azaz: egymásnak. Megbízható, komoly csa­pat ez, szegről-végről ismerik egymást, köztük tényleg van szo­lidaritás, tényleg fizikai munkát végeznek, igaz, csak végszükség esetén. Néztem a szervezett bankvilág dolgozóit, nem sokban külön­böztek például a vasasoktól. Egyszerűen öltöztek, egyszerűen te­lepedtek le az asztalokhoz, egyszerűen harapták a rirslit, mely természetesen fóliátlan volt, nem úgy, mint az, amit hosszas ke­resgélés után egy minden áldozatra kész árustól megvehettünk végre a gyereknek. Miután így jóllakott a kamaszgyerek a kihűlt fóliás virslivel és a szikkadt zsömlével, felfedeztük a vasasok sátrát, ott is járta az utalvány, de pénzért is lehetett vásárolni. Igaz, nem virslit, csak debreceni párost, ami nem nagy baj, mert több benne az iz, mellé a sörök királyát, a királyok sörét ittuk, pécsi árpaszárma­zék volt. Ünnepeltek továbbá a szakszervezetek, a baloldali pártok; hogy mit, azt nem tudom, de ott voltak. Fényképeztem őket ren­desen, hagyták, láthattam egy Kádár-képet magasba tartva, fel­irata is volt: „Emlékeztek még rá?" Mit mondjak, emlékeztünk. Ki így, ki úgy, ki egészen másképp. Csak ezek az őrző-védők nem emlékeztek semmire, mikor újra ar­ra jártunk, még mindig osztogatták az utalványokat. Sör, virsli, sör, virsli. Volt munka dögivel. Dörgött a gulyáságyú, hétágra sütött a nap. Jó volt fényképezni. Sikerült lekapnom az egyetlen számla­adó pénztárgépet. Legjobban a jégkrémvevők lepődtek meg mi­kor a csinosan csomagolt áru mellé számlát kaptak. Vajh' hol majálisénak a szervezett APEH-dolgozók? Igazán mondom, tarolhattak volna. Vagy nem akarták elrontani a bank­majálisunkat? Apáti Miklós Keveslik a hadsereg­­pénzét Romániában Akadály a NATO-ba vezető úton Romániában továbbra is sok po­litikus bírálja a román országgyű­lés által nemrég megszavazott 1996-os költségvetés azon fejeze­tét, amely a hadsereg pénzalap­jait rögzíti. Legújabban a buka­resti Evenimentu ZVei című na­­pnap szólaltatott meg egy román szakértőt, aki leszögezi: a román hadsereg számára megszavazott 1996-os költségvetési pénzalap, a közel 2000 miliárd lej (kb. 95 mil­liárd Ft) csupán a létszükségletet fedezi, és ez az elégtelen összeg komoly akadály lesz Románia NATO-csatlakozásának útjában. A szakértő szerint Románia való­sággal elszigetelődik az integrá­lódási folyamatban, NATO-csat­­lakozása késleltetődik, és az or­szág még sokáig orosz befolyás alatt marad. A nyyatkozat szerint a na­gyobbik kormányzó párt kétszí­nű politikát folyhat, hiszen egy­részt a NATO-csatlakozás fon­tosságát, elsőrendűségét hirdeti, másrészt pedig közvetett mó­don gátolja ennek a csatlakozás­nak a lehetőségeit, mint aho­gyan a költségvetési összeg is bi­zonyítja. A napnapban megszólaltatott - az elemzést kézjegyével is ellá­tott - szakértő visszásnak ítéli meg azt is, hogy a nemzetvédel­mi, katonai célokra megszava­zott költségvetési pénzalap összegével majdnem azonos a közrendi és nemzetbiztonsági célokra elfogadott pénzalap. A szakértő szerint ez is ékes bizo­nyítéka annak, hogy Románia nem a jogálamiság, hanem a rendőrállam felé halad. Megen­gedhetetlen, hogy a hadsereg költségvetési pénzalapja szinte azonos legyen a „megorló és kényszerítő apparátus" költség­­vetési pénzalapjával - mondotta a román szakértő, aki úgy véle­kedik, hogy az utóbbina szánt pénzösszeg már önmagában is túlzott. (botos) • Ricardo Pérez Casado, Mostar új EU-polgármestere kedden meg­nyitott egy újabb hidat a hercegovinai település belvárosában. Az ötmillió márkás EU támogatásból épült 141 méter hosszú, betonhíd a háború alatt szétlőtt „Vámhíd" helyén áll. A külügyi szóvivő furcsán és nyugtat Még nincs válasz Pozsonyból A külügyi szóvivő szerint nem vetheti vissza a ma­gyar-román alapszerződési tárgyalásokat az, hogy Jevgenyij Primakov orosz külügyminiszter bu­karesti látogatásán Romániának és Oroszország­nak nem sikerült egyezségre jutnia alapszerződé­sük vitás kérdéseiben. Szentiványi Gábor szavai szerint a Külügymi­nisztérium furcsállja, hogy a magyar-szlovák alapszerződés ratifikációs okmányai még nincse­nek Michal Kovác köztársasági elnök kezében. A március végén elküldött magyar jegyzékre még mindig semmilyen válasz nem érkezett Pozsony­ból. A szóvivő cáfolta, hogy Richard Holbrooke, az Egyesült Államok volt külügy államtitkár-helyet­tese a közvetítő szerepét töltené be Magyarország és Szlovákia között. Kijelentette, hogy a két or­szág között nincs oly­ feszültség ami külső fél közvetítését tesné szükségessé. A szóvivő beje­lentette, hogy a Magyar Köztársaság megadta az új jugoszláv nagykövetnek az állomáshelyének elfoglalásához szükséges jóváhagyást, és rövide­sen Magyarország is megkéri azt kijelölt belgrádi nagykövete számára. Eddig ugyanis a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban ügyvivő látta el a nagykövet feladatait. A Külügym­inisztérium üdvözli a Palesztin Nemzeti Tanács döntését, miszerint törölték az Izrael felszámolására vonatkozó pontokat a Pa­lesztin Nemzeti Chartából, és a kormányzó izraeli Munkapárt határozatát arról, hogy nem ellenzi a jövőben egy palesztin állam létrejöttét. Szin­tén örömmel értesült a minisztérium a dél-liba­noni konfliktus tűzszünettel megoldott lezárá­sáról is. (MTI)

Next